Római levél 11. fejezet: AZ ELVETÉS ÉS ELHÍVÁS. (göröggel és kapcsolódó igékkel; tevidiált)

Róm. 11,1 Mondom [és leszögezem] tehát: Avagy elvetette-e [hát csak nem taszította, lökte el magától] Isten az ő népét? Távol legyen [szó sincs róla]^* mert én is izraelita [vagyis Izrael leszármazottja] vagyok, az Ábrahám magvából, [az Ábrahám leszármazottja, az ő utódai közül, az ő ivadékából való] Benjámin (jelentése: a jószerencse fia) nemzetségéből [vagyis törzséből] való^**

*Már Dávid így prófétál Isten népéről: „Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét! Mert megigazulásra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek” (Zsolt. 94,14-15)

 Még ha eltérnek is az Úrtól, az Úr hűséges marad az ígéretéhez: „De mindamellett is, ha az ő ellenségeik földén lesznek is, akkor sem vetem meg őket, és nem útálom meg őket annyira, hogy mindenestől elveszítsem őket, felbontván velük való szövetségemet, mert én, az Úr, az ő Istenük vagyok. Sőt megemlékezem érettük az elődökkel kötött szövetségről, akiket kihoztam Egyiptom földéről, a pogány népek láttára, hogy Istenük legyek nékik. Én vagyok az Úr” (Jer. 33,24-26)

„Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentumait: én is megutálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, amiket cselekedtek, azt mondja az Úr!” (Jer. 31,37)

**Az apostol saját magát állítja be, mint példát arra, hogy mit jelent az, hogy Isten nem vetette el a zsidó népet: „Körülmetéltettem nyolcadnapon, Izráel nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, zsidókból való zsidó, törvény tekintetében farizeus, Buzgóság szempontjából az egyház üldözője, a törvényben követelt igazság szempontjából feddhetetlen voltam. De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem” (Fil. 3,5-8)

Róm. 11,2 Nem vetette [nem taszította] el Isten az ő népét, melyet eleve [vagyis öröktől fogva előre kiválasztott az üdvösségre, és a magáénak] ismert. Avagy nem tudjátok-é, mit mond az írás Illésről (jelentése: Jehova az Isten, erősségem az Úr)?  [hogy Illés történetével mit akar mondani az Írás], amint könyörög Istenhez Izráel ellen, [ahogy panaszkodott Izraelre Istennél] mondván:

Róm. 11,3 Uram, a te prófétáidat [akik előtted állnak, akik jelenlétedben élnek, és Tőled vesznek Igéket] megölték, [meggyilkolták], és a te oltáraidat lerombolták; [feldúlták; felforgatták; lerontották] és csak én maradtam meg egyedül, és engem is halálra keresnek [és nekem is életemre törnek]^*

*Az Úr kérdésére így válaszol a menekülő Illés: „… Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregek Istenéért; mert elhagyták a te szövetségedet az Izráel fiai, a te oltáraidat lerontották, és a te prófétáidat fegyverrel megölték, és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek” (1 Kir. 19,10.14).

Az Úr Jézus megerősíti Illés próféta szavait, így szólva a farizeusokhoz, és írás magyarázókhoz, vagyis a vallási vezetőkhöz: „Kígyók, mérges kígyóknak [viperáknak] fajzatai [ivadékai], miképpen kerülitek ki a gyehennának büntetését [Más fordítás: Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől]. Annakokáért ímé prófétákat, bölcseket és írástudókat [és törvénytanítókat, törvénymagyarázókat] küldök én hozzátok: és azok közül némelyeket [vagyis egyeseket] megöltök, és megfeszítetek, [majd] másokat azok közül a ti zsinagógáitokban megostoroztok [és megkorbácsoltok] és városról-városra üldöztök. Hogy reátok szálljon minden igaz [vagyis megigazult] vér(e), amely kiömlött [és amelyet kiontottak] a földön, az igaz [vagyis megigazult] Ábelnek vérétől Zakariásnak [jelentése: az Úr megemlékezik], a Barakiás [jelentése: az Úr az, aki megáld] fiának véréig, akit a templom és az [áldozati] oltár között megöltetek [meggyilkoltatok]. Bizony mondom néktek, mindezek reá következnek erre a nemzetségre [és mindez megtörténik ezzel a nemzedékkel]” (Mát. 23,33-36).

Pál apostolon keresztül pedig folytatódik a kijelentés, amely az Úr Jézus szavainak beteljesedését mutatja be:  „Akik megölték az Úr Jézust is és a saját prófétáikat, és minket is [(ekdiókó): kérlelhetetlenül / folyamatosan] üldöznek, és az Istennek nem tetszenek [nem kedvesek Isten előtt], és minden embernek ellenségei [és minden emberrel szemben állanak];

»Más fordítás: Ezek a hitetlen júdeaiak ölték meg az Úr Jézust és a prófétákat, és ők kényszerítettek minket, hogy Júdeát sietve elhagyjuk. Ezek nem tetszenek Istennek, és minden emberrel ellenségesek«. Akik megtiltják nékünk [és akadályoznak minket abban is], hogy a pogányoknak [vagyis a nemzeteknek] ne prédikáljunk, hogy üdvözüljenek [és megmeneküljenek]; hogy mindenkor betöltsék bűneiket [és így teszik teljessé céltévesztésüket]; de végre [vagyis végül] utolérte őket az Isten haragja.

 [Más fordítás: Ezek a hitetlen júdeaiak mindig csak újabb és újabb bűnökkel gyarapítják vétkeiket, amíg végleg betelik a pohár. És valóban: Isten haragja utolérte őket; és ezzel vétkeik mértékét mindenkorra betöltik] (1 Thess. 2,15-16).

Róm. 11,4 De mit mond néki az isteni felelet [kijelentés, válasz, döntés]?^* Meghagytam [félretettem, tartalékoltam] magamnak hétezer embert [gondoskodtam a megmaradásukról azoknak], akik nem hajtottak térdet a Baálnak. [Vagyis a bálványimádás szimbóluma előtt]

*Így válaszolt az Úr, ez így igaz: „De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, mely meg nem hajolt a Baálnak, és minden ajkat, mely meg nem csókolta azt” (1 Kir. 19,18).

Róm. 11,5 Ekképpen azért most is van maradék a kegyelemből való választás szerint. [Más fordítás: Így tehát a jelenlegi korszakban is van maradék a kegyelemből való kiválasztás végett]^*

*Ézsaiás így szólt a testi Izráelhez: „Mert ha annyi volna is néped, Izráel, mint tengerparton a homok, csak a maradék tér meg. El van rendelve pusztulásod, igazságos ítélet árad rád” (Ézs. 10,22)

A próféciát megismétli az apostol, de a menekülés útjáról is szól. Az a „maradék”, akik elfogadják Isten üdvözítő kegyelmét: „Ézsaiás… ezt hirdeti Izráelről: „Ha Izráel fiainak száma annyi volna, mint a tenger fövenye, akkor is csak a maradék üdvözül” (Róm. 9,27)

Hiszen: „Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által, mert egy az Isten, aki megigazítja a körülmetéltet hitből, a körülmetéletlent pedig hit által” (Róm. 3,24.30)

És a próféciát Jóel prófétán keresztül folytatja az Úr, ismét szólva a menekülés útjáról is: „De mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül. Mert a Sion (jelentése: a messze sugárzó; felállított emlékmű; jel = a gyülekezet; a harcos vagy a diadalmas Egyház) hegyén és Jeruzsálemben (jelentése: a béke megalapozása; Krisztusban) lészen a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhív az Úr!” (Jóel. 2,32).

Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer a Sion hegyének, és Jeruzsálemnek helye, ahol a szabadulás lesz: „az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják” (1 Kor. 1,2)

Róm. 11,6 Hogyha pedig kegyelemből, akkor [többé már] nem cselekedetekből, különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből^*

*Ugyanis: „Aki fáradozik, annak a bért nem kegyelemből számítják, hanem azért, mert tartoznak vele” (Róm. 4,4).

Róm. 11,7 Micsoda tehát? [hogyan állunk hát]? Amit Izráel keres, [amire törekedett] azt nem nyerte meg: [azt nem érte el] a kiválasztottak ellenben megnyerték [elérték, megszerezték, hozzájutottak] a többiek pedig megkeményíttettek [vagyis megátalkodtak, megvakultak, megkövesedtek, megkérgesedtek, érzéketlenné váltak].

Róm. 11,8 Amint meg van írva: Az Isten kábultság [kábultság, érzéketlenség, mély álom] szellemét adta nékik; [mindmáig érteni nem tudó szellemet] szemeket hogy ne lássanak, füleket, hogy ne halljanak, mind e mai napig^*

*És ennek addig kellett tartania, amíg eljön a Szent Szellem, mert amikor az Úr Jézus testben járt közöttük: „… még nem adatott a Szellem, mivel Jézus még nem dicsőült meg” (Jn. 7,3).

Az Úr Jézus példázatokban szól hozzájuk: „Azért szólok velük [és beszélek nekik] példázatokban [vagyis példabeszédekben], mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak [és nem fogják fel], sem nem értenek [ezért belátásra sem jutnak]. És beteljesedék rajtuk Ézsaiás jövendölése [vagyis próféciája], amely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek: Mert megkövéredett [és megkeményedett; megkérgesedett; elhízott, érzéketlenné vált, eltompult] e népnek szíve [mert háj nőtte be e nép szívét], és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták. Hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket [és hogy ne forduljanak hozzám, hogy meggyógyítsam, és helyreállítsam őket] (Mát. 13,13-15).

Ézsaiás kérdésére, hogy ha nem hisznek neki, így válaszol az Úr: „És monda: Menj, és mondd ezt e népnek. Hallván halljatok, és ne értsetek, s látván lássatok, és ne ismerjetek. Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon” (Ésa. 6,9-10)

„Mert tanács-vesztett (és tanácstalan) nép (és nemzet) ez és nincs bennük értelem (ezért értelmetlen)” (5 Móz. 32,28)

Pál apostol Rómában hirdeti a zsidóknak a Krisztust, de: „Mivel pedig nem egyeznek meg (és nem értettek egyet) egymással eloszlanak (vagyis szétoszlottak). Miután (és ekkor) Pál ez egy szót (rémát, kijelentést, igét) mondá: Jól (és helyesen) szólott a Szent Szellem Ézsaiás próféta által a mi atyáinknak (és a ti atyáitokról), mondván: Eredj (és menj) el (ehhez) a néphez és mondd: Hallván halljátok, és ne értsetek; és nézvén nézzetek, és ne lássatok (meg)! Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallanak, és szemeiket behunyják; hogy szemeikkel ne lássanak, füleikkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. Legyen azért néktek tudtotokra (és vegyétek tudomásul), hogy a pogány népeknek küldetett az Istennek ez üdvözítése (és üdvössége), és ők meg is hallgatják. És mikor ezeket mondotta, elmenének (vagyis eltávoztak) a zsidók, maguk között sokat vetekedve (és vitatkozva)” (Csel. 28,25-29).

„Mert bár az Istent megismerték  [és az Ő létezésének tökéletesen tudatában vannak] mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban  hiábavalókká  lettek, [belevesztek gondolataikba, és üressé váltak, holtpontra jutottak elgondolásaikkal; bolonddá azaz bálványimádókká váltak] és az ő balgatag [érteni nem akaró, és oktalan] szívük [az ő bensőjük] megsötétedett. [egészen sötétségbe borult, és megvakult]” (Róm. 1,21).

Mert ezek azok: „Kik értelmükben [gondolkozásmódjukban] meghomályosodtak [akiknek sötétség borult az értelmükre], elidegenültek az isteni élettől [Istentől, aki az élet forrása elszakadtak, mert megmaradtak tévelygésükben, vagyis elszakadtak Isten életétől] a tudatlanság miatt, mely az ő szívük (az ő bensőjük) keménysége [elkérgesedése, érzéketlensége, vaksága] miatt van bennük (Eféz. 4,18).

És kijelentés az értetlenség okáról: „Ha mégis leplezett (vagyis nem elég világos) a mi evangéliumunk, azoknak leplezett (és csak azok számára nem világos), akik elvesznek. Akikben (vagyis ezeknek) e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit (gondolkozását, mert hitetlenek), hogy ne lássák (és így nem is látják meg) a Krisztus dicsőséges evangéliumának (vagyis a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium) világosságát, aki az Isten képe (és képmása)” (2 Kor. 4,3-4)

Mert: „… megtompultak [és megkérgesedtek; érzéketlenné váltak] az ő elméik [és érzékeik; gondolkozásuk; értelmük; felfogóképességük]. Mert ugyanaz a lepel [ugyanaz a fedél, és fátyol] mind e mai napig ott van [és megmaradt] az Ószövetség olvasásánál [vagyis az Ószövetségen, amikor olvassák; (a felismerés ellen)] felfedetlenül [s rajta is marad], mivelhogy a Krisztusban tűnik el;

[Más fordítás: De bele is kövesedtek gondolkodásukba. Mert az ószövetség olvasásakor a mai napig rajtuk van a lepel, s nem hull le róluk, mert csak a Krisztusban veszti hatályát]^” (2 Kor. 3,14)

„Mert az Isten igazságát [vagyis az Istentől eredő megigazulást] nem ismervén, [és nem ismerték el; nem értették meg], és az ő tulajdon igazságukat [és a maguk igazságos voltát] igyekezvén érvényesíteni, [és elismertetni] az Isten igazságának [és az Istentől eredő megigazulásnak] nem engedelmeskedtek [és nem vetik, és nem rendelik alá magukat]” (Róm. 10,3)

 És nem ismerték fel Isten szeretetét, Aki köztük megjelent: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa (vagyis elítélje) a világot, hanem hogy megtartassék (vagyis hogy üdvözüljön) a világ általa. Aki hiszen ő benne, el nem kárhozik (vagyis az nem jut ítéletre); aki pedig nem hisz, immár elkárhozott (már ítélet alatt van, a görög szöveg szerint továbbra is a sátán hatalma alatt van), mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (Ján. 3,16-18).

Róm. 11,9 Dávid is ezt mondja: Legyen [változzék] az ő asztaluk tőrré [hurokká] hálóvá [csapdává, kelepcévé, pusztítássá] botránkozássá [megbotlássá, botláskővé, eltántorítássá, megütközéssé, vagy felháborodás tárgyává] és megtorlássá [vagy elégtétellé]

[Más fordítás: Az asztali közösségük. - vesztükre legyen, azaz, sorsuk romlás legyen].

Róm. 11,10 Sötétüljenek meg [homályosodjanak el, boruljanak sötétségbe] az ő szemeik [az ő látomásaik], hogy ne lássanak és az ő hátukat mindenkorra [minden időn át folyamatosan] görbítsd meg [nyomorítsd görbére, vagyis a hátukat mindenkorra görbítsd meg teherhordásra, hogy szemeik csak a földre legyenek szegezve]^*

*Prófécia az Úr Jézus elvetéséről, és annak következményeiről: „A gyalázat összetörte szívemet, egészen belebetegedtem. Részvétre vártam, de hiába, vigasztalókra, de nem találtam. Ételembe mérget tettek, szomjúságomban ecettel itattak. Váljék a saját asztaluk kelepcévé, jólétük idején is csapdává! Homályosodjék el szemük, ne lássanak, tedd a derekukat mindig erőtlenné! Töltsd ki rajtuk bosszús haragodat, izzó haragod érje utol őket! Legyen pusztává szállásuk, sátraiknak ne legyen lakója! Mert azt üldözik, akit megvertél, annak a kínjáról beszélgetnek, akit megsebeztél. Büntesd meg őket bűneikért, ne jussanak kegyelmedhez! Töröltessenek ki az élők könyvéből, az igazak közé ne írassanak be! Engem pedig, aki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed” (Zsolt. 69,21-30)

Őt feszítették kínoszlopra a golgotán és ebből a Zsoltárból idéz az Evangélium: „És mikor eljutának arra a helyre, amelyet Golgotának, azaz koponya helyének neveznek, Méreggel megelegyített ecetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni. Minek utána pedig megfeszíték őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén. Hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének. És leülvén, ott őrzik vala őt. És feje fölé illeszték az ő kárhoztatásának okát, oda írván: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA” (Mát. 27,33-37)

Prófécia az Úr Jézus elvetéséről, és annak következményeiről: „A gyalázat összetörte szívemet, egészen belebetegedtem. Részvétre vártam, de hiába, vigasztalókra, de nem találtam. Ételembe mérget tettek, szomjúságomban ecettel itattak. Váljék a saját asztaluk kelepcévé, jólétük idején is csapdává! Homályosodjék el szemük, ne lássanak, tedd a derekukat mindig erőtlenné! Töltsd ki rajtuk bosszús haragodat, izzó haragod érje utol őket! Legyen pusztává szállásuk, sátraiknak ne legyen lakója! Mert azt üldözik, akit megvertél, annak a kínjáról beszélgetnek, akit megsebeztél. Büntesd meg őket bűneikért, ne jussanak kegyelmedhez! Töröltessenek ki az élők könyvéből, az igazak közé ne írassanak be! Engem pedig, aki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed” (Zsolt. 69,21-30)

Őt feszítették kínoszlopra a golgotán és ebből a Zsoltárból idéz az Evangélium: „És mikor eljutának arra a helyre, amelyet Golgotának, azaz koponya helyének neveznek, Méreggel megelegyített ecetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni. Minek utána pedig megfeszíték őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén. Hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének. És leülvén, ott őrzik vala őt. És feje fölé illeszték az ő kárhoztatásának okát, oda írván: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA” (Mát. 27,33-37)

Róm. 11,11 Annakokáért mondom: [és kérdem tehát]: Avagy azért botlottak-e meg [vallottak kudarcot, szenvedtek vereséget hibáztak, tévedtek, buktak meg], hogy [végleg] elessenek? Távol legyen; hanem az ő esetük folytán [az ő elesésük, hibás lépésük által] lett az üdvösség a pogányoké, [vagyis jutott el az üdvösség a nemzetekhez] hogy ők felingereltessenek [és vetélkedésre, féltékenységre, versengésre késztettessenek]^*

*Mózesen keresztül így szól az Úr: „Semmit érő istenekkel ingereltek, hiábavalóságokkal bosszantottak. Semmit érő néppel ingerlem én is, bolond nemzettel bosszantom őket” (5 Móz. 32,21)

És a prófécia beteljesedett. Antiókiában hirdetik a Krisztust, és egész sokaság figyel az Igére, de: „Amikor meglátták a zsidók a sokaságot, elteltek irigységgel, és káromolva ellene mondtak Pál beszédének. Ekkor Pál és Barnabás bátran ezt mondta: „Először nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét, mivel azonban ti elutasítjátok, és nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk” (Csel. 13,45-46)

Róm. 11,12 De vajon ha az ő esetük [elesésük, hibás lépésük, félre-csúszásuk, botlásuk, melléfogásuk] világnak [az egész univerzumnak, a teremtett világnak] gazdagsága [nyeresége, szerencséje, boldogsága], és az ő veszteségük [mulasztásuk, vereségük, kudarcuk, lemaradásuk] pogányok [vagyis a nemzetekből valóknak] gazdagsága, [nyeresége, szerencséje, boldogsága] mennyivel inkább az ő teljességük? [maradéktalan beteljesedésük, befejezettségük, ha teljes számban megtérnek]

Róm. 11,13 Mert néktek mondom a pogányoknak, [a nemzetekbelieknek] amennyiben hát én pogányok [vagyis nemzetekbeliek] apostola vagyok, a szolgálatomat dicsőítem, [nagyra tartom, megbecsülöm, dicsérem].

Róm. 11,14 Ha ugyan felingerelhetném [valamiképpen féltékennyé tehetném, versengésre serkenthetném, és követésre indíthatnám,] az én atyámfiait, [azokat, akik saját hústestem és vérem] és megtarthatnék [üdvösségre vezethetnék] közülük némelyeket.

Róm. 11,15 Mert ha az ő elvettetésük [elutasításuk, elvetésük, veszteségük] a világnak [az egész univerzumnak, a teremtett világnak] megbékélése [megbékülést, kicserélést hozott, vagyis az isteni jóindulat helyreállítását hozta] micsoda lesz a felvételük [beengedésük, elfogadásuk, visszavételük] ha nem élet a halálból [vagyis mi mást hozna visszafogadtatásuk, mint halottak közül feltámadó életet]^*

*Az Úr Jézus a tékozló fiú példázatával szemlélteti a pogányokból megtértek, és a zsidók magatartását, és Istenhez térését, azt mondva a pogányokból megtértekre: „… mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek. Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot. Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történik itt. Mire a szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt. Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte. Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút. Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott” (Luk. 15,24-32)

És ezt kérdezve a zsidóktól: „Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók” (Mt. 20,15-16)

Róm. 11,16 Ha pedig a zsenge [minden termés első érett gyümölcse; az áldozat kezdete]^* szent, akkor a tészta is. [Más fordítás: Ha szent a búza zsengéje, szent lesz a belőle készült kenyér is] és ha a gyökér szent, az ágak [a sarj, a hajtások] is azok^**

*Ezt az áldozatot az Úr Jézus mutatta be, Aki meghalt, és feltámadott; akiről így tesz bizonyságot az apostol: „Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek. Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután akik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor” (1 Kor. 15,22-23)

Máriához angyalt küld Isten, Aki bejelenti az Úr Jézus születését: „…A Szent Szellem száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának (Luk. 1,35)

És akik Tőle születtek, szintén szentek: „Az ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk” (Jak. 1,18).

**Ézsaiás így prófétál a gyökérről, és az abból kihajtó hajtásról: „Vesszőszál hajt ki Isai (jelentése: Jahve van, létezik) törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről” (Ézs. 11,1)

Pál apostol idézi a próféciát, amely beteljesedett a Krisztusban: „Ézsaiás… így szól: „Hajtás sarjad Isai gyökeréből, és népek uralkodójává emelkedik: benne reménykednek a népek”(Róm. 15,12)

A feltámadott Úr szava: „Én, Jézus… vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag” (Jel. 22,16)

Róm. 11,17 Ha pedig némely [vagy egyes] ágak kitörettek [vagyis lemetszettek] te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé [vagyis a vadhajtást oltották be a nemes gyökérbe], és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának, [és éltető nedvéből részesültél]^*

*És hogy milyen ágak töretnek ki, arról így szól az Úr Jézus: „Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a (lemetszett) szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és elégetik” (Ján. 15,6).

Az „olajfáról” pedig így prófétál Jeremiás: „Zöldellő, szép gyümölcsű és formás olajfának nevezett el téged az ÚR. Nagy vihar zúgása közben lángba borította lombját, letördelte ágait. A Seregek Ura, aki plántált téged, rosszat végzett felőled Izráel házának és Júda házának rosszasága miatt, amit elkövettek magokban, hogy engemet haragra ingereljenek, áldozván a Baálnak. Az ÚR tudatta velem, ezért tudom, mit akarnak tenni velem; megmutatta nekem. Én pedig olyan valék, mint a mészárszékre hurcolt szelíd bárány, és nem tudtam, hogy terveket szőttek ellenem, mondván: Pusztítsuk el e fát gyümölcsével együtt; irtsuk ki ezt az élők földéből, hogy még a nevét se emlegessék többé!” (Jer. 11,16-19).

És Ézsaiás folytatja: „Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg! A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?!” (Ésa. 53,7-8).

János apostolon keresztül pedig az „olajfa” nevét is kijelenti a Szent Szellem: „Másnap látá János Jézust ő hozzá menni, és monda: Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit! És ránézvén Jézusra, amint ott jár vala, monda: Ímé az Isten Báránya!” (Ján. 1,29.36).

Őáltala hirdetett Isten békességet zsidóknak és pogányoknak: „Megbékéltette mindkettőt egy testben az Istennel, miután a kereszt (kínoszlop) által megölte az ellenségeskedést önmagában, és eljött, és békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Szellemben az Atyához” (Eféz. 2,16-18).

Róm. 11,18 Ne kevélykedjél [ne kérkedj, ne dicsekedj, és ne ujjongj, és ne büszkélkedj] az ágak ellenében: [az ágak rovására, az ágakkal szemben] ha pedig kevélykedel, [ha mégis kérkednél, dicsekednél, és ujjongnál miattuk, büszkélkednél, tudd meg] nem te hordozod [nem te tartod, viseled el, cipeled, tartod fenn] a gyökeret, hanem a gyökér téged.

Róm. 11,19 Azt mondod azért: Kitörettek [letörettek, lerontattak] az ágak, hogy én oltassam be [a helyükbe].

Róm. 11,20 Úgy van; hitetlenségük [hűtlenségük, engedetlenségük] miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; [téged pedig a hit tart egyenesen] fel ne fuvalkodjál [és ne légy hát fennhéjázó, elbizakodott, gőgös] hanem félj [vagyis tisztelettel légy]^*

*Nékünk szól a figyelmeztetés: „Mindezek pedig példaképen estek rajtuk; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett. Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék” (1 Kor. 10,11-12)

Róm. 11,21 Mert ha az Isten az [(phüszisz): emberi] természet szerint való ágaknak nem kedvezett [és nem kímélte] majd néked sem kedvez, [téged sem fog kímélni]^*

*Ézsaiás pedig így prófétál a nagy – az utolsó – aratás előtti időről: „Mert aratás előtt, virágzás után, ha fürtté érnek a szőlőszemek, akkor levágja a vesszőket metszőkéssel, lemetszi róla a vadhajtásokat is” (Ésa. 18,5)

És hogy mik a vadhajtások azt Úr Jézus jelenti ki: „Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik” (Ján. 15,6).

 És aki nem marad Krisztusban azokra vonatkozóan példaként jelenti ki a Szent Szellem a gonosz angyalok, és Sodoma és Gomora sorsát: „Mert ha nem kedvezett az Isten a bűnbe esett (hamartanó: vagyis a céltévesztett) angyaloknak, (angelosz: jelenti még: a gonosz hírnökeit,  küldötteit, követeit, /  és nem kímélte meg őket) hanem mélységbe / az alvilág sötét mélységébe taszítván (tartaroó): a fény legteljesebb hiányába hajította / és taszította), a sötétség lánczaira adta oda őket, hogy fenntartassanak az ítéletre (hogy őrizetben maradjanak az ítéletig, vagyis a (kriszisz): döntésig); És ha a régi világnak sem kedvezett, (és nem kímélte meg az őskor világát sem (arkhaiosz koszmosz: eredeti, kezdeti, az ősi világegyetemet, teremtett világot) de Nóét az igazság hirdetőjét, nyolczad magával megőrizte, özönvízzel borítván el az istentelenek (vagyis az Isten nélkül élők) világát; És ha Sodoma  és Gomora városait elhamvasztotta, végromlásra kárhoztatta, (vagyis pusztulásra ítélte) például tévén azokra nézve, akik istentelenkedni fognak (akik Isten nélkül élnek)” (2 Pét. 2,4-6).

Róm. 11,22 Tekintsd [és értsd] meg azért az Istennek kegyességét [jóságát, kedvességét, szeretetét], és keménységét [szigorát]: azok iránt, akik elestek [akik elbuktak], keménységét [szigorúságát]. Irántad pedig a kegyességét, [jóságát, kedvességét, szeretetét, jóvoltát] ha megmaradsz a kegyességben [jóságában, kedvességében, szeretetében]; különben te is kivágatsz [téged is lemetszenek]^*

*Mert az Úr azt akarja, hogy ha elestél, állj fel: „Vagy megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz?” (Róm. 2,4)

Mégpedig az Úr Jézushoz, aki azt mondja: „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket, és a tűzre vetik, és megégnek” (Ján. 15,1-2.4.6)

Az apostol így inti a mindenkori hívőket: „Ti tehát szeretteim, mivel előre tudjátok ezt, vigyázzatok, hogy az elvetemültek tévelygései el ne sodorjanak, és saját biztos meggyőződéseteket el ne veszítsétek. Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban!” (2 Pét. 3,17-18).

Róm. 11,23 Sőt azok is, ha meg nem maradnak [és nem tartanak ki] a hitetlenségben [a tagadásban, engedetlenségben] beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket. [mert Istennek van hatalma, és képes arra, hogy újra beoltsa őket]^*

*Ha megtérnek az Úr Jézushoz, beoltatnak a Krisztusba: „De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el. Sőt mind máig, amikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívükre. Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel” (2 Kor. 3,14-16).

Róm. 11,24 Mert ha te a természet szerint való [az eredeti, vagyis a testi származás szerint való] vadolajfából kivágattál, és természet ellenére [a természet rendjén felülemelkedve] beoltattál a szelíd olajfába mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók [a természetes ágak] az ő saját [természetüknek megfelelő] olajfájukba, [akik természet szerint is oda tartoznak]^*

*A szelid olajfáról – aki a Krisztus - így prófétál Jeremiás: „Zöldellő, szép gyümölcsű és formás olajfának nevezett el téged az ÚR. Nagy vihar zúgása közben lángba borította lombját, letördelte ágait. A Seregek Ura, aki plántált téged, rosszat végzett felőled Izráel házának és Júda házának rosszasága miatt, amit elkövettek magukban, hogy engemet haragra ingereljenek, áldozván a Baálnak. Az ÚR tudatta velem, ezért tudom, mit akarnak tenni velem; megmutatta nekem. Én pedig olyan valék, mint a mészárszékre hurczolt szelíd (és gyanútlan) bárány, és nem tudtam, hogy (ilyen) terveket szőttek ellenem, mondván: Pusztítsuk el e fát gyümölcsével együtt; irtsuk ki ezt az élők földéből, hogy még a nevét se emlegessék többé!” (Jer. 11,16-19).

És Ézsaiás is Róla – Krisztusról - szól: „Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR (JEHOVA) őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg! A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért (céltévesztéséért) lőn rajta vereség?!” (Ésa. 53,6-8).

Róm. 11,25 Mert nem akarom, [és nem szeretném] hogy ne tudjátok. [Sőt fontosnak tartom, hogy ne a magatok eszétől vezettessétek magatokat, hanem akarom, hogy értsétek meg] atyámfiai [testvéreim] ezt a titkot. Hogy magatokat el ne hitessétek, [és nehogy egyéni véleményetekre hagyatkozva el ne bízzátok magatokat] hogy a megkeményedés [megátalkodottság, a vakság, konokság, és érzéketlenné válás] Izraelre nézve csak részben történt. [Vagyis Izráelnek csak egy részét érte, hogy részleges megkövesedés támadt Izraelen mindaddig] ameddig a pogányok [a nemzetekből kiválók] teljessége bemegyen [vagyis teljes számban meg nem térnek].

Róm. 11,26 És így az egész Izráel megtartatik, [vagyis üdvözül] amint meg van írva: Eljön Sionból (jelentése: a harcos vagy a diadalmas Egyházból) a Szabadító [(rüomai): a Megmentő] és elfordítja [eltörli, elveszi, eltávolítja] Jákobtól [jelentése: aki a másik helyére lép] a gonoszságukat, [vagyis az istentelenséget, a hitetlenséget, és elvetemültséget, és az istentelen gyakorlatokat]^*

*Ézsaiás így prófétál erről: „És félik napnyugattól fogva az Úrnak (JHVH: Jahvénak) nevét, és naptámadattól az ő dicsőségét, mikor eljő, mint egy sebes folyóvíz, amelyet az Úr (JHVH: Jahvé) szele hajt. És eljő Sionnak a megváltó (rüomai = megszabadító, Megmentő), és azoknak, akik Jákóbban megtérnek hamisságukból, szól az Úr. És én ővelük ily szövetséget szerzek, szól az Úr: Szellemem, amely rajtad nyugszik, és beszédeim, amelyeket szádba adtam, el nem távoznak szádból, és magodnak szájából, és magod magvának szájából, így szól az Úr, mostantól mindörökké!” (Ésa. 59,19-21)

„Ez által nyer engesztelést Jákób bűne, és ez lesz vétke eltávolításának a gyümölcse: Olyanná teszi az oltár minden kövét, mint az összetört mészkövek: nem lesznek többé szent fák, sem tömjénező oltárok!” (Ézs. 27.9)

„Bizony Te elrejtőzködő Isten vagy, Izráelnek Istene, szabadító (szótér=üdvözítő)! Izráelt megszabadítja az ÚR örökké tartó szabadságra. Nem ér benneteket szégyen és gyalázat soha, soha többé. Ezt mondja az ÚR (Jahve), aki az eget teremtette, ő, az Isten, aki a földet formálta, alkotta és megszilárdította, nem kietlennek teremtette, hanem lakóhelynek formálta: Én vagyok az ÚR, nincs más! (Ésa. 45,15.17-18).

Róm. 11,27 És ez nékik az én szövetségem, [vagyis akkor én ilyen szövetséget kötök velük] midőn eltörlöm [elveszem, megbocsátom, kiküszöbölöm, megszüntetem] az ő bűneiket (vagyis az ő céltévesztésüket)^*

*Jeremiás így prófétál erről: „Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, amelyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Egyiptom földéből, de akik megrontották az én szövetségemet, noha én férjük maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejükbe helyezem, és az ő szívükbe írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem” (Jer. 31,31-34)

Az apostol pedig idézi  a próféciát: „Mert dorgálván őket, így szól: Ímé napok jőnek, ezt mondja az Úr, és az Izráel házával és Júdának házával újszövetséget kötök. Nem azon szövetség szerint, amelyet kötöttem az ő atyáikkal ama napon, mikor kézen fogtam őket, hogy kivezessem Egyiptomból, mert ők nem maradtak meg abban az én szövetségemben, azért én sem gondoltam velük, mondja az Úr. Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izráel házával, ama napok multán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjükbe, és az ő szívükbe írom azokat, és leszek nekik Istenük, és ők lesznek nekem népem. És nem tanítja kiki az ő felebarátját és kiki az ő atyafiát, mondván: Ismerd meg az Urat; mert mindnyájan megismernek engem a kicsinytől nagyig. Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és az ő bűneikről és gonoszságaikról meg nem emlékezem. Mikor újról beszél, óvá tette az elsőt; ami pedig megavul és megvénhedik, közel van az enyészethez” (Zsid. 8,8-13)

Az Úr Jézus is hivatkozik a próféciára, kijelentve annak értelmét is: „Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő” (Ján. 6,45)

Aki pedig az Úr Jézushoz jön, arról azt mondja az Ige: „És néktek kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok. Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Ez az Antikrisztus, mert tagadja az Atyát és a Fiút. Aki tagadja a Fiút, azé nem lehet az Atya sem. Aki vallja a Fiút, azé az Atya is. Amit tehát ti kezdettől fogva hallottatok, az maradjon meg bennetek! Ha megmarad bennetek az, amit kezdettől fogva hallottatok, akkor megmaradtok ti is a Fiúban és az Atyában. De bennetek megvan az a kenet is, amelyet tőle kaptatok, ezért nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; sőt amire az ő kenete tanít meg titeket, az igaz, és nem hazugság; és ahogyan megtanított titeket, úgy maradjatok meg őbenne” (1 Ján. 2,20.22-24.27)

És aki Őbenne marad, arról így szól az Írás: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden. Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát; Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek igéjét” (2Kor. 5,17-19)

Ez vonatkozik Izráelre is: „Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, aki kegyelemben gazdag mindenekhez, akik őt segítségül hívják. Amint meg van írva: „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül” (Róm. 10,12-13).

Róm. 11,28 Az evangéliumra nézve [vagyis az örömüzenetnek megfelelően most] ugyan ellenségek tiérettetek [illetve hozzátok] de a (isteni ki)választásra nézve [vagyis kiválasztás szerint] szerelmetesek [kedveltek; drágák] az (ős)atyákért^*

*Az Úr szava a zsidókhoz: „Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok, hanem azért, mert szeret benneteket az ÚR, és megtartja azt az esküt, amelyet atyáitoknak tett. Ezért hozott ki benneteket az ÚR erős kézzel, és ezért váltott ki a szolgaság házából, Egyiptom királyának, a fáraónak kezéből. Tudd meg tehát, hogy a te Istened, az ÚR az Isten. Állhatatos Isten ő, aki hűségesen megtartja szövetségét ezer nemzedéken át is, azok iránt, akik szeretik őt és megtartják parancsolatait. De megfizet azoknak személy szerint, akik őt gyűlölik, elvesztvén őket; nem késlekedik az ellen, aki gyűlöli őt, megfizet annak személy szerint” (5 Móz. 7,7-10)

„Íme, az Úré, Istenedé az ég és az egeknek egei, a föld és minden rajta levő. De egyedül a ti atyáitokat kedvelte az Úr, hogy szeresse őket, és az ő magvukat: („… aki a Krisztus” Gal. 3,16)

Titeket választott ki ő utánuk minden nép közül, amint e mai napon is látszik. Metéljétek azért körül a szíveteket, és ne legyetek többé keménynyakúak! Mert Istenetek, az ÚR, istenek Istene és uraknak Ura. Ő a nagy, erős és félelmes Isten, aki nem személyválogató, és akit nem lehet megvesztegetni” (5 Móz. 10,14-17)

„Mert ezt mondja az Úr Júda és Jeruzsálem férfiainak: Szántsatok magatoknak új ugart, és ne vessetek tövisek közé! Metéljétek magatokat körül az Úrnak, és távolítsátok el szívetek előbőreit, Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai, hogy fel ne gyulladjon az én haragom, mint a tűz, és olthatatlanul ne égjen a ti cselekedeteitek gonoszsága miatt” (Jer. 4,3-4)

Az apostolon keresztül nyitja meg Igéjét az Úr: „Őrizkedjetek az ebektől, őrizkedjetek a gonosz munkásoktól, őrizkedjetek a megmetélkedéstől: Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, akik Szellemben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a (hús)testben bizakodunk” (Fil. 3,2-3)

Így teljesül be az ígéret: „És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj” (5 Móz. 30,6)

 „Mert nem az a zsidó, aki külsőképen az; sem nem az a körülmetélés, ami a (hús)testen külsőképen van: Hanem az a zsidó, aki belsőképen az; és a szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van (Róm. 2,28-29).

Róm. 11,29 Mert megbánhatatlanok [és visszavonhatatlanok] az Istennek ajándékai, [vagyis Isten kegyelme és a Szellem megnyilvánulása] és az ő elhívása^*

*És ha – kérdezi az apostol: „De hát, hogyha némelyek nem hittek? Vajon azoknak hitetlensége [és engedetlensége] nem teszi-e hiábavalóvá [és hatálytalanná] az Istennek hűségét? Nem lehet pedig, hogy meghiúsult [vagy kudarcot vallott; megdőlt; megbukott; erejét vesztette] legyen az Isten beszéde (logosza). Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók” (Róm. 3,3; Róm. 9,6)

Mert: „Ha hitetlenkedünk, ő hű marad: ő magát meg nem tagadhatja” (2 Tim. 2,13). 

Már a précia is így szól az Úrról: „Izráel fenséges Istene nem hazudik, és nem is bán meg semmit, mert nem ember ő, hogy megbánjon valamit” (1Sám. 15,29).

Mert: „Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék (vagy, hogy bármit megbánna). Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?” (4 Móz. 23,19).

Róm. 11,30 Mert miképpen ti egykor engedetlenkedtetek [és nem hittetek] az Istennek, [és nem hallgattatok Isten szavára]^* most pedig irgalmasságot [és könyörületet] nyertetek az ő engedetlenségük [az ő hitetlenségük] miatt^**

*Mert bizony engedetlenek, és hitetlenek voltatok, írja az apostol: „Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők” (Tit. 3,3).

„Melyekben jártatok [vagyis éltetek] egykor [azelőtt] e világ [a teremtett világ] folyása [vagyis a (világ)korszak szokása, és életmódja] szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint [és igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez]. Ama szellem szerint, mely most az engedetlenség [és a hitetlenség] fiaiban munkálkodik [vagyis dolgozik, működik, tevékenykedik]” (Eféz. 2,2).

**És ti – mondja a pogányoknak, vagyis a nemzetekből valóknak – az apostol: „Akik hajdan nem nép [voltatok], most pedig Isten népe [vagytok]; akik nem kegyelmezettek [voltatok, mert egykor könyörület nélkül éltetek, nem nyertetek irgalmat], most pedig kegyelmezettek [vagytok, mert könyörületet nyertetek, irgalomra találtatok]” (1Pét 2:10).

Az engedetlen Izráelről pedig így szól az Ige: „Halljátok meg, egek, figyelj ide, föld, mert az ÚR szól: Fiaimat fölneveltem, fölmagasztaltam, de ők elpártoltak tőlem! Az ökör ismeri gazdáját, a szamár is urának jászlát, de Izráel nem ismer, népem nem ért meg engem. Jaj, vétkes nemzet, bűnnel terhelt nép! Gonosz utódok, romlott fiak! Elhagyták az Urat, megvetették Izráel Szentjét, elfordultak tőle! Minél több verést kaptok, annál jobban ellenkeztek! Egészen beteg már a fej, egészen gyenge már a szív. Tetőtől talpig nincs rajta ép hely, csupa zúzódás, kék folt és gennyes seb. Nem nyomták ki, nem kötözték be, olajjal sem gyógyították” (Ésa. 1,2-6).

 Mert: „Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki az Isten képmása” (2Kor. 4,4).

Róm. 11,31 Azonképpen ők is most engedetlenkedtek, [és hitetlenek lettek] hogy a ti irgalmasságba jutásotok folytán ők is irgalmasságot nyerjenek; [hogy egykor majd kegyelmet nyerjenek az Istennek veletek tett kegyelme által]^*

*És akkor teljesedik be a prófécia:  „…. E napokban lesz az, hogy a minden nyelvű pogányok közül tíz ember ragad egy zsidó férfiúba s ragad annak ruhája szélébe, mondván: Hadd menjünk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!” (Zak. 8,23).

És hogy ki a zsidó, erről az apostolon keresztül hangzik a kijelentés: „Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen [vagyis szemmel láthatóan] az. Sem nem az a körülmetélés, ami a (hús)testen külsőképpen van [és hústesten látható]: Hanem az a zsidó, [vagyis az számít zsidónak] aki belsőképpen [titkos belsejében] az; és a szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés. amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van. [Istentől jön, és származik]” (Róm. 2,28-29)

Róm. 11,32 Mert az Isten mindeneket [vagyi minden embert] engedetlenség [azaz hitetlenség, csökönyös és lázadó, makacsság] alá rekesztett [vagyis mindnyájukat a hitetlenségbe hagyta merülni, és összezárta = közös helyzetbe hozta annak érdekében] hogy mindeneken [vagyis mindnyájukon] könyörüljön [és irgalmazzon, irgalmasságot gyakoroljon]^*

*Az engedetlenség alá rekesztés oka: „Mi tehát az igazság? Mentegetőzünk? Egyáltalában nem! Hiszen előbb már kimondtuk azt az ítéletet, hogy zsidók és görögök mindnyájan engedetlenségben vannak” (Róm. 3,9)

Mert: „… az Írás mindenkit engedetlenség alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek. Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Tehát a törvény, nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg. De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöttétek magatokra. Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,22-29)

Róm. 11,33 Óh Isten gazdagságának bölcsességének és tudományának [tudásának, ismeretének] mélysége! [és szélsőséges és túl nem szárnyalható állapota, és rejtélye]. Mely igen kikutathatatlanok [kifürkészhetetlenek, és megfoghatatlanok] az ő ítéletei [az Ő szándékai; döntései] s kinyomozhatatlanok [megvizsgálhatatlanok; megmérhetetlenek], az ő útjai! [módszerei, és tevékenysége]^*

*Így szól az Úr: „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utjaitok nem az én utjaim - így szól az ÚR. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utjaim a ti utjaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál” (Ézs. 55,8-9)

Ő az: „Aki nagy, végére mehetetlen dolgokat művel, és csodákat, amiknek száma nincsen” (Jób. 5,9)

Jóbtól ezt kérdezik barátai: „Ki tudod-e találni, mi az Isten titka? A Mindenható tökéletességéig eljuthatsz-e? Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg? Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél” (Jób. 11,7-9)

 Dávid így imádkozik: „Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid! Az ostoba ember nem ismeri fel, az esztelen nem érti meg” (Zsolt. 92,6-7)

„Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt” (Zsolt. 139,6)

A prófétán keresztül ezt kérdezi az Úr: „Hát nem tudod-e és nem hallottad-e, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremté a föld határait? Nem fárad, és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsessége!” (Ésa. 40,28)

Az apostol így imádkozik a szentekért, egyben azt is kijelenti a Szent Szellem, hogy hogyan lehet Istent, és az Ő bölcsességét megismerni. Az Úr: „… adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Szelleme által. Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben.  A szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának, és így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig” (Eféz. 3,16-19)

„…hogy szívükben megerősödve és a szeretetben egyesülve eljussanak a tökéletes megismerés teljes gazdagságára: Isten titkának, Krisztusnak a megismerésére. Benne rejlik a tudomány és a bölcsesség minden kincse elrejtve”(Kol. 2,2-3)

Mert: „Isten dicsősége az, hogy a dolgokat elrejti. A királyok dicsősége az, hogy a dolgokat kikutatják” (Péld. 25,2)

Ez Isten gyermekeinek dolga, hiszen az Úr Jézus Krisztus: „…tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának…” (Jel. 1,6)

Róm. 11,34 Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét? [szándékát, elgondolását, elhatározását] vagy kicsoda volt néki tanácsosa [és tanácsot ki adott neki]^*

*Ézsaiáson keresztül így szól a Szent Szellem: „Kicsoda igazgatta az Úr Szellemét, és ki oktatta Őt, mint tanácsosa? Kivel tanácskozott, ki világosította fel őt? Ki tanította meg a helyes eljárásra, ki tanította tudományra, és ki oktatta értelmes cselekvésre?” (Ésa. 40,13-14)

 És folytatja Jóbon keresztül: „Ki kérheti tőle számon magatartását? Ki meri azt mondani róla, Igazságtalanságot cselekedtél?” (Jób. 36,23)

Csak az értheti az Úr szándékát, akaratát, aki Krisztusban van, és telve van a Krisztus beszédével, igéjével: „Érzéki  ember [érzéki, vagyis pusztán emberi, testi. Olyan ember, akinek életét emberi (természeti) elgondolásai, szempontjai, (vagyis a saját emberi értelme, akarata, érzelmei) irányítják)] pedig nem foghatja meg [nem fogja fel; (nem fogadja el)] az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki. [Balgaságnak tartja; oktalanság (ostobaság) az számára] meg sem értheti [nem képes megérteni (megismerni)] mivelhogy szellemileg ítéltetnek meg [és szellemileg kellene megvizsgálni].  Noha a szellemi ember mindent megítél, [megvizsgál] őt nem ítéli meg senki. [ő maga azonban senki vizsgálata alá nem esik]. Mert ki ismerte meg [ki látta át; érte fel] úgy az Úr gondolatát, [értelmét] hogy őt kioktathatná? [taníthatná] Bennünk pedig Krisztus értelme van [Mi azonban birtokában vagyunk Krisztus értelmének]”(1 Kor. 2,14-16).

Róm. 11,35 Avagy kicsoda adott előbb néki, hogy annak visszafizesse azt? [Ki kölcsönzött neki, hogy visszakövetelhetné tőle]^*

*Maga az Úr is azt kérdezi: „Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? Ami az ég alatt van, mind enyém!”(Jób. 41,11).

Róm. 11,36 Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek, [mert Belőle jött elő, rajta keresztül megy és Őfelé halad minden, és Beléje torkollik a mindenség]. Övé a dicsőség mindörökké [és a dicsőség Neki jár az örökkévalóságban is]. Ámen^*

*Az apostol vallástétele: „… nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, mi is Őbenne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is Őáltala” (1 Kor. 8,6)

„Minden Őáltala lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett” (Jn. 1,3)

„Mert Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Őáltala és Őreá nézve teremttettek; És Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn” (Kol. 1,16-17) 

„…akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette, Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült” (Zsid. 1,1-3)

 „Hiszen egy atyánk van mindnyájunknak, egy Isten teremtett bennünket!” (Mal. 2,10)

Az apostol megvallja a prófétai szót: „Egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben” (Eféz. 4,6).