Hágár...! Honnan jössz és hová mégy?... Térj vissza
úrnődhöz... (1Móz 16,8-9)
Vannak emberek, akik nem találják a helyüket, sehol sem
érzik igazán jól magukat, s mindig valamilyen környezetváltozástól remélik a boldogságukat.
Részben ilyen volt Hágár is, aki elfutott úrnője elől, a pusztában azonban a
biztos pusztulás várt volna rá. Isten utána küldött egy angyalt, és ezt üzente
neki: „Térj vissza úrnődhöz, és alázkodj meg előtte", és utódaira nézve
nagy ígéretet adott neki.
Ebben a történetben benne van az egész emberiség történelme.
Mi is megszöktünk otthonról, pedig velünk jól bánt mennyei Atyánk. Ma a puszta
nyomorúságait éljük át, keressük a helyünket, sokan menekülnek valami elől vagy
valamibe. A világ tele van menekülő emberekkel munkába, tanulásba,
szenvedélyekbe, újabb és újabb kapcsolatokba futnak sokan, miközben már el is
felejtették, honnan jönnek, és egyáltalán nem tudják, hova tartanak vagy hova
fognak megérkezni ennek az útnak a végén.
Isten azonban utánunk is küldött valakit, aki által
eszméltet és hív vissza magához. Jézus Krisztus eljött ebbe a pusztaságba,
ahova kerültünk, és kérdezi: honnan jössz, és hova mész? Kiderül, hogy Istennek
terve van velünk, feladatokat készített számunkra (mint Hágárnak is), jövőt és
életet tartogat még. Ezt azonban csak otthon, vele közösségben tudjuk
megvalósítani. A bűn pusztájában nem lehet más célja az embernek, csal a puszta
lét, a túlélés. Igazán emberré válni, kibontakozni, a helyére zökkenni
„otthon" tud, Istennel közösségben.
Hágár így válaszolt erre: láttam azt, aki engem sokkal előbb
látott. Átéli Isten jelenlétét és örökkévaló szeretetét, és visszamegy oda,
ahonnan elmenekült.
http://www.velunkazisten.hu/kegyelem_harmatja/1109_Honnan_-_hova
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.