Ige: A hit általi megigazulásról.

 „Isten pedig ezt az igazságát, vagyis az Isten előtti megigazulást most nyilvánvalóvá, és láthatóvá tette a Jézus Krisztusban való hit által, és a Jézus hitén keresztül minden hívőnek, és mindazok elnyerik, és mindazokra száll, akik hisznek Benne. Mert nincs különbség, és nincs megkülönböztetés zsidó és nemzetbeli között* (Róm. 3,22)

*És tette ezt Isten: „Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban a követelményeivel, és rendelkezéseivel ellenünk szóló, és tételekbe foglalt kézírást, az adóslevelet, amely ellenünkre volt nekünk, és mely vádolt minket. És azt eltette eltávolította, eltolta az útból, odaszegezvén azt a keresztfára, vagyis a kínoszlopra” (Kol. 2,14).

Ugyanis: „A törvény nincs hitből, nem a hitből származik, hanem amely ember cselekszi, betölti, és megteszi azokat, élni fog azok által. Krisztus váltott meg minket, Ő vásárolt ki bennünket, és váltságdíj ellenében felszabadított a törvény átkától, vagyis a törvény átka alól” (Gal. 3,12-13).

Ezért: „A körülmetélkedés semmi, hasonlóképpen a körülmetéletlenség is semmi; hanem csak az Isten parancsolatainak, és végzésének megtartása. Csak az fontos, és ér valamit” (1 Kor. 7,19).

Isten parancsa pedig az, hogy „Szükség néktek újonnan születnetek (Ján. 3,7).

Ezért: „… nincs különbség, vagyis megkülönböztetés zsidó meg görög, azaz: pogány között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, vagyis mindnyájunknak, aki kegyelemben gazdag mindenekhez, és bőkezű mindazokhoz, akik Őt segítségül hívják”(Róm. 10,12)

Hadd mondjam el szeretlek én Uram

Az Úr önkijelentése.

"Ne féljetek, és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-e meg és nem jelentém előre? Ti vagytok tanúim! Hát van-e rajtam kívül Isten? Nincs kőszál, nem tudok!” (Ésa. 44,6.8)

Spurgeon: A Bűn

A bűn hiába fürdik kölnivízben, utána is bűzlik.

"EZ A TE ÉLETED?"

Kol 3,1-4.

1 Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. 2 Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel. 3 Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben. 4 Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.

                         "EZ A TE ÉLETED?"

Mert nekem az élet Krisztus (Fil 1,21)

Egy barátomat látogattam meg, akiről tudtam, hogy keresztyén. Nem régóta ismertem, de mindketten olvastuk a Csendes Perceket. Korábban beszélt nekem arról, mekkora áldásban részesül az egész világról érkező meditációk olvasása során.

Az egyik példány ott feküdt az asztalán, mikor hirtelen rátette a kezét, és egyenesen megkérdezte: "Ez a te életed?" Kérdése arra késztetett, hogy mérlegre tegyem, vajon valóban Isten jelenti a mindent számomra.

Később azon kaptam magam, hogy elkötelezettségem mélységén töprengek.
Valóban Isten az életem? Vagy csak egy része az életemnek? Mennyi időt töltök Istennel? Beszorítom őt néhány reggeli és elalvás előtti percbe?

Kérem Isten segítségét, ha a jövőt tervezem? Néhány válasz kényelmetlen érzéseket keltett bennem, s barátom kérdése alázatra indított. Azt akarom, hogy életem el legyen "rejtve a Krisztussal együtt az  Istenben" (Kol 3,3), ne csupán egy része legyen az övé, mikor éppen nekem megfelelő.

Ha legközelebb megkérdeznek, hogy "Ez az életed?", szeretném, ha teljes szívemből így felelhetnék: "Nekem az élet Krisztus."

Imádság: Drága Úr Jézus, segíts minket, hogy teljesen átadhassuk neked az életünket, anélkül, hogy egy részét is visszatartanánk. Hadd élhessünk Benned és érted. Ámen.

Mennyire Istené az életem?

Susan Hibbins (Lincolnshire, Anglia)

http://csendespercek.hu

Oswald Chambers: AZ ENGEDELMESSÉG DILEMMÁJA

"És Sámuel nem merte megjelenteni Élinek a látomást" (1Sám 3,15).

Isten ritkán szól hozzánk megdöbbenést keltően, de sokszor olyan úton, amit könnyen félremagyarázunk és ezt mondjuk: "Csodálnám, ha ez Isten szava lenne!" "Rajtam volt erős keze, hogy tanítson engem" (Ézs 8,11) - mondja Ézsaiás, azaz nyomasztó körülmények által szólt az Úr hozzá. Semmi sem érint minket igazán, csak ha maga az Úr szól. Felismerjük-e a kezét, vagy csak a véletlennek tulajdonítjuk a dolgokat?

Legyen ez a magatartásod: "Szólj Uram" (1Sám 3,9) és életed eseménydús regénnyé lesz. Bármikor szorongatnak a körülmények, mondd ezt: Szólj, Uram! Jusson időd az Úrra való figyelésre! Emlékezz vissza arra, amikor Isten beszélt veled. Elfelejtetted mit mondott? Talán a Lukács 11,13 vagy 1Tesszalonika 5,23 volt a szava? Figyelés közben finomul a hallásunk és - mint Jézus - mi is mindig halljuk majd Istent.

Elmondjam-e az én "Élimnek", amit Isten megmutatott nekem? Ez az engedelmesség dilemmája. Engedetlenné leszünk, ha a műkedvelő gondviselés szerepében meg akarjuk kímélni Élit - vagyis a legjobb embert, akit ismerünk.

Isten nem bízta meg Sámuelt azzal, hogy szóljon Élinek; neki magának kellett ezt eldöntenie. Lehet, hogy sérteni fogja Élit, amit Isten mondott neked róla, de ha távol akarod tartani mástól a szenvedést, ez akadály lesz közted és Isten között. Ha a jobb kéz levágását vagy a szem kivájását akarod megakadályozni, csak saját károdra lesz.

Ne kérj mástól tanácsot olyan dologban, amelyben Isten tőled várja a döntést. Ha mégis megteszed, majdnem mindig a Sátán pártjára állsz. "Azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel" (Gal 1,16).

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

Ferencz István Dícséretek: A szeretet himnusza

Ravasz László: Ki lehet boldog?

Csak a hálás ember lehet boldog ember, csak a hálás ember elégedett ember, csak a hálás ember kiegyensúlyozott lélek. S mégis ezt az egyet, a háládatosságot tanuljuk meg legkevésbé. 

Kegyelemből

"Isten megadja hozzá az erőt, hisz ő az, aki megmentett, és elhívott, hogy szent népévé tegyen bennünket. De nem azért, mintha bármivel kiérdemeltük volna. Egyáltalán nem! Azért tette, mert így látta helyesnek, és mert kegyelme erre indította. Hiszen Isten már a világ kezdete előtt elhatározta, hogy Jézus Krisztus által megkegyelmez nekünk." 2Timóteus 1. rész 9. vers Új fordítás

A „kegyelem-mel” kapcsolatban ma reggel egy nagyon szép vers jutott eszembe. Megosztom Veled – biztos, hogy benned is mély gondolatokat ébreszt! Legyen egy kegyelem-teljes szép napod!

Reményik Sándor: Kegyelem

Először sírsz. Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.

S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták. 

Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem. 

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/07/kegyelembol.html

Egy üzenet százféleké/p/pen †

Az igazi összetartás és szeretet abból fakad, ha mindketten egy irányba nézünk

krisztus.eu

Kiről is szól...?

Remenyseg ferfikorus - Fenn a napon tul

Ige: A föld sója.

 „Ti vagytok a földnek sója, ha pedig a só megízetlenül* mivel sózzák meg, mivel lehetne ízét, és erejét visszaadni? Nem jó azután semmire, mert semmi ereje nincs többé, nem tud győzni, hanem másra nem való, hanem hogy kidobják és eltapossák, széttiporják az emberek** (Mát. 5,13)

*Só: (halasz): „ha a só elveszti ízét”: az eredetiben szó szerint: ha a só megbolondul / ostobává válik / erőtlenné válik. A héber nyelvben ugyanis a bolond (návál) szó egyúttal erőtlent is jelent. (návél: elgyengül, elveszti erejét) és ezen a helyen a görög is átveszi ezt a hebraizmust – aminek minden bizonnyal üzenete van. Azt is tudnunk kell, hogy a sót tartósításra is használják, nemcsak ízesítésre, és így még inkább az erejéről, s nem az ízéről van szó – így a példázat értelme is újabb dimenzióval gazdagodik, ha a tartósítás szempontjából is értelmezzük.

**A kijelentést megismétli Lukács is, újabb részlettel kiegészítve: „Jó a só: de ha a só megízetlenül, és elveszti az ízét, és ostobává/erőtlenné válik, vagyis: elgyengül, elveszti erejét, mivel sózzák meg, és hogyan tudják az ízét, vagy erejét visszaadni? Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: tehát kivetik, kidobják azt. A kinek van füle a hallásra, hallja” (Luk. 14,34-35)

Még teljesebbé teszi a kijelentést Márk: „Mert mindenki tűzzel sózatik meg, és minden áldozat, és áldozati ajándék sóval sózatik meg. Jó a só: de ha a só ízét veszti, vagyis ízetlenné, ostobává/erőtlenné válik, vagyis: elgyengül, elveszti erejét, mivel adtok ízt néki, hogyan adjátok vissza az ízét? Legyen bennetek só, és legyetek, és éljetek békében egymással” (Márk. 9,49-50).

Jóbon keresztül pedig így szól a Szent Szellem: „Vajon ízetlen, sótalan étket eszik-e az ember; avagy kellemes íze van-e a tojásfehérnek, vagy a nyers tojásnak? Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér, és mint a romlott étel!” (Jób. 6,6-7).

A törvény kimondja, hogy: „Minden te ételáldozatodat pedig sózd meg sóval, és a te ételáldozatodból soha el ne maradjon a te Istened szövetségének sója; minden te áldozatodhoz sót adj. Minden áldozatodat sóval mutasd be” (3 Móz. 2,13).

És hogy kik az áldozati ajándékok, arról így beszél Pál apostol: „… emlékeztetvén titeket az Istentől nékem adott kegyelem által, hogy amikor az örömüzenet papi szolgálatát végzem, én a Krisztus Jézusnak a nemzetek közé kirendelt áldozó papja vagyok; hogy a pogány népek a Szent Szellemtől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek” (Róm. 15,16).

 Így inti Pál apostol a mindenkori hívőket: „Bölcsen viseljétek magatokat a kívül valók, a kívülállók irányában, a jó alkalmatosságot áron is megváltván, és a kedvező alkalmakat jól használjátok fel. A ti beszédetek mindenkor kellemetes, és kedves legyen, sóval fűszerezett; hogy tudjátok, hogy mi módon kell néktek kinek-kinek megfelelnetek, és hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni” (Kol. 4,5-6).

Az Úr Jézus figyelmezteti tanítványait – kijelentve azt is, hogy mit jelent a só – hogy  a Szent Szellem ereje nélkül nem tudnak eredményesen tanúskodni mellette: „És velük összejövén, és amikor együtt volt velük, meghagyá, és megparancsolta nékik, hogy el ne menjenek, el ne távozzanak Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem. Hogy János ugyan vízbe merített be, ti azonban Szent Szellembe fogtok bemeríttetni nem sok nap múlva. És vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,4-5.8).

Hadd jöjjek Hozzád Uram

A szentek egysége:

Ha egységben egy akarattal kérjük az Urat, hogy árassza ki erejét, Ő megadja:

A szent Szellem kitöltésére várva - amit meg is kaptak - a hívők, mert: „… mindnyájan egy szívvel-lélekkel, és kitartóan, állhatatosan vettek részt az imádkozásban és a könyörgésben…” (Csel. 1,14). 

Göbel T: A mi Istenünk nem fösvény.

„Amint meg van írva: Bőkezűen adott a szegényeknek, jótettei soha nem merülnek feledésbe, megmaradnak. 

Bob Gass: Tartsd életben a reményt!

„...megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három…” (1Kor 13:13)// Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.//

1914-ben Sir Ernest Shackleton megkísérelte az első szárazföldi átkelést az Antarktiszon, ám mielőtt még elérhették volna a kontinenst, hajójukat, az Endurance-t [Kitartás] a jég körülzárta, és később össze is roppantotta. Shackleton és 27 tagú legénysége csaknem 2000 kilométerre a civilizációtól rekedt a jég közé, magukkal cipelték három rozoga mentőcsónakjukat, néhány sátrat és korlátozott mennyiségű ellátmányt.

 Végül elértek egy kis szigetet, és ott vártak, míg Shackleton néhány emberrel az egyik mentőcsónakon elindult, hogy átkelve a viharos óceánon, elérjen egy bálnavadász telepig, mely kb. 1300 kilométerre volt. Shackleton egy mentőhajóval visszatért, és minden emberét életben találta a 18 hónapnyi megpróbáltatás után.

 Hogyan tudta életben tartani bennük a reményt?

Először is maga volt az optimizmus példája. Shackleton, aki úgy határozta meg az optimizmust, mint „igaz erkölcsi bátorság”, mindig hitte, hogy ő és csapata túl fogják élni, és ezt a bizakodást hintette el maga körül mindenkinek.

Másodszor: éltette bennük a jelentőség-tudatot. Mindenkit bevont a lehetőségek keresésébe, mindenkinek feladatot adott, amelyek azt az érzést erősítették a legénységben, hogy maguk is részei a megoldásnak.

Harmadszor: bátorította őket. Humor segítségével igyekezett gondtalan légkört teremteni. Shackleton felismerte, hogy ilyen rendkívüli nyomás alatt, a jó kedélyre való képesség semlegesíti a félelmet, és képessé teszi az embereket arra, hogy összpontosítsanak, újra energiát gyűjtsenek és legyőzzék a rémisztő akadályokat.

Hát nem érdekes, hogy a süllyedő hajóról kimentett tárgyak egyike épp a legénység egy tagjának bendzsója volt? Shackleton azért mentette ki, hogy a csapatnak lehessen zenéje. Ő maga volt az elsődleges példája annak, hogyan tudja egy ember életben tartani a reményt. Ha ismersz valakit, aki nehéz megpróbáltatást él át, kedves és szeretetteljes szavaid, belé vetett bizalmad, és segítséged, amivel megkönnyíted a terheit, életben tudja tartani benne a reményt.

Az Úr Jézus példát ad arra, hogy hogyan kell , minden körülmények között bízni Istenben.

„Mikor gyalázták, a gyalázást nem viszonozta, mikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ügyét arra, aki igazságosan ítél” (1 Péter 2, 23)

Látjuk Őt. ez ad reményt JÉZUS él !!!

Pásztor Anita: Használd A Hited Pajzsát

Készítette: Zoltan Berki

Mindezekhez fölvevén a hitnek paizsát, amelylyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok (Efézus 6:16).

Az 1 János 3:8 azt mondja, “...Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.” Ebből az igeversből teljesen világos, hogy Jézus miért jött; azért jött, hogy elpusztítsa az ördög munkáját! Megbénította a Sátánt, lerombolta a műveit és teljesen tehetetlenné tette őt és démonokat.

A Kolossé 2:15 elmondja nekünk, hogy Ő tette a Sátánt és az ő hordáját nyílt látványossággá a pokolban, és elhelyezte őket a lábaid alá. De látod, felelős vagy abban, hogy a Sátánt és az ő hordáját ott tartsd, ahova tartoznak. Nem futkoshatnak őrjöngve az életedben.

Értsd meg, hogy a Sátán egy legyőzött ellenség, de a Keresztény nincs megóvva az ő ravaszságától, fortélyaitól és manipulációitól. Ezért figyelmeztet minket az Efézus 6:10-11-ben, hogy öltözzük fel Isten teljes fegyverzetével, hogy képesek legyünk ellenállni az ördög mesterkedéseinek. A te felelősséged, hogy felöltsd a fegyvereidet, nem Isten teszi meg ezt neked.

Az egyik ilyen páncél pedig a hit pajzsa: “Mindezekhez fölvevén a hitnek paizsát, amelylyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok”. Isten neked adta a hitnek pajzsát, hogy használd; a pajzsot, mellyel elolthatod a tüzes nyilakat, melyet az ellenség dob rád. Folyamatosan építsd a hitedet erősre azáltal, hogy tanulod és cselekszed az Igét. Függetlenül attól, hogy mi történik körülötted, tagadd meg a félelmet; tagadd meg, hogy feladd; hitben szóld az Igét.

Megvallás

Erős vagyok az Úrban és az Ő hatalmas erejében. Egyetlen ellenem készült fegyver sem lesz jó szerencsés; a hit pajzsa által, eloltom az ellenség minden tüzes nyilát, meghiúsítom és hatástalanná teszem az eszközeit, a rendszereit és a fortélyait, a Jézus nevében. Ámen.

TOVÁBBI TANULMÁNYOK: Efézus 6:13-17

1 éves biblia olvasási terv: Máté evangéliuma 25:31-46; 2 Mózes könyve 31

2 éves biblia olvasási terv: ApCsel 15:32-41; Zsoltárok könyve 1-2