„Szenteld
meg őket az igazsággal: a Te Igéd igazság” (Ján. 17)
2013. január 29.
.jpg)
A hála eredménye
Aki
hálával áldozik, az dicsőít engem, aki az útra vigyáz, annak mutatom meg
Istennek szbadítását. (Zsolt. 50,23)
Imádság:
Uram, köszönöm, hogy Te nem válogatsz.
Mindenkihez egyformán szólsz:
„Ha meg nem tértek,és olyanok nem lesztek,mint a
kisgyermekek, …”
Gyermek szeretnék lenni, a Tied.
Szüntelen tisztuló lélekkel térve meg Tehozzád, Uram.
Példaként, aki mindig Rád mutat.
Ámen
(Hajdú Zoltán Levente)
A nap gondolata: Isten ígéreteiről
Saját tehetetlenségünk semmit sem változtat Isten
ígéretein. (Spurgeon)
Isten létezik
„Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát
nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben
élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta
értem” (Galata 2:20)
Egy lelkész írását olvastam a múltkorában. Így hangzott:
Egy társaságban egyszer Istenről beszélgettünk. Elhangzottak
érvek és ellenérvek. Aztán a beszélgetést egy furcsa mondat rekesztette be:„Á,
te úgysem mondhatsz mást, mint azt, hogy Isten létezik. Neked hivatalból hinned
kell! Te ebből élsz!” A többiek helyeseltek, és itt a vita véget ért.
Hiába is mondtam volna bármit. Már senki sem volt kíváncsi rám, mert én
hivatalból „Istenből élek”, Ő a munkám...
Sokszor eszembe jut azóta is ez a beszélgetés, és ez a
mondat. Lelkész vagyok, „hivatásos” hívő, ha egyáltalán van ilyen kategória. És
mégsem vagyok hivatalból hívő, és nem ezért nem mondok mást. Mert nem tudnám
elképzelni az életemet másként, mint a Biblia Istenében hívő emberként. Ha a
hívatásomat nem végezhetném többé, ha valamilyen oknál fogva nem lehetnék többé
lelkész, akkor sem szűnnék meg hívő ember lenni. Miért? Mert ha az Istenbe
vetett hitemet veszteném el, akkor életem lényegét veszteném el. Olyan lenne
ez, mintha megszűnne körülöttem az éltető oxigén: megfulladnék. Olyan ez,
mintha a focimeccsen egyszerre eltűnne a labda, és csak 22 ember lézengne fönn
a pályán céltalanul.
Jézus nélkül semmi
az életed? Az enyém igen! Örülök, hogy Benne és Vele élhetek!
Krisztus követése a dicsőségbe vezet
Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok,
ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az
Atya" (Jn 12,26).
A legmagasabb rendű szolgálat az Ő követése. Ha Krisztus
szolgája akarok lenni, követőjévé kell lennem. Ha Jézus Krisztus nevének
dicsőséget akarunk szerezni, akkor a legjobb, ha mindenben úgy igyekszünk
cselekedni, ahogyan Ő cselekedett. Ez legyen a szemem előtt mindennap.
Ha követem az Úr Jézust, Ő társam lesz; ha olyanná leszek,
mint Ő, akkor vele lehetek. Ha itt a földön igyekeztem a követője lenni, akkor,
ha majd eljön az ideje, felvisz engem, hogy odafönt vele lakozzam mindörökké.
Urunk a szenvedés után királyi trónusra ült: mi is, miután itt a földön egy
ideig szenvedtünk vele együtt, megérkezünk majd a dicsőségbe. Ahogy az Úr Jézus
élete a feltámadásban dicsőült meg, a mi életünknek is ez a reménysége. Ha
követjük a megaláztatásban, vele leszünk a dicsőségben is. Jöjj én szívem,
bátorodjál fel, és járj az Úr vérrel jelzett lábnyomában!
Ne feledjük azt sem, hogy az Atya megbecsüli azokat, akik
követik Krisztust. Ha látja az Úr Jézushoz való hűségemet, megbecsülésének és
szeretetének számtalan jelével halmoz el Fia érdeméért. Semmilyen más
kitüntetés nem közelítheti ezt meg. Fejedelmek és királyok a megbecsülésnek
csak az árnyékát adhatják, az igazi dicsőség csak az Atyától jöhet. Ezért én
lelkem, ragaszkodjál az Úr Jézushoz még jobban, mint valaha!
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok
A hit és az erő embere
Készítette: Ilda Kemi
W. Hacking: Smith Wigglesworth titkai (részlet)
A hit és az erő embere
.... a Smith Wigglesworth-szel való első találkozásom során abban a kiváltságban volt részem, hogy egy nagyszerű gyógyító csoda tanúja lehettem, amikor mozgássérült barátunk megszabadult a sátán kezéből. Isten a szemünk láttára tette ezt a csodát, és az általa használt edény Smith Wigglesworth volt.
Ha azt a sok csodát, amelyet Isten e szolgáján keresztül tett, összegyűjtenék és feljegyeznék, egy kötetnyi rendkívüli bizonyság jönne ki belőle az Úr Jézus Krisztus gyógyító erejéről.
E szeretett szolgálótestvér munkálkodása által az évek során a vakok látni, a sánták járni kezdtek, mindenféle betegség meggyógyult, golyvák és rákok tűntek el, még a halottak isfeltámadtak. (Sokat lehetne még erről beszélni, de nem az a célom, hogy hosszasan foglalkozzam Smith Wigglesworth gyógyító szolgálatával.)
Az összejövetelein az egyik sokat énekelt himnusz ez volt: „Annak minden lehetséges, aki Jézus nevében hinni képes.”
Egy refrén pedig, amellyel nagyon szeretett indítani, így szólt: „Csak higgy!”
Gyógyító szolgálatában főleg – és azt hiszem, mondhatjuk: jellemző módon – Smith Wigglesworth az Ige alapján az olajjal történő megkenetésben és különösen a Márk 6:13-ban hitt:
Megkentek... sokakat olajjal, akik betegek voltak, és meggyógyították őket.
Speciálisan legyártatott egy kis celluloid palackot a saját használatára. Ezeket a palackokat
jelképes összegért adták el, és több százat használtak szolgálótestvérek és mások, akik a betegekért imádkoztak.
A fekete talpra a következő szavakat vésték:
WIGGLESWORTH, 70 VICTOR ROAD, BRADFORD
Általánosan úgy tartották abban az időben, hogy egy prédikátor csak félig volt felszerelve, ha nem hordott magánál egyet ezekből a zsebméretű olajos palackokból.
W. Hacking
Smith Wigglesworth titkai
Fordította: Gál Csaba
Amana 7 Kiadó
2004
A mű az alábbi kiadás alapján készült:
Secrets of Smith Wigglesworth
by W. Hacking
ISBN 963-
A hit és az erő embere
.... a Smith Wigglesworth-szel való első találkozásom során abban a kiváltságban volt részem, hogy egy nagyszerű gyógyító csoda tanúja lehettem, amikor mozgássérült barátunk megszabadult a sátán kezéből. Isten a szemünk láttára tette ezt a csodát, és az általa használt edény Smith Wigglesworth volt.
Ha azt a sok csodát, amelyet Isten e szolgáján keresztül tett, összegyűjtenék és feljegyeznék, egy kötetnyi rendkívüli bizonyság jönne ki belőle az Úr Jézus Krisztus gyógyító erejéről.
E szeretett szolgálótestvér munkálkodása által az évek során a vakok látni, a sánták járni kezdtek, mindenféle betegség meggyógyult, golyvák és rákok tűntek el, még a halottak isfeltámadtak. (Sokat lehetne még erről beszélni, de nem az a célom, hogy hosszasan foglalkozzam Smith Wigglesworth gyógyító szolgálatával.)
Az összejövetelein az egyik sokat énekelt himnusz ez volt: „Annak minden lehetséges, aki Jézus nevében hinni képes.”
Egy refrén pedig, amellyel nagyon szeretett indítani, így szólt: „Csak higgy!”
Gyógyító szolgálatában főleg – és azt hiszem, mondhatjuk: jellemző módon – Smith Wigglesworth az Ige alapján az olajjal történő megkenetésben és különösen a Márk 6:13-ban hitt:
Megkentek... sokakat olajjal, akik betegek voltak, és meggyógyították őket.
Speciálisan legyártatott egy kis celluloid palackot a saját használatára. Ezeket a palackokat
jelképes összegért adták el, és több százat használtak szolgálótestvérek és mások, akik a betegekért imádkoztak.
A fekete talpra a következő szavakat vésték:
WIGGLESWORTH, 70 VICTOR ROAD, BRADFORD
Általánosan úgy tartották abban az időben, hogy egy prédikátor csak félig volt felszerelve, ha nem hordott magánál egyet ezekből a zsebméretű olajos palackokból.
W. Hacking
Smith Wigglesworth titkai
Fordította: Gál Csaba
Amana 7 Kiadó
2004
A mű az alábbi kiadás alapján készült:
Secrets of Smith Wigglesworth
by W. Hacking
ISBN 963-
Szerezd vissza az örömöd
Ma van a napja, hogy visszaszerezd! Itt az idő, hogy izgalom töltsön el a jövőd miatt, és megtanulj élvezni minden egyes napot.
Ha nem hozol tudatos erőfeszítést, hogy megtartsd az örömöd, évről évre egyre komorabbá válsz. Az ellenség nem csak téged foszt meg az örömtől, ami a tiéd, hanem megfosztja a családodat és barátaidat az ajándéktól, amit ezáltal nekik adhatnál. Amikor örülsz, használhatod ezt arra, hogy hatással légy a körülötted lévő emberekre. Az öröm erő, és amikor örömöd van, erőt adhatsz azoknak az embereknek, akiket Isten az életedbe helyezett.
Ma húzd meg a vonalat a homokban, és mondd: „Ennyi. Nem fogok még egy napot leélni negatívan, csüggedten, kedvetlenül és morcosan. Mosolyogni fogok! Boldogan fogom élni az életemet.” Határozd el magad, hogy engeded, hogy az Őbenne való hited betöltsön téged kibeszélhetetlen és megdicsőült örömmel, hogy áldás lehess mindenhol, ahova csak mégy!
Ima a mai napra:
Mennyei Atyám, köszönöm a Te szeretetedet. Köszönöm, hogy kiválasztottál engem, és a Te képmásodra formálsz engem. Ma, hívlak Téged, hogy tölts be engem a Te kibeszélhetetlen és dicsőült örömöddel, hogy áldás lehessek az emberek számára, akiket az életembe helyeztél. Jézus nevében. Ámen.
Fordította: Horváth Lídia
RUFF TIBOR: A BÖLCS EMBER.
Készítette: Bölcsesség Biblia
A következőkben láthatjuk a különbséget a köznapi és a bibliai bölcsesség fogalma között és megismerkedhetünk, az igazi bölcs ember főbb jellemzőivel. Mindezeket a Példabeszédek és a Prédikátor könyve alapján mutatom be, illetve a köznapi fogalmat saját tapasztalatom szerint.
Szó lesz a bölcsesség eredetéről és annak az embernek a beszédéről, kapcsolatairól és viselkedéséről, aki bölcsességet kapott. Elsőként a bölcs ember köznapi fogalmát nézzük meg. Azokat az embereket szokták bölcsnek hívni általában, akik sokat tanultak és sok ismeretük van, tehát úgy gondolják, hogy az ismeret bölcsé tesz, pedig ez nem minden esetben van így. Aztán azokat is szokták bölcsnek nevezni akik, megfontoltak, tapasztaltak és ítélőképességük érett, ezenkívül esetleg az okost, a higgadtat és a rugalmast. Ahogy a népi mondás tartja: az okos ember más kárán tanul. Az okosság és a bölcsesség közel áll egymáshoz - mert az okos általában bölcs is -, ezért ebből megtudjuk, hogy aki bölcs az odafigyel környezetében történő eseményekre és ezek befolyásolják a tetteit. Van egy mese a három kismalac története, ahol az első kismalac pozdorjából építette a házát, a második fából, a harmadik kőből építette, ezért azt nem tudta a farkas tönkre tenni, bármivel is próbálkozott. Ezek miatt a harmadik kismalacot lehet bölcsnek tekinteni, mert okos és előrelátó volt. A bölcsesség az ismeret okos felhasználásához kell.
Ezekben persze van igazság, de a bölcsességet leginkább emberinek és tanulás útján megszerezhetőnek tekintik és felmerül a kérdés, hogy valóban így van-e, avagy sem. Szokás azokat is bölcsnek gondolni, akik ügyeskedésekkel valahogy mindenből kimásznak és úgy látszik, hogy mindig minden a legnagyobb rendben van velük. Az idős tudósokat, filozófusokat is szokták bölcseknek hívni, habár ez manapság már nem annyira jellemző, de régebben így volt.
Most pedig lássuk, hogyan lehetünk valóban bölcsek, tehát milyen a bibliai bölcs ember. Először is azt kell leszögeznünk, hogy a bölcsesség honnan vagy kitől származik. A Példabeszédek és a Prédikátor könyvéből nagyon világosan kitűnik, hogy a bölcsesség az Úr lakhelye, ezért tőle van és nincs ellene sem bölcsesség, sem értelem, sem pedig tanács. Nem emberből fakad az igazi bölcsesség, ezt pedig nagyon jól tudta Salamon és Agur a két említett könyv írói. Isten bölcsességét már abból is láthatjuk, ahogyan és amilyenre megalkotta ezt a földet, amin élhetünk. Bölcsek akkor lehetünk, ha féljük az Urat, mert ez a kiindulópontja annak, hogy igazából azok lehessünk, tehát nem a magunk elgondolása szerint, mert aki magát hiszi bölcsnek az minden bizonnyal távol áll attól, vagyis bolond, sőt még annál is reménytelenebb. Az alázatosak tudnak bölcsek lenni és akik tudják, hogy Istenhez kell kiáltani ahhoz, hogy megkaphassák ezt, az Úr pedig adja is az igazaknak, akik a gonoszt kerülik. Az az ember, aki ilyen módon bölcs, az tudja és felfogja azt is, hogy nem értheti meg az Isten összes dolgát, alkotását és tevékenységét, sem a földieket, sem pedig a mennyeieket. Tehát tisztában van saját értelmi, szellemi, fizikai és egyéb korlátaival és nem próbálkozik meg azok túllépésével, szóval nem akar semmiképp sem tovább nyújtózkodni, mint ameddig a takarója elér. Ezeknek az embereknek a cselekedeteit Isten irányítja, így aztán nem kerülnek olyan helyzetekbe, mint akiknek tetteit nem ő irányítja és mondjuk részeg lesz vagy ehhez hasonlóak. Aki pedig azt hiszi, hogy régen jobb volt, mint ma, az nem lehet bölcs. A bölcs emberre jellemző az, hogy odafigyel a másik bölcs ember mondásaira. Ilyen mondásokkal van telis-tele a Példabeszédek és a Prédikátor könyve is, sőt a Példabeszédek könyvének az első fejezetében megtudhatjuk, hogy az egész könyv abból a célból íródott a számunkra, hogy bölcsességet tudjunk belőle tanulni. Bölcs emberként gyarapítsuk a tudásunkat azért, hogy a másik bölcsnek beszédét meg tudjuk érteni.
Aztán azt is megtudjuk, hogy nagyon fontos odafigyelni a bölcsességre, mert ezt nagyon sokszor leírja Salamon. Kiderül az is, hogy mit jelent odafigyelni erre. Azt jelenti, hogy a tudományra és a tanácsokra figyelni, ha ezt megtesszük, akkor ismerjük meg Istent és értjük meg az Úr félelmét. A tudományra azért figyel az ilyen ember, hogy hallgasson is rá, mert ha nem hallgat rá akkor nincsen a tudásának sok értelme, sőt még akár kárára is válhat. Fontos kikérni, meghallgatni és megfontolni a tanácsokat így lesznek a gondolatok erősek, ami pedig azt jelenti, hogy a sok tanács, főként, ha az bölcs emberektől származik, megpróbáljak a saját gondolatokat és ha ez megmarad, még ezek után is, akkor az jó volt és így megerősödik. Ami jó tanács azt meg kell fogadni, mert így lehet harcot folytatni bárki és bármi ellen. Nem véletlen tehát, hogy a jó hadvezérek nem egyedül döntöttek az általuk vezetett csaták mikéntjéről, hanem egy egész tanács volt mögöttük, akikkel egységben döntöttek, ez pedig úgyszintén hozzátartozik a bölcsességhez vagyis, hogy a másikat bölcsebbnek tartjuk magunknál, meghallgatjuk, amit mond és megszívleljük a tanácsait, de helyén értékeljük saját magunkat is. Aki pedig kedveli a bölcsek társaságát és azok között van, az maga is bölcsé válik. Nem elhanyagolandó az sem, sőt talán az egyik legelőrevalóbb, hogy az apai intést el kell fogadni és a szerint változtatni. Engedelmeskedni kell a szülőknek, mivel ezek a korlátozások nem ellenünk, gyermekek és fiatalok ellen vannak, hanem a mi védelmünket szolgálják, hogy a későbbi fájdalmaktól és csalódásoktól óvjanak meg a korlátokkal minket. Ha arra gondolunk, hogy egy szalagkorlát az út és a szakadék között azért van, hogy az autóst óvja esetleges ütközéskor vagy balesetkor, hogy le ne zuhanjon a mélybe, ami minden bizonnyal halálos, de így még van esélye esetleg a túlélésre, ehhez hasonlóak az életben a korlátok. De nem csak erre a fajta, vagyis a szülői intésre érdemes és kell is figyelni, ha azt akarjuk, hogy bölcsek közé számláltassunk, hanem az élet dorgálására is. Mert az is kiderül, hogy az együgyű, aki látja, hogy a csúfolódót -aki sose lehet bölcs, akárhogyan is szeretne az lenni,- ahogyan azt büntetik, akkor bölcs lesz és a bölcs, pedig amikor tanítják a különböző tudományokra megjegyzi azokat.
Aztán fontos tudnunk arról is, hogy a bölcs emberek megtanulják a parancsolatokat, tudás van bennük és értelmesnek hívják őket, aki pedig eszes az könnyen cselekszik bölcs módon. A bölcs ember boldog. Ennek több oka is van. Boldog először is mert, a bölcsessége, aminek már a megszerzése is jobb az aranynál, az azután miután megvan, neki és környezetének minden aranynál, ezüstnél, ékszernél, egyszóval minden kincsnél jobb. Ezért pedig, ha gazdag lesz, nem keseredik bele abba, sőt még javára is válik és dísze is lesz a gazdagsága a számára, mert jó a bölcsesség és jó a gazdagság is, de van egy nagyon lényeges különbség köztük mégpedig, hogy a bölcsesség életet is ad a gazdagsággal szemben és a gazdagok között nem is mindenki bölcs, még ha azt is gondolják magukról. Ha viszont mégis szegény lenne a bölcs, abba sem fog bele szomorodni. Azt megtudjuk, hogy a kenyér nem a bölcsek tulajdona, de azért nem túl valószínű, hogy szegény lesz, mivel az igében a prédikátor azt mondja, hogy az a gyermek, aki ugyan szegény de bölcs, és a vén de bolond király országában él, az akármilyen alul van, vagy lentre kerül, akkor is uralkodás vár rá. Megeshet, hogy egy ideig akár éheznie is kell, de ez nem lesz számára tartós állapot, pláne az örök élet szempontjából. A bölcs nem csak vigadni tud, hanem ha kell sírni is, ellentétben a folyton vigadozó bolonddal. A bölcs fiú apja és anyja vigadoznak gyermekük bölcsessége miatt. Az anyát a bolond gyermek megszomorítja, a gyermek pedig megutálja őt, míg a bölcs elméjű gyermek örömet és vidámságot okoz az apja szívének és így az apa jól tud felelni azoknak az embereknek, akik őt ócsárolják, talán pont a fia miatt. Tehát biztosak lehetünk abban, hogy a szülőknek a bölcs gyermek mindenképpen a büszkeségük lesz és ettől boldogok is lesznek, hiszen az apáknak és anyáknak fontosak a saját gyermekeik és azoknak viselkedése és állapota is. Azon kívül a bölcsesség világossá és erőssé, vagyis tisztává és határozottá teszi a tekintetét annak, akiben van, ezt pedig mások is észreveszik és kívánkoznak a nála lévő kincs és kenet után. Tehát sokkal hasznosabb bölcsnek lenni, mint bolondnak, mert tudja a bölcs, hogy mit miért csinál és azt is, hogy hogyan, de másfelől az is igaz, hogy mivel emberek vagyunk egyikre sem fognak örökké emlékezni az emberek és örök életük sem lesz itt ezen a földön, ahol most élünk. A bolondról azt mondja az Ige, tehát az Úr, hogy szolgája lesz a bölcs elméjűnek. A bolondok pedig mivel gyűlölik a bölcsességet, az Úr maga pedig bölcsesség, más szóval úgy is kifejezhetjük, hogy magát az Urat gyűlölik, ezért az ilyeneket pedig nem hallgatja meg az Úr. Akit pedig nem hallgat meg azt nem is támogatja, következésképpen könnyedén, bármiféle probléma és nehézség nélkül, leuralható és szolgává tehető az ilyen. Az ügyeskedők is ide sorolhatók, mivel bosszantja őket az igazi, valóságos bölcsesség, tehát egyáltalán nincsenek rendben a dolgaik és gondolataik az Úrral kapcsolatban, mert akik szeretik az Urat, azokat nem tehetik dühössé a szeretett személytől származó dolgok. A bölcs király is hatalmasabb a gonoszoknál, mert szétszéleszti őket és keresztülmegy rajtuk, vagyis mondhatjuk, hogy bizonyos értelemben a szolgái lesznek, mert nem tudnak fölülkerekedni a bölcs királyon és seregén. A bölcsessége tette Salamont is nagy királlyá, mert azt is mondja az ige, hogy a bölcsességtől egyetlen ember sokkal erősebbé lehet, mint tíz erős, a várost védelmező harcos. A bölcs férfi erős, de eszes is mert, úgy győzi le a hősök városát, hogy azt teszi tönkre, amiben bíznak és evvel teszi őket erőtlenné, tehát nem csupán fizikai erejével, hanem elsősorban okosságával, vagyis szellemi erejével, ami sok esetben erősebb és hatásosabb az előbb említett izmos karoknál és lábaknál. Erre két példázatot is találunk, az egyiket a Prédikátor, a másikat a Példabeszédek könyvében: Préd. 9:15-22 és Péld. 21:22. De ha a bölcs meg akar felelni a bolondnak, akkor saját maga mégsem fog bölcsnek látszani, ami annyit jelent, hogy a bölcsre nem igazán kell, hogy ilyen szempontból a rugalmasság jellemző legyen. A bölcs ne akarja, hogy mindenki, még a bolond is elismerje őt, nehogy ettől váljon maga is bolonddá. A bölcs embernek a beszédéből is egyből észre lehet venni, az ő Úrtól kapott bölcsességét, mert a mondásai kedvesek. Ennek szép példája a Példabeszédek és a Prédikátor könyve is, mert azokban Salamonnak és Agurnak, ennek a két embernek Isten által ihletett bölcs mondásai vannak. Az igaz és Istent félő, azaz bölcs ember sok bölcs dolgot mond és ezt nem is rejti el, hanem az utcákon és a legforgalmasabb helyeken hangoztatja, hogy minél többen meghalhassák azt és bölcsekké váljanak, válhassanak. A bölcs tanítása és beszéde igazán gyógyító orvosság, ami a léleknek használ és meg is nyeri azokat magának és a megnyert lelkeknek pedig jó végük lesz. Az ilyen beszédek forrásai az életnek, a lelkeket pedig, akiket ha már egyszer meggyógyítottak és életet adtak azoknak, akkor most már nem hagyják magára, hanem megvédik a halál fegyverének támadásától úgy, hogy annak ne legyen már ereje. Továbbá képesek a haragot, ami a csúfolódó férfiaktól származik és az egész várost felbújtja, vagy mégha az az uralkodó haragja is, pedig az olyan akár csak a halál küldte volna, de akkor is lecsendesítik és békét teremtenek maguk körül és még az indulatos bolondot is képesek békéssé tenni és mindent elrendezni, eligazítani. A bölcsek beszéde akár az éltető, tiszta forrásvíz, ami lehet, hogy egyszerre nem sok, de életet ad, a maguk és mások számára is, míg amúgy az embereknek mély víz, ami azt jelenti, hogy sok beszéd, de a tisztasága és frissessége kétséges. A bölcsek beszédéről azt is tudnunk kell, hogy jó és hasznos tudást értelemmel közölnek velünk, hogy mi magunk is mélyíthessük tudásunkat általuk. De nem csak a tudás öregbítése lehet a cél, hanem akár a feddés, intés is, de jobb ez, mint a bolondnak éneke. A bölcs intő szavai, az az eszköz, amivel mozgásba lehet hozni az embert, olyan akár a lelkiismeret és ez kincs az engedelmes füleknek. A bölcsnek pedig azt nagyon meg kell jegyeznie, hogy a túlzásba vitt bölcselkedés nemhogy jót nem hoz, sőt egyenesen veszélyes és bánatot is okoz. Szintén nem jó, ha a bolondok is hallják, amit mondanak, mert így megutálják azokat a bölcsességeket, amik elhangoztak. Érdekes viszont, hogy a bolond is nagyon bölcsnek és okosnak tűnhet addig és abban az esetben ameddig hallgat és nem mozdítja meg a száját. Ahogyan a közmondás tartja: ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna, vagy ahogyan egy másik: a buta fecseg, az okos beszél, a bölcs hallgat. Ha a bolond megpróbál bölcsen beszélni az biztosan nem fog működni, mivel nincs annak alapja, viszont a derék asszony bölcsen beszél. Végezetül megállapíthatjuk, hogy a bölcsesség magunk miatt fontos, mert a bölcsesség épít és szabaddá tesz, az értelem pedig megerősít.
Smith Wigglesworth
Smith Wigglesworth 1859-ben született az angliai Menstonban, egy kis yorkshire-i faluban.
nagyon szegény családban látta meg a napvilágot. Ma – százharminc évvel a születése után – valószínűleg többen ismerik, mint életében. Prédikációi és a róla írt könyvek pedig a halála óta eltelt negyvenkét évben minden bizonnyal még több embert érintettek meg, mint ő maga személyesen.
Hatévesen kezdett dolgozni; a szomszédos gazdaság földjein tarlórépát szedett és tisztított. Kemény munka volt ez, különösen egy kisfiú számára, ám Isten ezt is felhasználta: ezzel olyan módon formálta Smith jellemét, és alakította a munkához való hozzáállását – azt is, hogy a rábízott teendőket jól végezze –, ami később annak a munkának az elvégzésében is nagy hasznára vált, amelyet Isten adott neki.
Akár a yorkshire-i répaföldeken dolgozott, akár a világevangelizáció mezején, Smith Wigglesworth mindig megbízható és kemény munkás volt, aki tudta, mit jelent az előtte álló munkával járó felelősség és számadási kötelezettség.
Már nyolcévesen tisztában volt azzal, hogy nincs örök élete. Aznap este figyelmesen hallgatta a prédikációt, és a többiekkel együtt ő is énekelt.
„Egyszer csak tisztán láttam, hogy Jézus értem halt meg. Hirtelen megértettem: az én bűneimet vette magára! Kitártam a szívem előtte, és tudtam, hogy újjászülettem.”
Smith Wigglesworth egyedülálló személyiség volt. Megjelenése tiszteletet parancsoló, szeme kicsi, arcvonásai kifinomultak, ugyanakkor erőteljesek, markánsak. Mindig kifogástalanul öltözött, sötét öltönyt hordott.
Egyszer bátorkodtam felajánlani neki olvasásra egy kicsi könyvet, amely számomra áldást jelentett. Ő udvariasan visszautasította, és elmagyarázta, hogy amióta a felesége megtanította írni és olvasni, azóta sosem olvasott más könyvet, csak a Bibliáját.
Hite részét képezte, hogy az Úr gondot visel az övéiről. Hallottam, amikor azt mondta, hogy ha egyszer odáig jut, hogy már három tisztességes öltönye sem lesz, akkor tudni fogja, hogy az Úr vissza akarja küldeni vízvezetéket szerelni.
Mindig udvarias és kedves volt, és csak akkor tűnt keménynek, amikor tudta, hogy sátáni erőkkel van dolga. Bölcsesség, töredelmesség, tisztaság és szellemi éhség jellemezte a szolgálatát.
Mindig a szívén viselte a betegek, a lesújtottak és az elnyomottak megsegítését.
Az összejövetelein az egyik sokat énekelt himnusz ez volt: „Annak minden lehetséges, aki Jézus nevében hinni képes.”
Egy refrén pedig, amellyel nagyon szeretett indítani, így szólt: „Csak higgy!”
Ennek egyik kitűnő példáját Dr. Lanz, egy híres svájci fogorvos osztotta meg egy prestoni konferencia-összejövetelen
Abban az időben Wigglesworth testvér legalább hetvenéves volt, úgy hiszem, hetvenöt körül lehetett. Dr. Lanz, aki akkoriban még nem jutott el a megtérésre, kihívást intézett hozzá a nézőtérről. Így szólt:
– Mr. Wigglesworth, Ön az isteni gyógyulást hirdeti. Miért nem volt képes Isten megőrizni a fogát, hogy ne kelljen műfogsort viselnie?
Wigglesworth így válaszolt:
– Ha bárki ebben a teremben, vagy Ön, uram, az istentisztelet után úgy találja, hogy ezek a fogak nem a sajátjaim, hanem műfogak, öt font jutalmat kap érte.
Dr. Lanz nem hagyta magát rászedni. Bement a sekrestyébe, ahol döbbenten tapasztalta, hogy Wigglesworth testvérnek egy műfoga sem volt. Mind a sajátja volt, és mintha frissen nőtt volna.
nagyon szegény családban látta meg a napvilágot. Ma – százharminc évvel a születése után – valószínűleg többen ismerik, mint életében. Prédikációi és a róla írt könyvek pedig a halála óta eltelt negyvenkét évben minden bizonnyal még több embert érintettek meg, mint ő maga személyesen.
Hatévesen kezdett dolgozni; a szomszédos gazdaság földjein tarlórépát szedett és tisztított. Kemény munka volt ez, különösen egy kisfiú számára, ám Isten ezt is felhasználta: ezzel olyan módon formálta Smith jellemét, és alakította a munkához való hozzáállását – azt is, hogy a rábízott teendőket jól végezze –, ami később annak a munkának az elvégzésében is nagy hasznára vált, amelyet Isten adott neki.
Akár a yorkshire-i répaföldeken dolgozott, akár a világevangelizáció mezején, Smith Wigglesworth mindig megbízható és kemény munkás volt, aki tudta, mit jelent az előtte álló munkával járó felelősség és számadási kötelezettség.
Már nyolcévesen tisztában volt azzal, hogy nincs örök élete. Aznap este figyelmesen hallgatta a prédikációt, és a többiekkel együtt ő is énekelt.
„Egyszer csak tisztán láttam, hogy Jézus értem halt meg. Hirtelen megértettem: az én bűneimet vette magára! Kitártam a szívem előtte, és tudtam, hogy újjászülettem.”
Smith Wigglesworth egyedülálló személyiség volt. Megjelenése tiszteletet parancsoló, szeme kicsi, arcvonásai kifinomultak, ugyanakkor erőteljesek, markánsak. Mindig kifogástalanul öltözött, sötét öltönyt hordott.
Egyszer bátorkodtam felajánlani neki olvasásra egy kicsi könyvet, amely számomra áldást jelentett. Ő udvariasan visszautasította, és elmagyarázta, hogy amióta a felesége megtanította írni és olvasni, azóta sosem olvasott más könyvet, csak a Bibliáját.
Hite részét képezte, hogy az Úr gondot visel az övéiről. Hallottam, amikor azt mondta, hogy ha egyszer odáig jut, hogy már három tisztességes öltönye sem lesz, akkor tudni fogja, hogy az Úr vissza akarja küldeni vízvezetéket szerelni.
Mindig udvarias és kedves volt, és csak akkor tűnt keménynek, amikor tudta, hogy sátáni erőkkel van dolga. Bölcsesség, töredelmesség, tisztaság és szellemi éhség jellemezte a szolgálatát.
Mindig a szívén viselte a betegek, a lesújtottak és az elnyomottak megsegítését.
Az összejövetelein az egyik sokat énekelt himnusz ez volt: „Annak minden lehetséges, aki Jézus nevében hinni képes.”
Egy refrén pedig, amellyel nagyon szeretett indítani, így szólt: „Csak higgy!”
Ennek egyik kitűnő példáját Dr. Lanz, egy híres svájci fogorvos osztotta meg egy prestoni konferencia-összejövetelen
Abban az időben Wigglesworth testvér legalább hetvenéves volt, úgy hiszem, hetvenöt körül lehetett. Dr. Lanz, aki akkoriban még nem jutott el a megtérésre, kihívást intézett hozzá a nézőtérről. Így szólt:
– Mr. Wigglesworth, Ön az isteni gyógyulást hirdeti. Miért nem volt képes Isten megőrizni a fogát, hogy ne kelljen műfogsort viselnie?
Wigglesworth így válaszolt:
– Ha bárki ebben a teremben, vagy Ön, uram, az istentisztelet után úgy találja, hogy ezek a fogak nem a sajátjaim, hanem műfogak, öt font jutalmat kap érte.
Dr. Lanz nem hagyta magát rászedni. Bement a sekrestyébe, ahol döbbenten tapasztalta, hogy Wigglesworth testvérnek egy műfoga sem volt. Mind a sajátja volt, és mintha frissen nőtt volna.
KENNETH E. HAGIN - A BIBLIAI HIT (részlet)
Készítette: Ilda kemi
1. tanulmány: Hogyan keletkezik a hit? (I.)
Róma 10,17
Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által.
Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által.
Zsidó 11,6
Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy Ő létezik és megjutalmazza azokat, akik Őt keresik.
Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy Ő létezik és megjutalmazza azokat, akik Őt keresik.
Szeretném, ha különösen a vers első részét figyelnétek meg. „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni”. Ha Isten azt követelné, hogy olyankor is legyen hitem, amikor az lehetetlen, akkor megkérdőjelezhetném az Ő igazságosságát. De ha kezembe helyezi mindazokat az eszközöket, amelyek által létrejöhet a hit, akkor enyém a felelősség, hogy van-e hitem, vagy nincs. Isten tehát azt mondja, hogy hit nélkül lehetetlen Neki tetszenünk, de megmondja azt is, hogyan kaphatjuk meg a hitet. Nem Istent kell hibáztatnunk, ha nincs hitünk, hanem saját magunkat. Ha Őt hibáztatjuk, annak oka egyszerűen a tudatlanság. Ez igaz a megtéréssel kapcsolatban is. A megtérésre való hit úgy keletkezik, hogy valaki hallgatja és újra meg újra hallgatja Isten Igéjét. Pál azt mondta az Efézus 2,8-ban: „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.” De hogyan lehet hitet nyerni ahhoz, hogy valaki megtérjen?
Róma 10,8-10; 13-14:
„De mit mond? Közel hozzád a beszéd [az Ige}, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde [Igéje], amelyet mi hirdetünk. Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta Ót a halálból, megtartatol. Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre. Mert minden, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik.
Mimódon hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, aki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül?”
A 17. versben folytatja: „Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által.” Apostolok cselekedetei 11,14: „Ő szólni fog hozzád olyan igéket, amelyek által megtartatol te és a te egész házadnépe.”
Ez Péterre vonatkozik. Kornéliusz nem tért meg, nem volt üdvössége, amíg nem hallotta Pétert prédikálni. Jézus azt mondta: „Elmenvén e széles világra hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek.” Kornéliusz még nem hallotta az evangéliumot, hogyan térhetett volna meg? Mivel az angyal nem prédikálhatott neki, mindössze tudtára adta, hová menjen, hogy találjon valakit, mert Isten az embereket küldte el, hogy az evangéliumot hirdessék. „Ő szólni fog hozzád olyan igéket, amelyek által megtartatol [üdvözülsz] te és a te egész házadnépe!” E vers szerint az emberek igék hallása által menekülnek meg, mivel a hit hallásból jön, a hallás pedig Isten Igéje által. Hallás nélkül tehát nem lehet hitre jutni. Az emberek próbálnak sok mindenben hinni, anélkül, hogy hallgatnák az Igét. Vajon a gyógyulásban való hit hogyan keletkezik? Ugyanazon a módon. Az Apostolok cselekedetei 14,7 azt mondja: És ott prédikálták az evangéliumot. Ez Pálra és Barnabásra vonatkozik. A 8-10-es versekben tovább folytatja:
És Listrában ült egy lábaival tehetetlen ember, aki az ő anyjának méhétől fogva sánta volt, és soha nem járt. Ez hallá Pált beszélni, aki szemeit reáfüggesztvén és látván, hogy van hite, hogy meggyógyul, mondta nagy fennszóval: „Állj fel lábaidra egyenesen!” És felszökött és járt.
Akik csak alkalmanként olvassák az Igét, így szólnak: „Hát nem csodálatos, hogy Pál meggyógyította azt az embert?” Hallottunk már ilyet is, de azt a férfit nem Pál gyógyította meg. Nem azért gyógyult meg, mert Pál apostol volt, sem pedig a Pál hite miatt. Neki magának volt hite. Pál három dolgot csinált. Először: prédikálta az evangéliumot; másodszor: észrevette, hogy annak az embernek van hite a gyógyulásra; harmadszor: szólt neki, hogy keljen fel és járjon. Az az ember is három dolgot tett: először is hallgatta Pál prédikálását; azután volt hite a gyógyulásra; végül pedig felugrott és járt. Tehát nem a Pálban lévő erő által gyógyult meg; hanem ő maga hitt abban, hogy meggyógyulhat. Miből jött létre benne ez a hit? Abból, amit hallgatott. A 9. versből tudjuk, hogy hallgatta Pál prédikálását. Mit prédikált Pál? A 7. vers azt mondja: „És ott prédikálták az evangéliumot.” Ha Pál csak azt prédikálta volna, amit mi a „Megtérés evangéliumáénak hívunk, akkor hogyan gyógyult volna meg ez az ember? De Pál azt prédikálta, amit a Biblia „Evangéliumnak” nevez.
30 évvel ezelőtt, mint fiatal vallásos fiú, olvastam nagyanyám Bibliáját a betegágyon, és minél többet olvastam, annál többet tanultam. Rájöttem, hogy még nem hallottam a teljes evangéliumot, csak egy részét. A teljességet nem tanították nekem. Figyeltem, és felismertem, hogy nem kell meghalnom, hogy meggyógyulhatok. Arra tanítottak, hogy Isten meg-gyógyít, ha akar. De ez még nagyobb sértés volt, mintha azt állították volna, hogy nem tud gyógyítani. Mind a két dolog hazugság. Olvastam az Igét, és az ördög emlékeztetett mindarra a kétségre és hitetlenségre, amelyet valaha is hallottam. Felidézett mindent, amit erről tanítottak nekem. Mérhetetlenül sokat segített akkor, hogy arra nem emlékezhettem, hogy a
2
hitnek valamikor is vége lehet. Ezt soha nem hallottam.
A Márk 5,34-ben Jézus azt mondta a vérfolyásos asszonynak: „Leányom, a te hited megtartott [éppé tett] téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.” A hit ideje nem járt le! A hit hallásból származik, Isten Igéjének hallásából. Jézus nem azt mondta, hogy az O ereje tette éppé az asszonyt. Amikor ezt megértettem, már tudtam: ahogy az asszony hite helyre tudta őt állítani, úgy az én hitem is meggyógyíthat engem. Hála Istennek, ez meg is történt, hitem éppé tett. Paralízisem eltűnt, súlyos szívbetegségem is megszűnt. Azóta szökdelek, ugrálok s az igazságot prédikálom. Listrában annak az embernek volt hite a gyógyulásra. Honnan kapta? Mit hallgatott? Isten Igéjét. Van valami olyan az evangélium-ban, ami meg tudja gyógyítani az egész életen át tartó bénaságot? Határozottan, kifejezetten van.
A Róma 1,16-ban azt olvashatjuk: „Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát: mert Isten hatalma az minden hívő-nek üdvösségére, zsidónak először meg görögnek.” A magyarázó fordítás lábjegyzetében ez áll: „A megtérésre (az üdvösségre) való görög és héber szó magában foglalja a szabadulás, épség, gyógyulás és teljes egészség fogalmait is.” Nem szégyellem Krisztus evangéliumát. Ez Isten ereje a szabadulásra, az épségre, a gyógyulásra, az egészségre. Pál a teljes evangéliumot prédikálta, nemcsak egy részét! Az Apostolok cselekedetei 8,5-8 azt mondja: „És Filep lemenvén Samária városába, prédikálta nékik Krisztust. A sokaság pedig egy szívvel-lélekkel figyelmeze azokra, amiket Filep mondott, hallván és látván a jeleket, melyeket cselekedék, mert sokakból, kikben tisztátalan szellemek voltak, nagy hangon kiáltva kimenének, sok gutaütött és sánta pedig meggyógyult. És lőn nagy öröm abban a városban.” Ez mind úgy történt, hogy Krisztusról prédikáltak. Az Újszövetség nem ismer olyan Krisztust, aki ne lenne a gyógyító Krisztus is. A fizikai, isteni gyógyítás az evangélium része.
P. C. Nelson, baptista szolgáló-testvér jelentette ki: „A gyógyulás az evangélium szerves része.” 1921-ben egy detroiti gyülekezetnek volt a pásztora, amikor elütötte egy autó. Az orvosok azt mondták, hogy a jobb lábát térdtől le kell vágni, különben megmerevedik. Amikor a kórházban feküdt, az Úr a Jakab 5,14-15-ön keresztül szólt hozzá: „Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében. És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik neki.”
Megpróbált kifogást találni és megemlítette az Úrnak, hogy az ő gyülekezetében ezt nem gyakorolják. Az Úr azonban emlékeztette őt egy házaspárra, akik hisznek ebben, és azt mondta, hivassa magához és kérje meg őket, hogy imád-kozzanak érte. Megkenték olajjal, imádkoztak érte, ő pedig meggyógyult. Térde nem merevedett meg, lábát nem kellett levágni. Isten Igéje jó. „Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által.”
Egy nagyon kedves testvérnek igen kiemelkedő evangelizációs szolgálata volt néhány évvel ezelőtt, lenn Texasban. Minden felekezetből hívták összejövetelek megtartására. Eközben azonban beteg lett, és néhány éven belül - saját bi-zonysága szerint - minden pénzét elveszítette. Előzőleg tízezer dollárja volt a bankban, ami akkor nagy összegnek számí-tott. Két év alatt ez elfogyott, és el kellett adnia az autóját, az otthonát, legtöbb könyvét, hogy az orvos számláját kifizethesse. A leghíresebb klinikákon is megfordult, de nem lett jobban, sőt egyre romlott az állapota.
Végül bement a Kaliforniai Körzeti Kórházba. Ott közölték vele, hogy meg fog halni. Szerette volna még egyszer látni az anyját, ezért a testvére hazavitette. Anyja Colin körzetében lakott, ahol én is. 82 éves volt, a férfi pedig az 50-es éveiben járt.
A kedves, idős anyánál egy 19 éves fiú segített akkoriban a ház körül. Ő lett a férfi ápolója. Neki kellett megfordítani és öltöztetni őt. A fiú egy nap így szólt: „Doktor úr, miért nem engedi, hogy az Úr meggyógyítsa Önt? A Biblia azt mond-ja, ha van beteg köztetek, akkor hívassa a gyülekezet véneit és imádkozzanak érte.”
Ez az ember sokat tanult, sok mindent tapasztalt és ismerte az írásokat, de nem tudatosult benne, hogy ez az ige is onnan származik. Megkérte tehát, hogy vigye oda a Bibliáját a ládából, és mutassa meg ezt az igehelyet. A fiú odavitte, de kikeresni már nem tudta, mert olvasni nem tanult meg. „Hát akkor honnan tudod, hogy benne van?” - kérdezte a beteg. A fiú azt válaszolta; a pásztora mondta, hogy mindezek benne vannak a Bibliában.
Hozzátette, hogy aznap épp gyógyító összejövetelre készülnek, és ha el akar jönni, szívesen segít neki. A testvér készséges volt, így hoztak egy régi Fordot, és egy ágyat készítettek számára a hátsó ülésen. A szolgálat után a prédikátor kijött, megkente őt olajjal és imádkozott érte. Még éjfél előtt hazaértek. Otthon azonnal szólt az édesanyjának, hogy fú'tsön be a kandallóba, és készítsen egy kis sonkát tojással, mert éhes. Eddig csak bébiételt evett, semmilyen szilárd táplálékot nem tudott megemészteni már két éve.
Testvérünk elmondta az édesanyjának, hogy a prédikátor megkente olajjal, imádkozott érte és ő meggyógyult. Később az anya bevallotta, hogy arra gondolt, fia talán elvesztette az eszét. Még süteményt is kívánt. Végül mindent megevett, de nem lett betegebb és nem halt meg, hanem meggyógyult.
Akkor megírta ezt különböző magazinoknak. Ébredési összejövetelek megtartására hívták mindenhonnan. Kansas City-ben volt egy városi méretű összejövetel. A fiú szólt neki, hogy mielőtt elmegy, töltekezzen be Szent Szellemmel, és ó kész volt mindenben hinni, amit a fiú mondott. Betöltekezett Szent Szellemmel és nyelveken szólt. Ez a testvérünk már elment az Úr dicsőségébe, de írásai azóta is sokunk számára nagy áldást jelentenek, beleértve azt a felekezetet is, amelyből jött. Hogyan kapott hitet a gyógyulásra? Hallás útján.
A Márk 5,25 egy olyan asszonyról beszél, aki tizenkét évig szenvedett vérfolyásban. A 26-28-as versek azt mondják: -”És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul 3
lett. Mikor Jézus felől hallott, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját, mert ezt mondta: Ha csak ruháit illet-hetem is, meggyógyulok” A 34. versben: „Ő (Jézus) pedig mondta néki: Leányom a te hited megtartott [éppé tett] téged; eredj el békével és gyógyulj meg a te bajodból.” Honnan nyerte az asszony a gyógyuláshoz szükséges hitet? Azt olvassuk: „Mikor Jézus felől hallott...” Amikor Isten Igéjét hallotta.
1953-ban Dallasban szolgáltam egy teljes evangéliumi gyülekezetben. Hét közben többször prédikáltam, emellett na-ponta volt egy rádióprogramom. Péntek este, az összejövetel után egy házaspár akart velem beszélni. Az asszony beteg volt, gyógyulást keresett, így tehát találkoztam velük. A férfi elmondta, hogy egy reggel, munkába menet hallgatta a rádió-programunkat, és én arról beszéltem, hogy a gyógyulás mindenki számára elérhető. Este elmondta ezt a feleségének, és a következő héten meghallgattak minden adást. A felesége átesett már két komoly műtéten, és éppen a harmadik előtt állt. Imádkoztak, hogy ha az ő gyógyulása Isten akarata, akkor Isten adjon neki hitet erre. Elmondtam nekik, hogy nem igei úgy imádkozni: „Ha ez Isten akarata.” Amikor beteszed a „ha” szót az imádba, akkor már kételkedve imádkozol. Né-hány ember azt hiszi, hogy ilyenkor alázatos, de valójában csak tudatlan. Jézus így szólt Lázárhoz, amikor feltámasztotta: „Lázár, jöjj ki!” Isten nem hallgat meg, ha a „ha” szót beteszed az imáidba. Amikor egy odaszánási imát mondasz, abban használhatod ezt a szót, mert nem tudod biztosan, mi Isten akarata, és nem azért imádkozol, hogy valamit megváltoztass. Amikor azonban meg akarsz változtatni egy helyzetet, akkor a „ha” a kétség jelvénye, és nem lehet benne az imádban. Megkérdeztem őket:
– Ha az Újszövetség azt mondja, hogy Jézus elvette a te feleséged erőtlenségét és hordozta a betegségét, akkor ez nem azt jelenti, hogy Isten akarata az ő gyógyulása?
– De igen – válaszolta a férfi. Fellapoztuk a Máté 8,17-et, amelyben ez áll: „Hogy beteljesedjék, amit Ésaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és Ő hordozta a mi betegségünket!” A férfi akkor felugrott és azt kiáltotta, hogy igenis Isten akarata, hogy a felesége meggyógyuljon.
Bibliánkat az 1 Péter 2,24-hez lapoztuk: „Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg!” Azután az Ésaiás 53,45-öt kerestük ki: „Pedig betegségeinket Ő viselte, és fájdalmainkat hordozta, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! És Ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünk büntetése rajta van, és az Ő sebeivel gyógyulánk meg.” A magyarázó fordításban ezt olvassuk: „Bizonnyal Ő viselte a mi betegségeinket, és hordozta a fájdalmainkat.” A házaspár közölte, hogy már csak a hitre van szükségük. Tudták, hogy a gyógyulás Isten akarata. Megkérdeztem őket, hogyan nyertek üdvösséget. Azt felelték, amikor oltárhoz hívták a megtérőket, előre mentek, letérdeltek és elmondták a bűnösök imáját.
Megkérdeztem, hogy akkor, amikor előrementek az oltárhoz, kérték-e az Urat, hogy adjon nekik hitet a megtérésre? „Nem!” válaszolták, hiszen a prédikátor mondta, hogy megtérhetnek. O Isten Igéjét olvasta fel az embereknek. El-mondtam nekik, hogy ugyanúgy megvan a hitük a gyógyulásra, ahogyan a megtérésre is megvolt, anélkül, hogy külön kérték volna, mert hallották erről Isten Igéjét.
Erre azt felelték, hogy ezek szerint most félre kell dobni az első imájukat, hiszen egyáltalán semmi jó nincs benne. Egyetértettem velük. Ahogy a világosság jön, már a hit is ott van. Az asszony rájött, hogy mindössze csak el kell fogadnia Jézus Krisztust személyes gyógyítójának. Rátettem a kezem a fejére és imádkoztam. Azután megkérdeztem, hogy meggyógyult-e? Azt felelte: „Biztosan.” Meggyőződött erről, azért, mert Isten Igéje mondja, hogy ő meggyógyult.
Vasárnap este az istentisztelet alatt a férfi újra ott volt. Szót kért és elmondta, mi történt. Amikor hazamentek, felesége lehúzta a gyógyfűzőjét és így szólt: „Köszönöm Istennek, hogy meggyógyultam.” Másnap, szombaton, amikor a férje hazajött, éppen hajmosás közben, a kád fölé hajolva találta őt, amit azelőtt soha nem volt képes megtenni. Ekkor elhozták a férfi édesanyját, aki paralízise miatt tolószékben ült, és miután imádkoztunk érte, az idős hölgy felállt és járni kezdett. Rájuk tettem a kezem, és mindketten elkezdtek nyelveken szólni. Évekkel később találkoztam velük, és az idős hölgy is egészséges volt. Hogyan kapott hitet? Isten Igéjének hallásából.
Róma 10,8-10; 13-14:
„De mit mond? Közel hozzád a beszéd [az Ige}, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde [Igéje], amelyet mi hirdetünk. Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta Ót a halálból, megtartatol. Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre. Mert minden, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik.
Mimódon hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, aki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül?”
A 17. versben folytatja: „Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által.” Apostolok cselekedetei 11,14: „Ő szólni fog hozzád olyan igéket, amelyek által megtartatol te és a te egész házadnépe.”
Ez Péterre vonatkozik. Kornéliusz nem tért meg, nem volt üdvössége, amíg nem hallotta Pétert prédikálni. Jézus azt mondta: „Elmenvén e széles világra hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek.” Kornéliusz még nem hallotta az evangéliumot, hogyan térhetett volna meg? Mivel az angyal nem prédikálhatott neki, mindössze tudtára adta, hová menjen, hogy találjon valakit, mert Isten az embereket küldte el, hogy az evangéliumot hirdessék. „Ő szólni fog hozzád olyan igéket, amelyek által megtartatol [üdvözülsz] te és a te egész házadnépe!” E vers szerint az emberek igék hallása által menekülnek meg, mivel a hit hallásból jön, a hallás pedig Isten Igéje által. Hallás nélkül tehát nem lehet hitre jutni. Az emberek próbálnak sok mindenben hinni, anélkül, hogy hallgatnák az Igét. Vajon a gyógyulásban való hit hogyan keletkezik? Ugyanazon a módon. Az Apostolok cselekedetei 14,7 azt mondja: És ott prédikálták az evangéliumot. Ez Pálra és Barnabásra vonatkozik. A 8-10-es versekben tovább folytatja:
És Listrában ült egy lábaival tehetetlen ember, aki az ő anyjának méhétől fogva sánta volt, és soha nem járt. Ez hallá Pált beszélni, aki szemeit reáfüggesztvén és látván, hogy van hite, hogy meggyógyul, mondta nagy fennszóval: „Állj fel lábaidra egyenesen!” És felszökött és járt.
Akik csak alkalmanként olvassák az Igét, így szólnak: „Hát nem csodálatos, hogy Pál meggyógyította azt az embert?” Hallottunk már ilyet is, de azt a férfit nem Pál gyógyította meg. Nem azért gyógyult meg, mert Pál apostol volt, sem pedig a Pál hite miatt. Neki magának volt hite. Pál három dolgot csinált. Először: prédikálta az evangéliumot; másodszor: észrevette, hogy annak az embernek van hite a gyógyulásra; harmadszor: szólt neki, hogy keljen fel és járjon. Az az ember is három dolgot tett: először is hallgatta Pál prédikálását; azután volt hite a gyógyulásra; végül pedig felugrott és járt. Tehát nem a Pálban lévő erő által gyógyult meg; hanem ő maga hitt abban, hogy meggyógyulhat. Miből jött létre benne ez a hit? Abból, amit hallgatott. A 9. versből tudjuk, hogy hallgatta Pál prédikálását. Mit prédikált Pál? A 7. vers azt mondja: „És ott prédikálták az evangéliumot.” Ha Pál csak azt prédikálta volna, amit mi a „Megtérés evangéliumáénak hívunk, akkor hogyan gyógyult volna meg ez az ember? De Pál azt prédikálta, amit a Biblia „Evangéliumnak” nevez.
30 évvel ezelőtt, mint fiatal vallásos fiú, olvastam nagyanyám Bibliáját a betegágyon, és minél többet olvastam, annál többet tanultam. Rájöttem, hogy még nem hallottam a teljes evangéliumot, csak egy részét. A teljességet nem tanították nekem. Figyeltem, és felismertem, hogy nem kell meghalnom, hogy meggyógyulhatok. Arra tanítottak, hogy Isten meg-gyógyít, ha akar. De ez még nagyobb sértés volt, mintha azt állították volna, hogy nem tud gyógyítani. Mind a két dolog hazugság. Olvastam az Igét, és az ördög emlékeztetett mindarra a kétségre és hitetlenségre, amelyet valaha is hallottam. Felidézett mindent, amit erről tanítottak nekem. Mérhetetlenül sokat segített akkor, hogy arra nem emlékezhettem, hogy a
2
hitnek valamikor is vége lehet. Ezt soha nem hallottam.
A Márk 5,34-ben Jézus azt mondta a vérfolyásos asszonynak: „Leányom, a te hited megtartott [éppé tett] téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.” A hit ideje nem járt le! A hit hallásból származik, Isten Igéjének hallásából. Jézus nem azt mondta, hogy az O ereje tette éppé az asszonyt. Amikor ezt megértettem, már tudtam: ahogy az asszony hite helyre tudta őt állítani, úgy az én hitem is meggyógyíthat engem. Hála Istennek, ez meg is történt, hitem éppé tett. Paralízisem eltűnt, súlyos szívbetegségem is megszűnt. Azóta szökdelek, ugrálok s az igazságot prédikálom. Listrában annak az embernek volt hite a gyógyulásra. Honnan kapta? Mit hallgatott? Isten Igéjét. Van valami olyan az evangélium-ban, ami meg tudja gyógyítani az egész életen át tartó bénaságot? Határozottan, kifejezetten van.
A Róma 1,16-ban azt olvashatjuk: „Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát: mert Isten hatalma az minden hívő-nek üdvösségére, zsidónak először meg görögnek.” A magyarázó fordítás lábjegyzetében ez áll: „A megtérésre (az üdvösségre) való görög és héber szó magában foglalja a szabadulás, épség, gyógyulás és teljes egészség fogalmait is.” Nem szégyellem Krisztus evangéliumát. Ez Isten ereje a szabadulásra, az épségre, a gyógyulásra, az egészségre. Pál a teljes evangéliumot prédikálta, nemcsak egy részét! Az Apostolok cselekedetei 8,5-8 azt mondja: „És Filep lemenvén Samária városába, prédikálta nékik Krisztust. A sokaság pedig egy szívvel-lélekkel figyelmeze azokra, amiket Filep mondott, hallván és látván a jeleket, melyeket cselekedék, mert sokakból, kikben tisztátalan szellemek voltak, nagy hangon kiáltva kimenének, sok gutaütött és sánta pedig meggyógyult. És lőn nagy öröm abban a városban.” Ez mind úgy történt, hogy Krisztusról prédikáltak. Az Újszövetség nem ismer olyan Krisztust, aki ne lenne a gyógyító Krisztus is. A fizikai, isteni gyógyítás az evangélium része.
P. C. Nelson, baptista szolgáló-testvér jelentette ki: „A gyógyulás az evangélium szerves része.” 1921-ben egy detroiti gyülekezetnek volt a pásztora, amikor elütötte egy autó. Az orvosok azt mondták, hogy a jobb lábát térdtől le kell vágni, különben megmerevedik. Amikor a kórházban feküdt, az Úr a Jakab 5,14-15-ön keresztül szólt hozzá: „Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében. És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik neki.”
Megpróbált kifogást találni és megemlítette az Úrnak, hogy az ő gyülekezetében ezt nem gyakorolják. Az Úr azonban emlékeztette őt egy házaspárra, akik hisznek ebben, és azt mondta, hivassa magához és kérje meg őket, hogy imád-kozzanak érte. Megkenték olajjal, imádkoztak érte, ő pedig meggyógyult. Térde nem merevedett meg, lábát nem kellett levágni. Isten Igéje jó. „Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által.”
Egy nagyon kedves testvérnek igen kiemelkedő evangelizációs szolgálata volt néhány évvel ezelőtt, lenn Texasban. Minden felekezetből hívták összejövetelek megtartására. Eközben azonban beteg lett, és néhány éven belül - saját bi-zonysága szerint - minden pénzét elveszítette. Előzőleg tízezer dollárja volt a bankban, ami akkor nagy összegnek számí-tott. Két év alatt ez elfogyott, és el kellett adnia az autóját, az otthonát, legtöbb könyvét, hogy az orvos számláját kifizethesse. A leghíresebb klinikákon is megfordult, de nem lett jobban, sőt egyre romlott az állapota.
Végül bement a Kaliforniai Körzeti Kórházba. Ott közölték vele, hogy meg fog halni. Szerette volna még egyszer látni az anyját, ezért a testvére hazavitette. Anyja Colin körzetében lakott, ahol én is. 82 éves volt, a férfi pedig az 50-es éveiben járt.
A kedves, idős anyánál egy 19 éves fiú segített akkoriban a ház körül. Ő lett a férfi ápolója. Neki kellett megfordítani és öltöztetni őt. A fiú egy nap így szólt: „Doktor úr, miért nem engedi, hogy az Úr meggyógyítsa Önt? A Biblia azt mond-ja, ha van beteg köztetek, akkor hívassa a gyülekezet véneit és imádkozzanak érte.”
Ez az ember sokat tanult, sok mindent tapasztalt és ismerte az írásokat, de nem tudatosult benne, hogy ez az ige is onnan származik. Megkérte tehát, hogy vigye oda a Bibliáját a ládából, és mutassa meg ezt az igehelyet. A fiú odavitte, de kikeresni már nem tudta, mert olvasni nem tanult meg. „Hát akkor honnan tudod, hogy benne van?” - kérdezte a beteg. A fiú azt válaszolta; a pásztora mondta, hogy mindezek benne vannak a Bibliában.
Hozzátette, hogy aznap épp gyógyító összejövetelre készülnek, és ha el akar jönni, szívesen segít neki. A testvér készséges volt, így hoztak egy régi Fordot, és egy ágyat készítettek számára a hátsó ülésen. A szolgálat után a prédikátor kijött, megkente őt olajjal és imádkozott érte. Még éjfél előtt hazaértek. Otthon azonnal szólt az édesanyjának, hogy fú'tsön be a kandallóba, és készítsen egy kis sonkát tojással, mert éhes. Eddig csak bébiételt evett, semmilyen szilárd táplálékot nem tudott megemészteni már két éve.
Testvérünk elmondta az édesanyjának, hogy a prédikátor megkente olajjal, imádkozott érte és ő meggyógyult. Később az anya bevallotta, hogy arra gondolt, fia talán elvesztette az eszét. Még süteményt is kívánt. Végül mindent megevett, de nem lett betegebb és nem halt meg, hanem meggyógyult.
Akkor megírta ezt különböző magazinoknak. Ébredési összejövetelek megtartására hívták mindenhonnan. Kansas City-ben volt egy városi méretű összejövetel. A fiú szólt neki, hogy mielőtt elmegy, töltekezzen be Szent Szellemmel, és ó kész volt mindenben hinni, amit a fiú mondott. Betöltekezett Szent Szellemmel és nyelveken szólt. Ez a testvérünk már elment az Úr dicsőségébe, de írásai azóta is sokunk számára nagy áldást jelentenek, beleértve azt a felekezetet is, amelyből jött. Hogyan kapott hitet a gyógyulásra? Hallás útján.
A Márk 5,25 egy olyan asszonyról beszél, aki tizenkét évig szenvedett vérfolyásban. A 26-28-as versek azt mondják: -”És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul 3
lett. Mikor Jézus felől hallott, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját, mert ezt mondta: Ha csak ruháit illet-hetem is, meggyógyulok” A 34. versben: „Ő (Jézus) pedig mondta néki: Leányom a te hited megtartott [éppé tett] téged; eredj el békével és gyógyulj meg a te bajodból.” Honnan nyerte az asszony a gyógyuláshoz szükséges hitet? Azt olvassuk: „Mikor Jézus felől hallott...” Amikor Isten Igéjét hallotta.
1953-ban Dallasban szolgáltam egy teljes evangéliumi gyülekezetben. Hét közben többször prédikáltam, emellett na-ponta volt egy rádióprogramom. Péntek este, az összejövetel után egy házaspár akart velem beszélni. Az asszony beteg volt, gyógyulást keresett, így tehát találkoztam velük. A férfi elmondta, hogy egy reggel, munkába menet hallgatta a rádió-programunkat, és én arról beszéltem, hogy a gyógyulás mindenki számára elérhető. Este elmondta ezt a feleségének, és a következő héten meghallgattak minden adást. A felesége átesett már két komoly műtéten, és éppen a harmadik előtt állt. Imádkoztak, hogy ha az ő gyógyulása Isten akarata, akkor Isten adjon neki hitet erre. Elmondtam nekik, hogy nem igei úgy imádkozni: „Ha ez Isten akarata.” Amikor beteszed a „ha” szót az imádba, akkor már kételkedve imádkozol. Né-hány ember azt hiszi, hogy ilyenkor alázatos, de valójában csak tudatlan. Jézus így szólt Lázárhoz, amikor feltámasztotta: „Lázár, jöjj ki!” Isten nem hallgat meg, ha a „ha” szót beteszed az imáidba. Amikor egy odaszánási imát mondasz, abban használhatod ezt a szót, mert nem tudod biztosan, mi Isten akarata, és nem azért imádkozol, hogy valamit megváltoztass. Amikor azonban meg akarsz változtatni egy helyzetet, akkor a „ha” a kétség jelvénye, és nem lehet benne az imádban. Megkérdeztem őket:
– Ha az Újszövetség azt mondja, hogy Jézus elvette a te feleséged erőtlenségét és hordozta a betegségét, akkor ez nem azt jelenti, hogy Isten akarata az ő gyógyulása?
– De igen – válaszolta a férfi. Fellapoztuk a Máté 8,17-et, amelyben ez áll: „Hogy beteljesedjék, amit Ésaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és Ő hordozta a mi betegségünket!” A férfi akkor felugrott és azt kiáltotta, hogy igenis Isten akarata, hogy a felesége meggyógyuljon.
Bibliánkat az 1 Péter 2,24-hez lapoztuk: „Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg!” Azután az Ésaiás 53,45-öt kerestük ki: „Pedig betegségeinket Ő viselte, és fájdalmainkat hordozta, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! És Ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünk büntetése rajta van, és az Ő sebeivel gyógyulánk meg.” A magyarázó fordításban ezt olvassuk: „Bizonnyal Ő viselte a mi betegségeinket, és hordozta a fájdalmainkat.” A házaspár közölte, hogy már csak a hitre van szükségük. Tudták, hogy a gyógyulás Isten akarata. Megkérdeztem őket, hogyan nyertek üdvösséget. Azt felelték, amikor oltárhoz hívták a megtérőket, előre mentek, letérdeltek és elmondták a bűnösök imáját.
Megkérdeztem, hogy akkor, amikor előrementek az oltárhoz, kérték-e az Urat, hogy adjon nekik hitet a megtérésre? „Nem!” válaszolták, hiszen a prédikátor mondta, hogy megtérhetnek. O Isten Igéjét olvasta fel az embereknek. El-mondtam nekik, hogy ugyanúgy megvan a hitük a gyógyulásra, ahogyan a megtérésre is megvolt, anélkül, hogy külön kérték volna, mert hallották erről Isten Igéjét.
Erre azt felelték, hogy ezek szerint most félre kell dobni az első imájukat, hiszen egyáltalán semmi jó nincs benne. Egyetértettem velük. Ahogy a világosság jön, már a hit is ott van. Az asszony rájött, hogy mindössze csak el kell fogadnia Jézus Krisztust személyes gyógyítójának. Rátettem a kezem a fejére és imádkoztam. Azután megkérdeztem, hogy meggyógyult-e? Azt felelte: „Biztosan.” Meggyőződött erről, azért, mert Isten Igéje mondja, hogy ő meggyógyult.
Vasárnap este az istentisztelet alatt a férfi újra ott volt. Szót kért és elmondta, mi történt. Amikor hazamentek, felesége lehúzta a gyógyfűzőjét és így szólt: „Köszönöm Istennek, hogy meggyógyultam.” Másnap, szombaton, amikor a férje hazajött, éppen hajmosás közben, a kád fölé hajolva találta őt, amit azelőtt soha nem volt képes megtenni. Ekkor elhozták a férfi édesanyját, aki paralízise miatt tolószékben ült, és miután imádkoztunk érte, az idős hölgy felállt és járni kezdett. Rájuk tettem a kezem, és mindketten elkezdtek nyelveken szólni. Évekkel később találkoztam velük, és az idős hölgy is egészséges volt. Hogyan kapott hitet? Isten Igéjének hallásából.
Joel Osteen: ÜZENETEK
Tudósok teszteltek 2-4 éves gyerekeket. Megállapították, hogy 95%-uk rendkívül kreatív volt és képes absztrakt gondolkodásra és képzeletre. Nagyon nagy százalékuk ragyogó elméjű, intelligens gyermek. Ami érdekes, hogy ugyanezeket a gyermekeket 7-éves korukban újra tesztelték és úgy találták, hogy mindössze 5%-uk rendelkezik magas kreativitással.
A következtetés egyszerű volt. A gyerekeket megtörte az élet. Megmondták nekik, hogy mire nem képesek, mivé nem fognak válni és mostanra kialakították ezeket a negatív gondolatgyökereket.
Tény az, hogy hasonló történhet mindannyiunkkal, ha nem maradunk támadásban. Az életnek megvan a módszere, hogyan nyomjon el bennünket elutasításokkal, csalódásokkal, visszaesésekkel. Ha nem vigyázunk, egyszer azt vesszük észre, hogy semmi jót nem várunk már el. Nem érezzük jól magunkat bőrünkben, feladjuk álmainkat. Meg kell tanulnunk visszatérni az eredeti beállításhoz.
Emlékszem, egyszer addig állítgattam a számítógépemet, hogy 6 hónap után hívni kellett egy szakembert, aki visszaállította az eredeti gyári beállítást. Csak a gyár tudja, hogyan kell a számítógépnek működnie.
Ez az, amiben segíteni akarlak ma téged, hogy térj vissza az “eredeti gyári beállításodra”! Az alkotód, a Teremtőd azt mondja rólad, hogy áldott vagy, értékes vagy, tehetséges vagy, kreatív vagy, Isten kiváltságát élvezed. Bármihez nyúlsz, virágzik és sikerre viszed. Erős vagy és képes arra, amire Isten teremtett. Ez állít vissza téged eredeti gyári beállításodra.
Azt mondod, Joel, én nem érzek így. Annyi problémám van, annyi igazságtalanság történik velem. Ezt jelenti a hit. Lehet, hogy nem érzed, de hinned kell benne. Kezdj úgy beszélni, mintha. Kezdj úgy menni, mintha. Kezdj úgy gondolkodni. Késztesd Istent a megvalósításra! Túl gyakran, mint ezek a gyerekek, megengedjük, hogy az élet elnyomjon. Átesünk csalódásokon, azt hisszük, hogy ez már nem lesz jobb, elértük a felső határt. Talán rosszul bánik velünk valaki, valaki hazudik rólunk. Mi azt gondoljuk, ilyen igazságtalan az élet. Ezek a dolgok apránként megpróbálják befolyásolni szoftverünket. Arra ébredünk, hogy már nem várunk el jó dolgokat.
A jó hír, hogy visszaállítunk eredeti gyári beállításodra, de neked is meg kell tenned a rád eső részt azáltal, hogy nem rágódsz többé a negatív hazugságokon és azon kezdesz gondolkodni, amit Isten mond rólad. Azt mondja a Zsoltárok, hogy egész nap meditáljunk Isten szavain. Ez azt jelenti, hogy mondjuk magunknak: áldott vagyok, értékes vagyok, győztes vagyok, Isten mindig sikerhez segít.
Mit teszünk? Programozzuk számítógépünket. A negatív gondolatokat ki kell cserélned a remény, hit, győzelem gondolataira.
Az idősebbik fiú pedig....
Szerette ezt a halk zsibongást, amely kis vendéglőjéből felszűrődött emeleti szobájába. Nagyapját, apját látta ilyenkor sürögni-forogni a kockás abroszokkal leterített asztalok között.
Előttük még kötény volt és karjukon a "hangedli". Úgy vitték ki a zónaételeket s a habzó söröket a törzsvendégeknek. Hozzájuk többnyire ugyanazok a kistisztviselők, ebédszünetes boltosok, szerkesztők jártak.
Még szerencse, hogy államosításkor meghagyták üzletvezetőnek. Tudták az "illetékesek", ezt a kis családi vállalkozást csak ő tudja nyereségesen tovább vezetni. Ment is valahogy. Fiai már szakképzett vendéglátósok voltak. Fel is lendült a Három hársfa. De felesége váratlan és gyors halála 54-ben és kisebbik fia titokzatos eltűnése az 56-os harcok alatt megrokkantotta. Enyhe agyvérzést kapott. Most Antié, családos nagyobbik fiáé az újra magánkézbe került kisvállalkozás. Az ő felesége ül a kasszánál, három rokon is besegít, sőt két tanulója is van már. Ő afféle "haláláig haszonélvező". Így rendelkezett a közjegyzőnél.
Ellátják becsülettel. De már igen nehezére esik lemennie. Fél oldala is zsibbad. Többnyire egész nap egyedül ül - és emlékezik. Mint most is, a régi, dolgos időkre. Tévéjét, rádióját ritkán nyitja ki. Sok a rossz hír. Inkább kisvendéglője árulkodó neszezéseire figyel. Abból tudja, mi történik odalent. A felszálló illatokból meg azt, mi aznap a "konyhafőnök ajánlata". Ha megkondul a közeli templom delet jelző, hívogató hangja, elolvas egy-egy zsoltárt apja öreg Bibliájából. Az az ő imakönyve.
Megreccsent a falépcső. Órájára nézett. Messzi még a záróra. Ki jöhet ilyenkor? Nem szoktak - csak úgy - benézni hozzá. Nehézkesen az ajtó felé fordult.
Szinte bekeretezve ott állt Öcsi, a holtnak hitt fia. Megférfiasodva, ám alig változva. Csak hullámos, fekete haját lepte be a dér. Olcsó, gyűrött dzsekijén Lufthansa repülő-reklámtáska lötyögött. Farmerja piszkos volt a viseléstől és nem kővel koptatott. Ám ő volt, az elveszett.
- Öcsi!
- Apa.
Fia már ott térdelt előtte és átfogta apja csúzos térdeit. Az a ráborított pokrócon keresztül is érezte gyereke remegését. Tétován simogatta az ölébe hajtott, őszülő fejet.
- Harminchárom év. Uramisten! - mormolta újra és újra. Hosszú percek teltek el. Öcsi szólni akart, de apja szája elé emelte ujját és a széke karfájára szerelt csengő gombját háromszor megnyomta. Ez volt a jel: sürgős. Perc sem telt el, nagyobbik fia robbant be a nyitva maradt ajtón. Dermedten bámult felegyenesedő öccsére.
- Te élsz?
- Látod.
- Miért nem adtál hírt magadról?
- Nem akartam bajt hozni rátok. Hátha lefényképeztek. Bár nem öltem embert.
- Hol bujkáltál?
- Sok helyütt. Legvégül Amerikában, délen kaptam munkát.
- Mit csináltál?
- Mosogattam, takarítottam, felszolgáltam, mint itthon. Mindig dolgoztam...
- S most?
- Hazajöttem. - Végigmutatott kopott önmagán.
- Így? - horkant fel a bátyja.
- Így.
- Fontos, hogy él és itthon van. Feltámadt az öcséd, fiam! - ezt már szinte kiáltotta az apjuk. - Meg sem öleled? - fordult elsőszülöttje felé.
- Mihez akarsz kezdeni? - kérdezte ölelés helyett öccsét a bátyja.
- Mosogatni még tudok.
- Meg beülni a készbe, mi?
- Anti! - nyögött fel az apa; de az ordítva folytatta: - Ismerem én ezt a fajtát. Végig-csavarogják a világot, s amikor mindenből kikopnak, hazakuncsorognak örökölni, mi? Nem, öcsikém, ebbő1 nem eszel. Tulajdonképpen nem is élsz. Holttá nyilvánítottak. Apa azután mindent rám íratott. Érted? Mindent!
- Jól tette - válaszolta csöndesen a kisebbik -, csak azt nem tudtam, hogy meghaltam... akkor mit is keresek itt? - Lehajolt, megcsókolta apja haját, és kifordult az ajtón.
- Mit tettél, Anti?! - nyögött föl az öregember.
- Mit? Megmondtam az igazat. Vagy nem így van?
Másnap egyenruhás hotelboy kereste az öregembert. Levelet hozott. Senki másnak nem volt hajlandó odaadni. Hiába erősködött odalent Anti, hogy ő itt a főnök, a tulaj, meg minden. A küldönc egyre azt hajtogatta: csak a címzett saját kezébe adhatja. Ott álltak most az emeleti szobában mind a hárman.
- Vedd át a levelet - kérte fiát az apja. Anti egy ötvenest adott a boynak, és kituszkolta azajtón.
- Tudod, milyen rossz a szemem - nyújtotta az apa a neki címzett borítékot a fiának. - Olvasd fel! - És az olvasni kezdte:
"Drága apám, örülök, hogy láthattalak. Ne aggódj, jól megy a sorom. Szállodám van Floridában. Nemrégen nyitottam meg a másikat. Antira gondoltam, mint igazgatóra. Olvastam: most már bátran hazajöhetek. Látni akartalak, s megbeszélni, hogyan segíthetnék rajtad, itthon vagy odaát. Nincsen családom. Örököseimmel is találkozni akartam, mielőtt testamentumot írok. Nos, a főörökös már beszélt velem.
Tőletek Tütykéhez mentem. Talán emlékszel, így becéztük egyik osztálytársunkat. Megnősült, több gyereke van. Amikor megláttak, sírtak örömükben. Csak reggel engedtek vissza a Hiltonba. Éjjel megbeszéltük: ők jönnek ki velem. Mindketten szakemberek, ám szegények. Így az örökség is megoldódik.
Bocsásd meg, Édesapám, a jelenésem. Talán úgy kellett volna hazajönnöm, mint Jákob ment megrakodva ajándékokkal Ézsauhoz. Akkor most minden O.K. volna. De kíváncsi voltam, él-e még a tékozló fiú idősebbik testvére..."
Volt még tovább is, de Anti apja ölébe dobta a levelet és lerohant a lépcsőn
Gyökössy Endre
Erős vagy Krisztusban!
Készítette: Keresztény szépségportál
Jézussal az életedben messze erősebb vagy, mint azt gondolnád.
Rick Warren
www.keresztenyszepsegporta
2013. január 28.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)