Bővített Biblia

2012. szeptember 26.

Várom az Urat!

Várom az Urat, várja a lelkem

és bízom az Ő ígéretében.

Zsolt 130,5

Jövel Uram Jézus (Jel 22)

Kenneth & Gloria Copeland: Légy áldás

Vigadjanak és örüljenek, akik kívánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Magasztaltassék az Úr, aki gyönyörködik az Ő szolgájának gyarapodásában. - Zsoltárok 35:27

Ha a hagyományos vallás azt tanította neked, hogy Isten szegénynek és elnyomottnak akar téged látni, akkor van egy jó hírem számodra. A Biblia szerint az Úr gyönyörködik a gyarapodásodban. Isten azt akarja, hogy bővölködj!

Nem csak anyagi tekintetben, hanem az életed minden területén... szellemben, lélekben és testben.

Nem számít, hol vagy, és ki vagy, Isten szabadnak akar látni minden rossz helyzettől.

Miért? Mert szeret téged, és tartogat számodra egy munkát, amit el kell végezned. Azt akarja, hogy betöltsd az emberek szükségeit, és Ő elég okos ahhoz, hogy tudja: nem adhatsz olyat másoknak, ami neked sincsen. Nem tudsz adakozni az Evangélium terjesztésére, vagy nem tudsz ennivalót venni az éhezőnek, ha nincsen pénzed. Nem tudod a betegekre tenni a kezedet, ha a kórházban fekszel. Nem tudsz örömöt adni másoknak, ha a depresszió fogva tart. Nem! Áldottnak kell lenned ahhoz, hogy áldás lehess mások számára.

Ha valóban bele akarsz ma lépni Isten gazdagságába, akkor tökéld el magadat, hogy áldás leszel mások számára, és még mielőtt észrevennéd, több mindent fogsz kapni Istentől, mint amiről valaha is álmodtál.

Ez történt velem is. Évekkel ezelőtt elhatároztam, hogy mindenekelőtt adakozó leszek. Egy adakozó életformát alakítottam ki. Ma szó szerint azért élek, hogy adjak. És nem szégyellem elmondani, hogy Isten teherautókkal árasztja rám az áldást!

Ugyanezt megteszi érted is, ha Őt szolgálod – ha odaadod az idődet, a pénzedet és a szeretetedet azoknak, akiknek szükségük van rá. Légy adakozó – és Isten gyönyörködni fog abban, hogy gyarapít téged!

Igei olvasmány: 1 Mózes 12:1-4, 13:1-4

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_spurgeon_xhtml&Itemid=34

Minden utadban nyugalmat ad

"Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek?" (2Móz 33,14).

Drága ígéret ez! - Uram, add, hogy a magamévá tudjam tenni!

Időnként el kell hagynunk lakóhelyünket, mert nincs itt maradandó városunk. Gyakran akkor kell elköltöznünk, amikor a leginkább otthon érezzük magunkat valahol. De van erre a bajra orvosság: maga az Úr jön velünk. Ő velünk van, bárhová visz utunk, velünk marad jótetszése, kegyelme, közössége, gondviselése és hatalma. Ez sokkal többet jelent, mint amit szavakkal ki lehetne fejezni: azt jelenti, hogy megvan mindenünk. Ha Isten jelen van életünkben, miénk a föld és a menny. Jöjj velem Uram, és parancsoljál velem, hogy arra menjek, amerre Te akarod.

Igehelyünk azt is ígéri, hogy így megtaláljuk a nyugalmat. Ez a nyugalmunk a teremtő, cselekvő és megőrző Istenben van. Jelenléte nyugalmat ad, még ha menetelünk, vagy éppen csatában vagyunk is. Nyugalom! Milyen áldott ez a szó! Élvezheti-e valaha ezt a halandó ember? Igen, mert ígéretünk van rá, tehát hittel elkérhetjük Istentől. A nyugalom a Vigasztalótól, a Békesség Fejedelmétől és mennybeli Atyánktól jön, aki maga is megnyugodott a teremtés hetedik napján minden munkájától. Istennel lenni nyugalmat jelent, a szó legigazibb értelmében.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Áldott aki nálad lakik

11-es ZSOLTÁR.

Túrmezei Erzsébet: követjük Igédet

Kenneth E. Hagin: Eldöntöttem: Növekedni fogok

Harcold meg a hitnek szép harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre Isten elhívott, és amiről szép hitvallást tettél sok bizonyság előtt. - 1Timótheus 6,12.

Az egyedüli harc, amit egy keresztény hivatott megharcolni, a hit harca. Ha bármilyen más harcot folytatsz, akkor nem a megfelelő harcot vívod! Nem kell harcolnod az ördöggel — Jézus már legyőzte helyetted. Nem kell harcot folytatnod a bűnnel — Jézus a bűnre való orvosság. Így csak a hit harca marad (mivel a hitünknek vannak ellenségei, illetve akadályai).

A hit legnagyobb ellensége az, ha hiányos a megértésünk az Igéből. Valójában a hit minden akadálya e tudáshiány köré csoportosul, mert nem képes a hited meghaladni az aktuális igeismereted mértékét.

A hited automatikusan növekszik, ahogy növekedsz Isten Igéjének a megértésében. (Róm. 10,17) Ha a hited nem növekszik, az azért van, mert te sem növekszel Isten Igéjének a megértésében. Nem növekedhetsz, és nem fejlődhetsz szellemileg anélkül, hogy a hitben növekednél. A legjobb fogadalom, amit ma megtehetsz az előtted álló évvel kapcsolatban, hogy növekedni fogsz Isten Igéjének megismerésében. Teljes szívvel add át magad az Ige tanulmányozásának! Ebből egyenesen következik majd a hited növekedése. Így növekszel és fejlődsz szellemileg.

Megvallás: Az előttem álló évben a hitem növekedni fog. Eldöntöttem, hogy növekedni fogok Isten Igéjének a megismerésében. Növekedni fogok Isten Igéjének megértésében. Ebből hit származik, és az én hitem növekedni fog. Növekedni és fejlődni fogok ebben az évben szellemileg.

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_spurgeon_xhtml&Itemid=34

Oswald Chambers: AZ ELLENSZEGÜLÉS TÖRVÉNYE

"Aki győz..." (Jel 2,7).

Lehetetlen harc nélkül élni mind a természet, mind a kegyelem világában. Ellenségeskedés az alapja a természeti, értelmi, erkölcsi és szellemi életnek is. Ezt bizonyítja az élet. Az egészség sem más, mint egyensúly a fizikai életünk és a külső világ között, és csak elégséges belső életerő tarthatja fenn a külső dolgokkal szemben. A fizikai életemen kívül eső dolgok mind halálra szánnak engem. Ugyanazok a dolgok, amelyek amíg élek fenntartanak, felbomlasztanak, amikor meghalok. Ha elég erőm van a harcra, megteremtem az egészség egyensúlyát.

Így van ez az értelmi élettel is. Ha azt akarom, hogy értelmi életem erőteljes legyen, küzdenem kell; csak így jön létre az egyensúly, amit gondolatnak hívunk.

Erkölcsi téren is így van. Ami nem az erény tulajdonsága, az mind ellensége bennem az erénynek, és erkölcsi erőmtől függ, hogy legyőzöm-e ezt az ellenséget. Ha igen, akkor létrejön az erény bennem. Amint felvettem a harcot, már erkölcsös lettem. Senki sem azért erényes, mert másként nem tehet, hanem mert harc árán szerezte meg.

Ez igaz szellemi téren is. Jézus mondta: "E világon nyomorúságtok lesz" - azaz minden, ami nem szellemi, vesztemre tör, és le akar győzni; - "de bízzatok, én legyőztem a világot" (Jn 16,33). Meg kell tanulnom visszaverni a támadásokat, és így lesz meg az egyensúly: a szentség; így már öröm szembenézni a támadásokkal.

A szentség adja az egyensúlyt adottságom és Isten törvénye között, így jutott ez kifejezésre Jézus Krisztusban is.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Áldjad én lelkem az Urat, Istenedet! - 104. zsoltár

Ne félj!!

A föld végén ragadtalak meg, annak széléről hívtalak el.

Ne félj, mert én veled vagyok!

(Ésa. 41)

Carl Eichhorn: Az ember - mint Isten képe

Teremté tehát az Isten az embert az õ képére, Isten képére teremté õt.

(1 Mózes 1, 27)

Ebben a lendületesen megfogalmazott mondatban van valami felemelõ: az a hallatlanul nagy tény, hogy az ember Isten képmása. Micsoda magasztos pillanat volt az, mikor Isten az ember megalkotásával feltette a koronát teremtõi mûvére. Kevéssel tette õt kisebbé önmagánál, ahogy a 8. zsoltárban olvassuk. Dicsõséggel és tisztességgel koronázta meg õt. Igaz ugyan, hogy a teremtés minden egyéb mûvén is ott van Isten pecsétje, de az ember Isten fenségébõl kapott valamit. Úrrá tette õt Isten a földön és mindent lábai alá vetett. Ilyen értelemben lett Isten képmása. Isten értelemmel és akarattal ajándékozta meg. Nemcsak lelke, hanem szelleme is van. Isten szabadságot adott neki.

De az ember istenképûsége, mely lehetõvé teszi, hogy uralma alatt tartsa a világot, kell hogy az Isten iránt való engedelmességben gyökerezzék, mert az ember nem Isten, hanem csak teremtmény és ezért Istentõl függ. Szabadsága annyiból áll, hogy önként, tehát nem kényszerbõl rendeli alá magát Istennek.

Az embernek - mint Isten képének - közösségben kell lennie õsképével. Közösség azonban csak hasonló lények között lehetséges. Ember és állat között nincs teljes közösség. De az ember személyiség és ezért képes arra, hogy valóságos kapcsolatban legyen Istennel. Teremtésének pillanatától kezdve Isten iránt való vonzalom élt lelkében; nem akart és nem tudott õnélküle meglenni.

Sajnos, az ember eldobta magától koronáját. A bûneset következtében istenképûségét eljátszotta. Isten iránt való engedetlensége következtében a teremtett dolgok rabszolgája lett és saját vágyai fogságban tartják. Igaz ugyan, hogy értelme és akarata révén még

mindig uralkodik a természet felett, de már nem isteni értelemben, hanem zsarnoki és kizsákmányoló módon. Nem tekinti magát többé Isten szolgájának és sáfárának, nem gondozza szeretõ módon az õ mûveit, hanem mindazt, amit Isten kezébe adott, önzõ módon

kizsákmányolja.

A bûnbeesett ember önmagát keresi és önmagát veszíti el. Önmagát ülteti a trónra és önmagát alacsonyítja le. Csak akkor lesz ismét ember, ha egészen Istennek veti alá magát és csak amíg Istennek szolgál, uralkodik teljes és isteni értelemben.

Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/eichorn?ho=1&nap=3

EGY MODERN CSODA

Lk 6,27-36.

Jézus mondja: 27 "Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; 28 áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket. 29 Aki arcul üt, annak tartsd oda a másik arcodat is, és aki elveszi felsőruhádat, attól alsóruhádat se tagadd meg. 30 Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és attól, aki elveszi a tiedet, ne követeld vissza. 31 És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük." 32 "Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. 33 És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is ugyanezt teszik. 34 És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi a jutalmatok? Bűnösök is adnak kölcsönt bűnösöknek, hogy visszakapják azt, ami jár nekik. 35 Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt. 36 Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas."

EGY MODERN CSODA

Isten megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. (2Kor 5,18)

Pál apostol szavai arra a csodás békéltetésre emlékeztetnek, amely a hutu és tuszi törzsek közötti népirtás után következett Ruandában. A
brutális öldöklésekben vétkesek bizonyára kemény ítéletet érdemelnének, talán halált is, de a ruandai kormányzat a gyógyulás alternatíváját kínálja. Aki nyilvánosan beismeri vétkét, bevallja részletesen a tettét, és bocsánatot kér az áldozatok családjaitól, választhatja a mérsékelt büntetést.

Csak elképzelni tudom, milyen lehet látni a családtagok arcán a
gyötrelmet, amint bevallom a megvetendő cselekményeket, és bocsánatukat kérem. Még nehezebben tudom elképzelni, hogyan néznék arra az emberre, aki gátlástalanul meggyilkolta szeretteimet, - hallgatva a szörnyű részleteket - és azután én kérjem a bíróságot, bocsásson meg neki.

Mégis, sok esetben, Ruandában és más afrikai országban is a
bocsánatkérés és megbocsátás után igazi megbékélés következik.
Néhányan igyekeznek jóvátenni vétküket, csatlakoznak a szétdúlt
falvakat újjáépítő csapatokhoz, vagy anyagi támogatást nyújtanak az
özvegynek. Ezek csodálatos jelei Isten kegyelmének, és példái annak,
amit tőlünk kíván. A bűn lehet kicsi vagy nagy, általunk vagy ellenünkre elkövetett, Krisztus azt kéri, béküljünk meg egymással.

Imádság: Urunk, segíts megbékülnünk mindazokkal, akiknek ártottunk, vagy akik bántásunkra voltak. Ámen.

A békességre való törekvés talán nehéz, de ez az Isten útja.
Dolores Klinsky Walker (Washington, USA)

http://csendespercek.hu

Meghato, kedves tortenet: Az üres szék

Készítette: Lisa Szanyel

(Brennan Manning szokta mesélni az alábbi történetet egy idős emberről, aki rákban haldoklott.)

A férfi lánya megkérte a papot, hogy jöjjön el imádkozni az apjával. Amikor a pap megérkezett, látta, hogy a férfi az ágyban fekszik, a feje két párnával feltámasztva, az ágya mellett pedig egy üres szék. A pap azt hitte, hogy szóltak az idős embernek az ő látog

atásáról. Biztosan várt már engem - szólt.

„Nem, kicsoda ön?"

„Én vagyok az új segédlelkész a parókián - válaszolt a pap. „Amikor megláttam az üres széket, azt gondoltam, biztosan tudta, hogy jövök."

„Ja, igen, a szék" - szólt az ágyhoz kötött beteg. „Becsukná az ajtót?"

A pap, kicsit értetlenül, becsukta az ajtót.

„Ezt sosem mondtam el senkinek, még a lányomnak sem" - mondta a férfi. „De egész életemben sosem tudtam, hogyan imádkozzam. A vasárnapi misén hallottam a papot az imádkozásról beszélni, de az egész olyan magas volt nekem...

Aztán feladtam minden próbálkozást" - folytatta - „míg egy nap, úgy négy évvel ezelőtt a legjobb barátom azt mondta nekem: 'Joe, az imádkozás nem más, mint egy Jézussal folytatott beszélgetés. Javaslok neked valamit. Ülj le egy székre, egy másikat tegyél magad elé, és hit által lásd Jézust azon a széken. Ez nem kísérteties, mert ő megígérte: 'Én veletek leszek mindig'. Aztán beszélj Hozzá, és figyelj Rá úgy, ahogy most velem teszed.'

Így aztán, atyám, kipróbáltam ezt, és annyira tetszett, hogy minden nap néhány órán keresztül ezt csinálom. De nagyon vigyázok. Ha a lányom meglátná, hogy egy üres székhez beszélek, vagy idegösszeomlást kapna, vagy bezáratna a bolondok házába."

A papot nagyon meghatotta a történet, és biztatta az idős férfit, hogy folytassa így tovább. Aztán imádkozott vele, megkente olajjal, és visszament a paplakba.

Két nappal később este felhívta a férfi lánya azzal, hogy édesapja aznap délután meghalt.

„És békésen távozott?" - kérdezte.

„Igen, amikor két óra körül indultam otthonról, odahívott az ágyához, elmondta az egyik faviccét, és megpuszilt. Amikor egy órával később hazaértem a holtból, holtan találtam. Volt azonban valami furcsa, atyám. Igazából több mint furcsa - olyan hátborzongató. Úgy tűnik, hogy mielőtt meghalt, apa kihajolt az ágyból, és a fejét az ágy melletti székre hajtotta."

Brennan Manning így ír: „A hit Krisztusa semmivel sem kevésbé elérhető számunkra jelen feltámadott voltában, mint a történelem Krisztusa volt emberi testében a szeretett tanítvány számára." Ugyanolyan kapcsolatunk lehet Jézussal, mint Jánosnak volt.

Neked ilyen kapcsolatod van Jézussal? Olyan közel vagytok egymáshoz, hogy úgy tudsz beszélgetni Vele, ahogy egy barátoddal tennéd? Tudod, hogy Ő szenvedélyesen szeret téged, hogy törődik veled, és meg akarja hallgatni mindazt, amit el akarsz mondani Neki? Oda tudod hajtani fejedet a keblére, s érezni a szívverését?

Jézus ilyen kapcsolatra vágyik veled.

János, akit a szeretett tanítványként ismertek, kétszer írt evangéliumában arról a pillanatról, amikor fejét egy bensőséges pillanatban Jézus keblére hajtotta (Jn 13,23. 25; 21,20) Különleges emlék volt ez János számára, ami biztosította arról, hogy tényleg egy olyan tanítvány volt, „akit Jézus szeretett".

A Te hangod szól szívemben

2012. szeptember 25.

Ige: Egységben legyetek

„A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek [buzdítlak] titeket testvéreim, [atyámfiai] hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok. [egyféle beszéd legyen mindnyájatok ajkán] és ne legyenek közöttetek szakadások [hasonlások]. »(szkhiszmá): Szétválás, összekülönbözés, meghasonlás«. hanem [legyetek teljesen egyek; (egybekötöztettek)] ugyanazzal az érzéssel [gondolkodással;értelemmel]. (görögül: núsz: szellemi értelem; a szív /a benső/ értelme). És ugyanazzal a meggyőződéssel [felfogással; és ugyanazon véleménnyel; (ítélettel; szándékkal] igazodjatok egymáshoz [(kátártidzó): Itt: „ugyanabban az értelemben és meggyőződésben teljességre jutva”] (1Kor. 1,10)

Az apostol így figyelmezteti a szenteket: „Mert szükséges, hogy legyen közöttetek szakadás is, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek közöttetek” (1 Kor. 11,19)

De: „Kérlek pedig titeket atyámfiai, tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat [egyenetlenséget; széthúzásokat; meghasonlásokat támasztanak] és botránkozásokat okoznak [kelepcéket készítenek] a tudomány körül, [az ellenkezőjét tanítják annak] melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el. [Kerüljétek őket; Térjetek ki előlük]” (Róm. 16,17)

„Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon” (Fil. 2,15).

Így legyünk tökéletesek: „Valakik annakokáért tökéletesek vagyunk, ilyen értelemben legyünk. És ha valamiben másképpen értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek. Csakhogy amire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk… egyet akarva ugyanarra törekedjetek: (Más értelmezés szerint: az egységre törekedjetek) Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál”

„És akik e szabály szerint élnek, békesség és irgalmasság azokon, és az Istennek Izráelén”(Fil. 3,15-16; 2,2-3; Gal. 6,16)

Ige: A megigazulásról

„Mert az Istennek igazsága (az Isten által ajándékozott megigazulás) jelentetik ki abban [nyilvánul meg; (igazságosságáról hull le az örömüzenetben a lepel)] hitből hitbe, [a hívő a hittel nyer el; s ezt az igazságosságot a hit a hitnek adja tudtul] miképpen meg van írva: Az igaz [a megigazult vagy megigazított] ember pedig hitből él. [Olyan hit, amely Istennek emberi ésszel fel nem érhető segítségében (csodáiban) tud bizakodni]” (Róm. 1,17)

Ige: Az Úr Jézus figyelmeztetése

„Vigyázzatok azért [és legyetek éberek, virrasszatok], mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok [és nem ismeritek], amelyen az embernek Fia eljő” (Mát. 25,13)

És az Úr újra és újra figyelmezteti az Övéit: „Vigyázzatok [legyetek állandóan készen, virrasszatok; legyetek éberek] azért, mert nem tudjátok, mely órában [vagy melyik nap] jő el a ti Uratok. Azért legyetek [és álljatok mindig] készen [készenlétben, a felkészítettség állapotában lévők] ti is [akiket előkészítettek erre az eseményre]; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia” (Mát. 24,42.44)

És: „… vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak (mámornak), részegségnek és ez élet (vagyis a megélhetés) gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jöjjön (és hirtelen lepjen meg titeket) az a nap: Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt (Más fordítás: Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt)!” (Luk. 21,34-36)

Tehát: „Figyeljetek, vigyázzatok (legyetek ébren) és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő” (Márk. 13,33)

És: „Vigyázzatok [legyetek éberek; virrasszatok; maradjatok ébren, figyeljetek], álljatok meg [szilárdan, mozdíthatatlanul; tartsatok ki állhatatosan] a hitben, legyetek férfiak, [viselkedjetek bátran, és cselekedjetek férfiasan] legyetek erősek! [és erősödjetek meg; győzedelmeskedjetek]” (1 Kor. 16,13)

„Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel” (1 Thess. 5,2)

„Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mikor érkezik (és mikor jön) meg a háznak ura, este-é vagy éjfélkor, vagy kakasszókor, vagy reggel? Hogy, ha hirtelen megérkezik, ne találjon titeket aludva. Amiket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!” (Márk. 13,35-37)

Hát: „Ne is aludjunk azért, mint egyebek (és mint a többiek), hanem legyünk éberek és józanok, vagyis az Ige szerint élők, megfontoltak, és vigyázók” (1 Thess. 5,6)