.jpg)
„Mert az Úrnak felhője vala a hajlékon nappal, éjjel pedig
tűz vala azon, az Izráel egész háznépének láttára, egész utazásuk alatt.”
(Mózes második könyve
40. fejezet 38. vers)
Kerékpár és futóverseny közben többször átéltem már milyen bátorítólag
hat, mikor szurkolók százai buzdítanak a tovahaladásra. De még bátorítóbb,
mikor feleségem áll ott a pálya szélén frissítővel és az utolsó méterekre
leírhatatlan erőt ad a tudat, hogy ott vár a célban.
Igaz, nem ő teker, nem ő fut, nem ő küzd a kilométerekkel, a
fáradtsággal, mégis puszta jelenléte plusz energiát jelent a legnehezebb
pillanatokban.
S mi a helyzet a mennyország felé tartó futással, a nagy
küzdelemmel, melynek célja az örök élet elnyerése?
A zsidó nép vándorlásának és Isten vezetésének története
előképe mennyei otthonunk felé tartó haladásunknak.
Bár nem az ő talpa taposta a Sínai pusztáját, nem az ő keze
ütötte le, aztán szedte fel a sátorcöveket, nem ő szedegette össze a mannát,
nem ő gyúrt belőle tésztát és nem ő sütötte a kenyeret, viszont az Ő jelenléte
miatt nem kopott el egyikük saruja sem, nem dagadt fel a lábuk.
S ahogy nekik biztonságot és védelmet jelentett az Úr
jelenléte, ugyanezt kívánja nyújtani nekünk is.
Kérdezheted hogyan? Nem megy előttem tűzoszlop, nem kísér
felhőoszlop. Szomorú, hogy ott a pusztában is és ma is megannyi vándor pusztul
el hasonló hitetlen, zúgolódó kijelentés miatt.
Így hív ma Jézus téged is: „Hozd ide a te ujjadat és nézd
meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és
ne légy hitetlen, hanem hívő.” (Ján.20:27)
„ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.
Ámen!”
(Máté 28:20)
Ő azt mondja: Gyere, én a célban várlak.
Maranata.
A cél; „Az Úr” közel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.