Római levél 6. fejezet: A Szent Szellembe való bemerítés eredménye (szerkesztettl),

Róm. 6,1 Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben [céltévesztésben] hogy a kegyelem annál nagyobb [bőségesebb] legyen? [annál inkább áradjon; gyarapodjon; megsokasodjon

Róm. 6,2 Távol legyen: [Semmi esetre sem] akik [egyszer már] meghaltunk a bűnnek [céltévesztésnek], mi módon élnénk még abban?

Róm. 6,3 Avagy nem tudjátok-é, [hát nem értitek] hogy [mi] akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be?

Róm. 6,4 Eltemettettünk [azaz szellemben hasonlóvá váltunk] azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott [életre kelt] Krisztus a halálból [a halottak közül] az Atyának dicsősége [fényessége, ragyogása] által, azonképpen mi is új életben [állapotban] járjunk

Róm. 6,5 Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ővele eggyé lettünk [egybenőttünk; egyesültünk] bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. [feltámadásával is összenőttekké leszünk]

Róm. 6,6 Tudván azt, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett [oszlopra feszíttetett] hogy megerőtlenüljön [teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté legyen] a bűnnek teste, (amartias szóma: a céltévesztett én) [megsemmisüljön (elpusztuljon; tétlenné; tehetetlenné váljon) a bűn hatalmában álló (céltévesztett) test (szóma = én)] hogy ezután ne szolgáljunk [ne legyünk rabszolgája] a bűnnek. [ne legyünk a céltévesztés) rabszolgái]

Róm. 6,7 Mert aki [így] meghalt, felszabadult a bűn alól. [megigazult; igazságossá lett; (felmentést nyert) a bűntől, a cél ELVÉTÉSÉTŐL)]

Róm. 6,8 Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy [együtt] élünk [továbbra] is Ővele

Róm. 6,9 Tudván [biztosak vagyunk abban] hogy Krisztus, aki [miután] feltámadt a halálból, [halottak közül] többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik

Róm. 6,10 Mert hogy meghalt, a bűnnek [céltévesztés miatt] halt meg egyszer hogy pedig él az Istennek él. [Más fordítás: ami ugyanis benne meghalt azt a vétek (a cél elvétése) ölte meg egyszer, ami pedig él azt az Isten élteti]

Róm. 6,11 Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban

Róm. 6,12 Ne [engedjétek, hogy] uralkodjék tehát a bűn a ti halandó [mulandó] testetekben [személyiségetekben, ami ki van téve a halálnak] hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban [vágyainak]

Róm. 6,13 Se ne szánjátok [Ne adjátok át; ne állítsátok] oda a ti tagjaitokat [a test egy-egy funkciót végző részét] hamisságnak [támadó] fegyvereiül a bűnnek [igazságtalanságnak; gonoszságnak szolgálatára]; hanem szánjátok [adjátok] oda [bocsássátok rendelkezésre] magatokat az Istennek, [szolgálatára] mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül

[eszközéül szenteljétek] az Istennek

Róm. 6,14 Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem [Isten öröme és jótéteménye, felmentése] alatt

Róm. 6,15 Mit is tehát? [Mi következik ebből]? Vétkezzünk-e mivelhogy nem vagyunk törvény [uralma] alatt, hanem kegyelem alatt? Távol legyen.

Róm. 6,16 Avagy nem tudjátok, hogy akinek oda szánjátok [adjátok; alárendelitek] magatokat szolgákul [rabszolga gyanánt] az engedelmességre, annak vagytok szolgái, [rabszolgái] akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, [ami a halálba vezet] vagy az engedelmességnek igazságra? [ami megigazulásra vezet]

Róm. 6,17 De hála az Istennek, [de az Isten kegyelme, jóindulata] hogy jóllehet a bűn [a cél elvétésének] (rab)szolgái voltatok, de szívetek szerint [most már szívből azaz: bensőtökből] engedelmeskedtek a tudomány azon alakjának, [követendő mintájának] amelyre adattatok [rendelve vagytok]

Róm. 6,18 Felszabadulván pedig a bűn alól [a bűn kötelékéből], az igazságnak [megigazultságnak; igazságosságnak] (rab)szolgáivá lettetek.

Róm. 6,19 Emberi módon szólok [fejezem ki magam] a ti (hús)testeteknek erőtlensége [gyarlósága] miatt. [A (hús)test gyönge ugyanis enged a kísértésnek] Mert amiképpen oda szántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak [gonoszságnak; törvénytelenségnek] szolgáiul a hamisságra [törvénytelenségre]: azonképpen szánjátok oda [adjátok] most a ti tagjaitokat [(szóma = személyetek) egy-egy funkciót végző része] szolgáiul az igazságnak a megszenteltetésre. [most úgy állítsátok tagjaitokat rabszolgákul az igazságosság oldalára, hogy azok megszentelődéseteket munkálják]

Róm. 6,20 Mert mikor a bűn szolgái [rabszolgái] valátok, az igazságtól szabadok valátok. [az igazsággal szemben szabadok voltatok, nem voltatok kötve Isten igazságához.]

Róm. 6,21 Micsoda gyümölcsét vettétek [termett ez] azért akkor azoknak, amiket most szégyenletek? Mert azoknak a vége halál

Róm. 6,22 Most pedig, minekutána felszabadultatok a bűn alól, szolgáivá [rabszolgái] lettetek pedig az Istennek megvan a gyümölcsötök a megszenteltetésre, a vége pedig örök élet [Más fordítás: Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök vagyis: A természetfeletti élet; az életnek egy más létezési formája]

Róm. 6,23 Mert a bűn [a cél elvétésének] zsoldja [a bér, amellyel a bűn fizet] halál az Isten kegyelmi ajándéka [a Szent Szellem megnyilvánulása] pedig örök élet [a természetfeletti élet] a mi Urunk Krisztus Jézusban.