Stealing Animals

Támogat az Úr!

Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted Uram támogatott engem” (Zsolt. 94,18)

A tagadásról

Lehet Isten létezését tagadni, de emiatt nem fog megsemmisülni

Higgyetek!!

„Térjetek meg, és higgyetek az Evangélumban” (Márk 1,15)

Pásztor Chris: Fogadd Be A Kegyelmet És Uralkodj

Készítette: József Balogh

Mert ha az egyik bűnesete miatt uralkodik a halál az egy által, sokkal inkább uralkodnak az életben az egy Jézus Krisztus által azok, akik a kegyelem bővölködésében és a megigazulás ajándékában részesültek. (Róma 5:17)

A szó befogadni görög fordítás a „lambano” ami nem egy passzív befogadásra utal, hanem egy magához „ragad” vagy „elkap” valamit, ami a tied, megszerezni valamit, elragadni azt. Különbözik attól, hogy várni valamire, hogy hozzád érkezzen, inkább érd el azt, kapd el és tedd azt magadévá. A kegyelem bősége, másképpen azt jelenti „túláradó kegyelem” de ez tévesen van bemutatva. Az a vers leírja a korlátlan túláradó kegyelmet. Azt jelenti, tőled függ az, hogy annyit vegyél, amennyit csak akarsz.

Ez volt a jelentése annak, amit Pál Apostol mondott, amikor azt mondta

Timóteusnak „… légy erős a mi Urunk Jézus Krisztus Kegyelmébe”.

(Timóteushoz írt II. Levél 2:1). Azt jelenti, fordítsd hasznodra a kegyelmet. Ne

kicsit végy abból, „lambano” annyi kegyelmet, amennyit csak kívánsz. Fogadj, be annyit amennyire szükséged van, hogy uralkodj az életbe. Mit is jelent, hogy

uralkodj? Azt jelenti, hogy ellenőrzést gyakorolni, befolyással és tekintéllyel.

Azt jelenti, hogy kormányozz és légy a helyzet magaslatán.

Neked megadatott a túláradó kegyelem, hogy uralkodj az életben. Te nem

majd a menyben fogsz uralkodni, mert ott nincs semmi, ami fölött neked

uralkodnod kellene. Te uralkodhatsz, mint király itt a földön, te tekintélyt

gyakorolhatsz itt a földön. Isten kiöntötte reád az Ő kegyelmét így a démonokat

és a betegségeket a lábaid alá helyezte, hogy uralkodj minden helyzet felett,

pokol, halál, szegénység és szükség!

Ez a túláradó kegyelem csak azoknál működik, akik befogadják azt. A kérdés

az, hogy mennyi kegyelmet fogadtál be? Emlékezz, azok akik „befogadják”

(lambano) túláradó kegyelem, hogy uralkodunk az életbe. Ez a te elrendelt 2

időd az uralkodásra, ez a te időd, hogy megnyilvánítsd az Isten dicsőségét

mindenhol, ezért fogadd be a kegyelmet, hogy uralkodj. Fordítsd hasznodra

Isten kegyelmét, mert a kegyelem gazdagon kiöntetett minden emberre (Titus

2:11) megkaptad azért, hogy kiszóld azt!

Mi az a jó dolog, amire te vágysz, ami miatt szükséged van kegyelemre?

Esetleg gyógyulás, Isteni védelem vagy anyagi megerősödés? Neked van elég

kegyelmed arra, hogy betöltsd Isten célját az életedben. Ragadd meg és tedd

magadévá.

Ima

Drága Atyám, köszönöm a Te kegyelmed, amit te bőségesen kiöntöttél reám. Köszönöm az igazságosság ajándékát, ami bátorságot ad nekem a Te jelenlétedbe és uralkodóvá tesz engem az életbe, mint egy király, a Jézus nevében. Ámen.

TOVÁBBI TANULMÁNYOK: Jelenések 5:10; Róma 5:20-21

Guti Tünde: A VASÁGY CSAPDÁJA

   A mai napig viselem az emlékét a bal kezem gyűrűsujján. „V” alakú forradás jelzi, hol szakadt szét az ujjbegyem, amikor a leghevesebb játék és hangos nevetés közepén élesen összecsattant az összecsukható vaságy, amire előbb ketten-hárman ráhasaltunk, várva, hogy a hirtelen visszaugrás okozta rázkódás dobjon egyet rajtunk. Ki gondolta volna, hogy a többedjére kipróbált móka balesettel végződik?

   - Egy, kettő, háááááááááááárom! – kiabáltuk, ahogy a torkunkon kifért.

   - Juuuuujjjjjjjjjj! – tarkítottuk, ahogy emelkedett a hangulat.

   - Menj már arrébb! – rikoltotta egyikünk.

   -  Én is alig férek el! – feleselt valaki.

   Aztán … zsupsz!

Ha lassított felvételen visszanéznénk, érdekes pillanatképeket láthatnánk. Előbb a kipirult, huncut szemű arcocskák, aztán a rémület dermedt sápadtsága. Mert mi is történt a zsupsz után?

   Legkisebbként szélre kerültem, és négy éves fejjel még az izgalmak ellenére is kapaszkodót kerestem a toronyállásba magasodott matracon. Vesztemre, pont annál a vasdarabnál fogtam meg a villámgyorsan lehuppanó ágy szélét, ahol az, vízszintesbe érkezéskor pontosan összeilleszkedik a másik végével. Azaz, illeszkedett volna, mert közte maradt valami…

   Hangos sikoltásomra hirtelen csend lett, és a vér láttán bepánikolt testvéreim azt hitték, hogy az éles fémek találkozása levágta az ujjamat. Nem tudom, hogy elájultam-e, mert ezután mintha elszakadt volna a film. Valószínű, hogy a bátyám tért észhez először, és szaladt szólni az alattunk lakó házaspárnak, akik jöttek is nyomban, felkaptak, és rohantak velem a buszhoz – ami nagyon messze volt -, majd valamelyik sebészeten ellátott egy orvos.

   Szép babát rajzoltak a kötésemre, hogy megvigasztalódjak. Este, a rácsos ágyamban egy ideig még nézegettem mosolygós száját…

   Szegény anyukámnak lehet, hogy jobban fájt, mint nekem, ami történt, főleg azért, amiért nem lehetett velem a kritikus percekben… (De esti gimnáziumba járt akkoriban, érettségire készült, és kénytelen volt néha otthon hagyni minket. Ugyanis amikor a debreceni Bethániában megtért, és meggyőződéses Krisztus követése nyilvánvalóvá vált, azonnali hatállyal kitiltották minden középiskolából...)

   Dicsőség Istennek, hogy nem történt tragédia meggondolatlan viháncolásunk közben!

Ha nem is túl gyorsan, de összeforradt a sebem, és a hepehupás heg sem akadályoz abban, hogy gitárommal háladalokat kísérjek!

2013. március 14

Dr-Kováts György: DIADALMENET...

„Hála pedig az Istennek, aki mindenkor DIADALRA VEZET minket a Krisztusban, és az Ő ismeretének illatát minden helyen megjelenti miáltalunk.” (2Kor 2,14.)

Az istentiszteleten beszéltem erről:

Az ókori római gondolkodásban a diadalmenet más volt, mint pusztán a győzelem. A diadalmenet a végleges győzelem megpecsételése. Elöl a hadvezér, ragyogó harci kocsiban, hadserege ott vonul vele, és mögötte a foglyok, lefegyverezve, bilincsben, s a hatalmas zsákmány, amit a győzelemmel megszerzett. A nép pedig körülötte, két oldalt, ünnepel. Bámul, beszél, és örvendez.

Hol vagy TE ebben? Hátul, a foglyokkal együtt, megbilincselve – rabszolgaként? Két oldalt, nézőként, akik csak beszélnek, és bámulnak? Vagy másutt? Az Isten Igéje azt mondja, hogy TE VELE EGYÜTT EL VAGY REJTVE AZ ISTENBEN. (Kol 3,1-3.) Arra vagy rendelve, hogy VELE EGYÜTT légy, abban a győzelemben, amit Ő maga megszerzett. A harci kocsiban, Jézus Krisztus oldalán. Mai kifejezéssel: VIP-ként, rendkívül fontos személyként, megkülönböztetett helyzetben.

Ezt is jelenti a Péld 22,1: „Kívánatosabb a jó hírnév nagy gazdagságnál. Ezüstnél és aranynál, a KEDVESSÉG (megkülönböztetettség, kiváltságosság, kegyelem, kivételezés) jobb.” A te Urad így néz rád. Szeret, kiemelten, megkülönböztetetten, felemelő módon, megosztva veled saját győzelmét, országát, erejét, hatalmát. Szeret. Odavesz Maga mellé. Az Övé vagy. Vele vagy. Győzelmében, diadalában részesít. Ma is. Ámen.

A boldogság helye

Készítette: Keresztény szépségportál

A legnagyobb meleg a Nap közelében, s a legnagyobb boldogság Jézus közelségében van.

C. H. Spurgeon

www.keresztenyszepsegportal.hu

Áldott amit megérintesz!

Készítette: Élő Víz

 Talán ismered Midász király történetét, aki egyszer azt kívánta, hogy minden amit csak megérint változzon arannyá. A kívánsága teljesült. Amihez csak hozzáért: az étel, kertjében a fák és a palotája is arannyá változott! Aztán megölelte a lányát aki szintén aranyszoborrá változott.

Isten tervei még ennél is jobbak a számodra (és mindenféle kellemetlen mellékhatástól mentes). Mindent megáld, amihez hozzáérsz. A Biblia azt mondja:
"Áldást parancsol melléd az Úr...mindenben, amire ráteszed kezedet"
"Áldást bocsát az ÚR...minden vállalkozásodra"
Ez azt jelenti, hogy Isten megáldja, amibe belekezdesz, amit csak megérintesz, legyen az egy másik ember, egy vállalkozás vagy egy tárgyi dolog.
Megáldja a gyermeked, mikor megöleled őt.
Megáldja a gitárodat, amin játszol és felszenteli a rajta játszott zenét. A vállalkozásod virágozni fog. Ha megérintesz egy beteg embert, meggyógyul. Rajtad keresztül minden szükségletét betölti az Úr annak a szűkölködő embernek, akit megérintesz.

A Bibliában minden virágzásnak indult, amit Jézus megérintett. A két vak szeme megnyílt (Máté 9:28-30). Egy özvegyasszony fiának a koporsóját megérintve a fiú felült és beszélni kezdett (Lukács 7:12-15). A leprás megtisztult (Márk 1:40-42). A régi szövetség törvényei szerint senki sem érinthetett meg egy leprást, tisztátalannak tartották. Ha egy tisztátalant érintesz meg tisztátalan leszel. De Jézus érintése után a tisztátalan leprás tisztává lett!

Mindenki áldásban részesült, akit Jézus megérintett. Mivel Szent Szelleme által Jézus benned él, bármi, amit megérintesz áldott lesz. Ő kifizette az árát, hogy ez az áldás a Tiéd lehessen. Szerető kezeit szögekkel szegezték fel a keresztre, ezért ma mindent megáld amit a kezed érint.

Mivel Szent Szelleme által Jézus benned él, áldott lesz minden, amihez hozzáérsz.

V. Mózes 28:8
________________________________________
Áldást parancsol melléd az Úr a te csűreidben és mindenben, amire ráteszed kezedet; és megáld téged azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád néked.
Károli Gáspár fordítás
________________________________________
Joseph Prince

Itt jártam - Agnus Dei előadásában

János Evangélium 5. fejezet: A hitetlenség gyökere az emberek dicsőítése (szerkesztett)

Ján. 5,1 Ezeknek [az eseményeknek] után ünnepük vala a zsidóknak [(iúdaiosz): júdeaiaknak], és felméne Jézus Jeruzsálembe.

Ján. 5,2 Van pedig Jeruzsálemben a Juhkapunál [(probatikosz): a juhok részére fenntartott kapu, amelyen át Jeruzsálembe hajthatták őket] egy tó [(kolümbéthra): medence, víztároló], amelyet héberül Bethesdának [Jelentése: irgalom, könyörület, kedvesség, kedvezés, kegyelem háza] neveznek. Öt tornáca [öt oszlopcsarnoka] van.

Ján. 5,3 Ezekben feküvék a betegek, vakok, sánták, aszkórosok [(khólosz): sorvadásosak; rokkant, nyomorék, bénák, megmerevedettek, paralízisben szenvedők] nagy sokasága [nagy tömege], várva a víznek megmozdulását [(kinészisz): felkavarását].

Ján. 5,4 Mert időnként angyal [az Úr angyala] szálla a tóra [víztároló], és felzavarta [felkavarta] a vizet: aki tehát először [legelsőként] lépett bele a víz felzavarása [felkavarás] után, meggyógyult, akárminemű betegségben volt [bármilyen betegség gyötörte is].

Ján. 5,5 Vala pedig ott egy ember, aki harmincnyolc esztendőt töltött [szenvedett] betegségében [harmincnyolc esztendő óta feküdt betegen].

Ján. 5,6 Ezt amint (meg)látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta úgy van [hogy már hosszú ideje van ebben az állapotban]; monda néki: Akarsz-é meggyógyulni [egészséges lenni]

Ján. 5,7 Felele néki a beteg: Uram, nincs emberem [nincs senkim], hogy amikor a víz felzavarodik [felkavarodik], bevigyen engem a tóba; és mire én oda érek, más lép be előttem.

Ján. 5,8 Monda néki Jézus: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj [járkálj, sétálgass]!

Ján. 5,9 És azonnal meggyógyult az ember, és felvevé nyoszolyáját, és jár [és fel-alá járkált] vala. Aznap pedig szombat [(sabbat = nyugalom, a heti pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás napja] vala.

Ján. 5,10 Mondának azért a zsidók [a júdeaiak] a meggyógyultnak: Szombat [(szabbaton): a heti pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás napja] van, nem szabad [és nincs megengedve] néked a nyoszolyádat hordoznod!

Ján. 5,11 Felele nékik: Aki meggyógyított engem, az mondá nékem: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj [és járkálj].

Ján. 5,12 Megkérdék azért őt: Ki az az ember, aki mondá néked: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj [és járkálj].

Ján. 5,13 A meggyógyult pedig nem tudja vala, hogy ki az; mert Jézus félre vonult, sokaság [vagyis nagy tömeg] lévén azon a helyen.

Ján. 5,14 Ezek után találkozék vele Jézus a templomban [(hieron): szent helyen, / a templom területén], és monda néki: Ímé meggyógyultál; többé ne vétkezzél, [(méketi): nehogy még tovább is (hamartanó): eltéveszd a célpontot] hogy rosszabbul ne legyen dolgod [(kheirón): nehogy valami rosszabb, súlyosabb, fájóbb, nagyobb, gonoszabb ne történjék veled].

Ján. 5,15 Elméne az az ember, és hírül adá [részletesen beszámolt] a zsidóknak [a júdeaiaknak], hogy Jézus az, aki őt meggyógyította.

Ján. 5,16 És emiatt üldözőbe vevék [(diókó): követték, és megfigyelték] a zsidók [a júdeaiak] Jézust, és meg akarták őt ölni hogy ezeket művelte szombaton [(szabbaton) a heti pihenőnapon, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás napja].

Ján. 5,17 Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig [(arti): amíg jelenleg] munkálkodik [szüntelenül megszakítás nélkül (ergadzomai): működik, és cselekszik], addig én is munkálkodom [szüntelenül megszakítás nélkül (ergadzomai): működök, és cselekszem].

Ján. 5,18 E miatt aztán még inkább [életére törtek], és meg akarták őt ölni a zsidók [és még inkább azon voltak, és (dzéteó): és igyekeztek, és arra törekedte a júdeaiak, hogy megöljék]. Mivel nem csak a szombatot [(szabbaton): a heti pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás napját] rontotta [törte, és szegte] meg, hanem az Istent is saját Atyjának mondotta, [és így] egyenlővé tévén magát az Istennel.

Ján. 5,19 Felele azért Jézus, és monda nékik: Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet [semmit sem képes tenni] önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert amiket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképpen [hozzá hasonló módon] a Fiú is cselekszi.

Ján. 5,20 Mert az Atya szereti a Fiút [és kedvét leli a Fiúban, és a barátja], és mindent megmutat néki, amiket ő maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd néki, hogy ti csodálkozzatok [sőt még nagyobb feladatokat is fog rábízni, hogy ti megdöbbenjetek].

Ján. 5,21 Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti [életre kelti őket, és élővé teszi, életet adva nekik], úgy a Fiú is, akiket akar, megelevenít [és életre kelti azokat, akiket akar, életet adva nekik].

Ján. 5,22 Mert az Atya nem ítél senkit [(krinó): vagyis nem választ el, és válogat ki, nem különít el, és választ ki; nem emel ki, és nem ítél meg, vagyis nem hozza helyre a helytelent]. Hanem az ítéletet [(kriszisz): a megkülönböztetést, különbségtételt, döntést, és megítélést, vagyis: hogy helyrehozza a helytelent] egészen a Fiúnak adta [teljesen a Fiúra bízta];

Ján. 5,23 Hogy mindenki úgy tisztelje [(timaó): értékelje, és becsülje] a Fiút, miként tisztelik [(timaó): értékelik, és becsülik] az Atyát. Aki nem tiszteli [(timaó): értékeli, és becsüli] a Fiút, nem tiszteli [(timaó): értékeli, és becsüli] az Atyát, aki elküldte őt.

Ján. 5,24 Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet [(logoszomat): igémet] hallja [(akúó): és hallgat rá, megérti, és felfogja] és hisz annak, [(piszteuó): és bízik abban], aki engem elbocsátott [(pempó): elküldött], örök [az örökkévalóságon át tartó, vagyis természetfeletti] élete van. És nem megy a kárhozatra [vagyis (kriszisz) az ítéletre], hanem általment a halálból az életre.

Ján. 5,25 Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő [(erkhomai): bekövetkezik] az idő, és az most [(nün): jelenleg] vagyon, mikor a halottak hallják [(akúó): meghallják, felfogják, és megértik] az Isten Fiának szavát [(phóné): hangját, beszédét]. És akik hallják [(akúó): meghallják, felfogják, és megértik], élnek [(dzaó): életre kelnek].

Ján. 5,26 Mert amiként az Atyának élete van önmagában [önmagában birtokolja az életet], akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában, [hogy önmagában bírja az életet]. »Más fordítás: Ahogyan az Atya az élet forrása, ugyanúgy a Fiúnak is megadta, hogy az élet forrása legyen.

Ján. 5,27 És (telj)hatalmat [(exúszia): felhatalmazást, hatalmat, tekintélyt, jogot, jogosultságot] ada néki az ítélettételre is [(kriszisz): döntésre, megkülönböztetésre, különbségtételre, változásra], mivelhogy embernek fia [mert ember].

Ján. 5,28 Ne csodálkozzatok [és ne lepődjetek meg] ezen: mert eljő [(erkhomai): megérkezik, bekövetkezik] az óra [az alkalmas idő], amelyben mindazok, akik a koporsókban [a sírokban] vannak, meghallják [(akúó): felfogják, és megértik] az ő szavát [az ő hangját, és beszédét].

Ján. 5,29 És kijőnek. akik a jót [(agathosz): szeretetre méltó dolgokat] cselekedték, az élet feltámadására [az életet jelentő feltámadásra, a már most jelenlévő élet birtoklására]. Akik pedig a gonoszt [(phaulosz): értéktelen, hitvány, haszontalan, hatástalan] művelték [(prasszó): "praktizál", azaz ismételten vagy szokásosan gyakorol, és jól érzi magát benne], a kárhozat [(kriszisz): döntés, következményeként elszenvedett válság, krízis] feltámadására.

Ján. 5,30 Én semmit sem cselekedhetem [és semmit sem vagyok képes tenni] magamtól. amint hallok, úgy [és a szerint] ítélek [(krinó): döntök, határozok el], és az én ítéletem [(kriszisz): döntésem] igazságos [(dikaiosz): jogos, méltányos, pártatlan]. Mert nem a magam akaratát keresem [(theléma): nem a saját elhatározásomat követem], hanem annak akaratát [(theléma dzéteó): elhatározását kutatom, vizsgálom, törekszem, igyekszem követni], aki elküldött engem, az Atyáét.

Ján. 5,31 Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz [Más fordítás: ha én magamról tennék bizonyságot, akkor az én bizonyságtételem nem volna hiteles, és nem volna érvényes].

Ján. 5,32 Más az, aki bizonyságot tesz rólam; és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel [és hiteles a tanúsága], amellyel bizonyságot tesz rólam [amellyel rólam tanúskodik].

Ján. 5,33 Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizonyságot tett az igazságról [Más fordítás: Ti Jánoshoz követeket küldöttetek el, és előttetek áll az ő bizonyságtétele, melyet ő az igazságról (alétheia: a valóságról) tett].

Ján. 5,34 De én nem embertől nyerem a bizonyságtételt [azonban én nem fogadok el emberektől tanúságtételt, mert mellettem nem ember tanúskodik]; hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok [(szódzó): megmeneküljetek, megszabaduljatok, és életben tartassatok].

Ján. 5,35 Ő az égő [(kaió): a fellángoló] és fénylő [(phainó): felragyogó] szövétnek [és világító fáklya] vala, [ő volt a mécses, mely égett, ragyogott, és világított] ti pedig csak egy ideig [csak ideig-óráig] akartatok örvendezni [gyönyörködni és ujjongani] az ő világosságában [az Ő fényében].

Ján. 5,36 De nékem nagyobb bizonyságom van [nagyobb tanúságtétel szól mellettem] a Jánosénál. Mert azok a dolgok [(ergon): azok a feladatok és cselekedetek], amelyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem [hogy teljesítsem, és hogy véghezvigyem] azokat, azok a dolgok [azok a feladatok és cselekedetek], amelyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam [és arról], hogy az Atya küldött engem.

Ján. 5,37 Aki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát [(eidosz): megjelenését, látható formáját, vagyis Őt magát] nem láttátok.

Ján. 5,38 Az ő igéje [(logosza)] sincs maradandóan [és nem marad] bennetek: mert akit ő elküldött, ti annak nem hisztek.

Ján. 5,39 Tudakozzátok [(ereunaó): kutatjátok, tanulmányozzátok, és megpróbáljátok megérteni] az írásokat, mert azt [(dokeó): gondoljátok, és] hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam [Más fordítás: pedig azok rólam tesznek bizonyságot].

Ján. 5,40 És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen [hogy életet kapjatok, és nyerjetek]!

Ján. 5,41 Dicsőséget [(doxa): elismerést, tisztességet, megbecsülést, dicséretet] emberektől nem nyerek [és nem fogadok el].

Ján. 5,42 De ismerlek benneteket, [és rólatok viszont tudom] hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek:

Ján. 5,43 Én az én Atyám nevében [(onoma): hatalmával, és tekintélyével] jöttem, és nem [mégsem] fogadtatok be engem; ha más jőne a [(idiosz): saját] maga nevében, azt befogadnátok.

Ján. 5,44 Mi módon [(pósz): és hogyan] hihettek ti [hogy volnátok képesek hitre jutni], akik egymástól nyertek dicsőséget [(doxa): tekintélyt, tisztességet megbecsülést, dicséretet]. És azt a dicsőséget [(doxa): méltóságot, tekintélyt, tisztességet megbecsülést, dicséretet], amely az egy [(monosz): az egyetlen, az egyedüli] Istentől van, nem keresitek [(dzéteó): kutatjátok, nem törekedtek utána, és nem vágytok rá]?

Ján. 5,45 Ne állítsátok [nehogy azt gondoljátok, (dokeó): ne feltételezzétek, és ne higgyétek], hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van aki vádol titeket, Mózes, akiben ti reménykedtetek.

Ján. 5,46 Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert [(gar): ugyanis] énrólam írt ő.

Ján. 5,47 Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mi módon hisztek az én beszédeimnek [(réma): kijelentéseimnek, élő igéimnek].

Indulj a harcba

Ima

 „És ezek a szavak, amelyekkel imádkoztam az Úr előtt, legyenek jelen az Úr előtt a mi Istenünk előtt éjjel és nappal, hogy ítéletet tegyen az ő szolgájának és az ő népének, az Izráelnek, minden időben, hogy megismerjék a földön minden népek, hogy csak az Úr az Isten, és hogy őkívülötte nincsen más” (1 Kir. 8,59-60)

Mennyit ér?

"Egy kosárlabda az én kezemben kb. 3000 forintot ér. Michael Jordan kezében kb. 290 milliót. Attól függ, kinek a kezében van. Két hal és öt kenyér az én kezemben két halas szendvics: a tízóraim. Öt kenyér és két hal Jézus kezében jóllakat ezreket. Attól függ, kinek a kezében van. [...] Tedd le a törődöttségedet, a félelmeidet, az aggódásaidat,a reményeidet, az álmaidat, az életed, a kapcsolataidat, a családodat, és az egyházadat Isten kezébe, Hiszen tudod: ATTÓL FÜGG, KINEK A KEZÉBEN VAN!"

A beszédről

„Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés, a bölcsek nyelve pedig gyógyít. (Péld. 12,18)

Fokozatosan történik

...elõször zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban." (Márk 4:28)

Ha egy Istentõl kapott ígéret beteljesedését várod, figyeld meg Jézus szavait: Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elvetette a magot a földbe, azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nõ, õ pedig nem tudja, hogyan. Magától terem a föld, elõször zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban. Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert itt az aratás" (Márk 4:26-29). Mielõtt megkapnád, amit Isten megígért, általában bizonyos fázisokon kell végigmenned. Tekintsük át ezeket:

Elõször a nem tudom" lépcsõfok. A mag a földben van, hogy mikor fog termést hozni, egyedül Istenen múlik. Igéje azonban biztosít arról, hogy ez meg fog történni. Aztán következik a sarj" szakasz. Még csak egy picike zöld hajtást fújdogál a szellõ, de ez már elég ahhoz, hogy bátorítson, és tudtodra adja, hogy a válasz úton van. Aztán jön a kalász". Most már kezd úgy kinézni, mint amiért imádkoztál. Remélhetõleg eddig is öntözted imádsággal, tápláltad Isten Igéjével, és védted minden olyan negatív hatástól, ami megpróbálta gyökerestõl kitépni. Végül elérkezel az érett mag a kalászban" szintre. Ilyenkor mondja azt Isten: Fogd a sarlót, mert eljött az aratás ideje!" Ekkor létfontosságú, hogy felismerd, mi az aratnivaló, és arasd le! Bármelyik szinten is vagy ma, állj rá Isten ígéretére, és bízz Benne továbbra is! Õ nem fog csalódást okozni.

www.maiige.hu

Joel Osteen: Nyisd ki!

A Zsoltárok 81:11-ben ez áll: „Nyisd ki a szádat és én megtöltöm.” 

Tedd fel magadnak a kérdést: „Kinyitottam a számat erre az évre?” Más szóval: mit vársz Istentől? Készen állsz arra, hogy a Mindenhatótól elfogadj?

Ha idáig így gondolkodtál: „Nem hiszem, hogy valaha is emelkedni fog a fizetésem a jelen gazdasági helyzetben”, „Nem hiszem, hogy valaha előléptetnek, nem vagyok rá alkalmas”, „Nem hiszem, hogy egyszer még jobban leszek” – akkor aligha nyitottad ki a szádat. Nincs várakozásod az áttörések és a növekedés felől, vagy afelől, hogy Isten egyszer csak feltűnik és mindent megváltoztat. Azt kell mondjam, sajnos, nem fogsz csalódni. Jézus ezt mondta: „Legyen neked a te hited szerint” (Máté 9:29). Tulajdonképpen így is fogalmazhatott volna: „Ha egy csészével jössz, megtöltelek egy csészényi áldással. Ha vödröt hozol, akkor egy vödörnyi áldással látlak el. Ha pedig istállód van, akkor azt töltöm telis-tele áldásokkal.” Azaz, ha nem korlátozod be Istent, és minden nap számítasz a mindent túláradó jóindulatára, nem fogsz csalódni!

Hadd kérdezzem meg, minden napnak úgy állsz neki, hogy tudod, Isten jóindulata, kegyelme már ott van a jövődben? Vagy megrekedtél a régi kerékvágásban? Pontosan ez történt Izrael népével. Az Ígéret földje felé igyekeztek. Nagy céljaik és nagy álmaik voltak, de valahogyan útközben a gondolkodásuk megrekedt. Annyira elcsüggedtek, hogy feladták az álmaikat, és beérték azzal, ami volt. Egy nap Isten így szólt hozzájuk: „Már eleget táboroztatok ezen a hegyen.” Hiszem, hogy Isten mindnyájunkhoz így szól: „Eleget voltál már ezen a helyen, ideje tovább menni. Ez egy új nap. Ahol most vagy, nem a végleges helyed.”

Növeld a befogadóképességedet – növeld a hitedet. Hogyan tudjuk növelni a hitünket? A Róma 10:17 szerint a hit Isten Igéjének hallásából fakad. Ez azt jelenti, minél több időt töltünk az Ige olvasásával, tanulmányozásával, és elmélkedéssel, annál több hit születik a szívünkben. Ahogy Isten Szava átformálja a gondolkodásunkat elkezdünk nagyobb dolgokat gondolni, és nagyobb dolgok felől hinni Benne. Áttörünk olyan korlátokon, amik eddig visszatartottak, és ezzel helyet készítünk az új dolgoknak, melyeket Isten tartogat a számunkra.

Jézus ezt így mondta: „Senki sem tölt újbort régi tömlőbe” (Márk 2:22). Ezzel tulajdonképpen arra utalt, hogy nem juthatunk új szintre a régi gondolkodásmódunkkal.

Készen állsz arra, hogy Isten valami újat kezdjen az életedben? Akkor kezdd el megvallani: „Ez az én évem, hogy egy új szintre emelkedjek. Ez az én évem, hogy meggyógyuljak. Ez az én évem, hogy meglássam Istent hatalmasan munkálkodni az életemben.” Tégy egy hitbeli lépést és nyisd nagyra a szádat, mert Az, Aki megígérte, hogy megtölti, hűséges! Túláradóan be fog tölteni életed minden területén!

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/joseph-prince/338-nincsen-de-az-oromhirben.html

BÁTORSÁG ÉS ERŐ

22 Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: 23 minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! 24 Az ÚR az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom. 25 Jó az ÚR a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz. 26 Jó csendben várni az ÚR szabadítására. 27 Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát hordoz. 28 Üljön hát magányosan és maradjon néma, amikor ráteszik. 29 Hajtsa porba fejét, talán van reménysége.
30 Tartsa oda arcát, ha ütik, tűrje el, ha gyalázzák. 31 Mert nem vet el örökre az Úr. 32 Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret. 33 Mert nem szíve szerint alázza és szomorítja meg az embereket” JSir 3,22-33.

                         BÁTORSÁG ÉS ERŐ

Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! (JSir 3,22-23)

Erős volt a nap heve, amikor a keresett helyre értem. Nagyon meredek utcán baktattam fel. De megvolt a küldetésem, hogy ruhát és cipőt vigyek néhány szegény családnak. Fiam munkajogászként segítette őket.

Ahogy fölfelé sétáltam, visszaemlékeztem a napra, amikor fiam
született. Nagyon nehéz szülés volt. Az orvos azt mondta: "A gyermek
halott. Remélem, meg tudom menteni az anyát." Édesanyám velem volt.
Egyszer csak észrevette, hogy a gyermekem lélegzik. "Doktor úr," -
kiáltott föl meglepetésében - "a gyermek él!"
Sok év telt el azóta. De ahogy a napon ballagtam, hogy elvigyem azokat
az ajándékokat, Istenre gondoltam, és újra hálát adtam fiam életéért.
Isten erőt ad, amikor törékenynek érezzük magunkat, és velünk van nehéz
perceinkben. Sokféle módon láthatjuk, hogy Isten kegyelméből élünk
valamennyien.

Imádság: Köszönjük, drága Urunk, hogy bátorságot és erőt adsz. Légy
velünk minden nap, és hívj el minket olyan feladatokra, amelyek örömet
hoznak népednek. Ámen.

Flora Fagundes Ruas (Rio Grande do Sul, Brazília)

http://csendespercek.hu

Rejts most el YouTube

A helytelen kérdés

Azok, akik olyasmit kérdezgetnek, hogy igaz-e a hit, gyakran olyan beszélgetésekbe mennek bele, amelyekre még nem állnak készen. Richelle Mead