Köszönöm
Uram kijózanító szavad! A Föld nem a Mennyország, de odaát elkészítetted a
Téged szeretőknek azt, amit szem nem látott, fül nem hallott, embernek szíve
meg sem sejtett. Magasztallak érte már jó előre! Ámen
2013. március 27.
Ravasz László: A föld
A
föld nem lesz menny soha, de felfoghatja és visszaverheti a mennynek a fényét,
és általa vezethet oda.
Új Élet, új ruha
Sok
vallás és New Age típusú filozófia hirdeti azt az ősi hazugságot, hogy isteni
lények vagyunk, vagy éppen istenné is válhatunk. Engedd meg, hogy egyértelműen
tisztázzam: te soha nem lehetsz Isten (de még isten sem).
Ez
az öntelt hazugság a Sátán legősibb kísértése. A Sátán azt ígérte Ádámnak és
Évának, hogyha követik a tanácsát, akkor „olyanok lesztek, mint az Isten” (1.
Móz. 3:5).
A
vágy, hogy istenné váljunk, minden alkalommal előjön, amikor befolyásolni
szeretnénk a körülményeinket, a jövőnket vagy éppen a körülöttünk lévő
embereket. Teremtményekként azonban sohasem válhatunk Teremtővé. Isten nem
szeretné, hogy istenné válj; azt szeretné, ha istenfélő lennél: ha az ő
értékeit, hozzáállását, akaratát és személyét vennéd figyelembe. Ez alatt azt
értjük, hogy „öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos
igazságban és szentségben teremtetett.” (Efézus 4:22-24)
Isten
terve az életeddel ezen a Földön nem az, hogy kényelemben élj, sokkal inkább a
jellemfejlődés. Azt szeretné, ha szellemileg felnőnél, és Krisztushoz hasonlóvá
válnál. Krisztushoz hasonlóvá válni nem azt jelenti, hogy elveszíted a saját
személyiségedet, vagy éppen egy tudattalan klónná leszel. Isten teremtett téged
egyedinek, így semmiképpen sem akarja ezt tönkretenni benned. A Krisztushoz
hasonlóvá válás nem a személyiséged, hanem a jellemed átformálódását jelenti.
Isten
azt szeretné, ha egy olyan jellem fejlődne ki benned, mint amiről például Jézus
beszél a Boldogmondásokban, Pál a Lélek gyümölcseiről és a Szeretetről szóló
igékben,; Péter pedig a hatásos és termékeny életről szóló igékben (Máté
5:1-12; Galata 5:22-23; 1Korinthus 13; 2Péter 1:5-8).
Minden
alkalommal, amikor megfeledkezel erről a jellemről, frusztrálttá válsz a
körülményeid miatt. Azt kérdezgeted majd magadtól, hogy „Miért történik ez
velem? Hogyan kerültem ebbe a nehéz helyzetbe?” Az egyik válasz egész
egyszerűen az, hogy az élet bonyolult! De éppen ez ad alkalmat a növekedésre.
Emlékezz: a Föld az nem a Mennyország.
Soha
ne feledd, hogy az élet nem rólad szól! Isten teremtett téged a saját céljaira,
nem pedig fordítva. Miért biztosítaná Isten a Földön a Mennyet, amikor azt az
örökkévalóságra ígérte? Isten azért adott nekünk időt itt a Földön, hogy
felépítsük és megerősítsük a jellemünket a Mennyországra.
C. H. Spurgeon: Bűneink a tenger fenekén
Újra irgalmas lesz hozzánk,
eltapossa bűneinket, a tenger mélyére dobja minden vétkünket!" (Mik 7,19).
Isten soha nem szűnik meg
szeretni, de hamarosan megszűnik haragudni. Választottai iránti szeretete természetéből
fakad, haragja viszont csupán feladata elvégzéséből. Szeret, mert Ő maga a
szeretet, és haragszik, mert erre a mi javunkra van szükség. De nem tud sokáig
haragudni. Szívének szeretete újra felülkerekedik, könyörül népe nyomorúságán
és véget vet szenvedéseiknek.
Milyen nagy ígéret, hogy
eltapossa bűneinket"! Legyőzi azokat. Bűneink rabszolgává akarnak tenni
minket, de az Úr győzelmet ad felettük. Hamarosan megtörik erejük, mint a
kánaánitáknak, de igába hajtjuk őket, hogy végül teljesen elpusztuljanak.
Milyen dicsőséges bűneink
megsemmisítésének módja is. Minden vétkünket", tehát az egész bűnsereget a
tenger mélyére dobja" - csak a Mindenható karja tud ilyen csodát művelni.
A tenger mélyére", oda, ahol a fáraó is odaveszett seregestül. Nem valami
sekély vízbe veti, ahonnan a víz hullámzásától újra életre kelhetnek, hanem a
tenger fenekére. Ott megsemmisülnek, a mélyre zuhannak, mint egy kő. Dicséret
és hála legyen érte Istenünknek!
C. H. Spurgeon "Isten
ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok
Ne korlátozd Istent!
Amikor a problémáidon, körülményeiden, betegségeiden, vagy
kétségeiden és félelmeiden való elidőzést választod, elfelejted azt, hogy Isten hatalma végtelen!
Az Ő hatalma meghaladja a mi megértésünket, és a mi minden
elképzelésünket is. Az Ő teljes hatalma odaadatott az Ő Fiának, az Ő Jobb Kezének, az Úr Jézus Krisztusnak
Az Ő hatalma végtelen!
Kenneth Copeland: A feltámadás élete
Igazán itt az ideje, hogy abbahagyjuk a holtak között keresni az élőt. Itt az ideje, hogy abbahagyjuk a bűn, betegség, kudarc temetőjében való bolyongást, és belépjünk a feltámadás életébe!
Mint feltámadott teremtmény, te nem a véletlen műve vagy. Az életed nem csupán események és körülmények laza láncolata. Istennek meghatározott terve van a számodra.
Talán azt tervezi, hogy te légy a század legnagyobb gyógyító szolgálója. Vagy talán nagyszerű prédikátorrá akar tenni. Lehet, hogy olyan kijelentést készített számodra, amivel az egész világot meg tudod áldani. De soha nem fogod megtudni, mi van a tarsolyában, ha nem figyelsz Rá.
Ezért dolgozik az ördög olyan keményen, hogy az élet problémái kössék le a figyelmedet. Ezért próbálja elterelni a figyelmedet Isten élő Igéjéről. Nem akarja, hogy tudd: Téged Jézus feltámadott élete tölt be. Mert az ördögöt megrémíti ennek a lehetősége.
Miért? Mert ha egyszer igazán megérted, hogy Isten élete van benned, akkor azt teszed, amit Jézus. Betegekre veted a kezedet és azok meggyógyulnak. Démonokat űzöl ki. Hirdeted az Evangéliumot minden teremtésnek.
Röviden: pontosan az leszel, akinek Isten tervezett. A Krisztus Teste leszel a földön.
Ne hagyd, hogy a sátán fogva tartson a tegnapi bűn és kudarc temetőjében. Nem vagy többé halott. Jézussal együtt feltámadtál. Gyere ki a sírból, és kezdd el élni a feltámadás életét!
Ajánlott Ige: Apostolok Cselekedetei 17:16-34
Apcs 17:16 Athénben pedig, mikor azokat várá Pál, lelke háborog vala ő benne, látván, hogy a város bálványokkal van tele.
Apcs 17:17 Vetekedik vala azért a zsinagógában a zsidókkal és az istenfélő emberekkel, és a piacon mindennap azokkal, akiket előtalált.
Apcs 17:18 Némelyek pedig az epikureus és stoikus filozófusok közül összeakadtak ő vele. És némelyek mondának: Mit akarhat ez a csacsogó mondani? Mások meg: Idegen istenségek hirdetőjének látszik. Mivelhogy a Jézust és a feltámadást hirdeti vala nékik.
Apcs 17:19 És megragadván őt, az Areopágusra vivék, ezt mondván: Vajjon megérthetjük-é mi az az új tudomány, melyet te hirdetsz?
Apcs 17:20 Mert valami idegen dolgokat beszélsz a mi füleinknek: meg akarjuk azért érteni, mik lehetnek ezek.
Apcs 17:21 Az athéniek pedig mindnyájan és az ott lakó jövevények semmi másban nem valának foglalatosok, mint valami újságnak beszélésében és hallgatásában.
Apcs 17:22 Előállván pedig Pál az Areopágusnak közepette, monda: Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon istenfélőknek látlak titeket.
Apcs 17:23 Mert mikor bejárám és szemlélém a ti szentélyeiteket, találkozám egy oltárral is, melyre ez vala ráírva: Ismeretlen Istennek. Akit azért ti nem ismerve tiszteltek, azt hirdetem én néktek.
Apcs 17:24 Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik.
Apcs 17:25 Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ád mindeneknek életet, leheletet és mindent;
Apcs 17:26 És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait;
Apcs 17:27 Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem:
Apcs 17:28 Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk; miképpen a költőitek közül is mondották némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk.
Apcs 17:29 Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség.
Apcs 17:30 E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek:
Apcs 17:31 Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból.
Apcs 17:32 Mikor pedig a halottak feltámadásáról hallottak, némelyek gúnyolódtak; mások pedig mondának: Majd még meghallgatunk téged e felől.
Apcs 17:33 És ilyen módon Pál kiméne azok közül.
Apcs 17:34 Némely férfiak azonban csatlakozván ő hozzá, hivének; ezek között az areopágita Dienes is, és egy Damaris nevű asszony, és mások ő velök.
Apcs 17:16 Athénben pedig, mikor azokat várá Pál, lelke háborog vala ő benne, látván, hogy a város bálványokkal van tele.
Apcs 17:17 Vetekedik vala azért a zsinagógában a zsidókkal és az istenfélő emberekkel, és a piacon mindennap azokkal, akiket előtalált.
Apcs 17:18 Némelyek pedig az epikureus és stoikus filozófusok közül összeakadtak ő vele. És némelyek mondának: Mit akarhat ez a csacsogó mondani? Mások meg: Idegen istenségek hirdetőjének látszik. Mivelhogy a Jézust és a feltámadást hirdeti vala nékik.
Apcs 17:19 És megragadván őt, az Areopágusra vivék, ezt mondván: Vajjon megérthetjük-é mi az az új tudomány, melyet te hirdetsz?
Apcs 17:20 Mert valami idegen dolgokat beszélsz a mi füleinknek: meg akarjuk azért érteni, mik lehetnek ezek.
Apcs 17:21 Az athéniek pedig mindnyájan és az ott lakó jövevények semmi másban nem valának foglalatosok, mint valami újságnak beszélésében és hallgatásában.
Apcs 17:22 Előállván pedig Pál az Areopágusnak közepette, monda: Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon istenfélőknek látlak titeket.
Apcs 17:23 Mert mikor bejárám és szemlélém a ti szentélyeiteket, találkozám egy oltárral is, melyre ez vala ráírva: Ismeretlen Istennek. Akit azért ti nem ismerve tiszteltek, azt hirdetem én néktek.
Apcs 17:24 Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik.
Apcs 17:25 Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ád mindeneknek életet, leheletet és mindent;
Apcs 17:26 És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait;
Apcs 17:27 Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem:
Apcs 17:28 Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk; miképpen a költőitek közül is mondották némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk.
Apcs 17:29 Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség.
Apcs 17:30 E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek:
Apcs 17:31 Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból.
Apcs 17:32 Mikor pedig a halottak feltámadásáról hallottak, némelyek gúnyolódtak; mások pedig mondának: Majd még meghallgatunk téged e felől.
Apcs 17:33 És ilyen módon Pál kiméne azok közül.
Apcs 17:34 Némely férfiak azonban csatlakozván ő hozzá, hivének; ezek között az areopágita Dienes is, és egy Damaris nevű asszony, és mások ő velök.
Megtartó erő!
1932. május 11-én tízezres tömeg gyűlt össze Camp Kearney-n, san Diegóban, Kaliforniában, hogy üdvözölje a világ legnagyobb kormányozható légi járművét, az Egyesült Államok haditengerészetének nyolcmillió dolláros USS AKRON nevű léghajóját. A kikötés sikeresnek tűnt. Aztán egyszer csak megpattant a két rögzítő kábel egyikét tartó horgonygyűrű, és a kb 250 méter magasban levő léghajó emelkedni kezdett. Két csapat tengerész igyekezett a kábelekhez rögzített segédkötelekkel a kikötő árboc felé irányítani az Akront, de egy erős széllökés bele kapott, az óriás léghajó elszabadult, és többeket akik a kötelekbe kapaszkodtak 5-10 méter magasba emelt. Volt, aki elengedte a kötelet és le zuhant, többen meg sérültek. Végül csak hárman lógtak a százméteres kábelen, s az Akron tovább emelkedett. Nem sokkal később a három közül kettőnek el fogyott az ereje, és az 50-60 méteres magasságból lezuhanva szörnyet haltak. A harmadik, egy 19 éves oklahomai közlegény beakasztotta a lábát valami fafogantyúba , a maradék kötelet pedig gyorsan maga köré tekerte. A hajó közben már 600 m magasra emelkedett. Fél óra telt így el, és a távoli alak mozogni látszott-életben volt! A tengerész kétórás megpróbáltatása úgy ért véget, hogy a legénységnek sikerült óvatosan felhúznia a hajóba, mi közben az Akron továbbra is San Diegó felett körözött. Utóbb faggatták:
-Hogy bírtad ilyen sokáig tartani magad?
Azt felelte:
- Nem én tartottam magam. Amikor láttam, hogy a leugráshoz már túl magasan vagyok, magam köré tekertem a kötelet. Szóval nem én tartottam a kötelet, hanem a kötél tartott engem!
Amíg lent ordítottak és sikítottak, ő odafenn gyönyörködött a kilátásban. Nem abban bízott, hogy képes lesz kitartani, hanem abban, hogy a kötél megtartja. A kötélen himbálózott szabadon.
Éppen erről beszél Isten Igéje: „Legyetek erősek az Úrban, és az Ő hatalmas erejében!” Kösd magad köré Isten ígéreteit, és himbálózz szabadon!!! Érezd jól magad! Ha a magad erejéből próbálsz kitartani, egy idő után úgyis kimerülsz! Bizony agyafúrt ellenséggel állunk szemben, de hála Istennek, képesek vagyunk ellenállni neki!
Kenneth.E. Hagin: Legyőzöttségből győzelembe c. könyvéből!
KENNETH : A hittől az ismeretig!
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
De mindezekben győzteseknél is többek vagyunk Őáltala, aki minket szeretett.
– Róma 8:37
A Biblia királyoknak és papoknak nevez bennünket (Jelenések 1:6) és győzteseknek a világ fölött. (János 5:4) Sokunk számára ezek a kifejezések még nem váltak teljesen valóságossá. Még most tanuljuk, kik vagyunkvalójában.
Ha megnézed az 1 Krónika 14-et, látni fogod, hogy Dávidnak is hasonló problémája volt. Sámuel próféta királlyá kente őt tizenéves korában. Éveken keresztül tudta, hogy egy nap Izrael fölött fog uralkodni. Mégis, valahogy nem igazán jött valóságba a dolog.
De nézd meg, mi történik a 2. versben. „És megismeré Dávid, hogy az Úr őt megerősítette a királyságban Izrael felett, mivelhogy igen felmagasztaltatott az ő országa az Ő népéért, az Izraelért.” Végül meglátta! Dávid megértette, hogy az Úr megerősítette őt a királyságban. El tudom képzelni, ahogy mondogatta magának: „Király vagyok. Tényleg király vagyok! KIRÁLY VAGYOK!” Abban a pillanatban Dávid már nem csupán gondolkozott azon, hogy milyen lenne királynak lenni, hanem tényleg az volt. Látta magát királynak.
Mi köze van ennek hozzád és hozzám? Dávidhoz hasonlóan, nekünk is királyi hivatal adatott. De csak hahiszünk benne, akkor tudjuk gyakorolni a hatalmat, ami együtt jár ezzel a hivatallal.
Ha beteg vagy, akár ötvenszer is kijelentheted, hogy „Jézus sebeiben meggyógyultam”. Reménykedhetsz a gyógyulásban. Próbálhatsz hinni a gyógyulásban, amíg meg nem őszülsz. De ha nem látod magadat teljesnek és egészségesnek Krisztus Jézusban, ha betegnek látod magad, nem pedig egészségesnek, akkor nem kapsz természetfeletti segítséget. Mégis, ha egyszer kijelentést kapsz arról, hogy valóban egészséges vagy, akkor senki – még az ördög sem – lesz képes megakadályozni, hogy meggyógyulj.
Lakozz Isten Igéjében, és így lépj tovább arról a pontról, ahol csak megpróbálod elhinni a dolgot, oda, aholmár tudod! Gyakorold, hogy az Ige szemével tekintesz magadra, egészen addig, amíg meg nem látod a valóságát annak, hogy Krisztusban király vagy!
Igei olvasmány: Efézus 1:3-23
2013. március 26.
Ige: Az ember engedetlensége átok alá helyezte a teremtett világot!
„Mert
a teremtett világ [vagyis a teremtmények,
és az egész természet] sóvárogva [epedő sóvársággal, feszülten] várja az
Isten fiainak megjelenését [megnyilvánulását; kijelentését; kinyilatkozását]
Mert a teremtett világ hiábavalóság [mulandóság, üresség, haszontalanság, sikertelenség]
alá vettetett [és minden teremtmény
mulandóságnak van alávetve] nem önként, [nem önszántából, készségesen, és szabad akaratból] hanem azért, [és az által] aki az alá vetette” (Róm.
8,19-20)
Mert bár már: „… most Isten
gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk,
hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt
látni, amint van (amilyen valójában)” (1 Ján. 3,2).
Az egész teremtett világ
pedig azt várja, hogy visszaálljon az eredeti –
a teremtéskori, vagyis paradicsomi – állapot, és: „A farkas és bárány
együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik, és a kígyónak por
lesz az ő kenyere. Nem ártanak, és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén;
így szól az Úr”
„… mert teljes lészen a föld az Úr
ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják. És lesz ama napon, hogy Isai
gyökeréhez, aki a népek zászlója lészen, eljőnek a pogányok, és az ő nyugodalma
dicsőség lészen” (Ésa. 65,25; 11,9-10).
És hogy ki helyezte
átok alá az egész teremtett világot, arról így tesz bizonyságot Isten Igéje: „A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei
vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan
azt mondta az Isten, hogy a kertnek egyetlen fájáról se egyetek? És monda az
asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; De annak a fának
gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek,
azt meg se illessétek (ne is érintsétek), hogy meg ne haljatok. És monda a
kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; Hanem tudja az Isten, hogy amely
napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint
az Isten: jónak és gonosznak tudói.
És látá az
asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek (és csábítja a szemet), és kivánatos az a fa a bölcseségért (mert okossá tesz): szakaszta azért annak gyümölcséből, és
evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék” (1 Móz. 3,1-6).
És az Úr kijelenti az
engedetlenség következményét, azt mondva: „Az
embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a
fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott ('árar: átkot hoztál, és átok alá helyeződött a
föld) miattad, fáradsággal élsz
belőle egész életedben! Töviset és bogácskórót
terem tenéked; s eszed a mezőnek fűvét. Arcod verejtékével eszed a kenyeret,
míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél. Bizony por vagy, és vissza fogsz
térni a porba!” (1 Móz. 3,17-19).
A prédikátoron keresztül hangzik a kijelentés
arról, hogy így lett az élet értelmetlenné: „Mi haszna van az
embernek minden fáradozásából, ha fáradozik a nap alatt? Nemzedékek jönnek,
nemzedékek mennek, de a föld örökké megmarad. Fölkel a nap, és lemegy a nap,
siet vissza arra a helyre, ahol majd újból fölkel. A szél fúj délre, majd
északnak fordul, körbefordul a szél járása, és visszatér oda, ahonnan elindult.
Minden folyó a tengerbe ömlik, és a tenger mégsem telik meg, pedig ugyanoda
folynak a folyók, újra meg újra oda folynak. Minden dolog fárasztó, el sem
tudja mondani az ember. Szemünk nem győz eleget nézni, fülünk nem tud eleget
hallani. Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni,
mert nincs semmi új a nap alatt” (Préd. 1,3-9).
Dávidon keresztül pedig folytatódik: „Életünk
ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük
hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk” (Zsolt. 90,10).
Pásztor Chris: Fogadd Be A Kegyelmet És Uralkodj
Készítette: József Balogh
Mert ha az egyik bűnesete
miatt uralkodik a halál az egy által, sokkal inkább uralkodnak az életben az
egy Jézus Krisztus által azok, akik a kegyelem bővölködésében és a megigazulás
ajándékában részesültek. (Róma 5:17)
A szó befogadni görög
fordítás a „lambano” ami nem egy passzív befogadásra utal, hanem egy magához
„ragad” vagy „elkap” valamit, ami a tied, megszerezni valamit, elragadni azt.
Különbözik attól, hogy várni valamire, hogy hozzád érkezzen, inkább érd el azt,
kapd el és tedd azt magadévá. A kegyelem bősége, másképpen azt jelenti
„túláradó kegyelem” de ez tévesen van bemutatva. Az a vers leírja a korlátlan
túláradó kegyelmet. Azt jelenti, tőled függ az, hogy annyit vegyél, amennyit
csak akarsz.
Ez volt a jelentése annak,
amit Pál Apostol mondott, amikor azt mondta
Timóteusnak „… légy erős a mi
Urunk Jézus Krisztus Kegyelmébe”.
(Timóteushoz írt II. Levél
2:1). Azt jelenti, fordítsd hasznodra a kegyelmet. Ne
kicsit végy abból, „lambano”
annyi kegyelmet, amennyit csak kívánsz. Fogadj, be annyit amennyire szükséged
van, hogy uralkodj az életbe. Mit is jelent, hogy
uralkodj? Azt jelenti, hogy
ellenőrzést gyakorolni, befolyással és tekintéllyel.
Azt jelenti, hogy kormányozz
és légy a helyzet magaslatán.
Neked megadatott a túláradó
kegyelem, hogy uralkodj az életben. Te nem
majd a menyben fogsz
uralkodni, mert ott nincs semmi, ami fölött neked
uralkodnod kellene. Te
uralkodhatsz, mint király itt a földön, te tekintélyt
gyakorolhatsz itt a földön.
Isten kiöntötte reád az Ő kegyelmét így a démonokat
és a betegségeket a lábaid
alá helyezte, hogy uralkodj minden helyzet felett,
pokol, halál, szegénység és
szükség!
Ez a túláradó kegyelem csak
azoknál működik, akik befogadják azt. A kérdés
az, hogy mennyi kegyelmet
fogadtál be? Emlékezz, azok akik „befogadják”
(lambano) túláradó kegyelem,
hogy uralkodunk az életbe. Ez a te elrendelt 2
időd az uralkodásra, ez a te
időd, hogy megnyilvánítsd az Isten dicsőségét
mindenhol, ezért fogadd be a
kegyelmet, hogy uralkodj. Fordítsd hasznodra
Isten kegyelmét, mert a
kegyelem gazdagon kiöntetett minden emberre (Titus
2:11) megkaptad azért, hogy
kiszóld azt!
Mi az a jó dolog, amire te
vágysz, ami miatt szükséged van kegyelemre?
Esetleg gyógyulás, Isteni
védelem vagy anyagi megerősödés? Neked van elég
kegyelmed arra, hogy betöltsd
Isten célját az életedben. Ragadd meg és tedd
magadévá.
Ima
Drága Atyám, köszönöm a Te
kegyelmed, amit te bőségesen kiöntöttél reám. Köszönöm az igazságosság
ajándékát, ami bátorságot ad nekem a Te jelenlétedbe és uralkodóvá tesz engem
az életbe, mint egy király, a Jézus nevében. Ámen.
TOVÁBBI TANULMÁNYOK:
Jelenések 5:10; Róma 5:20-21
Guti Tünde: A VASÁGY CSAPDÁJA
A mai napig viselem az emlékét a bal kezem
gyűrűsujján. „V” alakú forradás jelzi, hol szakadt szét az ujjbegyem, amikor a
leghevesebb játék és hangos nevetés közepén élesen összecsattant az
összecsukható vaságy, amire előbb ketten-hárman ráhasaltunk, várva, hogy a
hirtelen visszaugrás okozta rázkódás dobjon egyet rajtunk. Ki gondolta volna,
hogy a többedjére kipróbált móka balesettel végződik?
- Egy, kettő, háááááááááááárom! – kiabáltuk,
ahogy a torkunkon kifért.
- Juuuuujjjjjjjjjj! – tarkítottuk, ahogy
emelkedett a hangulat.
- Menj már arrébb! – rikoltotta egyikünk.
- Én
is alig férek el! – feleselt valaki.
Aztán … zsupsz!
Ha lassított felvételen
visszanéznénk, érdekes pillanatképeket láthatnánk. Előbb a kipirult, huncut
szemű arcocskák, aztán a rémület dermedt sápadtsága. Mert mi is történt a
zsupsz után?
Legkisebbként szélre kerültem, és négy éves
fejjel még az izgalmak ellenére is kapaszkodót kerestem a toronyállásba
magasodott matracon. Vesztemre, pont annál a vasdarabnál fogtam meg a
villámgyorsan lehuppanó ágy szélét, ahol az, vízszintesbe érkezéskor pontosan
összeilleszkedik a másik végével. Azaz, illeszkedett volna, mert közte maradt
valami…
Hangos sikoltásomra hirtelen csend lett, és
a vér láttán bepánikolt testvéreim azt hitték, hogy az éles fémek találkozása
levágta az ujjamat. Nem tudom, hogy elájultam-e, mert ezután mintha elszakadt
volna a film. Valószínű, hogy a bátyám tért észhez először, és szaladt szólni
az alattunk lakó házaspárnak, akik jöttek is nyomban, felkaptak, és rohantak
velem a buszhoz – ami nagyon messze volt -, majd valamelyik sebészeten ellátott
egy orvos.
Szép babát rajzoltak a kötésemre, hogy
megvigasztalódjak. Este, a rácsos ágyamban egy ideig még nézegettem mosolygós
száját…
Szegény anyukámnak lehet, hogy jobban fájt,
mint nekem, ami történt, főleg azért, amiért nem lehetett velem a kritikus
percekben… (De esti gimnáziumba járt akkoriban, érettségire készült, és
kénytelen volt néha otthon hagyni minket. Ugyanis amikor a debreceni Bethániában
megtért, és meggyőződéses Krisztus követése nyilvánvalóvá vált, azonnali
hatállyal kitiltották minden középiskolából...)
Dicsőség Istennek, hogy nem történt tragédia
meggondolatlan viháncolásunk közben!
Ha nem is túl gyorsan, de
összeforradt a sebem, és a hepehupás heg sem akadályoz abban, hogy gitárommal
háladalokat kísérjek!
2013. március 14
Dr-Kováts György: DIADALMENET...
„Hála pedig az Istennek, aki
mindenkor DIADALRA VEZET minket a Krisztusban, és az Ő ismeretének illatát
minden helyen megjelenti miáltalunk.” (2Kor 2,14.)
Az istentiszteleten beszéltem
erről:
Az ókori római gondolkodásban
a diadalmenet más volt, mint pusztán a győzelem. A diadalmenet a végleges
győzelem megpecsételése. Elöl a hadvezér, ragyogó harci kocsiban, hadserege ott
vonul vele, és mögötte a foglyok, lefegyverezve, bilincsben, s a hatalmas
zsákmány, amit a győzelemmel megszerzett. A nép pedig körülötte, két oldalt,
ünnepel. Bámul, beszél, és örvendez.
Hol vagy TE ebben? Hátul, a
foglyokkal együtt, megbilincselve – rabszolgaként? Két oldalt, nézőként, akik
csak beszélnek, és bámulnak? Vagy másutt? Az Isten Igéje azt mondja, hogy TE
VELE EGYÜTT EL VAGY REJTVE AZ ISTENBEN. (Kol 3,1-3.) Arra vagy rendelve, hogy
VELE EGYÜTT légy, abban a győzelemben, amit Ő maga megszerzett. A harci
kocsiban, Jézus Krisztus oldalán. Mai kifejezéssel: VIP-ként, rendkívül fontos
személyként, megkülönböztetett helyzetben.
Ezt is jelenti a Péld 22,1:
„Kívánatosabb a jó hírnév nagy gazdagságnál. Ezüstnél és aranynál, a KEDVESSÉG
(megkülönböztetettség, kiváltságosság, kegyelem, kivételezés) jobb.” A te Urad
így néz rád. Szeret, kiemelten, megkülönböztetetten, felemelő módon, megosztva
veled saját győzelmét, országát, erejét, hatalmát. Szeret. Odavesz Maga mellé.
Az Övé vagy. Vele vagy. Győzelmében, diadalában részesít. Ma is. Ámen.
A boldogság helye
Készítette: Keresztény szépségportál
C. H. Spurgeon
www.keresztenyszepsegporta
Áldott amit megérintesz!
Készítette: Élő Víz
Talán ismered Midász király történetét, aki egyszer azt kívánta, hogy minden amit csak megérint változzon arannyá. A kívánsága teljesült. Amihez csak hozzáért: az étel, kertjében a fák és a palotája is arannyá változott! Aztán megölelte a lányát aki szintén aranyszoborrá változott.
Isten tervei még ennél is jobbak a számodra (és mindenféle kellemetlen mellékhatástól mentes). Mindent megáld, amihez hozzáérsz. A Biblia azt mondja:
"Áldást parancsol melléd az Úr...mindenben, amire ráteszed kezedet"
"Áldást bocsát az ÚR...minden vállalkozásodra"
Ez azt jelenti, hogy Isten megáldja, amibe belekezdesz, amit csak megérintesz, legyen az egy másik ember, egy vállalkozás vagy egy tárgyi dolog.
Megáldja a gyermeked, mikor megöleled őt.
Megáldja a gitárodat, amin játszol és felszenteli a rajta játszott zenét. A vállalkozásod virágozni fog. Ha megérintesz egy beteg embert, meggyógyul. Rajtad keresztül minden szükségletét betölti az Úr annak a szűkölködő embernek, akit megérintesz.
A Bibliában minden virágzásnak indult, amit Jézus megérintett. A két vak szeme megnyílt (Máté 9:28-30). Egy özvegyasszony fiának a koporsóját megérintve a fiú felült és beszélni kezdett (Lukács 7:12-15). A leprás megtisztult (Márk 1:40-42). A régi szövetség törvényei szerint senki sem érinthetett meg egy leprást, tisztátalannak tartották. Ha egy tisztátalant érintesz meg tisztátalan leszel. De Jézus érintése után a tisztátalan leprás tisztává lett!
Mindenki áldásban részesült, akit Jézus megérintett. Mivel Szent Szelleme által Jézus benned él, bármi, amit megérintesz áldott lesz. Ő kifizette az árát, hogy ez az áldás a Tiéd lehessen. Szerető kezeit szögekkel szegezték fel a keresztre, ezért ma mindent megáld amit a kezed érint.
Mivel Szent Szelleme által Jézus benned él, áldott lesz minden, amihez hozzáérsz.
V. Mózes 28:8
__________________________ ______________
Áldást parancsol melléd az Úr a te csűreidben és mindenben, amire ráteszed kezedet; és megáld téged azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád néked.
Károli Gáspár fordítás
__________________________ ______________
Joseph Prince
Isten tervei még ennél is jobbak a számodra (és mindenféle kellemetlen mellékhatástól mentes). Mindent megáld, amihez hozzáérsz. A Biblia azt mondja:
"Áldást parancsol melléd az Úr...mindenben, amire ráteszed kezedet"
"Áldást bocsát az ÚR...minden vállalkozásodra"
Ez azt jelenti, hogy Isten megáldja, amibe belekezdesz, amit csak megérintesz, legyen az egy másik ember, egy vállalkozás vagy egy tárgyi dolog.
Megáldja a gyermeked, mikor megöleled őt.
Megáldja a gitárodat, amin játszol és felszenteli a rajta játszott zenét. A vállalkozásod virágozni fog. Ha megérintesz egy beteg embert, meggyógyul. Rajtad keresztül minden szükségletét betölti az Úr annak a szűkölködő embernek, akit megérintesz.
A Bibliában minden virágzásnak indult, amit Jézus megérintett. A két vak szeme megnyílt (Máté 9:28-30). Egy özvegyasszony fiának a koporsóját megérintve a fiú felült és beszélni kezdett (Lukács 7:12-15). A leprás megtisztult (Márk 1:40-42). A régi szövetség törvényei szerint senki sem érinthetett meg egy leprást, tisztátalannak tartották. Ha egy tisztátalant érintesz meg tisztátalan leszel. De Jézus érintése után a tisztátalan leprás tisztává lett!
Mindenki áldásban részesült, akit Jézus megérintett. Mivel Szent Szelleme által Jézus benned él, bármi, amit megérintesz áldott lesz. Ő kifizette az árát, hogy ez az áldás a Tiéd lehessen. Szerető kezeit szögekkel szegezték fel a keresztre, ezért ma mindent megáld amit a kezed érint.
Mivel Szent Szelleme által Jézus benned él, áldott lesz minden, amihez hozzáérsz.
V. Mózes 28:8
__________________________
Áldást parancsol melléd az Úr a te csűreidben és mindenben, amire ráteszed kezedet; és megáld téged azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád néked.
Károli Gáspár fordítás
__________________________
Joseph Prince
2013. március 25.
János Evangélium 5. fejezet: A hitetlenség gyökere az emberek dicsőítése (szerkesztett)
Ján. 5,1 Ezeknek [az
eseményeknek] után ünnepük vala a
zsidóknak [(iúdaiosz): júdeaiaknak],
és felméne Jézus Jeruzsálembe.
Ján. 5,2 Van pedig Jeruzsálemben a Juhkapunál [(probatikosz):
a juhok részére fenntartott kapu, amelyen
át Jeruzsálembe hajthatták őket] egy tó [(kolümbéthra): medence, víztároló], amelyet héberül
Bethesdának [Jelentése: irgalom,
könyörület, kedvesség, kedvezés, kegyelem
háza] neveznek. Öt tornáca [öt oszlopcsarnoka] van.
Ján. 5,3 Ezekben feküvék a betegek, vakok, sánták,
aszkórosok [(khólosz):
sorvadásosak; rokkant, nyomorék, bénák, megmerevedettek, paralízisben szenvedők]
nagy sokasága [nagy tömege], várva a víznek megmozdulását [(kinészisz):
felkavarását].
Ján. 5,4 Mert időnként angyal [az Úr angyala] szálla a tóra [víztároló],
és felzavarta [felkavarta] a vizet:
aki tehát először [legelsőként]
lépett bele a víz felzavarása [felkavarás]
után, meggyógyult, akárminemű betegségben volt [bármilyen betegség gyötörte is].
Ján. 5,5 Vala pedig ott egy ember, aki harmincnyolc
esztendőt töltött [szenvedett]
betegségében [harmincnyolc esztendő óta
feküdt betegen].
Ján. 5,6 Ezt amint (meg)látta
Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta úgy van [hogy már hosszú ideje van ebben az
állapotban]; monda néki: Akarsz-é meggyógyulni [egészséges lenni]
Ján. 5,7 Felele néki a beteg: Uram, nincs emberem [nincs senkim], hogy amikor a víz felzavarodik
[felkavarodik], bevigyen engem a
tóba; és mire én oda érek, más lép be előttem.
Ján. 5,8 Monda néki Jézus: Kelj fel, vedd fel a te
nyoszolyádat, és járj [járkálj, sétálgass]!
Ján. 5,9 És azonnal meggyógyult az ember, és felvevé
nyoszolyáját, és jár [és fel-alá járkált]
vala. Aznap pedig szombat [(sabbat = nyugalom, a heti pihenőnap,
a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás napja] vala.
Ján. 5,10 Mondának azért a zsidók [a júdeaiak] a meggyógyultnak: Szombat [(szabbaton): a heti pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól
való megnyugvás napja] van, nem szabad [és nincs megengedve] néked a nyoszolyádat hordoznod!
Ján. 5,11 Felele nékik: Aki meggyógyított engem, az mondá
nékem: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj [és
járkálj].
Ján. 5,12 Megkérdék azért őt: Ki az az ember, aki mondá
néked: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj [és
járkálj].
Ján. 5,13 A meggyógyult pedig nem tudja vala, hogy ki az;
mert Jézus félre vonult, sokaság [vagyis
nagy tömeg] lévén azon a helyen.
Ján. 5,14 Ezek után találkozék vele Jézus a templomban [(hieron):
szent helyen, / a templom területén], és monda néki: Ímé meggyógyultál;
többé ne vétkezzél, [(méketi): nehogy még tovább is (hamartanó): eltéveszd a célpontot] hogy rosszabbul
ne legyen dolgod [(kheirón): nehogy
valami rosszabb, súlyosabb, fájóbb, nagyobb, gonoszabb ne történjék veled].
Ján. 5,15 Elméne az az ember, és hírül adá [részletesen beszámolt] a zsidóknak [a júdeaiaknak], hogy Jézus az, aki őt
meggyógyította.
Ján. 5,16 És emiatt üldözőbe vevék [(diókó): követték, és megfigyelték] a zsidók [a júdeaiak] Jézust, és meg akarták őt
ölni hogy
ezeket művelte szombaton [(szabbaton) a heti pihenőnapon, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás napja].
Ján. 5,17 Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez
ideig [(arti): amíg
jelenleg] munkálkodik [szüntelenül
megszakítás nélkül (ergadzomai):
működik, és cselekszik], addig én is munkálkodom
[szüntelenül megszakítás nélkül (ergadzomai): működök, és cselekszem].
Ján. 5,18 E miatt aztán még inkább [életére törtek], és meg akarták őt ölni a zsidók [és még inkább azon voltak, és (dzéteó): és igyekeztek, és arra törekedte a júdeaiak, hogy megöljék]. Mivel nem csak a szombatot [(szabbaton):
a heti pihenőnap, a világi
elfoglaltságoktól való megnyugvás napját] rontotta [törte, és szegte] meg, hanem az Istent
is saját Atyjának mondotta, [és így]
egyenlővé tévén magát az Istennel.
Ján. 5,19 Felele azért Jézus, és monda nékik: Bizony, bizony
mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet [semmit
sem képes tenni] önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert amiket
az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképpen [hozzá hasonló módon] a Fiú is cselekszi.
Ján. 5,20 Mert az Atya szereti a Fiút [és kedvét leli a Fiúban, és a
barátja], és mindent megmutat néki, amiket ő maga cselekszik; és ezeknél
nagyobb dolgokat is mutat majd néki, hogy ti csodálkozzatok [sőt még nagyobb feladatokat is fog rábízni,
hogy ti megdöbbenjetek].
Ján. 5,21 Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és
megeleveníti [életre kelti őket, és élővé teszi, életet adva nekik], úgy a
Fiú is, akiket akar, megelevenít [és
életre kelti azokat, akiket akar, életet adva nekik].
Ján. 5,22 Mert az Atya nem ítél senkit [(krinó):
vagyis nem választ el, és válogat ki, nem
különít el, és választ ki; nem emel ki, és nem ítél meg, vagyis nem hozza
helyre a helytelent]. Hanem az ítéletet [(kriszisz): a megkülönböztetést, különbségtételt, döntést,
és megítélést, vagyis: hogy helyrehozza a helytelent] egészen a Fiúnak adta
[teljesen a Fiúra bízta];
Ján. 5,23 Hogy mindenki úgy tisztelje [(timaó):
értékelje, és becsülje] a Fiút,
miként tisztelik [(timaó): értékelik,
és becsülik] az Atyát. Aki nem tiszteli [(timaó): értékeli, és becsüli] a Fiút, nem
tiszteli [(timaó): értékeli,
és becsüli] az Atyát, aki elküldte őt.
Ján. 5,24 Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én
beszédemet [(logoszomat): igémet]
hallja [(akúó): és hallgat
rá, megérti, és felfogja] és hisz annak, [(piszteuó): és bízik abban], aki engem elbocsátott [(pempó):
elküldött], örök [az
örökkévalóságon át tartó, vagyis természetfeletti] élete van. És nem
megy a kárhozatra [vagyis (kriszisz) az ítéletre],
hanem általment a halálból az életre.
Ján. 5,25 Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő [(erkhomai): bekövetkezik] az idő, és az most [(nün):
jelenleg] vagyon, mikor a halottak
hallják [(akúó): meghallják,
felfogják, és megértik] az Isten Fiának szavát [(phóné): hangját, beszédét]. És akik hallják [(akúó): meghallják, felfogják, és megértik],
élnek [(dzaó): életre
kelnek].
Ján. 5,26 Mert amiként az Atyának élete van önmagában [önmagában birtokolja az életet], akként
adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában, [hogy önmagában bírja az életet]. »Más fordítás: Ahogyan az Atya az élet forrása, ugyanúgy a
Fiúnak is megadta, hogy az élet forrása legyen.
Ján. 5,27 És (telj)hatalmat
[(exúszia): felhatalmazást,
hatalmat, tekintélyt, jogot, jogosultságot] ada néki az ítélettételre is [(kriszisz):
döntésre, megkülönböztetésre,
különbségtételre, változásra], mivelhogy embernek fia [mert ember].
Ján. 5,28 Ne csodálkozzatok [és ne lepődjetek meg] ezen: mert eljő [(erkhomai): megérkezik, bekövetkezik] az óra [az alkalmas idő], amelyben mindazok, akik
a koporsókban [a sírokban] vannak,
meghallják [(akúó): felfogják,
és megértik] az ő szavát [az ő
hangját, és beszédét].
Ján. 5,29 És kijőnek. akik a jót [(agathosz): szeretetre méltó dolgokat] cselekedték,
az élet feltámadására [az életet jelentő feltámadásra,
a már most jelenlévő élet birtoklására]. Akik pedig a gonoszt [(phaulosz):
értéktelen, hitvány, haszontalan,
hatástalan] művelték [(prasszó): "praktizál", azaz ismételten vagy szokásosan gyakorol, és jól
érzi magát benne], a kárhozat [(kriszisz): döntés, következményeként elszenvedett
válság, krízis] feltámadására.
Ján. 5,30 Én semmit sem cselekedhetem [és semmit sem vagyok képes tenni] magamtól. amint hallok, úgy [és a szerint] ítélek [(krinó):
döntök, határozok el], és az én
ítéletem [(kriszisz): döntésem]
igazságos [(dikaiosz):
jogos, méltányos, pártatlan]. Mert
nem a magam akaratát keresem [(theléma): nem a saját elhatározásomat követem],
hanem annak akaratát [(theléma dzéteó): elhatározását kutatom,
vizsgálom, törekszem, igyekszem követni], aki elküldött engem, az Atyáét.
Ján. 5,31 Ha én teszek bizonyságot magamról, az én
bizonyságtételem nem igaz [Más fordítás: ha
én magamról tennék bizonyságot, akkor az én bizonyságtételem nem volna hiteles,
és nem volna érvényes].
Ján. 5,32 Más az, aki bizonyságot tesz rólam; és tudom, hogy
igaz az a bizonyságtétel [és hiteles a
tanúsága], amellyel bizonyságot tesz rólam [amellyel rólam tanúskodik].
Ján. 5,33 Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizonyságot tett az
igazságról [Más fordítás: Ti Jánoshoz
követeket küldöttetek el, és előttetek áll az ő bizonyságtétele, melyet ő az
igazságról (alétheia:
a valóságról) tett].
Ján. 5,34 De én nem embertől nyerem a bizonyságtételt [azonban én nem fogadok el emberektől
tanúságtételt, mert mellettem nem ember tanúskodik]; hanem ezeket azért
mondom, hogy ti megtartassatok [(szódzó): megmeneküljetek, megszabaduljatok, és életben
tartassatok].
Ján. 5,35 Ő az égő [(kaió): a
fellángoló] és fénylő [(phainó): felragyogó]
szövétnek [és világító fáklya] vala,
[ő volt a mécses, mely égett, ragyogott,
és világított] ti pedig csak egy ideig [csak
ideig-óráig] akartatok örvendezni [gyönyörködni
és ujjongani] az ő világosságában [az
Ő fényében].
Ján. 5,36 De nékem nagyobb bizonyságom van [nagyobb tanúságtétel szól mellettem] a
Jánosénál. Mert azok a dolgok [(ergon): azok a feladatok és cselekedetek], amelyeket rám
bízott az Atya, hogy elvégezzem [hogy
teljesítsem, és hogy véghezvigyem]
azokat, azok a dolgok [azok a feladatok és cselekedetek], amelyeket én
cselekszem, tesznek bizonyságot rólam [és
arról], hogy az Atya küldött engem.
Ján. 5,37 Aki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot
tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát [(eidosz): megjelenését,
látható formáját, vagyis Őt
magát] nem láttátok.
Ján. 5,38 Az ő igéje [(logosza)] sincs
maradandóan [és nem marad] bennetek:
mert akit ő elküldött, ti annak nem hisztek.
Ján. 5,39 Tudakozzátok [(ereunaó): kutatjátok,
tanulmányozzátok, és megpróbáljátok megérteni] az írásokat, mert azt
[(dokeó): gondoljátok, és] hiszitek, hogy
azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam
[Más fordítás: pedig azok rólam tesznek
bizonyságot].
Ján. 5,40 És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen [hogy életet kapjatok, és nyerjetek]!
Ján. 5,41 Dicsőséget [(doxa): elismerést, tisztességet, megbecsülést, dicséretet]
emberektől nem nyerek [és nem fogadok el].
Ján. 5,42 De ismerlek benneteket, [és rólatok viszont tudom] hogy az Istennek szeretete nincs meg
bennetek:
Ján. 5,43 Én az én Atyám nevében [(onoma): hatalmával,
és tekintélyével] jöttem, és nem [mégsem] fogadtatok be engem; ha más jőne a [(idiosz): saját] maga nevében, azt befogadnátok.
Ján. 5,44 Mi módon [(pósz): és
hogyan] hihettek ti [hogy volnátok
képesek hitre jutni], akik egymástól nyertek dicsőséget [(doxa):
tekintélyt, tisztességet megbecsülést,
dicséretet]. És azt a dicsőséget [(doxa): méltóságot, tekintélyt, tisztességet
megbecsülést, dicséretet], amely az egy [(monosz): az egyetlen, az egyedüli] Istentől van,
nem keresitek [(dzéteó): kutatjátok,
nem törekedtek utána, és nem vágytok rá]?
Ján. 5,45 Ne állítsátok [nehogy azt
gondoljátok, (dokeó):
ne feltételezzétek, és ne higgyétek],
hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van aki vádol titeket, Mózes,
akiben ti reménykedtetek.
Ján. 5,46 Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert [(gar):
ugyanis] énrólam írt ő.
Ján. 5,47 Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mi módon hisztek az én
beszédeimnek [(réma): kijelentéseimnek,
élő igéimnek].
Ima
„És ezek a szavak, amelyekkel imádkoztam az Úr
előtt, legyenek jelen az Úr előtt a mi Istenünk előtt éjjel és nappal, hogy
ítéletet tegyen az ő szolgájának és az ő népének, az Izráelnek, minden időben,
hogy megismerjék a földön minden népek, hogy csak az Úr az Isten, és hogy
őkívülötte nincsen más” (1 Kir. 8,59-60)
Mennyit ér?
"Egy kosárlabda az én kezemben kb.
3000 forintot ér. Michael Jordan kezében kb. 290 milliót. Attól függ, kinek a
kezében van. Két hal és öt kenyér az én kezemben két halas szendvics: a
tízóraim. Öt kenyér és két hal Jézus kezében jóllakat ezreket. Attól függ,
kinek a kezében van. [...] Tedd le a törődöttségedet, a félelmeidet, az
aggódásaidat,a reményeidet, az álmaidat, az életed, a kapcsolataidat, a
családodat, és az egyházadat Isten kezébe, Hiszen tudod: ATTÓL FÜGG, KINEK A
KEZÉBEN VAN!"
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)