Efézusi levél 6. fejezet: Az engedelmességről (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Eféz. 6,1 Ti gyermekek szót fogadjatok [engedelmeskedjetek; (hüpakúó): meghallgat, figyel, engedelmeskedik, szót fogad, alkalmazkodik, elfogadja a tanácsát, aláveti magát] a ti szüleiteknek az Úrban; mert ez az igaz [ez a helyes; (dikaiosz): tisztességes, illő; Isten követelése];

»Más fordítás: Gyermekek! Vessétek magatokat szüleitek alá, ha az Úrban vagytok, mert ez így igazságos, így van rendjén, ez kötelesség«.

Eféz. 6,2 Tiszteljed [becsüld, értékeld] a te atyádat és a te anyádat ami az első parancsolat [(prótosz): kezdeti, eredeti, nagyon jelentős, elsőrangú útmutatás] ígérettel [amelyhez ígéret is kapcsolódik].

Eféz. 6,3 Hogy jól legyen néked dolgod [hogy boldog, sikeres] és hosszú életű légy e földön*

*A parancsot, vagyis az útmutatást megismétli a Szent Szellem a különböző gyülekezetekben: „Ti gyermekek, szót fogadjatok a ti szüleiteknek mindenben [engedelmeskedjetek minden tekintetben; mindenben hallgassatok szüleitekre]; mert ez kedves az Úrnak [az Úrban]” (Kol. 3,20).

„Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: Aki atyját vagy anyját szidalmazza [sértegeti, gyalázza, rosszat mond rá, átkozza, gonoszul beszél, becsmérel, ócsárol], halállal lakoljon [bűnhődjék; továbbá: azt, aki gonoszat mond atyjára vagy anyjára, ki kell végezni]” (Mát. 15,4).

És: „Mert Mózes azt mondotta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: Aki atyját vagy anyját szidalmazza [gyalázza; gonoszat, rosszat mond; becsmérli, ócsárolja, átkozza], halállal haljon meg [meghal]” (Márk. 7,10).

És ezt a parancsolatot is megváltoztatták a vallásos zsidók, előképül és figyelmeztetésül a Krisztus népének: „Tiszteld atyádat és anyádat (amint megparancsolta néked az Úr, a te Istened;), hogy hosszú ideig élj (és jó dolgod lehessen) azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ád te néked” (2 Móz. 20,12; 5 Móz. 5,16).

Pedig azt mondta az Úr, hogy: „Átkozott aki kevésre becsüli (aki gyalázza) az ő atyját vagy anyját! És mondja az egész nép: Ámen!” (5 Móz. 27,16).

Ezért: „Hallgasd a te atyádat, aki nemzett téged; és meg ne utáld (és ne vesd meg) a te anyádat, mikor megvénhedik (ha megöregszik)” (Péld. 23,22).

„Fiam! Az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolatimat megőrizze a te elméd (szíved, a te bensőd); Mert napoknak hosszú voltát, és sok esztendős életet, és békességet hoznak néked bőven

(Más fordítás: mert hosszú életet, magas életkort és jólétet szereznek azok neked).

Az irgalmasság és igazság (a szeretet és hűség) ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára; Így nyersz (így találsz) kedvességet és jó értelmet (jóindulatot) Istennek és embernek szemei előtt” (Péld. 3,1-4)

Hát: „Őrizd meg, fiam, atyád parancsolatját (útmutatását), és anyád tanítását el ne hagyd. Kösd azokat szívedre mindenkor, fűzd (és hordozd) a nyakadba (fűzve).

Valahová mégy, vezérel téged, mikor aluszol, őriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled (Más fordítás: Jártodban vezessen, fektedben őrizzen, és ha felébredsz, irányítsa gondolataidat).

Mert szövétnek (lámpás) a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek útja a tanító feddések (figyelmeztető intés)” (Péld. 6,20-23)

Eféz. 6,4 Ti is atyák ne ingereljétek [haragítsátok meg; ne keserítsétek el] gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása és intése [(nuthesia): a szó eredeti értelme szerint jelenthet figyelmeztetést és óvást a veszedelmek ellen, melyek a jövőben leselkednek rájuk] szerint [hanem az Úr útmutatása szerint neveljétek és fegyelmezzétek őket]*

*A Kolossébelieknek is ezt írja az apostol: „Ti atyák [apák], ne bosszantsátok [ne ingereljétek haragra] a ti gyermekeiteket, hogy kétségbe ne essenek [hogy el ne csüggedjenek; nehogy bátortalanokká legyenek; hogy kedvetlenné ne váljanak].

»Más fordítás: Apák, ne követeljetek túl sokat a gyermekeitektől, nehogy elkeseredjenek« (Kol. 3,21).

Már Mózesen keresztül így szól az Úr: „Tartsd meg azért az ő rendeléseit és parancsolatait, amelyeket én parancsolok ma néked, hogy jól legyen dolgod és a te fiaidnak te utánad, és hogy mindenkor hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád néked” (5 Móz. 4,40).

„És ez igék, amelyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat (ismételgesd azokat fiaid előtt), és szólj (és beszélj) ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz” (5 Móz. 6,6-7).

És a hívő válasza: „Amiket hallottunk és tudunk; és amiket atyáink (őseink) beszéltek nékünk, Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát (az ÚR dicső tetteit és erejét) és csodáit, amelyeket cselekedett (amelyeket véghezvitt).

Mert bizonyságot állított Jákóbban (intelmeket írt Jákób elé), és törvényt rendelt (tanítást adott) Izráelben. Amelyek felől megparancsolta atyáinknak, (őseinknek) hogy megtanítsák azokra fiaikat. Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, akik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak (és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak).

Hogy Istenbe vessék reménységüket (és bizalmukat) és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól (Isten nagy tetteiről), hanem az ő parancsolatait megtartsák” (Zsolt. 78,3-7).

Mert: „Mind boldog az, aki féli az Urat; aki az ő útjain jár! Bizony, kezed munkáját eszed (kezed munkája után élsz)! Boldog vagy és jól van dolgod (és jól megy sorod). Feleséged, mint a termő szőlőtő házad belsejében; fiaid, mint az olajfacsemeték asztalod körül” (Zsolt. 128,1).

De: „Aki megtartóztatja az ő vesszejét (pheidomai: engedékenyen bánik fiával, elnéző vele szemben, kíméli), gyűlöli (miszeó: kevésbé szereti) az ő fiát.

Aki pedig szereti azt, megkeresi őt fenyítékkel (epimelósz: gondosan (paideuó: képezi, tanítja, példát ad, és útmutatást)

>Más fordítás: Aki engedékenyen bánik fiával, elnéző vele szemben, és kíméli, az kevésbé szereti őt. aki pedig szereti, az gondosan képezi, tanítja, példát, és útmutatást ad neki<” (Péld. 13,24).

Tehát: „Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól

(Más fordítás: Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól).

A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság (szívéhez /bensőjéhez/ hozzátartozik az ostobaság); de a fenyítés vesszeje (H: músár: figyelmeztetés; példa, tanítás, útmutatás) messze elűzi őtőle (kiűzi belőle) azt” (Péld. 22,6.15).

És: „Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek

(Más fordítás: Fegyelmezd fiadat, akkor nyugodt lehetsz felőle, sőt örömöt találsz benne)” (Péld. 29,17)

Eféz. 6,5 Ti (rab)szolgák, engedelmesek legyetek a ti (hús)test szerint való [földi] uraitoknak félelemmel [(phobosz): tiszteletteljes félelem] és rettegéssel, szíveteknek egyenességében, [félő tisztelettel és egyszerű szívvel] mint a Krisztusnak;

Eféz. 6,6 Nem a szemnek szolgálván [ne látszatra szolgáljatok; ne csak színből], mint akik embereknek akarnak tetszeni [(anthrópareszkosz): embereknek hízelgő, emberek tetszését kereső], hanem mint Krisztus (rab)szolgái, cselekedvén az Istennek akaratát lélekből »(pszükhé): teljes odaszánással, lelkesen«

[Más fordítás: Ne csak akkor dolgozzatok, amikor szem előtt vagytok! Ne csak az emberek tetszését keressétek! Szívvel-lélekkel végezzétek a munkátokat, mint akik Istennek dolgoznak, és a Krisztusnak szolgálnak, szívbéli odaadással],


Eféz. 6,7 Jó akarattal [örömteli szívvel dolgozzatok; jó szándékkal, odaadással és készséges akarattal, és buzgósággal végezve rabszolgálatotokat], mint akik az Úrnak szolgálnak és nem embereknek;


Eféz. 6,8 Tudván, hogy kiki ami jót cselekszik, azt veendi [azt fogja kapni] az Úrtól, akár szolga legyen, akár szabados*

*A Kolossébeli hívőket ugyanerre figyelmezteti a Szent Szellem: „Ti (rab)szolgák, szót fogadjatok [engedelmeskedjetek] mindenben [minden tekintetben] a ti (hús)test szerint való [földi] uraitoknak, nem a szemnek szolgálván [még akkor is, mikor nem látnak benneteket; ne látszatra szolgáljatok], mint akik embereknek akarnak tetszeni [mint akik embereknek tetszését hajszolják].

Hanem szíveteknek egyenességében [tiszta szívvel; hanem szívbeli egyszerűségben], félvén az Istent [az Úr iránti tiszteletből]. És valamit tesztek, szívből cselekedjétek [amit tesztek, jólélekkel (teljes odaszánással, lelkesen) végezzétek úgy], mint az Úrnak és nem [úgy, mint az] embereknek.

Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak (rab)szolgáltok [tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget; az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát].

Aki pedig igazságtalanságot cselekszik [igazságtalanságával kárt tesz], jutalmát veszi igazságtalanságának [azt kapja vissza, amit tett]; és nincsen személyválogatás [részrehajlás]” (Kol. 3,22-25).

És ha: „Szolgai állapotban [rabszolgaként] hívattattál el? [kaptad a meghívást] Ne gondolj [ne törődj] vele, [ne bánkódj, ne aggasszon] sőt ha szabad lehetsz is, inkább élj azzal [maradj meg abban; azt használd ki].

Mert az Úrban elhívott (rab)szolga az Úrnak szabadosa; [felszabadítottja; szabadon bocsátottja; megszabadítottja] hasonlóképen, aki szabadságban [szabad emberként] hívatott el, Krisztusnak (rab)szolgája” (1 Kor. 7,21-22).

És ez a figyelmeztetés a minden korban élő hívőknek is szól: „A cselédek (szolgák) teljes félelemmel (tisztelettel) engedelmeskedjenek az uraknak (vessétek magatokat parancsolóitok alá, gazdátoknak); nem csak a jóknak és kíméleteseknek (engedékeny, szelíd, jóindulatú), de a szívteleneknek (szigorú alá) is” (1Pét 2,18).

És: „Akik iga alatt vannak, mint (iga alatt görnyedő), szolgák az ő uraikat minden tisztességre méltóknak tekintsék (méltassák teljes tiszteletre), hogy Isten neve és a tudomány ne káromoltassék” (1 Tim. 6,1).

Titusznak ezt parancsolja az apostol: „A szolgákat intsed, hogy az ő uraiknak engedelmeskedjenek, (legyenek készségesek) mindenben kedvüket keressék, ne ellenkezzenek (ne feleseljenek).

Ne tolvajkodjanak (ne lopjanak), hanem teljes jó hűséget (igazi, teljes megbízhatóságot) tanúsítsanak; hogy a mi megtartó (üdvözítő) Istenünknek tudományát ékesítsék (díszére váljanak) mindenben” (Tit. 2,9-10)

Eféz. 6,9 Ti is urak, ugyanazt cselekedjétek ővelük, elhagyván a fenyegetést; tudván, hogy a ti Uratok is mennyben van, és [él] személyválogatás [(proszópolépszia): részlehajlás, kedvezés, személyválogatás] nincsen Őnála;

[Más fordítás: Hasonlóképpen, ti is, akiknek szolgáitok vannak, bánjatok jól velük, és többé ne fenyegessétek őket! Jusson eszetekbe, hogy a ti Uratok, Jézus a Mennyben van! Ő azonban a ti szolgáitoknak is Ura, aki mindenkit igazságosan ítél]*

*És az apostol megismétli a Kolossébeli gyülekezetben is, hogy: „Ti urak, ami igazságos és méltányos, a ti szolgáitoknak megadjátok, tudván, hogy néktek is van Uratok mennyekben” (Kol. 4,1).

Mert: „Aki pedig igazságtalanul cselekszik [és igazságtalanságával kárt tesz], azt kapja vissza, amit tett; és nincsen személyválogatás [részrehajlás]” (Kol. 3,25)

„Ugyanis Isten nem személyválogató [részlehajló]” (Róm. 2,11).

És: „Mert nékünk, mindnyájunknak meg kell jelennünk [leplezetlenül kell odaállnunk, és láthatókká kell lennünk (phaneroó): A szó igazából azt jelenti, hogy nyilvánvalóvá válik, manifesztálódik az, ami eddig nem volt nyilvánvaló. („Átvilágítás” történik)] a Krisztus díjkiosztó emelvénye előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, amiket e testben (szómato: lényében, személyében) cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt [(kakosz): rossz, romlott, züllött, gyalázatos, káros, ártalmas, értéktelen, hitvány]” (2 Kor. 5,10).

És Isten: „Tettei szerint fizet az embernek: mindenki azt találja, amit keresett” (Jób. 34,11).

„Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas (erős) és rettenetes (és félelmes) Isten, aki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad (és akit nem lehet megvesztegetni)” (5 Móz. 10,17).

„Azért az Úr félelme (tisztelete) legyen rajtatok, vigyázzatok arra, amit tesztek; mert az Úrnál, a mi Istenünknél nincsen hamisság, sem személyválogatás, sem ajándékvétel (és vesztegetés elfogadása)” (2 Krón. 19,7)

Eféz. 6,10 Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. [Más fordítás: Isten háborúban győzelmet aratni képes, vitéz, harci, ellenségeit leuralni képes erejében]*

*És valljátok meg, hogy: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít”(Fil. 4,13)

Eféz. 6,11 Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét [legyen rajtatok Isten minden fegyvere], hogy megállhassatok az ördögnek* [ellenségnek] minden ravaszságával** [mesterkedéseivel] szemben. [Más fordítás: Öltsétek fel az Isten teljes fegyverzetét, hogy hatalmatok legyen megállni (és képesek legyetek helyt állni) a vádló (az ördög) fogásaival (módszereivel, cselvetéseivel) szemben].

*Ördög: [(diabolosz): vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló.

**Ravaszságával: (methodeia): metódus, eljárási mód, vagy módszer, amellyel rendszerbe foglalják, majd a gyakorlatban rendszeressé teszik a különféle tanításokat; ravasz fondorlat, ügyeskedés, rafinált retorikai fogás, megtévesztés, módszeres félrevezetés, hadicsel, stb…

Eféz. 6,12 Mert nem vér és (hús)test ellen van [folyik] nékünk tusakodásunk [harcunk; kell nékünk viaskodnunk, küzdenünk* [birkóznunk], hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet [(aión): világkorszak] sötétségének világbírói** [e világ ura] ellen, a gonoszság*** [rosszindulatú] szellemei ellen, melyek a magasságban**** [az égitesteken] vannak.

[Más fordítás: A jelenlegi sötét világot irányító hatalmas és gonosz szellemek (erők és hatalmak) ellen, akik a magasságban vannak]*****

*Küzdenünk: (palé): birkózás; küzdelem; olyan sport, amelyben a küzdő felek megragadják, és a földre kényszerítik egymást.

**Világbírói: (koszmokratór): a világ ura, a világot (kozmoszt) irányító, a Sátán egyik jelzője.

***Gonoszság: (ponéria): káros, veszélyes, ellenséges; romlott; rosszindulatú.

****Magasságban: (epúraniosz): égi, égieken lévők, melyek az égitesteken.

*****Ezt tudva int a Szent Szellem: „Józanok (óvatosak, megfontoltak) legyetek, vigyázzatok (éberek legyetek, figyeljetek); mert a ti ellenségetek a (vádló, rágalmazó, sátán) az ördög, mint ordító oroszlán(ként) szerte (körül)jár (kószál mindenütt), keresvén, kit el(le)nyeljen (azt keresi, kit nyelhet el).

Akinek álljatok ellen (szembeszegül, szilárd, stabil hittel), erősek lévén a hitben (szálljatok vele szembe keményen a hit erejével)…” (1Pét 5,8-9)

Hát: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek; (de) álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek” (Jak. 4,7)

És az ördögnek [(diabolosz): vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló] ne adjatok helyet [ne adjatok semmi lehetőséget] (Eféz. 4,27).

Mert: „…az ördög … emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja” (Ján. 8,44).

Az apostolok így intik a mindenkori keresztényeket. És ha megbántottak, ne indulattal, hanem megbocsájtással reagáljatok: „…Hogy meg ne csaljon minket [be ne hálózzon; rá ne szedjen; túl ne járjon az eszünkön] a sátán [hogy a sátántól el ne foglaltassunk; (hogy még nagyobb nyeresége ne legyen belőlünk)];

mert jól ismerjük [tudjuk] az ő szándékait [mesterkedéseit; fondorkodásait; törekvéseit]” (2 Kor. 2,10-11).

Hát: „Mi…, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk éberek, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét” (1 Thess. 5,8).

Rólunk pedig tudhatjátok, hogy: Az igazság üzenete, amit hirdetünk, és Isten ereje, amely megmutatkozik rajtunk keresztül, azt bizonyítja, hogy Istennel összhangban élünk, és teljesen fel vagyunk fegyverkezve a szellemi támadó és védekező fegyverekkel” (2 Kor. 6,7).

„Mert noha [igaz ugyan, hogy] (hús)testben élünk [húsban járunk], de nem (hús)test szerint vitézkedünk [nem a hús szerint harcolunk, hadakozunk]. Mert a mi vitézkedésünk [hadakozásunk] fegyverei [harci fegyvereink nem földiek] nem (hús)testiek [nem a húsból valók], hanem a mi fegyvereink különböznek a közönséges fegyverektől!

Ezekben Isten ereje működik! Le tudunk rombolni velük minden büszke erődítményt, amit az ellenség azért épített, hogy Isten megismerését akadályozza” (2 Kor. 10,3-4)

Ezt azért mondom, mert nektek is: „Ugyanolyan tusakodástok [küzdelmetek, harcaitok] lévén [hiszen ugyanazt a harcot (tusát) kell megvívnotok], amilyent énnálam láttatok, és most hallotok felőlem” (Fil. 1,30).

De fontos az önuralom is, mert nézzétek: „Mindaz pedig aki pályafutásban [küzdésben] tusakodik [versenyben vesz részt; ökölharcban küzd; (agónidzomai): az igyekezetet gátló akadályok leküzdése; - küzd, szó szerint (díjért versenyez), átvitt értelemben (ellenféllel harcol, versenyez), vagy birtokos esetben (törekedik, hogy valamit elérjen). Harcol, buzgón fáradozik, igyekszik. Itt: „aki versenyen indul, - vagy vesz részt], mindenben [minden (módon, mindenképpen), mindig (állandóan)] magatűrtető. [(egkrateuomai): uralkodik magán; megtartóztatja magát; önuralmat gyakorol mindenben (étkezés, indulatai megfékezésében); tudja türtőztetni magát].

Azok ugyan, hogy romlandó [hervadó; (phthartosz): mulandó] koszorút [koronát] nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. [hervadhatatlant; (aphthartosz). nem romlandó, nem mulandó, örök; halhatatlan]” (1 Kor. 9,25)

Eféz. 6,13 Annakokáért vegyétek föl [hordozzátok]* az Istennek minden fegyverét** hogy ellenállhassatok*** [szembeszálljatok, harcoljatok] ama gonosz napon**** [e veszedelmes időben], és mindeneket elvégezvén*****megállhassatok******

[Más fordítás: Ezért szükséges, hogy hordozzátok, és használjátok mindazokat a fegyvereket, amiket Isten ad nektek. Így lesztek képesek ellenállni, azon a gonosz napon. Így tudtok majd mindvégig harcolni, és megállni a gonosszal szemben].


*Vegyétek föl: (analambanó): felvesz, magával visz, hordoz

**Fegyverét: (panoplia) a nehéz fegyverzetű katona teljes fegyverzete; szellemi értelemben: a teljes felkészültség érett korú kereszttény emberre jellemző állapotáról],

***Ellenállhassatok: (anthisztémi): szembeszáll, szembeszegül, harcol

****Gonosz napon: (ponérosz): nyomorúságos, nehéz, káros, gonosz, veszélyes, ellenséges. Itt: a gonosz, vagyis a sátán általános támadásának próbára tevő napja (hémera): idő, időszak.

*****Elvégezvén: (katergadzomai): végrehajt, véghezvisz, megvalósít, beteljesít; legyőz, hatalmába kerít, végez vele.

******Megállhassatok: (hisztémi): megáll, helytáll, szilárdan áll; felkel, ellenáll, fellázad.

Eféz. 6,14 Álljatok hát elő* körül övezvén**derekatokat [csípőtöket] igazlelkűséggel*** és felöltözvén az igazságnak [a megigazultság] mellvasába**** [a hit páncéljába, mellvértjébe].

*Álljatok elő: (hisztémi): szilárdan áll; felkel, ellenáll.

**Körül övez: [(peridzónnümi): körülövez, (ruhát övvel leszorít, hogy harcolni / menni tudjon). Szellemi értelemben: álljatok készen a harcra.

***Igazlelkűség: [(alétheia): Az, ami megegyezik, megfelel a tényeknek, maga a VALÓSÁG. (Isten Igéje. Ján. 17,17; és a testben megjelent Ige, KRISZTUS JÉZUS: Ján. 18,37.38. és a Szent Szellem: 1 Ján. 5,4.).

****Mellvasába: (thórax): mellvért, páncél; a hit páncélja, mellvértje.

Eféz. 6,15 És felsaruzván lábaitokat a békesség Evangéliumának* [örömhír hirdetésének] készségével**

[Más fordítás: legyetek állandóan készenlétben az örömhír, a győztes hadvezér érkezésének hírét hirdetni].

*Evangéliumának: [(euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír,

**Készségével: [(hetoimaszia): felkészültség, készenlét.

Eféz. 6,16 Mindezekhez fölvévén* [minden esetben hordozzátok] a hitnek [hatalmas] pajzsát, amellyel ama gonosznak** [veszélyes ellenségnek] minden tüzes*** [izzó] nyilát**** megolthatjátok***** [elfojtjátok];

*Fölvévén: (analambanó): felvesz, magával visz, hordoz.

**Gonosznak: (ponérosz): nyomorúságos, nehéz, káros, gonosz, veszélyes,

***Tüzes: (püroó): a harag tüzében égő, izzó.

****Nyilát: (belosz): nagy sebességgel lecsapó lövedékét.

*****Megolthatjátok: (szbennümi): megfékez, elfojt, megakadályoz, megszüntet.

Eféz. 6,17 Az üdvösség* [megmenekülés, megszabadulás] sisakját** is fölvegyétek*** és a Szellem [harci] kardját**** [ragadjátok meg a hatalom támadó fegyverét], amely az Isten beszéde***** [Isten kijelentése]******

*Üdvösség: [(szótérion): bűnbocsánat, megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából, bajból); megszabadulás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás.

**Sisak: (perikephalaia): sisak, mely a fejet veszi körül.

***Fölvegyétek: (dekhomai): felfog, megért.

****Kard: (makhaira): harc közben használt fegyver. A hatalom támadó fegyvere.

*****Beszéde: [(réma): Isten kijelentése; Isten aktuális, frissen megelevenedett szava.

******Jubileumi kommentár így magyarázza: Tusakodásnak (palé), szószerint: birkózásnak mondja. Az első fegyver: az igazság (alétheia). A római katona első kelléke: az öv (cingulum) volt, a hívő emberé az igazság, a Krisztus igazsága, amit fel kell öltenie, hogy készen álljon a harcra mindenféle hazugság ellen.

A második fegyver: az igazságosság (dikaiosyné), pontosabban a megigazultság, amit mint mellvértet (lorica) kell felöltenie, és ez nem más, mint Isten bűnbocsánatban neki ajándékozott igazsága.

A harmadik szellemi fegyver: a békesség evangéliumának készsége (hetoimasia). Ez utóbbin van a hangsúly, ezt hasonlítja a saruhoz (caliga), mellyel bátran, keményen kiléphetett, minden akadályon át mehetett előre a legionárius.

A következő fegyver: a hit (pistis), amit mint pajzsot (scutum) használ a hívő ember, hogy magát fedezze, védje vele.

Ismét másik fegyver: az üdvösség (sótérion), melyet mint sisakot (galea) kell felvenni, hogy a fejét védje vele, egyben kiemelkedve ragyogjon az, bátorságot sugározva. Más szóval: hogy legyen üdvtudatuk és üdvbizonyosságuk, ami erősít a megpróbáló helyzetekben.

A hatodik és utolsó fegyver: Isten beszéde (réma theou). Az igét, mint az egyetlen támadó fegyvert, helyesebben kardot (gladius) kell elfogadniuk és megtanulniuk, hogy lehet hatásosan forgatni azt. Nem az ő kardjuk ez, hanem a Szent Szellemé, aki mindig élővé és hatékonnyá teszi az igét és annak hirdetését” (Eféz. 6,10–20).

Eféz. 6,18 Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által [Szellemben], és ugyanezen dologban vigyázván [legyetek éberek, és evégett virrasszatok minden kitartással] minden [teljes] állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért.

[Más fordítás: Minden helyzetben imádkozzatok a Szent Szellem által. Gyakoroljátok az imádkozás és kérés minden fajtáját! Erre mindig legyetek készen, maradjatok éberek, és tartsatok ki az imádkozásban],

Eféz. 6,19 Én érettem is, hogy adassék nékem szó [(logosz): Ige] számnak megnyitásakor, hogy bátorsággal ismertessem meg az Evangélium [(euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének híre] titkát.

Eféz. 6,20 Amelyért követséget viselek* láncok között; hogy bátran szóljak arról, amiképpen kell szólanom. [Más fordítás: Ennek a bilincsekben is hírnöke vagyok, hadd hirdessem hát bátran, ahogy kötelességem]**

*Követséget viselek: (preszbeuó): nagyköveti feladatot tölt be, akinek hivatala meghatározza életmódját, viselkedését.

**Az apostol minden szolgálata előtt kéri a gyülekezeteket, hogy imádkozzanak érte is, egyben példát adva a mindenkorban élő szolgálóknak, és a gyülekezet tagjainak: „Testvéreim, imádkozzatok értünk is” (1Thessz. 5,25).

És azért imádkozzanak: „Velünk együtt munkálkodván ti is az érettünk való könyörgésben [imádságaitokban] hogy a sokak által nékünk adatott kegyelmi ajándék [a Szent Szellem megnyilvánulása mellyel sokak javára bírunk] sokak által háláltassék meg [sok Istenhez emelt arc tükrözze ezt a hálát] mi érettünk” (2 Kor. 1,11).

Imádkozzanak, hogy megszabaduljon a képmutató emberektől: „A mi Urunk Jézus Krisztusra és a Szellem szeretetére kérlek titeket, testvéreim, tusakodjatok imádságaitokban velem együtt az Isten előtt énértem, hogy megszabaduljak azoktól, akik hitetlenek Júdeában (képletesen: vallásos emberek), és hogy jeruzsálemi szolgálatom kedves legyen a szenteknek” (Róm. 15,30-31)

„És végül, testvéreim, imádkozzatok értünk, hogy terjedjen az Úr igéje, és úgy dicsőítsék, ahogyan nálatok is, és hogy megszabaduljunk az elvetemült és gonosz emberektől: mert nem mindenkié a hit” (2Thessz. 3,1-2).

„Imádkozván egyszersmind mi érettünk is, hogy az Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amelyért fogoly is vagyok; Hogy nyilvánvalóvá tegyem azt úgy, amint nékem szólnom kell” (Kol. 4,3-4).

És bemutatja az Ige, az egy akarattal mondott ima eredményét: „Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják (hirdessék) a te beszédedet (a Te igédet).

A te kezedet kinyújtván gyógyításra; és hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak (a te szent Szolgádnak), a Jézusnak neve által.

És minekutána könyörögtek, megmozdult (megrendült) a hely, ahol egybegyűltek; és betelének mindnyájan Szent Szellemmel, és az Isten beszédét (az Isten igéjét) bátorsággal szólják (hirdették) vala” (Csel. 4,29-31).

És azért is imádkozzanak a hívők: „Imádkozzatok érettünk. Mert úgy vagyunk meggyőződve, hogy jó lelkiismeretünk van (hogy lelkiismeretünk tiszta), igyekezvén mindenekben tisztességesen forgolódni (mindenben helyesen akarunk eljárni). Főként pedig azért imádkozzatok, kérlek, hogy mielőbb visszajussak hozzátok” (Zsid. 13,18-19)

Eféz. 6,21 Hogy pedig ti is megtudjátok dolgaimat, hogy mit cselekszem [mi van velem és hogyan élek], mindent megismertet [tudat] veletek Tikhikus [Jelentése: a szerencsés], a szeretett atyafi [testvér] és hív szolga [és hű diakónus] az Úrban;

Eféz. 6,22 Kit éppen azért küldöttem hozzátok, hogy megismerjétek a mi dolgainkat [hogy értesüljetek helyzetünkről], és megvigasztalja [felbátorítsa] a ti szíveteket.

Eféz. 6,23 Békesség*az atyafiaknak [a testvéreknek] és [(agapé): Isten szerinti] szeretet hittel egybe [és hitből jövő szeretet] az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól!

*Békesség: (eiréné): Az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában.

Eféz. 6,24 A kegyelem [(kharisz): „Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása] legyen mindazokkal, akik [el nem múló, nem lankadó, meg nem fogyatkozó szeretettel] szeretik* a mi Urunk Jézus Krisztust romlatlanságban**Ámen. [E levél Rómából íratott és Tikhikus által küldetett].

*Szeretik: (agapaó): Ez azt jelenti: magadat teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad Istennel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben.

**Romlatlanságban: (aphtharszia): romolhatatlanság; halhatatlanság véget nem érő létezés;