2013. április 2.

Ige: Az Evangélium üzenete


Lukács a „szeretett orvos” mindennek utánajárt, és hogy miért, arról így számol be:

 „Hogy megtudhasd [megismerd, és megértsed] azoknak a dolgoknak [igéknek (logoszoknak) igazságát] bizonyosságát, [és hogy meggyőződjél róla és megtudd a kétségtelen valóságot, mennyire megbízhatók azok a tanok, és magad is megdönthetetlen bizonyosságot szerezhess] amelyekre taníttattál” (Luk. 1,4)


Vagyis az Evangélium bizonyságtétele, amik: „…azért írattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében(Ján. 20,31)

Feltámadt Jézusomnak szolgálok



Hálaadás


„Hálát adunk azért a reménységért is, amely készen van számotokra a mennyekben” (Kol. 1,5)


A Józan Ész halálára (Írta: Orosz Endre)


Nyugodjék békében!

Ma egy szeretett barátunk elvesztését siratjuk: Józan Ész, aki sok
éven át volt közöttünk.

Senki sem tudja biztosan, hány éves volt, mivel születési adatai már
régen elvesztek a bürokrácia útvesztőiben.

Emlékezni fogunk rá, mert olyan értékes leckéket adott nekünk, mint
"dolgozni kell, hogy tető legyen a fejünk felett"
és "mindennap kell olvasni egy keveset"; hogy tudjuk, miért lel
aranyat, aki korán kel, és hogy felismerjük olyan mondatok
érvényességét, mint "az élet nem mindig igazságos" és "lehet, hogy én
vagyok a hibás".

Józan Ész egyszerű és hatásos parancsok ("addig nyújtózkodj, ameddig a
takaród ér") és megbízható szülői stratégiák ("nem a gyerek, hanem a
felnőtt dirigál") szerint élt.

Egészsége akkor kezdett gyorsan romlani, amikor fura szabályokat
kezdtek alkalmazni: jelentéseket egy hatéves kisfiúról, akit szexuális
zaklatással vádoltak, mert megpuszilta egy osztálytársát; kamaszokról,
akiknek iskolát kellett változtatniuk, mert feljelentették drogot
áruló társukat, és a fegyelmezetlen diákját megdorgáló tanítónő
elbocsátása csak rontott az állapotán.

Józan Ész akkor kezdett háttérbe szorulni, amikor szülők csak azért
támadtak a tanárokra, mert azok végezték el azt a munkát,  amelyben a
szülők csődöt mondtak: fegyelmezetlen gyermekeik fegyelmezését.

Még tovább hanyatlott, amikor az iskoláknak szülői engedélyt kellett
beszerezniük ahhoz, hogy beadjanak egy aszpirint, bekenjenek egy
gyereket naptejjel, de tilos volt tájékoztatniuk a szülőket, ha egy
diák drogozott, egy  diáklány teherbe esett, (pláne ha abortuszt akart
csináltatni).

Józan Észnek elment a kedve az élettől, amikor a tízparancsolat
nevetség tárgyává vált, némely "egyház" üzletté aljasult, és amikor a
bűnözők kezdtek különb elbánásban részesülni, mint áldozataik.

Józan Ész számára kemény csapás volt arról értesülni, hogy az ember
már nem védheti meg magát egy tolvajtól a saját házában, ellenben a
tolvaj beperelheti őt, ha kezet emel rá, és ha egy rendőr megöl egy
bűnözőt, (még akkor is, ha ez utóbbinál fegyver volt,) azonnal eljárás
indul ellene aránytalan védekezés miatt.

Józan Ész halálát megelőzte szüleié: az Igazságé és a Bizalomé, a
feleségéé: a Bölcsességé, a lányaiké: a Felelősségé és a
Törvényességé, a fiuké: az Ésszerűségé.

De élnek szörnyű mostohatestvérei: Hívják az ügyvédemet, Nem én
voltam, Ne szólj bele, és a Társadalom áldozata vagyok.

Nem vagyunk sokan a temetésén, mivel nagyon kevesen fogták fel, hogy elment.


Bob Gass: Komolyan mondod? (1)


„…legyen a ti igenetek igen és a ti nemetek nem…” (Jakab 5:12)

Emlékszel még arra, amikor az emberek ugyanazt mondták, mint amit értettek alatta? Lehet, hogy nem tetszett a dolog, de legalább értetted, amit mondtak, és tudtad, hogy komolyan gondolják. A „sirály” szó egy halászmadárra vonatkozó főnév volt, nem pedig a „király jó”-t jelentő melléknév. És ha azt mondtad volna: „rettentő jó”, akkor megkérdezték volna, hogy akkor most melyik a kettő közül? Úgy tűnik, mintha az egyenes beszéd éppúgy kihalóban lenne, mint a lovas kocsi.

A Biblia azt mondja: „Legyen a ti igenetek igen és a ti nemetek nem”.

Más szóval: mondd komolyan, amit mondasz, és azt mondd, amit tényleg értesz alatta! Ha nem így teszel, az árt a kapcsolataidnak. Sokszor kerüljük azt, hogy nemet mondjunk, vagy igent mondunk akkor is, amikor igazából nem akarunk, azért, mert félünk az elutasítástól.

És mi az eredmény?

1) Az életünk tele van stresszel, haraggal és nehezteléssel, mert úgy érezzük, hogy mások rosszul bántak velünk.

2) Az életünk a double-bind [kettős kötés – pszichológia] klasszikus példájává válik, ahol bármerre is lépünk, mindig úgy érezzük, hogy csapdába estünk: „Ha nemet mondok, haragudni fogsz rám; ha nem mondok nemet, én fogok haragudni magamra és rád is!” Így benne ragadunk a saját csapdánkban.

3) A másik ember soha nem fogja megtudni, hogyan érzünk valójában, és nem fogja megérteni, miért viselkedünk úgy, ahogy. Ha nem mondod el, mit érzel, soha nem fogod azt kapni másoktól, amire szükséged van. Az emberek nem változnak, amíg nem te változtatsz azon, hogyan viselkedsz velük.

4) Ha a félelem elkerülését választod, az tesz valóban áldozattá, nem pedig más emberek szavai vagy tettei.

5) Magad is a probléma részévé válsz, ha másoknak adod át a saját irányításodra és határaid felállítására Istentől kapott lehetőséget. Tehát kezdd el azt mondani, amit gondolsz, legyen az akár igen, akár nem!


Imádság


Uram, és Istenem!
Látod, tanulgatom, hogy a békesség Te vagy, Jézusom.
Jelenlétedre Szent Szellemed megtanít, tudom, hogy ez a lelki béke
kísérjen minden utamon.

Ámen (Hajdú Zoltán Levente)

Stanley: A nap gondolata


A pünkösd nem végállomás, hanem kiindulási pont. 


Amikor a Szent Szellem megérint…


Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak? (ApCsel 2:37)

Az első pünkösd alkalmával a Szent Szellemmel megtelt Péter prédikálni kezdett egy több ezres tömeg előtt. De a Szent Szellem nemcsak az igét hirdető Péterben munkálkodott, hanem a hallgatóságban is. Ugyanis ezt olvassuk: Amikor ezt hallották,mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak? Tehát nem arról van szó, hogy elment a hallgatóság szíve és füle mellett, ami elhangzott, hanem megérintette őket. Magukra vették a Péter igehirdetésének üzenetét.

Testvérem! Amikor téged szíven talál, megérint, benned megindít valamit egy Ige, vagy egy igehirdetés, akkor az az Isten Szelleme által történik. Amikor azt érzed, és megfogalmazod – kimondva vagy éppen kimondatlanul – hogy ez nekem szólt, akkor Isten Szentl Szelleme megtalálta az utat a szívedhez.

Itt vannak ezek az internet segítsége által sokakhoz eljutó igemagyarázatok: van ennek értelme? Néhányszor voltam már mélyponton ezzel kapcsolatban, és megkérdőjeleztem e szolgálat értelmét, szükségét. De olyankor egy-egy bizonyságtétel, mely valamilyen visszajelzés formájában érkezett, megértette velem, hogy Isten Szelleme munkálkodik és áldást ad arra, ami Tőle van.

Kívánom, hogy naponta engedjük, hogy az Úr megszólítson Igéje és Szelleme által!


Ki olyan,mint Ő

Hosszan tűr az Úr miérettünk!


„Türelmes az ÚR, de nagy a hatalma; Förgetegben és forgószélben visz az útja, felhő a lépteinek pora” (Náh. 1,3)


Pásztor Chris: Krisztus” Egy Hely Az Istenben


Készítette: József Balogh

Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden. (2 Korintus 5:17)

Az hogy keresztény légy azt jelenti, hogy Krisztushoz jöttél. Krisztus egy személy, Jézusra utal, mert Jézus a Krisztus.

De Krisztus egy hely is, Istenben egy hely. A nyitó vers azt mondja „ha bárki Krisztusban van, új teremtés az”.

Amikor újjá születtél egy olyan helyre jutottál, aminek neve „Krisztus”. Nos amikor azt mondod, Krisztusban vagyok, azt jelenti, Krisztusban élsz, Krisztus a te lakcímed. Az életed színhelye ahol ma élsz, ott nincs sötétség, mint az (1János 1:5-be) azaz nincs bűn, betegség, kórok, bukás, szegénység, legyőzöttség,
gyengeség, még a halálnak sem lehet uralma rajtad.

Hanem inkább mindez meg van Krisztusban: dicsőséges élet egészségben, örömben, sikerben, erőben, bővölködésben, és kiválóságban. Krisztusban adatott neked Isteni tekintély hogy uralkodj a földön, a sátán és a sötétség hordája felett.
Efézus 2:6 azt mondja felültettettünk mennyei helyekre „Krisztusban..” „Felül minden fejedelemségen, erőn és hatalmasságon, uraság és minden név fölé mely neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendőben is”. (Efézus 1:21)

A János 14:2-3-ban Jézus azt mondja „Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek”.

Jézus nem a mennyre hivatkozott azzal mikor azt mondta „Elmegyek, hogy helyet készítsek a számodra”. Neki nincs arra szüksége, hogy a mennyet felkészítse a számunkra, a menny már fel van készítve. A
hely, amit készít a számunkra úgy hívatik Krisztus, a mi helyünket az Atya jobbján, ahol mi most ülünk, Ő vele a mennyei birodalomba, felette minden vereségnek, bukásnak és a sötétségnek minden negatív munkájától távol. A dicsőség és uralkodás helyén.

Ez a hely szintén Sionnak is neveztetik,az élő Istennek városa: „De ők
Sión hegyén élnek,az élő Isten város ában,a Mennyei Jeruzsálembe,
megszámlálhatatlan angyali seregek között, az első szülöttek gyülekezetében...”
(Zsidó 12:22-23).

Mi a neve az első szülöttnek? Krisztus.
Mi egy olyan helyre érkeztünk minek neve „Krisztus”ott vagyunk mi most. A
természetes ember nem láthatja ezt a helyet, de mi itt élünk. A Biblia
elmondja, hogy mikor Jézus feltámadt a halálból, „Ő az Isten jobbjára ült...” Isten jobbja (Zsidó 10:12, 1 Péter 3:22, Kolossé 3:1) nem Isten jobb keze felől. „Isten jobbja” arra vonatkozik, hogy a tekintély és erő helyére, és mi Vele együtt ültetettünk, arra a tekintély és uralom helyére. Áldott legyen az Úr.

Ima

Drága Atyám, köszönöm, hogy Krisztussal együtt feltámasztottál, és Vele együtt felültettél a Mennyei birodalomba, ahol uralmat gyakorlok a világ és annak rendszere felett. Egy magasabb természetfeletti birodalomban működök a
mai napon, mint mennyei ember Krisztusban, a Jézus nevében. Ámen.

TOVÁBBI TANULMÁNYOK: 1 Korintus 1:30; ApCsel 17:28

Dr-Kováts György: JÓ HÍRNÉV - 6.


Péld 22:1 Kívánatosabb a jó hírnév nagy gazdagságnál; ezüstnél és aranynál a KEDVESSÉG jobb.

1./ A te Urad akarja, hogy kedves legyél.
2./ A kedvességet kívánni kell. Fontosabb, mint az arany és az ezüst.
3./ Ha amiatt maradtál le aranyról és ezüstről, mert a kedvességet – itt: az Úr előtt való kedvességet – választottad, jól döntöttél. (Ő ki tudja pótolni, sokszorosan tud kárpótolni, ha kéred, s ha nem ellenkezik éppen akkor és ott konkrét tervvel – úgyhogy semmiről nem maradtál le valójában.)

4./ A kedvesség többet is jelent:
a./ Kedvesség az emberek felé. Akarja, hogy légy kedves. Szelíd. Kívánatos viselkedésű. Olyan ember, akit nem nehéz felhívni. Akitől nem kell „pokróc” viselkedésre számítani. Aki nem durva időnként, és ezért nem tartanak tőle. Aki nem kiszámíthatatlan. Kedves, tehát ad, kedves, tehát vigasztal, megért, bátorít. Kedves, aki érezteti veled, hogy örömmel fogadott személy vagy, bizalommal jöhetsz hozzá.

b./ Kedvesség az Úr előtt. Kegyelmet találtál, örömmel fogadnak ott. Ez is fontosabb, mint bármilyen érték, kincs, ezüst és arany. Imádságaid, életed, helyzeteid tudva vannak az Úr előtt, bejuthatnak Hozzá, ott vannak, ahol a megoldás, a meghallgatás van.

c./ Kedvesség az emberek előtt. Kedveznek neked, örömmel fogadják, ha ott vagy, meghallgatnak, szívesen fogadnak. Ki ne örülne ennek? De egy szempontból különösen fontos. Az, hogy egy nem hívő ember előtt kedves vagy, azt is jelenti, hogy az ÜZENETED IS ÉLBŐL KEDVES, vagyis, örömmel hallgat meg. Néha, talán nem is hallgat meg, de azért nem vet el. Nem akarja, hogy mindenestül kerüld háza táját, ha esetleg nem fogadja is az üzenetet tőled Istennel kapcsolatban. Miért nem vet el? Mert kedves vagy előtte. Ez pedig azt jelenti, hogy előbb-utóbb az Úr Jézust is fogja tőled fogadni, csak imádkozz, szeress tovább, élj helyes – példa – életet, és amikor lehet, a legnagyobb bölcsességgel, add az Igét, minden formában, a leginkább megfelelő módon. Bizonyságtétellel, ajándékkal, olvasni- vagy hallgatni-, néznivalóval, ahogy elfogadja, és ahogy még lehetséges. Ha közben KEDVES VAGY továbbra is őelőtte, akkor megmaradt a híd, ahol át tudod vinni az üzenetet.

Ugye, hogy fontos a kedvesség?

27. Zsoltár EFO


Készítette: Bölcsesség Biblia

1 Világosságom és Szabadítóm az Örökkévaló,
ugyan kitől féljek?
Erős váram az Örökkévaló,
miért félnék bárkitől?
2 Ha rám támadnak a gonoszok,
hogy elevenen felfaljanak,
ők fognak megbotlani és elesni.
3 Ha ellenség tábora vesz körül,
akkor sem félek,
ha háborút indítanak ellenem,
akkor is bízom én!

4 Csak egyet kérek az Örökkévalótól,
ezért könyörgök,
hogy házában lakhassam egész életemben,
szépségét nézhessem,
és templomában gyönyörködhessek.
5 Bizony, a veszedelem napján
hajlékában rejt el,
sátrábanbiztonságban leszek!
Magas sziklavárába felvisz magához!
6 Most is fölemeli fejemet
ellenségeim fölé, akik körülvettek!
Ezért örömkiáltással viszek áldozatot az Örökkévalónak,
dicséretet és zsoltárt éneklek neki.

7 Ó, Örökkévaló, hallgass meg, ha hozzád kiáltok!
Légy kegyelmes, válaszolj nekem!
8 Szívem helyetted mondja: „Keresd az Örökkévalót!"
Ezért jövök hozzád,
és téged kereslek, Örökkévaló!
9 Ne rejtsd el arcodat előlem,
ne fordulj el szolgádtól,
hiszen te vagy segítségem!
Ne lökj el magadtól, ne hagyj el,
Szabadítóm, Istenem!
10 Ha apám és anyám elhagyna,
az Örökkévaló akkor is magához fogad engem!
11 Taníts meg, utadon járni, Örökkévaló,
vezess egyenes ösvényen, ellenségeim miatt!
12 Ne adj ellenségeim kezébe!
Mert sokan vannak, akik ellenem támadnak,
hazugságokkal vádolnak, kegyetlenek és erőszakosak!
13 Mégis hiszem, hogy meglátom
az Örökkévaló jóságát, még életemben!
14 Várj az Örökkévalóra, légy erős és bátor!
Benne bízz, és benne reménykedj!

A teknőskirándulás


Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Egy teknőscsalád kirándulni ment. Hét évig készülődtek rá. Elindultak, és alkalmas helyet kerestek, ahol letáborozhatnak. Útjuk második évében meg is találták.

Körülbelül hat hónapig tartott, míg megtisztították a területet, kipakolták az elemózsiás-kosarukat, és befejeztek minden előkészületet. Ekkor fedezték fel, hogy a sót otthon felejtették. Abban mindnyájan egyetértettek, hogy egy piknik só nélkül felér egy katasztrófával!

Hosszas vita után úgy döntöttek, hogy a legifjabb teknőst küldik haza a sóért. És bár a lomha teknősök közül ő volt a leggyorsabb, a kis teknős nyafogott, sírt, és ide-oda himbálózott a páncéljában. Végül egy feltétellel beleegyezett: ha senki nem eszik addig, amíg ő vissza nem tér. A család beleegyezett, és a kis teknős elment.

Eltelt három év, és a kis teknős csak nem tért vissza. Öt év. Hat év. Távolléte hetedik esztendejében a legöregebb teknős már nem bírta tovább az éhséget. Kijelentette, hogy ő most enni fog, és elkezdett kicsomagolni egy szendvicset. Ekkor a kis teknős hirtelen előugrott egy fa mögül, és elkiáltotta magát: „Látjátok! Tudtam én, hogy nem fogtok megvárni. Most már el sem megyek sóért!"

Néhányan a kis teknőshöz hasonlóan nem bízunk senkiben, és nem feltételezzük a legjobbat a másikról. Sokszor egész életünket elvesztegetjük azzal, hogy várjuk, amíg vissza nem igazolódnak rosszindulatú feltevéseink - és mindig visszaigazolódnak.

Hálásak lehetünk Istennek, hogy Ő nem így bánik velünk. Ő úgy fogad el bennünket, ahogy vagyunk. Ő hisz bennünk. Buzdít bennünket, s a legjobbat feltételezi rólunk. Isten büszke ránk. Amikor rosszat teszünk, Ő megbocsátja és elfelejti, és újabb lehetőséget ad arra, hogy jót tegyünk. Így bánik velünk Isten, és így kell nekünk is viszonyulnunk egymáshoz. Ne feltételezzük a legrosszabbat egymásról. Számítsunk a legjobbra!

Az emberi sors hajó utazása - Fodor Sándor - Hit Gyülekezete Marosvásárhely

jön vissza Jézus 2013 csilla664


2013. április 1.

jános evangélium 6. fejezet: Az örök élet beszéde (szerkesztett)


Ján. 6,1 Ezek után elméne Jézus a galileai tengeren [Jelentése: csekély, alacsony, megvetett, a pogányok körzete], a Tiberiáson [jelentése: a Tiberből (mint a folyók istenéből)] túl.

Ján. 6,2 És nagy sokaság [nagy tömeg] követé [(akolútheó): csatlakozott hozzá, és kísérte] őt, mivelhogy látják vala az ő csodatételeit, amelyeket cselekszik vala a betegeken [vagyis ahogyan a betegeket meggyógyította]

Ján. 6,3 Felméne pedig Jézus a hegyre, és leüle ott a tanítványaival.

Ján. 6,4 Közel vala pedig húsvét [(paszkha): a pászka], a zsidók [(iúdaiosz): júdeaiak] ünnepe.

Ján. 6,5 Mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és látá, hogy nagy sokaság [nagy (nép)tömeg közeledik], és jő hozzá, monda Filepnek [jelentése: aki a lovakat //a testi erőt// kedveli]: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek?

Ján. 6,6 Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye őt; mert ő maga tudta, mit akar [hogy mit szándékozik] vala cselekedni.

Ján. 6,7 Felele néki Filep: Kétszáz dénár [a dénár római ezüstpénz. Értéke egy munkás napszámának felelt meg] áru kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikök kapjon valami keveset [hogy mindegyiknek jusson egy-két falat].

Ján. 6,8 Monda néki egy az ő tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére:

Ján. 6,9 Van itt egy gyermek, akinek van öt árpa kenyere és két [sózott] hala; de mi az ennyinek?

Ján. 6,10 Jézus pedig monda: Ültessétek [vagyis telepítsétek] le az embereket. Nagy fű vala pedig azon a helyen. Leülének [letelepedtek a fűbe] azért a férfiak, számszerint mintegy ötezeren.

Ján. 6,11 Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképen a [sózott] halakból is, amennyit akarnak vala.

Ján. 6,12 Amint pedig betelének [és jóllaktak], monda az ő tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne veszszen [és semmi ne menjen kárba].

Ján. 6,13 Összeszedék azért, és megtöltének tizenkét kosarat az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek megmaradtak vala az evők után.

Ján. 6,14 Az emberek azért látva a jelt [a csodát], amelyet Jézus tőn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta [(prophétész): Isten előtt álló, Isten jelenlétében élő, aki Tőle vesz Igéket, és az Ő nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személy], aki eljövendő vala a világra.

Ján. 6,15 Jézus azért, amint észrevevé, hogy jőni akarnak és őt elragadni, hogy királlyá tegyék, ismét elvonula egymaga a hegyre.

Ján. 6,16 Mikor pedig estveledék, lemenének az ő tanítványai a tengerhez,

Ján. 6,17 És beszállva a hajóba, mennek vala a tengeren túl Kapernaumba [Jelentése: Vigaszfalva]. És már sötétség volt, és még nem ment vala hozzájuk Jézus.

Ján. 6,18 És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborog vala, [mert erős szél fújt, és a hullámok egyre magasabbak lettek].

Ján. 6,19 Mikor azért huszonöt, vagy harmincz futamatnyira beevezének [kb. 5-6 km-re, tehát a tó közepe táján voltak], megláták Jézust, amint jár vala a tengeren és a hajóhoz közeledik vala: és megrémülének.

Ján. 6,20 Ő pedig monda nékik: Én vagyok, ne féljetek!

Ján. 6,21 Be akarák azért őt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél vala, amelyre menének.

Ján. 6,22 Másnap a sokaság, amely a tengeren túl [vagyis a túlsó parton] állott vala, látva, hogy nem vala ott más hajó, csak az az egy, amelybe a Jézus tanítványai szállottak, és hogy Jézus nem ment be az ő tanítványaival a hajóba, hanem csak az ő tanítványai mentek el,

Ján. 6,23 De jöttek más hajók Tiberiásból [jelentése: Tiberből mint a folyók istenéből] közel ahhoz a helyhez, ahol a kenyeret ették, miután hálákat adott az Úr:

Ján. 6,24 Mikor azért látta a sokaság [a néptömeg], hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszállának ők is a hajókba, és elmenének Kapernaumba [jelentése: vigasztalás faluja, Vigaszfalva], keresvén Jézust.

Ján. 6,25 És megtalálván őt a tengeren túl [vagyis a túlsó parton], mondának néki: Mester [vagyis Rabbi], mikor jöttél [és hogy kerültél] ide?

Ján. 6,26 Felele nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy jeleket [(szémeion): és csodákat] láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok.

Ján. 6,27 Munkálkodjatok ne az eledelért, amely elvész, hanem az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten. [Más fordítás: Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta az Isten].

Ján. 6,28 Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük [hogy Istennek tetsző dolgokat tegyünk]?

Ján. 6,29 Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga [és a Neki tetsző dolog], hogy higyjetek abban, akit ő küldött.

Ján. 6,30 Mondának azért néki: Micsoda jelt [és milyen csodát] mutatsz tehát te, hogy lássuk és higyjünk néked? Mit művelsz?.

Ján. 6,31 A mi atyáink a mannát ették a pusztában; amint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök.

Ján. 6,32 Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi [(aléthinosz): valóságos; a valódi] mennyei kenyeret.

Ján. 6,33 Mert az az Istennek kenyere, amely mennyből száll alá, és életet ád a világnak [(koszmosz): a  teremtett világnak, a látható világnak].

Ján. 6,34 Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!

Ján. 6,35 Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere [ho artos ho zón: az az élővé tevő hatalom]; aki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.

Ján. 6,36 De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, még sem hisztek.

Ján. 6,37 Minden, amit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, aki hozzám jő, semmiképen ki nem vetem [azt én nem küldöm el, és semmiképpen nem taszítom el].

Ján. 6,38 Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.

Ján. 6,39 Az pedig az Atyának akarata, aki elküldött engem, hogy amit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámaszszam azt az utolsó napon.

Ján. 6,40 Az pedig annak az akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz őbenne, örök élete legyen; és én feltámaszszam azt az utolsó napon.

Ján. 6,41 Zúgolódának azért a zsidók [(iúdaiosz): júdeaiak; judaisták] ő ellene, hogy azt mondá: Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállott alá.

Ján. 6,42 És mondának: Nem ez-é Jézus, a József fia, akinek mi ismerjük atyját és anyját? mimódon mondja hát ez, hogy: A mennyből szállottam alá?.

Ján. 6,43 Felele azért Jézus és monda nékik: Ne zúgolódjatok egymás között!

Ján. 6,44 Senki [(údeisz): vagyis egyetlen egy férfi, vagy nő] sem jöhet én hozzám [(dünamai): mert nem képes rá], hanemha az Atya vonja [(helküó helkó): és vonzza] azt, aki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon [(eszkhatosz): vagyis az ember életének utolsó, végső napján].

Ján. 6,45 Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért [(ún): valóban] az Atyától hallott, és tanult [(manthanó): és megértette, amit tanult], én hozzám jő.

Ján. 6,46 Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, aki Istentől van [aki az Atya mellől származik], az látta az Atyát, [annak volt alkalma látni az Atyát].

Ján. 6,47 Bizony, bizony mondom néktek: Aki én bennem hisz, örök élete [vagyis természetfeletti élete, az életnek egy más létezési formája] van annak.

Ján. 6,48 Én vagyok az életnek kenyere.

Ján. 6,49 A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak.

Ján. 6,50 Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon.

Ján. 6,51 Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én (hús)testem, amelyet én adok a világ életéért.

Ján. 6,52 Tusakodának azért [és vitatkozni kezdtek] a zsidók [(iúdaiosz): júdeaiak] egymás között, [és ezt kérdezték]: mondván: Mimódon adhatja ez nékünk [enni] a (hús)testét, hogy azt együk?

Ján. 6,53 Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának (hús)testét, és nem iszszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.

Ján. 6,54 Aki eszi az én (hús)testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.

Ján. 6,55 Mert az én (hús)testem bizony [valóságos] étel és az én vérem bizony [valóságos] ital.

Ján. 6,56 Aki eszi [megrágja] az én (hús)testemet, és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban [mert az énbennem marad, és én őbenne].

Ján. 6,57 Amiként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam.

Ján. 6,58 Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott  alá; nem úgy, mint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának [mert ez a kenyér másként hat, mint az atyáitok kenyere]: aki ezt a kenyeret eszi, él örökké.

Ján. 6,59 Ezeket mondá a zsinagógában, amikor tanít vala Kapernaumban.

Ján. 6,60 Sokan azért, akik hallák ezeket az ő tanítványai közül, mondának: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja őt?

Ján. 6,61 Tudván pedig Jézus ő magában, hogy e miatt zúgolódnak az ő tanítványai, monda nékik: Titeket ez megbotránkoztat [(szkandalidzó): tőrbe csal, elgáncsol, elbotlaszt, bűnre, elpártolásra, elégedetlenségre csábít, felháborít]?

Ján. 6,62 Hát ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani [vagyis felemelkedni, felmenni] oda, ahol elébb [vagyis előzőleg] vala?!.

Ján. 6,63 A Szellem az, aki megelevenít, [aki (dzóopoieó): életet ad, életre kelt], a (szarx: hús)test nem használ semmit: a beszédek [(rémák): a kijelentések], amelyeket én szólok néktek, Szellem és [halhatatlan] élet.

Ján. 6,64 De vannak némelyek közöttetek, akik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki elárulja [aki ki fogja szolgáltatni] őt.

Ján. 6,65 És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám [(dünamai): senki sem képes rá hogy hozzám jöjjön], hanemha az én Atyámtól van megadva néki.

Ján. 6,66 Ettől fogva sokan visszavonulának [(aperkhomai): eltávoztak, és visszahúzódtak] az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele.

Ján. 6,67 Monda azért Jézus a tizenkettőnek: Vajjon ti is el akartok-é menni?

Ján. 6,68 Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde [(rémája): Igéje] van te nálad.

Ján. 6,69 És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia [az Istennek Szentje].

Ján. 6,70 Felele nékik Jézus: Nem én választottalak-é ki titeket, a tizenkettőt? És egy közületek ördög [(diabolosz): vádló, rágalmazó, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló; vagyis a Sátán].

Ján. 6, 71 Értette pedig Júdás Iskáriótest, Simon fiát, mert ez akarta [ez (melló:) készült] őt elárulni [(paradidómi): és kiszolgáltatni], noha egy volt a tizenkettő közül.


Feltámadt itt jár köztünk

A halálról


Az ember testi halála az a kapu, amely által az ember Istenhez jut.