Guti Tünde: JÉZUS A GYERTYATARTÓK KÖZÖTT

Mindenfelé letört ágak, gallyak, amerre a viharos szél elhaladt és tarolt. A maga titokzatosságával borult fölém a bársonyos sötétség… A sűrű csendben mintha szóltak volna a

csillagok… Mintha suttogtak volna… Az Esthajnalcsillag, mint valami őrszem, uralta az

égboltot.

Éles  szél  kapaszkodott  a kabátomba, s az  ujjába surrant halkan. Dideregni kezdtem, s tudtam, hogy hideg lesz éjszaka.

                              *   *   *

Másnap  valami  megmagyarázhatatlan,  belső nyugtalanság  töltött  el.  Mintha egy terhet vinnék, aminek  a  súlya  alatt  meggörnyedek. Szívszaggató érzés járt át.  Reggeli tevékenységeim mellől elszólító imádkozásra ösztönzött Isten Szent Szelleme. Belülről szétfeszítő kiáltás a gyülekezetért, pásztoromért, vezetőimért és az egész EGYHÁZÉRT.

Enni sem tudtam, egyszerűen nem kívántam az ételt. Az  Úr  böjtre „kényszerített”,  könyörögnöm kellett, harcolni  az  országért,  Budapestért, családomért, házasságomért,  Izraelért  és  a  magyar nemzetért. Az  isteni jelenlétben a Szent Szellem sírt bennem,

és én is sírtam vele együtt.

Láttam lelkemben, hogy Jézus járkál a gyülekezetek gyertyatartói  között.  Mai közösségek mellett halad el és komoly, szomorú az arca.  Engem is elöntött a szomorúság és újra sírnom kellett. Az Úr Jézus keresett és nagyon hiányolt valamit. Az ezt helyettesítő dolgok semmit sem érnek szemében! Ő  nem a  jegygyűrűt kéri,  nem a  fátylat,  nem is amenyegzői ruhát vagy a házassági levelet.

  Ő  A  MENYASSZONYA  SZÍVÉÉRT  JÖTT!

A szívet kéri, a szívet vizsgálja!  Már nem jellemző az elrejtettség, hogy „én őbennük és ők énbennem”. A szívbeli rajongást észrevétlenül önelégültség váltotta fel.

Az őszinte, gyermeki ragaszkodást, tőle való függést elnyomta a „mindent tudok az Igéből, minden ajándékot megkaptam” karizmatikus hiúság.

A gyertyatartók között sétál Jézus, amik túl magasak hozzá képest.  Ő szelíd és alázatos, a gyülekezetek túl magasan tartják a fejüket.  Nincs szemkontaktus.

Istenfélelem töltött el. Olyan fenségesnek láttam az Urat,  hogy  szinte  megsemmisülve  döbbentem rá, micsoda  felfoghatatlan  kegyelem,  hogy  elvisel, sőt szeret minket!

Drága, drága Úr Jézus! Csak Őáltala élhetünk! Nélküle semmink sincs, senkik vagyunk.

„Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja.”   Jakab 4:6.

                                     *  *  *

Úgy  írtam  le  mindezt,  hogy  tisztában  vagyok  a szellemi ajándékok fontosságával, a betöltekezéssel, ami  a saját  életemnek is fontos részeként működik.

Az üzenettel párhuzamban az Úr engem is egy mély megaláztatási folyamaton vitt át.  Gyötrelmesen szembesültem azzal, hogy 35 éve hívőként is találok kivetnivalót újra és újra az életemben, gondolataimban.

Hiszem, hogy egy ajtónyitásnyira az Úr Jézus visszajövetelétől nagy szükségünk van lelkünk és szívünk őszinte megvizsgálására, megtisztítására, hogy ünneplőbe öltözhessen a Vőlegény érkezésére!

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/ateleseim/jezus-a-gyertyatartok-kozott.html