Efézusi levél 5. fejezet: Legytek követői az Istennek (szerkesztett)

Eféz. 5,1 Legyetek annakokáért követői [utánzói] az Istennek, mint szeretett [(agapétosz): kedvesen, drágán, nagyon szeretett] gyermekek:

Eféz. 5,2 És járjatok [(peripateó): éljetek (agapé): isteni] szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul

[Más fordítás: S odaadta magát értünk, hogy felajánlás, véres áldozat, jó illat legyen az Istennek]

Eféz. 5,3 Paráznaság [házasságtörés] pedig és akármely tisztátalanság [romlottság], vagy fösvénység [nyerészkedés; haszonlesés; kapzsiság; mohóság, fösvénység, bírvágy még csak] ne is neveztessék [még szóba se kerüljön; még csak ne is említtessenek] ti közöttetek. amint szentekhez illik [méltó].

Eféz. 5,4 Sem undokság [szemérmetlenség; trágárság, sikamlósság, illetlen figurázás; se rútság; sem ocsmányság; vagy mocskos viccelődés], vagy bolond [szégyenletes, ostoba vagy szellemeskedő] beszéd [ocsmány, léha vagy kétértelmű szót ne ejtsetek ki. Káromkodás], vagy trágárság [mocskos viccelődés ne hangozzék], melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás.

Eféz. 5,5 Mert azt jól tudjátok [és értsétek meg; és jegyezzétek meg magatoknak], hogy egy paráznának is [(pornosz) parázna, fajtalankodó férfi], vagy tisztátalannak [romlott], vagy fösvénynek [nyerészkedőnek; kapzsinak, pénzimádó (mert az ilyen valójában bálványt imád)], ki bálványimádó, nincs öröksége [egy sem kaphat helyet; nincs sorsrésze] a Krisztusnak és Istennek országában, [Királyságában]

Eféz. 5,6 Senki titeket meg ne csaljon [ne vezessen félre; meg ne tévesszen; ne ámítson el] üres beszédekkel [üres hazugságokkal; hiú beszédekkel; üres fecsegéssel]. Mert ezekért [az ilyen dolgokért] jő [ilyenek miatt sújtja] az Isten haragja a hitetlenség fiaira.

Eféz. 5,7 Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek [nehogy cinkostársak legyetek velük; ne vállaljatok velük közösséget; ne legyen tehát velük semmi dolgotok]

Eféz. 5,8 Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság [fény] az Úrban: mint világosságnak [fény] fiai úgy járjatok [úgy éljetek]

Eféz. 5,9 (Mert a világosságnak [a Szellemnek] gyümölcse minden jóságban és igazságban [(dikaioszüné): megigazult vagy megigazított, igaznak nyilvánított] és valóságban [(alétheia): Isten Igéje] van)

Eféz. 5,10 Meggondolván [azt vizsgálgassátok; azt keressétek], mi legyen kedves [(euaresztosz): kellemes, tetsző, ami megnyeri a tetszését] az Úrnak

Eféz. 5,11 És ne legyen közösségetek [(szünkoinóneó): részt vesz másokkal együtt, részesedik] a sötétségnek gyümölcstelen [meddő, haszontalan, eredménytelen] cselekedeteivel. hanem inkább meg is feddjétek [leplezzétek le] azokat;

Eféz. 5,12 Mert amelyeket azok titokban [alattomban] cselekesznek, éktelen dolog [(aiszkhrosz): szégyen, gyalázat, csúfság] csak mondani [még beszélni] is [róla].

Eféz. 5,13 Mindezek pedig megfeddetvén [(elenkhó): megvizsgál, kikérdez, napvilágra hoz, feltár, ismertté teszi a tényeket], a világosság [(phósz): fény] által napvilágra jőnek. [Mindaz, ami lelepleződik, a világosság (a fény) által lesz nyilvánvalóvá (láthatóvá, ismertté)]; mert minden, ami napvilágra jő, világosság [de mindaz, amit a világosság (a fény) leleplez, nyilvánvalóvá (láthatóvá, ismertté) lesz (fény lesz)].

»Más fordítás: Mert minden, ami láthatóvá válik, világosság (fény); s ami így világossá válik, fényforrás lesz«

Eféz. 5,14 Annakokáért mondja: Serkenj föl, aki aluszol [ébredj fel, aki szunyókálsz] és támadj fel a halálból [a halottak közül], és felragyog; tenéked a Krisztus [Más fordítás: S majd rád veti fényét a Krisztus]

Eféz. 5,15 Meglássátok annakokáért, hogy mi módon okkal járjatok. [gondosan ügyeljetek tehát arra, hogyan éltek], nem, mint bolondok [ne esztelenül, botorul, nem, mint balgák], hanem mint bölcsek

Eféz. 5,16 Áron is megvegyétek az alkalmatosságot [(exagoradzó): kihasználva a lehetőséget, megragadva az alkalmat], mert a napok [az idők] gonoszok.

Eféz. 5,17 Annakokáért ne legyetek esztelenek; [oktalanok meggondolatlanok; értetlenek; ostobák], hanem megértsétek [lássátok be], mi legyen az Úrnak akarata

Eféz. 5,18 És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van [ami a megmentetlen állapotból fakadó veszélyes életmódra utal (aszótia: züllöttség, elvetemültség), és amiben menthetetlen romlás van].

»Más fordítás: Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt«: hanem teljesedjetek be Szent Szellemmel [a Szent Szellem töltsön be újra meg újra benneteket]

Eféz. 5,19 Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dicséretekben és szellemi énekekben [szellemi dallamokkal], énekelvén és dicséretet mondván szívetekben [(kardia): szív = a szellemi élet központja (a benső)] az Úrnak

[Más fordítás: a Szent Szellemtől kapott énekekkel bátorítsátok egymást; Énekeljetek az Úrnak teljes szívvel! Énekeljetek neki új éneket].

Eféz. 5,20 Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának

Eféz. 5,21 Engedelmesek [készségesek] legyetek [egymás iránt] egymásnak [(hüpotasszó): alkalmazkodik, tehát: alkalmazkodjatok egymáshoz] Isten félelmében [a Krisztus iránti tiszteletből]

Eféz. 5,22 Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek [(hüpotasszó): engedelmeskedik, alkalmazkodik], mint az Úrnak.

Eféz. 5,23 Mert a férj [a férfi] feje [(kephalé): eredete, forrása] a feleségének [az asszonynak], mint a Krisztus is feje [(kephalé): eredete, forrása] az egyháznak [(kihívott) gyülekezetnek, eklézsiának]. És ugyanő megtartója [üdvözítője: megváltója, megszabadítója, megmentője, gyógyítója, megszilárdítója, helyre állítója] a testnek (szóma: személyének) [az egyháznak, az ő testének].

Eféz. 5,24 De miképpen az egyház [a (kihívott) gyülekezet, eklézsia] engedelmes [(hüpotasszó): alkalmazkodik, alárendeli magát] a Krisztusnak, azonképpen az asszonyok is [úgy tegyenek] engedelmesek [(hüpotasszó): alkalmazkodók; aláveti magát] legyenek férjüknek mindenben

Eféz. 5,25 Ti férfiak, szeressétek [(agapaó): önmagad teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad valakivel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben] a ti feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette [agapaó] az egyházat [a kihívott gyülekezetet, az eklézsiát], és Önmagát adta [feláldozta, kiszolgáltatta] azért; [Odaadta érte a saját életét]

Eféz. 5,26 Hogy azt megszentelje [(hagiadzó): Istennek elkülönít, szentté tesz], megtisztítván a víznek feredőjével [a bemerítés fürdőjében] az ige [rema; az élet igéje] által.

[Más fordítás: hogy felkészítse, és megtisztítsa az övéit az Isten élő beszéde által]. »Még más fordítás: Hogy a bemerítésben az élet igéje által tisztára mosva megszentelje«

Eféz. 5,27 Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat [hogy megdicsőülve állítsa maga mellé a (kihívott) gyülekezetet, az eklézsiát], úgy hogy azon ne legyen szeplő [folt; szennyfolt], vagy sömörgözés [ránc], vagy valami afféle [vagy bármi hasonló]; hanem hogy legyen szent [(anómosz): kifogástalan, feddhetetlen, támadhatatlan, hibátlan] és feddhetetlen.

[Más fordítás: Krisztus azért halt meg, hogy a Gyülekezetet felkészítse a maga számára, mint dicsőséges, szent és tökéletes szépségű menyasszonyát, hogy szent legyen és kifogástalan; Ragyogó tisztává akarta tenni, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen]

Eféz. 5,28 (Hasonlóképpen) úgy kell (kötelesek, tartoznak) a férfiak(nak) szeretni [(agapaó) = önmagad teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad valakivel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben] az ő feleségüket, mint az ő tulajdon [saját] testüket [(szóma): lényüket, énjüket]. Aki szereti [agapaó] az ő feleségét, önmagát szereti [agapaó].

Eféz. 5,29 Mert soha senki az ő tulajdon [saját] testét [(szarx): hús, hústest] nem gyűlölte [(miszeó): megvet, utál, kevésbé szeret)]. Hanem (ellenkezőleg) (fel)táplálgatja [(ektrephó): gondját viseli, táplálja; felnevelni egészen addig, amíg éretté válik] és ápolgatja [(thalpó): gondozza, melengeti, babusgatja] azt, miképpen (akárcsak) az Úr (Krisztus) is az egyházat [(ekklészia): (kihívott) gyülekezetet, az eklézsiát];

Eféz. 5,30 Mert (minthogy) az Ő testének [(szóma: = a személye, lényege, ereje] tagjai [(melosz): a test (szóma = személy) egy - egy funkciót végző része] vagyunk, //az Ő testéből [(szarx): húsából] és az Ő csontjaiból valók:

Eféz. 5,31 Annakokáért (ezért) elhagyja [(kataleipó): elhagy, otthagy, hátrahagy] az ember atyját és anyját, és ragaszkodik [(proszkollaó): csatlakozik, tapad, ragad] az ő feleségéhez; és lesznek ketten egy (hús)test(té [Más fordítás: úgyhogy a kettő egy hússá lesz]

Eféz. 5,32 Felette nagy titok ez: de én a Krisztusról és az egyházról [a (kihívott) gyülekezetről, az eklézsiáról] szólok

Eféz. 5,33 Hanem azért ti is egyen-egyen, ki-ki [mindegyiktek, egyenként] az ő feleségét úgy szeresse [(agapaó): önmagad teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad valakivel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben], mint önmagát; az asszony pedig meglássa, hogy félje [tisztelje] a férjét