Guti Tünde: KERESZTYÉN JELLEMFEJLŐDÉS

   Az iskolákban kifüggesztett Házirend nem díszletként lóg a falon, hanem azért, hogy a tanulók elolvassák, megértsék, és ahhoz igazítsák viselkedésüket.

   Vajon nem várjuk el a kisgyermektől, hogy növekedjen? Nem tanítjuk, neveljük, hogy értelmében és jellemében fejlődjön? Nincs bennünk igény, hogy a velünk töltött évei alatt tisztelettudó és kedvünkben járó, tetszésünket kereső felnőtté váljon?

Hogy ne várnánk el a frissen megtértektől is, hogy szellemben növekedjenek?! Vétek, ha a pásztorok nem táplálják őket a „tejnek itala” után fokozatosan egyre keményebb eledellel!

Hogyan fakadhatna bennük vágy az Istennek tetsző, szent életre, ha nem hallanak az Úr elvárásairól, lényének szentségéről, és miért gyűlölnék meg a bűnt, ha nem tanítják meg őket arra, hogy veszélyes dolog visszaélni a kegyelemmel?!

    Az ószövetségi törvény a kőtáblákra volt felvésve, az újszövetségi törvény pedig a szívünk hústábláira. Az ószövetségi törvény „Krisztusra vezérlő mesterünkké lett”, míg az újszövetségi egyenesen belénk lett kódolva az újjászületésben. Pál szavaival:

"...noha nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvényében való…”

I. Kor. 9:21.

A Róma 8:2-ben pedig az „Élet Szellemének törvényéről” ír.

   Természetesen nem vagyunk a törvény alatt annak ószövetségi vonatkozásában, viszont kegyelem alatt úgy vagyunk, hogy Isten ujja Jézus vérével a szívünkbe írta a királyi törvényt, a szeretet törvényét: „Szeresd az Urat, a te Istenedet…., és szeresd felebarátodat...!”

Jézus ezt mondta:

   „Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek.”  János 13:34.

Ez a szeretet akkor szeretet, ha az együttérzésen kívül rendelkezik azzal a felelősséggel, ami kész figyelmeztetni a másikat a hibáira, és elég bátor ahhoz, hogy akár elé álljon, ha az a vesztébe rohan.

   Mi, akik kegyelem alatt élünk, Krisztus törvénye, Krisztus igazsága alatt élünk. Nem kell újra és újra véráldozatot bemutatnunk, de eggyé kell válnunk a Bárány Jézus tökéletes áldozatával, benne kell elrejtőznünk, mintegy Vele együtt önmagunkat áldozva Istennek.

   „Az Egyház azért ilyen, azért tart itt, amit ti képviseltek, a ti felfogásátok miatt…” – kaptuk valakitől a vádat.

Ez azonban nem így van. Az Egyház mai, válságos állapotának egyedüli oka a bűn. A Biblia ezt mondja:

   „A bűn pedig a törvénytelenség.” I. János 3:4.

Kétségkívül, a gyülekezetekben eluralkodó szeretetlen ítélgetés, durva elutasítás jó táptalaj a közösségek szétzüllesztésére, az igaz okot mégis abban kell keresnünk, amit Pál így állapít meg:

   „Működik már a törvényszegés titkos bűne…” II. Thess. 2:7.

   Jézus Krisztus személye a mi törvényünk. Ha nem él bennünk, akkor törvény nélkül élünk. Ha Krisztus törvénye nélküliek vagyunk, akkor bűnben vagyunk. Lásd újra:

   „A bűn pedig a törvénytelenség.” I. János 3:4.

Meg kell értenünk, hogy a törvény helyes – újszövetségi - értelmezése kéz a kézben jár Isten kegyelmével!

Kegyelmet ott hirdetnek, ahol előbb ítéletet hirdettek, máskülönben a kegyelem nem lenne értelmezhető.

   Isten kegyelmének csodálatos volta pont abban van, hogy jogos büntetésünket vállalta magára a kereszten az Úr Jézus Krisztus, tökéletes engesztelő áldozatként. Nekünk viszont, ha kegyelemben akarunk maradni, ott kell maradnunk Krisztusban – a kereszten!

   A szívünkben hordozott királyi törvény nem fogcsikorgatva végrehajtott cselekedetek sokaságát eredményezi, hanem a szeretet által munkálkodó hit gyümölcsét.

   "Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás!" Jelenések 5:12.