Ige: Bemerítés vízbe, és Szent Szellembe

 „És lőn, történt azokban a napokban, eljöve, és odament Jézus a galileai Názáretből, és alámeríttette magát János által a Jordánban

És azonnal feljővén a vízből, látá az egeket megnyilatkozni, meghasadni, és a Szellemet, mint egy galambot, vagyis galamb alakjában Őreá leszállani, és rajta megnyugodni*

*Az apostolok mindegyike bizonyságot tesz erről a fontos eseményről.

 „Lőn pedig, hogy mikor az egész nép bemerítkezett, és Jézus is bemerítkezett, és imádkozott, megnyilatkozék az ég, és leszálla ő reá a Szent Szellem testi ábrázatban, egy galamb személyében, látható formában, és szózat lőn mennyből, ezt mondván: Te vagy amaz én szerelmes Fiam, tebenned gyönyörködöm!” (Luk. 3,21-22)

Bemerítő János bizonyságtétele: „És bizonyságot tőn János, mondván: Láttam a Szellemet leszállani az égből, mint egy galambot; és megnyugodni Őrajta. És én nem ismertem Őt; de aki elkülde engem, hogy vízzel kereszteljek, az mondá nékem: Akire látod a Szellemet leszállani és rajta megnyugodni, Ő az, aki bemerít Szent Szellembe. És én láttam, és bizonyságot tettem, hogy ez az Isten Fia” (Ján. 1,32-34)  

Őbenne teljesedett be ez a prófécia is: „Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, akit támogatok, az én választottam, akit szívem kedvel, akiben gyönyörködöm. Szellememet adtam őbelé, törvényt beszél a népeknek” (Ésa. 42,1)

Mert Ő az: „Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak, és erőnek Szelleme, az Úr ismeretének és tiszteletének, a szentségnek Szelleme” (Ésa. 11,2).

A Szent Szellem korábban is leszállt a prófétákra, királyokra és papokra, de nem”nyugodott meg” rajtuk, hanem viszament a mennybe, csak az „Új” földön nyugodott meg, és ott is maradt. Ez az előképe az új embernek, aki az Úr Jézus, mert Ő az új ember, az új „föld”, Akiről így szól a prófécia a Noé történetén keresztül: „De a galamb nem talála lábainak nyugvóhelyet, hogy leszállhasson és visszatére ő hozzá a bárkába... És várakozék még másik hét napig, és ismét kibocsátá a galambot a bárkából. És megjöve őhozzá a galamb estennen, és ímé leszakasztott olajfalevél vala annak szájában, a csőrében. És megtudá Noé, hogy elapadt a víz a földről. És ismét várakozék még másik hét napig, és kibocsátá a galambot, és az nem tére többé ő hozzá vissza” (1 Móz. 8,9-12).

És szózat lőn, egy hang hallatszott az égből, a mennyekből: Te vagy az én szerelmes, kedvesen, drágán, nagyon szeretett, drága fiam, akiben én gyönyörködöm, tebenned telik kedvem; akiben én megengeszteltettem* (Márk. 1,9-11)

**Dávid így prófétált erről: „Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged” (Zsolt. 2,7).