Az Úr Jézus magasztalása!

„Uram, szereteted az égig ér, hűséged a fellegekig” (Zsolt.36,6)

Napi gondolat: A tökéletesedésről.

Épp azáltal tökéletesedik az ember, hogy fényt derít önnön tökéletlenségére. (Augustinus)

Klaus Douglass: Felszabadítani a spiritualitást

Cselekedeteinknél és fáradozásainknál fontosabb, hogy belemerítkezzünk Isten szeretetébe, és Szellemébe.

A TROMBITA, BILL BURNS:

Emeljétek fel a fejeiteket, gyermekeim, és járjatok Velem! Nem felejtettelek el titeket. Születésetek napjától vigyázok rátok. Végigkísértelek titeket az élet ösvényén. Áthoztalak titeket a körülményeken, ahogy a három héber ifjút is áthoztam a tűzön, anélkül, hogy a füst szaga érződött volna rajtuk.

Mindig is veletek voltam, szerettelek és mutattam az utat nektek. Veletek vagyok, és nem ellenetek. Feltárom előttetek az elrejtett titkokat. A jelenvaló igazságot hozom el az életetekbe, ami létrehozza a most következő időszak dinamikáját, amit úgy nevezünk, hogy a galamb időszaka -- a Szellemem kiterjesztése, a Szellem ajándékainak a megnyilvánulása. Ez a kilenc mód, amelyekkel kiterjesztem Magamat rajtatok keresztül, a Szellemem ajándékai, amelyek rátok szállnak, és átáramlanak rajtatok keresztül. Az ajándékok megváltoztatják az atmoszférát körülöttetek, megtagadják a hozzáférést az ördög számára, elhozzák a gyógyulás erejét az életetekbe, biztosítják a számotokra szükséges csodát, és elhozzák a hatalom hangját, ami életben tart, és a mai nap mannájává válik.

 Ezért azt mondom, jöjjetek és vacsorázzatok, szeretteim, gyertek és lakomázzatok a jelenvaló igazságból. Mert Én ezt az étket szolgálom fel nektek a mai napon, mondja a Szentséges. Gyertek és vegyetek, és tegyétek magatokévá hit által a mai napon.

http://gyurinaploja.blogspot.com

Bob Gass: Jó cselekedet

„Ne késs jót tenni…!” (Péld 3:27)

Dan Clark visszaemlékszik arra, amikor tinédzser korában sorban állt az édesapjával, hogy jegyet vegyenek a cirkuszba. Észrevettek maguk előtt egy szegény családot. A szülők egymás kezét fogták. Nyolc gyermekük volt, valószínűleg mind fiatalabb 12 évesnél. Látható volt, hogy a cirkusz valami egészen új kaland lesz számukra. A pénztáros megkérdezte, hány jegyet kérnek. A férfi büszkén így válaszolt: „Nyolc gyermekjegyet és két felnőttjegyet kérnék”. Amikor a pénztáros megmondta a végösszeget, a feleség elengedte a férje kezét és lehajtotta a fejét. A férfi kissé közelebb hajolt az ablakhoz és megkérdezte „Mennyit is mondott?” A pénztáros elismételte az árat. A férfinak szemmel láthatóan nem volt annyi pénze. Összetörtnek tűnt. Clark azt mondja, hogy az édesapja mindezt látva elővette a pénztárcáját, kivett belőle egy húszfontost, és leejtette a földre. Azután lehajolt, felvette a bankjegyet, és megérintette a férfi vállát, ezt mondva: „Elnézést, azt hiszem, ez az öné”. A férfi pontosan tudta, hogy mi történik. Clark apjának szemébe nézett, megragadta a karját, kezet szorított vele, és könnyek között mondta: „Köszönöm, köszönöm, uram. Ez igazán sokat jelent nekem és a családomnak”.

Clark és az édesapja visszamentek az autójukhoz, és hazamentek. Nem volt elég pénzük arra, hogy cirkuszba menjenek aznap este, de ez nem számított. Áldássá lehettek egy egész család számára, és ez olyan dolog volt, amit egyik család sem fog soha elfelejteni.

Ezt hívják úgy, hogy „jó cselekedet”.

KÉSZENLÉT

"Szólította őt Isten... Az pedig mondta: ímhol vagyok" (2Móz 3,4).

Mikor Isten szól, sokan hasonlítunk a ködben botorkáló emberhez: nem válaszolunk. Mózes feleletéből kitűnik, hogy ott volt valahol. A készenlét azt jelenti: helyes viszonyban vagyok Istennel és tudom, most hol állok. Mindig buzgón mondogatjuk Istennek, hogy hova szeretnénk menni. Az győz, aki készen van Isten és munkája számára, amikor meghallja a hívó szót. Valami nagyszerű, feltűnő alkalomra várunk és mikor itt van, sietve kiáltjuk: "Itt vagyok!" Ahol Jézus Krisztus előtérben van, ott kaphatók vagyunk, de nem vagyunk készen valami alacsonyabb rendű kötelesség elvégzésére.

Isten számára az van készenlétben, aki a legkisebbre és a legnagyobbra egyaránt kész, nem tesz különbséget. Nem válogathatunk a tennivalókban; bármi legyen is Isten munkaterve, készen kell lennünk rá. Akkor, ha valami kötelesség adódik, meghalljuk Isten szavát, amint Urunk is hallotta az Atyát, és szeretetünk egész elevenségével készek vagyunk teljesíteni.

Jézus Krisztus úgy akar bánni velünk, mint ahogyan vele bánt az Atya. Oda állít, ahova neki tetszik, akár kellemes, akár kellemetlen kötelességek közé, mivel ugyanaz a kapcsolat van köztünk, mint közte és az Atya között: "... hogy egyek legyenek, mint mi" (Jn 17,22).

Légy kész az Úr váratlan látogatásaira! Aki készen van, annak nem kell kapkodva készülődnie. Gondold meg, mennyi időt elvesztegetünk, mert még csak akkor kezdünk készülődni, mikor Isten már hívott. Az égő csipkebokor jelképezi, mi veszi körül a készenlétben álló lelket: Isten jelenlététől lángol.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Bármilyen súlyos helyzetben vagyunk, az Úr így bátorít:

 „Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek, és ne rettegjetek tőlük, mert az Úr, a te Istened maga megy veled; nem marad el tőled, sem el nem hagy téged” (5 Móz. 31,6)

Bizalom-játék

„Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.”

Zsidókhoz írt levél 4:16

Azóta az eset óta egyszerűen nem megy, nem tudsz hinni az embereknek. Félve lépsz ki az utcára, és gyanakodva nézel mindenkire, aki elhalad melletted. Azóta oda minden biztonságérzeted, és minden apró zajra összerándul a szíved. Talán holnap már más lesz, talán megerősödöm… - suttogod magadban, de igazán te sem hiszel már az ilyen mesékben. Zuhansz csak egyre a mélybe, és nincs, aki megfogjon, mielőtt elérnéd a talajt. 

Nem hiszem, hogy egyedül néznél farkasszemet ezzel a problémával. Ha betörnek valakihez, az egyik legnagyobb dolog, amit akarva-akaratlanul elvisznek tőle, az a biztonságérzet és a bizalom.

Ma reggel Isten azt üzeni, hogy benne minden körülmény ellenére megbízhatsz. Ő az, aki zuhanás közben elkap, és még mielőtt elérnéd a talajt, már a karjaiba ölelt. Lehetsz bármennyire bűnös, hozzá fordulhatsz teljes bizalommal, és átélheted Isten kegyelmének nagyságát. 

Ma reggel tegyél egy lépést a bizalom ösvényén, bízz Istenben, az Ő gondviselésében, és áldd érte a menny Urát!

http://reggelidicseret.blogspot.hu/

Atyák, fiak és az új nemzedék 2 rész

Fiak szolgaságban

Hivők között sokan vannak ma fiak, akik örökösként élhetnének, de szolgaságban vannak. A Lukács 15.13 szerint ahogy a tékozló fiú a megszerzett örökséggel „kivándorolt távoli vidékre”, úgy látjuk ma, hogy Magyarországon a fiak, az új nemzedék tömegével vonul ilyen távoli vidékekre szerencsét próbálni, illetve a jobb élet reményében. Nagyon sokan kerülnek aztán egy szolgaságba, a munka taposómalmába, sokukat kihasználnak, jövevényként élnek, mások szolgáivá válva. Van, akinek sikerül, de sok mindenkinek nem.

Ez a generáció ma az öröksége földjét hagyja el, és hogyha nem Isten szól hozzájuk, hogy menjenek, akkor nem biztos, hogy áldott lesz ez a messze földre való utazásuk.

Isten őket ezen a földön helyezte el, itt van a küldetésük, itt kellene kamatoztatni a talentumaikat, hogyha ezen a földön Istennel maradnának, akkor be tudnák tölteni a küldetésüket. Mert Isten teremtményeiként mindenki akkor és ott fog kiteljesedni és a küldetését betölteni, ott lesz boldog, ahol Isten megálmodta őt, és hogyha ott van, ahol Isten látni akarja.

Isten népének az öröksége azon a helyen fog kiteljesedni, amelyet Isten eltervezett a számára.

Így a benned lévő küldetés csak ott fog kibontakozni, hogyha ott vagy, ahol az Atya látni akar, hogyha ott maradsz az Atyai házban.

Mondom nektek: az örökségetek az Atya házában maradva fog kiteljesedni, az onnan való kiugrás, elmenekülés, kijövetel az elhívás kockáztatását veszélyezteti.

Fizikailag is az örökséget birtokba venni és azt megtartani akár külföldön, akár itthon maradva csak akkor tudjuk, hogyha ott maradunk az Atya házában.

Isten ma azt mondja sok fiatalnak: maradj az Atya házában fiúként, ne add el magad szolgaságba, ne kívánd a Fáraó taposómalmát, és ne menj bele Babilon mókuskerekének semmilyen formájába.

Azonban szolgaságban vannak azok a fiak is, akik a vezetőt vagy a pásztort vagy az egyházukat szolgálják és nem Istent. Ki akar hozni Isten ebből a gondolkozásból minden gyermekét.

Más fiak pedig szintén szolgaságban vannak az egyház falain belül is, és nem jutnak hozzá ahhoz az örökséghez, amit Isten elkészített már a számukra az anyagiakban, a házastárs, a munka, a szolgálat területén.

Fiak, akik az egyházban nem tudtak természetfeletti módon megszabadulni a függőségeikből, mások menekülőben vannak Isten elől, pedig nem Tőle kellene elfordulniuk.

Fiak küszködnek különböző kívánságok legyőzésével, mert a szabadságukat nem tudták megszerezni teljesen és végérvényesen.

Fiak szenvednek kisebbrendűség érzésben, bizonyítási kényszertől, önbizalomhiánnyal, mert az Atyai ház pusztán az egyházat jelenti számukra és nem magát a mennyei Atyát.

Azt látom, hogy a szolgaságban levő fiaknál az intézményes egyház olyan számukra, mint egy esernyő, amelynek a rejtekében élnek, de amely egy záróréteget képez, egy plafont a menny és közöttük, elzárja a mennyet számukra, elzárja az Atyai házat és annak áldásait.

Mondom nektek: „Minthogy pedig fiak vagytok, Isten elküldte szívünkbe Fiának szellemét, aki így kiált: „Abba! Atya!” Így hát nem vagy többé rabszolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Istenen át örökös is.” Galata 4:6,7 (Csia f.)

„A testhez igazodók ugyanis a test dolgain jártatják eszüket, de a szellemhez igazodók a szellem dolgain.” Róma 8:5

„Vesd ki a rabszolgálót és annak fiát, mert rabszolgálónak fia nem fog szabadnak fiával együtt örökrészt kapni.”

Azért hát testvéreim, nem a rabszolgálónak, hanem a szabadnak gyermekei vagyunk.”

 „Szabad életre szabadított meg titeket a Krisztus, álljatok meg hát ebben, és ne tűrjétek magatokon újra a rabszolgaság igáját.” Galata 4:30,31  Galata 5:1  (Csia ford.)

Fiak kiskorúságban

Más hivők, akik ott vannak az Atyai házban, úgy élnek, mint az idősebb testvér, aki elvárja, hogy az Atya a munkájáért cserébe kiszolgálja, ellássa, jutalmazza őket. Gyermekként gondolkodnak, nem fiakként, nem értik, hogy kegyelem által megváltva élhetnének az örökségükben, anélkül, hogy nekik azért tenni kellene valamit, élhetnének áldásban és mennyei ellátásban.

Nem értik, hogy mindaz, amiért imádkoznak, az már az övék, de ők csak kérnek, mindig csak kérnek, mindent csak kérnek, mint a kisgyerekek.

Gyermeki gondolkodásúak és felfogásuk miatt nem értik, hogy nekik önállóan kell elvenni ellátást, a javakat, a szellemi ajándékokat, kincseket és élni kellene Isten királyságában szellemi nagykorúként, érett keresztényként. Nekik kellene másokat Istenhez vezetni, nekik kellene másokért közbenjárni, mások szükségeit betölteni, beleállni a szolgálatba és elvenni Istentől a vezetést a személyes életükre, nem pedig másokat utánozni, mások emberi tanácsai szerint döntést hozni.

Gyermeki kereszténységre vall az is, hogyha a régi hivők irigyek a fiatalok dinamizmusára, sikereire, győzelmeire, majd emiatt elutasítják őket.

Mondom nektek:

 „Aki csak tejet iszik, az meg csecsemő. Az ilyen ember meg nem ismeri a helyes tanítást.

 Az igazi ételek a szellemi értelemben felnőtteknek valók. Az ilyenek a tapasztalataikból már megtanulták, hogyan kell a jót a rossztól megkülönböztetni.

Ezért fejezzük be a Krisztusról szóló alapvető tanításokat, és igyekezzünk szellemileg felnőtté válni!   Zsidók 5:13-14, 6:1 (Egyszerű ford. szerint)

Fiak! Isten leendő fiai!

Itt az ideje meglátni az Atya akaratát, itt az ideje beleállni az örökségbe, itt az ideje jó döntést hozni és elindulni az Atyával való találkozáshoz, itt az ideje meglátni az ajándékodat és az identitásodat, itt az ideje levetni a szolgai ruhát. Itt az ideje érett, felnőtt fiúként élni, szabadságban. Itt az ideje kifutni a szolgaságból.

Jézus, mint Emberfia, és mint Isten Fia adott nekünk példát a Fiúságra, Ő adja számunkra a Fiúság Szellemét, Ő kimunkálja bennünk a szellemi érettséget, majd beültet a „saját virágoskertjébe” egy gyümölcsöző és termő közösségbe.

Azoknak a fiaknak és új hajtásoknak, akik le lettek metszve, ma azt mondja az Úr igéje:

„Maradj életben! Maradj életben!” (Ezékiel 16:6)

Maradj életben, nagyra fogsz nőni, meg fogsz erősödni, érett férfikorra fogsz eljutni, enyém leszel.

Megöntözlek, megtisztítlak, földíszítelek levelekkel, telve leszel új, friss hajtásokkal, meg fogsz szépülni, pompás, virágzó és nagy leszel.

Maradj életben! Termékeny földbe helyezlek, sok víz mellé plántállak, ki fogsz hajtani, terebélyesedni fogsz, mert én táplállak közvetlenül. Leveleid lesznek, melyeket felém fordítasz, erős gyökereid lesznek, melyek jó táptalajba, erősen állnak.

Pompás virágaid lesznek, melyben sokan fognak gyönyörködni.

Amit én az Úr megmondok, azt meg is teszem.

 2013-03-16

Suchné S.Ilona

http://judaoroszlanja.gportal.hu/gindex.php?pg=35616698

"De mi lebegünk…"

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Milinda, a hatalmas király azt mondta az öreg papnak:

-Te azt mondod, hogy aki száz éven keresztül mindenféle lehetséges rosszat elkövet, de a halála előtt bocsánatot kér Istentől, újjászülethet és a Mennybe kerül.

Viszont ha valaki csak egy bűnt követ el, de azt nem bánja meg, akkor a pokolban végzi. Igazságos ez? Száz bűn könnyebb, mint egy?

Az öreg pap így válaszolt a királynak:
-Ha fogom ezt a nagy követ és a víz felszínére helyezem, le fog süllyedni, vagy lebegni fog?
-Lesüllyed-válaszolta a király.
-És ha fogok száz nagy követ, egy csónakba teszem őket, és a csónakot pedig a vízre lököm, le fognak süllyedni, vagy lebegni fognak?
-Lebegni fognak.
-Akkor száz kő és egy csónak könnyebb, mint egy kő?
A király nem tudta mit válaszoljon, az öreg pedig elmagyarázta:
-Így van, király, az emberekkel is. Bármennyi bűn terheli is vállukat, ha Istenre támaszkodnak, nem kerülnek a pokolba. Az pedig, aki csak egyszer vétkezik ugyan, de nem kéri Isten irgalmát, el fog veszni.

Az Úr trónja előtt!

Készítette: Élő Víz

Amikor az öregasszony egy dolgos, de egyszerű élet végén meghalt,
rögtön ott volt a hosszú sorban és nyugodtan haladt ő is a legfőbb
Bíró felé. Amint a célhoz közeledett, egyre inkább tisztán hallotta az
Úr szavait.

Az egyikhez így szólt: - segítségemre siettél, amikor az autósztrádán
megsebesültem és bevittél egy kórházba, gyere be a Paradicsomba!
Egy másiknak pedig ezt mondotta: - Te uzsora kamat nélkül kölcsönöztél
egy szegény özvegynek, ezt is nekem tetted, gyere be Te is.
A következőhöz pedig így szólt: Te több embert megoperáltál súlyos
esetekben, így tulajdonképpen nekem segítettél, térj be te is a
Mennybe.
Ez így ment hosszú időn át.
A szegény asszonyt elfogat a félelem. Amint hallotta a sok jótettet,
akármennyire is gondolt vissza életére, nem jutott eszébe, hogy valami
rendkívüli jót tett volna. Másokat is előre engedett és erősebben
kezdett gondolkozni, de hiába, semmire sem emlékezett. Már éppen
vissza akart fordulni, amikor egy angyal jóságosan mosolyogva, de
nagyon határozottan visszatessékelte. Szíve a torkában dobogott,
amikor megállta az Úr előtt. érezte, hogy Ő kedvesen rámosolyog.
- Te mindig kivasaltad az ingemet... Gyere be te is az Örökkévalóságba.

Néha nagyon nehéz elképzelni, mikor tettünk rendkívüli jót vagy mikor
viselkedtünk közömbösen.
A közömbösség a legnagyobb ellensége a Szeretetnek.

„ ...Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. „ (Máté 25:40)

A hit

Készítette: Keresztény szépségportál

A keresztény hite nem börtön.

Spurgeon

www.keresztenyszepsegportal.hu

Hillsong UNITED Relentless Lyric multimédia

Ige: A láznak menni kell!

„És a zsinagógából azonnal kimenvén, a Simon [akit hallanak, a meghallgatott] és András [férfias] házához menének Jakabbal [más helyébe lépő] és Jánossal [az Úr nagylelkű adakozó] együtt.

A Simon napa [anyósa] pedig hideglelésben [(püreszszó): - tűzben van (ég); betegen; lázasan] fekszik vala, és azonnal szólának néki felőle [az érdekében].

Márk. 1,31 És ő odamenvén, [kézen fogva] fölemelé [felsegítette; felállította; talpra állította] azt, annak kezét fogván; és [erre mindjárt] elhagyá  [megszűnt (elengedte)] azt a hideglelés [láz] azonnal, és (fel)szolgál vala nékik” (Márk. 1,29-31)

Lukács és Máté is ír a történetről: „A zsinagógából eltávozva elment Simon házába. Simon anyósát pedig magas láz gyötörte, és szóltak az érdekében Jézusnak. Jézus ekkor fölébe hajolva ráparancsolt a lázra, mire a láz elhagyta az asszonyt. Ő pedig azonnal felkelt, és szolgált nekik” (Lk. 4,38-39)

„Amikor Jézus Péter házába ment, látta, hogy annak anyósa fekszik és lázas. Jézus megérintette a kezét, és elhagyta az asszonyt a láz, az pedig felkelt, és szolgált neki” (Mt. 8,14-15)

Dicsérd, dicsérd, Jézust dicsérd!

Szólt az Úr!

"Szólott egyszer az Isten, és ezt a két dolgot értettem meg: Istennél van az erő; nálad van Uram a szeretet" (Zsolt. 62,12-13)

Az Úr vezet, hogy célba érjek!

„És vezérel téged az Úr szüntelen, (kopár földön is jól tart téged, és) megelégíti egész lényedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy” (Ésa. 58,11).

Megtörtént!!

„És monda az, aki a királyiszéken (vagyis a trónuson) ül vala: Ímé mindent újjá teszek (és mindent újjáteremtek). Írd meg, mert e beszédek hívek (megbízhatók) és igazak. És monda nékem: Meglett (megtörtént). Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen” (Jel. 21,5-6).

Cseri Kálmán: Az emberi törekvés

„Ősi törekvése az embernek, hogy látni akar és nem hinni”

TÖBBSZÖRÖS ÁLDÁS

6 Ekkor útrakelt a menyeivel, hogy hazatérjen Móáb mezejéről, mert meghallotta Móáb mezején, hogy az ÚR rátekintett népére, és kenyeret adott neki. 7 Elment tehát arról a helyről, ahol élt, és vele a két menye. Így mentek az úton visszatérőben Júda földjére. 8 De ezt mondta

Naomi a két menyének: Menjetek, forduljatok vissza, mindegyik az anyja házába! Bánjék veletek az ÚR olyan szeretettel, amilyennel ti bántatok a meghaltakkal és velem! 9 Adja meg nektek az ÚR, hogy mindegyitek nyugalmat találjon majd a férje házában. Azután megcsókolta őket, és hangosan sírtak. 10 És azt mondták neki: Bizony, veled térünk haza a
népedhez. 11 De Naomi ezt felelte: Forduljatok vissza leányaim! Miért jönnétek velem? Lehetnek-e még fiak a méhemben, akik férjeitek lennének? 12 Forduljatok vissza, leányaim, menjetek, mert én már öreg vagyok ahhoz, hogy férjhez menjek. De ha azt mondanám is, hogy van még reménységem, és ha ma éjjel férjhez mennék is, és fiakat szülnék, 13 várhattok-e rájuk, amíg felnőnek? Szabad-e benneteket visszatartani attól, hogy férjhez menjetek? Nem, leányaim! Nagyobb az én keserűségem, mint a tiétek, mert elért engem az ÚR keze. 14 Tovább sírtak hangosan, majd Orpá megcsókolta az anyósát, Ruth azonban ragaszkodott hozzá. 15 Naomi azt mondta: Látod, a sógornőd visszatért népéhez és isteneihez. Térj vissza te is a sógornőddel együtt! 16 De Ruth azt felelte: Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak és visszatérjek tőled. Mert ahová te mégy, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. 17 Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is, ott temessenek el engem! Úgy bánjék velem az ÚR most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled! 18 Amikor látta, hogy minden áron vele akar menni, nem erőltette tovább. Ruth 1,6-18.

                         TÖBBSZÖRÖS ÁLDÁS

Amikor látta, hogy Ruth minden áron vele akar menni, nem erőltette tovább. (Ruth 1,18)

"Nem kell segítened. Én is meg tudom csinálni. Vannak fontosabb teendőid" - mondta a 80 éves szomszédom, amikor segíteni akartam a faágakat felszedni az udvarán. Ugyanezt hallottam egy barátomtól, aki tüdőtágulatban szenvedett, és a köveket megpróbálta eligazgatni az udvara mellett vezető vizesárokban. A felajánlott segítség gyakran ellenállásba ütközik.

Ugyanezt a viselkedést figyelhetjük meg bibliai személyeknél is. Például, Naomi először visszautasította két menyének az ajánlatát, hogy vele maradjanak. Miért kellene ennek a két fiatalasszonynak a gondozásom terhét magára venni? Még előttük áll az egész élet. - valószínű így okoskodott. Orpa sajnálkozva távozott. De Ruth nagyon ragaszkodott hozzá, hogy vele maradjon, így Naomi mégis elfogadta.

Ahogy öregszem, észreveszem, hogy nem tudok annyit elvégezni, mint régen. A büszkeség egy természetes akadálya annak, hogy mások segítségét elfogadjuk. Mégis, sokszor ez a fajta büszkeség gátol meg bennünket, hogy többszörös áldásban részesüljünk. Amikor hagyjuk, hogy mások segítsenek, nemcsak azt kapjuk, amire nagy szükségünk van, hanem a másik
emberrel való kapcsolatunk is megerősödik. Ráadásul meglátjuk, hogy van, aki törődik velünk, és idejét áldozza ránk.

Imádság: Szentlélek Isten, taníts meg mindig hálásan fogadni a felajánlott segítséget. Ámen.

Keressük Istent mások tetteiben.

Paul Wayne Meier (Kentucky, USA)

További információ: http://csendespercek.hu