„Ismeri [és tudja] az Úr a bölcsek gondolatait [fontolgatásait; érveléseit; okoskodásait]; hogy hiábavalók [(mátájosz):
üresek,
vagyis haszontalanok, fölöslegesek, értéktelenek, és holtpontra jutottak
elgondolásaikkal]* (1 Kor. 3,20)
*Már Dávidon
keresztül kijelenti a Szent Szellem, hogy:
„Az ÚR tudja, milyen hiábavalók az ember
gondolatai”(Zsolt. 94,11)
A prédikátor is a testi
emberről, és annak bölcsességéről így beszél: „A bölcs ember nyitott szemmel jár, a bolond pedig sötétben botorkál.
De arra is rájöttem, hogy ugyanaz lesz a sorsa mindegyiküknek. Bizony a bölcs
emberre sem emlékeznek örökké, meg a bolondra sem. Mert mindaz, ami megtörtént,
feledésbe megy az eljövendő időben, és a bölcs is meghal, meg a bolond is.
Meggyűlöltem az életet, mert rossznak tartottam azokat a dolgokat, amiket
véghezvisznek a nap alatt: hiszen
minden hiábavalóság és hasztalan erőlködés”
(Préd. 2,15.17)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.