Római levél 8 fejezet: A hústest, és a Szellem szerinti élet eredménye (szerkesztett),

Róm. 8,1 Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak [elmarasztaló ítéletük; mert nincsen helye velük szemben, de nem is érvényesül ellenük semmiféle elmarasztaló, halálos ítélet], akik Krisztus Jézusban vannak [élnek], kik nem (hús)test szerint járnak, hanem Szellem szerint.

Róm. 8,2 Mert a Jézus Krisztusban való élet [a természetfeletti élet] szellemének törvénye megszabadított [felszabadított a kötelékekből, és szabaddá tett] engem a bűn és a halál törvényétől

Róm. 8,3 Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, [mivel a törvény a maga részéről tehetetlenséget mutatott] mivelhogy erőtlen vala a (hús)test miatt [melyet a (hús)test gyengévé tett]. Az Isten [azt megtette] az ő [saját] Fiát elbocsátván [elküldve] bűn [a céltévesztés] (hús)testének hasonlatosságában [hasonmásában] és a bűnért, [a céltévesztés miatt]. Kárhoztatá a bűnt [a céltévesztést] a (hús)testben. [hogy elítélje a (hús)testben levő bűnt (céltévesztést]

Róm. 8,4 Hogy a törvénynek igazsága [igazzá-tétel eredménye] beteljesüljön bennünk [rajtunk] kik nem (hús)test szerint járunk, [élünk] hanem Szellem szerint. [akiknek járását-kelését nem a hús vezérli, hanem a Szellem]

Róm. 8,5 Mert a (hús)test szerint valók [élők (a húshoz igazodók)] a (hús)test dolgaira gondolnak. [a hús dolgain jár az eszük; a hústest dolgaira összpontosítanak; (A (hús)testi ember bizony (hús)testiekre vágyik) törekszik, ragaszkodik, és teljesen lekötik a hús dolgai, ügyei, vágyai] a Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira. [de a Szellemhez igazodók a Szellem dolgaival törődnek (a szellemi ember ellenben szellemiekre törekszik)]

Róm. 8,6 Mert a (hús)testnek gondolata [kívánsága; törekvése; okossága; bölcsessége; a hústest gondolatvilága; észjárása] halál [halálra visz; (vezet)]; a Szellem gondolata [vágyódása; törekvése; okossága; bölcsessége; gondolatvilága; észjárása] pedig élet és békesség.

[Más fordítás: mert az elmének a hústestre való irányítása halált jelent, de az elmének a szellemre való irányítása életet és békét jelent]

Róm. 8,7 Mert a (hús)test gondolata [bölcsessége; törekvése; észjárása; gondolatvilága; vágya] ellenségeskedés [ellenszegülés] Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, [nem veti alá magát] mert nem is teheti. [sőt nem is képes rá, mert az természete ellen van; (mert az elmének a hústestre irányítása ellenségeskedést jelent Istennel, mivel nincs alárendelve Isten törvényének, hisz nem is lehet)]

Róm. 8,8 Akik pedig (hús) testben vannak, [hústest szerint élnek] nem lehetnek kedvesek Isten előtt [Istennek nem tetszhetnek; nem is törekednek, hogy örömet okozzanak, hogy tetszenek]

Róm. 8,9 Ti azonban nem (hús)test, [húsban] hanem Szellem szerint [Szellemben] éltek, ha ugyan [valóban] az Isten Szelleme lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé. [ha pedig valakinek a Krisztus Szelleme nem birtoka, (nem birtokolja) az nem is az Övé]

Róm. 8,10 Hogyha pedig Krisztus bennetek van, jóllehet a test (szóma = személyiség) holt [halandó] a bűn miatt, [céltévesztés következtében] a szellem azonban élet (dzóé = örökélet, vagyis természetfeletti élet) az igazságért [de a szellem (örök)életet ad megigazultság által]

Róm. 8,11 De ha Annak a Szelleme lakik bennetek, aki feltámasztotta [életre keltette] Jézust a halálból, [halottak közül] ugyanaz, aki feltámasztotta [életre keltette] Krisztus Jézust a halálból, [halottak közül] megeleveníti [életre kelti] a ti halandó testeiteket (szóma = személyiségeteket) is az Ő tibennetek lakozó Szelleme által

Róm. 8,12 Annakokáért atyámfiai, [testvérek] nem vagyunk adósok [lekötelezve] a (hús)testnek, hogy a (hús)test [kívánságai] szerint éljünk [a földi életben]

Róm. 8,13 Mert, ha (hús)test [kívánata] szerint éltek, meghaltok [minden bizonnyal be fog következni a halálotok] de ha a (hús)test cselekedeteit [tetteit] a Szellem által megöldöklitek, [a halálba viszitek; halálra juttatjátok] éltek.

[Más fordítás: de ha a Szellemmel azt, amit a hús művel, megölitek, élni fogtok]

Róm. 8,14 Mert [mindazok ugyanis] akiket Isten Szelleme vezérel, [indít] azok [mind] Istennek fiai

Róm. 8,15 Mert nem kaptatok szolgaság [rabszolgaság] szellemét ismét a félelemre [hogy félelemben éljetek; (újra féljetek, rettegjetek)] hanem a fiúságnak Szellemét kaptátok [nyertétek el] aki által kiáltjuk: Abbá [az-az szerelmes] Atyám! [vagyis: Édesapám! Apu: aminek következményeként: megváltozott a családi helyzetetek, egy másik család tagjai lettetek. Ez névváltozással is járt. Új otthonotok lett, az új család szokásait, törvényeit kell követnetek. Új felelősségek és kiváltságok birtokosai lettetek]

Róm. 8,16 Ez a Szellem bizonyságot [tanúságot] tesz [együtt tanúskodik] a mi szellemünkkel együtt, [szellemünkben] hogy Isten [született] gyermekei vagyunk

Róm. 8,17 Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak, ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.

Róm. 8,18 Mert azt tartom, [állítom] hogy amiket most [a jelenlegi időszakban] szenvedünk [megtapasztalunk, ami történik velünk] nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik. [véleményem szerint nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul (láthatóvá lesz; ki fog nyilatkozni) rajtunk].

>Más fordítás: Úgy számítom ugyanis, hogy a mostani idő (ennek az életnek) szenvedései nem érdemlik meg, hogy összehasonlítsuk őket azzal a dicsőséggel, melyre értünk egyszer a lepel le fog hullani<

Róm. 8,19 Mert a teremtett világ [az egész természet] sóvárogva [epedő sóvársággal, feszülten] várja az Isten fiainak megjelenését [megnyilvánulását; kijelentését; kinyilatkozását; vagyis a teremtmények feszült vágyakozása várja Isten fiainak megnyilvánulását]

Róm. 8,20 Mert a teremtett világ hiábavalóság [mulandóság, üresség, haszontalanság, sikertelenség] alá vettetett [minden teremtmény ugyanis mulandóságnak van alávetve] nem önként, [nem önszántából; nem, mert akarja] hanem azért, [az által] aki az alá vetette

Róm. 8,21 Azzal a [nekünk adott] reménységgel [hittel és bizalommal]

hogy maga a teremtett világ is megszabadul [hogy a teremtett világot is fel fogja szabadítani] a romlandóság rab(szolga)ságától [a mulandóság szolgai állapotából] az Isten fiai dicsőségének szabadságára [és átjut az Isten fiainak dicsőséges szabadságába]

Róm. 8,22 Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ [az egész teremtmény] együtt [egyetemben] fohászkodik [sóhajtozik, nyög, nyöszörög.] és vajúdik [szülés fájdalmaiban kínlódik] mind idáig [mostanáig]

Róm. 8,23 Sőt nemcsak ez [a világ] hanem maguk a Szellem zsengéjének birtokosai [mint a Szellem teljességéből az első részlet], mi magunk is [akik bensőnkben hordozzuk a Szellem zsengéjét] fohászkodunk [sóhajtozunk, nyögünk] magunkban [bensőnkben]. Várván a fiúságot [egy fiú helyére helyezést, vagyis hogy méltóvá tétessünk az apa teljes jogaiba, kiváltságaiba, és méltóságaiba való belépésre] a mi testünknek megváltását [a holttestünkből (szomató apolütrószisz) való, váltság általi megszabadítást]

Róm. 8,24 Mert reménységben tartattunk meg [megváltásunk még reménybeli, ugyanis Megváltásunk megtörtént, de a földi élet látható jelenségei ezt nem kinyilatkoztatják, hanem elrejtik. Ez a remény a mi bensőnkben a Szellemmel együtt van elhelyezve, és ez még nem látszik, mármint a mi „bensőnk”, vagy „belső emberünk] a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert amit lát valaki, miért reményli is azt? [Más fordítás: Az a remény viszont, amit már teljesedni látunk, többé nem remény]

Róm. 8,25 Ha pedig, amit nem látunk, azt reméljük, kitartással [állhatatosan, örömteli (vagy reményteljes) tűréssel, és kitartással] békességes tűréssel [türelemmel] várjuk

Róm. 8,26 Hasonlatosképpen pedig a Szellem is segítségére van [siet] a mi erőtlenségünknek [szellemi gyengeségünkben]. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk; [hogy mit imádkozzunk, és hogy azt hogyan kell (helyesen) tennünk, nem tudjuk] de maga a Szellem esedezik [jár közben] miérettünk kimondhatatlan [összefüggéstelen; nem egybefüggő, nem értelmesen elmondott beszéddel] fohászkodásokkal [szavakba nem önthető, emberileg megfoghatatlan sóhajtozásokkal]

Róm. 8,27 [S Ő] Aki pedig a szíveket vizsgálja, [fürkészi; kutatja] tudja, mi [mit kíván; mire irányul] a Szellem gondolata [elgondolása, törekvése] mert Isten [tetszése; akarata] szerint [Istenhez igazodva] esedezik [jár közben; könyörög; emel szót] a szentekért

Róm. 8,28 Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van [válik; szolgál, összedolgozik; együttmunkál, minden összejátszik (minden körülmény, esemény] mint akik az ő végzése szerint hivatalosak [akik az ő végzése értelmében (elhatározása szerint) arra hivatottak,(elhívottak) hogy szentek legyenek]

Róm. 8,29 Mert akiket eleve ismert [öröktől fogva tudott; kiválasztott; felismert] eleve el is rendelte, [a többiektől előre különválasztotta]. hogy azok az ő Fia ábrázatához [képéhez] hasonlatosak legyenek [Fiának képmását öltsék magukra; (hogy ugyanazt az alakot viseljék amelyet az ő Fia, akivel együttformált]. Hogy ő legyen az elsőszülött [legelőször előhozott, vagyis az új emberiség elsőszülöttje, első példánya.] sok atyafi [testvér] között

Róm. 8,30 Akiket pedig eleve [előre] elrendelt, [elválasztott; különválasztott] azokat el is hívta; és akiket elhívott, azokat meg is igazította; [megigazulttá tette] akiket pedig megigazított, [megigazulttá tett] azokat meg is dicsőítette

Róm. 8,31 Mit mondunk azért ezekre? [mire következtethetünk ebből] Ha az Isten velünk, [értünk; mellettünk van] kicsoda [lehet; tehet] ellenünk?

Róm. 8,32 Aki az ő tulajdon [saját] Fiának nem kedvezett, [nem kímélte] hanem őt mindnyájunkért odaadta [áldozatul kiszolgáltatta] mi módon ne ajándékozna vele [miért ne adna ingyen; kegyelemből az ö Fiával] együtt mindent minékünk?

Róm. 8,33 Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, aki megigazít; [Isten, aki a megigazulást adta?]

Róm. 8,34 Kicsoda az, aki kárhoztat? [ki ítél el] (Talán) Krisztus [Jézus], az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, [életre is kelt] aki az Isten jobbján van, aki esedezik is [közbenjár] érettünk

Róm. 8,35 Kicsoda szakaszt [választ] el minket a Krisztus szerelmétől? [isten szerinti szeretetétől (agapéjától)] nyomorúság [nyomorgatás; háborúság; nyomás, szorítás; szorult helyzet (lelki-szellemi értelemben is), elnyomás] vagy szorongattatás [szükség; szorongató keserűség, szükséghelyzet, szorult helyzet; kín, gyötrelem, ínség] vagy üldözés, vagy éhség, [éhínség] vagy mezítelenség, vagy veszedelem, [életveszély] vagy fegyver-é? [kard; átvitt értelemben: háború; erőszakos halál, vagy a fennálló hatalom]

Róm. 8,36 A mint megvan írva, hogy: Teéretted gyilkoltatunk [öldököltetünk] minden napon; [Minket minden nap miattad visznek (juttatnak) halálba] olybá tekintenek [annyira becsülnek] mint vágó juhokat. [és olyanok vagyunk, mint a leölésre szánt juhok]

Róm. 8,37 De mindezekben [mindezekkel szemben] győzteseknél is többek vagyunk, [felettébb diadalmaskodunk; döntő (teljes, tökéletes, végleges, fölényes) győzelmet aratunk] Őáltala, aki minket szeretett

Róm. 8,38 Mert meg vagyok győződve, [Biztos vagyok ugyanis benne] hogy sem halál [a természeti (biológiai, fizikai) halál; vagyis a hústest halála]. Sem élet [a természeti (biológiai) vagyis a hústestben való élet]. sem angyalok [uralkodó szellemi lények; hírvivők (közvetve) pásztorok] sem fejedelemségek [kormányzatok; részint földi, részint mennyei (angyali) hatalmasságok]. Sem hatalmasságok [erősségek; erők; angyali hatalmak. A mennyei hatalmak a csillagokat irányító erők, a csillagok mintegy látható kifejezői ezeknek]. Sem jelenvalók [jelen időben történő, beálló; a jelenlevő dolgok] sem következendők [eljövendők, ami még körül fog venni]

Róm. 8,39 Sem magasság, sem mélység, [sem magasságban sem mélységben lakók] sem semmi más teremtmény [sem a kosmos időbeli, sem a kosmos (= világűr) térbeli jelenségei (a csillagok világára utal)] nem szakaszthat el [nem állhatnak oda közénk, és nem képesek elválasztani] minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon [megjelent; megbizonyított] a mi Urunk Jézus Krisztusban

Római levél 7. fejezet: A testi természet szerint élők kiszolgáltatottsága (göröggel és kapcsolódó igékkel),

Római levél 7. fejezet: A testi természet szerint élők kiszolgáltatottsága

Róm. 7,1 Avagy nem tudjátok-é [nem értitek-e] atyámfiai, [testvéreim] mert törvényismerőkhöz szólok, hogy a törvény [csak annyi ideig] uralkodik [csak addig van hatalma] az emberen, amíg él?

Róm. 7,2 Mert a férjes asszony, míg él a férj [férfi; de jelenti az érettkoru embert is, ellentétben a gyermekkel] ehhez van kötve [összekapcsolva] törvény szerint. [hiszen a férj hatalma alatt élő, férfinek alávetett nőt is a törvény csak az élő férjhez köti]. De ha meghal a férj, felszabadul [feloldoztatott] az asszony [az asszony szó többnyire szellemi tekintetben a női jellemet és modort jelöli; de jelenti a nőnemű emberi lényt)] a férj törvénye alól

Róm. 7,3 Azért tehát az ő férjének életében paráznának [házasságtörőnek] mondatik, ha más férfihoz megy, ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, [megszabadul a törvényes kötöttségtől] úgy hogy nem lesz parázna [házasságtörő], ha más férfihoz megy.

Róm. 7,4 Azért atyámfiai, [testvéreim] ti is meghaltatok a törvénynek [törvény számára] a Krisztus teste (szóma = személyisége, lényege, ereje) által hogy legyetek máséi: azé [hogy ahhoz tartozzatok Krisztus testében (szóma)], aki a halálból feltámasztatott, [életre kelt] hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.

Róm. 7,5 Mert mikor a (hús)testben voltunk, [hústest szerint éltünk] a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, [a törvény (által szított) fölébresztett bűnös szenvedélyek működtek (hatottak; dolgoztak) tagjainkban] hogy gyümölcsözzenek [gyümölcsöt érleljenek] a halálnak

Róm. 7,6 Most pedig megszabadultunk [felszabadultunk; mentesültünk; feloldoztattunk] a törvénytől, [a törvény hatálya alól] minekutána meghaltunk arra nézve, [annak a számára] amely által lekötve tartattunk; [ami fogva tartott bennünket] hogy szolgáljunk a Szellemnek újságában [újszerűségében; új voltában] és nem a betű óságában. [s ezért új Szellemben szolgálunk, nem az Írás elavult régi betűvilágában]*

*Pál apostol megvallása, követésül minden igehirdető számára: „Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van. Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az újszövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Szellemé, mert a betű megöl, a Szellem pedig megelevenít” (2 Kor. 3,5-6)

De ez a szolgálat: „…nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené” (Róm. 9,16)

Róm. 7,7 Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é? (céltévesztés-e) Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a [a gonosz] kívánságról sem tudtam volna, [a vágyat (mohó kívánást) sem ismerném] ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd*

*Az apostol levonja a következtetést: „Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből [olyan tettekből, melyekkel a törvényt akarja betölteni] egy (hús)test sem igazul meg Őelőtte [Isten előtt]: mert a bűn ismerete [felismerése] a törvény által vagyon” (Róm. 3,20)

Róm. 7,8 De a [tiltó] parancsolat által a bűn alkalmat vett, [ösztönzést (indíttatást; lökést, ugródeszkát; támaszpontot) kapott] és nemzett [fölébresztett; felszított; felkeltett; kimunkált] bennem minden [gonosz] kívánságot [mohó kívánást és megismerkedtem a bűnnel = elkövettem a bűnt]* mert [ugyanis] törvény nélkül holt a bűn

*A kívánság pedig – ha gondolatai az embernek e körül forognak – így működik: „Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz” (Jak. 1,15)

Róm. 7,9 Én pedig éltem régen [egykor a természeti, (fizikai,biológiai) életet] a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével [megérkezésével] felelevenedett [föléledt; életre kelt] a bűn,

Róm. 7,10 Én pedig meghalék; és úgy találtaték, [kitűnt] hogy az a parancsolat, mely életre való, [amelynek életet kellett volna adnia] nékem halálomra van [számomra halálhozónak bizonyult; halálba vitt.]*

*Mert: „A törvény …nincs hitből, hanem amely ember cselekszi azokat, élni fog azok által” (Gal. 3,12)

Róm. 7,11 Mert a bűn alkalmat vévén, [ösztönzést (ugródeszkát; indíttatást) kapott a parancsolattól; (ugyanis a bűn a tilalommal kapta vonzóerejét); kiinduló/tám/pontot talált] ama parancsolat által [és végképp] megcsalt [tévútra vezetett; elcsábított] engem, és megölt általa.

Róm. 7,12 Azért ám a törvény [ő magában] szent, és a parancsolat szent és igaz [igazságos] és jó*

*Az apostol megvallása a törvényről: „Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él azzal. És tudjuk azt is, hogy a törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az embergyilkosok, a paráznák, a fajtalanok, az emberrablók, a hazugok, a hamisan esküvők ellen, és mindaz ellen, ami csak ellenkezik az egészséges tanítással. Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám bízatott” (1 Tim. 1,8-11)

Róm. 7,13 Tehát a jó nékem halálom lett-é? Távol legyen: sőt inkább a bűn az, hogy megtessék [kitűnjék] a bűn [bűn mivolta], mely a jó által nékem halált szerez, [munkál] hogy felette igen bűnös legyen a bűn a parancsolat által. [így a bűn a parancs által mutatta meg igazi bűn jellegét]

Róm. 7,14 Mert tudjuk, [ugyanis] hogy a törvény szellemi; de én (hús)testi vagyok, a bűn alá rekesztve [eladva rabszolgának a bűn alá]*

*Hogy Isten kegyelme kiáradhasson kivétel nélkül minden emberre: „… az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek” (Gal. 3,22)

Róm. 7,15 Mert [hiszen] amit cselekszem [teszek], nem ismerem: [nem szeretem; (magam sem értem] mert [gyakorlatilag] nem azt művelem, [hajtom végre] amit akarok, hanem [a rosszat] amit gyűlölök, azt cselekszem. [teszem meg]*

*És hogy miért, arról Dávid így prófétál: „Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám” (Zsolt. 51,7)

Róm. 7,16 Ha pedig azt cselekszem, [teszem; művelem] amit nem akarok, megegyezem [helyeslem; egyetértek] a törvénnyel, [elismerem róla] hogy jó.

Róm. 7,17 Most azért [valójában] már nem [is] én cselekszem [teszem; művelem] azt, hanem a bennem lakozó [otthonra lelt] bűn.

Róm. 7,18 Mert tudom, [ugyanis] hogy nem lakik én bennem, azaz a (hús)testemben [húsomban; semmi] jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. [készen vagyok ugyan akarni a jót, de arra, hogy tegyem is, nem vagyok képes]

Róm. 7,19 Mert nem a jót cselekszem, [Hiszen nem azt teszem] melyet akarok; hanem a gonoszt [rosszat; károst, ártalmast] cselekszem [azt hajtom végre; gyakorlom] melyet nem akarok*

*Ha pedig ez így van: „Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn” (Róm. 7,17)

Róm. 7,20 Ha pedig én azt cselekszem, [teszem; művelem] amit nem akarok, nem [is] én művelem [munkálom (viszem véghez; cselekszem; teszem)] már azt, hanem a bennem lakozó bűn.

Róm. 7,21 Megtalálom azért magamban, [magamra nézve tehát azt találom törvénynek] ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn (rossz, káros, ártalmas) megvan bennem. [hozzám van ragadva] [mert bár a jót szeretném tenni, mégis a rossz (gonosz, káros, ártalmas) áll (fekszik) közel hozzám (van kezem ügyében); a rosszra vagyok készen]

Róm. 7,22 Mert gyönyörködöm [gyönyörűségemet (örömömet) lelem] az Isten törvényében a belső ember szerint

Róm. 7,23 De látok [érzek; észlelek] egy másik [ellenkező] törvényt az én tagjaimban [(szóma = személyiség egy-egy funkciót végző része;] mely ellenkezik [küzd (hadakozik; harcol; hadban áll)] az elmém [értelmem] törvényével, és engem rabul [foglyul] ád a bűn [céltévesztés] törvényének, mely van az én tagjaimban. [a bűn (céltévesztés) törvényébe zárva) fogolyként vezet]*

*Az apostol a továbbiakban így figyelmezteti a hívőket: „Mert a (hús)test a szellem ellen törekedik, a szellem pedig a (hús)test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok” (Gal. 5,17)

Hiszen: „Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket?” (Jak. 4,1)

Ezért mondja az apostol, hogy: „Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a (hús)testi kívánságoktól, amelyek a (phüszé = személyetek, életetek); ellen vitézkednek” (1 Pét. 2,11)

Róm. 7,24 Óh én nyomorult [szegény; szerencsétlen] ember! Kicsoda szabadít meg [Ki vált meg; ki fog kiragadni] engem e halál-testből? [halálra ítélt testből (szóma thanatosz = halott személyiségből), ebből a testből, amely alá van vetve a halálnak; ki szabadít meg engem ebből a holttestből? (körülírással: ebből a testből, amely szellemi halálomat okozza)]

Róm. 7,25 Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én [magam] az elmémmel [eszemmel] az Isten törvényének, de (hús)testemmel a bűn törvényének szolgálok.

[Más fordítás: Az Istentől felkínált kegyelem a mi Urunkon, a Krisztus Jézuson keresztül. Következőleg én, mikor értelmem indít, Isten törvényének teljesítek rabszolgálatot, de amikor húsom indít, a bűn törvényének vagyok rabszolgája]

Római levél 7. fejezet: A testi természet szerint élők kiszolgáltatottsága (szerkesztett),

Róm. 7,1 Avagy nem tudjátok-é [nem értitek-e] atyámfiai, [testvéreim] mert törvényismerőkhöz szólok, hogy a törvény [csak annyi ideig] uralkodik [csak addig van hatalma] az emberen, amíg él?

Róm. 7,2 Mert a férjes asszony, míg él a férj [férfi; de jelenti az érettkoru embert is, ellentétben a gyermekkel] ehhez van kötve [összekapcsolva] törvény szerint. [hiszen a férj hatalma alatt élő, férfinek alávetett nőt is a törvény csak az élő férjhez köti]. De ha meghal a férj, felszabadul [feloldoztatott] az asszony [az asszony szó többnyire szellemi tekintetben a női jellemet és modort jelöli; de jelenti a nőnemű emberi lényt)] a férj törvénye alól

Róm. 7,3 Azért tehát az ő férjének életében paráznának [házasságtörőnek] mondatik, ha más férfihoz megy, ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, [megszabadul a törvényes kötöttségtől] úgy hogy nem lesz parázna [házasságtörő], ha más férfihoz megy.

Róm. 7,4 Azért atyámfiai, [testvéreim] ti is meghaltatok a törvénynek [törvény számára] a Krisztus teste (szóma = személye, lényege, ereje) által hogy legyetek máséi: azé [hogy ahhoz tartozzatok Krisztus testében (szóma: lényében)], aki a halálból feltámasztatott, [életre kelt] hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.

Róm. 7,5 Mert mikor a (hús)testben voltunk, [hústest szerint éltünk] a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, [a törvény (által szított) fölébresztett bűnös szenvedélyek működtek (hatottak; dolgoztak) tagjainkban] hogy gyümölcsözzenek [gyümölcsöt érleljenek] a halálnak

Róm. 7,6 Most pedig megszabadultunk [felszabadultunk; mentesültünk; feloldoztattunk] a törvénytől, [a törvény hatálya alól] minekutána meghaltunk arra nézve, [annak a számára] amely által lekötve tartattunk; [ami fogva tartott bennünket] hogy szolgáljunk a Szellemnek újságában [újszerűségében; új voltában] és nem a betű óságában. [s ezért új Szellemben szolgálunk, nem az Írás elavult régi betűvilágában]

Róm. 7,7 Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é? (céltévesztés-e) Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a [a gonosz] kívánságról sem tudtam volna, [a vágyat (mohó kívánást) sem ismerném] ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd

Róm. 7,8 De a [tiltó] parancsolat által a bűn alkalmat vett, [ösztönzést (indíttatást; lökést, ugródeszkát; támaszpontot) kapott] és nemzett [fölébresztett; felszított; felkeltett; kimunkált] bennem minden [gonosz] kívánságot [mohó kívánást és megismerkedtem a bűnnel = elkövettem a bűnt] mert [ugyanis] törvény nélkül holt a bűn

Róm. 7,9 Én pedig éltem régen [egykor a természeti, (fizikai, biológiai) életet] a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével [megérkezésével] felelevenedett [föléledt; életre kelt] a bűn,

Róm. 7,10 Én pedig meghalék; és úgy találtaték, [kitűnt] hogy az a parancsolat, mely életre való, [amelynek életet kellett volna adnia] nékem halálomra van [számomra halálhozónak bizonyult; halálba vitt]

Róm. 7,11 Mert a bűn alkalmat vévén, [ösztönzést (ugródeszkát; indíttatást) kapott a parancsolattól; (ugyanis a bűn a tilalommal kapta vonzóerejét); kiinduló/tám/pontot talált] ama parancsolat által [és végképp] megcsalt [tévútra vezetett; elcsábított] engem, és megölt általa.

Róm. 7,12 Azért ám a törvény [ő magában] szent, és a parancsolat szent és igaz [igazságos] és jó

Róm. 7,13 Tehát a jó nékem halálom lett-é? Távol legyen: sőt inkább a bűn az, hogy megtessék [kitűnjék] a bűn [bűn mivolta], mely a jó által nékem halált szerez, [munkál] hogy felette igen bűnös legyen a bűn a parancsolat által. [így a bűn a parancs által mutatta meg igazi bűn jellegét]

Róm. 7,14 Mert tudjuk, [ugyanis] hogy a törvény szellemi; de én (hús)testi vagyok, a bűn alá rekesztve [eladva rabszolgának a bűn alá]

Róm. 7,15 Mert [hiszen] amit cselekszem [teszek], nem ismerem: [nem szeretem; (magam sem értem] mert [gyakorlatilag] nem azt művelem, [hajtom végre] amit akarok, hanem [a rosszat] amit gyűlölök, azt cselekszem. [teszem meg]

Róm. 7,16 Ha pedig azt cselekszem, [teszem; művelem] amit nem akarok, megegyezem [helyeslem; egyetértek] a törvénnyel, [elismerem róla] hogy jó.

Róm. 7,17 Most azért [valójában] már nem [is] én cselekszem [teszem; művelem] azt, hanem a bennem lakozó [otthonra lelt] bűn.

Róm. 7,18 Mert tudom, [ugyanis] hogy nem lakik én bennem, azaz a (hús)testemben [húsomban; semmi] jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. [készen vagyok ugyan akarni a jót, de arra, hogy tegyem is, nem vagyok képes]

Róm. 7,19 Mert nem a jót cselekszem, [hiszen nem azt teszem] melyet akarok; hanem a gonoszt [rosszat; károst, ártalmast] cselekszem [azt hajtom végre; gyakorlom] melyet nem akarok

Róm. 7,20 Ha pedig én azt cselekszem, [teszem; művelem] amit nem akarok, nem [is] én művelem [munkálom (viszem véghez; cselekszem; teszem)] már azt, hanem a bennem lakozó bűn.

Róm. 7,21 Megtalálom azért magamban, [magamra nézve tehát azt találom törvénynek] ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn (rossz, káros, ártalmas) megvan bennem. [hozzám van ragadva] [mert bár a jót szeretném tenni, mégis a rossz (gonosz, káros, ártalmas) áll (fekszik) közel hozzám (van kezem ügyében); a rosszra vagyok készen]

Róm. 7,22 Mert gyönyörködöm [gyönyörűségemet (örömömet) lelem] az Isten törvényében a belső ember szerint

Róm. 7,23 De látok [érzek; észlelek] egy másik [ellenkező] törvényt az én tagjaimban [(szóma = személy egy-egy funkciót végző része] mely ellenkezik [küzd (hadakozik; harcol; hadban áll)] az elmém [értelmem] törvényével, és engem rabul [foglyul] ád a bűn [céltévesztés] törvényének, mely van az én tagjaimban. [a bűn (céltévesztés) törvényébe zárva) fogolyként vezet]

Róm. 7,24 Óh én nyomorult [szegény; szerencsétlen] ember! Kicsoda szabadít meg [ki vált meg; ki fog kiragadni] engem e halál-testből? [halálra ítélt testből (szóma thanatosz = halott személyből), ebből a testből, amely alá van vetve a halálnak; ki szabadít meg engem ebből a holttestből? (körülírással: ebből a testből, amely szellemi halálomat okozza)]

Róm. 7,25 Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én [magam] az elmémmel [eszemmel] az Isten törvényének, de (hús)testemmel a bűn törvényének szolgálok. [Más fordítás: Az Istentől felkínált kegyelem a mi Urunkon, a Krisztus Jézuson keresztül. Következőleg én, mikor értelmem indít, Isten törvényének teljesítek rabszolgálatot, de amikor húsom indít, a bűn törvényének vagyok rabszolgája]

Római levél 6. fejezet: A Szent Szellembe való bemerítés eredménye (göröggel és kapcsolódó igékkel),

Róm. 6,1 Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-e a bűnben [céltévesztésben] hogy a kegyelem annál nagyobb [bőségesebb] legyen? [annál inkább áradjon; gyarapodjon; megsokasodjon?

Róm. 6,2 Távol legyen: [Semmi esetre sem] akik [egyszer már] meghaltunk a bűnnek [céltévesztésnek], mi módon élnénk még abban?*

*Hiszen: „...aki meghalt, felszabadult a bűn alól” (Róm. 6,7)

Róm. 6,3 Avagy nem tudjátok-é, [hát nem értitek] hogy [mi] akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be?*

*A Szent Szellembe való bemeritkezés következménye: „Eltemettetvén Ővele együtt a bemerítésben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztá Őt a halálból...

Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Kol. 2,12; Gal. 3,27)

Róm. 6,4 Eltemettettünk [azaz szellemben hasonlóvá váltunk] azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott [életre kelt] Krisztus a halálból [a halottak közül] az Atyának dicsősége [fényessége, ragyogása] által, azonképpen mi is új életben [állapotban] járjunk*

*És: „A bemerítésben vele együtt eltemettek benneteket, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül.

És titeket, kik holtak valátok a bűnökben [paraptóma: melléesés; melléfogás, hiba; hibás lépés] és a ti (hús)testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket” (Kol. 2,12-13)

„Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; Megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme szerint, És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben...” (Eféz. 4,22-24)

Róm. 6,5 Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ő vele eggyé lettünk [egybenőttünk; egyesültünk] bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. [feltámadásával is összenőttekké leszünk]*

*Mert: „Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani” (1Kor. 6,14)

Mert: „...ha Annak a Szelleme lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket (szóma = éneteket, személyiségeteket) is az ő ti bennetek lakozó Szelleme által...

Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is” (Róm. 8,11; 2 Tim. 2,11)

Róm. 6,6 Tudván azt, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett [oszlopra feszíttetett] hogy megerőtlenüljön [teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté legyen] a bűnnek teste, (amartias szóma: a céltévesztett én) [megsemmisüljön (elpusztuljon; tétlenné; tehetetlenné váljon) a bűn hatalmában álló (a céltévesztett) test (szóma = én)] hogy ezután ne szolgáljunk [ne legyünk rabszolgája] a bűnnek. [ne legyünk a céltévesztés) rabszolgái]*

*És nem csak megfeszíttettetek, hanem: „A bemerítésben (báptiszmosz) vele együtt eltemettek benneteket, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül” (Kol. 2,12)

„hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le (hús)testi életetek hátralevő idejét” (1Pt. 4,2)

Róm. 6,7 Mert aki [így] meghalt, felszabadult a bűn alól. [megigazult; igazságossá lett; (felmentést nyert) a bűntől, a cél ELVÉTÉSÉTŐL)]*

*Ezért tehát: „… atyámfiai, nem vagyunk adósok a (hús)testnek, hogy (hús)test szerint éljünk” (Róm. 8,12)

Róm. 6,8 Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy [együtt] élünk [továbbra] is Ővele*

*A kijelentés megerősítése: „Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is” (2 Tim. 2,11)

„Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani” (1Kor. 6,14)

Róm. 6,9 Tudván [biztosak vagyunk abban] hogy Krisztus, aki [miután] feltámadt a halálból, [halottak közül] többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik*

*Az Urat Isten feltámasztotta: „Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogva tartatnia” (Csel. 2,24)

Ahogyan azt előre megígérte: „Azt pedig, hogy feltámasztotta őt a halálból, és többé nem fog visszatérni az elmúlásba, így mondta meg: Nektek váltom be a Dávidnak tett biztos, szent ígéreteket. Ezért más helyen is így szól: Nem engeded, hogy a te Szented elmúlást lásson” (Csel. 13,34-35)

Róm. 6,10 Mert hogy meghalt, a bűnnek [céltévesztés miatt] halt meg egyszer hogy pedig él az Istennek él. [ami ugyanis benne meghalt azt a vétek (a cél elvétése) ölte meg egyszer, ami pedig él azt az Isten élteti]

Róm. 6,11 Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban*

*Abban: „Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg” (1 Pét. 2,24)

Róm. 6,12 Ne [engedjétek, hogy] uralkodjék tehát a bűn a ti halandó [mulandó] testetekben [személyiségetekben, ami ki van téve a halálnak] hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban [vágyainak]*

*Pál apostol példát ad a testi vágyak elleni harcról: „...megsanyargatom, és szolgává teszem a testemet (szóma = énemet), hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre” (1Kor. 9,27)

Ti is: „Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás.”

„Ha ugyan Őt megértettétek, és Őbenne megtaníttattatok, úgy amint az igazság a Jézusban: Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt. Megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme szerint.” (Kol. 3,5; Eféz. 4,21-23)

Péter apostol is felhívja a hívők figyelmét: „Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a (hús)testi vágyaktól, amelyek az élet (pszükhé = énünk, életünk) ellen harcolnak” (1Pt. 2,11)

Már Dávid ezt kéri az Úrtól, egyben kijelentve, hogy hogyan tudjuk megtartóztatni magunkat a testi vágyaktól: „Vezéreld utamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!” (Zsolt. 119,133)

Róm. 6,13 Se ne szánjátok [ne adjátok át; ne állítsátok] oda a ti tagjaitokat [a test egy-egy funkciót végző részét] hamisságnak [támadó] fegyvereiül a bűnnek [igazságtalanságnak; gonoszságnak szolgálatára]; hanem szánjátok [adjátok] oda [bocsássátok rendelkezésre] magatokat az Istennek, [szolgálatára] mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül

[eszközéül szenteljétek] az Istennek*

*És mert nagyon fontos, sőt életbevágó a kijelentés, ezért megismétli a Szent Szellem: „Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket (szómata umón = halandó test, azaz: személyeteket) élő, szent és Istennek kedves áldozatul. Mint a ti okos tiszteleteteket”

„hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le (hús)testi életetek (biosz = földi életetek) hátralevő idejét. Bizony, elég volt abból, hogy a múltban a pogányok szokása szerint kicsapongásokban, kívánságokban, részegeskedésekben, dorbézolásokban, tivornyázásokban és szentségtelen bálványimádásokban éltetek” (Róm. 12,1; 1 Pét. 4,2-3)

Mert ha továbbra is: „… test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Szellem által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok” (Róm. 8,13)

Róm. 6,14 Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt* hanem kegyelem [Isten öröme és jótéteménye, felmentése] alatt

*Azért mert: „… a törvény csak büntetést eredményezhet. Ahol azonban nincs törvény, ott nincs törvényszegés” (Róm. 4,15)

Róm. 6,15 Mit is tehát? [Mi következik ebből?] Vétkezzünk-é mivelhogy nem vagyunk törvény [uralma] alatt, hanem kegyelem alatt? Távol legyen.

Róm. 6,16 Avagy nem tudjátok, hogy akinek oda szánjátok [adjátok; alárendelitek] magatokat szolgákul [rabszolga gyanánt] az engedelmességre, annak vagytok szolgái, [rabszolgái] akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, [ami a halálba vezet] vagy az engedelmességnek igazságra? [ami megigazulásra vezet]*

*Az Úr Jézus – a testté lett Ige – így figyelmeztet: „...Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, (rab)szolgája a bűnnek” (Ján. 8,34)

És Péter apostolon keresztül megmagyarázza a Szent Szellem a kijelentést: „...mert akit valaki legyőzött, az annak szolgájává lett. Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyőzetnek, az ő utolsó állapotuk gonoszabbá lett az elsőnél” (2 Pét. 2,19-20)

Róm. 6,17 De hála az Istennek, [de az Isten kegyelme, jóindulata] hogy jóllehet a bűn [a cél elvétésének] (rab)szolgái voltatok, de szívetek szerint [most már szívből azaz: bensőtökből] engedelmeskedtek a tudomány azon alakjának, [követendő mintájának] amelyre adattatok [rendelve vagytok]

Róm. 6,18 Felszabadulván pedig a bűn alól [kötelékéből], az igazságnak [megigazultságnak; igazságosságnak] (rab)szolgáivá lettetek

Róm. 6,19 Emberi módon szólok [fejezem ki magam] a ti (hús)testeteknek erőtlensége [gyarlósága] miatt. [A (hús)test gyönge ugyanis enged a kísértésnek]*

Mert amiképpen oda szántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak [gonoszságnak; törvénytelenségnek] szolgáiul a hamisságra [törvénytelenségre]: azonképpen szánjátok oda [adjátok] most a ti tagjaitokat [(szóma = személyetek) egy-egy funkciót végző részét] szolgáiul az igazságnak a megszenteltetésre. [most úgy állítsátok tagjaitokat rabszolgákul az igazságosság oldalára, hogy azok megszentelődéseteket munkálják]

*Erre figyelmeztet az Úr Jézus is: „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a szellem kész, de a (hús)test erőtlen” (Mát. 26,41)

Róm. 6,20 Mert mikor a bűn szolgái [rabszolgái] valátok, az igazságtól szabadok valátok. [az igazsággal szemben szabadok voltatok, nem voltatok kötve Isten igazságához]

Róm. 6,21 Micsoda gyümölcsét vettétek [termett ez] azért akkor azoknak, amiket most szégyenletek? Mert azoknak a vége halál*

*Ugyanis: „Mert amíg (hús)test szerint éltünk, a bűnök törvény által szított szenvedélyei hatottak tagjainkban, amelyek a halálnak termettek gyümölcsöt” (Róm. 7,5)

Róm. 6,22 Most pedig, minekutána felszabadultatok a bűn alól, szolgáivá [rabszolgái] lettetek pedig az Istennek megvan a gyümölcsötök a megszenteltetésre, a vége pedig örök élet [Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök vagyis: A természetfeletti élet; az életnek egy más létezési formája]

Róm. 6,23 Mert a bűn [a cél elvétésének] zsoldja [a bér, amellyel a bűn fizet], halál az Isten kegyelmi ajándéka [a Szent Szellem megnyilvánulása] pedig örök élet [a természetfeletti élet] a mi Urunk Krisztus Jézusban.

Római levél 6. fejezet: A Szent Szellembe való bemerítés eredménye (szerkesztettl),

Róm. 6,1 Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben [céltévesztésben] hogy a kegyelem annál nagyobb [bőségesebb] legyen? [annál inkább áradjon; gyarapodjon; megsokasodjon

Róm. 6,2 Távol legyen: [Semmi esetre sem] akik [egyszer már] meghaltunk a bűnnek [céltévesztésnek], mi módon élnénk még abban?

Róm. 6,3 Avagy nem tudjátok-é, [hát nem értitek] hogy [mi] akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be?

Róm. 6,4 Eltemettettünk [azaz szellemben hasonlóvá váltunk] azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott [életre kelt] Krisztus a halálból [a halottak közül] az Atyának dicsősége [fényessége, ragyogása] által, azonképpen mi is új életben [állapotban] járjunk

Róm. 6,5 Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ővele eggyé lettünk [egybenőttünk; egyesültünk] bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. [feltámadásával is összenőttekké leszünk]

Róm. 6,6 Tudván azt, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett [oszlopra feszíttetett] hogy megerőtlenüljön [teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté legyen] a bűnnek teste, (amartias szóma: a céltévesztett én) [megsemmisüljön (elpusztuljon; tétlenné; tehetetlenné váljon) a bűn hatalmában álló (céltévesztett) test (szóma = én)] hogy ezután ne szolgáljunk [ne legyünk rabszolgája] a bűnnek. [ne legyünk a céltévesztés) rabszolgái]

Róm. 6,7 Mert aki [így] meghalt, felszabadult a bűn alól. [megigazult; igazságossá lett; (felmentést nyert) a bűntől, a cél ELVÉTÉSÉTŐL)]

Róm. 6,8 Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy [együtt] élünk [továbbra] is Ővele

Róm. 6,9 Tudván [biztosak vagyunk abban] hogy Krisztus, aki [miután] feltámadt a halálból, [halottak közül] többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik

Róm. 6,10 Mert hogy meghalt, a bűnnek [céltévesztés miatt] halt meg egyszer hogy pedig él az Istennek él. [Más fordítás: ami ugyanis benne meghalt azt a vétek (a cél elvétése) ölte meg egyszer, ami pedig él azt az Isten élteti]

Róm. 6,11 Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban

Róm. 6,12 Ne [engedjétek, hogy] uralkodjék tehát a bűn a ti halandó [mulandó] testetekben [személyiségetekben, ami ki van téve a halálnak] hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban [vágyainak]

Róm. 6,13 Se ne szánjátok [Ne adjátok át; ne állítsátok] oda a ti tagjaitokat [a test egy-egy funkciót végző részét] hamisságnak [támadó] fegyvereiül a bűnnek [igazságtalanságnak; gonoszságnak szolgálatára]; hanem szánjátok [adjátok] oda [bocsássátok rendelkezésre] magatokat az Istennek, [szolgálatára] mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül

[eszközéül szenteljétek] az Istennek

Róm. 6,14 Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem [Isten öröme és jótéteménye, felmentése] alatt

Róm. 6,15 Mit is tehát? [Mi következik ebből]? Vétkezzünk-e mivelhogy nem vagyunk törvény [uralma] alatt, hanem kegyelem alatt? Távol legyen.

Róm. 6,16 Avagy nem tudjátok, hogy akinek oda szánjátok [adjátok; alárendelitek] magatokat szolgákul [rabszolga gyanánt] az engedelmességre, annak vagytok szolgái, [rabszolgái] akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, [ami a halálba vezet] vagy az engedelmességnek igazságra? [ami megigazulásra vezet]

Róm. 6,17 De hála az Istennek, [de az Isten kegyelme, jóindulata] hogy jóllehet a bűn [a cél elvétésének] (rab)szolgái voltatok, de szívetek szerint [most már szívből azaz: bensőtökből] engedelmeskedtek a tudomány azon alakjának, [követendő mintájának] amelyre adattatok [rendelve vagytok]

Róm. 6,18 Felszabadulván pedig a bűn alól [a bűn kötelékéből], az igazságnak [megigazultságnak; igazságosságnak] (rab)szolgáivá lettetek.

Róm. 6,19 Emberi módon szólok [fejezem ki magam] a ti (hús)testeteknek erőtlensége [gyarlósága] miatt. [A (hús)test gyönge ugyanis enged a kísértésnek] Mert amiképpen oda szántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak [gonoszságnak; törvénytelenségnek] szolgáiul a hamisságra [törvénytelenségre]: azonképpen szánjátok oda [adjátok] most a ti tagjaitokat [(szóma = személyetek) egy-egy funkciót végző része] szolgáiul az igazságnak a megszenteltetésre. [most úgy állítsátok tagjaitokat rabszolgákul az igazságosság oldalára, hogy azok megszentelődéseteket munkálják]

Róm. 6,20 Mert mikor a bűn szolgái [rabszolgái] valátok, az igazságtól szabadok valátok. [az igazsággal szemben szabadok voltatok, nem voltatok kötve Isten igazságához.]

Róm. 6,21 Micsoda gyümölcsét vettétek [termett ez] azért akkor azoknak, amiket most szégyenletek? Mert azoknak a vége halál

Róm. 6,22 Most pedig, minekutána felszabadultatok a bűn alól, szolgáivá [rabszolgái] lettetek pedig az Istennek megvan a gyümölcsötök a megszenteltetésre, a vége pedig örök élet [Más fordítás: Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök vagyis: A természetfeletti élet; az életnek egy más létezési formája]

Róm. 6,23 Mert a bűn [a cél elvétésének] zsoldja [a bér, amellyel a bűn fizet] halál az Isten kegyelmi ajándéka [a Szent Szellem megnyilvánulása] pedig örök élet [a természetfeletti élet] a mi Urunk Krisztus Jézusban.

Római levél 5. fejezet: A megigazulás gyümölcsei (göröggel és kapcsolódó igékkel),

Róm. 5,1 Megigazulván azért hit által békességünk van Istennel [vagyis létrejött az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás], a mi Urunk Jézus Krisztus által

Róm. 5,2 Aki által van a menetelünk is [megnyílt számunkra az út; szabadon járulhatunk] hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben [most] állunk [élünk; vagyunk] és dicsekedünk [ujjongunk] az Isten [fiai] dicsőségének reménységében. [és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk]

Róm. 5,3 Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk [ujjongunk] a háborúságokban [nyomorúságokban; szenvedéseinkben; megpróbáltatásokban; Külső szorongatásokban; szorult helyzetekben; nyomorgatásokban; elnyomásban] is, tudván, hogy a háborúság [nyomorúság] békességes tűrést nemz, [kitartást (alatta maradást; állhatatosságot) eredményez (munkál)]

Róm. 5,4 az állhatatosság [kitartás, örömteli (vagy reményteljes) tűrés pedig] a kipróbáltságot [megvizsgáltságot] a kipróbáltság a reménységet [biztos várását jelenti annak, ami be is fog következni]

Róm. 5,5 A reménység pedig nem szégyenít [nem csal] meg; [nem engedi, hogy megszégyenüljünk] mert az Istennek szerelme [agapéja, természete] kitöltetett [kiáradt] a mi szívünkbe [bensőnkbe] a Szent Szellem által, ki adatott nékünk

Róm. 5,6 Mert amikor még erőtlenek [gyengék] voltunk [A (hús)test miatt,ami engedett a kísértésnek] a rendelt [alkalmatos; meghatározott; kijelölt] időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért. [gonoszokért]

Róm. 5,7 Bizonyára igazért is alig hal meg valaki; ám a jóért talán csak meg merne halni valaki. [még vállalja; képes; hamarabb elszánja magát; kész lenne meghalni]

Róm. 5,8 Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét [agapéját, isteni természetét] abban mutatta meg, [azzal bizonyítja] hogy [abban az időben] mikor még bűnösök [céltévesztők] voltunk, Krisztus [már akkor] érettünk meghalt*

*A próféta már így dicséri az Urat: „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad” (Mik. 7,18)

Róm. 5,9 Minekutána azért most megigazultunk [megigazított minket] az ő vére által [értünk adott élete árán]. Sokkal inkább megtartatunk [üdvözülünk, azaz bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából, bajból); megszabadítást (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/. oltalmazást; biztonságot; állandóságot; jólétet (bővölködést anyagi és szellemi javakban); jóllétet (egészséget); boldogságot, megtartatást kapunk] a harag ellen Őáltala [vagyis: megment (megszabadít) bennünket a haragtól, vére (élete) hatalmával]*

*És az apostolok újra és újra megvallják, hogy az Úr Jézus az: „Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért. Kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által, az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnöknek elnézése miatt. És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is” (Róm. 4,25; 3,25; 1 Ján. 2,2)

Róm. 5,10 Mert ha, [Istent Fia halála kiengesztelte akkor] mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel [megbékéltetett minket önmagával] az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk [üdvözülünk, vagyis: megment, azaz kiszabadít, vagy megvéd. Életben tart, megóv a haláltól; megtart. Meggyógyít, megőriz, megment, éppé, és egészségessé tesz] az ő élete által minekutána megbékéltünk vele [akkor miután megbékéltettünk, még (mennyivel) inkább üdvözíteni fog a Belőle belénk ömlő élet révén]

Róm. 5,11 Nemcsak pedig, hanem [ezen felül még] dicsekedünk [ujjongunk] is az Istenben a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által most a megbékélést nyertük [aki megszerezte nekünk a kiengesztelődést, vagyis az előző kedvezőtlen kapcsolatot „megmásította”]

Róm. 5,12 Annakokáért, miképpen egy ember által jött [lépett] be a világra [világegyetembe] a bűn [a céltévesztés], és a bűn által [a bűnön keresztül] a halál és akképpen a halál minden emberre elhatott, [osztályrésze lett (átterjedt)] mivelhogy mindenek [kiben mindnyájan] vétkeztek [eltévesztették a célpontot]:

Róm. 5,13 Mert a törvényig [a törvény előtt is] vala bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, [nem tulajdoníttatik az embernek] ha nincsen törvény*

*Azért nem számítja fel a bűnt Isten, mert: „... ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen” (Róm. 4,15)

Róm. 5,14 Úgyde [mégis] a halál uralkodott [jutott uralomra] Ádámtól [h. 'ádám magában foglalja ÉVÁT is: a kettő együtt teszi ki az ember fogalmát] Mózesig [a vízből kihúzott] azokon is, akik nem az Ádám esetének [elesésének] hasonlatossága szerint vétkeztek, [estek bűnbe] aki ama következendőnek [Eljövendőnek] kiábrázolás [előképe, előre felvázolt, megrajzolt formája, mintája, példa modellje]*

*Mert Ádám saját akaratából követte asszonyát, ahogyan az Úr is tette az Ő menyasszonyáért: „És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék” (1 Móz. 3,6)

Róm. 5,15 De a kegyelmi ajándék nem úgy van, mint a bűneset [A kegyelemmel azonban nem úgy áll a dolog, mint a bukással, a félre-csúszással, (botlás illetve elhajlással]. Mert ha amaz egynek esete [bukása; (mellélépése)] miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelemből való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább [bőségesebben] elhatott [kiáradt] sokakra*

*Így folytatódik a kijelentés: „Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. Mert a miképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek” (1 Kor. 15,21-22)

Róm. 5,16 És az ajándék sem úgy van, mint egy vétkező által; [És az sem igaz, hogy a kegyelmi ajándék ugyanolyan, mint az első ember elbukása; elesése] mert az ítélet egyből lett kárhozattá [egyik oldalon az ítélet egy elesés alapján vált kárhoztató (elmarasztaló) ítéletté] az ajándék pedig sok bűnből van igazulásra. [a kegyelem pedig sokak elbukásából megigazulásra vezet]

Róm. 5,17 Mert ha az egynek bűnesete [elbukása; elesése] miatt uralkodott [uralkodóvá lett] a halál az egy [ember] által: sokkal inkább az életben [az élet hatalmával] uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek és az igazság [megigazulás] ajándékának bővölködésében részesültek. [kapták és (elfogadták)]

Róm. 5,18 Bizonyára azért, miképpen egynek bűnesete [elesése] által minden emberre elhatott a kárhozat [minden emberre kedvezőtlen ítéletet hozott]: azonképpen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása. [ugyanúgy egynek üdvösséget szerző tette minden emberre kiárasztotta az életet, a természetfeletti életet; az életnek egy más létezési formáját adó megigazulást]

Róm. 5,19 Mert miképpen egy embernek engedetlensége [figyelmetlensége] által sokan bűnösökké [céltévesztők] lettek: [sok embert a céltévesztés állapotába döntötte] azonképpen egynek engedelmessége [szófogadása, szolgálatkészsége] által sokan igazakká lesznek [meg is igazultak]*

*Az Úr Jézusról szóló bizonyságtétel: „...Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne. ...Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért” (2Kor. 5,21; Róm. 4.25)

Róm. 5,20 A törvény pedig bejött [közbejött; azért csúszott be a kegyelem mellett], hogy a bűn [félre-csúszás, botlás és elhajlás] megnövekedjék. [fokozódjék; bőséges legyen; hogy vele szaporodjék a bukás; hogy megsokasítsa az elesést]. De ahol megnövekedik [elhatalmasodik; megsokasodik] a bűn [céltévesztés] ott [azt messze felülmúlva] a kegyelem sokkal inkább bővölködik [megszaporodott; ott még bőségesebben kiáradt]*

*A törvényadás célja, a céltévesztés felismerése: „Micsoda tehát a törvény? A bűnök (bukások, elesések) okáért adatott, amíg eljő a Mag, akinek tétetett az ígéret; rendeltetvén angyalok által, közbenjáró kezében” (Gal. 3,19)

Róm. 5,21 Hogy miképpen uralkodott [uralomra jutott] a bűn [céltévesztés] a halálra, [halált hozva] azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság [megigazulás] által az örök életre [A természetfeletti életre; az életnek egy más létezési formájára].a mi Urunk Jézus Krisztus által*

*Az ok, amiért Isten emberré lett: „Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek” (1 Kor. 15,21-22)

Római levél 5. fejezet: A megigazulás gyümölcse (szerkesztett),

Róm. 5,1 Megigazulván azért hit által békességünk van Istennel [vagyis létrejött az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás], a mi Urunk Jézus Krisztus által

Róm. 5,2 Aki által van a menetelünk is [megnyílt számunkra az út; szabadon járulhatunk] hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben [most] állunk [élünk; vagyunk] és dicsekedünk [ujjongunk] az Isten [fiai] dicsőségének reménységében. [és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk]

Róm. 5,3 Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk [ujjongunk] a háborúságokban [nyomorúságokban; szenvedéseinkben; megpróbáltatásokban; Külső szorongatásokban; szorult helyzetekben; nyomorgatásokban; elnyomásban] is, tudván, hogy a háborúság [nyomorúság] békességes tűrést nemz, [kitartást (alatta maradást; állhatatosságot) eredményez (munkál)]

Róm. 5,4 az állhatatosság [kitartás, örömteli (vagy reményteljes) tűrés pedig] a kipróbáltságot [megvizsgáltságot] a kipróbáltság a reménységet [biztos várását jelenti annak, ami be is fog következni]

Róm. 5,5 A reménység pedig nem szégyenít [nem csal] meg; [nem engedi, hogy megszégyenüljünk] mert az Istennek szerelme [agapéja, természete] kitöltetett [kiáradt] a mi szívünkbe [bensőnkbe] a Szent Szellem által, ki adatott nékünk

Róm. 5,6 Mert amikor még erőtlenek [gyengék] voltunk [A (hús)test miatt,ami engedett a kísértésnek] a rendelt [alkalmatos; meghatározott; kijelölt] időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért. [gonoszokért]

Róm. 5,7 Bizonyára igazért is alig hal meg valaki; ám a jóért talán csak meg merne halni valaki. [még vállalja; képes; hamarabb elszánja magát; kész lenne meghalni]

Róm. 5,8 Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét [agapéját, isteni természetét] abban mutatta meg, [azzal bizonyítja] hogy [abban az időben] mikor még bűnösök [céltévesztők] voltunk, Krisztus [már akkor] érettünk meghalt*

*A próféta már így dicséri az Urat: „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad” (Mik. 7,18)

Róm. 5,9 Minekutána azért most megigazultunk [megigazított minket] az ő vére által [értünk adott élete árán]. Sokkal inkább megtartatunk [üdvözülünk, azaz bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából, bajból); megszabadítást (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/. oltalmazást; biztonságot; állandóságot; jólétet (bővölködést anyagi és szellemi javakban); jóllétet (egészséget); boldogságot, megtartatást kapunk] a harag ellen Őáltala [vagyis: megment (megszabadít) bennünket a haragtól, vére (élete) hatalmával]*

*És az apostolok újra és újra megvallják, hogy az Úr Jézus az: „Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért. Kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által, az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnöknek elnézése miatt. És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is” (Róm. 4,25; 3,25; 1 Ján. 2,2)

Róm. 5,10 Mert ha, [Istent Fia halála kiengesztelte akkor] mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel [megbékéltetett minket önmagával] az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk [üdvözülünk, vagyis: megment, azaz kiszabadít, vagy megvéd. Életben tart, megóv a haláltól; megtart. Meggyógyít, megőriz, megment, éppé, és egészségessé tesz] az ő élete által minekutána megbékéltünk vele [akkor miután megbékéltettünk, még (mennyivel) inkább üdvözíteni fog a Belőle belénk ömlő élet révén]

Róm. 5,11 Nemcsak pedig, hanem [ezen felül még] dicsekedünk [ujjongunk] is az Istenben a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által most a megbékélést nyertük [aki megszerezte nekünk a kiengesztelődést, vagyis az előző kedvezőtlen kapcsolatot „megmásította”]

Róm. 5,12 Annakokáért, miképpen egy ember által jött [lépett] be a világra [világegyetembe] a bűn [a céltévesztés], és a bűn által [a bűnön keresztül] a halál és akképpen a halál minden emberre elhatott, [osztályrésze lett (átterjedt)] mivelhogy mindenek [kiben mindnyájan] vétkeztek [eltévesztették a célpontot]:

Róm. 5,13 Mert a törvényig [a törvény előtt is] vala bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, [nem tulajdoníttatik az embernek] ha nincsen törvény*

*Azért nem számítja fel a bűnt Isten, mert: „... ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen” (Róm. 4,15)

Róm. 5,14 Úgyde [mégis] a halál uralkodott [jutott uralomra] Ádámtól [h. 'ádám magában foglalja ÉVÁT is: a kettő együtt teszi ki az ember fogalmát] Mózesig [a vízből kihúzott] azokon is, akik nem az Ádám esetének [elesésének] hasonlatossága szerint vétkeztek, [estek bűnbe] aki ama következendőnek [Eljövendőnek] kiábrázolás [előképe, előre felvázolt, megrajzolt formája, mintája, példa modellje]*

*Mert Ádám saját akaratából követte asszonyát, ahogyan az Úr is tette az Ő menyasszonyáért: „És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék” (1 Móz. 3,6)

Róm. 5,15 De a kegyelmi ajándék nem úgy van, mint a bűneset [A kegyelemmel azonban nem úgy áll a dolog, mint a bukással, a félre-csúszással, (botlás illetve elhajlással]. Mert ha amaz egynek esete [bukása; (mellélépése)] miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelemből való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább [bőségesebben] elhatott [kiáradt] sokakra*

*Így folytatódik a kijelentés: „Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. Mert a miképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek” (1 Kor. 15,21-22)

Róm. 5,16 És az ajándék sem úgy van, mint egy vétkező által; [És az sem igaz, hogy a kegyelmi ajándék ugyanolyan, mint az első ember elbukása; elesése] mert az ítélet egyből lett kárhozattá [egyik oldalon az ítélet egy elesés alapján vált kárhoztató (elmarasztaló) ítéletté] az ajándék pedig sok bűnből van igazulásra. [a kegyelem pedig sokak elbukásából megigazulásra vezet]

Róm. 5,17 Mert ha az egynek bűnesete [elbukása; elesése] miatt uralkodott [uralkodóvá lett] a halál az egy [ember] által: sokkal inkább az életben [az élet hatalmával] uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek és az igazság [megigazulás] ajándékának bővölködésében részesültek. [kapták és (elfogadták)]

Róm. 5,18 Bizonyára azért, miképpen egynek bűnesete [elesése] által minden emberre elhatott a kárhozat [minden emberre kedvezőtlen ítéletet hozott]: azonképpen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása. [ugyanúgy egynek üdvösséget szerző tette minden emberre kiárasztotta az életet, a természetfeletti életet; az életnek egy más létezési formáját adó megigazulást]

Róm. 5,19 Mert miképpen egy embernek engedetlensége [figyelmetlensége] által sokan bűnösökké [céltévesztők] lettek: [sok embert a céltévesztés állapotába döntötte] azonképpen egynek engedelmessége [szófogadása, szolgálatkészsége] által sokan igazakká lesznek [meg is igazultak]*

*Az Úr Jézusról szóló bizonyságtétel: „...Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne. ...Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért” (2Kor. 5,21; Róm. 4.25)

Róm. 5,20 A törvény pedig bejött [közbejött; azért csúszott be a kegyelem mellett], hogy a bűn [félre-csúszás, botlás és elhajlás] megnövekedjék. [fokozódjék; bőséges legyen; hogy vele szaporodjék a bukás; hogy megsokasítsa az elesést]. De ahol megnövekedik [elhatalmasodik; megsokasodik] a bűn [céltévesztés] ott [azt messze felülmúlva] a kegyelem sokkal inkább bővölködik [megszaporodott; ott még bőségesebben kiáradt]*

*A törvényadás célja, a céltévesztés felismerése: „Micsoda tehát a törvény? A bűnök (bukások, elesések) okáért adatott, amíg eljő a Mag, akinek tétetett az ígéret; rendeltetvén angyalok által, közbenjáró kezében” (Gal. 3,19)

Róm. 5,21 Hogy miképpen uralkodott [uralomra jutott] a bűn [céltévesztés] a halálra, [halált hozva] azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság [megigazulás] által az örök életre [A természetfeletti életre; az életnek egy más létezési formájára].a mi Urunk Jézus Krisztus által*

*Az ok, amiért Isten emberré lett: „Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek” (1 Kor. 15,21-22)

Római levél 5. fejezet: A megigazulás gyümölcsei (szerkesztett),

Róm. 5,1 Megigazulván azért hit által békességünk van Istennel [vagyis létrejött az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás], a mi Urunk Jézus Krisztus által

Róm. 5,2 Aki által van a menetelünk is [megnyílt számunkra az út; szabadon járulhatunk] hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben [most] állunk [élünk; vagyunk] és dicsekedünk [ujjongunk] az Isten [fiai] dicsőségének reménységében. [és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk]

Róm. 5,3 Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk [ujjongunk] a háborúságokban [nyomorúságokban; szenvedéseinkben; megpróbáltatásokban; Külső szorongatásokban; szorult helyzetekben; nyomorgatásokban; elnyomásban] is, tudván, hogy a háborúság [nyomorúság] békességes tűrést nemz, [kitartást (alatta maradást; állhatatosságot) eredményez (munkál)]

Róm. 5,4 az állhatatosság [kitartás, örömteli (vagy reményteljes) tűrés pedig] a kipróbáltságot [megvizsgáltságot] a kipróbáltság a reménységet [biztos várását jelenti annak, ami be is fog következni]

Róm. 5,5 A reménység pedig nem szégyenít [nem csal] meg; [nem engedi, hogy megszégyenüljünk] mert az Istennek szerelme [agapéja, természete] kitöltetett [kiáradt] a mi szívünkbe [bensőnkbe] a Szent Szellem által, aki adatott nékünk

Róm. 5,6 Mert amikor még erőtlenek [gyengék] voltunk [A (hús)test miatt,ami engedett a kísértésnek] a rendelt [alkalmatos; meghatározott; kijelölt] időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért. [gonoszokért]

Róm. 5,7 Bizonyára igazért is alig hal meg valaki; ám a jóért talán csak meg merne halni valaki. [még vállalja; képes; hamarabb elszánja magát; kész lenne meghalni]

Róm. 5,8 Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét [agapéját, isteni természetét] abban mutatta meg, [azzal bizonyítja] hogy [abban az időben] mikor még bűnösök [céltévesztők] voltunk, Krisztus [már akkor] érettünk meghalt

Róm. 5,9 Minekutána azért most megigazultunk [megigazított minket] az ő vére által [értünk adott élete árán]. Sokkal inkább megtartatunk [üdvözülünk, azaz bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából, bajból); megszabadítást (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/. oltalmazást; biztonságot; állandóságot; jólétet (bővölködést anyagi és szellemi javakban); jóllétet (egészséget); boldogságot, megtartatást kapunk] a harag ellen Őáltala [vagyis: megment (megszabadít) bennünket a haragtól, vére (élete) hatalmával]

Róm. 5,10 Mert ha, [Istent Fia halála kiengesztelte akkor] mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel [megbékéltetett minket önmagával] az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk [üdvözülünk, vagyis: megment, azaz kiszabadít, vagy megvéd. Életben tart, megóv a haláltól; megtart. Meggyógyít, megőriz, megment, éppé, és egészségessé tesz] az ő élete által minekutána megbékéltünk vele [akkor miután megbékéltettünk, még (mennyivel) inkább üdvözíteni fog a Belőle belénk ömlő élet révén]

Róm. 5,11 Nemcsak pedig, hanem [ezen felül még] dicsekedünk [ujjongunk] is az Istenben a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által most a megbékélést nyertük [aki megszerezte nekünk a kiengesztelődést, vagyis az előző kedvezőtlen kapcsolatot „megmásította”]

Róm. 5,12 Annakokáért, miképpen egy ember által jött [lépett] be a világra [világegyetembe] a bűn [a céltévesztés], és a bűn által [a bűnön keresztül] a halál és akképpen a halál minden emberre elhatott, [osztályrésze lett (átterjedt)] mivelhogy mindenek [kiben mindnyájan] vétkeztek [eltévesztették a célpontot]:

Róm. 5,13 Mert a törvényig [a törvény előtt is] vala bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, [nem tulajdoníttatik az embernek] ha nincsen törvény

Róm. 5,14 Úgyde [mégis] a halál uralkodott [jutott uralomra] Ádámtól [h. 'ádám magában foglalja ÉVÁT is: a kettő együtt teszi ki az ember fogalmát] Mózesig [a vízből kihúzott] azokon is, akik nem az Ádám esetének [elesésének] hasonlatossága szerint vétkeztek, [estek bűnbe] aki ama következendőnek [Eljövendőnek] kiábrázolása [előképe, előre felvázolt, megrajzolt formája, mintája, példa modellje]

Róm. 5,15 De a kegyelmi ajándék nem úgy van, mint a bűneset [A kegyelemmel azonban nem úgy áll a dolog, mint a bukással, a félre-csúszással, (botlás illetve elhajlással]. Mert ha amaz egynek esete [bukása; (mellélépése)] miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelemből való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább [bőségesebben] elhatott [kiáradt] sokakra

Róm. 5,16 És az ajándék sem úgy van, mint egy vétkező által; [És az sem igaz, hogy a kegyelmi ajándék ugyanolyan, mint az első ember elbukása; elesése] mert az ítélet egyből lett kárhozattá [egyik oldalon az ítélet egy elesés alapján vált kárhoztató (elmarasztaló) ítéletté] az ajándék pedig sok bűnből van igazulásra. [a kegyelem pedig sokak elbukásából megigazulásra vezet]

Róm. 5,17 Mert ha az egynek bűnesete [elbukása; elesése] miatt uralkodott [uralkodóvá lett] a halál az egy [ember] által: sokkal inkább az életben [az élet hatalmával] uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek és az igazság [megigazulás] ajándékának bővölködésében részesültek. [kapták és (elfogadták)]

Róm. 5,18 Bizonyára azért, miképpen egynek bűnesete [elesése] által minden emberre elhatott a kárhozat [minden emberre kedvezőtlen ítéletet hozott]: azonképpen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása. [ugyanúgy egynek üdvösséget szerző tette minden emberre kiárasztotta az életet, a természetfeletti életet; az életnek egy más létezési formáját adó megigazulást]

Róm. 5,19 Mert miképpen egy embernek engedetlensége [figyelmetlensége] által sokan bűnösökké [céltévesztők] lettek: [sok embert a céltévesztés állapotába döntötte] azonképpen egynek engedelmessége [szófogadása, szolgálatkészsége] által sokan igazakká lesznek [meg is igazultak]

Róm. 5,20 A törvény pedig bejött [közbejött; azért csúszott be a kegyelem mellett], hogy a bűn [félre-csúszás, botlás és elhajlás] megnövekedjék. [fokozódjék; bőséges legyen; hogy vele szaporodjék a bukás; hogy megsokasítsa az elesést]. De ahol megnövekedik [elhatalmasodik; megsokasodik] a bűn [céltévesztés] ott [azt messze felülmúlva] a kegyelem sokkal inkább bővölködik [megszaporodott; ott még bőségesebben kiáradt]

Róm. 5,21 Hogy miképpen uralkodott [uralomra jutott] a bűn [céltévesztés] a halálra, [halált hozva] azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság [megigazulás] által az örök életre [A természetfeletti életre; az életnek egy más létezési formájára].a mi Urunk Jézus Krisztus által

Római levél 4. fejezet: Isten válasza a hitre: igazzá nyilvánítás (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Róm. 4,1 Mit mondjunk tehát, [mivel ez így van, kérdezzük csak] mit ért el [mit nyert volna hústest szerint; mire jutott] Ábrahám (sokaság atyja), a mi (hús)test szerinti ősatyánk a saját erejéből?*

*Jakab apostolon keresztül viszont így szól a Szent Szellem: „Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra? Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit;

És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett” (Jak. 2,21-23)

És hogy milyen cselekedetek által igazíttatunk meg, arról Pál apostolon keresztül hangzik a kijelentés: „Miképpen Ábrahám hitt az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul” (Gal. 3,6)

Miért vitte Ábrahám Izsákot – az ígéret fiát – feláldozni Isten szavára?: „...Mert hitte, hogy Isten megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket”(Róm. 4,17)

Róm. 4,2 Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekből [tettei eredményeként] igazult meg, akkor van mivel dicsekednie, [lenne alapja a dicsekvésre] de nem Isten előtt. [csakhogy nincs erre lehetőség az Istennel szemben]

Róm. 4,3 De mit mond az Írás? „Hitt [pedig] Ábrahám az Istennek, és Isten ezt számította be [tulajdonította] neki igazságul.” [és ez megigazulására szolgált]

Róm. 4,4 [Márpedig] Aki fáradozik, [tetteket visz végbe; munkálkodik; dolgozik] annak a bért [fizetséget] nem kegyelemből [ingyen] számítják, hanem azért, mert tartoznak vele. [tartozás szerint jár, tartozás kiegyenlítéseként]

Róm. 4,5 Aki pedig nem fáradozik, [nem visz végbe tetteket;(nem munkálkodik)] hanem hisz abban, aki megigazítja [igazzá (megigazulttá) nyilvánítja] az istentelent (akiben nincs Isten, Isten nélkül élő) annak a hite számít [tulajdoníttatik; szolgál] igazságnak. [megigazulásul] (az Isten kegyelmének végzése szerint)

Róm. 4,6 Ahogyan Dávid is azt az embert mondja [hirdeti] boldognak (áldottnak; szerencsésnek; ez pedig az Istennel való közösségből fakad, Isten ajándéka.) akinek az Isten cselekedetek nélkül [tettektől függetlenül] tulajdonít [számítja be az] igazságot: [megigazulást; akit Isten igazit meg tettek nélkül]*

*Dávid így prófétál arról, hogy mi a boldogság: „Dávid tanító költeménye. Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az ÚR (JHVH = Jahve) nem rója fel bűnét, és nincs szellemében álnokság” (Zsolt. 32,1-2)

Róm. 4,7 „Boldogok, [áldottak] akiknek megbocsáttattak [bűneik; hamisságaik; gonoszságaik] törvényszegéseik, [törvénytiprásait elengedték] és akiknek elfedeztettek bűneik [gonoszságaik; vétkeik, vagyis a cél ELVÉTÉSE]*

*Mert Isten: „Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk. Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR (JHVH = Jahve) az istenfélőkhöz” (Zsolt. 103,10-13)

„Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik bűneiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét” (2Kor. 5,19)

Róm. 4,8 Boldog [áldott] ember [személy] az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít. [vétkeit (céltévesztését) nem rója (nem számítja) fel]

Róm. 4,9 Ez a boldogság [áldás] tehát a zsidónak, [csak a körülmetélteknek szól-e (csak őket illeti meg)] vagy a pogánynak [körülmetéletlennek] is tulajdoníttatik-é? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hit(e) tulajdoníttaték igazságul. [a hitet számították be Ábrahámnak megigazulásul]

Róm. 4,10 Miképpen tulajdoníttaték tehát? [De milyen állapotában fogadta el őt igaznak] Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotában? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotában.

Róm. 4,11 Sőt a körülmetélkedés jelét [ismertetőjelét, jegyét; jelképét] is körülmetéletlenül tanúsított hite igazságának pecsétjéül [pecsét (mint védelem vagy megóvás); - a rányomott bélyeg (a tulajdon vagy az eredetiség jeleként)] kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hogy azok is igaznak fogadtassanak el

Róm. 4,12 És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik [menetel (lépést tart)] is a mi atyánknak Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanúsított hitének nyomdokait

Róm. 4,13 Mert nem a törvény által [közvetítésével] adatott [szólt] az ígéret Ábrahámnak, vagy az ő magvának] hogy e világnak [kozmosz = világegyetem] örököse [birtokosa] lesz, hanem a hitnek igazsága által. [hit általi megigazulás alapján]

Róm 4,14 Mert ha a törvény alá rendeltek [a törvényből valók; (a törvény alapján állók)] az örökösök, [birtokosok] akkor a hit hiábavaló [üressé, hasztalanná, hatástalanná lett] az ígéret pedig érdektelen [haszontalan; semmis; eltöröltetett; hatálytalan, eredménytelenné válik, csődöt mond, kudarcba fullad; nincs dolga, megszűnt a funkciója, feladata]

Róm. 4,15 Mert a törvény [a valóságban] haragot nemz [szül; munkál, eredményez] ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet (törvényszegés) sincsen. [nem lehet áthágni sem a törvényt]

Róm. 4,16 Azért [adatott kizárólag csak] hitből, hogy [ugyanakkor minden] kegyelemből legyen; hogy erős [bizonyos; szilárd] legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, [akik alá vannak vetve a törvénynek] hanem az Ábrahám hitéből valónak [hitét követőknek] is, aki [Ő] mindnyájunknak atyánk*

*Ezt tudva: „...Értsétek meg tehát, hogy akik hitből valók, azok Ábrahám fiai” (Gal. 3,7)

Róm. 4,17 (Amint meg van írva, hogy sok nép [nemzet] atyjává tettelek [rendeltelek] téged az előtt, az Isten [színe] előtt, akiben hitt, aki a holtakat megeleveníti, [életre kelti] és azokat, amelyek nincsenek, előszólítja [létre hívja] mint meglevőket. [mint amik vannak, hogy létezzenek]

Róm. 4,18 Aki reménység ellenére [túl minden reménységen] reménykedve [reménység alapján elvárással] hitte, hogy sok népnek [nemzetnek] atyjává lesz, aszerint, amint megmondatott: [az ígéret ugyanis így szólt]. Így [ennyi] lészen a te magod

Róm. 4,19 És hitében erős [és állhatatos] lévén, [nem ingadozott a hite] nem gondolt [nem tekintett] az ő már elhalt [életerejét vesztett] testére [szóma = emberi erejére] mintegy százesztendős lévén, sem Sárának (fejedelemasszony) elhalt [elapadt] méhére

Róm 4,20 Nem kételkedett hitetlenül Isten ígéretében, [hihetetlensége által nem vonta kétségbe] hanem erőt merített hitéből, [sőt megerősödött a hitben; (hatalmassá lett hite által)] és magasztalta az Istent, [dicsőséget adván az Istennek]

Róm. 4,21 és teljesen bizonyos volt [mindenestől fogva elhitte, meg volt győződve] a felől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni. [elég hatalmas ígéretének teljesítésére]

Róm. 4,22 Ezért Isten ezt [a hitét] be is számította [tulajdonította] neki igazságul” [megigazulására]

Róm. 4,23 De az, hogy beszámította neki igazságul” [tulajdoníttatott ez megigazulás gyanánt] nem egyedül (ő)érte [nemcsak róla] van megírva,

Róm 4,24 hanem miattunk [mi érettünk] is. Nekünk is üdvösségünkre van, [azoknak tudniillik, akiknek majd szintúgy beszámítja igazságul] ha hiszünk Abban, aki a halottak közül [a halálból] feltámasztotta [életre keltette] Urunkat, Jézust

Róm. 4,25 aki halálra adatott [halált szenvedett; ki lett szolgáltatva] bűneinkért [vétkeinkért, azaz: félrecsúszásainkért (botlásainkért és elhajlásainkért] és feltámasztatott [feltámadt] megigazulásunkért [felmentésünkért, vagyis: igazzá nyilvánításunkért]*

*Ézsaiás így prófétál az Úr Jézus szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról: „Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze.

Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. Az ÚR (JHVH = Jahve) akarata volt az, hogy betegség törje össze. De ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él. Az ÚR akarata célhoz jut vele.

Személye, (énje) gyötrelmeitől megszabadulva látja őket, és megelégedett lesz. Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével, és ő hordozza bűneiket” (Ézs. 53,4-5.10-11)

És azért kellett Neki szenvedni és meghalni, mert: „mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által” (Róm. 3,23-24)

„Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm. 5,1)

„Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Kor. 5,21)

„és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt” (2Kor. 5,15)

Mert Ő nemcsak meghalt, hanem: „...Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lőn azoknak, kik elaludtak” (1Kor. 15,20)

Római levél 4. fejezet: Isten válasza a hitre: igazzá nyilvánítás (szerkesztett),

Róm. 4,1 Mit mondjunk tehát, [mivel ez így van, kérdezzük csak] mit ért el [mit nyert volna hústest szerint; mire jutott] Ábrahám (sokaság atyja), a mi (hús)test szerinti ősatyánk a saját erejéből?

Róm. 4,2 Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekből [tettei eredményeként] igazult meg, akkor van mivel dicsekednie, [lenne alapja a dicsekvésre] de nem Isten előtt. [csakhogy nincs erre lehetőség az Istennel szemben]

Róm. 4,3 De mit mond az Írás? „Hitt [pedig] Ábrahám az Istennek, és Isten ezt számította be [tulajdonította] neki igazságul.” [és ez megigazulására szolgált]

Róm. 4,4 [Márpedig] Aki fáradozik, [tetteket visz végbe; munkálkodik; dolgozik] annak a bért [fizetséget] nem kegyelemből [ingyen] számítják, hanem azért, mert tartoznak vele. [tartozás szerint jár, tartozás kiegyenlítéseként]

Róm. 4,5 Aki pedig nem fáradozik, [nem visz végbe tetteket;(nem munkálkodik)] hanem hisz abban, aki megigazítja [igazzá (megigazulttá) nyilvánítja] az istentelent (akiben nincs Isten, Isten nélkül élőt) annak a hite számít [tulajdoníttatik; szolgál] igazságnak. [megigazulásul] (az Isten kegyelmének végzése szerint)

Róm. 4,6 Ahogyan Dávid is azt az embert mondja [hirdeti] boldognak (áldottnak; szerencsésnek; ez pedig az Istennel való közösségből fakad, Isten ajándéka) akinek az Isten cselekedetek nélkül [tettektől függetlenül] tulajdonít [számítja be az] igazságot: [megigazulást; akit Isten igazit meg tettek nélkül]

Róm. 4,7 „Boldogok, [áldottak] akiknek megbocsáttattak [bűneik; hamisságaik; gonoszságaik] törvényszegéseik, [akiknek törvénytiprásait elengedték] és akiknek elfedeztettek bűneik [gonoszságaik; vétkeik, vagyis a cél ELVÉTÉSÉT]

Róm. 4,8 Boldog [áldott] ember [személy] az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít. [vétkeit (céltévesztését) nem rója (nem számítja) fel]

Róm. 4,9 Ez a boldogság [áldás] tehát a zsidónak, [csak a körülmetélteknek szól-e (csak őket illeti meg)] vagy a pogánynak [körülmetéletlennek] is tulajdoníttatik-é? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hit(e) tulajdoníttaték igazságul. [a hitet számították be Ábrahámnak megigazulásul]

Róm. 4,10 Miképpen tulajdoníttaték tehát? [De milyen állapotában fogadta el őt igaznak] Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotában? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotában.

Róm. 4,11 Sőt a körülmetélkedés jelét [ismertetőjelét, jegyét; jelképét] is körülmetéletlenül tanúsított hite igazságának pecsétjéül [pecsét (mint védelem vagy megóvás); - a rányomott bélyeg (a tulajdon vagy az eredetiség jeleként)] kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hogy azok is igaznak fogadtassanak el

Róm. 4,12 És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, akik nemcsak körülvetélkednek, hanem követik [menetel (lépést tart)] is a mi atyánknak Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanúsított hitének nyomdokait

Róm. 4,13 Mert nem a törvény által [közvetítésével] adatott [szólt] az ígéret Ábrahámnak, vagy az ő magvának] hogy e világnak [kozmosz = világegyetem] örököse [birtokosa] lesz, hanem a hitnek igazsága által. [hit általi megigazulás alapján]

Róm 4,14 Mert ha a törvény alá rendeltek [a törvényből valók; (a törvény alapján állók)] az örökösök, [birtokosok] akkor a hit hiábavaló [üressé, hasztalanná, hatástalanná lett] az ígéret pedig érdektelen [haszontalan; semmis; eltöröltetett; hatálytalan, eredménytelenné válik, csődöt mond, kudarcba fullad; nincs dolga, megszűnt a funkciója, feladata]

Róm. 4,15 Mert a törvény [a valóságban] haragot nemz [szül; munkál, eredményez] ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet (törvényszegés) sincsen. [nem lehet áthágni sem a törvényt]

Róm. 4,16 Azért [adatott kizárólag csak] hitből, hogy [ugyanakkor minden] kegyelemből legyen; hogy erős [bizonyos; szilárd] legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, [akik alá vannak vetve a törvénynek] hanem az Ábrahám hitéből valónak [hitét követőknek] is, aki [Ő] mindnyájunknak atyánk

Róm. 4,17 (Amint meg van írva, hogy sok nép [nemzet] atyjává tettelek [rendeltelek] téged az előtt, az Isten [színe] előtt, akiben hitt, aki a holtakat megeleveníti, [életre kelti] és azokat, amelyek nincsenek, előszólítja [létre hívja] mint meglevőket. [mint amik vannak, hogy létezzenek]

Róm. 4,18 Aki reménység ellenére [túl minden reménységen] reménykedve [reménység alapján elvárással] hitte, hogy sok népnek [nemzetnek] atyjává lesz, a szerint, amint megmondatott: [az ígéret ugyanis így szólt]. Így [ennyi] lészen a te magod

Róm. 4,19 És hitében erős [és állhatatos] lévén, [nem ingadozott a hite] nem gondolt [nem tekintett] az ő már elhalt [életerejét vesztett] testére [szóma = emberi erejére] mintegy százesztendős lévén, sem Sárának (fejedelemasszony) elhalt [elapadt] méhére

Róm 4,20 Nem kételkedett hitetlenül Isten ígéretében, [hitetlensége által nem vonta kétségbe] hanem erőt merített hitéből, [sőt megerősödött a hitben; (hatalmassá lett hite által)] és magasztalta az Istent, [dicsőséget adván az Istennek]

Róm. 4,21 és teljesen bizonyos volt [mindenestől fogva elhitte, meg volt győződve] a felől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni. [elég hatalmas ígéretének teljesítésére]

Róm. 4,22 Ezért Isten ezt [a hitét] be is számította [tulajdonította] neki igazságul” [megigazulására]

Róm. 4,23 De az, hogy beszámította neki igazságul” [tulajdoníttatott ez megigazulás gyanánt] nem egyedül (ő)érte [nemcsak róla] van megírva,

Róm 4,24 hanem miattunk [mi érettünk] is. Nekünk is üdvösségünkre van, [azoknak tudniillik, akiknek majd szintúgy beszámítja igazságul] ha hiszünk Abban, aki a halottak közül [a halálból] feltámasztotta [életre keltette] Urunkat, Jézust

Róm. 4,25 aki halálra adatott [halált szenvedett; ki lett szolgáltatva] bűneinkért [vétkeinkért, azaz: félrecsúszásainkért (botlásainkért és elhajlásainkért] és feltámasztatott [feltámadt] megigazulásunkért [felmentésünkért, vagyis: igazzá nyilvánításunkért]

Római levél 3. fejezet: A hit törvénye (göröggel és kapcsolódó igékkel),

Róm. 3,1 Mi akkor a zsidó előnye, [mi tekintetben különb (felsőbbrendű) hát a zsidó a nemzetbelinél] vagy mi a körülmetélés haszna?

Róm. 3,2 Minden szempontból sok. Elsősorban az, hogy Isten rájuk bízta igéit. [logoszát. beszédét; ígéretét; kijelentését]

Róm. 3,3 De hát, hogyha némelyek nem hittek? Vajon azoknak hitetlensége [engedetlensége] nem teszi-e hiábavalóvá [hatálytalanná, teljesen működésképtelenné; erőtlenné] az Istennek hűségét?*

*Isten ígérete mindenképpen megvalósul, mert: „Nem lehet pedig, hogy meghiúsult legyen az Isten beszéde. Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók; Sem nem mindnyájan fiak, kik az Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban neveztetik néked a te magod. Azaz, nem a testnek fiai az Isten fiai; hanem az ígéret fiait tekinti magul” (Róm. 9,6-8)

„Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk” (Gal. 4,28)

„Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ő elhívása” (Róm. 11,29)

„Ha hitetlenkedünk, ő hű marad: ő magát meg nem tagadhatja” (2 Tim. 2,13)

Róm. 3,4 Szó sincs róla! Sőt, azt kell mondanunk: igaz az Isten, az emberek pedig [legyenek bár] valamennyien hazugok, amint meg van írva: „Igaznak kell bizonyulnod [találtassál] beszédeidben, [logoszaidban, Igéidben] és győznöd kell, amikor perelnek veled.” [mikor perbe szállasz]*

*Ez pedig így van megírva: Dávid is így vall Istennek: „… igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben” (Zsolt. 51,6)

Róm. 3,5 Ha pedig éppen a mi hamisságunk [igazságtalanságunk, istentelenségünk] teszi nyilvánvalóvá [mutatja (erősíti) meg; hozza napfényre] Isten igazságát, [igazságosságát] akkor mit mondjunk?* Emberi módon [okoskodással] szólok: igazságtalan az Isten, hogy kiönti [felhozza] ránk haragját?

*Amit Dávid mondott az Úrnak: „Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid előtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben” (Zsolt. 51,6)

Róm. 3,6 Szó sincs róla! Hiszen akkor hogyan ítélhetné meg Isten a világot? [mi címen lehetne Isten e világnak (világmindenségnek) Ítélő bírája?]

Róm. 3,7 Mert ha Isten igazsága [igéje, ami a valóság] az én hazugságom [hazug állításom vagy magatartásom] által lett naggyá [kiemelkedőbb; növekedett; fokozódott] az ő dicsőségére, [dicsőítésére] akkor miért esem én még mindig ítélet alá, mint bűnös [a célt eltévesztő]?

Róm. 3,8 Vagy talán igaz az, amivel rágalmaznak [hamisan vádolnak is] minket, és amit állítanak [hangoztatnak] némelyek? Hogy tudniillik így beszélünk: [némelyek állítása szerint mondjuk is] tegyük a rosszat, [gonoszt] hogy a jó következzék [származzék] belőle! Az ilyeneket méltán sújtja [igazságosan éri] az ítélet! [jogos az elmarasztalásuk]

Róm. 3,9 Mi tehát az igazság? Különbek [feljebb valók; fölényben] vagyunk? [van-e előnyünk felettük] Egyáltalában nem! Hiszen előbb már kimondtuk azt az ítéletet, [bizonyítottuk ugyanis] hogy zsidók is, görögök [pogányok] is mind bűnben vannak, [alá vannak vetve a bűnnek]

*Mert: „De az Írás mindent bűn alá rekesztett, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből adassék a hívőknek.”

„Mert Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön” (Gal. 3,22; Róm. 11,32)

Róm. 3,10 amint meg van írva: „Nincsen igaz [igazságos] ember egy sem,

Róm. 3,11 nincsen, [senki] aki értse, [belátja; tudja] nincsen, [senki] aki keresse Istent.

Róm. 3,12 Mind elhajlottak, [letértek az útról; eltévedtek] valamennyien [mindannyian egyaránt értéktelenné lettek] megromlottak, [elfajzottak; hasznavehetetlenekké váltak] és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem*

*Ez pedig így lett megírva: „Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, utálatosságot cselekedtek; nincs, aki jót cselekedjék. Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső? Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem” (Zsolt. 14,1-3)

Róm. 3,13 Nyitott [tátongó; megnyílt] sír [koporsó] a torkuk [gégéjük], nyelvükkel ámítanak [alattomosan rászednek, becsapnak, csalárdságot beszélnek, áspis (vipera)] kígyóméreg az ajkukon*

*A hitetlenekről, és a vallásos emberekről így szól a Szent Szellem: „Mert nincsen az ő szájukban egyenesség, belsejük csupa romlottság; nyitott sír az ő torkuk, nyelvükkel hízelkednek” (Zsolt. 5,10)

De: „Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság” (Zsolt. 10,7)

„Nyelvüket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela” (Zsolt. 140,4)

„Kígyóméreg az ő boruk, viperák kegyetlen mérge” (5 Móz. 32,33)

Róm. 3,14 szájuk átokkal [átkozódással] és keserűséggel [keserű beszéddel] van tele.

Róm. 3,15 Lábuk gyors a vérontásra*

*A próféciák már előre jelzik azt, hogy: „Lábuk gonosz cél után fut, sietnek ártatlan vért ontani. Gondolataik ártó gondolatok, pusztulás és romlás van útjaikon. Nem ismerik a békesség útját (Krisztust), eljárásuk nem törvényes. Ösvényeik görbék: aki azokon jár, annak nincs köze a békességhez” (Ésa. 59,7-8)

„Mert ők rossz úton futnak, és vérontásra sietnek” (Péld. 1,16)

Róm. 3,16 romlás [baj; csapás; pusztulás; romok] és nyomorúság [nyomorgatás; szerencsétlenség, azaz csapás; sanyarúság] jár a nyomukban [ösvényeiken; útjaikon]

Róm. 3,17 és a békesség útját nem ismerik: [nincs tudatában; nem érzi; nem észleli; nem biztos benne; nem érti]*

*Mert nem ismerték meg azt, aki kijelentette, hogy: „Én vagyok az út…” (Ján. 14,6)

Akiről már a próféták is így szóltak „… és hívják nevét: …békesség fejedelmének!” (Ésa. 9,6)

Aki így bátorítja az övéit: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (Ján. 14,27)

És akinek neve: Úr Jézus: „Mert Ő a mi békességünk” (Eféz. 2,14)

Akik Őt nem ismerik, arról így szól a Szent Szellem: „Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek! Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!” (Ésa. 48,22; 57,21)

Róm. 3,18 Isten félelmével nem törődnek.” [nincs szemük előtt]*

*A testi ember: „A bűnös ember szíve mélyén ott suttog a bűn. Nem számít neki az istenfélelem, sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani. Szája rontást és csalárdságot beszél, nem akar okos és jó lenni. Rontást eszel ki ágyában, nem a jó úton jár, nem veti meg a rosszat” (Zsolt. 36,2-5)

Róm. 3,19 [Mi azonban] Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azt a törvény alatt élőknek mondja, [azokra vonatkozik, akik a törvény hatálya alá vannak vetve] hogy elnémuljon [bedugassék; betömessék] minden száj, és az egész világot [világegyetemet] Isten ítélje meg

Róm. 3,20 Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből [olyan tettekből, melyekkel a törvényt akarja betölteni] egy (hús)test sem igazul meg Őelőtte [Isten előtt]: mert a bűn [céltévesztés] ismerete [felismerése] a törvény által vagyon.

Róm. 3,21 Most pedig [kijelentetett, hogy] a törvény nélkül jelent meg [a törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá nekünk] Isten igazsága, [az Isten előtti megigazulás] amelyről bizonyságot is tesznek [tanúsítják] a törvény és a próféták

Róm. 3,22 Isten pedig ezt az igazságát [az Isten előtti megigazulást] most nyilvánvalóvá [láthatóvá] tette a [Jézus] Krisztusban való hit által minden hívőnek. [nyerik el mindazok, és száll mindazokra, akik hisznek Benne] Mert nincs különbség [ugyanis zsidó és nemzetbeli között]

Róm. 3,23 mindenki vétkezett [eltévesztette a célpontot] és híjával van [nélkülözi; szűkölködik] az Isten dicsőségének.
Róm. 3,24 Ezért Isten ingyen igazítja meg őket, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által.

[Megigazulásukat azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk]*

28 Ő békéltetett meg bennünket Istennel: „Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm. 5,1)

„Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint” (Eféz. 1,7)

Ő: „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; …” (Gal. 3,13)

„hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk” (Gal. 4,5)

„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék” (Eféz. 2,8-9)

„Az Ő (Isten) munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá” (1Kor. 1,30)

Így váltunk szabaddá: „Mert a Jézus Krisztusban való élet Szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől” (Róm. 8,2)

Róm. 3,25 Mert az Isten őt [eleve] (el) rendelte [oda adta] engesztelő [véres] áldozatul [fedélnek, a Láda fedele (a Templomban), mint előkép, vagyis az irgalom helye, a kiengesztelés]. Azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát [igazságosságát] megmutassa [nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként] Isten ugyanis az előbb [korábban] elkövetett bűnöket [végtelen türelmében] elnézte [elengedte; megbocsátotta]

Róm. 3,26 türelme idején [az előbb történt vétkezések büntetlenül hagyása; elengedése; megbocsátása által, Melyeket Isten elszenvedett, eltűrt, béketűrésével] hogy e mostani időben [időszakban] mutassa meg [jelentse meg] igazságát [és kimutatta igazságosságát a jelen időre nézve is]: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, [megigazít mindenkit] aki Jézusban hisz. [aki a Jézus hitéből való]*

*Mert: „Ő az előző nemzedékek során megengedte, hogy minden nép a maga útján járjon” (Csel. 14,16)

És: „A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg” (Csel. 17,30)

„Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsid. 4,16)

Róm. 3,27 Hogyan lehetséges akkor [hol marad tehát az ember számára] a dicsekvés [lehetősége, amivel büszkélkedhetek]? Lehetetlenné vált. [szétfoszlott; kirekesztetett; semmivé lett; kizáratott] Milyen törvény által? A cselekedeteké [a tettek törvénye] által? Nem, hanem a hit „törvénye” által

Róm. 3,28 Hiszen azt tartjuk, [állítjuk] hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül*

*Így vallja meg Pál apostol a hitét: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy (hús)test sem” (Gal. 2,16)

Róm. 3,29 Vagy Isten kizárólag a zsidóké? Nem a pogányoké [nemzeteké] is? Bizony, a pogányoké [nemzeteké] is

Róm. 3,30 mert egy az Isten, aki megigazítja [megigazulttá nyilvánítja] a körülmetéltet hitből, [éppúgy, mint aki] a körülmetéletlent [pogányt] pedig hit által. [hiten keresztül]*

32 És így folytatja az apostol: „Előre látván pedig az Írás, hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat, eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned fognak megáldatni minden népek. Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal” (Gal. 3,8-9)

Róm. 3,31 Érvénytelenné [hatálytalanná] tesszük [megszüntetjük; eltöröljük] tehát a törvényt a hit által? Szó sincs róla! Sőt inkább érvényt szerzünk a törvénynek [érvényre emeljük a hiten át].