Efézusi levél 4. fejezet: A Test egysége (revidiált)

Eféz. 4,1 Kérlek, és buzdítalak azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok, éljetek, és viselkedjetek úgy, mint illik, méltóan az Istentől kapott elhívatásotokhoz, mellyel elhívattatok, amelynek részesei lettetek*

*És az apostol minden gyülekezetet így buzdít: „És kérve kértünk és buzdítottunk, hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat, és éljetek az Istenhez méltó módon, aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket. Mert: Erre hívott el titeket a mi evangéliumunk által, hogy így részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségében” (2 Thess. 2, 12.14).

„Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan, az Evangéliumnak megfelelően éljetek és viseljétek magatokat. [Más fordítás: „Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen]. Hogy akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megálltok erősen egy Szellemben, egy érzéssel, egy akarattal, és szívvel, egyetértően viaskodván. Hogy bajtársian együtt küzdötök az evangélium, az örömüzenet hitéért” (Fil. 1,27).

Hogy járjatok, és éljetek méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és növekedvén az Isten megismerésében. Úgy ahogy tanultátok is Epafrástól, a mi szerelmes és Isten szerinti szeretettel szeretett rabszolgatársunktól, aki hűséges, és megbízható rabszolgája tiérettetek, és ti köztetek a Krisztusnak” (Kol. 1,10.7).

És hogy mit tanultak Epafrástól, azt így jelenti ki a Szent Szellem: „Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha valami nemes, ha valami dicséretes, ezekről gondolkodjatok. Amiket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz” (Fil. 4,8-9).

Eféz. 4,2 Teljes alázatossággal, szerénységgel, és szelídséggel* jóindulattal, gyengédséggel, hosszútűréssel, türelemmel elszenvedvén egymást Isten szerinti szeretetben.

*Szelídséggel: (praotész): szelídség, jóindulat, barátságosság, higgadtság, gyengédség.

Eféz. 4,3 Igyekezvén* törekedve, fáradozva megtartani** megőrizni a Szellem egységét a békességnek kötelékében*** és irányítása szerint. [Más fordítás: A Szent Szellem a békesség kötelével vesz körül, és így köt össze benneteket. Minden igyekezettel arra törekedjetek, hogy ezt az egységet őrizzétek meg]****

*Igyekezvén: [(szpúdadzó): igyekszik, törekszik, fáradozik, lelkesedik; figyelmet szentel, gondja van.

**Megtartani: [(téreó): vigyáz, figyel, szemmel tart, ügyel, megóv, erősen tart, megőriz, tulajdonában tart.

***Kötelékében: (szündeszmosz): kötél, azaz ínszalag, (képletesen) egyesítő alapelv, irányítás.

****És folytatódik a kijelentés: „Semmit nem cselekedvén versengésből, vetélkedésből, önzésből, viszálykodásból, perlekedésre való hajlamból, sem hiábavaló, és hiú dicsőségből, önhittségből, se hiú dicsőségvágyból. Hanem alázatosan egymást különbeknek, kiválóbbnak tartván, és többre becsülvén ti magatoknál. [Más fordításban: Ne irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok]” (Fil. 2,3)

És: „Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, vagyis bensőt, irgalmasságot, jóságosságot, kedvességet, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést, és türelmet. Elszenvedvén, elviselve hordozzátok el egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek a másik ellen panasza volna; miképpen a Krisztus, az Úr is megbocsátott néktek, úgy tegyetek ti is. Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek, a célba jutottságnak kötele, mert az tökéletesen összefog mindent,és mert ez a tökéletesség összefogó ereje” (Kol. 3,12-14).

„A az Isten szerinti szeretet ugyanis hosszútűrő, nagyon türelmes. Szó szerint: haragos indulatot megfékez, kegyes, jóságos, kedves, szeretetre méltó; a szeretet nem irigykedik; nem féltékeny, nem vetélkedik, vagy verseng; nem lép fel vetélytársként, a szeretet nem kérkedik, nem dicsekszik, és nem henceg. Nem fuvalkodik fel, nem is kevély, nem pöffeszkedik, nem gőgös, nem fújja fel magát” (Kor. 13,4).

Hát: „Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, vagyis bocsássatok meg, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett, azaz megbocsátott néktek” (Eféz. 4, 32).

„Annakokáért az az indulat, érzés, észjárás, törekvés, az a gondolkodásmód és szándék legyen, és uralkodjon bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, amely a Krisztus Jézust jellemezte” (Fil. 2,5).

És hogy ez az indulat milyen, azt az Úr Jézus így jelentette ki: „… tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat, megnyugvást találtok magatoknak” (Mát. 11,29).

Eféz. 4,4 Egy a test a (szóma): személy és szintén egy a Szellem, miképpen elhívatásatoknak egy elváró reménységében hívattatok el is. [Más fordítás: Csak egyetlen Személy van és egyetlen Szent Szellem, mint ahogy ugyanarra az egy reménységre hívott meg Isten benneteket];

Eféz. 4,5 Egy* azaz egyetlen az Úr, egy, azaz egyetlen a hit, egy,azaz  egyetlen a bemeritkezés. [Más fordítás: Csak egy Úr van, egy hit és egy bemeritkezés];

*Egy (heisz hen): egyetlen

Eféz. 4,6 Egy azaz egyetlen az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik. [Más fordítás: Csak egy Isten van – mindenek  Atyja – aki uralkodik minden felett, mindenen keresztül cselekszik, mindent átjár, és mindenhol jelen van]*

És folytatódik a kijelentés: „Mert hiszen egy Szellem által, azaz egy Szellemben mi mindnyájan egy testté szóma = személlyé meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, azaz pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg, és valamennyiünket egy Szellem itatott át. (1 Kor. 12,13).

A prófétákon keresztül már sokszor kijelentette az Úr, hogy egy Isten van, és nincsen több: „Hiszen egy atyánk van mindnyájunknak, egy Isten teremtett bennünket…” (Malak. 2,10).

 Izráelnek így jelenti ki az Úr, hogy rajta kívül nincs Isten: „Tudd meg azért e mai napon, és vedd szívedre, hogy az Úr az Isten, fent a mennyben, és alant e földön, és nincsen több!” (5 Móz. 4,39).

Hát: „Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egyedül az Úr!” (5 Móz. 6,4).

„Hadd tudja, ismerje meg a föld minden népe, hogy az ÚR az Isten, és hogy ő kívüle nincs más” (1Kir. 8,60).

 Ezért, azt mondja az Úr: „Ne féljetek, és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-é meg és nem jelentém előre? Hiszen régóta hirdettem, megmondtam, ti vagytok tanúim! Hát van-é rajtam kívül Isten. Nincs kőszál, azaz kőszikla, nem tudok róla” (Ésa. 44,8).

„Így szól az Úr Jahve, Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kívül nincsen Isten” (Ésa. 44,6).

Az Úr Jézus így jelenti ki, hogy a prófétákon keresztül Ő szól: „Én és az Atya egy vagyunk” (Ján. 10,30).

 Filep kérésére, hogy az Úr Jézus mutassa meg az Atyát, így válaszol: „Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? Aki engem lát, látja az Atyát. mi módon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát” (Ján. 14,9).

Az apostolok – akik ismerték Istent – és erről tesznek bizonyságot: „… a Krisztus… mindeneknek felette örökké áldandó, és imádni való Isten, aki Isten mindenek felett Ámen” (Róm. 9,5).

Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, akik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak, Jézus Krisztusnak igazságában: (2 Pét. 1,1).

Mert az Úr Jézusban maga a Teremtő jött el, erről tesz bizonyságot János apostol is: „De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet” (1 Ján. 5,20).

Eféz. 4,7 Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint*

*És az apostol újra-és újra elismétli: „Minthogy azért külön-külön ajándékaink, vagyis a gyülekezetben végzett szolgálat közben, a bennünk lakozó Szent Szellem különböző megnyilvánulásai vannak a nékünk adott, a nékünk  juttatott kegyelem szerint… ” (Róm. 12,6).

„Mert szeretném, sőt akarnám, hogy minden ember úgy volna, vagyis mindnyájan olyanok volnátok mint én magam is; de kinek-kinek tulajdon, azaz saját, külön kegyelmi ajándéka vagyon, vagyis: mindenkinek saját szellemi ajándéka van, azaz mindenkinél másképpen nyilvánul meg a Szent Szellem” (1 Kor. 7,7)

Eféz. 4,8 Ez okáért mondja az Írás: Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt magával fogva, és adott ajándékokat az embereknek.

Eféz. 4,9 Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott a föld alsóbb részeire, vagyis hogy előzőleg le is szállt erre a földre.

Eféz. 4,10 Aki leszállott vala, ugyanaz, aki fel is ment, feljebb minden egeknél, azaz felemelkedett az egek fölé, hogy mindeneket, a mindenséget betöltse* teljessé tegye**

*Betöltse (pléroó): teljessé tegye.

**Dávid így prófétál az Úrról: „Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütők is ide jönnek lakni, oh Uram Isten! (Más fordítás: Fölmentél a magas hegyre, foglyokat ejtettél, - embereket kaptál ajándékul, mégpedig lázadókat. Most már ott laksz, Uram Isten” (Zsolt. 68,19).

Agur pedig így prófétál: „Agurnak, a Jáké fiának beszédei, megnyilatkozása, Igéi, prófécia kinyilatkoztatás, üzenet, melyet mondott a férfiú Itielnek, Itielnek és Ukálnak. (Más fordítás: Ágúrnak a masszái Jáke fiának beszéde. Így szólt ez a férfi: Elfáradtam, Istenem! Elfáradtam, Istenem! Végem van). Minden embernél tudatlanabb vagyok én, és nincs emberhez illő értelmem, ítélőképességem, megértésem. És nem tanultam a bölcsességet, hogy a Szentnek ismeretét tudnám. És nem ismerem a szent dolgok tudományát. Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az ő markába? Kicsoda kötötte a vizet az ő köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod? (Más fordítás: Ki ment fel az égbe, és ki szállott le onnan? Ki szedte össze markába a szelet, ki kötötte köntösébe a vizet? Ki határozta meg az egész föld határát? Talán tudod, hogy mi a neve, vagy mi a fiának a neve)?” (Péld. 30,1-4).

Az Úr Jézus kijelentése: „És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, aki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, aki a mennyben van” (Ján. 3,13).

 Amikor arról beszél az Úr Jézus, hogy Ő a mennyből leszállt kenyér: „Tudván pedig Jézus ő magában, hogy e miatt zúgolódnak az ő tanítványai, monda nékik: Titeket ez megbotránkoztat? Hát ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani, felmenni oda, ahol előzőleg vala?!” (Ján. 6,61-62).

Az apostol megerősíti a kijelentést: „Mert nem kézzel csinált, nem emberkéz alkotta szentélybe, az igazinak csak másolatába, azaz az igazi képmásába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk” (Zsid. 9,24).

És Pál apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy ki jött el hústestben: „És minden versengés nélkül, közismerten, elismerten, bevallottan, és valóban nagy a kegyességnek eme titka: Isten, aki megjelent, aki láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált, és megmutatkozott hústestben, igaznak bizonyult szellemben. Megláttatott, megjelent, megmutatkozott az angyaloknak. Hirdettetett a pogányok, vagyis a népek, nemzetek)közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).

Eféz. 4,11 És Ő adott némelyeket apostolokul* követként. Némelyeket prófétákul** Némelyeket evangélistákul*** az evangélium, az örömüzenet hirdetőjeként, némelyeket pedig pásztorokul**** és tanítókul, ajándékul az embereknek:

*Apostolok: (aposztolosz): kiküldött, követ; meghatalmazott, teljhatalmú megbízott, aki a küldő személy hatalmával szól és cselekszik.

**Próféták: (prophétész): Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személy, aki Isten előtt áll, Isten jelenlétében él, Tőle vesz Igéket.

***Evangélista: (euangelisztész): az evangélium, az örömüzenet hirdetője, aki győzelmet, a győztes hadvezér érkezésének jó hírét hirdeti.

*****Pásztorokul: (poimén): felügyelő, felvigyázó, püspök. olyan személy, akinek gondjaira van bízva a nyáj, vagyis a gyülekezet. Az apostolok korában a pásztor, a püspök és a presbiter elnevezés még egy volt. (lásd: Csel. 20:17,28).

Eféz. 4,12 A szentek tökéletesbbítése* azaz teljességre juttatása céljából szolgálat munkájára, vagyis hogy felkészítse, és alkalmassá tegye a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének (szóma): személyének építésére. [Más fordítás: Azért adta őket, hogy felkészítsék és kiképezzék Isten népét feladatukra, a szolgálatra – hogy ez által felépítsék és megerősítsék a Krisztus Testét]:

*tökéletesbbítése (katartiszmosz): teljességre juttatása

Eféz. 4,13 Míg eljutunk* elérünk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének** és megértésének egységére. Érett férfiúságra, a felnőttkorra, a Krisztus teljességével*** ékeskedő kornak**** vagyis az érett kor mértékére. [Más fordítás: Amíg a meglett, végcélba érkező férfiasságra, s a Krisztussal való teljes beteltség korának mértékéig el nem jutunk]:

*Eljutunk (katantaó): eljut, megérkezik; elér

**Megismerésének: (epignószisz): megismerés, felismerés, megértés, teljes tisztánlátás.

***Teljességével: (pléróma): teljesség, befejezettség, tökéletes beteljesedés /vagyis: amíg az egyház lesz az a „hely” amelyet teljesen betölt Isten valósága/.

****Ékeskedő kornak: (hélikia): érett kor, a fejlődés legnagyobb, vagy legmagasabb foka.

Eféz. 4,14 Hogy többé ne legyünk gyermekek* vagyis kiskorú, éretlen hívők, kiket ide s tova hány a hab, akik ingadoznak, és hajt vagyis megszédít a tanításnak** akármi szele, az embereknek álnoksága*** csalása, becsapása által, a tévelygés**** és félrevezetés ravaszságához^***** való csalárdság^******által. [Más fordítás: Hogy ne legyünk tovább kiskorúak, vagyis gyermekek, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak, az emberek csalásától, álnokságától, tévútra csábító ravaszságától, úgy, ahogy azt az emberi szeszély és ravasz tévelygők csalárd módszerei, és álnok fogásai diktálják].

*Gyermekek: (népiosz): kiskorú, oktalan, együgyű, naiv, éretlen hívő.

**Tanításnak: (didaszkalia): tudásban, ismeretben való részesítés, vagy az információ.

***Álnoksága: (kübeia): csalás, becsapás, szeszély, lelemény, ügyeskedés.

****Tévelygés (plané): félrevezetés.

*****Ravaszságához: (panúrgia): ravaszság, csel, mesterkedés, álokoskodás.

******Csalárdság: (methodeia): metódus, eljárási mód, vagy módszer, amellyel rendszerbe foglalják, majd a gyakorlatban rendszeressé teszik a különféle tanításokat.

Eféz. 4,15 Hanem az igazságot* azaz a valóságot / Igét követvén Isten szerinti szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej** aki Ura, betetőzése, koronája, a Krisztusban. [Más fordítás: Ellenkezőleg, igazságban élve, szeretetben járva, nőjünk bele minden ponton abba, aki a fej, a Krisztusba];

*Igazságot (alétheuó): valóság /Ige.

**Fej (kephalé): ura, betetőzése, koronája.

Eféz. 4,16 Akiből az egész test, az egész (szóma): személy, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén* azaz ízenként szorosan összeillesztve az Ő segedelmének**  segítségének / támogatásának minden kapcsaival*** ízületeivel, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek növekedését a maga fölépítésére szeretetben. [Más fordítás: Ő illeszti össze és szerkeszti egybe az egész testet, egymást támogató minden ízével, és hatalmas erővel munkálja a test növekedését minden tag közös munkája útján, hogy Önmagát építse szeretet által]****

*Egybeszerkesztetvén (szünarmologeó): ízenként szorosan összeilleszt.

**Segedelmének (epikhorégia): segítség / támogatás.

***Kapcsaival (haphé): érintés, érintkezés, ízület.

****Ez a test pedig: „… az Ő a Krisztus teste (szóma = lénye, személye, teljessége Őnéki, amely telítve van azzal, aki mindeneket betölt mindenekkel, és Aki mindenben mindent teljessé tesz” (Eféz. 1,23).

Mi pedig Őt, vagyis Krisztust hirdetjük: „Akit mi prédikálunk Ő az, akit ismertté teszünk, emlékeztetve, és figyelmeztetve minden embert, és tanítván, és felvilágosítva minden embert minden bölcsességgel, hogy minden embert tökéletesnek, bevégezetten, felnőtt, érett korúan állassunk elő a Krisztus Jézusban” (Kol. 1,28).

És: „A tökéletesek, akik érettek, befejezettek, teljességre jutottak, nagykorú  férfia, között bölcsességet szólunk , és hirdetünk. De nem e világnak, ennek a létkornak, sem e világ múlandó fejedelmeinek, nem e világkorszak vezetőiét, - akik elpusztulnak, kik eltöröltetnek, megsemmisülnek - bölcsességét, miknek hatása elvész. Hanem Isten titkos, és titokzatos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva, a világkorszakok előtt elrendelt külön a mi dicsőségünkre” (1 Kor. 2,6-7).

És minden újjászületett hívőhöz így szól a Szent Szellem: „Ti pedig Krisztus teste (szómája: lénye, személye vagytok, és egyenként annak tagjai” (1 Kor. 12,27).

És hogy érett férfiúságra eljussunk, az apostol nemcsak tanít, hanem: „Mindenkor minden én imádságomban mindenitekért nagy örömmel könyörögvén” (Fil. 1,4).

Hogy: „A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és buzdítsátok egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek” (Kol. 3,16).

És kérünk benneteket, hogy: „Különböző és idegen tudományok által ne hagyjátok magatokat félrevezettetni; mert jó dolog, hogy kegyelemmel erősíttessék meg a szív, nem ennivalókkal, amelyeknek semmi hasznát sem veszik azok, akik azok körül járnak, és akik velük élnek” (Zsid. 13,9).

Hát: „Meglássátok, és ügyeljetek rá, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet, hogy valaki rabul ne ejtsen a tudományon keresztül hiú, és üres félrevezető szavakon át, a bölcselkedés üres, hiábavaló, semmit érő, alaptalan, haszontalan megtévesztésével. Mely emberek rendelése szerint, vagyis emberek által továbbadott hagyomány, előírás, tanítás, rendelkezés, a világ elemi tanításai szerint azaz a világ alapelvei, és nem a Krisztus szerint való, nem pedig Krisztushoz igazodó.  (Más fordításban: „Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen, meg ne csaljon benneteket evilági bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson) (Kol. 2,8).

És tovább folytatja az apostol: „Senki titeket meg ne csaljon, meg ne tévesszen üres beszédekkel; mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség, és engedetlenség fiaira” (Eféz. 5,6).

„Mert hiszen e világ bölcsessége bolondság, ostobaság az Isten előtt. Mert meg van írva: Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban ügyeskedésükben, azaz álokoskodásukban” (1 Kor. 3,19).

„Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg szilárdan, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával. Ne engedjétek magatokat újra szolgaságnak igájába fogni” (Gal. 5,1).

Mert: „… mikor kiskorúak valánk, a világ elemei alá voltunk vettetve szolgaként, szolgaságra. Most azonban, hogy miután megismertétek az Istent, vagy még inkább hogy megismert titeket az Isten, miként, és hogyan tértek vissza ismét az erőtlen és gyarló elemekhez, amelyeknek megint újból szolgálni akartok. És miért akartok újból szolgájukká lenni? Megtartjátok a napokat és hónapokat és időket, meg az esztendőket, és aggódva figyeltek a napokra, hónapokra, az évszakokra és az esztendőkre. Féltelek titeket, hogy hiába fáradoztam körültetek és értetek)” (Gal. 4,3.9-11).

Hiszen ti, akik már: „… feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén, Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel” (Kol. 3,1-2).

„Mert sokan járnak, és élnek másképpen, akikről sokszor mondtam néktek, most pedig sírva is mondom, hogy a Krisztus keresztjének, azaz kínoszlopának ellenségei; Kiknek végük veszedelem, kiknek istenük az ő hasuk, és akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban van, akik azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, kik mindig a földiekkel törődnek. Mert a mi országunk, és polgárjogunk a mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül” (Fil. 3,18-20).

Ezek azok, akik: „… nem ragaszkodván a Főhöz, Akiből az egész test azaz (szóma):az egész személy oszthatatlan egységben, a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén és egybeszerkesztetvén nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel. [Más fordítások: S elutasítja a Főt, jóllehet Ő tartja és fogja össze az egész testet, azaz (szómát): az egész személyt inakkal és izmokkal, s Isten szerint való növekedéséről is Ő gondoskodik]. (Még más: És nem ragaszkodik a Főhöz, aki az illesztések és az ízületek segítségével gondozza és összetartja az egész testet, azaz (szómát): az egész személyt, mint oszthatatlan egységet, hogy megvalósítsa abban az Isten szerint való növekedést). //És még: Ki nem kapaszkodik bele erősen a Főbe, noha az egész test azaz (szóma): az egész személy oszthatatlan egységben belőle kapja növekedését. Amennyiben a kapcsokon és kötelékeken át ellátva és egybekötözve Isten adja növekedését // (Kol. 2,19)^.  

De akik még friss megtértek, azokhoz így szól az apostol: „Hozzátok azonban, testvérek, nem szólhattam, nem beszélhettem úgy, mint szellemi emberekhez, hanem csak mint hústestiekhez. Mint akik még nem nőttetek fel Krisztusban, kisdedek, gyermekek, kiskorúak vagytok” (1Kor 3,1).

Nekik még fel kell nőni Krisztusban, mert: „Érzéki, azaz hústesti ember pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy szellemiképpen ítéltetnek meg” (1 Kor. 2,14). 

Ezért el is tévelyíthető: „Atyámfiai, ne legyetek gyermekek értelemben... ...kiket ide s tovahány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által” (1 Kor.14,20).

 Eféz. 4,17 Ezt mondom annak okáért, és kérve kérlek titeket, sőt figyelmeztetlek benneteket, és bizonyságot teszek és emellett tanúként lépek fel az Úrban, hogy ti többé ne járjatok, és ne éljetek úgy, mint egyéb pogányok, vagyis nemzetek is járnak az ő elméjüknek* hiábavalóságában. Hiábavalóvá lett értelemmel, az ő hiábavaló gondolkodásuk szerint, mert őket hiábavaló gondolatok vezérelik**

*Elméjüknek (núsz): szív, / a benső, a szellem értelme / felfogóképessége / gondolkodási képessége.

**Hiábavaló: (mataiotész): hiábavalóság, haszontalanság; ostobaság; romlottság, züllöttség.

Eféz. 4,18 Kik értelmükben* gondolkozásmódjukban meghomályosodtak, mert sötétség borult az értelmükre, és elidegenültek az isteni élettől, vagyis Isten életétől. Istentől, aki az élet forrása elszakadtak, mert megmaradtak tévelygésükben a tudatlanság miatt, mely az ő szívük az ő bensőjük keménysége, elkérgesedése, érzéketlensége, vaksága miatt van bennük.

*Értelmükben: (dianoia): értelem, megértés, gondolkozás, gondolkozásmód; szándék, terv; érzület.

Eféz. 4,19 Kik érzésektől, érzelmektől messze távolodva, eltompultak, és érzéketlenné váltak. Reményvesztettségükben elfásultan, és tehetetlenül, önmagukat arcátlanul és féktelenül kicsapongásra adták, minden tisztátalanságnak, és kapzsiságnak mohó, telhetetlen, kielégíthetetlen művelésére. [Más fordítás: Ezért érzésükben eltompulva, gátlástalanul mindenféle tisztátalan tevékenységre vetemedtek nyereségvágyukban. Mindenféle gonosz és rossz dolgot tesznek, de már nem is szégyellik magukat, annyira elmerültek ezekben]*

*És a kijelentés folytatódik: „Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a hústestben, születéseteknél fogva pogányok, azaz nemzetekbeliek, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett, s a hústesten kézzel megcsinált körülmetélkedés. Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, Izráel közösségétől elkülönítve, jövevényként, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, az ígéret szövetségeiből kizárva. Reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon” (Eféz. 2,11-12).

Bizony: „… elégséges nékünk, hogy életünk elfolyt, vagyis már eltelt idejében a pogányok, azaz a nemzetek akarata, vágyai, és tetszése szerint cselekedtünk. Az ő akaratukat követtük, vittük véghez, és valósítottuk meg, járván arcátlan, és féktelen kicsapongásokban, feslettségekben. Az ő vágyaik, kívánságaik, és szenvedélyeik szerint dorbézolásokban, tivornyákban, ivászat, és mulatozásban, részegségekben, mértéktelen borozásokban, tobzódásokban és undok, törvényt félretevő, tiltott bálványimádásokban” (1Pét 4,3).

„Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők, különböző kívánságoknak és gyönyöröknek, élvezeteknek rabjai. Gonoszságban és irigységben élők, gyűlölségesek, egymástól gyűlöltek, és egymást gyűlölők valánk” (Tit. 3,3).

Ezért: „Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok, és ne alakítsátok magatokat ugyanarra a mintára, ne alkalmazkodjatok a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek. (Más fordítás: Engedelmes gyermekként ne engedjetek a korábbi tudatlanságból származó vágyaitoknak)” (1Pét 1:14).

Azoknak pedig, akik bár megismerték az Urat, de visszafordultak a világhoz, ezt mondja az Úr: „Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság, ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek” (Jak. 4,4).

Ezért: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a hústest kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból” (1Jn. 2,15-16).

Ezért tehát: Adjátok halálra azért a ti földi, vagyis testi tagjaitokat. [Más fordítás: Öljétek meg magatokban a régi emberi természetet és annak minden megnyilvánulását]. Házasságtörést, fajtalanságot, tisztátalanságot, vagyis minden szennyes érzületet. Mindazt, ami nem érintkezhet Istennel, aminek nincs helye a megszentelt életben. A felfokozott érzelmeket, szenvedélyt, gonosz, vagyis rossz, romlott, züllött, gyalázatos; káros, ártalmas; értéktelen, haszontalan vágyakat, kívánságokat, szenvedélyt, gerjedelmet, és a fösvénységet, a kapzsiságot, mohóságot, a telhetetlenséget; meg a gazdagság után való vágyakozást, hiszen az a bálványimádás egyik fajtája” (Kol. 3,5).

„És ne szabjátok magatokat, ne igazodjatok, ne alkalmazkodjatok, ne legyetek hasonlóvá ehhez a létkorhoz. Hanem változzatok el, alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg magatokat a ti elméteknek, értelmetek, gondolkodásotok, megértésetek, vélekedésetek, a szellemetek belső, értelmes felfogóképességének megújulása által, vagyis gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át úgy, hogy megvizsgáljátok, és felismerjétek, megítélhessétek, megválasszátok, és azt próbálgassátok, hogy mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. Mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes, ami neki tetsző” (Róm. 12,2).

És ne a hústest szerint gondolkodjatok: „Mert a hústest gondolata, bölcsessége, törekvése, észjárása, gondolatvilága, vágya ellenségeskedés, és ellenszegülés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, nem veti alá magát, mert nem is teheti, sőt nem is képes rá, mert az természete ellen van. (Más fordítás: Mert az elmének a hústestre irányítása ellenségeskedést jelent Istennel, mivel nincs alárendelve Isten törvényének, hisz nem is lehet)” (Róm. 8,7).

Mert: „… ti… mikor még nem ismertétek az Istent, azoknak szolgáltatok, amik természet szerint nem istenek. [Más fordítás: Régen, amikor még nem ismertétek Istent, olyan istenek rabjai voltatok, akik valójában - lényegüket tekintve - nem is istenek, és veletek született természetetektől oly dolgok rabszolgaságában éltetek, melyek nem istenek]” (Gal. 4,8)^.

„Emlékeztek, hogy amikor pogányok voltatok, amikor még a nemzetekhez tartoztatok, kényszernek engedve mentetek a néma bálványokhoz. (Más fordítások: „Amikor még a nemzetekhez tartoztatok, ellenállhatatlanul vitt és sodort valami benneteket a néma bálványok elé; Bizony úgy hurcoltak titeket a néma bálványokhoz, amint félrevezetőiteknek tetszett)” (1 Kor. 12,2).

Hogy bálványimádók legyetek, bizony: „Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattatok, mert Isten megmosott. Megtisztultatok, és megszentelődtetek, szentek lettetek. Megigazíttattatok, Isten megigazított benneteket, megigazulttá tett az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Szelleme által” (1 Kor. 6,11).            

Eféz. 4,20 Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust, sőt egészen másmilyennek ismertétek meg;

Eféz. 4,21 Ha ugyan, ha tényleg Őt meghallottátok. Ha valóban Őt magát hallgattátok, és megértettétek. Ha Ő benne megtaníttattatok, úgy amint az igazság, vagyis maga a VALÓSÁG, az, ami megfelel a tényeknek, az Ige a Jézusban, azaz ahogy a valóság Őbenne van*

*Folytatódik a kijelentés: „Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok, és éljetek is Őbenne. Meggyökerezvén, és szilárddá, stabillá válva, és tovább épülvén Őbenne, megerősödvén a hitben, amiképpen arra taníttattatok. Bővölködvén abban túláradó hálaadással” (Kol. 2,6-7).

 „Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek. Amely arra tanít és nevel minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, józanul, igazán vagyis az Ige szerint, és szentül éljünk a jelenvaló világon. mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését. Aki önmagát adta mi érettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és gonoszságtól, és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet, a maga népévé, jó cselekedetekre igyekezőt” (Tit. 2,11-14).

„És néktek kenetetek van a Szenttől, és ezt tudjátok is mindnyájan. Nem azért írtam néktek, mivel nem ismeritek, mintha nem tudnátok a VALÓSÁG-ot, azt, ami megfelel a tényeknek, az Igét, hanem mivel ismeritek azt, és mivel semmi sincsen az igazságból, ami hazugság. (Más fordítás: Mert tudjátok az igazságot és azt, hogy semmiféle hazugság, valótlanság, kitalálás, csalás, becsapás nem származhat az igazságból). És az a kenet, amelyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság, és amiként megtanított titeket, úgy maradjatok Őbenne” (1 Ján. 2,20-21.27).

Eféz. 4,22 Hogy levetkezzétek ama régi élet, vagyis a korábbi gonosz életmódotok szerint való ó embert, mely meg van romolva* ezért eltévelyedik, és csábítás áldozatául esik a csalárdság** a megtévesztés, becsapás, csalás, árulás, csábító kívánságai miatt. [Más fordítás: Vessétek le az óembert, mely magát korábbi forgolódástokhoz szabja, mely a csalárd kívánságok útján megromlik; Aki romlásba rohan a megtévesztő, csalárd és gonosz kívánságok miatt, és akit a saját vágyai rossz irányba vezetnek];

*Romolva (phtheiró): eltévelyedik, csábítás áldozatául esik.

**Csalárdság (apaté): megtévesztés, becsapás, csalás, árulás, csábítás.

Eféz. 4,23 Megújuljatok pedig a ti elméteknek a ti bensőtöknek szelleme szerint,

Eféz. 4,24 És felöltözzétek amaz új* újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban**

azaz hit által való megigazulásban, és valóságos szentségben***

*Igazságban (dikaioszüné): Hit által való megigazulásban.

**Ne a régi életvitelek szerint éljetek: „Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a hústestet ne tápláljátok a kívánságokra, és ne dédelgessétek, ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságokra gerjedjen” (Róm. 13,14)^.

„Mert mindannyian, akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Gal. 3,27).

És így folytatja az apostol: „Tudván azt, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett, azaz oszlopra feszíttetett, hogy megerőtlenüljön, és teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté legyen, megsemmisüljön, elpusztuljon, tétlenné, tehetetlenné váljon a bűn hatalmában álló bűnnek teste, azaz a céltévesztett én. Hogy ezután ne szolgáljunk, ne legyünk rabszolgája a bűnnek, azaz a céltévesztésnek” (Róm. 6,6).

„Avagy nem tudjátok-é, hát nem értitek, hogy mi akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be? Eltemettettünk, azaz szellemben hasonlóvá váltunk azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott, és életre kelt Krisztus a halálból, vagyis a halottak közül az Atyának dicsősége, fényessége, ragyogása által, azonképpen mi is új életben, új állapotban járjunk” (Róm. 6,3-4)^. 

Ugyanis: A bemerítésben vele együtt eltemettek benneteket, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül. És titeket, kik holtak valátok a hibákban, hibás lépésekben és a ti hústesteteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket” (Kol. 2,12-13).

„Hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le hústesti életetek hátralevő idejét” (1Pt. 4,2).

Tehát: „Ne engedjétek, hogy uralkodjék a bűn a ti halandó, és mulandó személyetekben, ami ki van téve a halálnak, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban, és vágyaiban” (Róm. 6,12).

Hanem: „Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; És amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek, vagyis elkülönültek legyetek teljes életetekben” (1 Pét. 1,14-15).

Hiszen ha már Krisztus Jézusba bemerítkeztetek, akkor már: „… felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt, és aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje Őt” (Kol. 3,10).

„Azért ha valaki, vagyis: mindenki, aki Krisztusban van, új, ismeretlen, szokatlan, meglepő teremtés, egy új teremtmény. A régi, az eredeti, kezdeti, ősi elmúlt, megszűnt, tovatűnt, ímé újjá lett minden. Valami új valósult meg, új jött létre, új állt elő” (2 Kor. 5,17).

„Mert az Ő alkotása remekműve vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk, és azok szerint éljünk” (Eféz. 2,10).

 Az Úr Jézus kijelentése arról, hogy hogyan jön létre az a szokatlan, meglepő új ember így hangzik: „… Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami hústesttől született, hústest az; és ami Szellemtől született, szellem az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek” (Ján. 3,5-7)

Azok: „Akik nem vérből, sem a hústestnek akaratából, vágyából, ösztönéből, sem a férfiúnak indulatjából, akaratából, hanem Istenből születtek” (Ján. 1,13).

És aki már újonnan – vagyis a Szent Szellemtől, és Isten Igéje által – született, az ilyen megvallást tesz: „Áldott, és imádni való az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága, és könyörületessége, gyengéd, szerető irgalma szerint újonnan szült minket élő reménységre, Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által” (1Pét 1,3).

Hiszen: „Az ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk” (Jak. 1,18).

Az újjászülő beszéd pedig: „… az igazság beszéde, mely az evangélium” (Kol. 1,5).

És ti: „…nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által”  (1Pt. 1,23).

Aki: „nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által” (Tit. 3,5).

„Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek…” (2 Pét. 1,4).

Így valósult meg a prófécia, amely az új teremtésnek figyelmeztetés is: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok…” (Ésa. 43,18-19)

„Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek, a régire nem is emlékeznek, még csak észbe sem jutnak” (Ésa. 65,17)^.

Hanem: „Mint most született csecsemők, a tiszta, csalárdságtól mentes szellemi hamisítatlan, megtéveszthetetlen tej, azaz Isten igéje után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre” (1Pét 2,2)

Eféz.4,25 Azért levetvén a hazugságot* és minden hazug állítást, vagy magatartást, szóljatok igazságot, azaz valóságot, ami Isten Igéje, kiki az ő felebarátjával** és a közeledben lévő embertársával, szomszédjával: mert egymásnak tagjai*** vagyunk****

*Hazugságot: (pszeudosz): hazugság, hamisság, valótlanság, kitalálás; hazug állítás vagy magatartás; csalás, becsapás.

**Felebarátjával: (plészion): közelálló személy, a közeledben lévő embertárs, szomszéd. A másik, a különböző; „másféle” más fajtából való (Ádámi), idegen.

***Tagjai: (melosz): végtag vagy testrész, a test (szóma = személy) egy-egy funkciót végző része.

****Így folytatódik a kijelentés: „Ne hazudjatok egymás ellen, és egymásnak, mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel, és szokásaival együtt” (Kol. 3,9).

Már az Ószövetségben így hangzik a prófécia az új emberről: „Ne lopjatok, ne hazudjatok, és senki se csalja meg honfitársát. (Az eredetiben így hangzik az Ige: Nem fogtok lopni, csalni, és hazudni)”! (3 Móz. 19,11).

„Ezek azok a dolgok,  Igék, amelyeket cselekedjetek: Igazságot, azaz valóságot, isten Igéjét szólja ki-ki az ő felebarátjával: igazságos és békességes ítélettel ítéljetek a ti kapuitokban. Ne tervezzetek magatokban egymás ellen semmi rosszat, és ne szeressétek a hamis esküt! Mindezt gyűlölöm én - így szól az ÚR” (Zak. 8,16-17).

Eféz. 4,26 Ám haragudjatok* de ne vétkezzetek, ne kövessetek el hibát: a nap, a  fény le ne menjen a ti felindult haragotokon** [Más fordítás: Mielőtt a nap véget ér, szabaduljatok meg a haragtól]***

*Haragudjatok (orgidzó): haragszik, neheztel, felháborodik.

**Haragotokon: (parorgiszmosz): bosszankodás, haragos indulat.

***Már Dávidon keresztül figyelmeztet a Szent Szellem: „Ha felindultok is haragudjatok, de ne vétkezzetek: gondolkozzatok el fekvőhelyeteken, és beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban, és csillapodjatok le” (Zsolt. 4,5).

 Az Úr Jézus kijelentése: „Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki neheztel, vagy haragszik, az ő atyjafiára, testvérére ok nélkül, és alaptalanul, feleslegesen, méltó az ítéletre, és  vádolható…” (Mát. 5,22).

És Isten Igéje bemutatja azt, akinek a hatalmába kerülhet a haragot tartó ember, aki vádolhat: „Azután megmutatá nékem Jósuát, a főpapot, aki az Úr angyala előtt álla, és a Sátánt, aki jobb keze felől álla, hogy vádolja őt” (Zak. 3,1).

 Hát: „Azért, tanuljátok meg szeretett atyámfiai, testvéreim, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja, és nem szolgálja” (Jak. 1,19-20).

Ezért: „Ne légy ne bosszankodj föl hirtelen a szellemedben a haragra; mert a harag, és a bosszankodás, indulat, düh a bolondok, az ostobák, hitetlenek kebelében, szívében nyugszik, a bensőjében tanyázik” (Préd. 7,9).

A napról – vagyis a kenetről, ami lemehet a harag miatt az emberről – így szól Isten Igéje: „Mert nap és pajzs az Úr Isten; kegyelmet és dicsőséget ád az Úr, nem vonja meg a jót, és javait azoktól, akik ártatlanul, feddhetetlenül, azaz a VALÓSÁG = Ige szerint élnek” (Zsolt. 84,12).

Eféz. 4,27 Se pedig az ördögnek* vádló, rágalmazónak ne adjatok helyet és semmi lehetőséget**

*Ördög (diabolosz): vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló.

**Az apostolok így intik a mindenkori keresztényeket: „Józanok, óvatosak, megfontoltak legyetek. Vigyázzatok, éberek legyetek, figyeljetek, mert a ti ellenségetek a vádló, rágalmazó, a sátán, aki az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, és kószál mindenütt, és azt keresi, kit nyelhet el. Akinek álljatok ellen szilárd, stabil hittel, erősek lévén a hitben. Szálljatok vele szembe keményen a hit erejével…” (1Pét 5,8-9).

És ha megbántottak, ne indulattal, hanem megbocsájtással reagáljatok: „Akinek pedig megbocsátotok valamit, én is: mert ha én is megbocsátottam valamit, ha valakinek megbocsátottam, tiérettetek cselekedtem Krisztus színe, orcája előtt. Hogy meg ne csaljon, és be ne hálózzon, rá ne szedjen minket, és túl ne járjon az eszünkön a sátán. Hogy a sátántól el ne foglaltassunk. Hogy még nagyobb nyeresége ne legyen belőlünk. Mert jól ismerjük az ő szándékait, mesterkedéseit, fondorkodásait, törekvéseit” (2 Kor. 2,10-11).

Ezt tudva int a Szent Szellem: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen: Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben...” És: „Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával, és mesterkedéseivel szemben. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak” (1 Pét. 5,8-9; Eféz. 6,10-12)

Az Úr Jézus kijelentése a sátánról – aki az ördög – és az ő természetéről: „… az ördög… emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja” (Ján. 8,44).

Eféz. 4,28 Aki oroz vala, többé ne orozzon, vagyis ne lopjon; hanem inkább munkálkodjék, dolgozzon, cselekedvén az ő kezeivel azt, ami jó, és végezzen hasznos munkát, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek.

Eféz. 4,29 Semmi rothadt* bomlasztó, tisztátalan beszéd** a ti szátokból ki ne származzék, ki ne jöjjön. Hanem csak akkor szóljatok, ha az jó, és amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen, és kegyelmet közöljön a hallgatóknak. Hogy áldást, azaz üdvözítő erőt hozzon azokra, akik hallják***

*Rothadt: (szaprosz): rothadt, romlott, haszontalan, hitvány, hasznavehetetlen.

**Beszéd: (logosz): szó, beszéd, annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs.

***Ne lopj!”(A héberben így hangzik a prófécia: Nem fogsz lopni!) (2 Móz. 20,15).

Hogy hogyan kell élni Krisztusban, arra maga az apostol ad példát: „Magatok is jól tudjátok, hogy a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak. Minden tekintetben megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva, és milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondá: Jobb adni, mint venni. Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (Csel. 20,34-35).

Hát ti is: „… becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, saját dolgaitoknak utána lássatok, és tegyétek a magatok dolgát, és tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok, amiként rendeltük néktek” (1 Thess. 4,11).

Mert: „Magatok is tudjátok, mi módon kell minket követni; mert nem viseltük magunkat közöttetek rendetlenül, mi nem tétlenkedtünk közöttetek. Sem ingyen kenyeret nem ettünk senkinél, hanem munkával és fáradsággal, sok vesződséggel, éjjel-nappal dolgozva, hogy közületek senkinek se legyünk terhére. Mert amikor nálatok voltunk is, azt rendeltük néktek, hogy ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. Mert halljuk, hogy némelyek rendetlenül, tétlenül élnek közületek, akik semmit nem dolgoznak, hanem nyughatatlankodnak, és haszontalan dolgokat művelnek. Az ilyeneknek azonban rendeljük és kérjük őket a mi Urunk Jézus Krisztusra, hogy csendesen munkálkodva, csendben dolgozva, a maguk kenyerén éljenek” (2 Thess. 3,7-12)

Eféz. 4,30 És meg ne szomorítsátok* meg ne bántsátok, vagy sértsétek az Istennek ama Szent Szellemét, aki által, és Akiben megpecsételtettetek** a teljes váltságnak*** napjára. [Más fordítás: Hiszen Isten a Szent Szellem által előre megjelölt benneteket arra az időre, amikor elnyeritek a teljes megváltást. Ez a megjelölés mutatja, hogy ti Istenhez tartoztok, és az övéi vagytok]****

*Szomorít (lüpeó): megszomorít, megbánt; bosszant, megsért.

**Megpecsételtettetek: (szphragidzó): lebélyegez (egy pecséttel vagy egy egyéni jellel, mint védelem vagy megóvás, biztonság vagy megőrzés, hitelesítés, megerősítés céljából; közvetve: bélyeget nyom rá (a tulajdon vagy az eredetiség jeleként.

***Váltságnak: (apolütrószisz): Szó szerinti jelentése: ELOLDÁS, FELOLDOZÁS. a megváltáson kívül magába foglalja a teljes felszabadítást, szabadon bocsátást.

****És így folytatódik a kijelentés: „Akiben ti is, minekutána hallottátok az igazságnak, azaz a VALÓSÁG-nak beszédét, (logoszát): Igéjét, üdvösségetek Evangéliumát, örömhírét, jó hírét, amelyben hittetek is, megpecsételtettetek - a tulajdon vagy az eredetiség jeleként - az ígéretnek ama Szent Szellemével isteni garanciaként. Aki záloga, és foglalója a mi örökségünknek Isten tulajdon népének megváltatására, arra hogy teljesen megváltva az övéi legyünk, az Ő dicsőségének magasztalására. [Egy másik fordítás szerint: S feladata az Istennek megtartott nép megváltása és ezzel az Isten dicsőségének magasztalása; míg a teljes szabadságba behelyeztettetünk az Ö dicsőségének dicséretére]” (Eféz. 1,13-14).

Mert Isten az: „Aki el is pecsételt minket, Aki Pecsétjével megjelölt, és el is jegyzett minket; a tulajdonjog jelét helyezte el rajtunk, és felruházott mennyei erővel is, és a Szellemnek zálogát eljegyzési ajándékul adta a mi szíveinkbe, a szellemi lényünk középpontjába. [Más fordítás: A Szellemet, mint foglalót árasztotta; vagyis olyan valóságot, amely részben „kezünkben” van, egyúttal azonban még csak része az egésznek. így „garanciája” is annak, hogy megkapjuk azt az egészet, amelynek ez a valóság a része]” (2 Kor. 1,22).

Ő bizonysága a mi származásunknak, és védelme személyünknek: „Maga a Szellem tesz bizonyságot a mi szellemünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk” (Róm. 8,16).

 Ő bizonysága megváltásunknak, záloga örökségünknek, az örökségünk pedig mindaz, amit atyánk – Ábrahám – után örököltünk: 1. Isten védelme: „Ne félj Ábrám: én pajzsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges” 2. Istennek minden áldása: hosszú élet, erőben és egészségben; anyagi javakban; utódban; az ígéret megvalósulásában: „Ábrahám pedig vén élemedett ember vala, és az Úr mindenben megáldotta vala Ábrahámot” (1 Móz. 15,1; 24,1).

Azért hangzik a figyelmeztetés: A védelemre vigyázzatok és előképként bemutatja Isten Igéje, hogy minden baj, csapás ellen ez a pecsét nyújt védelmet: „És monda az Úr néki - az angyalnak: Menj át a város közepén, Jeruzsálem közepén, és jegyezz egy jegyet a férfiak homlokára, akik sóhajtanak és nyögnek mindazokért az utálatosságokért, amelyeket cselekedtek annak közepében”. És amazoknak, - a pusztító angyaloknak mondá az én hallásomra: Menjetek át a városon ő utána, és vágjátok. Ne kedvezzen a ti szemetek, és ne szánakozzatok: Vénet, ifjat, szüzet, gyermeket és asszonyokat öljetek meg mind egy lábig, de azokhoz a férfiakhoz, akiken a jegy van, ne közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek el. Elkezdik azért a vén férfiakon, akik a ház előtt valának” (Ezék. 9,4-6).

János apostol látomásában ugyanezt a védelmet látja: „És láték más angyalt feljőni napkelet felől, akinek kezében vala az élő Istennek pecséte. És nagy szóval kiálta a négy angyalnak, akinek adatott, hogy ártson a földnek és a tengernek. Ezt mondván: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon... A füstből pedig sáskák jövének ki a földre; és adaték azoknak hatalom, mint hatalmuk van a föld skorpióinak. És megmondaték nékik, hogy a földnek füvét ne bántsák, se semmi zöldellőt, se semmi élőfát, hanem csak azokat az embereket, akiknek homlokukon nincsen az Istennek pecsétje” (Jel. 7,2-3; 9,3-4).

Pál apostolon keresztül hangzik a kijelentés arról, hogy mit jelent a teljes megváltás: „… mi magunk is, akik bensőnkben hordozzuk a Szellem zsengéjét, fohászkodunk, sóhajtozunk, és nyögünk magunkban, azaz bensőnkben, a szellemünkben. Várván… a mi testünknek megváltását, azaz a holttestünkből való, váltság általi megszabadítást” (Róm. 8,23).

Az apostol kétségbeesetten így kiált fel, de a megoldásra is rámutat: „Óh én nyomorult, szegény, szerencsétlen, szenvedő ember! Kicsoda szabadít meg, ki fog kiragadni engem ebből a halálra ítélt testből, ebből a (szóma thanatosz) = halott személyből? Az Istentől felkínált kegyelem a mi Urunkon, a Krisztus Jézuson keresztül” (Róm. 7,24-25).

„Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat; Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk!  Mert mi is, akik e sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet” (2 Kor. 5,2-4).

 „Mert e romlandó, e mulandóság állapotában lévő  testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba” (1Kor. 15,53).

 „Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk; Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos, lealacsonyított, megalázott (szóma) = személyünket, lényünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez (szóma = személyéhez, lényéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket” (Fil. 3,20-21).

Eféz. 4,31 Minden mérgesség, keserűség, fölgerjedés, indulat, düh, bosszúság és harag, vagy haragtartás, és lárma, kiabálás, szóváltás és káromkodás, vagyis istenkáromlás, szitkozódás, rágalmazás, gyalázkodás, becsmérlődés kivettessék közületek, és legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. [Más fordítás: Soha ne kiabáljatok mérgesen a másikra, ne kívánjatok rosszat senkinek, se ne átkozódjatok]*

*Minden gyülekezetnek szólnak az apostolok: „Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat, és hagyjátok el ezeket: haragot, fölgerjedést, indulatot, vagy rosszindulatot, rosszakaratot, gonoszságot, rosszaságot, gyűlölködést. És szátokból a káromkodást, az istenkáromlást, rágalmazást, átkozódást, és gyalázatos, ocsmány, rút beszédet. [Más fordítás: Most azonban már ne haragudjatok többé senkire. Ne dühöngjetek, ne mondjatok vagy tegyetek semmi olyat, amivel valakit megbántanátok, ne mondjatok rosszat a másikról, se ne káromkodjatok]. Ne hazudjatok egymás ellen, és egymásnak, mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel, és szokásaival együtt” (Kol. 3,8-9)

„Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja, és nem szolgálja. Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelídséggel fogadjátok a belétek beoltott igét, amely megtarthatja a ti életeteket” (Jak. 1,20-21).

 És újra-és újra hangzik a figyelmeztetés: „Vessetek le, és tegyetek hát félre minden gonoszságot, romlottságot, rosszindulatot, minden álnokságot, ármánykodást, ravaszságot, csalást, körmönfontságot, képmutatást, megtévesztést, színlelést, irigykedést, rosszakaratot, becsmérlést, féltékenységet, és minden rágalmazást, megszólást, és gonosz beszédet” (1Pét 2,1).

Mert: „Ha pedig keserű irigység és civódás és viszálykodás van a ti szívetekben, a bensőtökben, ne dicsekedjetek, ne kérkedjetek, és ne hazudjatok az igazság, azaz a Valóság, az Ige ellen, és az igazsággal szemben. Ez nem az a bölcsesség, amely felülről jő, pusztán emberi, testi, akinek életét a saját emberi értelme, akarata, érzelmei irányítják, és démoni. Mert ahol irigység, féltékenység és civakodás, vagy viszálykodás, vetélkedés, versengés van, ott háborúság, zűrzavar, állhatatlanság, nyugtalanság, rendetlenség, forrongás, zavargás, és minden gonosz haszontalan, rossz, aljas cselekedet is van” (Jak. 3,14-16).

Hát: „Ne szóljátok meg, és ne rágalmazzátok egymást atyámfiai, testvéreim. Aki megszólja, rágalmazza atyjafiát, azaz testvérét, és aki kárhoztatja atyjafiát, vagy ítélkezik felette, az a törvény ellen szól, az a törvényt rágalmazza, és a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélőbírája vagy a törvénynek. Egy a törvényhozó, vagyis a törvényadó és az ítélőbíró, aki hatalmas megtartani és elveszíteni, és aki megmenthet és elveszthet. De kicsoda vagy te, hogy elítéled a másikat, hogy ítélkezel felebarátod felett?” (Jak. 4,11-12).

 „De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete” (Jak. 1,25).

 És az apostol kifejti azt is, hogy milyen törvényről beszél: Ha ellenben megtartjátok a királyi törvényt az Írás szerint: Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, jól cselekesztek” (Jak. 2,8).

Eféz. 4,32 Ellenkezőleg, legyetek pedig egymáshoz jóságosak, kedvesek, jóindulatúak, irgalmasok, könyörületesek, megindulni képesek, együttérzők, megengedvén, vagyis megbocsátván mindig egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett, vagyis megbocsátott néktek*

*Minden Krisztusban hívőt így figyelmeztet a Szent Szellem: „Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, azaz bensőt, irgalmasságot, jóságosságot, kedvességet, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést, azaz türelmet. Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna, miképpen a Krisztus, az Úr is megbocsátott néktek, úgy tegyetek ti is” (Kol. 3,12-13).

Az Úr Jézus így tanít imádkozni: „És bocsásd meg a mi vétkeinket, engedd el tartozásainkat, adósságainkat miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek,  ahogy mi is elengedtük azokat a nekünk tartozóknak” (Mát. 6,12).

És kijelenti azt is, hogy miért kell megbocsátani: „Ha ugyanis elengeditek az embereknek eleséseiket hibás lépéseiket, botlásaikat, baklövéseiket, melléfogásaikat, megbocsát, és elengedi néktek is a ti mennyei Atyátok azokat. Ha pedig meg nem bocsátjátok, és el nem engeditek az embereknek az ő vétkeiket, botlásaikat, eleséseiket, hibás lépéseiket, baklövéseiket, melléfogásaikat, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg, és nem fogja elengedni a ti vétkeiteket, botlásaitokat, eleséseiteket” (Mát. 6,14-15).

Péter megkérdezi az Úr Jézust: „… Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? Még hétszer is? Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenszer hétszer is” (Mát. 18,21-22).

A megbocsátás feltétele az ima meghallgatásnak is: „És mikor imádkozva megálltok, bocsássátok meg, és engedjétek el, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa, és elengedje néktek a ti vétkeiteket, botlásaitokat, hibás lépéseiteket, baklövéseiteket, melléfogásaitokat. Ha pedig ti meg nem bocsátotok, és el nem engeditek, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg, és engedi el a ti vétkeiteket, botlásaitokat, hibás lépéseiteket, baklövéseiteket, melléfogásaitokat” (Márk. 11,25-26).

És hogy ezt meg tudjátok tenni, előbb: „… öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust…” (Róm. 13,14)

Tudva, hogy Isten már megbocsátott minden embernek, hiszen: „… az Isten volt a Krisztusban, amikor megbékéltette önmagával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket…” (2 Kor. 5,19).

Hát: „Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek” (Eféz. 5,1)