Ige: Krisztus ismeretének illata

 „Hála pedig az Istennek, aki [a Krisztus ereje által] mindenkor diadalra vezet [és győzedelmesekké tesz; diadalmenetben hordoz] minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi általunk. [és rajtunk keresztül minden helyen érezhetővé (érzékelhetővé; nyilvánvalóvá) teszi].

Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek [Isten dicsőségére], mind az üdvözülők [megmenekülők], mind az elkárhozók [(apollumenoi): elpusztulók, elveszők, megsemmisülők] között*

*Hirdetve a megváltást: „Mert a keresztről [kínoszlopról] szóló beszéd [(logosz): Ige] bolondság [ostobaság; esztelenség; butaság; képtelenség] ugyan azoknak, akik elvesznek, [(apollumenoi): elpusztulnak, megsemmisülnek] de nekünk, akik üdvözülünk, [szódzó; szótéria: bűnbocsánatot nyerünk, Megmenekülünk, (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból). Megszabadulunk (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/. oltalmazást; biztonságot; állandóságot; jólétet (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllétet (egészség); boldogság, megtartatást nyerünk] Istennek ereje [vagyis Isten ereje a szabadításra/megmentésre]” (1Kor. 1,18)

A hitetleneknek pedig: „halál [(thanatosz): felbomlás, az élet megszűnése] illatja halálra; amazoknak pedig élet illatja [az életből fakadó illat az] életre** És ezekre kicsoda alkalmatos?*** (2 Kor. 2,14-16)

**Életre: (dzóé): a természetfeletti élet; az életnek egy más létezési formája. Mert: „Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Ján. 3,36)

És: „Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban” (1Jn. 5,12)

***Az apostol megvallása: „Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van. Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Szellemé, mert a betű megöl, a Szellem pedig megelevenít” (2 Kor. 3,5-6)