Római levél 7. fejezet: A testi természet szerint élők kiszolgáltatottsága
Róm. 7,1 Avagy nem tudjátok-é [nem értitek-e] atyámfiai, [testvéreim] mert törvényismerőkhöz szólok, hogy a törvény [csak annyi ideig] uralkodik [csak addig van hatalma] az emberen, amíg él?
Róm. 7,2 Mert a férjes asszony, míg él a férj [férfi; de jelenti az érettkoru embert is, ellentétben a gyermekkel] ehhez van kötve [összekapcsolva] törvény szerint. [hiszen a férj hatalma alatt élő, férfinek alávetett nőt is a törvény csak az élő férjhez köti]. De ha meghal a férj, felszabadul [feloldoztatott] az asszony [az asszony szó többnyire szellemi tekintetben a női jellemet és modort jelöli; de jelenti a nőnemű emberi lényt)] a férj törvénye alól
Róm. 7,3 Azért tehát az ő férjének életében paráznának [házasságtörőnek] mondatik, ha más férfihoz megy, ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, [megszabadul a törvényes kötöttségtől] úgy hogy nem lesz parázna [házasságtörő], ha más férfihoz megy.
Róm. 7,4 Azért atyámfiai, [testvéreim] ti is meghaltatok a törvénynek [törvény számára] a Krisztus teste (szóma = személyisége, lényege, ereje) által hogy legyetek máséi: azé [hogy ahhoz tartozzatok Krisztus testében (szóma)], aki a halálból feltámasztatott, [életre kelt] hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.
Róm. 7,5 Mert mikor a (hús)testben voltunk, [hústest szerint éltünk] a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, [a törvény (által szított) fölébresztett bűnös szenvedélyek működtek (hatottak; dolgoztak) tagjainkban] hogy gyümölcsözzenek [gyümölcsöt érleljenek] a halálnak
Róm. 7,6 Most pedig megszabadultunk [felszabadultunk; mentesültünk; feloldoztattunk] a törvénytől, [a törvény hatálya alól] minekutána meghaltunk arra nézve, [annak a számára] amely által lekötve tartattunk; [ami fogva tartott bennünket] hogy szolgáljunk a Szellemnek újságában [újszerűségében; új voltában] és nem a betű óságában. [s ezért új Szellemben szolgálunk, nem az Írás elavult régi betűvilágában]*
*Pál apostol megvallása, követésül minden igehirdető számára: „Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van. Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az újszövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Szellemé, mert a betű megöl, a Szellem pedig megelevenít” (2 Kor. 3,5-6)
De ez a szolgálat: „…nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené” (Róm. 9,16)
Róm. 7,7 Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é? (céltévesztés-e) Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a [a gonosz] kívánságról sem tudtam volna, [a vágyat (mohó kívánást) sem ismerném] ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd*
*Az apostol levonja a következtetést: „Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből [olyan tettekből, melyekkel a törvényt akarja betölteni] egy (hús)test sem igazul meg Őelőtte [Isten előtt]: mert a bűn ismerete [felismerése] a törvény által vagyon” (Róm. 3,20)
Róm. 7,8 De a [tiltó] parancsolat által a bűn alkalmat vett, [ösztönzést (indíttatást; lökést, ugródeszkát; támaszpontot) kapott] és nemzett [fölébresztett; felszított; felkeltett; kimunkált] bennem minden [gonosz] kívánságot [mohó kívánást és megismerkedtem a bűnnel = elkövettem a bűnt]* mert [ugyanis] törvény nélkül holt a bűn
*A kívánság pedig – ha gondolatai az embernek e körül forognak – így működik: „Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz” (Jak. 1,15)
Róm. 7,9 Én pedig éltem régen [egykor a természeti, (fizikai,biológiai) életet] a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével [megérkezésével] felelevenedett [föléledt; életre kelt] a bűn,
Róm. 7,10 Én pedig meghalék; és úgy találtaték, [kitűnt] hogy az a parancsolat, mely életre való, [amelynek életet kellett volna adnia] nékem halálomra van [számomra halálhozónak bizonyult; halálba vitt.]*
*Mert: „A törvény …nincs hitből, hanem amely ember cselekszi azokat, élni fog azok által” (Gal. 3,12)
Róm. 7,11 Mert a bűn alkalmat vévén, [ösztönzést (ugródeszkát; indíttatást) kapott a parancsolattól; (ugyanis a bűn a tilalommal kapta vonzóerejét); kiinduló/tám/pontot talált] ama parancsolat által [és végképp] megcsalt [tévútra vezetett; elcsábított] engem, és megölt általa.
Róm. 7,12 Azért ám a törvény [ő magában] szent, és a parancsolat szent és igaz [igazságos] és jó*
*Az apostol megvallása a törvényről: „Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él azzal. És tudjuk azt is, hogy a törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az embergyilkosok, a paráznák, a fajtalanok, az emberrablók, a hazugok, a hamisan esküvők ellen, és mindaz ellen, ami csak ellenkezik az egészséges tanítással. Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám bízatott” (1 Tim. 1,8-11)
Róm. 7,13 Tehát a jó nékem halálom lett-é? Távol legyen: sőt inkább a bűn az, hogy megtessék [kitűnjék] a bűn [bűn mivolta], mely a jó által nékem halált szerez, [munkál] hogy felette igen bűnös legyen a bűn a parancsolat által. [így a bűn a parancs által mutatta meg igazi bűn jellegét]
Róm. 7,14 Mert tudjuk, [ugyanis] hogy a törvény szellemi; de én (hús)testi vagyok, a bűn alá rekesztve [eladva rabszolgának a bűn alá]*
*Hogy Isten kegyelme kiáradhasson kivétel nélkül minden emberre: „… az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek” (Gal. 3,22)
Róm. 7,15 Mert [hiszen] amit cselekszem [teszek], nem ismerem: [nem szeretem; (magam sem értem] mert [gyakorlatilag] nem azt művelem, [hajtom végre] amit akarok, hanem [a rosszat] amit gyűlölök, azt cselekszem. [teszem meg]*
*És hogy miért, arról Dávid így prófétál: „Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám” (Zsolt. 51,7)
Róm. 7,16 Ha pedig azt cselekszem, [teszem; művelem] amit nem akarok, megegyezem [helyeslem; egyetértek] a törvénnyel, [elismerem róla] hogy jó.
Róm. 7,17 Most azért [valójában] már nem [is] én cselekszem [teszem; művelem] azt, hanem a bennem lakozó [otthonra lelt] bűn.
Róm. 7,18 Mert tudom, [ugyanis] hogy nem lakik én bennem, azaz a (hús)testemben [húsomban; semmi] jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. [készen vagyok ugyan akarni a jót, de arra, hogy tegyem is, nem vagyok képes]
Róm. 7,19 Mert nem a jót cselekszem, [Hiszen nem azt teszem] melyet akarok; hanem a gonoszt [rosszat; károst, ártalmast] cselekszem [azt hajtom végre; gyakorlom] melyet nem akarok*
*Ha pedig ez így van: „Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn” (Róm. 7,17)
Róm. 7,20 Ha pedig én azt cselekszem, [teszem; művelem] amit nem akarok, nem [is] én művelem [munkálom (viszem véghez; cselekszem; teszem)] már azt, hanem a bennem lakozó bűn.
Róm. 7,21 Megtalálom azért magamban, [magamra nézve tehát azt találom törvénynek] ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn (rossz, káros, ártalmas) megvan bennem. [hozzám van ragadva] [mert bár a jót szeretném tenni, mégis a rossz (gonosz, káros, ártalmas) áll (fekszik) közel hozzám (van kezem ügyében); a rosszra vagyok készen]
Róm. 7,22 Mert gyönyörködöm [gyönyörűségemet (örömömet) lelem] az Isten törvényében a belső ember szerint
Róm. 7,23 De látok [érzek; észlelek] egy másik [ellenkező] törvényt az én tagjaimban [(szóma = személyiség egy-egy funkciót végző része;] mely ellenkezik [küzd (hadakozik; harcol; hadban áll)] az elmém [értelmem] törvényével, és engem rabul [foglyul] ád a bűn [céltévesztés] törvényének, mely van az én tagjaimban. [a bűn (céltévesztés) törvényébe zárva) fogolyként vezet]*
*Az apostol a továbbiakban így figyelmezteti a hívőket: „Mert a (hús)test a szellem ellen törekedik, a szellem pedig a (hús)test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok” (Gal. 5,17)
Hiszen: „Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket?” (Jak. 4,1)
Ezért mondja az apostol, hogy: „Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a (hús)testi kívánságoktól, amelyek a (phüszé = személyetek, életetek); ellen vitézkednek” (1 Pét. 2,11)
Róm. 7,24 Óh én nyomorult [szegény; szerencsétlen] ember! Kicsoda szabadít meg [Ki vált meg; ki fog kiragadni] engem e halál-testből? [halálra ítélt testből (szóma thanatosz = halott személyiségből), ebből a testből, amely alá van vetve a halálnak; ki szabadít meg engem ebből a holttestből? (körülírással: ebből a testből, amely szellemi halálomat okozza)]
Róm. 7,25 Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én [magam] az elmémmel [eszemmel] az Isten törvényének, de (hús)testemmel a bűn törvényének szolgálok.
[Más fordítás: Az Istentől felkínált kegyelem a mi Urunkon, a Krisztus Jézuson keresztül. Következőleg én, mikor értelmem indít, Isten törvényének teljesítek rabszolgálatot, de amikor húsom indít, a bűn törvényének vagyok rabszolgája]
