Róm. 3,1 Mi akkor a zsidó előnye, [mi tekintetben különb (felsőbbrendű) hát a zsidó a nemzetbelinél] vagy mi a körülmetélés haszna?
Róm. 3,2 Minden szempontból sok. Elsősorban az, hogy Isten rájuk bízta igéit. [logoszát. beszédét; ígéretét; kijelentését]
Róm. 3,3 De hát, hogyha némelyek nem hittek? Vajon azoknak hitetlensége [engedetlensége] nem teszi-e hiábavalóvá [hatálytalanná, teljesen működésképtelenné; erőtlenné] az Istennek hűségét?*
*Isten ígérete mindenképpen megvalósul, mert: „Nem lehet pedig, hogy meghiúsult legyen az Isten beszéde. Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók; Sem nem mindnyájan fiak, kik az Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban neveztetik néked a te magod. Azaz, nem a testnek fiai az Isten fiai; hanem az ígéret fiait tekinti magul” (Róm. 9,6-8)
„Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk” (Gal. 4,28)
„Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ő elhívása” (Róm. 11,29)
„Ha hitetlenkedünk, ő hű marad: ő magát meg nem tagadhatja” (2 Tim. 2,13)
Róm. 3,4 Szó sincs róla! Sőt, azt kell mondanunk: igaz az Isten, az emberek pedig [legyenek bár] valamennyien hazugok, amint meg van írva: „Igaznak kell bizonyulnod [találtassál] beszédeidben, [logoszaidban, Igéidben] és győznöd kell, amikor perelnek veled.” [mikor perbe szállasz]*
*Ez pedig így van megírva: Dávid is így vall Istennek: „… igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben” (Zsolt. 51,6)
Róm. 3,5 Ha pedig éppen a mi hamisságunk [igazságtalanságunk, istentelenségünk] teszi nyilvánvalóvá [mutatja (erősíti) meg; hozza napfényre] Isten igazságát, [igazságosságát] akkor mit mondjunk?* Emberi módon [okoskodással] szólok: igazságtalan az Isten, hogy kiönti [felhozza] ránk haragját?
*Amit Dávid mondott az Úrnak: „Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid előtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben” (Zsolt. 51,6)
Róm. 3,6 Szó sincs róla! Hiszen akkor hogyan ítélhetné meg Isten a világot? [mi címen lehetne Isten e világnak (világmindenségnek) Ítélő bírája?]
Róm. 3,7 Mert ha Isten igazsága [igéje, ami a valóság] az én hazugságom [hazug állításom vagy magatartásom] által lett naggyá [kiemelkedőbb; növekedett; fokozódott] az ő dicsőségére, [dicsőítésére] akkor miért esem én még mindig ítélet alá, mint bűnös [a célt eltévesztő]?
Róm. 3,8 Vagy talán igaz az, amivel rágalmaznak [hamisan vádolnak is] minket, és amit állítanak [hangoztatnak] némelyek? Hogy tudniillik így beszélünk: [némelyek állítása szerint mondjuk is] tegyük a rosszat, [gonoszt] hogy a jó következzék [származzék] belőle! Az ilyeneket méltán sújtja [igazságosan éri] az ítélet! [jogos az elmarasztalásuk]
Róm. 3,9 Mi tehát az igazság? Különbek [feljebb valók; fölényben] vagyunk? [van-e előnyünk felettük] Egyáltalában nem! Hiszen előbb már kimondtuk azt az ítéletet, [bizonyítottuk ugyanis] hogy zsidók is, görögök [pogányok] is mind bűnben vannak, [alá vannak vetve a bűnnek]
*Mert: „De az Írás mindent bűn alá rekesztett, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből adassék a hívőknek.”
„Mert Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön” (Gal. 3,22; Róm. 11,32)
Róm. 3,10 amint meg van írva: „Nincsen igaz [igazságos] ember egy sem,
Róm. 3,11 nincsen, [senki] aki értse, [belátja; tudja] nincsen, [senki] aki keresse Istent.
Róm. 3,12 Mind elhajlottak, [letértek az útról; eltévedtek] valamennyien [mindannyian egyaránt értéktelenné lettek] megromlottak, [elfajzottak; hasznavehetetlenekké váltak] és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem*
*Ez pedig így lett megírva: „Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, utálatosságot cselekedtek; nincs, aki jót cselekedjék. Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső? Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem” (Zsolt. 14,1-3)
Róm. 3,13 Nyitott [tátongó; megnyílt] sír [koporsó] a torkuk [gégéjük], nyelvükkel ámítanak [alattomosan rászednek, becsapnak, csalárdságot beszélnek, áspis (vipera)] kígyóméreg az ajkukon*
*A hitetlenekről, és a vallásos emberekről így szól a Szent Szellem: „Mert nincsen az ő szájukban egyenesség, belsejük csupa romlottság; nyitott sír az ő torkuk, nyelvükkel hízelkednek” (Zsolt. 5,10)
De: „Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság” (Zsolt. 10,7)
„Nyelvüket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela” (Zsolt. 140,4)
„Kígyóméreg az ő boruk, viperák kegyetlen mérge” (5 Móz. 32,33)
Róm. 3,14 szájuk átokkal [átkozódással] és keserűséggel [keserű beszéddel] van tele.
Róm. 3,15 Lábuk gyors a vérontásra*
*A próféciák már előre jelzik azt, hogy: „Lábuk gonosz cél után fut, sietnek ártatlan vért ontani. Gondolataik ártó gondolatok, pusztulás és romlás van útjaikon. Nem ismerik a békesség útját (Krisztust), eljárásuk nem törvényes. Ösvényeik görbék: aki azokon jár, annak nincs köze a békességhez” (Ésa. 59,7-8)
„Mert ők rossz úton futnak, és vérontásra sietnek” (Péld. 1,16)
Róm. 3,16 romlás [baj; csapás; pusztulás; romok] és nyomorúság [nyomorgatás; szerencsétlenség, azaz csapás; sanyarúság] jár a nyomukban [ösvényeiken; útjaikon]
Róm. 3,17 és a békesség útját nem ismerik: [nincs tudatában; nem érzi; nem észleli; nem biztos benne; nem érti]*
*Mert nem ismerték meg azt, aki kijelentette, hogy: „Én vagyok az út…” (Ján. 14,6)
Akiről már a próféták is így szóltak „… és hívják nevét: …békesség fejedelmének!” (Ésa. 9,6)
Aki így bátorítja az övéit: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (Ján. 14,27)
És akinek neve: Úr Jézus: „Mert Ő a mi békességünk” (Eféz. 2,14)
Akik Őt nem ismerik, arról így szól a Szent Szellem: „Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek! Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!” (Ésa. 48,22; 57,21)
Róm. 3,18 Isten félelmével nem törődnek.” [nincs szemük előtt]*
*A testi ember: „A bűnös ember szíve mélyén ott suttog a bűn. Nem számít neki az istenfélelem, sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani. Szája rontást és csalárdságot beszél, nem akar okos és jó lenni. Rontást eszel ki ágyában, nem a jó úton jár, nem veti meg a rosszat” (Zsolt. 36,2-5)
Róm. 3,19 [Mi azonban] Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azt a törvény alatt élőknek mondja, [azokra vonatkozik, akik a törvény hatálya alá vannak vetve] hogy elnémuljon [bedugassék; betömessék] minden száj, és az egész világot [világegyetemet] Isten ítélje meg
Róm. 3,20 Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből [olyan tettekből, melyekkel a törvényt akarja betölteni] egy (hús)test sem igazul meg Őelőtte [Isten előtt]: mert a bűn [céltévesztés] ismerete [felismerése] a törvény által vagyon.
Róm. 3,21 Most pedig [kijelentetett, hogy] a törvény nélkül jelent meg [a törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá nekünk] Isten igazsága, [az Isten előtti megigazulás] amelyről bizonyságot is tesznek [tanúsítják] a törvény és a próféták
Róm. 3,22 Isten pedig ezt az igazságát [az Isten előtti megigazulást] most nyilvánvalóvá [láthatóvá] tette a [Jézus] Krisztusban való hit által minden hívőnek. [nyerik el mindazok, és száll mindazokra, akik hisznek Benne] Mert nincs különbség [ugyanis zsidó és nemzetbeli között]
Róm. 3,23 mindenki vétkezett [eltévesztette a célpontot] és híjával van [nélkülözi; szűkölködik] az Isten dicsőségének.
Róm. 3,24 Ezért Isten ingyen igazítja meg őket, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által.
[Megigazulásukat azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk]*
28 Ő békéltetett meg bennünket Istennel: „Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm. 5,1)
„Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint” (Eféz. 1,7)
Ő: „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; …” (Gal. 3,13)
„hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk” (Gal. 4,5)
„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék” (Eféz. 2,8-9)
„Az Ő (Isten) munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá” (1Kor. 1,30)
Így váltunk szabaddá: „Mert a Jézus Krisztusban való élet Szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől” (Róm. 8,2)
Róm. 3,25 Mert az Isten őt [eleve] (el) rendelte [oda adta] engesztelő [véres] áldozatul [fedélnek, a Láda fedele (a Templomban), mint előkép, vagyis az irgalom helye, a kiengesztelés]. Azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát [igazságosságát] megmutassa [nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként] Isten ugyanis az előbb [korábban] elkövetett bűnöket [végtelen türelmében] elnézte [elengedte; megbocsátotta]
Róm. 3,26 türelme idején [az előbb történt vétkezések büntetlenül hagyása; elengedése; megbocsátása által, Melyeket Isten elszenvedett, eltűrt, béketűrésével] hogy e mostani időben [időszakban] mutassa meg [jelentse meg] igazságát [és kimutatta igazságosságát a jelen időre nézve is]: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, [megigazít mindenkit] aki Jézusban hisz. [aki a Jézus hitéből való]*
*Mert: „Ő az előző nemzedékek során megengedte, hogy minden nép a maga útján járjon” (Csel. 14,16)
És: „A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg” (Csel. 17,30)
„Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsid. 4,16)
Róm. 3,27 Hogyan lehetséges akkor [hol marad tehát az ember számára] a dicsekvés [lehetősége, amivel büszkélkedhetek]? Lehetetlenné vált. [szétfoszlott; kirekesztetett; semmivé lett; kizáratott] Milyen törvény által? A cselekedeteké [a tettek törvénye] által? Nem, hanem a hit „törvénye” által
Róm. 3,28 Hiszen azt tartjuk, [állítjuk] hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül*
*Így vallja meg Pál apostol a hitét: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy (hús)test sem” (Gal. 2,16)
Róm. 3,29 Vagy Isten kizárólag a zsidóké? Nem a pogányoké [nemzeteké] is? Bizony, a pogányoké [nemzeteké] is
Róm. 3,30 mert egy az Isten, aki megigazítja [megigazulttá nyilvánítja] a körülmetéltet hitből, [éppúgy, mint aki] a körülmetéletlent [pogányt] pedig hit által. [hiten keresztül]*
32 És így folytatja az apostol: „Előre látván pedig az Írás, hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat, eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned fognak megáldatni minden népek. Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal” (Gal. 3,8-9)
Róm. 3,31 Érvénytelenné [hatálytalanná] tesszük [megszüntetjük; eltöröljük] tehát a törvényt a hit által? Szó sincs róla! Sőt inkább érvényt szerzünk a törvénynek [érvényre emeljük a hiten át].
