„Pál, Silvánus
és Timóteus a Thessalonikabeliek kihívott gyülekezetének, azaz eklézsiájának
írja e levelet, amely él az Atya Istenben, azaz az Úr Jézus Krisztusban:
kegyelem*
Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása néktek és békesség** Istentől,
a mi Atyánktól, az Úr Jézus Krisztustól” (1 Thess. 1,1)
*Kegyelem: (kharisz) olyan tett, amely örömet
vált ki, boldogságot hoz. Szószerinti jelentése: öröm. Valaki igyekszik
másoknak örömet okozni. Jótétemény valaki iránt, aki az ellenkezőjét érdemelné. „Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú
gondoskodása az ember iránt” Így is megfogalmazhatjuk: A kegyelem Isten
szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása az emberért, az
emberen és az emberben.
**Békesség (eiréné):
vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó
egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás,
mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.