Ige: Timóteust (A mindenkorban élő Istent szeretőket), így tanítja az apostol:

 „Birtokold a hitet és jó lelkiismeretet [vagyis a szellemi együttészlelést], melyet némelyek [és amelyet néhányan] elvetvén, [és elutasítván] a hit dolgában hajótörést szenvedtek [a hitet elvesztették, megfeneklettek, zátonyra futottak, és csak roncs maradt belőlük].

Kik közül való Himenéus [jelentése: a házasság istenének ajánlott] és Alexander [jelentése: férfit védő, legyőző], kiket átadtam a sátánnak [akiket rábíztam a sátánra [jelentése: ellenség, ellenfél, üldöző; vádoló], hogy megtanulják [és azért, hogy megfegyelmezze, megzabolázza, és hogy megnevelődjenek], hogy ne káromkodjanak” (1 Tim. 1,19-20)

[Más fordítás: így megtanulhatják, hogy többé ne mondjanak gonosz dolgokat, ne becsméreljék, ne gyalázzák, és ne terjesszenek rágalmakat Isten ellen, és ne beszéljenek tiszteletlenül Istenről]^*

*De mi: „Átadjuk [kiszolgáltatjuk] az ilyent a sátánnak [jelentése: ellenség, ellenfél, üldöző; vádoló, rátámadó] a (hús)testnek veszedelmére, [romlására; pusztulására; vesztére] hogy a szellem megtartassék [megmeneküljön; kiszabaduljon] az Úr Jézusnak ama napján” (1 Kor. 5,5).

Te pedig: „A szentségtelen üres lármákat pedig kerüld, mert mind nagyobb istentelenségre növekednek

(Más fordítás: A szentségtörő, üres fecsegők elől pedig térj ki, mert egyre messzebb mennek az istentelenségben).

És az ő beszédük (és az ő szavuk) mint a rákfekély (mint a rákos fekély, úgy) terjed; közülük való Himenéus és Filétus. Akik az igazság mellől (az igazság, a valóság, vagyis az ige kérdésében) eltévelyedtek, azt mondván, hogy a feltámadás (vagyis a felállás, újra talpra állás, a felébredés) már megtörtént, és (ezzel) feldúlják némelyeknek a hitét” (2 Tim. 2,16-18).

„De te, óh Istennek embere, …(állhatatosan) kövessed az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget. Harcold meg a hitnek szép (és nemes) harcát, nyerd el (és ragadd meg) az örök életet, amelyre hívattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság (és sok tanú) előtt” (1 Tim. 6,11-12).

 „És amiket tőlem hallottál sok bizonyság által (és sok tanú előtt), azokat bízzad (és add át) hív (és megbízható) emberekre, akik másoknak a tanítására is alkalmasak lesznek. Te azért a munkának terhét hordozzad (és vállald velem együtt a szenvedést), mint a Jézus Krisztus jó vitéze (jó katonája). Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba (a mindennapi élet gondjaiba); hogy tessék annak, aki őt harcossá avatta (aki harcosává fogadta). Ha pedig küzd (vagy versenyez) is valaki, nem koronáztatik meg (és nem nyer koszorút), ha nem szabályszerűen küzd (ha nem szabályszerűen versenyez)” (2 Tim. 2,2-5).

És te: „Meg ne vesd (el ne hanyagold) a kegyelemnek benned való ajándékát (a benned levő kegyelmi ajándékot, vagyis a Szent Szellemet), amely adatott néked prófétálás által, a presbitérium kezeinek reád tevésével (azaz: amelyet prófécia által kaptál a vének kézrátételével). Ezekről gondoskodjál (ezekkel törődj), ezeken légy (és ezekkel foglalkozz), hogy előhaladásod nyilvánvaló legyen mindenek (vagyis mindenki) előtt. Gondot viselj magadról és a tudományról; maradj meg azokban; mert ezt cselekedvén, mind magadat megtartod (és megmented), mind a te hallgatóidat” (1 Tim. 4,14-16)