Római levél 14. fejezet: NE ítélj! (revideált)

Róm. 14,1 A hitben erőtlent [vagyis a hitben gyengét] fogadjátok be nem ítélgetvén vélekedéseit. [Más fordítás: Karoljátok fel szeretettel anélkül, hogy felfogását, elgondolását, aggályait és kételyeit elítélnétek, megkülönböztetés, és vitatkozás nélkül]^*

*Nem vitatkozni kell velük, hanem: „Tartozunk pedig mi az erősek, hogy az erőtlenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk. Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának kedveskedjék annak javára, épülésére. Mert Krisztus sem önmagának kedveskedett, hanem amint meg van írva: A te gyalázóidnak gyalázásai hullottak reám” (Róm. 15,1-3)

„Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti szellemiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek szellemével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is. Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét” (Gal. 6,1-2)

Hiszen az Úr Jézus azt mondta: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” (Ján. 13,34-35)

Róm. 14,2 Némely ember azt hiszi, hogy mindent megehet; a hitben erőtlen [az aggályos, és gyönge] pedig zöldséget eszik^*

*A Szent Szellem folytatja kijelentést: „Pedig az eledel nem tesz minket kedvesekké Isten előtt; mert ha eszünk is, nem leszünk gazdagabbak; ha nem eszünk is, nem leszünk szegényebbek. De meglássátok, hogy ez a ti szabadságtok valamiképpen botránkozásukra ne legyen az erőtleneknek” (1 Kor. 8,8-9)

És: „Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni. Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik velük élnek” (Zsid. 13,9)

Csak az a fontos: „Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban” (Ef. 4,14-15)

Hiszen: „Az eledelek a hasnak és a has az eledeleknek rendeltetett. Az Isten pedig mind ezt, mind amazokat eltörli…” (1 Kor. 6,13)

Az Úr Jézus kijelentése. Arról, aki még nem fogadta be Őt: „Ez a nép csak ajkával tisztel engem, a szíve azonban távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai” (Mát. 15,8-9)

„Nem gondoltok arra, hogy minden, ami bemegy a szájon, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe kerül? Ami azonban kijön a szájból, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és az istenkáromlások. Ezek teszik tisztátalanná az embert…”(Mát. 15,17-20).

És: „Mert az Isten országa [királysága] nem evés, nem ivás, [nem eszem-iszom; (nem ételben, nem italban áll)]. Hanem igazság, [megigazultság] békesség [vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] és Szent Szellem által való öröm. [öröm a Szent Szellemben]” (Róm. 14,17)

 Ezért: „Jobb a paréjnak (lakhanon = zöldségfélének) étele, ahol szeretet van, mint a hizlalt ökör, ahol van gyűlölség” (Péld. 15,17).

Róm. 14,3 Aki [mindent] (meg)eszik, ne vesse meg [és ne nézze le] azt, aki nem eszik [meg mindent]; és aki nem eszik, ne kárhoztassa [vagyis ne ítélje el] azt, aki eszik. Mert az Isten befogadta [és a magáénak tekinti] őt.

Róm. 14,4 Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod [vagyis elítéled, megbírálod] a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik [hiszen saját Ura állítja talpra, vagy ítéli el] De meg fog állani [a talpán], mert az Úr által képes, hogy megálljon, [hiszen hatalmas ereje van az Úrnak arra, hogy megerősítse, vagy felállítsa]^*

*A Szent Szellem megerősíti a testé lett Ige, vagyis az Úr Jézus kijelentését: „Ne szóljátok meg egymást, testvéreim. Aki testvérét megszólja vagy ítélkezik felette, az a törvény ellen szól, és a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélőbírája vagy a törvénynek. Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?” (Jak. 4,11-12)

„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem? Vagy hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - mikor a magad szemében ott a gerenda. Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát” (Mát. 7,1-5).

Róm. 14,5 Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve. [és mindegyik legyen határozott a maga meggyőződésében]^*

*Tehát: „Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt” (Kol. 2,16)

Példaként mutatja be a szent Szellem a helyes magatartást: „… Epafrás, aki közületek való, Krisztus Jézus szolgája, aki mindenkor küzd értetek imádságaiban, hogy tökéletesen, teljes bizonyossággal, állhatatosan maradjatok mindabban, ami az Isten akarata” (Kol. 4,12)

És: „Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára” (Fil. 1,10)

Róm. 14,6 Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: [Aki az egyik napot megkülönbözteti, az Úrért különbözteti meg] és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrért [vagyis az Úrra való tekintettel] eszik, mert hálákat ád az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért [vagyis az Úrra való tekintettel] nem eszik, és az is hálákat ád az Istennek.

Róm. 14,7 Mert közülünk senki sem él önmagának [(dzaó): A földi életkörülmények általánosabb és az emberi életfolytatás módjainak pontosabb meghatározásával: él valamin, valamiből], és senki sem hal önmagának:

Róm. 14,8 Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, [is] az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk^*

*Az apostol vallástétele: „Úgy vélekedvén [és arra a meggyőződésre jutottunk], hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak [vagyis következőleg mindenki meghalt]. És azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámasztatott” (2Kor. 5,15)

 „… hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, (Jelentése: akár élünk, akár meghaltunk) együtt éljünk Ővele” (1 Thess. 5,10)

 „Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek (egész valótok) a bennetek lakozó Szent Szellemnek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?” (1 Kor. 6,19)

 „Hogy többé ne embereknek kívánságai (emberi vágyak, szenvedélyek), hanem Isten akarata szerint (akaratának megfelelően) [az Ő tetszésétől, elhatározásától, szándékától] ösztönözve) éljétek a (hús)testben hátralevő időt” (1Pét 4,2).

Róm. 14,9 Mert azért halt meg és támadott fel [és kelt életre] és elevenedett meg [vagyis lett élővé] Krisztus, hogy mind holtakon mind élőkön uralkodjék [azaz hogy halottnak, élőnek ura legyen]^*

*Pál apostol negvallása: „És megparancsolta nékünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot, hogy ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. Erről a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek bocsánatát veszi az ő neve által mindenki, aki hiszen ő benne” (Csel. 10,42-43)

A feltámadott Úr parancsa az Övéinek: „… Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek. Aki hiszen és bemerítkezik, üdvözül; aki pedig nem hiszen, elkárhozik (g: kárt hozó, vagyis a sátán hatalma alatt marad)” (Márk. 16,15-16)

János apostolnak így jelenti ki magát a feltámadott Úr: „… Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai” (Jel. 1,17-18)

Róm. 14,10 Te pedig miért kárhoztatod [vagyis miért ítéled el] a te atyádfiát [a te testvéredet]? avagy te is miért veted meg [és nézed le; állítod semminek] a te atyádfiát? [a te testvéredet, vagy  embertársadat]. Hiszen mindnyájan oda állunk [oda jutunk] majd a Krisztus ítélőszéke [vagyis díjkiosztó emelvénye, az Ő trónja] elé^*

*És a kijelentés megismételtetik: „Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk [és leplezetlenül kell odaállnunk, és láthatókká kell lennünk. A görög szó igazából azt jelenti, hogy nyilvánvalóvá válik, manifesztálódik az, ami eddig nem volt nyilvánvaló. („Átvilágítás” történik)] a Krisztus ítélőszéke [vagyis díjkiosztó emelvénye] előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, amiket e testben (vagyis személyében) cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt [azaz rossz, romlott, züllött, gyalázatos, káros, ártalmas, értéktelen, hitvány dolgot]” (2Kor. 5,10).

Ezért: „Ne ítéljetek [és nehogy ítélkezzetek], hogy ne ítéltessetek [hogy fölöttetek se ítélkezzenek, és nehogy elítéljenek titeket is]. Mert amilyen ítélettel ítéltek [és ítélkeztek, milyen elmarasztaló ítéletet, és véleményt alkottok a felebarátaink magatartásáról. És amilyen kedvezőtlen mellékértelemmel elítélitek, és bírálgatjátok, és rosszalljátok őket], olyannal ítéltettek [és olyannal fognak titeket is megítélni, és olyannal fognak fölöttetek is ítélkezni], és amilyen mértékkel mértek, [másoknak] olyannal mérnek [majd vissza] néktek [is]” (Mát. 7,1-2).

És még egyszer: „Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. [Más fordítás: Ne ítéljetek el másokat és akkor titeket sem ítélnek el]… Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik. [„Bocsássatok meg, és néktek is megbocsáttatik” - szó szerinti fordítás: „Bocsássátok szabadon (az adóst) és ti is szabadon bocsáttattok]” (Luk. 6,37).

Róm. 14,11 Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja. [Ezt mondja az Írás: Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr -, előttem meghajlik minden térd, s minden nyelv nyíltan vallást tesz az Istenről]^*

*Mert így szólt Jahve: „Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és megszabadultok, mert én vagyok az Isten, nincs más! Magamra esküdtem, igazság jött ki számon, szavam megmásíthatatlan: Előttem hajol meg minden térd, rám esküszik minden nyelv. Csak az Úrban van, így szólnak felőlem, minden igazság és erő, Ő hozzá mennek, és megszégyenülnek mindazok, akik gyűlölték őt. Az Úrban igazul meg és dicsekszik Izráelnek egész magva!” (Ésa. 45,22-25)

Az apostol pedig vallást tesz arról, hogy kiben igazulunk meg: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem” (Gal. 2,16)

És arról a NÉV-ről, amely előtt meghajol  minden térd: „Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil. 2,10-11).

Róm. 14,12 Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek^*

*Mert Isten: „… rendelt egy napot, melyen megítéli ((krinó): megítél, de nem elítél. Helyrehozza a helytelent) majd a föld kerekségét (oikúmené: az egész emberiséget) igazságban (dikaioszüné: jogosság és igazságosságban) egy férfiú (egy személy, egy ember) által, kit arra rendelt (akit erre kiválasztott); bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból (a halálból)” (Csel. 17,31)

És Ő: „Tettei szerint fizet az embernek: mindenki azt találja, amit keresett” (Jób. 34,11)

Az is kijelentést nyer, hogy a hit és a szeretet cselekedeti alapján történik a megítélés: „Titeket pedig gyarapítson az Úr és tegyen bőségesekké (és gazdagítson) az egymás iránt és mindenki iránt való szeretetben, amilyenek vagyunk mi is ti irántatok (ahogyan mi is szeretünk titeket). Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben (a szent életben), a mi Istenünk és Atyánk (színe) előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szenteivel egyetemben” (1 Thess. 3,12-13)

„Mert Krisztus Jézusban csak a szeretet által munkálkodó hit számít” (Gal. 5,6).

Róm. 14,13 Annakokáért egymást [vagyis egyik a másikat] többé ne kárhoztassuk: [vagyis ne ítélgessük] hanem inkább azt tartsátok, hogy a ti atyátokfiának ne szerezzetek [és ne okozzatok] megütközést vagy megbotránkozást. (elbotlást; fennakadást; megtorpanást)

[Más fordítás: hanem annál a döntésnél maradjatok meg inkább, hogy ütközést vagy kelepcét (botláskövet vagy olyasmit, ami elgáncsolja) a testvér elé nem fogtok vetni]^*

*Mert: „… Aki pedig megbotránkoztat (eltántorít; tévútra vezet) egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik. Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükséges, hogy botránkozások történjenek, de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat” (Mát. 18,6-7)

„…Lehetetlen, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, aki által esnek. Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik, mintsem egyet is megbotránkoztasson (eltántorítson; tévútra vezessen) a kicsinyek közül” (Luk. 17,1-2)

Róm. 14,14 Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi [egyetlen egy (férfi, nő vagy dolog)] sem tisztátalan [vagyis beszennyezett; közönséges, bemocskolt, szentségtelen] önmagában: hanem bármi [csak] annak [személynek] tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. [csak ha valaki valamit beszennyezettnek gondol, annak az beszennyezetté lesz]^*

*Az Úr Jézus kijelentése arról, hogy mi teszi tisztátalanná az embert: „Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert” (Mát. 15,11)

Péter apostol elmélkedése közben látomást látott, és egyben kijelentést kapott: „És látá, hogy az ég megnyílt és leszálla őhozzá valami edény, mint egy nagy lepedő, négy sarkánál fogva felkötve, és leeresztve a földre: Melyben valának mindenféle földi négylábú állatok, vadak, csúszómászó állatok és égi madarak. Ekkor hang hallatszott: „Kelj fel, Péter, öld és egyél!” Péter azonban így szólt: „Semmiképpen nem, Uram, mert soha nem ettem semmi közönségest vagy tisztátalant.” De másodszor is szólt hozzá a hang: „Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak.” Amíg Péter a látomásról elmélkedett, ezt mondta neki a Szellem: „Íme, három férfi keres téged: kelj fel, menj le, és eredj el velük. Semmit ne tétovázz, mert én küldtem őket!” Péter tehát lement a férfiakhoz, és így szólt hozzájuk: „Íme, én vagyok az, akit kerestek. Milyen ügyben jártok itt?” Azok így feleltek: „Kornélius százados, igaz és istenfélő ember, aki mellett bizonyságot tesz az egész zsidó nép, egy szent angyaltól azt az utasítást kapta, hogy hívasson téged a házába, és hallgassa meg, amit te mondasz.” Ekkor így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy tiltott dolog zsidó embernek idegennel kapcsolatot tartania, vagy hozzá bemenni. De nekem Isten megmutatta, hogy egyetlen embert se mondjak szentségtelennek vagy tisztátalannak” (Csel. 10,11-15.19-22.28).

Róm. 14,15 De ha a te atyádfia [a te testvéred] az ételért [a te eledeled miatt] megszomorodik [és elcsügged], akkor te nem [agapé = az Isten szerinti] szeretet szerint cselekszel, [nem a szeretet szellemében jársz el] Ne veszítsd el [és ne okozd annak vesztét; (ne tedd tönkre, ne vidd romlásba] azt a te ételeddel, akiért Krisztus meghalt^*

*Mert: „Így aztán amikor a testvérek ellen vétkeztek, és erőtlen (és gyönge; aggályos) lelkiismeretüket megsértitek, (vagyis megsebesítitek azoknak a lelkiismeretét, mely a Krisztussal szemben erőtlen, akkor) Krisztus ellen vétkeztek. Ezért tehát, ha az étel megbotránkoztatja (vagyis ha az evés tőrbe csalja) testvéremet, inkább nem eszem húst soha, hogy őt meg ne botránkoztassam (és tőrbe ne ejtsem)” (1 Kor. 8,12-13).

Róm. 14,16 Ne káromoltassék azért a ti javatok. [Más fordítás: Ne engedjétek tehát ócsárolni szabadságotokat, és ne hagyjátok, hogy a jóról, amit tesztek, szitkozódva, becsmérelve, gonoszul beszéljenek, úgy hogy az ártson nektek]^*

*Mert: „Ha én hálával eszem, miért kárhoztatnának engem (miért hozzon rossz hírbe, vagy szidjon, becsméreljen valaki) azért, amiért én hálát adok?” (1 Kor. 10,30)

Hiszen: „… Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal; Mert megszenteltetik Istennek igéje és könyörgés által” (1Tim. 4,4-5)

Ugyanis: „Minden tiszta a tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett azoknak mind elméjük, mind lelkiismeretük” (Tit. 1,15).

Róm. 14,17 Mert az Isten országa [királysága; uralma] nem evés, nem ivás, [nem eszem-iszom, és nem ételben, nem italban áll] hanem igazság, [vagyis megigazultság] békesség [vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] és Szent Szellem által való öröm. [jókedv, vidámság, és boldogság a Szent Szellemben]^*

*Az apostol így figyelmezteti a hívőket, hiszen: „Az étel pedig nem változtat Istenhez való viszonyunkon (nem tesz minket kedvessé Isten előtt); ha nem eszünk, nem lesz belőle hátrányunk (és azzal sem veszítünk, és nem leszünk rosszabbak), és ha eszünk, abból sem lesz előnyünk (és akkor sincs érdemünk)” (1Kor. 8,8)

 „Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemei számára, miért terhelitek magatokat olyan kötöttségekkel, amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők: „Ne nyúlj hozzá, ne ízleld meg, ne is érintsd!” Azokról van itt szó, amik arra valók, hogy elfogyasztva megsemmisüljenek. Ezek csupán emberi parancsok és rendelések. Ezeknek a megtartása a bölcsesség látszatát kelti ugyan a magunk csinálta kegyeskedés, az alázatoskodás és a (hús)test sanyargatása által, valójában azonban semmi értéke és haszna nincs, mert öntelt felfuvalkodottsághoz vezet” (Kol. 2,20-23)

 Hát: „Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni. Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik velük élnek” (Zsid. 13,9).

Róm. 14,18 Mert aki ezekben [és így] szolgál a Krisztusnak, [az] kedves [és az okoz örömöt] Istennek, és az emberek előtt megpróbált [megbízható, és hiteles].

Róm. 14,19 Azért tehát törekedjünk azokra, [a dolgokra, és igyekezzünk elérni azt] amik a békességre [vagyis arra az állapotra, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] és az egymás épülésére valók [és egymás megerősítésére szolgálnak]^*

*Már Dávid így figyelmeztet: „Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt” (Zsolt. 34,15)

És az apostol is így inti a hívőket: „Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek” (Róm. 12,18)

„Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat” (Zsid. 12,14).

Róm. 14,20 Ne rontsd [és ne rombold] le az ételért az Isten munkáját. Minden [valóban] tiszta ugyan [de gonosz az étele annak az embernek, aki sérelmet okozva eszik; az UBS görögszótár magyarázata szerint: “aki olyat eszik meg, ami mást bűnbe ejt, vagyis ami hitét megsérti, és megtámadja], de rossz [gonosz, káros, és ártalmassá válik] annak az embernek, aki botránkozással eszi [vagyis aki úgy eszi, mintha az kelepce volna a számára]^*

*Hiszen nem az étel fertőz meg, hanem: „Minden tiszta a tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett azoknak mind elméjük, mind lelkiismeretük” (Tit. 1,15)

 Mert: „Amik… a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások. Ezek fertőztetik meg az embert…” (Mát. 15,18-20).

Róm. 14,21 Jó nem enni húst, és nem inni bort, sem semmit nem tenni, amiben a te atyádfia megütközik, [vagy beleütközik, elbotlik] vagy megbotránkozik, [vagy ami testvéredet tőrbe ejti] vagy amiben erőtlen^*

*Az apostol megvallása, mint követendő példa: „Annakokáért, ha eledel botránkoztatja meg [ha az evés tőrbe csalja] az én atyámfiát, [az én testvéremet] inkább soha sem eszem húst, hogy az én atyámfiát [vagyis a testvéremet] meg ne botránkoztassam.[és tőrbe ne ejtsem]” (1 Kor. 8,13).

Én – mondja az apostol – ezt úgy valósítom meg, hogy: „Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket” (1 Kor. 9,22).

Róm. 14,22 Te néked hited van: [te azt a hitedet, és meggyőződésedet, amelyet bírsz magadban] tartsd meg magadban Isten [színe] előtt. Boldog [és áldott], aki nem kárhoztatja [vagyis akinek nem kell elítélni] magát abban, amit helyesel [és amit jónak, és helyesnek tart].

Róm. 14,23 Aki pedig kételkedik, [habozik; tétovázik, meginog; kétsége támad] ha [mégis] eszik, kárhoztatva van, [agyis ítéletet von magára] mert nem hitből eszik. [és mert nem meggyőződését követi]. Ami pedig hitből nincs, bűn [vagyis céltévesztés] az. [Más fordítás: Bűn (vagyis céltévesztés) tehát mindaz, ami nem történik hitből eredő meggyőződésből]^*

*Aki kételkedik, annak még az imája is meghiúsul: „… mert aki kételkedik, (habozik, bizonytalankodik, tétovázik, és meginog) az olyan, mint a tenger hulláma, (vagyis a tenger ide-oda hánykódó hullámához hasonlít) amelyet a szél sodor és ide-oda hajt (mint amelyeket felkorbácsol, és ide-oda vet a szél, és csak sodródik a széllel). Ne gondolja (ne higgye, és ne feltételezze) tehát az ilyen (tétova ember), hogy bármit is kaphat az Úrtól” (Jak. 1,6-7).

Mert: „… a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, amely nem nyughatik, és amelynek vize iszapot és sarat hány ki” (Ésa. 57,20).

Ezért: „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik” (Zsid. 11,6).