Mielõtt továbbléphetnél

„...indulj, kelj át... arra a földre, amelyet én adok..." (Józsué 1:2)

Józsué már megízlelte az Ígéret földjének örömeit. Mégis vissza kellett térnie és várnia, míg Mózes meg nem halt, és míg Izráel népébõl minden kételkedõt el nem temettek.

 Figyeld meg: 1) A régi módszereink közül némelyiknek meg kell halnia. Mózes a régi rendszert jelképezte. Az jó volt akkor, de most már nem az. Ha a múlttal vagy összhangban, és nem a jelennel, akkor nem állsz készen. Még túl sok emberben akarsz jó benyomást kelteni. Annyira kötnek bizonyos felfogások, hogy amikor Isten azt mondja, indulj, neked még valakivel tanácskoznod kell.

Amikor Isten azt mondta Józsuénak: „Az én szolgám, Mózes meghalt. Most azért indulj, kelj át itt a Jordánon, te és ez az egész nép arra a földre, amelyet én adok Izráel fiainak”, erre egyetlen helyes válasz létezett: „Igen, Uram!”

Tisztelned kell a múltat, de nem szabad a múltba ragadva élned. Az igazságra kell állnod, de kérned kell Istentõl friss útmutatásokat és meglátásokat, ha el akarod érni rendeltetésedet.

2) A kételyeidet el kell temetned. A tizenkét kém közül csak kettõ hitte, hogy Isten nekik fogja adni az Ígéret földjét. A másik tíz óriásokat látott, kétkedésbe süllyedt, meghalt és el is lett temetve a pusztában. Minden téged visszatartó kételynek is meg kell halnia, és el kell õket temetni, beleértve az alacsony önértékelés, a gyermekkori félelmek, az aggodalmaid és a bírálóid hangját is. Gyûjtsd össze õket, tedd egy dobozba, temesd el, állj rá és mondd: „Por a porhoz, hamu a hamuhoz.” Mielõtt továbbléphetnél, meg kell értened ezeket az alapelveket, és ezek szerint kell élned.

http://maiige.hu/