„Ments meg a sérelmektől, melyektől
félek, … engedelmeskedni akarok parancsaidnak ... Mutasd meg, Uram,
mennyire szeretsz engem, és szabadíts meg, ahogyan megígérted. Ezután
majd válaszolni fogok azoknak, akik gyaláznak engem.” (Zsoltárok
119:39-42. - GNT fordítás)
Az elutasítástól való félelem
jöhet minden irányból: házastársadtól, családodtól, szüleidtől, az iskolából, a
munkahelyről, korábbi barátaidtól, csalódásokból, kritikákból, még egy
tekintetből is. Láttál már olyat, hogy egy pillantás megöl valakit? Láttál már
olyat, hogy egy szülő a szemöldökének felvonásával irányít egy gyermeket?
Ez az elutasítástól való félelem! Ez pedig sokféleképpen akadályozhatja az életed.
Az elutasítástól való félelem meggátol abban, hogy szeretetet adjunk és elfogadjunk. A múlt sebei gátolják a jövőbeni kapcsolatokat. Azt mondja a kis srác: „Egyszer már megégettem magam a forró kályhával, soha többé nem fogom megérinteni.” Az emberek ugyanezt mondják a kapcsolatokról: „Egyszer már megégettem magam egy házasságban, soha többé nem fogok megházasodni!” A probléma az, hogy az emberek nem kályhák. Meg tudnak változni.
Az elutasítástól való félelmednek két dolog az alapja, két dologban gyökerezik. Az egyik az a gondolat, hogy mindnyájunknak szüksége van szeretetre. Ez tény. Az életünkben mindannyiunknak végzetesen szüksége van hatalmas adag szeretetre ahhoz, hogy egészséges legyen a személyiségünk.
Isten azt mondja: „Én szeretni akarlak téged!” Isten a szeretet. Szükséged van a szeretetre. Ez egy mélységesen mély szükségleted. Ami azonban az elutasítástól való félelmet okozza, az a téves gondolat, hogy azt hisszük, a másik embernek kellene teljes mértékben betölteni ezt a szükségletet az életünkben. Amikor valaki mástól várod, hogy teljes mértékben betöltse a szeretet iránti szükségletedet, akkor bajt hozol magadra. Sérülésnek teszed ki magad. Elutasításnak teszed ki magad.
Istent kell tenned az első helyre, mert egyedül csak ő az, aki a legteljesebb mértékben be tudja tölteni a szükségleteidet.
Használ valamikor Isten más embereket is? Hogyne! Van, amikor Isten más embereken keresztül szeret minket? Természetesen! Akarja Isten, hogy mi szeressünk más embereket? Igen! Akar használni minket, hogy szeretetének csatornái legyünk? Feltétlenül!
Azonban sohasem fogja betölteni minden szükséged egyetlen ember, vagy embercsoport. Isten sohasem akarta, hogy ez így legyen. Nekik egyszerűen nincs elég szeretetük. Az emberi szeretet korlátozott. Isten szeretete azonban korlátlan és feltétel nélküli. Nem számít mennyire mélyen van rá szükséged, ő be tudja tölteni. Az ő szeretete sosem fogy el.
Ez az elutasítástól való félelem! Ez pedig sokféleképpen akadályozhatja az életed.
Az elutasítástól való félelem meggátol abban, hogy szeretetet adjunk és elfogadjunk. A múlt sebei gátolják a jövőbeni kapcsolatokat. Azt mondja a kis srác: „Egyszer már megégettem magam a forró kályhával, soha többé nem fogom megérinteni.” Az emberek ugyanezt mondják a kapcsolatokról: „Egyszer már megégettem magam egy házasságban, soha többé nem fogok megházasodni!” A probléma az, hogy az emberek nem kályhák. Meg tudnak változni.
Az elutasítástól való félelmednek két dolog az alapja, két dologban gyökerezik. Az egyik az a gondolat, hogy mindnyájunknak szüksége van szeretetre. Ez tény. Az életünkben mindannyiunknak végzetesen szüksége van hatalmas adag szeretetre ahhoz, hogy egészséges legyen a személyiségünk.
Isten azt mondja: „Én szeretni akarlak téged!” Isten a szeretet. Szükséged van a szeretetre. Ez egy mélységesen mély szükségleted. Ami azonban az elutasítástól való félelmet okozza, az a téves gondolat, hogy azt hisszük, a másik embernek kellene teljes mértékben betölteni ezt a szükségletet az életünkben. Amikor valaki mástól várod, hogy teljes mértékben betöltse a szeretet iránti szükségletedet, akkor bajt hozol magadra. Sérülésnek teszed ki magad. Elutasításnak teszed ki magad.
Istent kell tenned az első helyre, mert egyedül csak ő az, aki a legteljesebb mértékben be tudja tölteni a szükségleteidet.
Használ valamikor Isten más embereket is? Hogyne! Van, amikor Isten más embereken keresztül szeret minket? Természetesen! Akarja Isten, hogy mi szeressünk más embereket? Igen! Akar használni minket, hogy szeretetének csatornái legyünk? Feltétlenül!
Azonban sohasem fogja betölteni minden szükséged egyetlen ember, vagy embercsoport. Isten sohasem akarta, hogy ez így legyen. Nekik egyszerűen nincs elég szeretetük. Az emberi szeretet korlátozott. Isten szeretete azonban korlátlan és feltétel nélküli. Nem számít mennyire mélyen van rá szükséged, ő be tudja tölteni. Az ő szeretete sosem fogy el.
(Daily Hope by Rick Warren –
2012.03.13)
http://napiremeny.blog.hu/2012/03/20/engedd_hogy_isten_szeretete_megszabaditson_a_felelemtol
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.