Akkor megtudják, hogy én, az ÚR, az ő Istenük, velük vagyok,
és hogy ők, Izráel háza, az én népem - így szól az én Uram, az Úr" (Ez
34,30).
Felséges dolog, hogy az Úrnak van választott népe; de hogy
mi ehhez a néphez tartozunk, az végtelenül vigasztaló tudat. Más dolog remélni,
hogy az Úr velünk van, és megint más tudni, hogy ez valóban így is van. A hit
üdvözít, de az üdvösségünk felől való bizonyosság boldoggá tesz minket. Amikor
hitre jutunk, elfogadjuk, hogy Isten az életünk Ura. A Benne való örömet
viszont csak akkor tapasztaljuk meg, amikor már tudjuk, hogy Ő a miénk és mi az
Övéi vagyunk. A hívő ember nem érheti be csak reménykedéssel és bizakodással.
Kérnie kell az Urat teljes bizonyosságért, hogy üdvössége felől teljesen meg
lehessen győződve.
Mikor elnyerjük a szövetség áldását, és megértjük, hogy
Krisztus a mi Megváltónk, akkor értjük meg igazán Isten irántunk való irgalmát.
Nem a törvény, hanem a kegyelem által értjük meg, hogy az Úr népe vagyunk.
Ezért tekintsünk mindig az ingyen való kegyelemre. A hit bizonyossága soha nem
származhat a törvény cselekedeteiből. Ereje az evangéliumból fakad, és csak az
evangélium által lehet a miénk. Ezért ne önmagunkra nézzünk, hanem egyedül csak
az Úrra. Minél többet megértünk Krisztus Jézusból, annál többet jelent majd az
üdvösség a számunkra.
Urunk, kérünk, áraszd ránk olyan gazdagon szeretetedet, hogy
messze el tudjuk hagyni a kétségek és félelmek mocsarát!
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.