"...hogy egyek legyenek, mint mi egy vagyunk" (Jn
17,22).
A személyiség az a sajátos, kiszámíthatatlan valami, amiről
úgy beszélünk, mint ami mindenki mástól megkülönböztet minket. Személyiségünk
mindig túlságosan szétágazó ahhoz, hogy át tudjuk fogni. Lehetséges, hogy az a
sziget, amit a tengerben látunk, egy mélybe rejtett nagy hegynek a csúcsa. A
személyiség ilyen sziget, mit sem tudunk a lent rejtőző nagy mélységekről,
ennek következtében nem tudjuk önmagunkat felbecsülni, megismerni. Először
ugyan azt gondoljuk, hogy igen, később azonban ráébredünk, hogy csak egy valaki
van, aki megért minket, és ez a Teremtőnk.
A személyiség a szellemi ember jellemzője, az egyéniség a
természeti emberé. Urunkat nem lehet az egyéniségre és a függetlenségre
jellemző megállapításokkal leírnunk. Őt csak a személyiség vonásaival
nevezhetjük meg: "Én és az Atya egy vagyunk." A személyiség bele tud
merülni a ! másikba. Csak akkor találsz rá önmagadra, amikor eggyé válsz egy
másik személyiséggel. Amikor a szeretet, vagy Isten Szelleme megragad egy
embert, mássá alakul, nem ragaszkodik többé független egyéniségéhez. Urunk soha
nem használ az egyéniségre vonatkozó kifejezéseket, nem beszél arról, hogy
valaki "könyököl", nem beszél elszigetelt helyzetéről, hanem a
személyiségre jellemző dolgokról: "Hogy egyek legyenek, mint mi egy
vagyunk."
Ha teljesen kiszolgáltatod Istennek a magadhoz való jogodat,
személyiséged igazi volta tüstént egyezik Istennel. Jézus Krisztus
felszabadítja a személyiséget, így az egyéniség átváltozik. Az átváltoztató erő
a szeretet, személyes odaszentelődés Jézusnak. A szeretet a személyiség
túláradása egy másik személyiséggel való közösségben.
Oswald Chambers
"Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.