Máté Evangélium 18. fejezet: az oldás és kötés hatalma. (revideált)

Mát. 18,1 Abban az órában menének a tanítványok Jézushoz, [és megkérdezték tőle] mondván: Vajon ki a (leg)nagyobb [a leghatalmasabb, a fontosabb] a mennyeknek országában [az egek (Istenének) királyságában]? 

                                                                                                                                                                                                                                                                           

Mát. 18,2 És előhíván Jézus egy kisgyermeket, közéjük [és eléjük] állítja vala azt,

Mát. 18,3 És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek [ha nem változtok meg, ha meg nem fordultok] és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába [a mennyeknek királyságába].

Mát. 18,4 Aki azért [annyira] megalázza magát [és annyira kicsivé lesz], mint ez a kis gyermek, az [lesz] a (leg)nagyobb [a leghatalmasabb, és fontosabb; nagyszerűbb] a mennyeknek országában [a mennyek, az Egek Istenének királyságában].

Mát. 18,5 És aki egy ilyen kisgyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be^*

*Az Úr Jézus hogy felkészítse tanítványait, kijelenti, hogy Őt megfogják ölni: „És elméne (és megérkeztek) Kapernaumba. És odahaza (amikor már otthon volt) megkérdezé őket: Mi felett vetekedtetek egymással az úton (miről vitatkoztatok útközben)? De ők hallgatnak, mert egymás között a felett vetekedtek (és arról vitatkoztak egymással)vala az úton, ki a (leg)nagyobb? És leülvén, odaszólítá (odahívta) a tizenkettőt, (és így szólt hozzájuk) és monda nékik: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek (vagyis mindenki) között utolsó és mindeneknek (és mindenkinek) szolgája. És előfogván (és kézen fogva) egy (kis)gyermeket, közéjük állatá azt; és ölébe vévén (átölelte majd) azt, monda nékik: Aki az ilyen (kis)gyermekek közül egyet (is) befogad az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elbocsátott (és elküldött)” (Márk. 9,33-35)

És így folytatja az Úr: „Bizony mondom néktek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint (egy kis)gyermek, semmiképpen sem megy be abba. Aztán ölébe vevé (és átölelte) azokat, és kezét rájuk vetvén (rájuk téve), megáldá őket” (Márk. 10,15-16)

Lukács bizonyságtétele: „Támada pedig bennük az a gondolat, (és vita támadt közöttük arról) hogy ki nagyobb közöttük. Jézus pedig látván (és ismerve) az ő szívük gondolatát, egy kis gyermeket megfogván (kézen fogott), maga mellé állatá azt, És monda nékik: Valaki e kis gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be; és valaki engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött; mert aki legkisebb mindnyájan ti közöttetek, az lesz nagy” (Luk. 9,46-48)

 Mert: „Bizony mondom néktek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint (egy kis)gyermek, semmiképpen nem megy be abba” (Luk. 18,17)

Még az utolsó vacsorán is, amikor az Úr Jézus kijelenti, hogy a tanítványok egyike elárulja Őt, a tanítványok: „Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük (a leg)nagyobbnak. Ő pedig monda nékik: A pogányokon (és népeiken) uralkodnak az ő királyaik, és akiknek azokon hatalmuk van (és akik hatalmuk alá hajtják őket), jóltévőknek hívatnak (és jótevőknek hívatják magukat.). De ti ne úgy (cselekedjetek): hanem aki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint aki legkisebb; és aki fő (aki vezet), mint aki szolgál. Mert melyik nagyobb, az-e, aki (az) asztalnál ül, vagy (az) aki szolgál? Nemde aki (az) asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint aki szolgál” (Luk. 22,24-27)

Az Úr Jézus Nikodémusz kérdésére így válaszol, kijelentve, hogy mit példáz a kisgyermekek példaként állításával: „… Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan (és felülről) nem születik, nem láthatja az Isten országát. Monda néki Nikodémusz: Mi módon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é (ismét)? Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami (hús)testtől született, (hús)test az; és ami Szellemtől született, szellem az. Ne csodálkozz, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan (és felülről) születnetek” (Ján. 3,3-7)

Péter apostol figyelmeztetése a felülről született „csecsemőknek”: „Mint most született csecsemők, a tiszta (csalárdságtól mentes, szellemi) hamisítatlan (megtéveszthetetlen) tej (Isten igéje) után vágyakozzatok (és epekedjetek), hogy azon növekedjetek. (vagyis, hogy általa növekedjetek az üdvösségre) (amíg majd megmenekültök)” (1Pét 2:2).

 „Mint akik újonnan születtetek nem romlandó (és veszendő) magból, de romolhatatlanból, Istennek igéje által (Isten élő és megmaradó beszédén keresztül), amely él és megmarad örökké” (1Pét 1,23).

Dávid ismerte Urát, és ilyen megvallást tesz, példát adva Krisztus népének: „Grádicsok éneke (vagy: zarándokének); Dávidtól. Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra (és nem kevély a tekintetem), és nem jártam nagy dolgok után, erőmet haladó csodadolgok után (nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem); Sőt (csitítottam), és lecsendesítem és elnémítom lelkemet. >vagyis magamat, a legbelső énemet >  (mint anya a gyermekét). Amilyen az elválasztott gyermek az anyjánál; mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem (az én legbelső énem)” (Zsolt. 131,1-2)

Mát. 18,6 Aki pedig megbotránkoztat [bűnre, elpártolásra, elégedetlenségre csábít, tőrbe ejt, botlásba visz csak] egyet [is] e kicsinyek közül, akik énbennem hisznek, jobb annak [és jobban járnának], hogy malomkövet^* kössenek a nyakára, és [azzal együtt] a tenger mélységébe vessék. [és a tenger fenekére süllyesszék]^**

*Malomkő (onikosz) - szamárkő - (tudniillik. olyan nagy, hogy egy szamár kell a forgatásához

**És így folytatja az Úr Jézus: „Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások »hogy bűnre, elpártolásra, elégedetlenségre csábítások, tőrbe ejtések, botlásba vitelek« ne essenek; de jaj annak, aki által esnek. Jobb annak, ha egy malomkövet vetnek (vagyis kötnek) a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogysem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson” (Luk. 17,1-2)

Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Aki pedig megbotránkoztat »vagyis bűnre, elpártolásra, elégedetlenségre csábít, tőrbe ejt, botlásba visz« (csak egyet is) ama kicsinyek közül, akik énbennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik (és a tengerbe dobják)” (Márk. 9,42)

Mát. 18,7 Jaj a világnak [vagyis a teremtett világnak, amely magába foglalja  az angyalokat és embereket is] a botránkozások [a kelepcék; a botrányok (a botlásba vivő alkalmak); a bűn csapdái miatt] miatt! Mert szükség [és kikerülhetetlen], hogy botránkozások essenek [és történjenek, hogy kelepcék támadjanak, hogy botrányok jöjjenek]; de [mégis] jaj, annak az embernek, aki által a botránkozás esik [aki által keletkeznek a kelepcék; és jön a botrány]

»Más fordítás: Sajnálom a világban élő embereket a miatt, ami bűnbe viszi őket! Elkerülhetetlen ugyan, hogy egyesek bűnbe essenek, de rossz lesz annak, aki bűnbe viszi az embereket; Mert szükségszerű ugyan, hogy jöjjenek csábítások a bűnre, mégis jaj annak az embernek, aki által jönnek« ^*

*Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy miért szükséges hogy botránkozások (hamis tanok és tanítások)  legyenek, amelyek megosztást, szakadást hoznak a nyájban: „Mert szükség, [és kell is] hogy szakadások [(haireszisz): viszály, pártoskodás, meghasonlás, széthúzás; megosztottság] is legyenek köztetek, [a körötökben], hogy a kipróbáltak [az állhatatosak, megbízhatóak; hitelesek] nyilvánvalókká  (és láthatókká) legyenek [hogy megismertessenek, és kitűnjenek] ti köztetek. [mert a megbízhatók csak így tűnnek ki közületek]” (1 Kor. 11,19)

Ezek a Krisztus népéből támadnak, ahogy ezt Pál apostol az efézusi véneknek kijelenti: „Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz [dühös] farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak [és nem kímélik a nyájat]. Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat maguk után vonják” (Csel. 20,29-30)

 Az Úr már kijelentette, hogy az Ő népének mit kell tenni a hamis tanítókkal: „Mikor te közötted jövendőmondó (próféta), vagy álomlátó támad és jelt vagy csodát ád néked (tudtodra). Ha bekövetkezik is az a jel vagy a csoda, a melyről szólott vala néked, mondván: Kövessünk idegen (vagyis más) isteneket, akiket te nem ismersz, és tiszteljük azokat: Ne hallgass efféle jövendőmondónak (és prófétának) beszédeire, vagy az efféle álomlátóra. Mert az Úr, a ti Istenetek csak próbára tesz titeket, hogy megtudja, ha szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket teljes szívetekből, és teljes lelketekből? Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, és őt féljétek, és az ő parancsolatait tartsátok meg, és az ő szavára hallgassatok, őt tiszteljétek, és ő hozzá ragaszkodjatok. Az a jövendőmondó pedig vagy álomlátó ölettessék meg (mert annak a prófétának és annak az álomlátónak pedig meg kell halnia). Mert pártütést hirdetett az Úr ellen, a ti Istenetek ellen (és mert el akart téríteni Istenetektől, az ÚRtól), aki kihozott titeket Egyiptom földéből, és megszabadított téged a szolgaságnak házából; hogy elfordítson (és hogy tántorítson) téged arról az útról, amelyet parancsolt néked az Úr, a te Istened, hogy azon járj. Gyomláld (és takarítsd) ki azért a gonoszt magad közül (a magad köréből)” (5 Móz. 13,1-6)

János apostol is szól a hamis tanítókról: „Fiacskáim, itt az utolsó óra; és amint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt (és jelent meg); ahonnan [és ebből] tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna; de hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók” (1 Ján. 2,18-19)  

Péter apostol is erre figyelmezteti a Krisztus népét: „Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek (és föllépnek majd) hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni (és romlásba döntő tévtanokat terjesztenek), és (ezekkel) az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagukra hirtelen való veszedelmet (és gyors pusztulást) hoznak. És sokan fogják követni azoknak romlottságát; akik miatt az igazság útja káromoltatni fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek (mert kapzsiságukban megkísérlik, hogy hízelgő szavakkal becsapjanak majd titeket; //és benneteket pedig szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban//); kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel, és romlásuk nem szunnyad (mert már rég kimondatott //és készen van// az ítélet, s pusztulásukat nem kerülik el)” (2 Pét. 2,1-3)

És sokan fognak ezekre hallgatni, és ennek eredményéről így szól a Szent Szellem: „A Szellem pedig nyilván (és világosan) mondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, hitető (és megtévesztő) szellemekre és gonosz szellemek (ördögi) tanításaira figyelmezvén (hallgatnak). Hazug beszédűeknek képmutatása által (és olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek), kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretükben” (1 Tim. 4,1-2)

Mát. 18,8 Ha pedig a te kezed vagy a te lábad megbotránkoztat téged [és tőrbe ejt, és bűnbe visz, hitszegésre (aposztáziára), elpártolásra, elégedetlenségre csábít, botlásba, kelepcébe csal]. Vágd le [hiúsítsd meg, akadályozd meg] azokat és vesd [dobd] el magadtól; jobb néked az [örök] életre sántán [bénán, nyomorékon] vagy csonkán [vagyis ha hiányzik valamelyik testrészed, és úgy] bemenned [és bejutnod], hogysem két kézzel vagy két lábbal [együtt] vettetned [dobatnod] az örök tűzre [tűzbe].

Mát. 18,9 És ha [pedig] a te szemed botránkoztat meg téged [és visz bűnbe, botlásba, kelepcébe csal, bűnre csábít], vájd ki azt és vesd [és dobd] el magadtól; jobb néked félszemmel bemenned az [örök] életre, hogysem két szemmel vettetned a gyehenna^* tüzére [és mintha ép szemmel dobnának a pokol tüzébe, a tüzes gyehennára]^**

*Gyehenna: (geenna): - Hinnom völgye (jelentése: nyöszörgés, sóhajtás; kegyelmes, jóságos, gazdag), Hinnom fia; - ge-henna (vagy Gaj-Hinnom), Jeruzsálem egyik völgye, (átvitt értelemben) az örök büntetés helyének (vagy állapotának) megnevezésére használják. BDB: Siralom-völgy: a nagy nyomorúság); Pokol. (jelentése: amit nem láthatunk; a büntetés helye). A halottak tartózkodási helye, vagy állapota. Megfelel a héber seolnak, amit sírnak fordítanak. Az Újszövetségben a »gyehenna« sehol sem földrajzi, hanem mindenütt teológiai fogalom, mely az Isten eljövendő ítéletének eszmei helyét jelöli. Seol: A holtak hazájának neve az Ószövetségben,. hova az emberek haláluk után »alászállanak« Sírgödörszerű képződmény. Ezt a téries képzetet nem szabad túlértékelni. A seolba való leszállás gyakran csak a meghalás képes kifejezése, az eltemetésre történő utalás

**A kijelentés fontossága miatt megismétli az Úr, hogy: „Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged [és bűnre csábít; tőrbe ejt; botlásba visz (kelepcébe csal)], vájd ki azt [távolítsd el és szakítsd] és vesd el [dobd el] magadtól. Mert jobb néked, hogy egy vesszen el [egy pusztuljon el, semmisüljön meg] a te tagjaid [testrészeid: (szóma = egész személyiséged) egy-egy funkciót végző része] közül, semhogy egész tested [(szóma) = egész valód] a gyehennára [jelentése: Siralom-völgye, az örök büntetés helye (vagy állapota)] vettessék. És ha a te jobb kezed botránkoztat meg [és visz bűnbe; ejt tőrbe; botlásba; (csal kelepcébe); csábít bűnre] téged, vágd le [hiúsítsd meg, akadályozd meg] azt és vesd [dobd] el magadtól. Mert jobb néked, hogy egy vesszen el [pusztuljon el, semmisüljön meg] a te tagjaid [testrészeid: (szóma = személyiség) egy-egy funkciót végző része] közül, semhogy egész tested [(szóma) = egész valód] a gyehennára vettessék [vagyis a pokolba jusson (jelentése: amit nem láthatunk; A halottak tartózkodási helye, vagy állapota) kerüljön] (Mát. 5,29-30)

A bűnre csábítás eredményéről pedig így szól az Úr Jézus: „Aki pedig megbotránkoztat (eltántorít, bűnre visz, bűnre csábít) (csak) egyet (is) ama kicsinyek közül, akik én bennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik. És ha megbotránkoztat téged a te (egyik) kezed, vágd le azt: jobb néked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre. És ha a te (egyik) lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt: jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre. És ha a te (egyik) szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt: jobb néked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel vettetned a tüzes gyehennára” (Márk. 9,42-43.45.47)

A Szent Szellem kifejti, hogy mik azok a cselekedetek, amelyek halálba visznek, és mit kell tenni velük: „Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat (vagyis: öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul), paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot (szenvedélyt), gonosz kívánságot és a fösvénységet (kapzsiságot), ami bálványimádás. Melyek miatt jő az Isten haragja az engedetlenség fiaira. Melyekben ti is jártatok régente (mert ti is ezeket tettétek egykor), mikor éltetek azokban. Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést (indulatot), gonoszságot és szátokból a káromkodást (az istenkáromlást) és gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymás ellen (és egymásnak), mivelhogy levetkeztétek amaz ó (vagyis régi, az ádámi) embert, az ő cselekedeteivel együtt. És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt” (Kol. 3,5-10)

„(És) paráznaság… és akármely (vagy bármiféle) tisztátalanság vagy fösvénység (nyerészkedés) ne is neveztessék (még szóba se kerüljön) ti közöttetek, amint szentekhez illik (és méltó); Sem undokság (vagy szemérmetlenség), vagy bolond (és ostoba) beszéd, vagy trágárság (és kétértelműség), melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás. Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek (vagyis nyerészkedőnek), ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában. Senki titeket meg ne csaljon (meg ne tévesszen) üres beszédekkel; mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség (és engedetlenség) fiaira. Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek (Ne vegyetek tehát részt ezekben)” (Eféz. 5,3-7)

Ezek mind a hústest indulatai: „Mert a (hús)test (kívánsága) a Szellem ellen törekedik, a Szellem pedig a (hús)test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek (viaskodnak), hogy ne azokat cselekedjétek (és tegyétek), amiket akartok (és szeretnétek). Akik pedig Krisztus Jézuséi, a (hús)testet megfeszítették indulataival (szenvedélyeivel) és kívánságaival együtt” (Gal. 5,17.24)

„Mert, ha (hús)test [kívánata] szerint éltek, meghaltok [és minden bizonnyal be fog következni a halálotok] de ha a (hús)test cselekedeteit [vagyis tetteit] a Szellem által megöldöklitek, [és a halálba viszitek; halálra juttatjátok] éltek.

[Más fordítás: de ha a Szellemmel azt, amit a hús művel, megölitek, élni fogtok]” (Róm. 8,13)

„Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok [és gonoszok; hamisak] nem örökölhetik Istennek országát? [Istennek királyságát]. Ne tévelyegjetek; [és ne ámítsátok, és ne csaljátok meg; ne ejtsétek tévedésbe) magatokat; ne vezessenek félre titeket]. Se paráznák, [g.(pornosz): egy (férfi) prostituált (mint megvásárolható); parázna (buja, fajtalan) férfi; kicsapongók; cédák] se bálványimádók [(eidólolatrész): kép- (szolgáló vagy) imádó (szó szerint vagy átvitt értelemben)]. Se házasságtörők, se pulyák, [malakosz): tisztátalanok; bujálkodók; kéjencek; homoszexuális férfiak, vagy nők]. Se férfiszeplősítők, [(arszenokoitész): fajtalankodó férfi; a saját neme iránt természetellenes nemi vonzódást érző, gyakorló, homoszexuális férfi; kéjencek; férfiakkal paráználkodó (közösülő; háló)]. Se lopók, [tolvajok] se telhetetlenek, [kapzsi; fösvény; nyerészkedő; haszonlesők] se részegesek, [iszákosak] se szidalmazók. [átkozódó; rágalmazó; gyalázkodó; káromkodó; gúnyolódó] se ragadozók [rabló; harácsoló; zsaroló; aki erőszakkal eltulajdonít; aki a zsákmányt gyors, hirtelen mozdulattal elragadja és elviszi, mint a farkas a zsákmányát] nem örökölhetik Isten országát. [nem részesülhetnek Isten királyságába]” (1 Kor. 6,9-10)

„Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja (vagy megtisztítja), tisztességre való (és megbecsült) edény lesz, megszentelt, és hasznos a gazdának (az Úrnak, és), minden jó cselekedetre alkalmas” (2 Tim. 2,21) Mert: „Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti…” (Mát. 6,24)

Ezért: „Azt írtam néktek ama levelemben, hogy paráznákkal [(pornosz): prostituáltakkal, és buja, fajtalan, lányfuttató férfiakkal] ne társalkodjatok. [Ne barátkozzatok (és ne érintkezzetek) romlott emberekkel; ne keveredjetek össze többé egy társaságba a cédákkal; nem szabad kapcsolatot tartani velük]. De nem általában [vagyis nem általánosságban írtam, hogy] e világ paráznáival, [kicsapongóival; cédáival] vagy csalóival, [fösvényeivel; nyerészkedőivel; kapzsijaival; haszonlesőivel; telhetetlenjeivel] vagy ragadozóival, [rablóival; harácsolóival; zsarolóival] vagy bálványimádóival; [ne keveredjetek össze] mert hiszen így ki kellene e világból mennetek. [és szöknötök] Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, [ne érintkezzetek; olyannal ne keveredjetek (többé egy társaságba) össze] ha valaki atyafi létére [akit bár testvérnek neveznek] parázna. [kicsapongó; céda; (pornosz): parázna, fajtalankodó férfi]. Vagy csaló, [kapzsi; fösvény; nyerészkedő; haszonleső; telhetetlen; harácsoló, ezért egy csaló] vagy bálványimádó. [vagy kép- (szolgáló vagy) imádó (szó szerint vagy átvitt értelemben)], vagy szidalmazó, [átkozódó; rágalmazó; gyalázkodó; sértegető; becsmérlő; káromkodó] vagy részeges, vagy ragadozó. [rabló; zsaroló; kapzsi] Az ilyennel még együtt se egyetek. [ne is étkezzetek együtt; vagyis ne éljetek közösségben velük] Mert mi közöm ahhoz, hogy a kívülvalókról is ítéletet tegyek? [És nem is tartozik rám, hogy bíráskodjam; ítélgessem] avagy ti nem a belüllévők fölött tesztek-é ítéletet [azok fölött, akik a közösséghez tartoznak]? A kívül valókat pedig majd az Isten ítéli meg elválaszt, megkülönböztet; (ki)válogat, meghatároz]. Vessétek ki [távolítsátok el, emeljétek (és irtsátok) ki] azért a gonoszt [(ponérosz): a nyomorúságos, nehéz; szűkös; tökéletlen, alkalmatlan; beteg; káros, veszélyes, ellenséges; züllötteket] magatok közül” (1 Kor. 5,9-13)

„Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levél által való beszédünknek, azt jegyezzétek meg; ne tartsatok vele kapcsolatot, hogy megszégyenüljön” (2 Thess. 3,14)

Figyelmeztettünk már benneteket, hogy: „Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt haragszik Isten” (Kol. 3,5-6)

Most pedig: „A mi Urunk Jézus Krisztus nevében pedig, rendeljük néktek, atyámfiai, hogy vonjátok el magatokat minden atyafitól, a ki rendetlenül él, és nem ama utasítás szerint, amelyet mi tőlünk kapott. Magatok is tudjátok, mi módon kell minket követni; mert nem viseltük magunkat közöttetek rendetlenül” (2 Thess. 3,6-7)

Már a prófétán keresztül így szól a Szent Szellem: „A népek égetett mésszé lesznek, levágott tövisekké (és mint a kivágott gaz); tűzben hamvadnak (és égnek) el. Halljátok meg távol valók (ti távol lakók), amit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók (és ismerjétek meg) az én hatalmamat (iszkhüsz: A szó vitézséget, harcias, kiemelkedő, férfias erőt, küzdőképességet jelent)! Megrettentek a bűnösök (a törvényen kívüliek, a törvényszegők) Sionban, félelem fogja el a gazokat (és reszketés vett erőt az elvetemülteken, az istentelen, vagyis Isten nélkül élőkön): ki lakhatik (ki tartózkodhat) közülünk megemésztő tűzzel (vagyis perzselő tűz mellett), ki lakhatik közülünk örök hőséggel (és örökös izzás mellett)? Aki igazságban jár (aki megigazulásban él) és egyenesen (nyíltan, őszintén) beszél, aki megveti (miszeó: gyűlöli, utálja, undorodik, és ellenszenvet érez) a zsarolt nyereséget, aki kezeit rázván, nem vesz ajándékot (és nem fogad el megvesztegetést hanem elhárítja a kezével), aki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon (mert hallani sem akar vérontásról), és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson (vagyis jogtalanságot, igazságtalanságot, istentelenséget, gaztettetet): (Ésa. 33,12-15)

Mát. 18,10 Meglássátok [figyeljetek, és jól vigyázzatok], hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok [és meg ne vessetek; le ne nézzetek; hogy e kicsinyek közül egyről megvetőleg ne gondolkozzatok]; mert mondom néktek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor [vagyis szüntelenül, folyamatosan] látják az én mennyei Atyám orcáját^*

*Mert ezek az angyalok: „Vajon ezek nem szolgáló lelkek-e mind, akik azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget?” (Zsid. 1,14)

 Mert: „Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket (Más fordítás: Az ÚR angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket)” (Zsolt. 34,8)

Mikor Péter apostolt Heródes börtönbe záratja, és ki akarja végeztetni, Isten angyalt küld a kiszabadítására: „És Péter magához térve monda: Most tudom igazán, hogy az Úr elbocsátotta (elküldte) az ő angyalát, és megszabadított (és kimentett) engem Heródes kezéből és a zsidók népének egész várakozásától” (Csel. 12,11)

Az Úr Jézushoz kisgyermekeket hoznak „Ekkor kis gyermekeket hoznak hozzá, hogy kezeit vesse azokra (tegye rájuk), és imádkozzék (értük); a tanítványok pedig dorgálják vala azokat (rájuk szóltak). Jézus pedig monda: Hagyjatok békét e kis gyermekeknek, és ne tiltsátok meg nekik (hanem engedjétek, és ne akadályozzátok), hogy hozzám jöjjenek; mert ilyeneké a mennyeknek országa.” (Mát. 19,13-14)

 Jákób így áldja meg József Egyiptomban született fiait, akik előképei a pogányokból (nemzetekből) megtért és újonnan született hívőknek: „Amaz Angyal, ki megszabadított engem minden gonosztól (aki megváltóm minden bajban), áldja meg e gyermekeket, és viseljék az én nevemet és az én atyáimnak Ábrahámnak és Izsáknak nevét, és mint a halak szaporodjanak (legyen sok utódjuk) e földön.” (1 Móz. 48,16)

Mát. 18,11 Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa [vagyis üdvözíteni jött, hogy: megőrizze, megmentse, kiszabadítsa, biztonságba helyezze, meggyógyítsa], azt, aki elveszett vala [aki tönkrement]^*

*És így folytatja az Úr Jézus: „Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét (vagyis életét), hanem hogy (megmentse), és megtartsa….” (Luk. 9,56)

„Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett” (Luk. 19,10)

„Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra/ba, hogy kárhoztassa (hogy elítélje) a világot, hanem hogy megtartassék (és üdvözüljön) a világ általa.” (Ján. 3,17)

 A farizeusokhoz pedig így szól: „Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot [könyörületet] akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat [nem az Isten jogrendjéhez igazodó, megigazultakat] hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket [a céltévesztetteket] a megtérésre [vagyis a gondolkodásmód megváltoztatására, hogy visszatérjenek, visszaforduljanak Isten felé]” (Mát. 9,13)

Mát. 18,12 Mit gondoltok [mi a véleményetek]? Ha valamely embernek száz juha van, és egy azok közül eltévelyedik [mert eltéved; elkóborol, elcsatangol, mert eltévelyítették, félrevezették, eltérítették, becsapták]: vajon a kilencvenkilencet nem hagyja-e ott [a hegyekben], és a hegyekre menvén, nem keresi-e azt, amelyik eltévelyedett [elveszett; eltévedtet]?

Mát. 18,13 És ha történetesen megtalálja azt, bizony mondom néktek, inkább örvend azon [és jobban örül neki], mint a kilencvenkilencen, amely el nem tévelyedett [és amelyik nem tévedt el].

Mát. 18,14 Ekképpen [ugyanígy] a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen [és elpusztuljon, tönkremenjen, megsemmisüljön] e kicsinyek közül^*

*Lukács bizonyságtétele így hangzik: „Ő pedig ezt a példázatot beszélé nékik, mondván: Melyik ember az közületek, akinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszít, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt? És ha megtalálta, felveti az ő vállára, örülvén. És haza menvén, egybehívja barátait és szomszédjait, mondván nékik: Örvendezzetek (és örüljetek) én velem, mert megtaláltam az én juhomat, amely elveszett vala. Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogysem kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége megtérésre” (Luk. 15,3-7)

Mát. 18,15 Ha pedig a te atyádfia [ a te testvéred] vétkezik [mert megbántott, és bűnt követ el] ellened, menj el [és menj oda hozzá] és dorgáld [vagyis intsd, és fedd meg, figyelmeztesd, és győzd] meg őt négyszem között [vagyis kizárólag csak egyedül; és mutass rá a tévedésére, tárd fel előtte]. ha hallgat rád [és megérti], megnyerted  a te atyádfiát; [testvéredet]  [segítettél hogy megmaradjon mint testvéred];

Mát. 18,16 Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt [vagyis egy vagy két testvéredet], hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó [minden vallomás; hogy két vagy három száj tanúvallomásán megállhasson minden beszéd, mert minden dolgot két vagy három tanú szavával kell igazolni].

        

Mát. 18,17 Ha azokra nem hallgat [és elengedi a füle mellett, figyelmen kívül hagyja, és azoknak sem engedelmeskedik], mondd meg [és jelentsd]  a kihívott gyülekezetnek [az eklézsiának]. Ha [pedig] a kihívott gyülekezetre [az eklézsiára] sem hallgat [és azt is elengedi a füle mellett, figyelmen kívül hagyja, és azoknak sem engedelmeskedik], legyen előtted olyan, mint a pogány [és tekintsd olyannak, mint a nemzetekből valót] és a vámszedő

[Más fordítás: akkor úgy kell vele bánni, mint egy pogánnyal vagy vámszedővel]^*

*Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Őrizzétek meg magatokat (és vigyázzatok magatokra): ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg őt (és figyelmeztesd); és ha megtér (és ha megbánja), bocsáss meg néki. És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki” (Luk. 17,3-4)

Ha pedig eltévelyedik valaki az igazságtól: „Atyámfiai (testvéreim), még ha előfogja is az embert valami bűn (ha valakit tetten is érnek valamilyen hibás lépés, botlás, baklövés, melléfogásban), ti szellemiek (akik szellemi emberek vagytok), igazítsátok útba (igazítsátok helyre) az olyant szelídségnek (jóindulat, barátságosság, higgadtság) szellemével. Ügyelvén (de azért vigyázva) magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is” (Gal. 6,1)

„Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levél által való beszédünknek (és intésünknek), azt jegyezzétek meg; és ne társalkodjatok (ne tartsatok kapcsolatot) vele, hogy megszégyenüljön. De ne tartsátok (ne tekintsétek) ellenségnek, hanem intsétek, mint atyafit (mint testvéreteket)” (2 Thess. 3,14-15)

Mert: „Atyámfiai (testvéreim), hogyha valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki, Tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg (és visszafordít) az ő tévelygő útjáról, lelket (vagyis életet) ment meg a haláltól és sok bűnt (és sok tévedést, hibát) elfedez” (Jak. 5,19-20)

És azért kell figyelmeztetni, mert azt mondja az Úr: „És ha elfordul az igaz az ő igazságától, és cselekszik álnokságot, és én vetek eléje botránkozást: ő meg fog halni.  Ha meg nem intetted őt, vétke miatt hal meg és elfelejtetnek igazságai, amelyeket cselekedett; de vérét (vagyis életét) a te kezedből kívánom meg. (Más fordítás: Ha az igaz letér az igaz útról, és gonoszságot követ el, akkor én bukását okozom, és ő meg fog halni. Ha nem figyelmezteted őt, akkor meghal ugyan vétke miatt, és emléke sem marad meg igaz tetteinek, amelyeket véghezvitt, de a vérét tőled kérem számon). Ha pedig te megintetted (és figyelmeztetted) azt az igazat, hogy az igaz ne vétkezzék (többé), és ő nem vétkezik többé: élvén él (mert akkor életben marad), mert engedett az intésnek (és a figyelmeztetésnek), és te (is) a te lelkedet (vagyis életedet) megmentetted” (Ezék. 3,20-21)

Így töltöd be Isten akaratát, hiszen az Úr már az Ószövetségben kijelentette, hogy mit kell tenni: „Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat (a te honfitársadat) nyilván (és bátran), hogy ne viseljed az ő bűnének terhét (és hogy ne légy részes a vétkében)” (3 Móz. 19,17)

De: „Ne álljon elő egy tanú senki ellen semmiféle hamisság és semmiféle bűn miatt (mert nem lehet elég egy tanú senkinek a bűne vagy vétke dolgában sem); akármilyen bűnben bűnös valaki (és bármilyen vétket követett is el), két tanú szavára vagy három tanú szavára álljon a dolog (és csak két vagy három tanú szavával lehet érvényes egy ügy)” (5 Móz. 19,15)

Mát. 18,18 Bizony mondom néktek: Amit megköttök a földön [és ha bármit kijelentetek, hogy meg van kötve ezen a földön], a mennyben is kötve lészen. és amit megoldotok^* [szabaddá tesz, kiszabadít, feloldoz, kötelétől megszabadít, eltöröl, érvénytelenít] a földön [ha bármit kijelentetek, hogy fel van oldva itt a földön], a mennyben is oldva lészen^**

*Megoldotok: (lüó): felold, szabaddá tesz, kiszabadít, feloldoz, kötelétől megszabadít, eltöröl, érvénytelenít (a bűnöst feloldozza)

**Péter apostol kijelentést kap az Úr Jézus személyéről, s az Úr ezt mondja neki, és az egész eklézsiának:  „De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán [ezen a sziklaszirten, kőszálon] építem fel az én anyaszentegyházamat [kihívott gyülekezetemet, eklézsiámat], és a pokol [a láthatatlan ország (a Hádész, az alvilág)] kapui sem vesznek rajta [erőt], és diadalmat [és a halál erői sem lesznek képesek legyőzni]. És néked adom a mennyek országának [a mennyek Királyságának; az Egek (Istene) Királyságának] kulcsait. És amit megkötsz [(deó): megkötözöl] a földön, a mennyekben  is kötve lészen. és amit meg/feloldasz [(lüó): Itt: elenged= a bűnöst feloldozza] a földön, a mennyekben [az egekben is] is oldva lészen.

>Más fordításban: „Ha bármit kijelentesz, hogy meg van kötve ezen a földön, az a mennyben is meg lesz kötve. Ha bármit kijelentesz, hogy fel van oldva itt a földön, az a mennyben is fel lesz oldva”>” ( Mát. 16,18-19)

A feltétel, és amit megkötni vagy feloldani kell: „Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. Ezt mondván, rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyetek Szent Szellemet! Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak” (Ján. 20,21-23)

Megkötözni pedig a Gonoszt kell előbb, mert csak azután lehet kezéből kimenteni az embereket, hiszen: „Nem rabolhatja el [nem foszthatja ki, nem dúlhatja fel] senki az erősnek [az erős harcosnak, a hatalmasnak] kincseit [a javait, vagyonát, holmiját]. Bemenvén [nem hatolhat be, és nem törhet be] annak házába, hanemha elébb az erőset [az erős vitézt] megkötözi, és azután rabolja [és azután foszthatja] ki annak házát” (Márk. 3,27)

Mát. 18,19 Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton^*  lesznek [vagyis egyetértenek, megegyezésre jutnak, megállapodnak]^** a földön minden [vagy bármely] dolog felől, [vagyis: ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban,], amit csak kérnek [azt mind], megadja nékik az én mennyei Atyám (g: meg lesz nékik az én mennyei Atyámtól).

*Egy akaraton: (szümphóneó): összhangban; Szó szerint: együtt hangzanak, azonos véleményen vannak, egyetértenek, megegyezésre jutnak, megállapodnak, szövetséget kötnek.

**Megállapodnak bármely dolog felől: pragma): Esemény, fordulat, jelenség, tárgy, tény, ügy, téma; feladat, vállalkozás, jogi ügy(let), per.

Mát. 18,20 Mert [ugyanis] ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek^* [együvé vezettetnek, összegyűjtetnek] az én nevemben, ott [mindig jelen] vagyok közöttük^**

*Egybegyűlnek: (szünagó): szó szerint: együvé vezettetnek, összegyűjtetnek, (Isten vezeti/gyűjti együvé az érintetteket, nem csak puszta emberi kezdeményezésről van szó).

**És így folytatja az úr Jézus: „Ezért mondom néktek: Amit könyörgésetekben kértek (amiért imádkoztok), higgyétek, hogy mindazt megnyeritek (sőt már megkaptátok), és meglészen (és meg is adatik) néktek” (Márk. 11,24)

Mert: „Vajon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?” (Ámós 3,3).

Hát: „Kérjetek és (meg)adatik néktek [és kapni fogtok]; keressetek és találtok; zörgessetek [vagy kopogtassatok] és megnyittatik néktek [és ajtó nyílik előttetek]. Mert [minden] aki kér, mind kap [megnyeri azt, amit kér]; és aki keres, talál [megtalálja, amit keres]; és a zörgetőnek megnyittatik [és aki kopogtat, annak ajtó nyílik]” (Mát. 7,7-8)

Mikor az apostolokat megverték azért mert az Úr Jézus nevében prédikáltak, a gyülekezet. „…  pedig mikor hallották, egy szívvel-lélekkel felemelték szavukat (hangjukat) az Istenhez…” (Csel. 4,24)

És az eredmény: „És minekutána könyörögtek, megmozdult (megrendült az) a hely, ahol egybegyűltek; és betelének (vagyis megteltek) mindnyájan Szent Szellemmel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják (és hirdették) vala” (Csel. 4,31)

János apostol is így bátorítja a mindenkori hívőket: „És akármit kérjünk, megnyerjük (és megkapjuk) tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekesszük (és tesszük), amik kedvesek előtte. Ez pedig az ő parancsolata, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nékünk” (1 Ján. 3,22-23)

És az Ő parancsolata így hangzik: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!” (Mát. 28,19-20)

A Szent Szellem kitöltése után így prédikál Péter apostol, kijelentve az Atyának, Fiúnak, Szent Szellemnek nevét: „Bizonnyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek [akit ti (sztauroó): kínoszlopra feszítettetek]. Ezeket pedig mikor hallották [mintha szíven találták volna őket], szívükben [(kardia): bensőjükben, a fizikai, lelki és a szellemi élet központjában] megkeseredének [mert a szó átszúrta a szívüket], és mondának, Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai [testvérek], férfiak? Péter pedig monda nékik: Térjetek meg [változtassátok meg gondolkozásotokat] és merítkezzetek be mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek [(hamartia): céltévesztés] bocsánatára [eltörlésére]; és veszitek [megkapjátok] a Szent Szellem ajándékát” (Csel. 2,36-38)

Mát. 18,21 Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni [mulasztást elkövetni, hibázni], és [hányszor kell] néki megbocsátanom? Még hétszer is?

Mát. 18,22 Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer [vagy hetvenszer hétszer] is^*

*Lukács bizonyságtétele: „És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki” (Luk. 17,4)

„Mert ha megbocsátjátok [vagyis elengeditek] az embereknek az ő vétkeiket [botlásaikat; és Ha elengeditek az embereknek eleséseiket hibás lépéseiket, botlásaikat, baklövéseiket, melléfogásaikat], megbocsát [és elengedi] néktek is a ti mennyei Atyátok [azokat]. Ha pedig meg nem bocsátjátok [de ha ti nem engeditek el] az embereknek az ő vétkeiket [botlásaikat, eleséseiket, hibás lépéseiket, baklövéseiket, melléfogásaikat], a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg [Ő sem fogja elengedni] a ti vétkeiteket [botlásaitokat; eleséseiteket]” (Mát. 6,14-15)

Az Úr Jézus által tanított ima is ezt jelenti ki: „És bocsásd meg a mi vétkeinket, [és engedd el tartozásainkat, adósságainkat]  miképpen [és amint]  mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek [és ahogy mi is elengedtük azokat a nekünk tartozóknak]” (Mát. 6,12)

A megbocsátás feltétele az ima meghallgatásnak is: „És mikor imádkozva megálltok, bocsássátok meg (engedjétek el), ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa (és elengedje) néktek a ti vétkeiteket (botlásaitokat, hibás lépéseiteket, baklövéseiteket, melléfogásaitokat). Ha pedig ti meg nem bocsátotok (el nem engeditek), a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg (és nem engedi el) a ti vétkeiteket (botlásaitokat, hibás lépéseiteket, baklövéseiteket, melléfogásaitokat)” (Márk. 11,25-26)

Hát ezért ti is: „Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén (és bocsássatok meg) egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett (megbocsátott) néktek” (Eféz. 4,32)

 „Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést (türelmet); Elszenvedvén (viseljétek el) egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus (az Úr) is megbocsátott néktek, akképpen (úgy tegyetek) ti is” (Kol. 3,12-13)

És hogy ezt meg tudjátok tenni, előbb: „… öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust…” (Róm. 13,14)

Mát. 18,23 Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa [Istenkirálysága] a királyhoz [vagyis ahhoz a földi királyhoz], aki számot akar vala vetni [és el akarta számoltatni, számadást akart tartani] az ő (rab)szolgáival.

[Más fordítás: A mennyek királysága hasonlít ahhoz a királyhoz, aki elhatározta, hogy összegyűjti mindazt a pénzt, amellyel rabszolgái tartoztak neki].

Mát. 18,24 Mikor pedig számot kezde vetni [és amikor hozzákezdett, hogy elszámoltassa őket], hoznak eléje egyet, aki tízezer [vagyis megszámlálhatatlanul sok] tálentommal [pénzegység (az Újszövetség korában 20,4 kg) ezüst] vala adós

[Más fordítás: Miután elkezdte összegyűjteni a pénzt, elé vezettek egy rabszolgát, aki tízezer talentummal tartozott neki].

Mát. 18,25 Nem tudván pedig fizetni [mivel nem volt miből], parancsolá annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, amije vala, és fizessenek.

[Más fordítás: De nem volt elég pénze visszafizetni a tartozását. Ezért a király megparancsolta, hogy adják el őt rabszolgának, a feleségével és a gyermekeivel együtt. Adják el mindenét, amije csak van, mindezeknek az árát pedig adják oda a királynak fizetségként]

Mát. 18,26 Leborulván azért a (rab)szolga [és földre borulva a földet csókolta] előtte, könyörög vala néki [és így esedezett; hódolattal úgy kérte], mondván: Uram, légy türelemmel hozzám [légy hosszútűrő velem], és mindent megfizetek [s mindent visszafizetek] néked.

Mát. 18,27 Az úr pedig megszánván azt a (rab)szolgát [könyörülvén, megesett (megindult) a szíve rajta], elbocsátá őt, és az adósságot is elengedé néki.

Mát. 18,28 Kimenvén pedig az a (rab)szolga, találkozék eggyel az ő (rab)szolgatársai közül, aki száz dénárral [(1 dénár: értéke egy munkás napszámának felelt meg) száz ezüstpénzzel] vala néki adós [tartozott néki]; és megragadván azt [torkon ragadta és], fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nékem, amivel tartozol.

Mát. 18,29 Leborulván azért az ő (rab)szolgatársa az ő lábai elé, könyörög vala néki [és így kérlelte], mondván: Légy türelemmel hozzám [légy hosszútűrő velem], és mindent megfizetek [megadok] néked.

Mát. 18,30 De ő nem akará [nem engedett]; hanem elmenvén, börtönbe veté őt, mígnem megfizeti, amivel tartozik.

[Más fordítás: Ő azonban visszautasította ezt. Sőt elment, és börtönbe záratta őt, amíg minden tartozását vissza nem fizeti]

Mát. 18,31 Látván pedig az ő (rab)szolgatársai, amik történtek vala, felettébb megszomorodának [és nagyon felháborodtak]; és elmenvén, mindent megjelentének az ő uruknak, amik történtek vala.

Mát. 18,32 Akkor előhívatván [magához] őt az ő ura, monda néki: Gonosz [haszontalan, semmirekellő, hitvány] (rab)szolga, minden adósságodat [minden tartozásodat] elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél [és kérleltél; rimánkodtál] nékem [és a segítségemet kérted]:

Mát. 18,33 Nem kellett volna-e néked is könyörülnöd a te (rab)szolgatársadon, amiképpen én is könyörültem te rajtad?

Mát. 18,34 És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe [a kínzóknak; a poroszlóknak; a börtönőröknek, hogy tartsák fogva], mígnem megfizeti mind, amivel tartozik [vagyis az egész tartozást, minden adósságát]^*

*És a kijelentést megerősíti az Úr: „Bizony [ámen; úgy van, ahogy] mondom néked: ki nem jössz [ki nem szabadulsz] onnét, mígnem megfizetsz [és amíg meg nem adod (le nem fizeted)] az utolsó fillérig” (Mát. 5,26)

„Mert az ítélet irgalmatlan az iránt (és ahhoz), aki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik (és diadalmaskodik) az irgalmasság az ítélet ellen” (Jak. 2,13)

Mát. 18,35 Ekképpen cselekszik [és így tesz majd] az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből [bensőtökből] meg nem bocsátjátok, kiki az ő atyjafiának [a testvérének], az ő vétkeiket [hibás lépéseiket, botlásaikat, baklövéseiket, melléfogásaikat]^*

*Ugyanis: „Aki gyűlöli (utál, undorodik valamitől, ellenszenvet érez; megvet, semmibe sem veszi) az ő atyjafiát (a testvérét), mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, ami megmaradhatna őbenne” (1 Ján. 3,15)

Mert aki gyűlöl, az még mindig az ördögöt – a sátánt – szolgálja. Hiszen: „… az ördög, … embergyilkos volt kezdettől fogva…” (Ján. 8,44)