Én: „az örömüzenetre nézve tétettem
hirdetővé és apostollá
[vagyis az Úr Jézus: meghatalmazott, teljhatalmú
megbízottjává, aki a küldő személy – vagyis az Úr Jézus – hatalmával szól,
cselekszik, akit felruházott hatalommal feladata elvégzésére] és pogányok [vagyis
nemzetek] tanítójává*(2
Tim. 1,11)
*És így folytatja az apostol: „Nékem, minden szentek között a
legeslegkisebbnek adatott [mert nekem jutott osztályrészül] ez a kegyelem [ez az ajándék], hogy a pogányoknak [vagyis a nemzeteknek
örömüzenetül] hirdessem a Krisztus végére
mehetetlen [és felfoghatatlan, kinyomozhatatlan, kifürkészhetetlen,
mérhetetlen] gazdagságát”
(Eféz. 3,8).
Mert az Úr Jézus az: „Aki által
vettük [és nyertük, és kaptuk] a
kegyelmet és az apostolságot [az apostoli küldetést; megbízást] a hitben való engedelmességnek okáért,
[hogy a hitnek minden nemzet meghódoljon] minden
pogányok [nép; nemzet] között,
[munkálkodjunk; hívjunk fel] az ő nevéért;
[neve dicsőségére]” (Róm. 1,5)
„Aki adta önmagát váltságul mindenekért
(mindenkiért), mint tanúbizonyság a maga
idejében, Ami végett rendeltettem én hirdetővé (és hírnökül) és apostollá (igazságot szólok a Krisztusban, nem hazudok), pogányok tanítójává hogy a hitre és az igazságra tanítsam a népeket”
(1
Tim. 2,6-7)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.