Szabadon

Mert nem a félelem szellemét adta nékünk az Isten, hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak szellemét. (2Timótheus 1:7)

Mit gondolnál, ha azt mondanám neked, hogy lehetséges félelem nélkül élni? El tudnád hinni, hogy tökéletes békességben élhetsz mindannak ellenére, amit a híradóban látsz? Úgy gondolod, lehetetlen? A valóságtól elrugaszkodott? Nem!

A félelem ugyanis nem csupán reakció a külső körülményekre, hanem egy szellemi erő. A bensőnkből indul. És teljesen destruktív, romboló. Valójában a félelem a sátán elsődleges fegyvere. Ő a félelemre mozdul, míg Isten a hitre. Az ördög a félelemmel Isten ígéreteit kérdőjelezi meg az életedben.

A Máté 14-ben egy tökéletes példát találunk erre. Jézus azt mondta Péternek, hogy jöjjön hozzá a vízen: de látva a nagy szelet, [Péter] megrémüle; és amikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, ments meg engem!? (30. vers)

Mi tette lehetővé azt, hogy Péter a vízen járjon? A Jézus szavába vetett hite. Miért kezdett el süllyedni? Mert a nagy szél megijesztette. De nem a szél győzte le, hanem az attól való félelme! A körülményekre tekintett, megadta magát a félelemnek, és ennek az eredménye kudarc lett. Ha továbbra is Jézusra figyelt volna, nem ingott volna meg a hitében. Semmilyen égzengés vagy földindulás sem tudta volna elterelni a figyelmét.

A hit azáltal fejlődik ki bennünk, hogy elmélkedünk Isten Igéjén. A félelem úgy alakul ki, hogy elmélkedünk a sátán hazugságain.

Isten Igéje a Szellem kardja. Ezt használd minden alkalommal, amikor a sátán ellened jön. Tartsd magad elé a hit pajzsát, és oltsd ki az ördög tüzes nyilait. Szóld a hit szavát, és a félelem el fog távozni.

Olvasásra ajánlott Ige: Zsoltárok 27

Zsolt 27:1 Dávidé.; Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek?

Zsolt 27:2 Ha gonoszok jőnek ellenem, hogy testemet egyék: szorongatóim és elleneim – ők botlanak meg és hullanak el.

Zsolt 27:3 Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis [ő benne] bízom én.

Zsolt 27:4 Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában.

Zsolt 27:5 Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem.

Zsolt 27:6 Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, akik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak.

Zsolt 27:7 Halld meg, Uram, hangomat – hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem!

Zsolt 27:8 Helyetted mondja a szívem: Az én orcámat keressétek! A te orcádat keresem, oh Uram!

Zsolt 27:9 Ne rejtsd el orcádat előlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítőm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene!

Zsolt 27:10 Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem.

Zsolt 27:11 Taníts meg engem a te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözőim miatt.

Zsolt 27:12 Ne adj át engem szorongatóim kívánságának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erőszakot lihegnek.

Zsolt 27:13 Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földén!

Zsolt 27:14 Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat.

http://www.mindenlehetseges.hu/szabadon/

Dr-Kováts György: ÍGÉRET – 2.

Zsolt 33,18-19. Ámde az Úr SZEMMEL TARTJA az Őt félőket, az Ő kegyelmében bízókat, hogy KIMENTSE lelküket a halálból, és az éhségben [is] ELTARTSA őket.

Gondolod, hogy ez csak az Ószövetségi Istenfélők számára volt ígéret?

Tudod, sokan elrabolják a reménységet a mai hívő testvérektől azzal, hogy azt mondják: „Ez csak az Ószövetségben volt igaz. Mára már nem vonatkozik. Mára már csak ’szellemi értelemben’ érvényesek az Ószövetség ígéretei.”

Ilyenkor mindig azon gondolkodom, hogyan lehetne „JOBB” az Újszövetség, mint az Ószövetség, ha az élő Isten KEVÉSBÉ gondoskodna azokról, akik az Úr Jézus megváltottjaiként tartoznak Hozzá, mint azokról, akik még nem ismerték a megváltást? Pedig az Ige azt mondja, hogy az Újszövetség JOBB (!) ígéretek alapján köttetett.

Zsid 8:6 Most azonban annyival kiválóbb szolgálatot nyert, amennyivel JOBB szövetségnek közbenjárója, amely JOBB ígéretek alapján köttetett.

És még azt is mondja: „Mert Istennek VALAMENNYI (mai szóval: „összes” – amennyi csak van – „hoszosz” a görögben) ÍGÉRETE Őbenne (az Úr Jézus Krisztusban) lett IGENNÉ és Őbenne lett ÁMENNÉ az Isten dicsőségére miáltalunk.” (2Kor 1,20.)

Erre nem tudok mást mondani, csak ezt:

Dicsőség legyen Neked, Uram, aki Tegnap és Ma és Mindörökké Ugyanaz maradsz, és nem hagyod a Tiéidet reménység nélkül, nem hagyod, hogy szemed fényei elvesszenek, félelemnek, depressziónak, kilátástalanságnak legyenek kiszolgáltatva. Köszönöm, hogy jó Apuka vagy, Aki szereted a Tiéidet, szereted, és gondoskodsz felőlük. Köszönöm, hogy rengeteg tartalékod van, megszámlálhatatlan módon és forrásból tudsz segíteni nekik, minden földrészen, minden korszakban, minden helyzetben. Ha kell, holló útján, ha kell, mannával, ha kell, ellenségei zsákmányával, s ha kell, megszaporított kenyerekkel. Nem rövidült meg a Te kezed, és nem változtattál soha Szavaidon. Köszönöm Uram, köszönöm a Te hűségedet. Ámen.

Atyák, fiak és az új nemzedék 3 rész

Fiak kiskorúságban

Más hivők, akik ott vannak az Atyai házban, úgy élnek, mint az idősebb testvér, aki elvárja, hogy az Atya a munkájáért cserébe kiszolgálja, ellássa, jutalmazza őket. Gyermekként gondolkodnak, nem fiakként, nem értik, hogy kegyelem által megváltva élhetnének az örökségükben, anélkül, hogy nekik azért tenni kellene valamit, élhetnének áldásban és mennyei ellátásban.

Nem értik, hogy mindaz, amiért imádkoznak, az már az övék, de ők csak kérnek, mindig csak kérnek, mindent csak kérnek, mint a kisgyerekek.

Gyermeki gondolkodásúak és felfogásuk miatt nem értik, hogy nekik önállóan kell elvenni ellátást, a javakat, a szellemi ajándékokat, kincseket és élni kellene Isten királyságában szellemi nagykorúként, érett keresztényként. Nekik kellene másokat Istenhez vezetni, nekik kellene másokért közbenjárni, mások szükségeit betölteni, beleállni a szolgálatba és elvenni Istentől a vezetést a személyes életükre, nem pedig másokat utánozni, mások emberi tanácsai szerint döntést hozni.

Gyermeki kereszténységre vall az is, hogyha a régi hivők irigyek a fiatalok dinamizmusára, sikereire, győzelmeire, majd emiatt elutasítják őket.

Mondom nektek:

 „Aki csak tejet iszik, az meg csecsemő. Az ilyen ember meg nem ismeri a helyes tanítást.

 Az igazi ételek a szellemi értelemben felnőtteknek valók. Az ilyenek a tapasztalataikból már megtanulták, hogyan kell a jót a rossztól megkülönböztetni.

Ezért fejezzük be a Krisztusról szóló alapvető tanításokat, és igyekezzünk szellemileg felnőtté válni!   Zsidók 5:13-14, 6:1 (Egyszerű ford. szerint) 

Fiak! Isten leendő fiai!

 Itt az ideje meglátni az Atya akaratát, itt az ideje beleállni az örökségbe, itt az ideje jó döntést hozni és elindulni az Atyával való találkozáshoz, itt az ideje meglátni az ajándékodat és az identitásodat, itt az ideje levetni a szolgai ruhát. Itt az ideje érett, felnőtt fiúként élni, szabadságban. Itt az ideje kifutni a szolgaságból.

Jézus mint Emberfia és mint Isten Fia adott nekünk példát a Fiúságra, Ő adja számunkra a Fiúság Szellemét, Ő kimunkálja bennünk a szellemi érettséget, majd beültet a „saját virágoskertjébe” egy gyümölcsöző és termő közösségbe.

Azoknak a fiaknak és új hajtásoknak, akik le lettek metszve, ma azt mondja az Úr igéje:

„Maradj életben! Maradj életben!” (Ezékiel 16:6)

Maradj életben, nagyra fogsz nőni, meg fogsz erősödni, érett férfikorra fogsz eljutni, enyém leszel.

Megöntözlek, megtisztítlak, földíszítelek levelekkel, telve leszel új, friss hajtásokkal, meg fogsz szépülni, pompás, virágzó és nagy leszel.

Maradj életben! Termékeny földbe helyezlek, sok víz mellé plántállak, ki fogsz hajtani, terebélyesedni fogsz, mert én táplállak közvetlenül. Leveleid lesznek, melyeket felém fordítasz, erős gyökereid lesznek, melyek jó táptalajba, erősen állnak.

Pompás virágaid lesznek, melyben sokan fognak gyönyörködni.

Amit én az Úr megmondok, azt meg is teszem! 

2013-03-16

Suchné S.Ilona

 http://judaoroszlanja.gportal.hu/gindex.php?pg=35616698

Hit Gyülekezete - Ha a gonosz támad _Te élsz

http://www.youtube.com/watch?v=nR5dPnZ0HGc&list=FLtJZTgvLnvgw38nOQbDNPUw

Ige: A kiválasztottak feladata

 „Pál, Isten szolgája, és Jézus Krisztus meghívott apostola, hogy Isten választottjait hitre és az igazi istentisztelet ismeretére vezesse.

Ez a felismerés az örök (a természetfeletti) élet reménységén alapul, melyet az idők kezdete előtt megígért az az Isten, aki nem hazudik.

Megjelentette [és láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté tette, és kijelentette] pedig a maga idejében [vagyis az elrendelt alkalmas, és megfelelő időben, amikor elérkezett a meghatározott idő], az ő beszédét [az Ő (logoszát) = Igéjét] az [igehirdetés], és a prédikálás által, amely reám bízatott a mi megtartó [üdvözítő, vagyis: megváltó, szabadító, megtartó, megmentő, segítő, gyámolító, gyógyító] Istenünknek parancsolata [és határozata, és felhatalmazása] szerint. Titusnak [jelentése: tiszteletreméltó, tisztelt], a közös hit szerint való igaz [vagyis hamisság nélküli] fiamnak” (Tit. 1,1-3)

A Rómabelieknek így ír elhívásáról, és megbízatásáról, kijelentve azt is, hogy az elhívás, egyben elválasztást is jelent a világi dolgoktól: „Pál, Krisztus Jézus (rab)szolgája, meghívott [és elhívott] apostol, akit az Isten kiválasztott [és elválasztott; elkülönített, vagyis külön választott a világi, tisztátalan, szentségtelen dolgoktól] evangéliumának [vagyis: Örömhírének; győzelmi hírének; a győzelmes hadvezérről szóló jó hírnek] hirdetésére, [és prédikálására]” (Róm 1,1).

„Melyet eleve [és előre] megígért az ő prófétái által a szentírásokban” (Róm. 1,2).

 „[Mert úgy tetszett neki, hogy] megismertetvén velünk az ő akaratának titkát az ő jó kedve [és jóságos tetszése] szerint, melyet eleve [elhatározott], és elrendelt magában, [és amelyet kijelentett Őbenne]” (Eféz. 1,9).

 „Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg (vagyis üdvözített) minket újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által. Akit kitöltött reánk bőséggel (vagyis gazdagon) a mi megtartó (és a mi Üdvözítőnk) Jézus Krisztusunk által; Hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint” (Tit. 3,5-7).

Amelyet: „… az Isten, kiválóbban (és még teljesebben) meg akarván mutatni az ígéret örököseinek az ő végzése változhatatlan voltát, esküvéssel lépett közbe (és esküvel vállalt kezességet).  Hogy két változhatatlan tény által, melyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjon, erős vigasztalásunk (és erős bátorításunk) legyen minékünk, mint akik oda menekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet, (és belekapaszkodjunk). Ez a reménység lelkünknek (vagyis egész lényünknek) biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé” (Zsid. 6,17-18).

Erről tesznek bizonyságot az apostolok, és: „Ez a bizonyságtétel pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban. Ezeket (azért) írtam néktek, akik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg, hogy örök életetek van, és hogy higgyetek az Isten Fiának nevében. (1 Ján. 5,11-13).

Maga az Úr Jézus kijelentette, hogy: „… Én vagyok… az élet” (Ján. 14,6).

 És hogy: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust” (Ján. 17,3).

És az apostol boldogan hirdeti, hogy: „De tudjuk azt is, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat, és hogy mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ő az igaz Isten és az örök élet” (1 Ján. 5,20).

Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer, hogy ki jött el hústestben: „És minden versengés nélkül (közismerten, elismerten, bevallottan, valóban) nagy a kegyességnek (vagyis a hitnek) eme titka: Isten (aki) megjelent (láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott) (hús)testben. megigazíttatott (igaznak bizonyult) szellemben, Megláttatott (és megjelent, megmutatkozott) az angyaloknak. Hirdettetett a pogányok (vagyis a népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).

„Azért szerelmes [és szeretett] atyámfiai [testvéreim] erősen álljatok, mozdíthatatlanul [és legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, állhatatosak, kitartók], buzgólkodván az Úrnak dolgában [munkájában] mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok [és fáradozásotok] nem hiábavaló az Úrban” (1 Kor. 15,58).

És így folytatódik a kijelentés: „Ha ugyan megmaradtok a hitben alaposan (és szilárdan) és erősen (és egyenesen), és el nem távoztok (el nem tántorodtok) az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt; amelynek lettem én, Pál, szolgájává” (Kol. 1,23).

Hiszen: „… ezekben az időkben nincs békessége (és biztonsága) sem a kimenőnek (vagyis az eltávozónak), sem a hazajövőnek, mivelhogy nagy a nyomorúsága mindazoknak (mert sok gyötrelem szakadt mindazokra), akik e földön laknak. Annyira, hogy egy nemzetség (vagyis egyik nép) a másik nemzetséget (a másik népet megtámadja) és egyik város a másik várost elpusztítja (és szétzúzza); mert az isten (azaz: e világ istene) gyötri őket minden sanyarúsággal (és nyomorúsággal). Ti azért bátorságosok (és erősek) legyetek, kezeiteket le ne eresszétek (és ne lankadjatok el), mert a ti munkátoknak (és tetteiteknek) jutalma van” (2 Krón. 15,5-7).  

És amit Isten megígért, azt Ő meg is cselekszi, mert: „Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék (vagy, hogy bármit megbánjon). Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené? (4 Móz. 23,19)

És aki kiválasztott annak az a feladata, hogy hirdesse: „A boldog [és boldogító] Isten dicsőségének [fényességének, ragyogásának] Evangéliuma [vagyis dicsőségéről szóló evangélium, örömüzenet] szerint, mely reám bízatott [amelyre én kaptam megbízást]” (1 Tim. 1,11)

Itt állok Előtted szívem-lelkem már Tiéd

A boldog ember.

„Boldog ember az, akinek Te vagy erőssége, s a Te ösvényeid vannak szívében.

Átmenvén a siralom völgyén, forrássá teszik azt, bizony áldással borítja el korai eső. Erőről erőre jutnak, míg megjelennek Isten előtt a Sionon…” (Zsolt. 84,6-8)

Dicsérd!!

„Dicsérjétek Őt dobbal és tánccal, dicsérjétek Őt hegedükkel és fuvolákkal” (Zsolt. 150,4)

A szem a lélek tükre

 „A test lámpása a szem. Ha azért a szemed tiszta, egész tested világos lesz. Ha pedig a szemed gonosz, egész tested sötét lesz.”Máté 6:22-23.

„Nézz a szemembe!” Miért? Miért nem érzed jól magad, ha egy ember, akivel beszélgetsz, elnéz a fejed fölött, lehajtja a fejét, össze-vissza bámul – egyszóval; nem néz a szemedbe? Miért zavar ez téged?

Mert amikor a szemedbe néz, rögtön tudod, hányadán állnak a dolgok. Ki tudja fejezni szemével egyetértését, érzéseit. Kifejezi, hogy szeret, elfogad, vagy épp az ellenkezője igaz. Belenézel a szemébe, és tudod, mit gondol. A szem nem hazudik! Szájjal lehet mellébeszélni, de a szem beszédesebb mindennél.

Vannak mosolygós szemek. Együtt érzők, vagy épp megvető tekintetek. Vannak apró szem-rezdülések, amik többet mondanak, mint a szavak.

Valahol olvastam, hogy amikor telefonálsz, és közben mosolyogsz, a hívott fél érezni fogja elfogadásodat. Mennyivel inkább igaz ez a szemedre.

Tehát MA, amikor beszélgetsz valakivel, légy őszinte vele – hisz a szemed úgyis mindent elárul. Nézz a szemébe, és látni fogod, milyen szándékkal közeledik hozzád. Azt azonban soha ne felejtsd el, hogy gonosz szándékodat nem tudod egy mosoly mögé rejteni – mert a szemed úgyis elárul. De gondolom, nem Te vagy, aki ilyen szándékkal közelítesz másokhoz?!

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/03/a-szem-lelek-tukre.html

A BIZONYTALANSÁG IDŐSZAKAI

26 A hatodik hónapban pedig elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe, 27 egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó
férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek pedig Mária volt a neve.
28 Az angyal belépve hozzá így szólt: "Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!" 29 Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta,
mit jelenthet ez a köszöntés. 30 Az angyal ezt mondta neki: "Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! 31 Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. 32 Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, 33 ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége."
34 Mária megkérdezte az angyalt: "Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit
nem ismerek?" 35 Az angyal így válaszolt neki: "A Szent Szellem száll reád,
és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek
nevezik majd, Isten Fiának. 36 Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek
mondanak, 37 mert az Istennek semmi sem lehetetlen." 38 Ekkor így szólt
Mária: "Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!" S ekkor eltávozott tőle az angyal. Lk 1,26-38.

                    A BIZONYTALANSÁG IDŐSZAKAI

Az angyal belépve Máriához így szólt: Üdvözlégy, kegyelembe fogadott,
az Úr veled van! (Lk 1,28)

Az események másként látszanak, ha visszatekintünk rájuk. Sok évszázaddal később Gábriel üdvözletét nézve azt mondhatjuk: "Ez csodálatos! Micsoda ajándék, ha Isten anyjának kiváltságát kapja valaki!" De az üdvözlés pillanatában és az angyallal szemben - az új fordítás szerint Mária "megdöbbent", vagy egy másik fordításban "zavarba jött". Fogalma sem volt, mit várjon, mire számítson. Hányan éreznénk kényelmetlenül magunkat egy ilyen helyzetben? Az ismeretlen nehéz.

Sokan most is bizonytalan időszakot élünk át. Rémülten várjuk, mit hoz
a jövő? Talán mi nem látjuk az angyalt, ahogy Mária látta, de hiszem, hogy most is áll egy a közelben. Biztos vagyok benne, hogy Isten velünk van, és a bizonytalanságban sokkal kézzelfoghatóbb, mint általában. Ez azért van, mert azokban a nehéz időkben jobban figyelünk Istenre.

Gyakran csak visszanézve látjuk, hogy Isten ott volt, és szeretetével,
gondoskodásával, erejével munkálkodott a kétségeink között is. Isten velünk van mindig.

Imádság: Drága Istenünk, Máriához hasonlóan sokszor zavarban vagyunk.
Szeretnénk bízni benned, hogy te mindent jóra fordítasz az életünkben.
Segíts, hogy minden dolgunkat a kezedbe tudjuk tenni. Ámen.

Dan G. Johnson (Florida, USA)

http://csendespercek.hu

Bob Gass: Sáfárság (1)

„Adj számot a sáfárságodról!” (Lukács 16:2)

A bibliai sáfárság fogalmának megértéséhez a kulcs az, ha tisztázzuk a „tulajdon” kérdését. Az intéző nem tulajdonosa annak a birtoknak, amelyet igazgat, ezért úgy kell intéznie a dolgokat, hogy egyik szemével mindig azt nézze, hogy főnökének, a tulajdonosnak kedvére tegyen. Manapság ez az, ami irritál minket.

Azt gondoljuk: „Az időm az enyém. A képességeim az enyémek, hogy a karrierem építésére használjam őket, mert kemény munkával én fejlesztettem őket. Ezek az én dolgaim, megvettem őket, megfizettem értük.”

 A Biblia azt mondja: „Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna? (1Korinthus 4:7).

Minden jó dolog, amivel rendelkezel, Istentől kapott ajándék – próbáld ezt észben tartani!

A jó sáfár, mint a bölcs befektető, három dolgot tesz:

1) A jövőbe tekint. Nem engedi, hogy azok befolyásolják vagy eltereljék, akik engednek mindent elveszni az azonnali örömért, és csak a pillanatnak élnek.

2) Fegyelmezett és türelmes. Rendületlen marad, hozzon az élet akár jót, akár rosszat, mert megérti, hogy: „…a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk” (Galata 6:9).

3) Vállalja a kockázatot a gazdája javára. Nem ostoba kockázatokat, de megimádkozott, körültekintően átgondolt kockázatokat. Egyetlen befektető sem lehet teljesen biztos a pénzügyei jövőjét illetően, hiszen bármikor történhet valami drasztikus dolog, ami összeomláshoz vezethet. De van egy különbség: ha Isten életünkre vonatkozó tervét követjük, akkor, még ha el is veszítünk valamit itt a földön, sokkal többet nyerhetünk a mennyben.

Oswald Chambers: A SZENT IS GYALÁZHATJA ISTENT?

„Mert Istennek valamennyi ígérete Őbenne lett igenné és Őbenne lett Ámenné" (2Kor 1,20).

Jézus a tálentumokról szóló példázatot intésül mondta el, hogy megmutassa nekünk, milyen helytelenül ítéljük meg képességeinket. Ez a példázat nem természetadta képességeinkre, hanem a Szent Szellem pünkösdi adományára vonatkozik. Szellemi képességeinket nem a nevelés vagy értelmünk mértékével kell mérnünk: szellemi dolgokra való felkészíttetésünket Isten ígéretei alapján kell értékelnünk. Ha kevesebbet nyerünk, mint amennyit Isten szeretne, csakhamar gyalázni fogjuk Őt, mint ahogyan a szolga gyalázta urát: "Többet vársz tőlem, mint amennyi a tőled kapott erőből telik. Túl sokat kívánsz tőlem. Ott, ahova állítottál, nem maradhatok hű hozzád." Mikor Isten mindenható Szelleméről van szó, ne mondd: "Nem tudom megtenni". Természetes képességeid korlátai ne akadályozzanak. Ha elnyertük a Szent Szellemet, akkor Isten elvárja, hogy a Szent Szellem műve nyilvánvalóvá váljék bennünk.

A szolga mindenben igazolta magát, amit tett, urát pedig minden tekintetben elítélte: "Követelésed nincs arányban azzal, amit adtál". Nem gyaláztuk-e Istent, amikor megengedtük magunknak, hogy aggodalmaskodjunk, bár Ő így szólt: "Keressétek először Istennek országát (királyi uralmát) és az Ő igazságosságát és ezek mind megadatnak néktek" (Mt 6,33). Az aggodalmaskodás pontosan azt jelenti, amit a szolga mond: "Tudom, az a szándékod, hogy cserben hagyj engem". A természeténél fogva lusta ember mindig agyafúrt: "Nem találtam kellő alkalmat"; aki pedig szellemileg lusta, az Istennel szemben agyafúrt. A lusták mindig külön utakra kanyarodnak.

Ne feledd el soha, hogy szellemi képességeinket Isten ígéretei mérik meg. Beteljesítheti Isten az Ő ígéreteit? Feleletünk attól függ, hogy vettük-e a Szent Szellemet.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Te vagy az Isten

Freda Longstaff: VIGYÁZZ, HOGYAN IMÁDKOZOL!

Kathrin Khulman: részlet „Isten mot is megteheti” c. könyvéből

Freda Longstaff gyógyulása olyan nevezetes volt, hogy az United Press International (UPI) közölte, tekintettel a csodára. Én nem találkoztam Fredával a gyógyulása előtt, mert a lábának meghosszabbodása a saját otthonában, a hálószobájában történt, nem a „csodaszolgálaton”. Ezt senki se tudja jobban elmondani, mint ő maga.

Drága Jézus, kérlek, segítsd meg Billt! Olyan nagyon szükségünk van rá, és annyi baja van! Kérlek, Jézus, nem azt kérem most, hogy gyógyíts meg engem, ha mindjárt meggyógyítod Billt! Ez volt az első igazi imádság, amit életemben imádkoztam, de már végére értünk a türelmünknek.

Bill, férjem, 1945-ben Angliában megsebesült. Ez hét évvel ezelőtt volt. Fő rádiós volt a háborúban, és egy légi bevetés során Ramsburyben megsérült a hátán. Ezt akkor nem jelentette, mert nagyon nagy hiány volt az ő szakmabeli emberekben. Állapota a háború után mind rosszabb lett. Most nagyon rossz volt. Az orvos azt

mondta, hogy semmit se tud tenni, kivéve, ha megkötözné. Gyorsan közeledett az az idő, mikor élete végéig tolószékhez lesz kötözve. Bill számára az egyedüli vigasztalásnak látszott, hogy állandóan kiropraktikai (orvos szakember „csontkovács”) kezelést kapott.

Bill nagy férfi volt, de sokszor sírt, ha járnia kellett, olyan erős fájdalmai voltak. Egyikünk se volt nagyon vallásos. Bill egy szektában nőtt fel Andersonban, Indianaban, én pedig metodista

voltam egész életemben. De nemrég kétségbeesve kutattunk valami reális dolog után a lelkiéletünkben. Szellemi éhséget éreztünk. És ez annál intenzívebb volt, mert Bill szenvedett.

Én is deformált voltam. Sokkal nyomorékabb, mint Bill. Mindkét csípőm és a gerincem születésemtől fogva elferdült. Hét éves koromban a szüleim kórházba vittek és az orvosok megoperáltak. Mindkét csípőmön korrekciót hajtottak végbe. Járni majd tud – mondták – de mindig deformált lesz. Igazuk volt. A bal csípőm az egyik oldalra csúszott, és ennek következtében a bal térdem minden lépésnél csúnyán kidobta a lábamat. Ennek dacára két gyermekem

van, bár az orvos azt mondta, hogy nem szabad lennie. Nem búsulok a saját deformáltságom miatt. Bill miatt aggódom.

Hideg, esős reggel volt. Arra ébredtem, hogy cseng a telefon. Hallottam, amint Bill az anyjához és apjához beszél. Azt akarták, hogy menjünk velük Pittsburghba. Bill lekiáltott a lépcsőn, kérdezve, akarok-e én is velük menni. Ha Audrey vigyáz a gyerekekre, mennék. – Így nagyon hamar útban voltunk Pittsburgh felé, ami 60 mérföldnyire volt. Billy szülei az egész úton nem beszéltek másról, mint Kathrin Kuhlman szolgálatáról, a „csodaszolgálatokról” Pittsburghban. A szemem sarkából Billre néztem. Megszólalt: Odamegyünk? Az apád utánam szintén eljött egy ilyen szolgálatra – mondta Bill mamája ártatlanul – és úgy gondoltuk, te is velünk kívánnál jönni.

Bill kinézett az ablakon az állandóan permetező esőre. Gyerünk, papa... kezdte, de meglöktem a könyökömmel. Már túl messzire jöttünk, hogy visszaforduljunk, és láthattam, hogy a szülei szívből kívánják, hogy velük menjünk. Keserves nap volt. Bill apja ragaszkodott hozzá, hogy azonnal a Carnegie Hallhoz menjünk. Az ajtókat még nem nyitották ki, nem is fogják délután öt előtt. Most reggel nyolc óra volt.

Apám, az Isten szerelmére, egész nap itt fogunk rostokolni? – kérdezte Bill kétségbeesetten. De apja makacsul kitartott, és nekünk nem volt mit tennünk ellene. Ha nem jöttünk volna korán, nem kapnánk ülőhelyet. Tudom, de 9 órát... kérdezte Bill. A leghosszabb várakozás volt, amit életemben átéltem. Az eső esett és mindenkinek volt esőkabátja és esernyője. De mivel én alacsonyabb voltam mindenkinél, úgy tűnt, hogy az eső az esernyőkről mind az én

hátamra csurgott, meg a nyakamba. A derekam fájt, a lábam ugyancsak. Szegény Billt sajnáltam. Egy ideig a széles, szilárd korláton ült, de hideg és nedves volt, és otthagyta, hogy kedvetlenül a falhoz támaszkodjék.

Bill apjának néhány barátja, katolikusok Warwoodból, hozzánk csatlakoztak. Mindenféléről fecsegtek, különösen sokat az esőről. Most már zúzmara esett, és én nagyon kényelmetlenül és nyomorultul éreztem magam. Délre már olyan nagy volt a tolongás, hogy alig bírtuk elviselni. Majdnem laposra nyomtak minket a bejárati kapun. Mivel elsők voltunk, előnyben lettünk volna, ha nem egy akadály előtt lettünk volna. Nagyon keservesen éreztem magam. Mikor végre megnyíltak az ajtók, a tömeg az előcsarnokba sodort minket. Nem

lehetett tétováznunk, sem visszafordulni. A tömeg tolt és lökdösött. A középső emeleten szerettünk volna ülni, de a tömeg valahogyan a jobb erkélyre sodort. Nem volt választás: vagy előre megyünk, vagy eltaposnak. Bill apja és az egyik ismerős megfogták Billt a könyökénél és a szó szoros értelmében felvitték a lépcsőn, hogy megmentsék a lökdöséstől. Fantasztikus volt.

A szolgálat néhány perccel hat előtt kezdődött. Azonnal elkezdődött az események sorozata. Nem velünk, hanem körülöttünk. Bill nem tudta levenni a szemét egy kis asszonyról, aki néhány székkel tőlünk jobbra ült, és aki erősen reszketett. Próbáltam elterelni a figyelmét, hogy hallgassa miss Kuhlmant, de valahányszor felnéztem rá, mindig azt a szegény asszonyt nézte, aki oly nagyon szeretett volna uralkodni a remegésén. Mi lehet a baja? – suttogta Bill hangosan. Nagyon hangosan, mert a környékünkön mindenki megfordult és minket néztek. Én féltem ránézni az asszonyra.

Akkor miss Kuhlman kikiáltotta, hogy valaki meggyógyult a gerincferdüléséből, és ekkor a kis asszonyka felkelt és lement.

Láttad? – suttogta Bill hangosan. Reszketett, és most meggyógyult. Nézd. Ott van, lemegy az emelvényre. Többen Billre néztek inkább, mint az asszonyra. De ő csak ott ült, és a szemei akkorák voltak, mint egy csésze. Pszt! – mondtam Billnek, és próbáltam lecsillapítani. De ő csak nézett rám és hitetlenül rázta a fejét. Nem tudom elhinni – morgott.

Az, ami mindennél nagyobb hatást tett rám, egy mondás, egy kijelentés volt, amit miss Kuhlman tett: Úgy tűnt, mintha direkt nekem mondta volna: „Semmi sem lehetetlen Istennél!” Ezzel mentem haza, és velem maradt ezután is: Semmi sem lehetetlen Istennél.

Akkoriban egy ikerlakásban laktunk Bill nővérével és annak férjével, Audreyval és Sherl Tyrree Warwoodban, West Virginiában. A következő kedden Bill és a sógora elhatározták, hogy újra elmennek Pittsburghba egy másik szolgálatra – ez prédikáló szolgálat volt. Mikor este kilenc órakor hazajöttek, Audrey és én vártuk őket. Nagyon izgatottak voltak, nem tudtak vacsorázni sem. Mindketten jegyzeteket készítettek, és a zsebük tele volt papírdarabokkal. Bill azt mondta: Drágám, ezt láttuk mind ma este. Tudom, ez a válasz a kutatásunkra. Hát ez volt a válasz. Bill és Sherl olyan izgatottak voltak a bibliai tanítás miatt, amit miss Kuhlman mondott a szolgálat alatt.

Mindaz olyan uj volt számukra, olyan meglepő, hogy mind a ketten egyszerre akartak beszélni. Szórói-szóra elismételték, amit tőle hallottak. Olyan különös volt, mert így még nem hallottuk magyarázni a Bibliát.

Ezen az éjszakán sokáig fennmaradtunk és utánanéztünk a Szentírásban annak, amit miss Kuhlman mondott a szolgálata alatt. A szívem kissé gyorsabban vert és Bill felindultabb volt, mint amilyennek valaha is láttam házasságunk ideje alatt. Isten hirtelen nagyon reális lett számunkra, és úgy éreztük, mintha jelen lenne ott a szobában. Egyikünk se tudott aludni, senki se volt álmos. Nem voltunk éhesek, nem voltunk fáradtak. Találtunk valamit, amit egész életünkben kerestünk.

Hajnali két óra volt, mikor Audrey és Sherl végül vonakodva eltávozott. Felmásztam a hálószobámba kis duplex lakásunkban a lépcsőn. Bill csak úgy tudott felmenni a lépcsőn, hogy a térdein és könyökén mászott, így hát lent aludt az ebédlőasztalnál összekuporodva. Sokszor töltötte az éjszakát egy széken ülve, párnával az ölében, meghajolva, hogy könnyítsen fájdalmán.

Felérve a hálószobámba, térdre hulltam, a nyomorék térdemre, és imádkozni kezdtem. Hirtelen valami elkezdődött ott az ágy szélén. Olyan volt, mintha valamiféle sátor ereszkedett volna le körém, és teljesen betakart volna. Teljesen el voltam zárva a külvilágtól. Úgy éreztem, mintha emelkednék. Abbahagytam az imádkozást, mert az a különös érzésem volt, hogy többé nincs rá szükségem. Nem volt szó többé, hanem emelkedni kezdtem ... fel, valami ismeretlen nagy magasságba. Lassú emelkedés volt, s mintha egy nyitott

emelőn lettem volna. Semmi mást nem éreztem, csak azt, hogy emelkedem. Akkor, mintha valamiféle csúcsra érkeztem volna, a csípőmben különös bizsergést éreztem. Aztán zajt, valami dörzsölés hangját. A csípőim csontjai voltak. Éreztem, hogy mozognak, összedörzsölődnek. Éreztem, hogy mozognak, de tehetetlen voltam ellenőrizni őket, sőt a térdeimen is mozgott az egész testem, úgy

himbálózott, mintha egy hatalmas, de nagyon szelíd erő egyensúlyba hozná. Aztán a térdeim – melyek éreztem, hogy visszatoltak a helyes állásba – odadörzsölődött a padlóhoz, míg a csípőmmel egy vonalba

került. Úgy éreztem, mintha sérült lennék, féltem megmozdulni. Tudtam, hogy meggyógyultam, de féltem kiejteni egy szót is. Könnyeim kezdtek folyni. Nem csináltam zajt, csak tovább térdeltem és sírtam. Sejtelmem sincs, meddig tartott ez a folyamat. Úgy látszott, mintha nagyon soká, pedig azt hiszem az egész néhány pillanat alatt játszódott le. Aztán végre csontjaim abbahagyták a mozgást és más érzés futott végig az egész testemen. Olyan volt, mintha az ujjamat valami elektromos hüvelybe dugtam volna, és az áram végigszaladt volna rajtam a fejem búbjától a lábam hegyéig. Éreztem, hogy a testem vibrál az áramtól. Aztán az is elenyészett. Éreztem, hogy lassan süllyedek. Éppen úgy értem le, mint ahogy felemelkedtem. Mikor leértem a padlóra, a takaró lassan eltávolodott. Kíváncsian néztem körül. Az ágy átellenében volt egy tükör. Milyen másképp néztem ki! Hangosan megszólaltam: Meggyógyultam! Meggyógyultam!

Bill – kiáltottam. Azonnal fel kell jönnöd ide! – Hallottam, amint felkel. Mi az, Freda? – mormogott. Nem tudom elmondani – csaknem sírtam. De kérlek, siess! Hallottam, amint mászik felfelé a lépcsőn.

Tudtam, mennyire kínos és nehéz ez neki. Végre felért és hallottam, amint nyög, mikor feláll. Az ajtóhoz jött és bekopogott. Mi az, Freda? Nincs valami bajod? Remegett a hangom, míg felnéztem térdelő helyzetemből. Bill ott állt az ajtóban. Bill meggyógyultam! Megpróbált felém jönni, de mintha megállította volna valami láthatatlan erő. Megint felém próbált jönni, de visszaesett az ajtóba.

Bill, kérlek, hívd Audreyt és Sherlt. Valami történt velem. Meggyógyultam.

Bill kihátrált az ajtón és hallottam, amint oly gyorsan, ahogy csak tudott, a gyerekek szobáján keresztül a szomszédos emeletre rohant a Tylerék lakásához. Verte az ajtót. Freda azt mondja, meggyógyult. Mind gyertek ide, amilyen gyorsan csak tudtok. Bill húzta a karomat, hogy segítsen felkelni a térdemről. Nem, Bill, félek felállni. De tudom, hogy Isten megérintett engem. Éreztem. Audrey már pizsamában volt, de térdre esett az ágyam mellett. Pillanatok múlva Sherl térdelt mellettünk, aztán Bill, nyögve kínjában, ügyetlenül térdelt mellém. Egyikünk se volt keresztyén, de mind megpróbáltunk

imádkozni valahogyan. Emlékszem Audrey imájára: Drága Istenem, kérlek, bocsásd meg a bűneimet. Én pedig ezt gondoltam: Igen, én is ezt akartam mondani. Így is tettem, és míg ezt tettem, éreztem, hogy az elektromos áram újra végigszalad rajtam. Felelt az imádságomra – gondoltam. Meg vagyok váltva. De nem tudtam, hogy mondjam meg ezt és mit kell tennem.

Bill feltornászta magát a lábaira és próbált engem is felhúzni. Végül képes voltam lábra állni úgy, hogy magam alá húztam a lábaimat és lassan felálltam. Végigjártattam kezemet a csípőm mentén és le a lábaimon, ahol percekkel azelőtt a szörnyű torzulások voltak. A vonalaim teljesen normálisak voltak. Az ajtó felé kezdtem menni, és még mielőtt tudatára ébredtem volna, már futni kezdtem. Le a lépcsőn, a kapu felé, a nappali szobába, keresztül a konyhán, vissza az ebédlőbe, ahol Bill párnája és takarója még mindig az asztalon volt; futottam ... nevettem és futottam.

Hallottam, amint Bill és azután Sherl telefonálnak. Nemsokára kopogtak az utcai ajtón és bejöttek a szüleim, majd Bill szülei, aztán Sherlé. Mind csatlakoztak ahhoz a különös örömhöz, amivel én ide-oda futkostam a házban, mint egy divatmodell egy csodálkozó családi társaság előtt. És éjfél után három órakor megtartottuk Warwoodban a pizsama-partyt.

A következő héten Bill és Sherl újra elmentek Pittsburghba. Semmi se tarthatta volna őket vissza. Mikor visszatértek Warwoodba, ima-összejövetelt tartottunk Audrey nappalijában éjfélkor.

Bill elkeseredett lett. Isten láthatólag meggyógyított engem, aki nem is kértem azt. Most Bill is szeretett volna meggyógyúlni. Még sohase láttam őt ilyennek, mint ezen az éjszakán. Valósággal harcolt Istennel,

hogy tegyen valamit. Bár én semmit se tudtam az imádkozásról, megborzongtam, mikor rákerült a sor, hogy imádkozzék. Nem mondott köszönetet Istennek, mint mi mindannyian. Majdnem kiabált vele: Isten, miért van az, hogy itt mindenki tudja, hogy Te és én nem ismerjük egymást. Te meggyógyítottad Fredát – miért nem gyógyítottál meg engem? Meg kell, hogy mutasd magad nekem! – Csaknem sikoltozott. Hirtelen, mintha egy óriás láthatatlan keze felkapta volna őt, a szó szoros értelmében az ajtófélfához vágta. Bill

majdnem kétszáz font súlyú volt abban az időben, de az az erő könnyedén lökte keresztül a szobán. Úgy feküdt ott, szinte élettelenül, odakenve az ajtóhoz.

Emlékszem, én sikoltoztam, Audrey pedig tágra nyílt szemekkel meredt rá nagy rémületében. Csak annyit tudtunk, hogy hallottuk Bill szörnyű imádságát, utána pedig átrepült a szobán, neki a falnak olyan erősen, hogy összetörhetett volna.

Sherl hirtelen így szólt: talán azért, mert nem evett. Ezért nem tud felállni. Nagyon jól tudtam, hogy az étel hiánya nem okozta Bill átrepülését a szobán. De azt gondoltam, hogy talán jó ötlet valami ételt belediktálni. Így mindhárman megkíséreltük őt lábra állítani. De túlságosan nehéz volt. Mozdítani sem tudtuk. A teste élettelennek látszott, nem mozdult. Megijedtünk és én könyörögni kezdtem neki, hogy keljen fel: kérlek, Bill, próbáld meg. Ajkai megmozdultak és azt mormogta: nem tudok megmozdulni. Tehetetlen vagyok. Amíg mi elszaladtunk, hogy valami fagyos szalonnát és tojást hozzunk neki, láttam, hogy Bill egyszerre felegyenesedik a székben, és akkor mintha egy óriás keze tenné, megragadta a hátát, átvonszolta a konyhán, majd a hűtőszekrényhez lökte. Hitetlenül álltunk ott. Akkor elkezdett halkan, szelíden imádkozni, és elkezdte dicsérni az Urat, áldani Jézust, és köszönetet mondott Neki jóságáért. A bűnbánati imádságot mondta el. Úgy kérte a bocsánatot, mint ahogy egy kis gyermek bocsánatért könyörög a szülőjéhez.

Lehajoltam meggörbült testéhez. És biztos vagyok benne, hogy hallottam, amint a csontjai ropognak a hátában. Tudtam, hogy Bill meg fog gyógyulni. Percek múlva lábra állt, egyik kezével a hűtőszekrényhez támaszkodva. Egyenesen állt a konyha közepén és

lassan elmosolyodott. Juj! – mondta kissé megrázva a fejét. Akár mi volt, megerősítette a hátamat. A fájdalom elmúlt. Nézzétek! Ezzel elkezdett hajlongani, tekergette magát, megérintette az ujjhegyével a padlót. Ezen az éjjelen, hónapok óta először, ki tudott nyújtózkodni az ágyán, és fájdalom nélkül aludt.

A többi már magától ment. Egy ismerősünk értesítette az újságot. A riporterek kijöttek, lefényképeztek minket és az újság első oldalán közölték. Az United Press szintén felvette és mindenüvé megtáviratozták. A szívünk annyira megtelt örömmel és hálával, hogy azt mondtuk, követni fogjuk Isten vezetését mindenhová, ahová csak kívánja, mindenben feltételek nélkül engedelmeskedünk Neki. Billnek lelkészi végzettsége volt, és megkérték, hogy legyen egy kis egyház pásztora. Elfogadtuk, és azóta mindig így szolgál.

Az orvosom intett, hogy ne legyen több gyermekem. Az ön csípője és medencéje nem bírná el – mondta. De egy év múlva kislányom született. Nem volt semmi komplikáció. Azután Isten még megengedte, hogy hét évvel később fiúikreknek adjak életet. Mikor előbbi orvosom megtudta, összecsapta a kezét és azt mondta:

Fizikailag lehetetlen! – Bill és én nevettünk. Mi jobban tudtuk.

Atyák, fiak és az új nemzedék 2. rész

Fiak szolgaságban

Hivők között sokan vannak ma fiak, akik örökösként élhetnének, de szolgaságban vannak. A lukács 15.13 szerint ahogy a tékozló fiú a megszerzett örökséggel „kivándorolt távoli vidékre”, úgy látjuk ma, hogy Magyarországon a fiak, az új nemzedék tömegével vonul ilyen távoli vidékekre szerencsét próbálni, illetve a jobb élet reményében. Nagyon sokan kerülnek aztán egy szolgaságba, a munka taposómalmába, sokukat kihasználnak, jövevényként élnek, mások szolgáivá válva. Van, akinek sikerül, de sok mindenkinek nem.

Ez a generáció ma az öröksége földjét hagyja el, és hogyha nem Isten szól hozzájuk, hogy menjenek, akkor nem biztos, hogy áldott lesz ez a messze földre való utazásuk.

Isten őket ezen a földön helyezte el, itt van a küldetésük, itt kellene kamatoztatni a talentumaikat, hogyha ezen a földön Istennel maradnának, akkor be tudnák tölteni a küldetésüket. Mert Isten teremtményeiként mindenki akkor és ott fog kiteljesedni és a küldetését betölteni,ott lesz boldog, ahol Isten megálmodta őt, és hogyha ott van, ahol Isten látni akarja.

Isten népének az öröksége azon a helyen fog kiteljesedni, amelyet Isten eltervezett a számára.

Így a benned lévő küldetés csak ott fog kibontakozni, hogyha ott vagy, ahol az Atya látni akar, hogyha ott maradsz az Atyai házban.

Mondom nektek: az örökségetek az Atya házában maradva fog kiteljesedni, az onnan való kiugrás, elmenekülés, kijövetel az elhívás kockáztatását veszélyezteti.

Fizikailag is az örökséget birtokba venni és azt megtartani akár külföldön, akár itthon maradva csak akkor tudjuk, hogyha ott maradunk az Atya házában.

Isten ma azt mondja sok fiatalnak: maradj az Atya házában fiúként, ne add el magad szolgaságba, ne kívánd a Fáraó taposómalmát, és ne menj bele Babilon mókuskerekének semmilyen formájába.

Azonban szolgaságban vannak azok a fiak is, akik a vezetőt vagy a pásztort vagy az egyházukat szolgálják és nem Istent. Ki akar hozni Isten ebből a gondolkozásból minden gyermekét.

Más fiak pedig szintén szolgaságban vannak az egyház falain belül is, és nem jutnak hozzá ahhoz az örökséghez, amit Isten elkészített már a számukra az anyagiakban, a házastárs, a munka, a szolgálat területén.

Fiak, akik az egyházban nem tudtak természetfeletti módon megszabadulni a függőségeikből, mások menekülőben vannak Isten elől, pedig nem Tőle kellene elfordulniuk.

Fiak küszködnek különböző kívánságok legyőzésével, mert a szabadságukat nem tudták megszerezni teljesen és végérvényesen.

Fiak szenvednek kisebbrendűség érzésben, bizonyítási kényszertől, önbizalomhiánnyal, mert az Atyai ház pusztán az egyházat jelenti számukra és nem magát a mennyei Atyát.

Azt látom, hogy a szolgaságban levő fiaknál az intézményes egyház olyan számukra, mint egy esernyő, amelynek a rejtekében élnek, de amely egy záróréteget képez, egy plafont a menny és közöttük, elzárja a mennyet számukra, elzárja az Atyai házat és annak áldásait.

Mondom nektek: „Minthogy pedig fiak vagytok, Isten elküldte szívünkbe Fiának szellemét, aki így kiált: „Abba! Atya!” Így hát nem vagy többé rabszolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Istenen át örökös is.” Galata 4:6,7 (Csia f.)

Róma 8:5: „A testhez igazodók ugyanis a test dolgain jártatják eszüket, de a szellemhez igazodók a szellem dolgain.”

Galata 4:30,31  Galata 5:1  (Csia ford.): „Vesd ki a rabszolgálót és annak fiát, mert rabszolgálónak fia nem fog szabadnak fiával együtt örökrészt kapni.”

Azért hát testvéreim, nem a rabszolgálónak, hanem a szabadnak gyermekei vagyunk.”

 „Szabad életre szabadított meg titeket a Krisztus, álljatok meg hát ebben, és ne tűrjétek magatokon újra a rabszolgaság igáját.”

http://judaoroszlanja.gportal.hu/gindex.php?pg=35616698

Pásztor Anita: A Hálaadás Ajtókat Nyit A További Áldásokhoz.

Készítette: Zoltan Berki

Egy közülök mikor látta hogy meggyógyult, visszatért, dicsőítvén az Istent nagy szóval, és arccal leborult az Ő lábainál hálákat adván néki, és az Samáriabeli volt. Felelvén pedig Jézus monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? A kilence pedig hol van? Nem találtattak, akik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek csak ez az idegen? És monda néki kelj föl, és menj el a te hited megtartott téged (Lukács 17:15-19).

Kifizetődő a Szellem jeleit megérteni! Az Úr Jézus azon a bizonyos napon összefutott tíz leprással akik kérlelték Őt, hogy könyörüljön meg rajtuk. Válaszként azt mondta nekik, ”…Menjetek mutassátok meg magatokat a papoknak. És amint ők megtették ezt, tisztának találtatának…” (Lukács 17:14). Megjegyzendő, hogy Jézus nem mondta a leprásoknak „meggyógyultatok”. Ő csupán utasította őket, és ők engedelmeskedtek a Szónak. Amint ők mentek, megtisztultak!

Az egyik leprás, aki felfogta, hogy ő meggyógyult visszatért, hogy dicsőséget adjon az Istennek és az Úr megkérdezte mondván, „Nem tízen tisztulának–é meg? Hol van hát a kilenc? Nem találtattak akik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen? És monda néki kelj föl menj el a te hited megtartott téged.” (Lukács 17:17-19).

Az által, hogy hálát adsz Istennek, te többet kapsz mint csupán gyógyulás, te a teljességet kapod!

Némelyek nem veszik észre a természet feletti dolgokat amit az Isten tesz értük, és ezért elsiklanak a fölött, hogy megköszönjék Néki. Emlékezz meg, nekik nem kellett látványosnak lenniük, hogy természetfelettiek legyenek. A képesség, hogy elismerd az Ő áldásait az életedbe, és dicsőítsd Őt annak eredményeként hogy elvisz téged a meggyógyult helyzetből a teljesen egészséges állapotba.

Amint a szövegből is kitűnik a Samaritánus, aki visszatért, hogy hálát adjon sokkal többet kapott mint gyógyulást, ő teljesen helyre állíttatot. Mindent amit a leprássága miatt elveszített vissza kapta. Ez különösen jelentős, mert a leprásság felemészti az áldozatának végtagjait és hegeket hoz létre azokon. A tény, hogy valaki meggyógyult, még nem azt jelenti, hogy az ő érintett testrésze visszaadatott.

De a hálás Samaritánus többre állította be magát azáltal, hogy visszatért, hogy hálát adjon az Úrnak.

Hálát adván Istennek, ajtót nyitsz ki még több csodára és áldásra az életedben.

Ima

Drága Atyám, a szívem telve van köszönettel és hálával a Te Igéd és a Szellemed hatása miatt az életemre. Köszönöm a Te kegyelmed és a Te szerető kedvességed, és a azt a csodálatos kiváltságot, hogy a nevedről neveztetem. Imádlak Téged és magasztallak a mai napon, a Jézus nevében. Ámen.

TOVÁBBI TANULMÁNYOK: Zsoltárok 69:30; Jónás 2:9

1 éves biblia olvasási terv: Lukács evangéliuma 12:1-21;

Bírák könyve 7-8

2 éves biblia olvasási terv: Máté evangéliuma 28:11-20;

3 Mózes könyve 9

Folk Iván: Mi az Egyház?

Azt a címet adtuk ennek a sorozatnak, hogy mi az Egyház? Mindjárt szeretnélek biztosítani benneteket, hogy az „Egyház nem egy ház”. Ezt a mondást nem én találtam ki, hanem egy humorista, de teljesen igaza van. Azért érdekes ez, mert több nyelvben az egyházra használt szó házzal függ össze. Magyarul is az Egyház: ház. Viszont az eredeti kifejezésnek, amit a Biblia használ, abszolút semmi köze semmilyen épülethez.

Hogyha megnézzük a Máté evangéliuma 16.fejezetét ezt olvassuk a 13-as verstől: Amikor Jézus Cézárea Filippi területére ért, megkérdezte tanítványait: "Kinek mondják az emberek az Emberfiát?" Ők így válaszoltak: "Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának."  Erre megkérdezte tőlük: "Hát ti kinek mondotok engem?" Simon Péter megszólalt, és így felelt: "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia."  Jézus így válaszolt neki: "Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám.  Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta.

Ez az első igehely ahol a Károli Biblia használja az „egyház” kifejezést.

Az eredeti szó ezen a helyen az „eklézsia”, ami azt jelenti, hogy „akiket kihívtak”. Ennek van egy héber megfelelője is a „kahal”, ami az „összegyülekezést” jelenti. Tehát ez egy semleges szó eredetileg a köznyelvben, nincsen vallási tartalma, hanem egyszerűen összegyülekezést jelent. Abban a korban, mikor Názáreti Jézus megemlíti ezt a szót, akkor az emberek a „népgyűlést” értették ezalatt.

Mi volt ez a népgyűlés?

Néhány dolog érdekes lehet. Az egyik az, hogy a görög népgyűlésnek minden szabad polgár tagja lehetett, tehát ez egy elég nagy létszámú csoport volt eredetileg. Aztán persze változott a történelem során a népgyűlés, és sajnos elég hamar korrumpálódott, és mindenféle torzulásokon ment keresztül, például volt, hogy megvásárolták a szavazati jogokat.

Jézus Eklézsiája hatalmi testület, ami döntéseket hoz, és meg is valósítja a Király tervét.

.Mivel a római korban mondta ki Jézus ezt a szót érdekes, hogy a római népgyűlés mit jelentett. A király, majd később valamilyen magisztrátus hívására gyűltek össze. Önálló törvénykezdeményező joguk nem volt, csak a magisztrátusok által előterjesztett ügyekben dönthettek. Igazából arról döntöttek, hogy a fentről jövő törvényeket hogyan hajtják végre, és ennek megfelelően választottak embereket. Azért érdekes ennek a háttere, mert megtudhatjuk, mit értettek ezen a szón a tanítványok, amikor Jézus ezt kimondta. Ugyanis Jézus ezt mondta: Testvéreim ismeritek, hogy hogyan működik az eklézsia, azaz hogyan működik a népgyűlés, és én – mondta a Názáreti Jézus – most megalapítom az én eklézsiámat, az én népgyűlésemet. Nyilván az emberek gondolkodtak, hogy most azt jelenti ez, hogy a római birodalom által működtetett formációt kiszorítja a jézusi eklézsia?

Így szól a 18-as vers: "Én pedig ezt mondom nektek te Péter (vagyis Petros) vagy (nagyon fontos a szó: Petros annyit jelent, hogy egy kődarab, tehát te Péter vagy (egy kődarab vagy)) és én ezen a kősziklán (a használt kifejezés a Petra, amit egy óriási kőmasszívumhoz tudnék hasonlítani, mint Gibraltár, vagyis egy óriási kősziklára (petrára)) építem fel az egyházamat."

Mi az a petra? Nyilvánvalóan nem azt mondja Jézus, hogy Péterre építi fel egyházát.  Gondoljatok bele, veszünk egy kis kődarabot,  és erre egy óriási, gigantikus valamit felépítünk. Én nem tenném. A Biblia arra tanít bennünket, hogy kősziklára /Petra/ építkezzünk, és ami tényleg a kősziklára lett felépítve az megáll, ha jönnek a viharok, a szelek, az árvíz.

Valójában azért nagyon lényeges, hogy Péter kijelenti, hogy „Te vagy a Krisztus az élő Isten Fia”.  Jézus azt mondja, hogy ő erre a kijelentésre fogja felépíteni az eklézsiát. Ez az alapja az egész eklézsiának. Természetesen a Biblia alapján mondhatjuk, hogy Jézus a Kőszikla, de Jézus egy azzal a kijelentéssel is, hogy ő Isten Fia. Tehát szó sincs arról, hogy Péterre szeretett volna az Úr építkezni. Ez azért érdekes, mert ezt mondja utána Jézus, hogy: felépítem a kősziklára az én eklézsiámat és a pokol kapui (hádész - ez a görög megfelelője), az alvilágnak a sötétsége sem fog diadalmaskodni rajta.

Ez mindjárt meg is mutatja a Názáreti Jézus eklézsiájának pozícióját. Ugyanis ennek az eklézsiának nem politikai hatalomra törés a célja, nem az a célja, hogy szembemenjen a politikai erőkkel, ennél egy sokkal szélesebb és sokkal hatalmasabb célja van: a pokol erőivel van dolga. Azt mondja az Úr, hogy amit ő felépít a Kősziklán, azon nem fog győzelmet aratni a Sátán ereje.

Jézus ezután még mond egy érdekes kifejezést, amit sokan félreértettek a történelemben, ezt mondja Péternek: Neked adom a mennyek országának a kulcsait. Tudjátok mit jelent ez? Azt jelenti, hogy Jézus az ember kezébe adja azt, hogy hogyan lehet bejutni a mennybe. Tudomására hozza Péternek, Jakabnak, Jánosnak, a tanítványoknak és neked azt, hogy hogyan lehet bejutni a mennybe. Hogyan lehet odajutni, mi a kulcs a mennybe? Mi az egyházban azért vagyunk itt, hogy elmondjuk az embereknek, hogyan lehet bejutni a mennybe, hogyan lehet bekerülni Isten jelenlétébe. Ezt jelenti a kulcs. Aztán jön a következő mondat: ” Amit megkötsz a földön kötve lesz a mennyben is, és amit feloldasz a földön, oldva lesz a mennyben is.”-mondja Jézus.

Az egyház abban a pillanatban, mikor nem Jézus tervét és törvényeit hajtja végre célt téveszt.

Hát ez vajon arról szól, hogy teljhatalmam van, oldok, kötök, amit csak akarok…? A Biblia nem ezt mondja itt. Az eredeti szöveg /befejezett/ igeideje szerint így szól: „amit megkötsz ezen a földön, az már meg van kötve a mennyben is. Amit feloldasz ezen a földön, az már fel van oldva a mennyben is.” Úgyis mondhatnám, hogy te olyan ember vagy itt a földön, akinek az a dolga, hogy a mennyben megkötött, és a mennyben feloldott dolgokat behozd ebbe a látható világba, reprezentáld, képviseld, kimond, megvalósítsd. Semmiféle olyan hatalmat nem adott Jézus Péternek, hogy ő önhatalmúlag eldönthette volna azt, hogy mit old fel és mit nem. A mennyből származott a felhatalmazása, ahogy az eklézsiának is a királytól származik a felhatalmazása. Ki a király? A Názáreti Jézus. Az egyház abban a pillanatban, mikor nem Jézus tervét és törvényeit hajtja végre célt téveszt. Ez nagyon égető kérdés ebben a korszakban, amelyben élünk, mert rengeteg céltévesztéssel találkozunk az Egyházban. Isten szeretné ezeket helyretenni.

Ugyanitt a Máté evangéliuma 10-es fejezetben többes számban is megismétli ezt az igét Jézus, ezt mondja a 18-as vers 18-ik fejezetben:

Itt is ugyanazt az igeidőt használja: "tehát amit megköttök a földön a mennyben az már meg van kötve."

Most gondoljunk egy esküvőre. Két ember összeházasodik - ez az embernek a döntése, hogy csodálatos szép menyasszonyát magához ölelve elveszi feleségül, de az igazi áldás az, hogyha a mennyben is megvan ez a kötés. Igaz? Ha a mennyben valamilyen oknál fogva nincs meg a kötés, akkor labilissá válik a dolog, nem működik. Lehet azt mondani, hogy a gyülekezet előtti esküvő nem lényeges, és nem számít, meg ez egy formaság, papír, de én azt mondom, hogy például az esküvőben a mennyei kötés a leglényegesebb. Így van ez minden másban is, amit cselekszünk itt a földön.

Mint eklézsia a mennyei törvény behozása a látható világba, és annak végrehajtása a lényeg.  Valójában azt mondta Jézus, hogy alapít egy hatalmi testületet, - mert az eklézsia egy hatalmi testület volt. - Tehát alapít egy hatalmi testületet, de ez a hatalmi testület nem földi intézmény. Emlékeztek mikor Pilátus előtt volt a názáreti Jézus és Pilátus próbált dolgokat belőle kiszedni? Ott a Názáreti Jézus azt mondta, hogy:"Az én országom nem ebből a világból van." Ugyanígy Jézus népgyűlése, az eklézsiája nem ebből a világból van. Az egyháznak a legnagyobb tragédiája az volt, amikor Nagy Konstantin által a politika összefonódott az eklézsiával. Ettől kezdve nem volt megállás. Ma is nyögi az egész világ ennek a következményeit, Magyarországot is beleértve. A Jézus által megalapított eklézsia nem a világ hatalmi testülete, és nem világi törvényeket követ, nem világi szabályok szerint cselekszik és dönt, és valósít meg bármit is.

http://www.gutitunde.eoldal.hu/ -ról

http://szerko.com/index.php/uezenetek/1201-mi-az-egyhaz

Élj természetfölötti módon

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

És monda az Úr Mózesnek: Mit kiáltasz hozzám?... Te pedig emeld fel a te pálcádat és nyújtsd ki kezedet a tengerre és válaszd azt kétfelé, hogy Izrael fiai szárazon menjenek át a tenger közepén. (2Mózes 14,15-16)

Ha sokat vagy Isten társaságában, nem telik el sok idő, és olyan dolgokra kezdesz vágyakozni, amelyek a világ számára természetfölöttinek tűnnek. Betegekre akarod tenni a kezedet, hogy meggyógyuljanak. Ki akarod űzni a démonokat. Problémahegyeket akarsz a tengerbe vetni.
Mi több, meg is tudod tenni, ha akarod!
Hogyan? Nem úgy, hogy hirtelen nekiugrasz, és természetfeletti dolgokat „próbálsz” tenni, hanem úgy, hogy engedelmeskedsz Istennek – egyszerre egy lépést megtéve. Vagyis megteszed azokat a dolgokat, amelyekhez már erőt kaptál Tőle.
Így történt Mózessel is. Nem volt ereje ahhoz, hogy kettéválassza a Vörös-tengert. De ahhoz volt ereje, hogy kinyújtsa a pálcáját fölötte. És amikor megtette az Úr parancsának engedelmeskedve, a Szent Szellem elvégezte a többit.
Ugyanígy lesz veled is. Amikor megteszed a te részedet, a Szent Szellem megteszi az Övét, és természetfeletti dolgok fognak körülötted történni.
Mi a te részed? Táplálkozz az Igével. Imádkozz Szellemben. Figyelj arra, amit Isten Szelleme mond neked. Ahogy megteszed azokat a dolgokat, amelyekre indít, és Tőle veszel vezetést, úgy olyan természetesen fogsz áradni a természetfölöttiben, mint ahogy a madár siklik a levegőben.
Nem fogsz küszködni, erőlködni és próbálkozni, hogy „szétválaszd a tengert”. Egyszerűen megbízol az Úrban, kinyújtod a pálcádat… és látni fogod a csodákat kibontakozni.
Igei olvasmány: 2Mózes 14

Kenneth Copeland