Mert én veled vagyok,
megőrizlek téged, akárhová mégy ..." (1Móz 28,15).
Vándorutunkban kísérőkre van
szükségünk? Legjobb kísérőnk Isten jelenléte és oltalma. Bárhol járunk is,
mindenütt szükségünk van Isten jelenlétére és oltalmára, és ezt meg is kapjuk,
ha az Ő szolgálatában járunk, nem pedig csak saját kedvtelésünk szerint.
Még ha más vidékre kell is
költöznünk Isten akaratából, ne szomorkodjunk miatta! Hiszen a hívő ember
vándor és idegen, bárhol is él ezen a földön, mert barhová kerül, igazi otthona
mindenhol az Úrban van, mint ahogy minden nemzedékben így volt ez a hívők
számára.
Lehet, hogy a világ vezető
embereinél nincs protekciónk", de ha az Úr azt ígéri: megőrizlek
téged", akkor nem árt nekünk valóban semmi veszedelem. Ez az ígéret áldott
"útlevél" minden utazó számára, mennyei testőrség minden zarándok mellett.
Jákób, akinek az Isten ezt az
ígéretet adta, még soha nem volt távol hazulról. Anyás gyermek volt, nem
kalandos természetű, mint a bátyja. Mégis mennie kellett egyszer, és Isten vele
ment. Kicsiny motyóját vitte csupán, és nem volt kísérője. De nem utazott soha
fejedelem nemesebb testőrséggel, mint ő. Mikor szabad mezőn aludt, angyalok
vigyáztak rá és Isten beszélgetett vele. Ha az Úr indít útnak minket, mondjuk
az Úr Jézussal: Ébredjetek, menjünk!" (Mt 26,46).
C. H. Spurgeon "Isten
ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.