Biblia olvasásról

A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

Szentlélek nélkül olvasni a Bibliát annyi, mint valaki napsütés nélkül akarná használni a napórát. (Stewart)

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

GERJESZD FEL

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

Minekokáért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely benned van ...
- 2TIMÓTHEUS 1, 6.

Egyszer egy Asszony kikeltett minket az ágyból éjjel Két órakor és sírva mondta: "Bárcsak Megint olyan kapcsolatba tudnék kerülni Istennel, amilyenben régen voltam vele." Azt hittem, hogy valami szörnyű bűnt követett el, ezért azt mondtam: "Térdeljen le ide és mondjon el mindent AZ Úrnak. Ő meg fog bocsátani magának. "azt mondta:" én megvizsgáltam a szívemet és amennyire tudom, Semmi rosszat nem követtem el." Akkor miért gondolja azt, hogy vissza Kell térnie Istenhez? " Hát - mondta -, valahogy nem érzem azt, Amit régebben.Láthatóan bosszús lettem. azt mondtam neki, hogy ha én az érzéseimet követném, akkor most neki kellene imádkoznia értem! De azért megmutattam neki, hogy mit kell tennie. azt mondtam neki, hogy figyeljen és hallgassa meg, Amit imádkozom. Akkor azt mondtam: "drága uram, úgy örülök, hogy én Isten gyermeke vagyok. Úgy örülök, hogy újjászülettem. Semmit sem érzek, de ehhez Semmi köze az érzéseimnek. A Belső emberem egy új ember. Meg akarom köszönni Neked, hogy be vagyok töltekezve a Szent Szellemmel. AZ Atya Isten, a Fiú Isten, a Szent Szellem és Isten bennem lakik. Meg akarom köszönni ezt neked. "Semmit sem éreztem akkor, de azért vallottam meg ezeket, Mert az Ige ezt mondja. Amikor megtettem, belül a bensőmben, valami feltört és felbuzgott. "Hogy megváltozott az arckifejezése! AZ ön arca ragyog! "- Mondta az asszony.
"igen - mondtam -, de ez folyton bennem is volt. Egyszerűen felgerjesztettem azt, ami bennem is volt. "

Megvallás: Én felgerjesztem azt, ami bennem van."
/Kenneth Hagin-Hitünk tápláléka napi adagokban/

Szent tehenek halála - Kubinyi Károly

Elindultál - 4D

János Evangélium 12. fejezet: mária kenete; (szerkesztett)

Ján. 12,1 Jézus azért hat nappal a husvét [vagyis a pászka] előtt méne Bethániába [jelentése: szomorúság, nyomorúság, csapás, szegénység háza], ahol a megholt Lázár [jelentése: Isten megsegített] vala, akit feltámasztott a halálból.

Ján. 12,2 Vacsorát készítének azért ott néki, és Márta szolgál vala fel; Lázár pedig egy vala azok közül, akik együtt ülnek vala [vagyis akik asztalhoz dőltek] ővele.

Ján. 12,3 Mária azért elővévén egy font igazi, [(pisztikosz): valódi, hamisítatlan] drága [(polütimosz): rendkívül értékes] nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával; a ház pedig megtelék a kenet illatával.

Ján. 12,4 Monda azért [és méltatlankodott miatta] egy az ő tanítványai közül, Iskáriótes Júdás, Simonnak fia, aki őt elárulandó vala [vagyis aki azon volt, hogy kiszolgáltassa, és átadja Őt]:

Ján. 12,5 Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron [(dénarion): dénár, római ezüstpénz. Értéke egy munkás napszámának felelt meg], és miért nem adták a szegényeknek [(ptókhosz): nincsteleneknek, és a koldusoknak].

Ján. 12,6 Ezt pedig nem azért mondá, mintha néki a szegényekre volna gondja [meló): törődne velük, vagy mert ennyire aggódott a nincstelenekért], hanem mivelhogy tolvaj vala, és nála vala az erszény, és amit abba tesznek vala, elcsené [ellopja; mert ő kezelte a pénzt és eltulajdonította, amit rábíztak].

Ján. 12,7 Monda azért Jézus: Hagyj békét néki; az én temetésem idejére tartogatta ő ezt.

Ján. 12,8 Mert szegények [a nincstelenek, és koldusok] mindenkor vannak veletek [és mindig lesznek köztetek], én pedig nem mindenkor vagyok [köztetek].

Ján. 12,9 A zsidók [vagyis a júdeaiak] közül azért nagy sokaság [nagy tömeg] értesült vala arról, hogy ő ott van: és oda menének nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból.

Ján. 12,10 A papifejedelmek pedig tanácskozának [és elhatározták], hogy Lázárt is megölik;

Ján. 12,11 Mivelhogy a zsidók közül sokan ő miatta menének oda és hivének a Jézusban.

Ján. 12,12 Másnap a nagy sokaság [az a nagy tömeg], amely az ünnepre jött vala, hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jő,

Ján. 12,13 Pálmaágakat vőn, és kiméne elébe, és kiált vala: Hozsánna [(hószanna): szabadíts meg hát! Óh, ments meg]: Áldott, aki jő az Úrnak nevében, az Izráelnek ama királya!

Ján. 12,14 Találván [(heuriszkó): vagyis megszerezve] pedig Jézus egy [fiatal] szamarat, felüle arra, amint meg van írva:

Ján. 12,15 Ne félj Sionnak leánya: Ímé a te királyod jő, szamárnak vemhén [vagyis szamárcsikón] ülve.

Ján. 12,16 Ezeket pedig nem értették eleinte az ő tanítványai: hanem mikor megdicsőítteték Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek ő felőle vannak megírva, és hogy ezeket mívelték ő vele.

Ján. 12,17 A sokaság [vagyis a tömeg] azért, amely ő vele vala, mikor kihívta Lázárt a koporsóból [vagyis a sírboltból] és feltámasztotta őt a halálból, bizonyságot tőn [vagyis most tanúságot tett mellette].

Ján. 12,18 Azért is méne ő elébe a sokaság [a tömeg], mivel hallá, hogy ezt a csodát mívelte vala.

Ján. 12,19 Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek [hogy semmit sem tudtok elérni, hogy semmire sem mentek]? Ímé, mind e világ ő utána megy [és őt követi].

Ján. 12,20 Néhány görög [(hellén): azaz pogány] is vala azok között, akik felmenének [felzarándokoltak], hogy imádkozzanak [és hogy imádják az Istent] az ünnepen.

Ján. 12,21 Ezek azért a galileai [jelentése: a pogányok körzete] Bethsaidából [jelentése: halászat háza] való Filephez [jelentése: aki a lovakat //a testi erőt// kedveli] menének, és kérék őt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust.

Ján. 12,22 Megy vala Filep és szóla Andrásnak [jelentése: férfias], és viszont András és Filep szóla Jézusnak.

Ján. 12,23 Jézus pedig felele nékik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék [hogy megdicsőüljön] az embernek Fia.

Ján. 12,24 Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal [vagyis ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg], csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem [vagyis sokszoros termést hoz].

Ján. 12,25 Aki szereti a maga életét [(phileó): vagyis kedvét leli, és barátja e világi életének, és aki kedvét leli önmagában], elveszti [(apollümi): romlásba viszi, és elpusztítja] azt. És aki gyűlöli [(miszeó): megveti, semmibe sem veszi, és kevésbé szereti] a maga életét e világon, örök életre tartja [és őrzi] meg azt.

Ján. 12,26 Aki nékem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nékem szolgál, megbecsüli [(timaó): megajándékozza] azt az Atya.

Ján. 12,27 Most az én lelkem [egész lényem] háborog [megrendült, és nyugtalan, felzaklatódott, és feldúlt]; és mit mondjak? [kérjem azt, hogy] Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára [hiszen éppen ezért az óráért jöttem].

Ján. 12,28 Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jöve [hang hallatszott] azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem.

Ján. 12,29 A sokaság [a tömeg] azért, amely ott állt és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt néki.

Ján. 12,30 Felele Jézus és monda: Nem én érettem lőn e szó, hanem ti érettetek.

Ján. 12,31 Most van e világ kárhoztatása [most megy végbe az ítélet e világ felett]; most vettetik ki e világ fejedelme.

Ján. 12,32 És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok.

Ján. 12,33 Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia.

Ján. 12,34 Felele néki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad: hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia?

Ján. 12,35 Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek [és közöttetek] van a világosság [a fény]. Járjatok [és addig tevékenykedjetek, és tegyétek a dolgotokat], amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket [addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség nehogy elborítson, és hatalmába ne kerítsen titeket]: és aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.

Ján. 12,36 Míg a világosságotok [a fény] megvan, higyjetek a világosságban [a fényben], hogy a világosság [a fény] fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.

Ján. 12,37 És noha ő ennyi jelt tett vala előttük [a szemük láttára], mégsem hivének ő benne:

Ján. 12,38 Hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde [(logosza): Igéje], amelyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak ((akoé): és ki hallgatta meg az igehirdetésünket)? és az Úr karja [(brakhión);és az Úr ereje] kinek jelentetett meg [(apokalüptó): és ki előtt lett nyilvánvalóvá; és kinek lett kijelentve, leleplezve]?

Ján. 12,39 Azért nem hihetnek vala [vagyis azért nem voltak képesek hinni], mert ismét monda Ésaiás:

Ján. 12,40 Megvakította [(tüphloó): elhomályosította] az ő szemeiket, és megkeményítette [(póroó): megkövesedetté, kérgessé, érzéketlenné tette] az ő szívüket [az ő bensőjüket]; hogy szemeikkel ne lássanak, és szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam [és helyre ne állítsam] őket.

Ján. 12,41 Ezeket mondá Ésaiás, amikor látá az ő dicsőségét; és beszéle ő felőle.

Ján. 12,42 Mindazáltal a főemberek [a vezetők] közül is sokan hivének ő benne: de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből [(aposzünagógosz): a zsinagógából nehogy kizárják őket]:

Ján. 12,43 Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét. [Más fordítás: Mert jobban szerették az emberek elismerését, és megbecsülését, mint azt a dicsőséget, amelyet az isten ad].

Ján. 12,44 Jézus pedig [felemelve a hangját] kiálta és monda: Aki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem.

Ján. 12,45 És aki engem lát, [aki engem szemlél] azt látja [azt szemléli], aki küldött engem.

Ján. 12,46 Én világosságul [fényként] jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, aki én bennem hisz.

Ján. 12,47 És ha valaki hallja [(akúó): felfogja, és megérti] az én beszédeimet [(réma): az én kijelentéseimet] és nem hisz [és nem tartja, nem őrzi meg azokat], én nem kárhoztatom [vagyis krinó: nem ítélem el] azt. Mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam [vagyis hogy elítéljem] a [(koszmosz): a teremtett, a látható] világot, hanem hogy megtartsam [(szódzó): megmentsem, üdvözítsem] a világot.

Ján. 12,48 Aki megvet [(atheteó): semmibe vesz, és folyamatosan elutasít] engem és nem veszi be [(lambanó): nem fogja fel, nem érti meg, és nem fogadja be] az én beszédeimet [(réma): az én kijelentéseimet], van annak, aki őt kárhoztassa [(krinó): vagyis: annak van ítélő bírája, aki elitéli]: a beszéd [(logosz): az az ige], amelyet szólottam, az kárhoztatja [az ítéli el] azt az utolsó napon.

Ján. 12,49 Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek.

Ján. 12,50 És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet [(dzóé):

vagyis a létezésnek egy más formája, egy természetfeletti élet]. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem [és úgy hirdetem], amint az Atya mondotta vala nékem.

Megköszönöm az életem

Krisztusban!

„…ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Gal. 3:28).

Morzsák az élet kenyeréből Összegyűjtötte: Vida Sándor

Isten mindenütt jelen van, ahol egy dacos „miért?"-ből alázatos „hová Uram?" kérdés lesz.

Oswald Chambers: SZELLEMI EMBEREK KÖZÖSSÉGE

"Míg eljutunk mindnyájan... a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére" (Ef 4,1).

A "rehabilitáció", azaz jogaiba való visszaállítás azt jelenti, hogy Jézus Krisztus a megváltásban az egész emberiséget újra abba a kapcsolatba hozza Istennel, amiben az Ő terve szerint lennie kell. A Gyülekezet megszűnik szellemi emberek közössége lenni, ha saját szervezetének fejlesztését tartja szem előtt. Jézus Krisztus terve szerint az emberiség úgy kerül vissza jogaiba, hogy mind az egyéni, mind a közösségi életben Jézus Krisztus valósul meg. Jézus Krisztus azért küldött ki apostolokat és tanítókat, hogy megvalósulhasson személyisége testületileg. Nem az a rendeltetésünk, hogy saját szellemi életünket kifejlesszük, vagy hogy élvezzük a szellemi visszavonultságot. Azért vagyunk itt, hogy Jézus Krisztust megvalósítsuk úgy, hogy Krisztus Teste felépüljön.

Építem-e én a Krisztus Testét, vagy csak a magam szellemi fejlődését keresem? A döntő az én személyes kapcsolatom Jézus Krisztussal: "hogy megismerjem Őt..." Akkor töltjük be Isten tervét, amikor teljesen átengedjük magunkat neki. Valahányszor magamnak kívánok valamit, ez eltorzítja a vele való kapcsolatomat. Nagyon megaláz majd engem, ha rájövök, hogy csupán az érdekelt, amit Jézus Krisztus tett értem, de nem az, hogy Ő valósuljon meg az életemben.

Célom Isten maga, nem öröme s békéje, sem áldása; csak Ő, a szellemem Istene!

Ezzel a mértékkel mérem az életemet, vagy valami olyannal, ami ennél kisebb?

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Rick Joyner: A Nagy Küldetés, 7. rész: Forduljunk vissza Istenhez

Ahogy a múlt héten taglaltuk, annak, hogy az Úr nem vette a kezébe a föld feletti hatalmát rögtön a feltámadása után, az volt a fő oka, hogy keresni akart egy menyasszonyt. Az első Ádám felesége engedetlen volt az Úrnak, és az ördögnek vetette alá magát, az "utolsó Ádám" felesége viszont ellene fog állni az ördögnek, és bizonyságot fog tenni az Úr iránti szeretetéről az engedelmességével. Minden áron az Urat fogja követni, annak ellenére is, hogy az egész föld, sőt a pokol is szembeszegül vele.

A Jézus feltámadása óta tartó korszakot jogosan nevezték "az egyház korszakának" vagy "a menyasszony korszakának". Az Úrnak jogában állt kezébe venni a hatalmat a föld felett, miután elvégezte érte az engesztelést, de a mi érdekünkben mégsem tette meg, azért, hogy lehetőségünk legyen Isten fiaivá és leányaivá válnunk, Krisztus örököstársaivá.

Van egy másik oka is annak, hogy miért nem vette még a kezébe a hatalmát. Ez pedig az, hogy az Isten ellenes lázadás és annak minden következménye nyilvánvalóvá kell, hogy váljon teljes mértékben. Ha Jézus az első században kezébe vette volna a hatalmat, akkor mindig is lettek volna olyanok, akik feltették volna a kérdést, hogy vajon Isten nélkül nem lenne-e képes az ember irányítani ezt a világot. A korszak végén ez a kérdés végérvényesen tisztázva lesz. Az egész teremtett világ előtt egyértelművé válik majd, mert a szemtanúja lesz, hogy a legnagyobb bolondság azt gondolni, hogy Isten nélkül képesek vagyunk irányítani ezt a világot, és hogy az ellene való lázadás mindig a legborzalmasabb következményeket vonja maga után. A jelen korszak végén mindazok a bajok, amiket az emberiség okozott magának és az egész földnek, el fogják érni azt a pontot, amikor mindenki elpusztulna, ha Isten nem avatkozna közbe.

Minden emberi probléma gyökere az, hogy az ember megpróbálja Isten nélkül irányítani a világot. Minden emberi problémára az jelenti a választ, hogy visszafordulunk Istenhez. Szinte minden emberi probléma gyökere az, hogy Isten nélkül próbáljuk tenni a dolgokat. Ezekre az a válasz, hogy az Úrhoz fordulunk. Azért mondom, hogy "szinte", mert vannak olyan üldöztetések és másféle megpróbáltatások, amik nem az Istentől való elfordulásunk következményei, hanem éppen hogy a Neki való engedelmességünkből adódnak. Ezek viszont dicsőséget és tiszteletet hoznak a szenteknek. Az eltökéltségünk, hogy engedelmesek leszünk, bármilyen következményekkel is járjon, örökre emlékezetben lesz az Úr előtt.

A Krisztus követésével járó próbák a mi nagy lehetőségeink, és azt bizonyítják, hogy eljutottunk arra az érettségi szintre, ahol ebben a megtiszteltetésben részesülhetünk. Ezért volt az, hogy miután az apostolokat megverték, úgy mentek ki onnan, hogy örvendeztek, mert méltóknak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az Úr nevéért.

Amikor a hitünk miatt üldöznek vagy igazságtalanul bánnak velünk, lehet, hogy nem valami nagy megtiszteltetésnek vesszük, de csak akkor gondolkodunk így, hogyha még mindig túl földi gondolkodásúak vagyunk, és túlságosan érdekel bennünket az, hogy mit mondanak rólunk az emberek. Ha a figyelmünket arra fordítjuk, amire kell, az Istennek való engedelmességre, és arra, hogy mit mond rólunk Ő, akkor mi is úgy fogunk örvendezni, mint az apostolok, amikor üldöznek bennünket. Az üldözések között megélt békesség és öröm a legalapvetőbb bizonyítékai a Krisztusban való érettségünknek, és annak a jelei, hogy igazi tanítványok vagyunk.

Fordítás: Országh György

Forrás: MorningStar Ministries - Turn Back To God - The Great Commission, Part 7

URL: http://www.morningstarministries.org/resources/word-week/2013/turn-back-god-great-commission-part-7

http://gyurinaploja.blogspot.com

Bob Gass: Uram, siettesd azt a napot!

„és vele együtt feltámasztott...” (Efézus 2:6)

Krisztus követőiként bensőségesen összekapcsolódunk aSzellemben. Mindannyian élő kövek vagyunk, más élő kövekhez kapcsolódva, és Isten folyamatosan dolgozik rajtunk, míg mind tökéletesen összeilleszkedünk: „…ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá…” (1Péter 2:5).

 Isten csak kétféle kategóriát néz – megmentettek és elveszettek. Őt nem érdeklik a felekezetek, a faji vagy szociális helyzetből adódó megkülönböztetések: „…ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Galata 3:28).

 Amikor Isten családjának tagja leszel, elkötelezed magad a többi tag iránt is. Ez azt jelenti, hogy szereted, támogatod és bátorítod őket. Amikor az izráeliták már majdnem elérték az Ígéret Földjét, két törzsük ott akart letelepedni, ahol éppen voltak; nem akartak továbbmenni, és a többi törzzsel együtt harcolni.

Mózes azonban kérdőre vonta őket: „Ti itt akartok maradni, amikor testvéreitek harcba vonulnak?!” (4Mózes 32:6).

Így aztán újból csatlakoztak a szövetséghez, és ezt mondták: „Nem térünk vissza házainkba, amíg meg nem kapja minden izráeli a maga örökségét” (4Mózes 32:18).

Nem élvezhették örökségüket, míg mindenki más is hozzá nem jutott a maga részéhez.

A Szellem egységében járni azt jelenti, hogy nem tudod teljes egészében élvezni az egészséged, amíg egy testvéred beteg, vagy teljesen ünnepelni a sikered, amíg mások küszködnek.

Van valami Isten áldásainak elnyerésében, amit ha teljesen megértünk, annak hatására ezt mondjuk másoknak: „Isten, aki engem átvitt ezen, téged is át fog vinni!”

Te pedig dolgozol és imádkozol érte mindvégig. Amikor mind együtt feltámasztatunk, a megosztottságok meggyógyulnak, és mind elváltozunk Krisztushoz hasonlóvá (személyiségünk hozzá hasonlóvá válik), és a világ elkezd majd komolyan venni minket. Uram, siettesd azt a napot!

Fenséges Szent Isten "Majesty"

Kígyómarás

Előfordult már veled, hogy azt láttad, hogy valakivel csodálatos dolgok történnek, és ugyan kifejezted felé, hogy te is mennyire örülsz a dolognak, belül mégis egy hideg ellenállást éreztél?

…nem emlékszem egyetlen olyan esetre sem, amikor egy házasság, egy család, egy gyülekezet vagy egy vállalkozás felbomlásában, tönkretételében a féltékenység ne játszott volna döntő szerepet.

A Webster-féle értelmező szótár szerint a féltékenység „olyan szenvedély, vagy sajátos nyugtalanság, ami abból fakad, hogy valaki más olyan előnyöket élvez, amelyeket mi saját magunk számára szeretnénk, és közben arra gyanakszunk, hogy nem birtokoljuk a többi ember szeretetét vagy tiszteletét, és hogy ez a másik ember több szeretetben és tiszteletben részesül, mint mi.”

Lucifer a nagyszerű mennyei dicséretvezető, aki féltékeny lett magára a Mindenhatóra, és rávette a mennyei seregek egyharmad részét arra, hogy vele kerüljenek összhangba, és lázadjanak fel Isten ellen.

A féltékenység a vádló mérgezett csókja. A Sátán befolyása, aki a szívünk ajtaja előtt leselkedik. Ez az a lejtő, amely Lucifert a büszkeségével és a nagy tudásával egyenesen a pusztulásba repítette. Az első árulás, az első háború, az első gyilkosság, az, amikor a teremtmények Istentől rendelt küldetésüktől először elszakadtak, mind a féltékenységgel kezdődött.

AZ EREDENDŐ BŰN A FÉLTÉKENYSÉG !

Miután féltékeny szíve teljesen megromlott, a Sátán tovább folytatta máig tartó haragos tombolását Isten ellen. Elszántan igyekszik a lehető legtöbb embert magával ragadni az örök ítéletbe. Ő maga is megcsalattatásba esett, és ámokfutása során a csábításával sokakat ugyanebbe a megcsalattatásba, lázadásba és gyilkosságba taszít. A féltékenység egyik legnyilvánvalóbb példája napjainkban a nemzetközi terrorizmus, amely ott lappang minden nemzetben.

A féltékenységnek tizenhárom különböző szakasza van, a megcsalattatástól egészen a pusztításig. A teljes folyamat lejátszódhat akár több év során, de az egyik napról a másikra is.

1. Különös nyugtalanság. Belülről valami elkezd finoman piszkálni, amikor azt tapasztalod, hogy valaki más olyan megtiszteltetésben, áldásban vagy szeretetben részesül, amilyet te szeretnél magadnak, vagy amilyet szerinted te érdemelnél. Az a személy, aki előidézi benned ezt a nyugtalanságot, a féltékenységed célpontjává, áldozatává válik.

2. Gyanakvás. Az elmédet negatív gondolatok ostromolják az áldozatod jellemével, szavaival, helyzetével, tetteivel és azoknak mozgatórugóival kapcsolatban.

3. Kritizálás és Zűrzavar. Az érzelmeid az elutasítottság, a büszkeség és a bűntudat között hányódnak, miközben egyre több kérdés merül fel benned, és olyan bizonyítékokat találsz, amelyek megerősítik az áldozat iránt táplált negatív érzéseidet.

4. Megcsalattatás.  Az elméd megtelik hamis benyomásokkal és hazugságokkal, amelyek igaznak tűnnek, és már más színben látod az áldozatot, mint korábban. Nem bízol többé benne.

5. Elkezded vádolni az áldozatot. Lehet, hogy ezt nyíltan teszed, szűkebb vagy tágabb körben elhangzott kijelentéseken, pletykálkodáson keresztül támadva az áldozatot, de az is lehet, hogy csak belül a szívedben vádolod.

6. Érzelmi elhidegülés és a tisztelet megvonása. A korábbi szíves viszony közted, és a féltékenységed áldozata között elpárolog, olyan űrt hagyva maga után, amelyet újabb hazugságok és hamis vádak töltenek be, miközben a kapcsolatotok teljesen megromlik.

7. Megszállottság. A gondolataid szüntelenül az áldozat és a vele kapcsolatosan elképzelt dolgok körül forognak. Ha meglátod, vagy ha már csak a nevét is meghallod, negatív érzelmi-lelki reakciók indulnak el benned. Anélkül, hogy észrevennéd, vagy megbánást tanúsítanál miatta, a féltékenység ettől a ponttól kezdve átveszi az uralmát fölötted. Kikerül az irányításod alól, kapcsolatokat dönt romba, és életeket tesz tönkre.

8. Zaklató Szellemek. Zaklató érzések és nyomás alá kerülsz, valahányszor csak találkozol az áldozattal, vagy ha eszedbe jut. Az érzelmeidet, a döntéseidet, sőt a fizikai állapotodat (a szívverésedet, a testhőmérsékletedet, a látásodat és a hallásodat) is befolyásolja az a nyugtalanság, amely betöltötte az űrt, amely azután maradt benned, hogy a szeretet vagy a tisztelet elpárolgott belőled az illető iránt. A féltékenység szelleme költözik az életedbe.

9. Rögeszmék. Hinni kezdesz olyan hazugságokban, amelyek alátámasztják a féltékenységedet. Nem tudod józanul megítélni a dolgokat. Ez hatással van azokra is, akikkel kapcsolatban vagy, ők is átveszik a rögeszméidet, ahogy a hangvilla rezgései átterjednek az asztalra helyezett többi hangvillára.

10. Bratyizás. Keresed olyanok társaságát, akik igazolnak téged, megvédik a hozzáállásodat vagy alátámasztják az állításaidat. Közben pedig ártatlannak mutatod magadat, mintha csak őszintén keresnéd „az igazságot”, vagy azt, hogy mi a „jó” és a „helyes” vallási vagy erkölcsi szempontból.

11. Elhatározás. A belülről szorongató érzések frusztrációba és haragba torkollnak. Úgy érzed, valamilyen elhatározásra kell jutnod a dologgal kapcsolatban.

12. Tervezés. Terveket kezdesz készíteni arra vonatkozóan, hogyan tudnál felülkerekedni ebben a helyzetben, a legfontosabb célod az lesz, hogy leleplezd vagy eltávolítsd az áldozatot, és tiéd legyen az uralom. Az enyhébb változatban csak arról van szó, hogy „ki akarsz szállni” a konfliktusból, miközben úgy érzed, hogy becsaptak, és magaddal viszed azokat is, akik együtt éreznek veled.

13. Konfrontáció. A „pulykaméreg” - azaz állapot, amikor a féltékenység által keltett negatív érzések és hamis meggyőződések teljesen magukkal ragadnak - arra késztet, hogy cselekedj. Ezen a ponton a féltékenység átveszi a kezdeményezést. Semmi sem számít többé: se a kapcsolatok, se a barátságok, se az anyagiak, se a jó hír, se a múlt.

A gyilkosság már az ajtó előtt áll.

Cselekedék pedig gonoszt, mert az Urat szíve szerint keresni nem akará. (Krónikák II. könyve 12:14)

A féltékenység szelleme ekkor olyan erőssé válik, hogy semmiféle kompromisszum vagy ajándék nem tudja már lecsillapítani. A féltékenység tüze mindent és mindenkit felemészt, ami, vagy aki csak az útjába kerül. Eltökélt célja az áldozat elpusztítása. Ha a féltékenység által okozott sebet hagyják elmérgesedni, akkor rögeszmék jönnek létre. A hazugságot igazságként fogják elfogadni. A kezdeti nyugtalanságot követően a gyanakvás és az áldozat „bűneivel” kapcsolatos vallásos vagy erkölcsi okoskodások megtörik a közösséget. A kapcsolatban szakadás, egy légüres tér jön létre, amelyben a féltékenység új szövetségeket köt olyanokkal, akik szintén úgy érzik, hogy az áldozat megbántotta őket. A megcsalattatás és a képzelődések minden cselekedetet, szót vagy helyzetet kiforgatnak, és újabb terhelő bizonyítékokat látnak bennük.

A történelem során Istentől kapott küldetéssel rendelkező emberek rendre áldozatává váltak ennek a kártékony féregnek, aminek féltékenység a neve.

Lucifer, Káin, Ábrahám, Mózes, Sámson, Illés, Dávid, sőt maga JÉZUS is, akit a farizeusok féltékenysége miatt feszítettek keresztre, vagy hordozóedényei, vagy áldozatai voltak a féltékenységnek. Az antikrisztus szelleme is féltékeny szellem! Pontosan az ellentéte a „féltékenyen szerető” Istennek, aki azzal mutatta meg az emberek iránti buzgó szeretetét, hogy az életét adta azokért, akiket SZERET.

A Biblia azt mondja, hogy A SZERETET „NEM IRIGYKEDIK”. A LEGNAGYOBB PÉLDAKÉPÜNK EBBEN JÉZUS. Bár egyenlő volt Istennel, nem ragaszkodott a jogaihoz, hanem halandó testet öltött magára, és Fiúként megalázta magát az Atya előtt, engedelmes csatornájává vált Isten akaratának, azért, hogy ÜDVÖSSÉGET SZEREZZEN SZÁMUNKRA.

AZ Ő PÉLDÁJA A GYÓGYSZER A FÉLTÉKENYSÉG ELLEN. Jézus magatartása a szöges ellentéte volt Luciferének, aki felkent Kerubként először élte át a féltékenység nyugtalanító érzését, és kezdett el szervezkedni féltékenységének célpontja, Isten ellen. A KENET, (Krisztosz), KRISZTUSNAK, A FELKENTNEK AZ EREJE ad erőt a hívőnek az antikrisztus szelleme ellen. Ugyanígy a féltékenységnek is megvan az ellenszere: A SZERETET (AGAPÉ).

Részlet:

Bonnie Chavda: Az Eredendő Bűn című könyvéből

Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha EGYMÁST SZERETNI fogjátok. (János ev. 13:35)

http://www.jezus.350.com/tortenetek/kigyomaras.htm

A koldusegylet

Három koldus elhatározza, hogy koldusegyletet hoz létre, ami abból áll, hogy mindent, amit koldulásból szereznek, együtt élvezik majd.

Első nap kimennek és a napi eredmény a következő: - Az első egy burgonyát kap, a második egy kis rizst, a harmadik pedig néhány csontot. Az est leszálltával elhatározzák, hogy csontos rizset főznek burgonyával korábbi megállapodásuk alapján. Fölteszik a fazekat a vízzel forrni és mindenki készen áll a hozzájáruláshoz. Egy kissé távolabb esik a tűzhely attól a helytől, ahol ők állnak, ezért mindenkinek oda kell vinnie a szerzeményét és a fazékba kell helyeznie.

Elindul az első koldus, és amíg a tűzhelyig ballag, ezt okoskodja: - "Hát én úgy fogok tenni, hogy beleteszem a burgonyámat a vízbe, de igazából meg akarom tartani magamnak későbbre, úgyis lesz ott finom rizs és jó csontleves, mire kell az én elfőtt burgonyám oda!"

Mikor a fazékhoz érkezik, olyan mozdulatot színlel, mintha beledobná a burgonyát és sietve odébáll. A következő koldus is hasonlóképpen gondolkodik: "Úgyis ott lesz a finom burgonyás csontleves, mire oda az én kis apró elfőtt rizsem, észre sem veszi senki, hogy nincs benne a levesbe, miután a krumpli megfő és porladni kezd!" Olyan mozdulatot színlel, mintha beledobná a rizst a fazékba és odébb áll ő is.

Majd a harmadik koldus indul el a fazék felé és így okoskodik: "Már úgyis benne van a burgonya és talán már el is van főve, no meg a rizs is, hát aztán az én csontjaimnak nincs ott semmi helye, abba a zavaros lébe senkinek sem jut eszébe, hogy a csontokat keresse!" Olyan mozdulatot színlel, mintha ő is bedobná a csontokat a fazékba, és sietve hátrább áll. Elérkezik a vacsora ideje, mindenki éhesen várja a finom ételt, és talán mondani sem kell, hogy azon az estén mind a három koldus azt evett, amit főzött.

Ez így van napjainkban is, ha a szolgálatra gondolunk, mindenki a másik szolgálatát szeretné élvezni és várja, hogy mindig a másik járuljon hozzá a szellemi eledel elkészítéséhez, míg ő "elássa" a rá bízott tálentumokat! Sokszor ezért van az, hogy azt eszünk, amit főzünk!

http://csendespercek.gportal.hu/gindex.php?pg=2199&nid=3282494

Pásztor Chris: A Szent Szellemmel Való Közösség

Készítette: József Balogh

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Istennek szeretete és a Szent Szellem KÖZÖSSÉGE mindnyájatokkal. Ámen (2 Korintus 13:14)

Ez a vers tudatja velünk, hogy mi élvezhetjük Istentől az (Isten szeretetét) és amit Jézustól kaptunk az (Úr Jézus Krisztus kegyelme) és amit a Szent Szellemtől kaptunk az (a Szent Szelemmel való közösség).

Isten az Atya már bebizonyította az Ő szeretetét azzal, hogy elküldte Jézus Krisztust, hogy meghaljon, hogy mi élhessünk a Jézus Krisztus kegyelme, más szóval reánk kiöntetett az Ő halálán keresztül. Mi most már élvezzük a kegyelmét annak teljességében (János 1:16-17); nem lehetne semmi más jobb, mint Ő (az Ő kegyelme) által elért a mi számunkra a Golgotai kereszten.

Viszont van folytatása, ami a „Szent Szellem közössége”. Arra a társközösségre utal, párbeszédre, vagyis közösségre a Szent Szellemmel. Ebbe beletartozik az is hogy beszélni a Szent Szellemhez, átadod magad az Ő Uraságának és vezetésének, megosztva a mi gondolatainkat Vele, és befogadjuk az Ő gondolatait az Igén keresztül.

Ilyen fajta kapcsolatot ápolhatunk, a Szent Szellemmel, megosztjuk egymás társaságát. Az Atya és a Fiú a mennybe vannak, de a Szent Szellem bennünk él, és támogatja azt a nagyszerű közösséget az Istennel. A Szent Szellem az egyedüli, aki az Atya és Jézus jelenlétét valóságossá teszi a számodra bárhol is vagy, te megtapasztalod az Isteni jelenlétet. Isten nem jön vagy megy el tőled, Te benne vagy, és Ő benned van, az Ő szelleme által.

Építs ki bensőséges kapcsolatot Vele, állhatatos imával, és az Igén való elmélkedés által. Tanácskozz Vele mindig válaszaiért, és iránymutatásért. Amikor leküzdhetetlennek tűnő kihívásokkal szembesülsz, lépj közösségbe Vele, és Ő megmutatja, neked mit tegyél. Nincs más csak Ő, aki tökéletes tanáccsal és vezetéssel lát el téged az életben.

Megvallás

Tudom, sosem fogok sötétségben járni, zavarodottságban vagy bizonytalanságban, mert közösségben vagyok a Szent Szellemmel, Ő az én világosságom, és az Egyedüli, aki tanít engem arra az útra, amelyen járnom kell, vezet engem az Isten tökéletes akaratának ösvényén! Ámen.

TOVÁBBI TANULMÁNYOK: János 16:13; János 14:16

Az örömhír

Készítette: A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

Az evangélium nem törvény, nem kötelességek tára, hanem felszabadító örömhír.
http://www.tirek.hu

Intelligencia

Készítette: Kapitány Sándor

Nehéz ebben a rohanó világban megállnunk, hogy kérdéseket tegyünk fel.
- Amennyiben a megkeseredett emberek humora intelligens és nyugalmas, úgy a boldogoké spontán és unalmas?

...

Mint szarvas.. (Pintér Béla)

Ige: Miért lett testté az Ige?

Luk. 2,1 És lőn [történt] azokban a napokban, Augusztus császártól (jelentése. magasztos uralkodó) parancsolat [rendelet] adaték ki, hogy mind az egész [lakott] föld [földkerekség; az egész világ; a birodalom lakossága] összeirattassék [hogy számlálják össze].

Luk. 2,2 Ez az összeírás [népszámlálás] először akkor történt, mikor Siriában Czirénius [jelentése: lándzsavető, harcias, harcos].volt a helytartó [kormányozó].

Luk. 2,3 Mennek vala azért mindenek, hogy beírattassanak [följegyeztesse magát; összeírják], kiki a maga városába.

Luk. 2,4 Felméne pedig József is Galileából [jelentése: csekély, alacsony, megvetett; (a pogányok körzete)], Názáret városából Júdeába,a  Dávid városába,  mely Betlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt [nemzetségéből származott];

Luk. 2,5 Hogy beirattassék [összeírják feleségével] Máriával [együtt], aki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala [áldott állapotban volt].

Luk. 2,6 És lőn [történt], hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai [elérkezett a szülés ideje].    

 

Luk. 2,7 És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyezteté [fektette]  őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyük a vendégfogadó háznál [a szálláson]*

*Ez pedig akkor, és azért történt: „Mikor pedig eljött az időnek teljessége (befejezettsége; vége), kibocsátotta (elküldte) Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett (született), aki törvény alatt (törvénynek alávetve,) lett, Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot” (Gal. 4,4)

És hogy milyen törvénynek lett alávetve az Úr Jézus, arról így beszél az Ige: „És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak…” (Zsid. 9,27)

Így az Úr Jézusnak is testben kellett eljönni, hogy a halál „törvénye” alatt lehessen, ahogy ezt Isten Igéje ki is jelenti: „Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt. És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid 2,14-15)

„Mert a Jézus Krisztusban való élet [A természetfeletti élet] szellemének törvénye megszabadított [felszabadított a kötelékekből, és szabaddá tett] engem a bűn és a halál törvényétől” (Róm. 8,2)

Csak egy jászolban született