Efézusi levél 3. fejezet: Isten titka: Isten megjelent hústestben. (revidiált)

Eféz. 3,1 Ezért vagyok én, Pál, a Krisztusnak foglya ti érettetek, a pogányokért, azaz a nemzetekért^*

*Az apostol bizonyságtétele elhívásáról, és feladatáról, és rabságáról: „Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát. Ezért vagyok én, Pál, a Krisztusnak foglya ti érettetek, a pogányokért, azaz nemzetekbeliekért; Ha ugyan hallottátok Isten kegyelmének rendelkezését, melyet nékem adott a ti érdeketekben; Ennek az Evangéliumnak lettem szolgájává az Isten kegyelmének ajándékából, amelyben hatalmának ereje által részesített engem. „… Aszerint a megbízatás szerint, amelyet Isten nekem a ti javatokra adott, hogy teljesen feltárjam előttetek az Isten igéjét” (Eféz. 3,8.1-2.7;Kol. 1,25)

„Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy éljetek úgy, mint illik, éljetek méltón elhívatásotokhoz, mellyel elhívattatok” (Eféz. 4,1)

Filemont így üdvözli az apostol: „Pál, Krisztus Jézusnak foglya, és Timóteus, az atyafi, a testvér, Filemonnak, a mi szeretett testvérünknek és munkatársunknak” (Filem. 1,1)

Timóteust pedig így bátorítja: „Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát, hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje által” (2 Tim. 1,8).

Eféz. 3,2 Ha ugyan hallottátok, és ha tényleg megértettétek, és felfogtátok Isten kegyelmének rendelkezését, melyet nékem adott a ti érdeketekben, amelyben a ti javatokra részesültem^*

*És így folytatja az apostol: „Amaz örök eleve-elvégezése, vagyis az örök korokban előzetesen tett elhatározása szerint, amelyet megcselekedett, és megvalósított a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Eféz. 3,11)

„Hogy kijelentse, kinyilatkoztassa, leleplezze az ő Fiát énbennem, hogy jó hírként, örömhírként hirdessem őt a pogányok vagyis a nemzetek között…” (Gal. 1,16).

Eféz. 3,3 Hogy tudniillik kijelentés, kinyilatkoztatás, a lepel lerántása útján ismertette meg velem a titkot, aszerint, amint az elébb, amint azt korábban megírám röviden,

Eféz. 3,4 Melynek olvasásából megérthetitek, hogy micsoda az én értelmem, hogy hogyan értem én, és milyen az én ismeretem a Krisztus titka felől. Hogy milyen betekintést nyertem, hogy micsoda belátást kaptam Krisztus titkába^*

*Az apostol megvallása: „Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam…” (1Kor. 15,3)

„Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam néktek…” (1Kor. 11,23)

 Mert: „Nekünk pedig kinyilatkoztatta, kijelentette, feltárta, megjelentette, leleplezte, és nyilvánvalóvá tette Isten az Ő Szelleme által, mert a Szellem mindent megvizsgál, mindent átlát, kikutat, kifürkész még Isten mélységeit is.

[Más fordítás: Mert a bennünk élő Szellem mindent kutat, vizsgál, tanulmányoz, még Isten igazi lényegét is” (1 Kor. 2,10)

És a Galatáknak szintén megírja, hogy: „Tudtotokra adom pedig atyámfiai, hogy az az evangélium, aza az örömhír, jó hír, melyet én hirdettem, nem ember szerint való, nem embertől származik. Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése, kinyilatkoztatása által, a Krisztus Jézus leleplezésén át jutottam hozzá” (Gal. 1,11-12).   

Eféz. 3,5 Amely egyéb, vagyis a korábbi időkben, más nemzedékek idejében meg nem ismertettetett az emberek fiaival úgy, ahogy most kijelentetett, kinyilatkoztatott, felfedetett, lelepleztetett, az Ő szent, vagyis az Istennek, az Ő szolgálatának fenntartott, és a világtól elválasztott apostolainak, - az evangélium nagyköveteinek, csodatevő erőkkel meghatalmazottainak - és prófétáinak, az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeknek, a Szellem által:

Eféz. 3,6 Hogy tudniillik a pogányok, a nemzetekbeliek örököstársak és egyugyanazon test tagjai, mert egy testbe vannak szerkesztve, és részesei, azaz részestársai az ő ígéretének a Krisztus Jézusban az evangélium, a jó hír, az örömüzenet által^*

*Így szólt Isten szava a prófétán keresztül: „És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal, azaz a megigazítás eldöntése, és könyörülettel, és kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el. Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat. Mert bevetem vele a földet, és akit „Nincs irgalom”- nak hívnak, ahhoz irgalmas leszek, a „Nem népem”- nek ezt mondom: Népem vagy, ő pedig ezt mondja: Én Istenem!” (Hós. 2,18-19.22) 

Pál apostol a Rómabelieknek írott levelében idézi a próféciát, ezzel azt is kijelentve, hogy ez a Krisztus népének szól: „Amint Hóseásnál is mondja: Népemnek nevezem, amely nem volt az én népem, és szeretettnek azt, ami nem volt szeretett, és aki irgalmat nem talált, irgalmasságot találónak. És lészen, hogy azon a helyen, ahol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fognak hívatni.” (Róm. 9,25-26)

Péter apostolon keresztül pedig kijelentést nyer a prófécia beteljesülése: „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.  Akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok” (1 Pét. 2,9-10)

És így valósult meg Isten szava, amely kijelenti, hogy: „De lesz még annyi Izráel fiainak a száma, mint a homok a tengerparton, amelyet nem lehet megmérni, sem megszámolni. Akkor ahelyett, hogy ezt mondanák nekik: Nem vagytok népem! - ezt mondják: Az élő Isten fiai vagytok!” (Hós. 1,10)

Ezért: „Nincs többé zsidó, sem görög, azaz: pogány; nincs rabszolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,28-29)

Azért: „Mert hiszen egy Szellemben mi mindnyájan egy testté (szóma) = egy személlyé meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, azaz: pogányok, akár rabszolgák akár szabadok, és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg, Mert valamennyiünket egy Szellem itatott át.  Ezért: „… nincs különbség és nincs megkülönböztetés zsidó meg görög azaz: pogány között; mert ugyanaz az Ura mindnyájunknak, aki kegyelemben gazdag mindenekhez, és bőkezű mindazokhoz akik Őt segítségül hívják”(1 Kor. 12,13; Róm. 10,12)

A Korintusbeliekhez pedig így szól az Úr: „Ti… Krisztusé vagytok, Krisztus pedig Istené” (1 Kor. 3,23)

És Pál apostol így folytatja: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,29).

Eféz. 3,7 Amelynek szolgájává lettem az Isten kegyelmének ama ajándékából, mely adatott nékem az Ő hatalmának és erejének munkája, és működése szerint.

Eféz. 3,8 Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott és jutott osztályrészül ez a kegyelem, ez az ajándék, hogy a pogányoknak, vagyis a nemzetbelieknek örömüzenetül hirdessem a Krisztus végére mehetetlen, mérhetetlen, felfoghatatlan, kinyomozhatatlan, kifürkészhetetlen gazdagságát^*

*És így folytatja az apostol: „Mert én ugyanis a legkisebb, legjelentéktelenebb vagyok az apostolok között, aki nem vagyok méltó, és nem vagyok érdemes arra, hogy apostolnak neveztessem, hogy apostolnak hívjanak, mert háborgattam, üldöztem az Isten kihívott gyülekezetét, az eklézsiát. De Isten kegyelme által vagyok az, ami vagyok. És az ő hozzám való, és nekem juttatott, belém árasztott kegyelme nem lőn hiábavaló, nem volt sikertelen, nem maradt bennem hatástalan, nem lett eredménytelen, tartalom nélküli, üres, semmit érő, vagy céltalan. Sőt többet munkálkodtam, és keményebben dolgoztam, és fáradoztam mindegyiküknél, és mint azok mindnyájan. De nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme” (1 Kor. 15,9-10)

„Ki előbb istenkáromló, rágalmazó, gyalázkodó, becsmérlő, szitkozódó, az övéit, üldöző és erőszakoskodó ember valék: de könyörült rajtam, és mégis irgalmat nyertem, mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségben. Szerfelett megsokasodott pedig és bőségesen kiáradt rám a mi Urunknak kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa, hogy üdvözítse a bűnösöket, akik közül első vagyok én. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem, és rajtam mutassa meg legelőbb a teljes hosszútűrését, végtelen türelmét példa gyanánt azoknak, akik majd hisznek Őbenne, és így az örök életre jutnak” (1 Tim. 1,13-16)

Mert az Úr Jézus az: „Aki által nyertük, kaptuk, és vettük a kegyelmet és az apostolságot, az apostoli küldetést, megbízást a hitben való engedelmességnek okáért. Hogy a hitnek minden nemzet meghódoljon, hogy minden pogányok, vagyis minden nép, és nemzet között munkálkodjunk az ő neve dicsőségére” (Róm. 1,5)

„… Aszerint a megbízatás szerint, amelyet Isten nekem a ti javatokra adott, hogy teljesen feltárjam előttetek az Isten igéjét” (Kol. 1,25).

Eféz. 3,9 És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett vala örök időktől-világkorszakoktól fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által. [

Más fordításban: És felvilágosítsak minden embert, hogyan valósult meg ez a titok, amely kezdettől fogva el volt rejtve az Istenben, a mindenség Teremtőjében].

Eféz. 3,10 Azért, hogy megismertettessék, hogy kijelentse, ismertté tegye, értésére adja, tudomására hozza most a mennybeli fejedelemségekkel, és az égi helyeken lévő fennhatóságokkal, és hatalmasságokkal a kihívott gyülekezet, az eklézsia által az Istennek sokféle, és szerfölött sokrétű bölcsessége^*

*És így folytatódik a kijelentés: „Tudniillik ama titkot, mely el vala rejtve ősidők, és világkorszakok, és nemzedékek, vagyis generációk óta az emberek elől, most pedig megjelentetett, kijelentetett, kinyilatkoztatott, nyilvánvalóvá tétetett, és láthatóvá vált az Ő szentjeinek. Akikkel az Isten meg akarta ismertetni, akiknek tudtára akarta adni azt, hogy milyen nagy a pogányok, vagyis a nemzetek között eme titok dicsőségének gazdagsága. Az tudniillik, hogy a Krisztus tibennetek] van, a dicsőségnek ama reménysége.

[Más fordításban: Velük, az Ő szentjeivel akarta ugyanis megismertetni az Isten, milyen fönséges gazdagságot rejt a pogányok, vagyis nemzetek számára ez a titok. Hogy miben áll e titoknak, dicső gazdagsága a nemzetek között: Krisztus bennetek, Ő a mi dicső reménységünk, Ő a megdicsőülés reménye]” (Kol. 1,26-27) .

És azért jelentetett ki: „hogy szívük felbátorodjék, összeforrva szeretetben, és eljussanak a teljes bizonyossághoz vezető ismeret egész gazdagságára: az Isten titkának, Krisztusnak ismeretére. Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve” (Kol. 2,2-3)

 Hatalmas titok ez, hogy: „... Isten megjelent hústestben...” (1 Tim. 3,16).  

És most már: „...a Krisztus ti bennetek van...” (Kol. 1,27)

Erről a titokról már Dávid is prófétált „...a király ellenségeinek szívében” (Zsolt. 45,6)  

És folytatódik a kijelentés: „Mert úgy tetszett neki, hogy megismertetvén velünk az Ő akaratának titkát az Ő jó kedve, az Ő jóságos tetszése szerint, melyet eleve elhatározott, és elrendelt magában, és amelyet kijelentett Őbenne, az idők, a korszakok teljességének rendjére, a befejezettség, és tökéletesség megvalósítására vonatkozóan. Hogy ismét egybeszerkeszt, egységbe foglal, összefog, és megújít magának mindeneket, vagyis hogy újra egyesíti a mindenséget a Krisztusban, mint Főben, mind, amelyek a mennyekben vannak, mind, amelyek e földön vannak / élnek / Őbenne egyesüljön, akiben vettük és nyertük el az örökséget, előre elrendelve, az Ő elhatározásának, szándékának, és végzésének megfelelően. És ahogyan erre a többi embertől eleve különválasztott minket az, aki mindent az ő akaratának tanácsából cselekszik, aki mindent az ő szabad elhatározása szerint tesz, és aki a tőle akart terv szerint munkásságával a mindenséget áthatja, és működésben tartja. S azon munkálkodik, hogy legyünk mi magasztalására az Ő dicsőségének, szolgáljunk hát felsége dicsőségére, akik előre, reménykedtünk a Krisztusban”

 [Más fordítás: Mi, akik már korábban is Krisztusba vetettük elváró reményünket] (Eféz. 1,9-12)

De amíg hústest szerint élünk, addig azt mondja az apostol: „Hozzátok azonban, testvérek, atyámfiai nem szólhattam, és nem beszélhettem úgy, mint szellemi emberekhez, hanem csak, mint hústestiekhez, mint akik még nem nőttetek fel Krisztusban, akik még kisdedek, gyermekek, kiskorúak vagytok” (1 Kor. 3,1)

„A tökéletesek, akik érettek, bevégzettek, teljességre jutottak között azonban mi is bölcsességet szólunk, és hirdetünk. De nem e világnak, nem ennek a kornak - világkorszaknak - sem e világ múlandó fejedelmeinek, azaz nem e világkorszak vezetőiét, akik elpusztulnak, kik eltöröltetnek, és megsemmisülnek bölcsességét, miknek hatása elvész. Hanem Isten titkos, és titokzatos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva, már a világkorszakok előtt elrendelt külön a mi dicsőségünkre” (1 Kor. 2,6-7).

Eféz. 3,11 Amaz örök eleve-elvégezés, vagyis az örök korokban előzetesen tett elhatározása, és szándéka szerint, amelyet megvalósított a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban^*

*És így folytatja az apostol: „Aszerint, amint magának kiválasztott, kiválogatott minket Őbenne a világ teremtetése, és a világalap levetése / Isten színe elől való elvetése / előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek hibátlanok, kifogástalanok, szeplő és fogyatékosság nélküliek, támadhatatlanok, teljesen épek Őelőtte, Isten szerinti szeretetben. Eleve elhatározván és eldöntve kiszemelt, hogy minket a maga fiaivá fogad, és egy fiú helyére helyez Jézus Krisztus által, az Ő akaratának jó kedve szerint”

[Más fordítás: Szeretetéből indítva azonban már eleve kiszemelt, és különválasztott, minket a maga számára a Krisztus Jézusban avégre, hogy fiaivá tegyen, ahogyan ezt akarata, és jóságos tetszése is helyeselte]” (Eféz. 1,4-5)

Eféz. 3,12 Akiben van a mi bátorságunk szabadon, és bizodalommal való menetelünk, és biztonságos utunk Istenhez az Őbenne való hit által^*

* „Mert Őáltala van menetelünk, és szabad utunk mindkettőnknek egy Szellemben az Atyához” (Eféz. 2,18)

Az Úr Jézus kijelentése: „... Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (Ján. 14,6).

Az apostolon keresztül megerősíttetik a kijelentés: „Aki által van a menetelünk is, mert megnyílt számunkra az út, és szabadon járulhatunk hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben most állunk, vagyunk, és élünk. És ujjongva dicsekedünk az Isten fiai dicsőségének reménységében.

 [Más fordítás: És dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk]” (Róm. 5,2)

Hát: „Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, trónjához, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül, amikor segítségre van szükségünk” (Zsid. 4,16)

Ezért hát: „Járuljunk azért oda hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek szívük tiszta, vagyis megtisztult a gonosz lelkiismerettől, azaz: szellemi együttészleléstől. És egész lényük meg van mosva tiszta vízzel. Tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul, és a reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk, mert hű az, aki ígéretet tett” (Zsid. 10,22-23).

Eféz. 3,13 Azért kérlek, hogy ne csüggedjetek, ne veszítsétek el bátorságotokat, ne gyengítsenek el az én tiérettetek való nyomorúságaim, az elszenvedett megpróbáltatásaim, szorongattatásom, és az üldözésem miatt, amelyek néktek dicsőségetekre szolgálnak^*

*Így figyelmezteti a Szent Szellem a minden korban élő hívőket: „Hogy senki meg ne tántorodjék ama szorongattatások között, a mostani megpróbáltatásokban; mert ti magatok tudjátok, hogy mi arra rendeltettünk. Mert mikor közöttetek valánk, amikor nálatok voltunk is, már előre megmondtuk néktek, hogy szorongattatásnak leszünk kitéve, hogy üldözni fognak minket; amint tapasztaltátok, és meg is történt” (1 Thess. 3,3-4)

„De mindazok is, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, szintén üldöztetni fognak” (2 Tim. 3,12)

 Az Úr Jézus előre figyelmezteti az Övéit: „Emlékezzetek meg ama beszédekről, azokról az igékről, amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet, az én igéimet megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem” (Ján. 15,20-21).

Eféz. 3,14 Ez okáért meghajtom térdeimet az Atya előtt, a mi Urunk Jézus Krisztus előtt,

Eféz. 3,15 Akiről neveztetik, és akitől nevét nyerte minden nemzetség, azaz a leszármazottak összessége, mennyen és földön^*

*Pál apostol idézi a próféciát: „Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja. [Más fordításban: „Ezt mondja az Írás: Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr -, előttem meghajlik minden térd, s minden nyelv nyíltan vallást tesz az Istenről]” (Róm. 14,11)

Mert így szólt Jehova: „Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és megszabadultok, mert én vagyok az Isten, nincs más! Magamra esküdtem, igazság jött ki számon, szavam megmásíthatatlan: Előttem hajol meg minden térd, rám esküszik minden nyelv. Csak az Úrban van, így szólnak felőlem, minden igazság és erő, Ő hozzá mennek, és megszégyenülnek mindazok, akik gyűlölték őt. Az Úrban igazul meg és dicsekszik Izráelnek egész magva!” (Ésa. 45,22-25)

Az apostol pedig vallást tesz arról, hogy kiben igazulunk meg: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy hústest sem” (Gal. 2,16)

És arról a NÉV-ről, amely előtt meghajol  minden térd: „Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil. 2,10-11).

Eféz. 3,16 Hogy adja meg néktek az Ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő Szelleme által a belső emberben;

[Más fordítás: „És kérem, adja meg nektek, hogy dicső gazdagságának mértékében belső emberetek úgy elhatalmasodjék, hogy ti az Isten Szellemén át uralomra juthassatok].

Eféz. 3,17 Hogy állandóan ott lakozzék Krisztus hit által a ti szívetekben^*

*Hogy velem együtt megvallhassátok, hogy: „Krisztussal együtt megfeszíttettem, azaz oszlopra szegeztettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most hústestben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta, és feláldozta érettem” (Gal. 2,20)

Az Úr Jézus kijelentése: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad énbennem, kivettetik, mint a lemetszett szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek, mert elégetik” (Ján. 15,5-6)

 És Pál apostolon keresztül így szól az Úr: „…Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé.

[Más fordítás: Ha pedig valaki a Krisztus Szellemét nem birtokolja az nem is az Övé].

Hogyha pedig Krisztus bennetek van, jóllehet a test, azaz egész lényetek halandó a bűn miatt, azaz a céltévesztés következtében, a szellem azonban örökélet, vagyis természetfeletti életet ad megigazultság által]” (Róm 8,9-10).

Eféz. 3,18 Az Isten szerinti szeretetben meggyökerezvén, szilárddá, stabillá válva, gyökeret verve, és gyökereivel szilárdan a talajba kapaszkodva, és azokon keresztül táplálkozva, és így alapot véve, azért hogy megérthessétek és képesek legyetek felfogni minden szentekkel együtt, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága^* az Isten jóvoltának.

[Más fordításban: „Hogy az összes szentekkel együtt erőt nyerjetek annak felfogására, hogy a szeretetben mennyi a szélesség, hosszúság, magasság és mélység]^**

*A görög szövegben „Mennyi a szélessége, hosszúsága, magassága és mélysége…”: ezt a négyirányú kiterjedést a mondat egyenlőnek, egyenlően végtelennek tekinti: ez a négyirányú, kockaszerű kiterjedés a tökéletesség kifejezője.

**Jóbhoz így szól az Úr: „Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é? Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az a holtak hazájánál; hogy ismerheted meg, mit tudhatsz róla? Hosszabb annak mértéke és terjedelme a földnél, és szélesebb a tengernél” (Jób. 11,7-9).

Eféz. 3,19 És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felülhaladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig^* mert így teltek be az Isten egész teljességével^**

*Teljessége (pléróma): ami telve van valamivel; teljesség, tökéletes beteljesedés. / vagyis: az egyház, az eklézsia az a „hely” amelyet teljesen betölt Isten valósága /.

**Azért: „Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg (szóma): az Ő lényében. És ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek, kormányzatnak és hatalmasságnak, és hatalomnak”

[Más fordítás: Mert testileg (szóma): az Ő lényében lakozik minden, ami az istenséget betölti, és benne lettetek ennek a teljességnek részesei, és titeket Ő tölt meg]. (Kol. 2,9-10)

Eféz. 3,20 Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, mert hatalma van és képes rá, feljebb, sőt azon felül is hogysem mint kérjük vagy elgondoljuk, - vagy amit mi kérünk vagy megértünk, - a mibennünk munkálkodó erő, a bennünk ható hatalma szerint,

Eféz. 3,21 Annak légyen dicsőség a kihívottak közösségében, az eklézsiában, - a Krisztus Jézusban - nemzedékről nemzedékre, minden nemzedéken át örökkön örökké. Ámen!