Efézusi levél 4. fejezet: Krisztus testének feladatai (kapcsolódó igékkel)

Eféz. 4,1 Kérlek [buzdítalak] azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok [éljetek, viselkedjetek] úgy, mint illik [méltóan az Istentől kapott] elhívatásotokhoz, mellyel elhívattatok, [amelynek részesei lettetek]*

*És az apostol minden gyülekezetet így buzdít: „És kérve kértünk (intettünk és buzdítottunk), hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat (és éljetek az Istenhez méltó módon), aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket.

Mert: Erre hívott el titeket a mi evangéliumunk által, hogy így részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségében” (2 Thess. 2, 12.14).

„Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan [megfelelően éljetek és] viseljétek magatokat.

[Más fordítás: „Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen].

Hogy akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megálltok [erősen] egy Szellemben, egy érzéssel [egy akarattal; szívvel; egyetértően] viaskodván [bajtársian együtt küzdötök] az evangélium [örömüzenet] hitéért” (Fil. 1,27).

Hogy járjatok [éljetek] méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és növekedvén az Isten megismerésében.

Úgy ahogy tanultátok is Epafrástól [jelentése: szeretetre méltó, kedves; ékesszóló], a mi szerelmes [agapé = Isten szerinti szeretettel szeretett] (rab)szolgatársunktól, aki hív [hűséges, megbízható] (rab)szolgája tiérettetek [ti köztetek] a Krisztusnak” (Kol. 1,10.7).

És hogy mit tanultak Epafrástól, azt így jelenti ki a Szent Szellem: „Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek;

ha valami nemes, ha valami dicséretes, ezekről gondolkodjatok. Amiket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz” (Fil. 4,8-9).

Eféz. 4,2 Teljes alázatossággal [(tapeinophroszüné): szerénységgel], és szelídséggel* [jóindulattal, gyengédséggel], hosszútűréssel [türelemmel] elszenvedvén egymást [(agapé): isteni] szeretetben.

*Szelídséggel: (praotész): szelídség, jóindulat, barátságosság, higgadtság, gyengédség.

Eféz. 4,3 Igyekezvén* [törekedve, fáradozva] megtartani** [erősen tartani, megőrizni] a Szellem egységét a békességnek kötelékében*** »irányítása szerint«.

[Más fordítás: A Szent Szellem a békesség kötelével vesz körül, és így köt össze benneteket. Minden igyekezettel arra törekedjetek, hogy ezt az egységet őrizzétek meg]****

*Igyekezvén: [(szpúdadzó): igyekszik, törekszik, fáradozik, lelkesedik; figyelmet szentel, gondja van.

**Megtartani: [(téreó): vigyáz, figyel, szemmel tart, ügyel, megóv, erősen tart, megőriz, tulajdonában tart.

***Kötelékében: (szündeszmosz): kötél, azaz ínszalag, (képletesen) egyesítő alapelv, irányítás.

****És folytatódik a kijelentés: „Egymás terhét [(barosz): súlyos, nyomasztó teher, nehézség /olyan teherről van szó, amelynek hordozásához testvéri segítség kell/] hordozzátok. [(basztadzó): visz, hordoz, cipel; elvisel, felvesz, elhordoz], és úgy töltsétek be [(anapléroó): beteljesít, megvalósít, teljessé tesz, teljességre juttat] a Krisztus törvényét. »(nomosz): Krisztus útmutatása, tanítása, amelyet az Igében jelentett ki«.

[Más fordítás: Segítsetek egymásnak, amikor valakit gondok és bajok vesznek körül. Így engedelmeskedtek igazán a Krisztus törvényének]” (Gal. 6,2).

Mert: „Tartozunk [kötelességünk, ami egyben szükségszerűség is] pedig mi az erősek, [akik képesek vagyunk rá; akiknek van erőnk erre] hogy az erőtlenek [képtelenek megtenni, mert gyengék, ezért nem lehetséges nekik] erőtlenségeit [a gyöngeség megnyilvánulásait] hordozzuk [elviseljük, cipeljük, és őket felemeljük], és ne magunknak kedveskedjünk.

[Más fordítás: az a kötelességünk, akik hatalmat érzünk magunkban, hogy a gyengék, tehetetlenek gyarlóságát (gyengeségeit) elviseljük és ne a magunk javát (kedvét; tetszését) keressük (kedvére éljünk)]” (Róm. 15,1).

„Semmit nem cselekedvén versengésből [vetélkedésből; önzésből; viszálykodásból; perlekedésre való hajlamból], sem hiábavaló [hiú] dicsőségből [önhittségből; se hiú dicsőségvágyból], hanem alázatosan egymást különbeknek [kiválóbbnak] tartván [többre becsülvén] ti magatoknál.

[Más fordításban: Ne irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok!]” (Fil. 2,3)

És: „Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet [belsőt; irgalmasságot], jóságosságot [kedvességet], alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést [türelmet]. Elszenvedvén [Viseljétek el; hordozzátok el] egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki [a másik] ellen panasza volna; miképpen a Krisztus [az Úr] is megbocsátott néktek, akképpen [úgy tegyetek] ti is.

Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele [mert az tökéletesen összefog mindent mindezek fölé pedig a szeretetet, amely a tökéletesség (célbajutottság) köteléke; amely a tökéletesség összefogó ereje]” (Kol. 3,12-14).

„A (az Isten szerinti) szeretet hosszútűrő [nagyon türelmes; Szó szerint: haragos indulatot megfékez], kegyes [jóságos; kedves; szeretetre méltó]; a szeretet nem irigykedik; [nem féltékeny, vetélkedik, verseng; nem lép fel vetélytársként], a szeretet nem kérkedik [nem dicsekszik; (henceg)], nem fuvalkodik fel. [nem is kevély; nem pöffeszkedik; nem gőgös, nem fújja fel magát]” (Kor. 13,4).

Hát: „Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak (bocsássatok meg), miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett (megbocsátott) néktek” (Eféz. 4, 32).

„Annakokáért az az indulat [érzés; észjárás, törekvés, az a gondolkodásmód és szándék] legyen [uralkodjon] bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is [amely a Krisztus Jézust jellemezte]” (Fil. 2,5)

.És hogy ez az indulat milyen, azt az Úr Jézus így jelentette ki: „Vegyétek föl magatokra az én igámat [jármomat], és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat [megnyugvást] találtok a ti lelkeiteknek (magatoknak)” (Mát. 11,29).

Eféz. 4,4 Egy a test [(szóma): személy] és [(kai): szintén] egy a Szellem, miképpen [(kathósz): ugyanúgy, mint] elhívatástoknak egy [elváró] reménységében hívattatok el is.

[Más fordítás: Csak egyetlen Test van és egyetlen Szent Szellem, mint ahogy ugyanarra az egy reménységre hívott meg Isten benneteket];

Eféz. 4,5 Egy [(heisz hen): egyetlen] az Úr, egy [(heisz hen): egyetlen] a hit, egy [(heisz hen): egyetlen] a bemeritkezés. [Más fordítás: Csak egy Úr van, egy hit és egy bemeritkezés];

Eféz. 4,6 Egy [(heisz hen): egyetlen] az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik.

[Más fordítás: Csak egy Isten van – mindenek Atyja – aki uralkodik minden felett, mindenen keresztül cselekszik, mindent átjár, és mindenhol jelen van]*

*És folytatódik a kijelentés: „Mert hiszen egy Szellem által [Szellemben] mi mindnyájan egy testté [szóma = személlyé] meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, [pogányok; hellének] akár (rab)szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg. [valamennyiünket egy Szellem itatott át] (1 Kor. 12,13).

A prófétákon keresztül már sokszor kijelentette az Úr, hogy egy Isten van, és nincsen több: „Hiszen egy atyánk van mindnyájunknak, egy Isten teremtett bennünket…” (Malak. 2,10).

Izráelnek így jelenti ki az Úr? Hogy rajta kívül nincs Isten: „Tudd meg azért e mai napon, és vedd szívedre, hogy az Úr az Isten, fent a mennyben, és alant e földön, és nincsen több!” (5 Móz. 4,39).

Hát: „Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy (egyedül az) Úr!” (5 Móz. 6,4).

„Hadd tudja, ismerje meg a föld minden népe, hogy az ÚR az Isten, (és hogy ő kívüle) nincs más” (1Kir. 8,60).

Ezért, azt mondja az Úr: „Ne féljetek, és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-é meg és nem jelentém előre? (Hiszen régóta hirdettem, megmondtam) Ti vagytok tanúim! Hát van-é rajtam kívül Isten? Nincs kőszál (kőszikla), nem tudok (róla)” (Ésa. 44,8).

„Így szól az Úr (JHVH=Jehova /az Ószövetségben minden helyen, ahol az ÚR szó szerepel, az eredetiben JHVH van/), Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kívül nincsen Isten” (Ésa. 44,6).

Az Úr Jézus így jelenti ki, hogy a prófétákon keresztül Ő szól: „Én és az Atya egy vagyunk” (Ján. 10,30).

Filep kérésére, hogy az Úr Jézus mutassa meg az Atyát, így válaszol: „Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? Aki engem lát, látja az Atyát. mi módon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát” (Ján. 14,9).

Az apostolok – akik ismerték Istent – is erről tesznek bizonyságot: „… a Krisztus… mindeneknek felette örökké áldandó [imádni való] Isten [aki Isten mindenek felett] Ámen” (Róm. 9,5).

Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, akik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak, Jézus Krisztusnak igazságában: (2 Pét. 1,1).

Mert az Úr Jézusban maga a Teremtő jött el, erről tesz bizonyságot János apostol is: „De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet” (1 Ján. 5,20)

Eféz. 4,7 Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint*

*És az apostol újra-és újra elismétli: „Minthogy azért külön-külön ajándékaink [A gyülekezetben végzett szolgálat közben, a bennünk lakozó Szent Szellem különböző megnyilvánulásai] vannak a nékünk adott [juttatott] kegyelem szerint… ” (Róm. 12,6).

„Mert szeretném, [akarnám] ha minden ember úgy volna, [olyanok volnátok] mint én magam is; de kinek-kinek tulajdon [saját; külön] kegyelmi ajándéka [(khariszma): a kegyelem megnyilvánulása. Győzelmi ajándék, jutalom (a győztes hadvezértől) a Szellem megnyilvánulása= szellemi ajándék] vagyon.

Eféz. 4,8 Ez okáért mondja az Írás: Fölmenvén [(anabainó): felmegy, felemelkedik, felszáll] a magasságba foglyokat vitt [magával] fogva [fogságba], és adott ajándékokat az embereknek [megajándékozta az embereket].

Eféz. 4,9 Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott a föld alsóbb részeire [hogy előzőleg le is szállt erre a földre]?

Eféz. 4,10 Aki leszállott vala, ugyanaz, aki fel is ment, feljebb minden egeknél [majd felemelkedett az egek fölé], hogy mindeneket [a mindenséget] betöltsön [(pléroó): teljessé tesz]*

*Dávid így prófétál az Úrról: „Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütők is ide jönnek lakni, oh Uram Isten! (Más fordítás: Fölmentél a magas hegyre, foglyokat ejtettél, - embereket kaptál ajándékul, mégpedig lázadókat. Most már ott laksz, Uram Isten” (Zsolt. 68,19).

Agur pedig így prófétál: „Agurnak (Jelentése: héb. ’félem az Istent’ v. ’Isten szolgája’), a Jáké fiának (Jelentése: magát őrizve, kegyes, engedelmes, meghalló) beszédei (dáḇár: megnyilatkozás, Ige), prófécia (nə'um: kinyilatkoztatás, üzenet), melyet mondott a férfiú Itielnek (Jelentése: velem van az Isten, Isten tulajdona), Itielnek és Ukálnak, »„megevett”; esetleg „étel” ; vagy szimbolikus név«.

(Más fordítás: Ágúrnak a masszái Jáke fiának beszéde. Így szólt ez a férfi: Elfáradtam, Istenem! Elfáradtam, Istenem! Végem van).

Minden embernél tudatlanabb vagyok én (baʿar: ostoba, gondolkodni képtelen), és nincs emberi értelem én bennem (nincs emberhez illő értelmem; H: bínáh: ítélőképesség, megkülönböztető képesség, felismerés, megértés, értelem, belátás).

És nem tanultam a bölcsességet, hogy a Szentnek ismeretét tudnám (és nem ismerem a szent dolgok tudományát).

Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az ő markába? Kicsoda kötötte a vizet az ő köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod?

(Más fordítás: Ki ment fel az égbe, és ki szállott le onnan? Ki szedte össze markába a szelet, ki kötötte köntösébe a vizet? Ki határozta meg az egész föld határát? Talán tudod, hogy mi a neve, vagy mi a fiának a neve)?” (Péld. 30,1-4).

Az Úr Jézus kijelentése: „És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, aki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, aki a mennyben van” (Ján. 3,13).

Amikor arról beszél az Úr Jézus, hogy Ő a mennyből leszállt kenyér: „Tudván pedig Jézus ő magában, hogy e miatt zúgolódnak az ő tanítványai, monda nékik: Titeket ez megbotránkoztat? Hát ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani (felmenni) oda, ahol elébb (előzőleg) vala?!” (Ján. 6,61-62).

Az apostol megerősíti a kijelentést: „Mert nem kézzel csinált (nem emberkéz alkotta) szentélybe, az igazinak csak másolatába (az igazi képmásába) ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk” (Zsid. 9,24).

És Pál apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy ki jött el hústestben: „És minden versengés nélkül (közismerten, elismerten, bevallottan, valóban) nagy a kegyességnek eme titka: Isten (aki) megjelent (láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott) (hús)testben. megigazíttatott (igaznak bizonyult) lélekben (pneuma: szellemben).

Megláttatott (megjelent, megmutatkozott) az angyaloktól/nak. Hirdettetett a pogányok (népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).

Eféz. 4,11 És Ő adott némelyeket apostolokul* [követként]. Némelyeket prófétákul** Némelyeket evangélistákul*** [az evangélium, az örömüzenet hirdetője], némelyeket pedig pásztorokul**** és tanítókul [ajándékul az embereknek]:

*Apostolok: [(aposztolosz): kiküldött, követ; meghatalmazott, teljhatalmú megbízott, aki a küldő személy hatalmával szól és cselekszik.

**Próféták: [(prophétész): Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személy, aki Isten előtt áll, Isten jelenlétében él, Tőle vesz Igéket.

***Evangélista: [(euangelisztész): az evangélium, az örömüzenet hirdetője, aki győzelmet a győztes hadvezér érkezésének jó hírét hirdeti, evangélista.

****Pásztorokul: [(poimén): felügyelő, felvigyázó, püspök. olyan személy, akinek gondjaira van bízva a nyáj, vagyis a gyülekezet. Az apostolok korában a pásztor, a püspök és a presbiter elnevezés még egy volt. (lásd: Csel. 20:17,28)]

Eféz. 4,12 A szentek tökéletesbbítése [(katartiszmosz): teljességre juttatása] céljából szolgálat munkájára [hogy felkészítse, és alkalmassá tegye a szenteket a szolgálat végzésére], a Krisztus testének [(szóma): személy; lényege, ereje] építésére

[Más fordítás: Azért adta őket, hogy felkészítsék és kiképezzék Isten népét feladatukra, a szolgálatra – hogy ez által felépítsék és megerősítsék a Krisztus Testét]:

Eféz. 4,13 Míg eljutunk [(katantaó): eljut, megérkezik; elér] mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének* [megértésének] egységére. Érett férfiúságra [a felnőttkorra], a Krisztus teljességével** [befejezettség] ékeskedő kornak*** [érett kor] mértékére.

[Más fordítás: a meglett, végcélba érkező férfiasságra, s a Krisztussal való teljes beteltség korának mértékéig el nem jutunk]:

*Megismerésének: (epignószisz): megismerés, felismerés, megértés, teljes tisztánlátás.

**Teljességével: (pléróma): teljesség, befejezettség, tökéletes beteljesedés /vagyis: amíg az egyház lesz az a „hely” amelyet teljesen betölt Isten valósága/.

***Ékeskedő kornak: [(hélikia): érett kor, a fejlődés legnagyobb, vagy legmagasabb foka.

Eféz. 4,14 Hogy [(méketi): ezentúl] többé ne legyünk gyermekek* [kiskorú, éretlen hívő], kiket ide s tova hány a hab [(klüdónidzomai): ingadozik] és hajt [(peripheró): megszédít] a tanításnak** akármi szele, az embereknek álnoksága*** [csalása, becsapása] által, a tévelygés [(plané): félrevezetés] ravaszságához**** való csalárdság***** által.

[Más fordítás: hogy ne legyünk tovább kiskorúak (gyermekek), akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak, (kiket hullámok sodornak el), az emberek csalásától, (álnokságától), tévútra csábító ravaszságától, úgy, ahogy azt az emberi szeszély és ravasz tévelygők fogásai diktálják (a tévelygés csalárd módszerétől és álnokságától)];

*Gyermekek: (népiosz): kiskorú, oktalan, együgyű, naiv, éretlen hívő.

**Tanításnak: (didaszkalia): tudásban, ismeretben való részesítés, vagy az információ.

***Álnoksága: (kübeia): csalás, becsapás, szeszély, lelemény, ügyeskedés.

****Ravaszságához: (panúrgia): ravaszság, csel, mesterkedés, álokoskodás.

*****Csalárdság: (methodeia): metódus, eljárási mód, vagy módszer, amellyel rendszerbe foglalják, majd a gyakorlatban rendszeressé teszik a különféle tanításokat.

Eféz. 4,15 Hanem az igazságot [(alétheuó): valóságot /Ige] követvén [(agapé): isteni] szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej [(kephalé): ura, betetőzése, koronája], a Krisztusban.

[Más fordítás: ellenkezőleg, igazságban élve, szeretetben járva, nőjünk bele minden ponton abba, aki a fej, a Krisztusba];

Eféz. 4,16 Akiből az egész test [szóma): személy; lényege, ereje], szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén [(szünarmologeó): ízenként szorosan összeilleszt] az Ő segedelmének [(epikhorégia) segítség / támogatás] minden kapcsaival [(haphé): érintés, érintkezés, ízület], minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek növekedését a maga fölépítésére szeretetben.

[Más fordítás: Ő illeszti össze és szerkeszti egybe az egész testet, egymást támogató minden ízével és hatalmas erővel munkálja a test növekedését minden tag közös munkája útján, hogy Önmagát építse szeretet által]*

*Ez a test pedig: „… az Ő (Krisztus) teste (szóma = lénye), teljessége Őnéki [amely telítve van azzal], aki mindeneket betölt mindenekkel. [mindenben mindent teljessé tesz]” (Eféz. 1,23).

Mi pedig Őt, vagyis Krisztust hirdetjük: „Akit mi prédikálunk [Ő az, akit ismertté teszünk], intvén [emlékeztetve, és figyelmeztetve] minden embert, és tanítván [felvilágosítva] minden embert minden bölcsességgel, hogy minden embert tökéletesnek [bevégezetten, felnőtt, érett korúan] állassunk elő a Krisztus Jézusban” (Kol. 1,28).

De csak: „A tökéletesek [akik érettek; bevégzettek; teljességre jutottak »az itt szereplő teleioi görög szó jelentése: bevégzett; célba érő; teljességre jutottak; érett korú; nagykorú, férfi; befejezett«] között azonban mi is bölcsességet szólunk [hirdetünk],

de nem e világnak, [ennek a kornak; világkorszaknak (aionnak)] sem e világ múlandó fejedelmeinek [nem e világkorszak (aion) vezetőiét, akik elpusztulnak (kik eltöröltetnek; megsemmisülnek)] bölcsességét, [miknek hatása elvész].

Hanem Isten titkos [titokzatos] bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva [a világkorszakok (aionok) előtt] elrendelt (jelölt ki) [külön] a mi dicsőségünkre” (1 Kor. 2,6-7).

És minden újjászületett hívőhöz így szól a Szent Szellem: „Ti pedig Krisztus teste (szóma: lénye) vagytok, és egyenként annak tagjai” (1 Kor. 12,27).

És hogy érett férfiúságra eljussunk, az apostol nemcsak tanít, hanem: „Mindenkor minden én imádságomban mindenitekért nagy örömmel könyörögvén” (Fil. 1,4).

Hogy: „A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek” (Kol. 3,16).

És kérünk benneteket, hogy: „Különböző és idegen tudományok által (különféle idegen tanításoktól) ne hagyjátok magatokat félrevezettetni; mert jó dolog, hogy kegyelemmel erősíttessék meg a szív, nem ennivalókkal, a melyeknek semmi hasznát sem veszik azok, akik azok körül járnak (akik velük élnek)” (Zsid. 13,9).

Hát: „Meglássátok [ügyeljetek rá], hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet [hogy valaki rabul ne ejtsen a tudományon keresztül hiú, és üres félrevezető szavakon át] a bölcselkedés és üres [(kenósz): céltalan; sikertelen; hiábavaló; semmit érő, megfosztott, alaptalan, haszontalan] csalás által [megtévesztéssel].

Mely emberek rendelése szerint [(paradoszisz): emberek által továbbadott hagyomány, előírás, tanítás, rendelkezés], a világ elemi tanításai szerint [a világ alapelvei], és nem a Krisztus szerint való [nem pedig Krisztushoz igazodik].

»Más fordításban: „Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen (meg ne csaljon) benneteket (evilági) bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson«. (Kol. 2,8).

És tovább folytatja az apostol: „Senki titeket meg ne csaljon (meg ne tévesszen) üres beszédekkel; mert ezekért jő (ezekért sújt le) az Isten haragja a hitetlenség (az engedetlenség) fiaira” (Eféz. 5,6).

„Mert [hiszen] e világ bölcsessége bolondság [balgaság; oktalanság; ostobaság] az Isten előtt. Mert meg van írva: Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban [(pánúrgiá): ügyesség, azaz (rossz értelemben) trükkös csalás vagy mesterkéltség (álokoskodás)” (1 Kor. 3,19).

„Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg (tehát szilárdan), és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával. (és ne engedjétek magatokat újra szolgaságnak igájába fogni)” (Gal. 5,1).

Mert: „… mikor kiskorúak valánk, a világ elemei alá voltunk vettetve szolgaként (szolgaságra): Most azonban, hogy (miután) megismertétek az Istent, sőt (vagy még inkább) hogy megismert titeket az Isten, miként (hogyan) tértek vissza ismét az erőtlen és gyarló (szegény) elemekhez, amelyeknek megint újból szolgálni akartok (és hogyan akartok újból szolgájukká lenni)?

Megtartjátok a napokat és hónapokat és időket, meg az esztendőket (és aggódva figyeltek a napokra, hónapokra, az évszakokra és az esztendőkre). Féltelek titeket, hogy hiába fáradoztam körültetek (értetek)” (Gal. 4,3.9-11).

Hiszen ti már: „… feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek (azokat keressétek, amik odafent vannak), ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén, Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel.” (Kol. 3,1-2).

„Mert sokan járnak (sokan élnek) másképpen, kik felől (és akikről) sokszor mondtam néktek, most pedig sírva is mondom, hogy a Krisztus keresztjének (kínoszlopának) ellenségei;

Kiknek végük veszedelem, kiknek istenük az ő hasuk, és akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban van (és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk), kik mindig a földiekkel törődnek. Mert a mi országunk (és polgárjogunk) mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk (üdvözítőül)” (Fil. 3,18-20).

Ezek azok, akik: „… nem ragaszkodván a Főhöz, Akiből az egész test [(szóma):az egész személy oszthatatlan egységben], a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén [ellátva] és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel.

[Más fordítások: S elutasítja a Főt, jóllehet ő tartja és fogja össze az egész testet [(szóma):az egész személyt] inakkal és izmokkal, s Isten szerint való növekedéséről is ő gondoskodik].

»És nem ragaszkodik a Főhöz, aki az illesztések és az ízületek segítségével gondozza és összetartja az egész testet [(szóma):az egész személyt mint oszthatatlan egységet], hogy megvalósítsa abban az Isten szerint való növekedést« .

//Ki nem kapaszkodik bele erősen a Főbe, noha az egész test [(szóma):az egész személy oszthatatlan egységben] belőle kapja növekedését. Amennyiben a kapcsokon és kötelékeken át ellátva és egybekötözve Isten adja növekedését//. (Kol. 2,19).

De akik még friss megtértek, azokhoz így szól az apostol: „Hozzátok azonban, testvérek, [atyámfiai] nem szólhattam [beszélhettem] úgy, mint szellemi emberekhez, hanem csak, mint (hús)testiekhez. [g.: szarkikosz: jelentése: hús; húsból való; földi; Azok a már megtért emberek, akiket még a „hús”, és nem a szellem irányit, vezet]. Mint akik még nem nőttetek fel Krisztusban [kisdedek, gyermekek, kiskorúak vagytok]” (1Kor 3,1).

Nekik még fel kell nőni Krisztusban, mert: „Érzéki /hústesti/ ember pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy szellemiképpen ítéltetnek meg” (1 Kor. 2,14).

Ezért el is tévelyithető: „Atyámfiai, ne legyetek gyermekek értelemben... ...kiket ide s tovahány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által” (1 Kor. 14,20)

Eféz. 4,17 Ezt mondom annakokáért [és kérve kérlek titeket, sőt figyelmeztetlek benneteket] és bizonyságot teszek az Úrban, [és emellett tanúként lépek fel] hogy ti többé ne járjatok [ne éljetek] úgy, mint egyéb pogányok [nemzetek] is járnak az ő elméjüknek [(núsz): szív (a benső), a szellem értelme / felfogóképessége / gondolkodási képessége] hiábavalóságában* [hiábavaló gondolkodásuk szerint, hiábavalóvá lett értelemmel. Őket hiábavaló gondolatok vezérelik].

*Hiábavaló: (mataiotész): hiábavalóság, haszontalanság; ostobaság; romlottság, züllöttség.

Eféz. 4,18 Kik értelmükben* [gondolkozásmódjukban] meghomályosodtak [akiknek sötétség borult az értelmükre], elidegenültek az isteni élettől [Isten életétől; Istentől, aki az élet forrása elszakadtak, mert megmaradtak tévelygésükben] a tudatlanság miatt, mely az ő szívük (bensőjük) keménysége [elkérgesedése, érzéketlensége, vaksága] miatt van bennük.

*Értelmükben: (dianoia): értelem, megértés, gondolkozás, gondolkozásmód; szándék, terv; érzület.

Eféz. 4,19 Kik erkölcsi érzés nélkül* [reményvesztettségükben; elfásultan és tehetetlenül], önmagukat a bujálkodásra [kicsapongásra] adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére.

[Más fordítás: Ezért erkölcsi érzékükben eltompulva, gátlástalanul mindenféle tisztátalan tevékenységre vetemedtek nyereségvágyukban. Mindenféle gonosz és rossz dolgot tesznek, de már nem is szégyellik magukat, annyira elmerültek ezekben]**

*Érzés nélkül: (apalgeó): eltompul, érzéketlenné válik; az érzésektől, érzelmektől messze távolodva.

**És a kijelentés folytatódik: „Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a (hús)testben [születéseteknél fogva] pogányok (nemzetekbeliek) kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a (hús)testen kézzel megcsinált körülmetélkedés.

Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek [közösségétől elkülönítve; jövevényként], és az ígéret szövetségeitől távolvalók [kizárva], reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon” (Eféz. 2,11-12).

Bizony: „… elég(séges) nékünk, hogy életünk elfolyt (már eltelt) idejében a pogányok (nemzetek) akaratát (vágy, tetszés, akarat) cselekedtük (vittük véghez, követtük, valósítottuk meg).

Járván feslettségekben (erkölcstelen, kicsapongás, bujálkodás, kéjsóvárgás), kívánságokban (érzékiség, vágy, epekedés) (bujaságban, gyönyörök közt), részegségekben (borozások, mértéktelenség), tobzódásokban (dőzsölések, lakomák) (dorbézolás, dáridózás, zavargás, tivornya), ivásokban és undok (bűnös, törvényt félretevő, tiltott) bálványimádásokban” (1Pét 4,3).

„Mert régente (valamikor) mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők, különböző kívánságoknak és gyönyöröknek (élvezetek) szolgái, (rabjai) gonoszságban és irigységben élők, gyűlölségesek (egymástól gyűlöltek), egymást gyűlölők valánk” (Tit. 3,3).

Ezért: „Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok (hasonlóan alakít, ugyanarra a mintára, alkalmazkodik valamihez, valaminek megfelelően alakítja magát) magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek

(Engedelmes gyermekként ne engedjetek a korábbi tudatlanságból származó vágyaitoknak)” (1Pét 1:14).

Azoknak pedig, akik bár megismerték az Urat, de visszafordultak a világhoz, ezt mondja az Úr: „Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság, ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek” (Jak. 4,4).

Ezért: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a (hús)test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból” (1Jn. 2,15-16).

Ezért tehát: „Öldököljétek [sanyargassátok] meg azért a ti földi tagjaitokat [Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul; Irtsátok ki tehát tagjaitokból azt, ami földi; öljétek meg magatokban a régi emberi természetet és annak minden megnyilvánulását].

Paráznaságot [erkölcstelenséget; fajtalanságot; szexuális bűnöket], tisztátalanságot, bujaságot [bűnös szenvedélyt; érzéki vágyakat], gonosz kívánságot [gonosz vágyat; a bűnös kívánságokat; rossz kívánságokat (gerjedelmet)] és a fösvénységet [a kapzsiságot; a telhetetlenséget; meg a gazdagság után való vágyakozást, hiszen az a bálványimádás egyik fajtája], ami bálványimádás” (Kol. 3,5).

„És ne szabjátok magatokat [ne igazodjatok; ne legyetek hasonlóvá, ne alkalmazkodjatok (idomuljatok)] e világhoz, [ehhez a világkorszakhoz/létkorhoz].

Hanem változzatok el [alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg magatokat] a ti elméteknek [értelmetek, gondolkodásotok, megértésetek; vélekedésetek; a szellemetek belső, értelmes felfogóképességének] megújulása által [hanem gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át úgy] hogy megvizsgáljátok, [felismerjétek; megítélhessétek; megválasszátok; hogy azt próbálgassátok] mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. [mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes; ami neki tetsző]” (Róm. 12,2).

És ne a hústest szerint gondolkodjatok: „Mert a (hús)test gondolata [bölcsessége; törekvése; észjárása; gondolatvilága; vágya] ellenségeskedés [ellenszegülés] Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, [nem veti alá magát] mert nem is teheti. [sőt nem is képes rá, mert az természete ellen van; (mert az elmének a hústestre irányítása ellenségeskedést jelent Istennel, mivel nincs alárendelve Isten törvényének, hisz nem is lehet)]” (Róm. 8,7).

Mert: „… ti… mikor még nem ismertétek az Istent, azoknak szolgáltatok, amik természet szerint nem istenek. [Más fordítás: Régen, amikor még nem ismertétek Istent, olyan istenek rabjai voltatok, akik valójában (lényegüket tekintve) nem is istenek, és veletek született természetetektől oly dolgok rabszolgaságában éltetek, melyek nem istenek]” (Gal. 4,8).

„Tudjátok, [emlékeztek] hogy [amikor] pogányok voltatok, [még a nemzetekhez tartoztatok] vitetvén, amint vitettetek, [kényszernek engedve mentetek] a néma bálványokhoz. [(agó): vezet; visz; űz; A mondat értelme szerint jobb fordítás: hogyan sodródtatok a néma bálványokhoz, amelyek vonzottak titeket;

(Más fordítások: „ellenállhatatlanul vitt és sodort valami benneteket) a néma bálványok elé; «úgy hurcoltak titeket a néma bálványokhoz, amint félrevezetőiteknek tetszett»]” (1 Kor. 12,2).

Hogy bálványimádók legyetek, bizony: „Ilyenek voltatok pedig némelyek, [közületek régen] de megmosattatok, [Isten megmosott; megtisztultatok] de megszentelődtetek, [szentek lettetek; megszenteltettetek] de megigazíttattatok [megigazított benneteket; megigazultatok] az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Szelleme által” (1 Kor. 6,11)

Eféz. 4,20 Ti pedig nem így tanultátok [egészen másmilyennek ismertétek meg] a Krisztust;

Eféz. 4,21 Ha ugyan [(eige): ha tényleg] Őt [meghallottátok; ha valóban Őt magát hallgattátok, és] megértettétek és Ő benne megtaníttattatok, úgy amint az igazság [(alétheia): maga a VALÓSÁG, az ami megfelel a tényeknek, Ige] a Jézusban [ahogy az igazság Őbenne van]*

*Folytatódik a kijelentés: „Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok [éljetek is] Őbenne, Meggyökerezvén [szilárddá, stabillá válva] és tovább épülvén Őbenne, és megerősödvén a hitben, amiképpen arra taníttattatok, bővölködvén abban [túláradó] hálaadással” (Kol. 2,6-7).

„Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek. Amely arra tanít (és nevel) minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen (józanul), igazán (az Ige szerint) és szentül éljünk a jelenvaló világon. mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését.

Aki önmagát adta mi érettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól (és gonoszságtól), és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet (a maga népévé). Jó cselekedetekre igyekezőt” (Tit. 2,11-14).

„És néktek (pedig) kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok (és ezt tudjátok is mindnyájan). Nem azért írtam néktek, mivel nem ismeritek (mintha nem tudnátok) az igazságot [(alétheia: maga a VALÓSÁG, az ami megfelel a tényeknek, Ige), hanem mivel ismeritek azt, és mivel semmi sincsen az igazságból, ami hazugság (mert tudjátok az igazságot és azt, hogy semmiféle hazugság (pszeudosz: hazugság, hamisság, valótlanság, kitalálás; csalás, becsapás) sem származhat az igazságból).

És az a kenet, amelyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság, és amiként megtanított titeket, úgy maradjatok Őbenne” (1 Ján. 2,20-21.27)

Eféz. 4,22 Hogy levetkezzétek [(apotithémi): félretesz] ama régi élet* [a korábbi gonosz életmódotok] szerint való ó embert, mely meg van romolva [(phtheiró): eltévelyedik, csábítás áldozatául esik] a csalárdság [(apaté): megtévesztés, becsapás, csalás, árulás, csábítás] kívánságai miatt.

[Más fordítás: Vessétek le az óembert, mely magát korábbi forgolódástokhoz szabja, mely a csalárd kívánságok útján megromlik; Aki romlásba rohan a megtévesztő (csalárd és gonosz) kívánságok miatt, és akit a saját vágyai rossz irányba vezettek];

*Régi élet: (anasztrophé): életvitel, életvezetés, magatartás, viselkedés.

Eféz. 4,23 Megújuljatok pedig a ti elméteknek [(núsz): bensőtök] szelleme szerint,

Eféz. 4,24 És felöltözzétek amaz új [(kainosz): újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő] embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban [(dikaioszüné): Hit által való megigazulásban] és valóságos [(alétheia): maga a VALÓSÁG, az ami megfelel a tényeknek, az Ige] szentségben*

*Ne a régi életvitelek szerint éljetek: „Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a (hús)testet ne tápláljátok a kívánságokra [és ne dédelgessétek (ne úgy gondozzátok «ápoljátok») (hús)testeteket, hogy bűnös kívánságokra gerjedjen]” (Róm. 13,14).

„Mert [mindannyian] akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel [öltöttétek magatokra]” (Gal. 3,27).

És így folytatja az apostol: „Tudván azt, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett [oszlopra feszíttetett] hogy megerőtlenüljön [teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté legyen] a bűnnek teste, (amartias szóma: a céltévesztett én) [megsemmisüljön (elpusztuljon; tétlenné, tehetetlenné váljon) a bűn hatalmában álló (a céltévesztett) test (szóma = én)] hogy ezután ne szolgáljunk [ne legyünk rabszolgája] a bűnnek. [ne legyünk a céltévesztés) rabszolgái]” (Róm. 6,6).

„Avagy nem tudjátok-é, [hát nem értitek] hogy [mi] akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be? Eltemettettünk [azaz szellemben hasonlóvá váltunk] azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott [életre kelt] Krisztus a halálból [a halottak közül] az Atyának dicsősége [fényessége, ragyogása] által, azonképpen mi is új életben [állapotban] járjunk” (Róm. 6,3-4).

Ugyanis: A bemerítésben vele együtt eltemettek benneteket, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül.

És titeket, kik holtak valátok a bűnökben [paraptóma: melléesés; melléfogás, hiba; hibás lépés] és a ti (hús)testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket” (Kol. 2,12-13).

ű„hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le (hús)testi életetek hátralevő idejét” (1Pt. 4,2).

Tehát: „Ne [engedjétek, hogy] uralkodjék tehát a bűn a ti halandó [mulandó] testetekben [személyiségetekben, ami ki van téve a halálnak] hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban [vágyainak]” (Róm. 6,12).

Hanem: „Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek (elkülönültek) legyetek teljes életetekben” (1 Pét. 1,14-15).

Hiszen ha már Krisztus Jézusba bemerítkeztetek, akkor már: „… felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt (aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje Őt)” (Kol. 3,10).

„Azért ha valaki [mindenki, aki] Krisztusban van, új [(kainosz): ismeretlen, szokatlan, meglepő] teremtés az [új teremtmény]; a régiek [az eredeti, kezdeti, ősi] elmúltak [a régi megszűnt, tovatűnt], ímé, újjá lett minden [valami új valósult meg; új jött létre; új állt elő]” (2 Kor. 5,17).

„Mert az Ő alkotása [remek(műv)ei] vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk [azok szerint éljünk]” (Eféz. 2,10).

Az Úr Jézus kijelentése arról, hogy hogyan jön létre az a szokatlan, meglepő új ember így hangzik: „… Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába.

Ami (hús)testtől született, (hús)test az; és ami Szellemtől született, szellem az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek” (Ján. 3,5-7)

„Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából [vágyából; ösztönéből], sem a férfiúnak indulatjából [akaratából], hanem Istentől [Istenből] születtek” (Ján. 1,13).

És aki már újonnan – vagyis a Szent Szellemtől, és Isten Igéje által – született, az ilyen megvallást tesz: „Áldott (imádni való) az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága (könyörületessége, gyengéd, szerető irgalma) szerint újonnan szült minket élő reménységre („biztos várását” jelenti valaminek, ami be is fog következni. Itt: az Isten ígéreteire irányuló, ember fölött álló, „földöntúli” remény) Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által” (1Pét 1,3).

Hiszen: „Az ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk” (Jak. 1,18).

Az újjászülő beszéd pedig: „… az igazság beszéde, mely az evangélium” (Kol. 1,5).

És ti: „…nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1Pt. 1,23).

Aki: „nem az általunk véghez vitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által” (Tit. 3,5).

„Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek…” (2 Pét. 1,4).

Így valósult meg a prófécia, amely az új teremtésnek figyelmeztetés is: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok…” (Ésa. 43,18-19)

„Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek (a régire nem is emlékeznek), még csak észbe sem jutnak” (Ésa. 65,17).

Hanem: „Mint most született csecsemők (gyanánt), a tiszta (csalárdságtól mentes, szellemi) hamisítatlan (megtéveszthetetlen) tej (Isten igéje) után vágyakozzatok (nagyon vágyódik valami után, epekedik), hogy azon növekedjetek. (általa növekedjetek az üdvösségre) (amíg majd megmenekültök)” (1Pét 2,2)

Eféz. 4,25 Azért levetvén a hazugságot* [hazug állítás vagy magatartás], szóljatok igazságot [(alétheia): valóság, Isten Igéje], kiki az ő felebarátjával** [a közeledben lévő embertárs, szomszéd]: mert egymásnak tagjai*** vagyunk****

*Hazugságot: [(pszeudosz): hazugság, hamisság, valótlanság, kitalálás; hazug állítás vagy magatartás; csalás, becsapás.

**Felebarátjával: (plészion): közelálló személy, a közeledben lévő embertárs, szomszéd. A másik, a különböző; „másféle” más fajtából való (Ádámi), idegen.

***Tagjai: [(melosz): végtag vagy testrész, a test (szóma = személy) egy-egy funkciót végző része.

****Így folytatódik a kijelentés: „Ne hazudjatok egymás ellen [egymásnak], mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel [szokásaival] együtt” (Kol. 3,9).

Már az Ószövetségben így hangzik a prófécia az új emberről: „Ne lopjatok, ne hazudjatok, és senki se csalja meg honfitársát. (Az eredetiben így hangzik az Ige: Nem fogtok lopni, csalni, és hazudni)”! (3 Móz. 19,11).

„Ezek azok a dolgok (logosz: Igék), amelyeket cselekedjetek: Igazságot (alétheia: valóság, isten Igéje) szóljon ki-ki az ő felebarátjával: igazságos és békességes ítélettel ítéljetek a ti kapuitokban. Ne tervezzetek magatokban egymás ellen semmi rosszat, és ne szeressétek a hamis esküt! Mindezt gyűlölöm én - így szól az ÚR” (Zak. 8,16-17)

Eféz. 4,26 Ám haragudjatok [(orgidzó): haragszik, neheztel, felháborodik], de ne vétkezzetek [(hamartanó): eltéveszti a célpontot]: a nap [(héliosz): nap; fény] le ne menjen a ti [felindult] haragotokon*

[Más fordítás: Mielőtt a nap véget ér, szabaduljatok meg a haragtól]**

*Haragotokon: (parorgiszmosz): bosszankodás, haragos indulat.

**Már Dávidon keresztül figyelmeztet a Szent Szellem: „(Ha felindultok is) haragudjatok, de ne vétkezzetek: (gondolkozzatok el fekvőhelyeteken, és) beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok (le)” (Zsolt. 4,5).

Az Úr Jézus kijelentése: „Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik [aki haragot tart; neheztel] az ő atyjafiára [testvérére] ok nélkül [alaptalanul, feleslegesen], méltó az ítéletre [vádolható]…” (Mát. 5,22).

És Isten Igéje bemutatja azt, akinek a hatalmába kerülhet a haragot tartó ember, aki vádolhat: „Azután megmutatá nékem Jósuát, a főpapot, aki az Úr angyala előtt álla, és a Sátánt, aki jobb keze felől álla, hogy vádolja őt” (Zak. 3,1).

Hát: „Azért, (tanuljátok meg tehát) szeretett atyámfiai (testvéreim), legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja (nem szolgálja)” (Jak. 1,19-20).

Ezért: „Ne légy (ne bosszankodj föl) hirtelen a szellemedben a haragra; mert a harag (a bosszankodás, indulat, düh) a bolondok (ostobák, hitetlenek) kebelében nyugszik (szívében / bensőjében tanyázik)” (Préd. 7,9).

A napról – vagyis a kenetről, ami lemehet a harag miatt az emberről – így szól Isten Igéje: „Mert nap és pajzs az Úr Isten; kegyelmet és dicsőséget ád az Úr, nem vonja meg a jót (javait) azoktól, akik ártatlanul (feddhetetlenül, (alétheia): VALÓSÁG = Ige szerint) élnek” (Zsolt. 84,12)

Eféz. 4,27 Se pedig az ördögnek [(diabolosz): vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló] ne adjatok helyet [ne adjatok semmi lehetőséget]*

*Az apostolok így intik a mindenkori keresztényeket: „Józanok (óvatosak, megfontoltak) legyetek, vigyázzatok (éberek legyetek, figyeljetek); mert a ti ellenségetek a (vádló, rágalmazó, sátán) az ördög, mint ordító oroszlán(ként) szerte (körül)jár (kószál mindenütt), keresvén, kit el(le)nyeljen (azt keresi, kit nyelhet el).

Akinek álljatok ellen (szembeszegül, szilárd, stabil hittel), erősek lévén a hitben (szálljatok vele szembe keményen a hit erejével)…” (1Pét 5,8-9).

És ha megbántottak, ne indulattal, hanem megbocsájtással reagáljatok: „Akinek pedig megbocsátotok valamit, én is: mert ha én is megbocsátottam valamit, ha valakinek megbocsátottam, tiérettetek cselekedtem Krisztus színe [orcája] előtt.

Hogy meg ne csaljon minket [be ne hálózzon; rá ne szedjen; túl ne járjon az eszünkön] a sátán [hogy a sátántól el ne foglaltassunk; (hogy még nagyobb nyeresége ne legyen belőlünk)]; mert jól ismerjük [tudjuk] az ő szándékait [mesterkedéseit; fondorkodásait; törekvéseit]” (2 Kor. 2,10-11).

Ezt tudva int a Szent Szellem: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen: Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben...”

És: „Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával (mesterkedéseivel) szemben.

Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak” (1 Pét. 5,8-9; Eféz. 6,10-12)

Az Úr Jézus kijelentése a sátánról – aki az ördög – és az ő természetéről: „… az ördög… emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja” (Ján. 8,44)

Eféz. 4,28 Aki oroz vala [lopott], többé ne orozzon [ne lopjon]; hanem inkább munkálkodjék [dolgozzon], cselekedvén az ő kezeivel azt, ami jó [és végezzen hasznos munkát, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat], hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek

Eféz. 4,29 Semmi rothadt* [bomlasztó; tisztátalan] beszéd** a ti szátokból ki ne származzék [ki ne jöjjön]. Hanem csak [akkor szóljatok, ha az jó, és], amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen [kegyelmet közöljön] a hallgatóknak. [hogy áldást (üdvözítő erőt) hozzon azokra, akik hallják]***

*Rothadt: (szaprosz): rothadt, romlott, haszontalan, hitvány, hasznavehetetlen.

**Beszéd: (logosz): szó, beszéd, annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs.

***Ne lopj!”(A héberben így hangzik a prófécia: Nem fogsz lopni!) (2 Móz. 20,15). Hogy hogyan kell élni Krisztusban, arra maga az apostol ad példát: „Sőt magatok (is jól) tudjátok, hogy a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak. Mindenestől (és minden tekintetben) megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva (milyen kemény munkával) kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondá: Jobb adni, mint venni. (Nagyobb boldogság adni, mint kapni)” (Csel. 20,34-35).

Hát ti is: „… becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, saját dolgaitoknak utána lássatok (tegyétek a magatok dolgát), és tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok, amiként rendeltük néktek” (1 Thess. 4,11).

Mert: „Magatok is tudjátok, mi módon kell minket követni; mert nem viseltük magunkat közöttetek rendetlenül (mi nem tétlenkedtünk közöttetek). Sem ingyen kenyeret nem ettünk senkinél, hanem munkával és fáradsággal (vesződséggel), éjjel-nappal dolgozva, hogy közületek senkinek se legyünk terhére.

Mert amikor nálatok voltunk is, azt rendeltük néktek, hogy ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. Mert halljuk, hogy némelyek rendetlenül (tétlenül) élnek közületek, akik semmit nem dolgoznak, hanem nyughatatlankodnak (és haszontalan dolgokat művelnek). Az ilyeneknek azonban rendeljük és kérjük őket a mi Urunk Jézus Krisztusra, hogy csendesen munkálkodva (csendben dolgozva), a maguk kenyerét egyék (a maguk kenyerén éljenek)” (2 Thess. 3,7-12)

Eféz. 4,30 És meg ne szomorítsátok [(lüpeó): megszomorít, megbánt; bosszant, megsért] az Istennek ama Szent Szellemét, aki által. [Akiben] megpecsételtettetek* A teljes váltságnak** napjára.

[Más fordítás: Hiszen Isten a Szent Szellem által előre megjelölt benneteket arra az időre, amikor elnyeritek a teljes megváltást. Ez a megjelölés mutatja, hogy ti Istenhez tartoztok, és az övéi vagytok***

*Megpecsételtettetek: (szphragidzó): lebélyegez (egy pecséttel vagy egy egyéni jellel, mint védelem vagy megóvás, biztonság vagy megőrzés, hitelesítés, megerősítés céljából; közvetve: bélyeget nyom rá (a tulajdon vagy az eredetiség jeleként.

**Váltságnak: (apolütrószisz): Szó szerinti jelentése: ELOLDÁS, FELOLDOZÁS. a megváltáson kívül magába foglalja a teljes felszabadítást, szabadon bocsátást.

***És így folytatódik a kijelentés: „Akiben ti is, minekutána hallottátok az (igaz)ságnak [(alétheia): a VALÓSÁG-nak] beszédét [Igéjét, (logoszát)] üdvösségetek Evangéliumát [örömhírét; jó hírét], amelyben hittetek is, megpecsételtettetek [a tulajdon vagy az eredetiség jeleként] az ígéretnek ama Szent Szellemével [isteni garanciaként].

Aki záloga [foglalója] a mi örökségünknek [sorsrészünknek] Isten tulajdon népének megváltatására [arra, hogy teljesen megváltva az övéi legyünk], az Ő dicsőségének magasztalására.

[Egy másik fordítás szerint: s feladata az Istennek megtartott nép megváltása és ezzel az Isten dicsőségének magasztalása; míg a teljes szabadságba behelyeztettetünk az ö dicsőségének dicséretére]” (Eféz. 1,13-14).

Mert Isten az: „Aki el is pecsételt minket [Pecsétjével megjelölt (el is jegyzett) minket; a tulajdonjog jelét helyezte el rajtunk, és felruházott mennyei erővel is], és a Szellemnek zálogát [eljegyzési ajándékul] adta. [a Szellemet, mint foglalót árasztotta; vagyis olyan valóságot, amely részben „kezünkben” van, egyúttal azonban még csak része az egésznek. így „garanciája” is annak, hogy megkapjuk azt az egészet, amelynek ez a valóság a része] a mi szíveinkbe [a szellemi lényünk középpontjába]” (2 Kor. 1,22).

Ő bizonysága a mi származásunknak, és védelme személyünknek: „Maga a Szellem tesz bizonyságot a mi szellemünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk” (Róm. 8,16).

Ő bizonysága megváltásunknak, záloga örökségünknek, az örökségünk pedig mindaz, amit atyánk – Ábrahám – után örököltünk: 1. Isten védelme: „Ne félj Ábrám: én pajzsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges”

2. Istennek minden áldása: hosszú élet, erőben és egészségben; anyagi javakban; utódban; az ígéret megvalósulásában: „Ábrahám pedig vén élemedett ember vala, és az Úr mindenben megáldotta vala Ábrahámot” (1 Móz. 15,1; 24,1).

Azért hangzik a figyelmeztetés: A védelemre vigyázzatok és előképként bemutatja Isten Igéje, hogy minden baj, csapás ellen ez a pecsét nyújt védelmet: „És monda az Úr néki (az angyalnak): Menj át a város közepén, Jeruzsálem közepén, és jegyezz egy jegyet a férfiak homlokára, akik sóhajtanak és nyögnek mindazokért az utálatosságokért, amelyeket cselekedtek annak közepében”.

És amazoknak (a pusztító angyaloknak) mondá az én hallásomra: Menjetek át a városon ő utána, és vágjátok. ne kedvezzen a ti szemetek, és ne szánakozzatok:

Vénet, ifjat, szüzet, gyermeket és asszonyokat öljetek meg mind egy lábig, de azokhoz a férfiakhoz, akiken a jegy van, ne közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek el. Elkezdik azért a vén férfiakon, akik a ház előtt valának” (Ezék. 9,4-6).

János apostol látomásában ugyanezt a védelmet látja: „És láték más angyalt feljőni napkelet felől, akinek kezében vala az élő Istennek pecséte. És nagy szóval kiálta a négy angyalnak, akinek adatott, hogy ártson a földnek és a tengernek.

Ezt mondván: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon...

A füstből pedig sáskák jövének ki a földre; és adaték azoknak hatalom, mint hatalmuk van a föld skorpióinak. És megmondaték nékik, hogy a földnek füvét ne bántsák, se semmi zöldellőt, se semmi élőfát, hanem csak azokat az embereket, akiknek homlokukon nincsen az Istennek pecséte” (Jel. 7,2-3; 9,3-4).

Pál apostolon keresztül hangzik a kijelentés arról, hogy mit jelent a teljes megváltás: „… mi magunk is [akik bensőnkben hordozzuk a Szellem zsengéjét] fohászkodunk [sóhajtozunk, nyögünk] magunkban [bensőnkben]… várván a mi testünknek megváltását [a holttestünkből (szomató apolütrószisz: halandó én) való, váltság általi megszabadítást]” (Róm. 8,22-23).

Az apostol kétségbeesetten így kiált fel, de a megoldásra is rámutat: Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg [Ki vált meg; ki fog kiragadni] engem e halálnak testéből)? (szómából = holttestből). „Az Istentől felkínált kegyelem a mi Urunkon, a Krisztus Jézuson keresztül” (Róm. 7,24-25).

„Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat; Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk! Mert mi is, akik e sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet” (2 Kor. 5,2-4).

„Mert e romlandó testnek (phthartosz): mulandóság állapotában lévőnek) romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba” (1Kor. 15,53).

„Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk; Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos (lealacsonyított, megalázott) testünket (szóma = személyünket, lényünket), hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez (szóma = személyéhez, lényéhez), amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket” (Fil. 3,20-21)

Eféz. 4,31 Minden mérgesség [keserűség] és fölgerjedés [indulat; düh; bosszúság] és harag [haragtartás] és lárma [kiabálás; szóváltás] és káromkodás [istenkáromlás; szitkozódás, rágalmazás, gyalázkodás, becsmérlődés] kivettessék közületek [és legyen távol tőletek] minden gonoszsággal együtt.

[Más fordítás: Soha ne kiabáljatok mérgesen a másikra, ne kívánjatok rosszat senkinek, se ne átkozódjatok]*

*Minden gyülekezetnek szólnak az apostolok: „Most pedig (tegyétek le) vessétek el magatoktól ti is mindazokat (hagyjátok el ezeket); haragot, fölgerjedést [az indulatot; rosszindulatot; rosszakaratot], gonoszságot [a rossza(ságo)t; a gyűlölködést] és szátokból a káromkodást [az istenkáromlást; rágalmazást; az átkozódást] és gyalázatos [ocsmány, rút] beszédet (szájatokból).

[Más fordítás: Most azonban már ne haragudjatok többé senkire. ne dühöngjetek, ne mondjatok vagy tegyetek semmi olyat, amivel valakit megbántanátok, ne mondjatok rosszat a másikról, se ne káromkodjatok].

Ne hazudjatok egymás ellen [és egymásnak], mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel [szokásaival] együtt” (Kol. 3,8-9)

„Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja (nem szolgálja). Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát (vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is), szelídséggel fogadjátok a (belétek) beoltott igét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket (pszükhé = életeteket)” (Jak. 1,20-21).

És újra-és újra hangzik a figyelmeztetés: „Levetvén azért (vessetek, tegyetek hát félre) minden gonoszságot (romlottság, rosszindulat), minden álnokságot (ármánykodás, ravaszság, csalás, csel, körmönfontság), képmutatást (megtévesztés, színlelés), irigykedést (rosszakarat, becsmérlés, féltékenység), és minden rágalmazást (megszólás, gonosz beszéd)” (1Pét 2,1).

Mert: „Ha pedig keserű irigység és civódás (és viszálykodás) van a ti szívetekben (bensőtökben), ne dicsekedjetek (ne kérkedjetek) és ne hazudjatok az igazság (alétheia = Valóság, Ige) ellen (és az igazsággal szemben).

Ez nem az a bölcsesség, amely felülről jő, hanem földi, testi (pszükh i kosz görög szó jelentése: pusztán emberi, testi. Olyan ember, akinek életét emberi (természeti) elgondolásai, szempontjai, vagyis a saját emberi értelme, akarata, érzelmei irányítják) és ördögi (daimoniódész: démoni).

Mert ahol irigység (féltékenység) és civakodás (viszálykodás, vetélkedés, versengés) van, ott háborúság (akatasztaszia: zűrzavar, állhatatlanság, nyugtalanság, rendetlenség, forrongás, zavargás) és minden gonosz (phaulosz: haszontalan, rossz, gonosz, aljas) cselekedet is van” (Jak. 3,14-16).

Hát: „Ne szóljátok meg (ne rágalmazzátok) egymást atyámfiai (testvéreim). Aki megszólja (rágalmazza) atyjafiát (testvérét), és aki kárhoztatja atyjafiát (vagy ítélkezik felette), az a törvény ellen szól (az a törvényt rágalmazza), és a törvényt kárhoztatja (és a törvény felett ítélkezik).

Ha pedig a törvényt kárhoztatod (a törvény felett ítélkezel), nem megtartója, hanem (ítélő)bírája vagy a törvénynek. Egy a törvényhozó (a törvényadó és az ítélőbíró), aki hatalmas megtartani és elveszíteni (aki megmenthet és elveszthet): (de) kicsoda vagy te, hogy kárhoztatod a másikat (hogy ítélkezel felebarátod felett)?” (Jak. 4,11-12).

„De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete” (Jak. 1,25).

És az apostol kifejti azt is, hogy milyen törvényről beszél: Ha ellenben megtartjátok a királyi törvényt az Írás szerint: Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, jól cselekesztek” (Jak. 2,8)

Eféz. 4,32 [Ellenkezőleg] legyetek pedig egymáshoz jóságosak [kedvesek jóindulatúak], irgalmasok [könyörületesek, megindulni képesek, együttérzők egymás iránt], megengedvén [bocsássatok meg mindig] egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett [megbocsátott] néktek*

*Minden Krisztusban hívőt így figyelmeztet a Szent Szellem: „Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet [belsőt; irgalmasságot], jóságosságot [kedvességet], alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést [türelmet]. Elszenvedvén [viseljétek el; hordozzátok el] egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki [a másik] ellen panasza volna. miképpen a Krisztus [az Úr] is megbocsátott néktek, akképpen [úgy tegyetek] ti is” (Kol. 3,12-13).

Az Úr Jézus így tanít imádkozni: „És bocsásd meg a mi vétkeinket, [Engedd el tartozásainkat, adósságainkat] miképpen [amint] mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek [ahogy mi is elengedtük azokat a nekünk tartozóknak]” (Mát. 6,12).

És kijelenti azt is, hogy miért kell megbocsájtani: „Mert ha megbocsátjátok [elengeditek] az embereknek az ő vétkeiket [botlásaikat; Ha ugyanis elengeditek az embereknek eleséseiket hibás lépéseiket, botlásaikat, baklövéseiket, melléfogásaikat], megbocsát [elengedi] néktek is a ti mennyei Atyátok [azokat].

Ha pedig meg nem bocsátjátok [de ha ti nem engeditek el] az embereknek az ő vétkeiket [botlásaikat, eleséseiket, hibás lépéseiket, baklövéseiket, melléfogásaikat], a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg [sem fogja elengedni] a ti vétkeiteket [botlásaitokat; eleséseiteket]” (Mát. 6,14-15).

Péter megkérdezi az Úr Jézust: „… Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? Még hétszer is? Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer (hetvenszer hétszer) is” (Mát. 18,21-22).

A megbocsátás feltétele az ima meghallgatásnak is: „És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg (engedjétek el), ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa (elengedje) néktek a ti vétkeiteket (botlásaitokat, hibás lépéseiteket, baklövéseiteket, melléfogásaitokat).

Ha pedig ti meg nem bocsátotok (el nem engeditek), a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg (engedi el) a ti vétkeiteket (botlásaitokat, hibás lépéseiteket, baklövéseiteket, melléfogásaitokat)” (Márk. 11,25-26).

És hogy ezt meg tudjátok tenni, előbb: „… öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust…” (Róm. 13,14)

Tudva, hogy Isten már megbocsátott minden embernek, hiszen: „… az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette önmagával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket…” (2 Kor. 5,19).

Hát: „Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek” (Eféz. 5,1)