Római levél 1. fejezet: Mi az Evangélium (szerkesztett)

Róm 1,1 Pál, Krisztus Jézus szolgája, [rabszolgája] meghívott [elhívott] apostol, akit az Isten kiválasztott [elválasztott; elkülönített, vagyis külön választott a világi, tisztátalan, szentségtelen dolgoktól] evangéliumának [örömhírének; győzelmi hírének; a győzelmes hadvezérről szóló jó hírnek] hirdetésére, [prédikálására]

Róm. 1,2 Melyet eleve [előre] megígért az ő prófétái által a szentírásokban,

Róm 1,3 Fiáról, Jézus Krisztusról (héberül: Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás; a Megváltó), a mi Urunkról. Ő (hús)test szerint Dávid nemzetségéből [magvából] született,

Róm. 1,4 Aki megbizonyíttatott [kijelentetett] hatalmasan [hatalmas erővel] Isten Fiának a szentség Szelleme [Szent Szellem] szerint, a halálból [halottak közül] való feltámadás által, a mi Urunk Jézus Krisztus felől,

Róm. 1,5 Aki által vettük [nyertük; kaptuk] a kegyelmet és az apostolságot [apostoli küldetést; megbízást] a hitben való engedelmességnek okáért, [hogy a hitnek minden nemzet meghódoljon] minden pogányok [nép; nemzet] között, [munkálkodjunk; hívjunk fel] az ő nevéért; [neve dicsőségére]

Róm. 1,6 Kik [e nemzetek] között vagytok ti is, Jézus (Jehosua = Jahve a szabadító, Megváltó) Krisztusnak hivatalosai: [elhívottai].

Róm. 1,7 Mindeneknek, akik Rómában vagytok, Isten szerelmeseinek, [akiket az Isten szeret] hivatalos szenteknek: [akiket ő elhívott és megszentelt] Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.

Róm. 1,8 Először hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van; [dicsérettel szólnak; hirdettetik]

Róm. 1,9 Mert bizonyságom [tanúm] nékem az Isten, kinek szellem szerint [szellemben] szolgálok az ő Fiának evangéliumában [amit hirdetek], hogy [imáimban] szüntelen [szakadatlanul; megszakítás, megállás nélkül] emlékezem felőletek, [említést teszek rólatok]

Róm 1,10 és szüntelenül [mindig; minden időben] azért könyörgök, [kérem imádságaimban] hogy egyszer [végre-valahára] Isten segítségével [akaratából] eljuthassak [hogy el tudjak menni] már hozzátok,

Róm. 1,11 Mert [hiszen] kívánlak [sóvárogva (epedve) vágyom] titeket látni, hogy valami szellemi ajándékot közölhessek veletek [adjak át nektek] a ti megerősítésetekre [megszilárdításotokra; megalapozásotokra]

Róm. 1,12 Azaz, hogy együtt [kölcsönösen] felbuzduljunk [felbátorodjunk; megvigasztalódjunk] ti nálatok egymás hite által, [a kölcsönös hit által, mely tibennetek és énbennem van] a tiétek meg az enyém által.

Róm. 1,13 Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok atyámfiai, [testvérek] hogy én gyakran elvégeztem magamban, [már többször szándékoztam] hogy elmegyek hozzátok, de mindez ideig megakadályoztattam, [gátolva voltam] hogy köztetek is nyerjek valami szellemi gyümölcsöt, [hogy legyen munkámnak valami gyümölcse] mint a többi pogányok [egyéb nemzetek] közt is.

Róm. 1,14 Mind a görögöknek, [helléneknek, vagyis pogányoknak] mind a barbároknak, [idegeneknek; műveletleneknek] mind a bölcseknek, [tudósoknak] mind a tudatlanoknak [bolondoknak; értelmetleneknek (érzéki, azaz hústestieknek)] köteles vagyok. [tartozom ezzel]

Róm. 1,15 Azért ami rajtam áll, [amennyire tőlem függ] kész vagyok [megvan bennem a buzgó készség] néktek is, akik Rómában (jelentése: fenséges, hírnév) vagytok, az evangéliumot [az örömüzenetet] hirdetni. [prédikálni]

Róm. 1,16 Mert [ugyanis] nem szégyellem a Krisztus evangéliumát [az Úr Jézus kereszthalála általi győzelméről szóló jó hírt; örömhírt] mert Istennek hatalma [képessége; (szabadító, /üdvösséget hozó/) ereje] az minden hívőnek üdvösségére, [aki hisz] zsidónak először s [aztán] görögnek. [hellénnek; pogánynak]

Róm. 1,17 Mert az Istennek igazsága (Isten által ajándékozott megigazulás) jelentetik ki abban [nyilvánul meg; (igazságosságáról hull le az örömüzenetben a lepel)] hitből hitbe, [a hívő a hittel nyer el; s ezt az igazságosságot a hit a hitnek adja tudtul] miképpen meg van írva: Az igaz [a megigazult vagy megigazított] ember pedig hitből él. [Olyan hit, amely Istennek emberi ésszel fel nem érhető segítségében (csodáiban) tud bizakodni]

Róm. 1,18 Mert nyilván van [kijelentetik; megnyilvánul; lelepleződik] az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége [istentelensége (Isten nélkülisége); gonoszsága] és hamissága [igazságtalansága] ellen. Kik az [isteni] igazságot [valóságot, vagyis Isten Igéjét] hamissággal [igazságtalansággal; gonoszsággal; IGE hiányával] feltartóztatják [elnyomják; lefogva tartják; elfojtják, nem engedik érvényesülni; gátolják, akadályozzák]

Róm. 1,19 Mert ami az Isten felől tudható [megismerhető] nyilván van ő bennük; [világosan ismerik] mert az Isten megjelentette [nyilvánvalóvá (láthatóvá) tette; kijelentette] nékik:

Róm. 1,20 Mert ami Istenben láthatatlan tudniillik az ő örökké való hatalma [ereje, ami képessé tesz bármi megtételére.] és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból [műveiből; munkái értelmes vizsgálata révén] megértetvén megláttatik; [világosan látszanak, mivel a teremtett dolgokból érzékelhetők] úgy, hogy ők menthetetlenek. [Nincs hát mentségük]

Róm. 1,21 Mert bár az Istent megismerték [az Ő létezésének tökéletesen tudatában vannak] mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, [belevesztek (üressé váltak) gondolataikban; holtpontra jutottak elgondolásaikkal; bolonddá azaz bálványimádókká] és az ő balgatag [érteni nem akaró; oktalan] szívük megsötétedett. [sötétségbe borult, megvakult]

Róm. 1,22 Magukat bölcseknek vallván, [kérkedtek] balgatagokká [oktalanná; bolonddá; esztelenné] lettek

Róm. 1,23 És az örökkévaló [halhatatlan] Istennek dicsőségét [fölségét] felcserélték a mulandó [halandó] embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával. [kifaragott ábrázatával; képével]

Róm 1,24 Ezért Isten szívük vágya [kívánságai] szerint kiszolgáltatta [átadta] őket a tisztátalanságnak, hadd gyalázzák meg [szeplősítsék; becstelenítsék meg] saját testüket. [személyiségüket]

Róm 1,25 Isten igazságát [Igéjét] hamissággal [hazugsággal] cserélték] fel, [változtatták át] s inkább a teremtmény előtt [a teremtett dolgok előtt] hódoltak, [tisztelték; imádták és szolgálták] mint a Teremtő előtt, aki mindörökké [(világ)korszakok (világ)korszakain át] áldott. Ámen.

Róm 1,26 Ezért szolgáltatta ki [hagyta; engedte át] őket Isten a saját gyalázatos szenvedélyeiknek. [tisztátalan indulatoknak] Asszonyaik a természetes szokást [természetes érintkezést] természetellenessel váltották fel. [elváltoztatták]

Róm 1,27 A férfiak hasonlóképpen abbahagyták az asszonnyal való természetes [ösztönös] életet, [közösülést; érintkezést, bujaságukban] egymás iránt gerjedtek vágyra, vagyis férfi férfival űzött ocsmányságot. [fertelmeskedett; fajtalankodtak] De meg is kapták tévelygésük megszolgált [méltó; megérdemelt] bérét. [jutalmát, díját elvévén önmagukban]

Róm 1,28 [miképpen] Nem méltatták az Istent arra, hogy megismerjék, [ismeretükben megtartsák] az Isten is romlott eszükre [értelmükre] hagyta [szolgáltatta ki] hát őket. [méltatlan (elvetemült) gondolkozásra; vagy: És ahogy ők nem tartották érdemesnek megőrizni Istent az ismeretükben, úgy Isten pedig kiszolgáltatta őket olyan gondolkodásmódnak, amelyet nem érdemes megőrizni] hogy alávaló [illetlen] tetteket vigyenek végbe. [tegyenek]

Róm 1,29 Tele is vannak mindenféle gonoszsággal, hitványsággal, [paráznaság; rossz erkölcs; igazságtalanság; romlottság; csalás] kapzsisággal, [fösvénység] ravaszsággal, [hamissággal] tele irigységgel, gyilkossággal, vetélkedéssel, [versengéssel; viszálykodással] ármánykodással, [álnoksággal] rosszindulattal. [gonoszlelkűséggel]

Róm 1,30 Megszólók, [Súsárlók; (besúgók; árulkodók; suttogók; pletykálkodók)] rágalmazók [rossz beszédűek] istengyűlölők, [Istent nem tisztelik, nem félik] gyalázkodók [Gátlástalanok; ez egészen pontosan olyan embert jelent, aki nem ismerve a mértéket vakmerően áthágja az isteni és emberi határokat, túllép az erkölcsi korlátokon gőgtől, kevélységtől indíttatva. A fogalom magában foglalja az erőszakos föllépést és a szabadjára engedett kívánságokat is (paráznaság, bujaság, telhetetlenség).

A görög köznyelvben jelentései tehát: gőg, dölyf, kevélység; önhittség, elbizakodottság; kihívó viselkedés, féktelenség; arcátlanság, csúfolódás; istentelenség, Isten elleni lázadás. Kéjvágy, bujaság; vadság; bántalmazás, sértés, meggyalázás; nemi erőszak. Súlyos testi sértés; erőszakosság, vadság; vakmerőség], fennhéjázók, [kevélyek; dölyfösek; gőgösek; felfuvalkodottak] kérkedők, [dicsekedők; hetvenkedők] agyafúrtak, [találékonyak a rosszban; fortélyos gazok; rosszban mesterkedők; bosszúságra ingerlők] szüleik iránt engedetlenek,

Róm 1,31 értetlenek, [balgatagok; ostobák; értelmetlenek] hitszegők, [szövetségtörők; szószegők; megbízhatatlanok] lelketlenek, [szeretetlenek; kíméletlenek; szívtelenek; ragaszkodás nélküliek] könyörtelenek. [engesztelhetetlenek; irgalmatlanok; összeférhetetlenek],

Róm 1,32 [kik] Bár fölismerték [sem értették] Isten rendelkezését, [végzését; igazságát; döntését] hogy aki effélét művel, [cselekszik] méltó a halálra, mégis ilyeneket [nemcsak] tesznek, sőt a tetteseknek [akik ilyeneket művelnek] még helyeselnek is. [egyetértenek; oltalmazzák azokat]