A szavak mind széjjelesnek.
Málladoznak a mondatok.
Szótlanul, eszköztelenül,
felemelt kézzel maradok.
Látod, semmit sem rejt már a
kezem.
Szememben bűnt belátó bánat.
Menteni magam nem tudom,
de Nálad, Uram, van
bűnbocsánat.
Fogadd el, kérlek, ezt a
semmit,
aki és ami én vagyok,
hogy élő Igéből épüljenek
újjá
bennem a szavak, mondatok.
ÁMEN
(Hajdú Zoltán Levente)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.