Elmélkedés

...tanulmányozd éjjel-nappal..." (Józsué 1:8)

Kedves lelkipásztor, mondd csak, te csontsovány konyhafõnök vagy? Gyülekezetednek minden vasárnap egészséges ételt szolgálsz fel, ám te magad lelkileg éhen halsz? Hagytad, hogy a gyülekezet ügyes-bajos dolgainak intézése elrabolja az imaéleted és azt az idõdet, amit a Szentírás tanulmányozásával töltenél, hogy épülj belõle?

A szolgálat egyik legnagyobb veszélye, hogy mindig csak adunk, de nem kapunk. Anyagi értelemben, ha több a kiadásod, mint a bevételed, az csõdöt jelent. Ugyanez igaz lelki értelemben is. Amikor Józsué vette át Mózes helyét Izráel vezetésében, Isten háromszor mondta el neki ugyanazt a dolgot: Légy erõs és bátor!" (Józsué 1:6,7,9). Aztán elmagyarázta Józsuénak, honnan vehet erõt és bátorságot: Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, õrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz" (Józsué 1:8).

Figyeld meg ezeket a szavakat: Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz"! Fontos feladatod van, amit az erõd és a sikered érdekében el kell végezned. Mi az? ...tanulmányozd [Isten Igéjét] éjjel-nappal...!" A tanulmányozás olyan, mint a kérõdzés. A szarvasmarha kérõdzõ állat. Megrágja a takarmányt, lenyeli, aztán visszaöklendezi, rág rajta még egy kicsit, és minden alkalommal, valamivel többet nyer ki belõle. Rágódj Isten szavain! Gondolkozz rajta! Emészd meg! Ha lelkileg egészséges akarsz lenni, tanulmányozd a Szentírást és elmélkedj rajta!

www.maiige.hu

C. H. Spurgeon: Az ember csak ember; de Isten valóban Isten!

Én, én vagyok vigasztalótok! Miért félsz halandó embertől, olyan embertől, aki a fű sorsára jut? Elfelejtetted alkotódat, az URat, aki az eget kifeszítette, és alapot vetett a földnek? Miért rettegsz szüntelen, mindennap az elnyomó izzó haragjától, mellyel el akar pusztítani? De hová lesz az elnyomó izzó haragja?!" (Ézs 51,12-13).

Legyen ez az igerész maga a mai napi üzenet. Szükségtelen különösképpen kibővíteni. Félős szívű ember, olvasd, higgy benne, táplálkozz belőle és könyörögj ezzel a reménységgel az Úrhoz. Hiszen akitől félsz, az ember csupán, aki viszont megígéri, hogy vigasztalód lesz, az Isten, a te Teremtőd, a menny és a föld alkotója. Végtelen vigasztalás ez, amelyhez képest a veszély bizony eltörpül.

De hová lesz az elnyomó izzó haragja?" Az Úr kezébe kerül. Csupán egy halandó ember az, aki dühösködik ellened. Haragja elmúlik, amint megszűnik lélegzeni. Miért rettennénk meg egy hozzánk hasonló halandótól? Ne gyalázzuk meg Istenünket azzal, hogy egy jelentéktelen emberből istent csinálunk. Hiszen akár túlzottan félünk valakitől, akár túlságosan szeretünk valakit, mindenképpen bálványt csinálunk belőle. Tekintsük az embereket embereknek, Istent pedig Istennek. Így nyugodtan végezhetjük tovább dolgunkat, mert csak az Urat féljük, senki és semmi mást.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Jövök a kereszthez

Rick Warren: Az önuralomról

"Az önuralom a hozzáértés jóleső érzésével tölt el. Mint egy finomra hangolt, prezíciós jármú, az életed a kormány legkisebb mozdulatára is érzékenyen reagálva a helyes irányban marad. Az önuralom önbizalmat és belső biztonságérzetet eredményez." 

Atyák, fiak és az új nemzedék 1. rész

Isten ma kétféle módon üzen és akar tanítani bennünket. Tanít Szent Szelleme által egy jelképes történeten keresztül, majd ezt összekapcsolja egy igei üzenettel.

Több éven keresztül többször is kaptam ezt a tanítást már az Úrtól ebben a jelképes formában, ez egy folyamat volt. De ma reggel azt mondta, mint Ezékielnek: „most mondd el ezt a jelképes próféciát, amit én a muskátlikon keresztül mutattam neked, mert ezt a folyamatot végzem ma az egyházban.”

Ezeket sosem írtam le, mert annyira elevenen éltek bennem ezek a képek és olyan erőteljes volt a Szent Szellem szava ilyenkor, hogy sokszor ott sírtam a virágaim felett.

Nagyon szeretem a muskátlikat, éveken át  gyűjtögettem, nevelgettem őket, volt amelyiket kiültetem szabad földbe és méteresre is megnőtt, bár igaz virág alig volt rajta, de sokat gyönyörködtem bennük. Nagyrészük látványos, hatalmas cserépben volt, mutatósak voltak, tele voltak hajtásokkal, de nem tudtam őket szaporítani. Olykor rászántam magam, hogy lemetsszek egy – egy hajtást hogy ledugjam új cserépbe, de nagyon satnyák lettek és nem sokáig bírták, ezért inkább hagytam a tövön, ami csak nőtt – nőtt és már kevesebbet virágzott.

Amikor költözködtünk egy kisteherautó csak az én hatalmas muskátlijaimmal volt tele, kicsit büszke voltam rájuk.

Mígnem egyszer az Úr letörte a büszkeségem, amikor szólt egy egyszerű gazdász emberen keresztül. Ő elmondta, hogy az látszik, hogy szeretem ezeket a virágokat, de az is látszik, hogy nem értek hozzá. Hát mit mondjak, rosszul esett, alig akartam elhinni. Aztán elmondta, hogy a virágnak az energiája és a sok tápanyag a szárba és a levelekbe megy, ezért nincs már ereje virágozni, ami én is sejtettem, de nem tudtam, hogy kell kezelni.

Akkor éppen augusztus volt, és ő elkezdte nekem megmutatni, hogy kell lemetszeni az új hajtásokat éppen ebben a hónapban (és nem tavasszal, ahogy én tettem korábban) aztán ezeket az új hajtásokat le kell dugdosni új földbe, hogy gyökeret eresszenek. Nem mindegy tehát, hogy mikor és nem mindegy hogyan végezzük a hajtatást.

Mire elmondta azzal máris teljesen lemetszette az egyik „gyönyörűségemet” nagy bánatomra. Nagy virágládákat készített a férjem, amibe sorba elkezdtem leültetni az új hajtásokat, miközben nagyon fájt a szívem a megcsonkított tőért.

Aztán, amikor elkezdtem egyedül a többi virágon is ezt a szakszerű és időszerű metszést alkalmazni, akkor megszólalt a Szent Szellem és csak sírtam, és potyogtak a könnyeim, miközben fogtam az egyik, majd a másik új hajtást és sorba rendezetten új helyre ültettem őket.

Hú, micsoda tanítás lett belőle, sok mindent megértettem,hogy mit miért tesz Isten az életemben. Ez akkor nekem szólt, de most látom szellemben, hogy Isten ezt a munkát végzi ma a magyar egyházban és a gyülekezetekben is.

Kedves Szentek!

Isten Szelleme ma arról beszél nekünk ezáltal a jelképes történet által, hogy a gyülekezetekben ma sok helyen nincs utódlás, nincs tanítványolás, nincs „szakszerű” nevelése a fiaknak. (Nem a képzésekről és a Bibliaiskolákról beszélek, Jézus nem tartott ilyen képzéseket és nem indított iskolákat). A gyülekezetek csak nőnek, terebélyesednek fizikailag, anyagilag és az épületeik; a vezetők egyedül vezetnek, tele vannak a gyülekezetek potenciális szolgálókkal, de az ajándékaik nem tudnak kifejlődni, mert nincsenek Isten szerinti atyák.

A Szent Szellem azt mondja ma, hogy az Úr metszőollója elkezdett dolgozni a gyülekezetekben, mert eljött a fiak felnevekedésének az ideje és eljött az új plántálások ideje.

Azok a helyzetek és szituációk, amelyek most a gyülekezetekben a fiak és az új hajtások körül zajlanak, nem véletlenül vannak, azt a célt szolgálják, hogy ezt a metszést elősegítsék.

A metszések ideje van – ezt mondja ma a Szent Szellem.

A metszés fáj. Fáj a tőnek és fáj az új hajtásnak is. Fájdalmas helyzetek, körülmények között kerülnek ezek a gyönyörű, erős új hajtások le a tőről az új földbe.

Ma eljött az ideje annak, hogy Isten elővegye a szakszerű kezelését az Isten szerinti atyák hiányában.

Az atyáknak kellene megtenni azt, hogy felismerik az ajándékokat, akik elkezdtek felnőni és mentorálni azokat, majd szolgálatba állítani kellene őket. Mivel azok, akiknek atyáknak kellene lennie, csak a saját szolgálatukat növelgetik, építgetik, ezért ezek a fiak kiskorúságban vannak tartva, és el vannak nyomva az ajándékaik. Nincs felismerve az identitásuk és nincs felszabadítva.

Egy ember pedig akkor fog az örökségébe bejutni, hogyha ott van, ahová az Úr eredetileg tervezte és az elhívását be tudja tölteni.

Amikor a Szent Szellem először beszélt nekem erről a hatalmas muskátliról, akkor először azt mondta nekem, hogy én egy ilyen túlméretezett csecsemő voltam ott abban a gyülekezetben, ahol nem volt felismerve az ajándékom, mindent akartak velem csináltatni, csak azt nem tehettem, ami az elhívásom. Növekedtem szellemben, de nem voltak gyümölcseim, kevés volt a virág, mert a szolgálatba állítás nem történt meg, az elhívásom nem tudott ott kiteljesedni, nem volt szellemből „szakszerű” vagyis nem volt Isten szerinti mentorállás. Túlkoros csecsemő maradtam, aki nem tudott kibontakozni és megfelelően fejlődni, nem volt megfelelő a plántálás és a gondozás, nem volt megfelelő tanítványolás és nem volt szolgálatba állítás.

Mindez azért, mert nem voltak olyan Isten szíve szerinti atyák, mint Dávid, aki nem irigykedve adta át Salamonnak a templomépítés tervrajzát. Nem morgolódott azért, mert ő nem építhetett templomot az Úrnak, át kellett adnia ezt a nagyszerű munkát az új nemzedéknek.

Nem voltak olyan elhívással rendelkező atyák, mint Mózes, aki bár maga nem mehetett be az ígéret földjére, nem csinált úgy, hogyha én nem mehetek be, akkor ti sem fogtok bemenni Izrael népe. Hanem megáldotta az utódját méltósággal, Istennek engedve átadta a szellemi vezetést Józsuénak, átruházta a szellemi hatalmat hamis motivációk nélkül.

Aztán Isten lemetszett arról a gyülekezetről és egy új talajba ültetett, ahol személyesen mentorált, személyesen foglalkozott velem, tanítványolt igen nagy hatékonysággal.  Öntözött, gondozott, táplált, érezhető volt a növekedésem, az erősödésem, mígnem egyszer eljött a virágzás ideje is.

Ez a túlméretezet muskátli olyan, mint a terméketlen fügefa, amely látszólag, kívülről dús és zöld, de valamilyen okból képtelen a gyümölcstermésre.

Ma sokan vannak olyan fiak, akik a tövet erősítik, ezáltal a gyümölcsök már nem tudnak előjönni. Eljött az ideje a fiak lemetszésének, hogy új helyen az elhívásuk helyén gyökeret eresszenek.

Ezeket a folyamatokat végzi az Úr napjainkban, ezért nem vádolni, kárhoztatni kell a fiakat, hanem áldani kell azokat, akiket az Úr kihelyezett új földbe.

Aztán, ahogy ültetgettem ezeket a hajtásokat, láttam, hogy vannak közöttük gyengébbek, azokat fogtam és odahelyeztem az erősebbek mellé. Aztán volt olyan nagy és erős hajtás, amelyiket egy teljesen különálló cserépbe raktam… és így dolgozik ma a Szent Szellem, akinek van szellemi füle az meg fogja érteni ezt, különösen, hogyha éppen ezekben a folyamatokban van benne.

Isten ki fogja jelenteni magát a fiaknak, ezután megmutatja nekik az identitásukat, hogy felismerjék, kik is ők valójában.

Az Atya személyesen foglalkozik velük, gyógyítja őket és a metszés sebeit; kijelenti az elhívásukat, megerősíti őket, helyreállítja és Fiúság tudatot ad nekik.

Az Atya áldása elkezd rájuk áradni közvetlenül, és elkezdenek meggyökerezni, tovább épülni Jézusban, Krisztus képe elkezd bennük még jobban kirajzolódni, elkezdik megismerni az Atya szívét személyesen, amelyre eddig nem volt lehetőség. Isten Atyai szíve fogja őket táplálni személyesen és a szellemük Isten Szellemében fogja megtalálni az igazi otthonát és az identitását.

Az Atya közvetlenül fogja a fiakat táplálni a metszés után, már nem különféle tanításokon fognak növekedni, hanem az Élet Fájáról fognak táplálkozni. Ezek a fiak elkezdenek ettől a tápláléktól rohamosan fejlődni, növekedni, el fognak jutni a felnőtt, érett férfikorra.

Már nem fogja őket mindenféle tanítások szele ide – oda hajtani, mert őket a legnagyobb tanítómester, maga az Atya fogja tanítani és vezetni.

Nem lesz többé közvetítő (mint Mária vagy mint sok lelkész vagy pásztor, aki a Szent Szellem helyett vezeti a hivőket) nem lesznek többé emberi jótanácsok, nem lesz többé szolgaság.

Azok az új hajtások, akik ott vannak a tövön, elszívják a tőtől az erőt, az energiát, a tápanyagot, így már nem marad erő a virágzásra. De az Úr azt mondja ma:

„Én fogom őket táplálni, én fogom őket vezetni, én fogom tanítani őket, az én hangomat fogják követni, az én asztalomnál fognak étkezni, és nem közvetett módon más rhémáján fognak „élősködni”.

Ezeknek a fiaknak szól a Szent Szellem: Itt az ideje kijönni a szolgai gondolkodásból, abból, hogy mindig csak várjuk, várjuk az ellátást, mint a fiókák, mert vége van a kiskorúságnak.

Ezekből a hajtásokból elő fognak állni a fiak, és amikor felnőnek akkor testületileg belőlük lesz az új nemzedék, akik az apostoli generáció lesznek.

Ez a nemzedék, amelynek nem volt szellemi atyja és nem kaptak szellemből „szakszerű” felkészítést, ebből a nemzedékből igazi, Isten szerinti atyák jönnek elő.

De mondom nektek: ma még a lemetszés ideje van, az ültetés ideje, a plántálás ideje a Prédikátor 3:2 szerint: „Meg van az ideje az ültetésnek, és meg van az ideje az ültetés kitépésének.”

Nem voltak atyák, akik tanítványoltak volna Isteni bölcsességgel, ezért Isten elő veszi a metszőollóját.

Én megsirattam a terebélyes muskátlikat, hogy mivé lettek, ám ezek a tövek a következő évben erősebbé váltak és több virágot hoztak.

Mondom nektek: minden a javatokra van, még a metszés is, ezért az Atya gyógyulást ad a metszés fájdalmaiból, gyógyulást ad a nagy töveknek is és az új hajtásoknak is.

Volt még egy másik fájdalmam is, aminek üzenetértéke van. Amikor olyan erős hajtást kellett levágni, amelyen már virág is volt, ám le kellett metszeni,mert erős hajtás volt, és hogyha azt akartuk, hogy gyökeret eresszen, akkor a virágtól meg kellett őt szabadítani, hogy az energia és a tápanyag a gyökér kifejlődését szolgálja, és ne a virág szívja el azt.

-         Hú még az a kevés virág is kárba vész! – szomorkodtam.

Mondom nektek: hagyjátok azt a szolgálatot meghalni, hagyjátok azokat az alapítványokat, azokat a dicsőítő csapatok, azokat a lelkigondozói szolgálatokat, hagyjátok meghalni az elkezdet munkát, amikor felismeritek, hogy ilyen metszési folyamatokba vagytok benne.

Amikor megerősödök, eljön az ideje és az elhívásotok és küldetésetek elkezd majd virágzani, és erről a kicsiny hajtásból önálló tővé válva, virágzás lesz.

Mondom nektek: hagyjátok a virágokat meghalni.

Abban az évben sirattam a régi muskátlikat, miközben az új hajtásokban még nem tudtam gyönyörködni, csak remélhettem, hogy egyszer lesz belőlük valami. Gondoztam nagy figyelmességgel őket, állandóan szemmel tartva és szólt az Úr: „látod, ezt fogod tenni hamarosan az én fiaimmal is.”

Akkor ezután már gyakran sírva álltam ott a sok kis hajtás mellett, mert én is még abban a folyamatban voltam, amikor a kivirágzott hajtást metszette le az Úr és sirattam a lemetszett virágot, az elveszett pásztori szolgálatot.

De mondom nektek: Szószerint beteljesedik Isten Szava az életemben. Ez az új hajtás, amelyik a virágját elveszítette, mára gyökeret eresztett, az Atya gondozásában nemcsak felnőtt, hanem „szellemi anyává” válva új hajtásokat hoz, elkezdett virágzani, ahogy az Atya táplálta, gondozta, majd új edénybe ültette, így önálló, erős növénnyé vált. Halleluja!

Mert az Úr szava betejesedett rajtam, először nekem monda el ezt a jelképes üzenetet, most hogy látom a végeredményt és látom a történetet egyben, most kell hirdetnem: így fogja az Úr a napokban az új nemzedéket előhozni. Ez az Ő Szava, amely nem a távoli jövőről szól.

Nincs még vége azonban a Szent Szellem tanításának. Eljött a tél és abban az évben én még nem tudtam, hogy kell ezeket az új hajtásokat átteleltetni. A régi tövek túlélték a telet, de mint tavasszal kiderült, az újakat közben azért kellett volna gondozni, kellett volna kicsit foglalkozni velük és több fény kellett volna nekik – de mind elpusztultak.

Akkor újból sirattam őket, de már a szellemem is sírt. Ott álltam az Úr előtt és kérdeztem Tőle, hogy fog akkor az én szolgálatom újból elindulni, ha még mindig nem tudom, hogyan kell „szakszerűen” bánni és szellemből gondozni a fiakat, meghalnak a kezeim alatt?

Ekkor még a tanulás időszaka volt, az Úr sokat és sokszor beszélt velem a majdani szolgálatomról.

Többször beszélt arról, hogyan kell felismerni a szolgálati ajándékokat, akiknél ma még gyakran láncokat, sebeket fogok látni. Beszélt arról, hogyan kell bánni ezekkel az új hajtásokkal, a fiakkal.

Beszélt a „szellemben szakszerű” táplálásról, a tárolásról, és arról, hogy mindezek ellenére lesznek olyan hajtások, amelyek mégis elpusztulnak.

Az én dolgom az, hogy rhémával lássam el őket, hogy itassam őket, az elszáradt leveleket szedjem le, és az elhalt hajtásokat metszem le, erősítsem a gyökérzetüket.

Mindent megtettem ezekkel a hajtásokkal, és amikor először elültettem őket, pár nap múlva nem hogy éledezni kezdtek volna, hanem még a maradék levelük is elsárgult és leszáradt. Óh, hogy sajnáltam őket, milyen kopasz kis ágacskák lettek! De bennük volt az élet, bennük volt a muskátli DNS-e.

A fiakban is ugyanígy látnom kell a szellemi szemeimmel az Atya életét, látnom kell és fel kell ismernem az identitásukat, aztán fel kell őket szabadítanom, hogy elő tudjanak jönni a bennük levő ajándékok, a küldetésük.

Azt hiszem, hogy ekkor erősödött meg bennem - igen ez az apostoli szolgálat lényege.

Amikor az első plántálást végeztem és azok nem maradtak meg, az még valóban számomra is a tanulás ideje volt. Ám a következő évben már láthattam a gyümölcseit is a munkámnak, nem minden hajtás maradt meg, de voltak közük erősek, amelyeket már külön cserépbe lehetett ültetni.

Hiszem, hogy Isten ilyen atyákat fog előhozni az elkövetkezendő időben, akik Isten szerinti módon fognak tudni fiakat felnevelni. Az Isten szerinti atya nemcsak a saját szolgálatához nevel fiakat, hanem kész arra is, hogy elengedje és kiküldje őket oda, ahol az Úr látni akarja őket. Ez az érdek nélküli atyaság.

Hiszem, hogy engem is ilyen „szellemi anyává” készített fel Isten az elmúlt nehéz évek alatt, aki már Isten akarata szerint fog tudni szellemi fiakat kiküldeni az Úr nagy aratásába.

Legyen ez a jelképes üzenet Isten élő, kijelentett szava ma a számodra és legyen élő és hatékony, váljon valóra ott, ahova küldetik.

http://judaoroszlanja.gportal.hu/gindex.php?pg=35616698

Amit mond, tedd meg

Valamit mond néktek, megtegyétek. (János 2: 5) 

Amikor Jézus végrehajtotta az első csodáját, egy esküvői szertartáson volt. Anyja tudta, hogy meglássák az Ő hatalmát működésben, egy kulcs van: „Amit csak mond, tegyétek meg”. Ugyanez a helyzet velünk is ma – a mi engedelmességünk nyitja meg az ajtót, hogy megtapasztalhassuk az Ő hatalmának megnyilvánulását az életünkben. 

A Szentírás azt mondja: Ha hajlandóak és engedelmesek vagyunk, a föld javait fogjuk enni. (Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek - Ézsaiás 1: 19) Más szóval, megtapasztaljuk Isten bőséges áldását, amikor követjük az Ő parancsolatait. 

Gyakran lehet, hogy annyira arra a dologra összpontosítunk, amire épp a hitünk irányul, hogy elkerüli a figyelmünket az egyszerű engedelmesség más területeken. Például, lehet, hogy anyagi csodára van szükséged. Talán fizeted a tizedet, és úgy vetsz magot, ahogy kell, de mutatsz-e megbocsátást valaki felé? Van-e valami más, amiről tudod, hogy meg kellene tenned? 

Ma kérd az Urat, hogy kutassa át az elmédet és a szívedet. Ne engedd, hogy bármi is akadályozza az Ő hatalmát. Valamit csak mond, tedd meg, és nézd, ahogy az engedelmesség megnyitja az ajtót az Ő áldásának életed minden területén! 

Ima a mai napra:
Mennyei Atyám, alázatosan jövök Hozzád, és alávetem életem minden területét Neked. Engedelmeskedni akarok Neked. Tisztelni akarlak Téged. Mutasd meg életem bármely területét, ahol változtatnom kell. Áldalak Téged ma és mindenkor. Jézus nevében. Ámen. 

Fordította: Horváth Lídia 

http://www.mindenlehetseges.hu/newsletters/amit-mond-tedd-meg/?lang=hu&utm_source=AloEasyMail&utm_medium=email&utm_campaign=4970-Amitmond,teddmeg&utm_content=http://www.mindenlehetseges.hu/newsletters/amit-mond-tedd-meg/?lang=hu

Merj közeledni!

Merj közeledni! :)

Hihetetlenül szép videó

A hívők életéről

Készítette: Keresztény szépségportál

A hitetlen emberek Bibliája a hívők élete.

Hamar István

www.keresztenyszepsegportal.hu

A szívről

Készítette: Keresztény szépségportál

Amikor Isten megméri az embert, a mérőszalagot nem a derekához, hanem a szívéhez illeszti.

Anne Seidlitz

www.keresztenyszepsegportal.hu

Agnus Dei - Legyen Világosság

János Evangélium 4. fejezet: Az Úr Jézus kijelenti magát (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Ján. 4,1 Amint azért [észrevette, és] megtudta az Úr, hogy a farizeusok [jelentése: elkülönülő („szeparatista”), vagyis kirekesztően vallásos emberek zárt csoportja, szektája] meghallották, hogy Jézus [Héb. Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás; a megváltó) Józsué neve görög formában] több tanítványt szerez és merít (víz)be, mint János [jelentése Jahve kegyelmes],

Ján. 4,2 Jóllehet Jézus maga nem merítette (víz)be az embereket, hanem csak a tanítványai,

Ján. 4,3 Elhagyá Júdeát [jelentése: vallásos emberek szimbóluma] és elméne ismét Galileába [jelentése: a pogányok körzete]*

*Amikor bemerítő Jánost börtönbe vetették, az Úr Jézus folytatta az Evangélium hirdetését: „Minekutána pedig János tömlöcbe (vagyis fogságba) vettetett, elméne Jézus Galileába, (és így hirdette),  prédikálván az Isten országának evangéliumát, És mondván: Bétölt az idő, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higgyetek az Evangéliumban” (Márk. 1,15).

 És mindez akkor történt, amikor: „Tibériusz  császár [vagyis Cézár, (jelentése: Tiberből, mint a folyók istenéből)] uralkodásának [vagyis kormányzásának] tizenötödik esztendejében pedig, mikor Júdeában Poncius [Jelentése: tengerből való] Pilátus [jelentése: hajítódárdával ellátott; a felfegyverzett] volt a helytartó [a kormányzó].

És Galileának [jelentése: csekély, alacsony, megvetett; a pogányok körzete] negyedes fejedelme Heródes [jelentése: hősies]. Iturea [jelentése: nomádok földje; túl a határokon] és Trakhónitis [jelentése: vad, köves, sziklás vidék; göröngyös terület] tartományának pedig negyedes fejedelme az ő testvére Filep [jelentése: aki a lovakat //a testi erőt// kedveli]. Abiléné [jelentése: keserűség, szenvedés ligete, siratóhely] negyedes fejedelme meg Lisániás [jelentése: a fájdalom, szomorúság feloldója, a gondok összetörője; ami elhajtja a bánatot; bánatot elűző; gondűző, fájdalmat csillapító]” (Luk. 3,1)

Ján. 4,4 Ehhez Samárián [jelentése: őrtorony, őrhegy] kell vala pedig általmennie*

*Samáriában pogányok laktak, mert a babilóniai fogságra vitelkor Assiria királya elhurcolta Babilóniába a zsidókat: „És más népet telepített be Assiria (jelentése: foglyok, megkötözöttek) királya Babilóniából (jelentése: zűrzavar; összevisszaság, rendbontás), Kutából (jelentése: megőrzés, kincs), Avából (jelentése: lerombolás; visszafordulás), Hámátból (jelentése: erődítmény, vár, falaktól körülvett; központi város) és Sefárvaimból (jelentése: számos magaslat). És beszállítá (és letelepítette) őket Samária városaiba az Izráel fiai helyett, akik (vagyis: azok) birtokba vették Samáriát, és annak városaiban laktak (és letelepedtek városaiban)” (2 Kir. 17,24).

És mindez azért történt: „Mert kettős gonoszságot követett el (kétszeres rosszat cselekedett) az én népem: Elhagytak engem, az élő vizek forrását, hogy kutakat ássanak (és víztartókat vájjanak) maguknak; és repedezett kutakat (repedezett falú víztartókat) ástak, amelyek nem tartják a vizet” (Jer. 2,13).

 Júda már a királyság idején bálványimádó lett: „Asának (jelentése: bántó, fájdalmat okozó; mások szerint Isten a gyógyító; Isten teremtett), a Júdabeli királynak harmincegyedik esztendejében (lett Omri Izráel királya, és) uralkodik Omri (jelentése: támadó) Izráelben tizenkét esztendeig; Thirsában (jelentése: tájékozódási pont) uralkodik hat esztendeig. És megvevé áron a Samaria hegyét Sémertől (jelentése: őriző) két tálentom ezüstön. és építe a hegyre, és nevezé a várost, a melyet építe, Sémernek, a hegy urának nevéről, Samariának.

 És gonoszul cselekedék Omri az Úr szemei előtt, és gonoszságával meghaladta mind az őelőtte valókat. És jár Jeroboámnak (jelentése: akinek nagy népe van), a Nébát (jelentése: megpillantás, pillantás) fiának minden útján és az ő bűnében, amellyel vétekbe ejtette (azaz: céltévesztésbe vitte) az Izráelt, (hiábavalóságokkal bosszantva, és) haragra indítván az Urat, Izráel Istenét az ő bálványozásai által” (1 Kir. 16,23-26).

Ján. 4,5 Megy vala azért Samáriának [jelentése: őrtorony, őrhegy] Sikár [jelentése: megkenés, felkenés] nevű városába, annak a teleknek [annak a birtoknak, annak a helynek] szomszédjába [vagyis a közelébe], amelyet Jákób [jelentése: aki a másik helyére lép] adott vala az ő fiának, Józsefnek [jelentése: megsokasítás]*

*Ézsauval - testvérével - való találkozása után, újra visszatért Sikem városáig: „Azután Jákób, (a Mezopotámiai: jelentése: két folyó közt) Paddan-Arámból (jelentése: magasság síksága, mezeje) jövet, (minden bántás nélkül) épségben eljutott Sikem (jelentése: hegyhát) városáig, amely Kánaán (jelentése: megalázás, leigázás) földjén van, és (letelepedik, vagyis) tábort ütött a város előtt. A mezőnek azt a részét, ahol sátrat vert (és ahol sátorát felvonta), megvette Hámornak (jelentése: szamár), Sikem apjának a fiaitól száz pénzért” (1 Móz. 33,18-19).

Izráel halála előtt arról beszél fiának, amikor két fia legyilkolta Sikem lakosságát, mert megerőszakolta Sekhem, a Khivveus Khámornak, az ország fejedelmének fia Dinát, a húgukat: „És mondá Izráel Józsefnek: Ímé én meghalok, de az Isten veletek lesz és visszavisz titeket a ti atyáitok földére. Én pedig adok néked egy osztályrészt a te atyádfiainak része felett (vagyis egy hegyháttal többet adok, mint testvéreidnek), melyet az Emoreustól (jelentése: hegyi lakó, csúcson lakó) vettem fegyveremmel (karddal) és kézívemmel (íjjal)” (1 Móz. 48,21-22).

Amikor megszabadította Isten Izráel fiait Egyiptomból: „A József csontjait pedig, amelyeket felhoztak vala Izráel fiai Egyiptomból, eltemették Sikemben, a mezőnek abban a részében, amelyet szerzett vala Jákób Hámornak, a Sikem atyjának fiaitól száz pénzén; és lőnek a József fiainak örökségévé” (Józs. 24,32)

Ján. 4,6 Ott vala pedig a Jákób forrása [vagyis a Jákób kútja]. Jézus azért, az utazástól [amelyet gyalog tett meg] elfáradva [úgy, ahogyan volt], azonmód leült a forráshoz [vagyis letelepedett a kút mellé]. Mintegy hat óra vala [azaz, dél felé járt az idő].

Ján. 4,7 Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!

Ján. 4,8 Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.

Ján. 4,9 Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó [vagyis júdeai] létedre én tőlem, aki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók [vagyis a júdeaiak ugyanis] nem barátkoznak [még csak nem is nem érintkeztek, szóba sem álltak] a samáriaiakkal*

*Isten Igéje ismét kijelenti, hogy ki jött el hústestben: „Mert [ugyanis] Isten nem személyválogató [részlehajlás; protekció nincs nála]” (Róm. 2,11). 

Péter apostol Kornélius házában így beszél: „Péter pedig megnyitván száját, monda: (Most kezdem igazán megérteni, és) Bizonnyal látom (is), hogy nem személyválogató az Isten; hanem minden nemzetben (és minden nép között) kedves Őelőtte, aki Őt féli és igazságot cselekszik” (Csel. 10,34-35).

A zsidók azért nem érintkeztek a samáribelikkel, mert azt tartották, hogy démon van bennük. És ezt tartották az Úr Jézusról is. Ő pedig így felelt: „Aki az Istentől van, hallgatja (és meghallja) az Isten beszédeit; azért nem hallgatjátok ti, mert nem vagytok az Istentől valók. Felelének azért a zsidók és mondának néki: Nem jól mondjuk-é mi, hogy te samáriai vagy, és ördög van benned?” (Ján. 8,47-48)

Ján. 4,10 Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát [és tudnád], és hogy ki az, aki ezt mondja néked: Adj innom! Te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet*

*Az ajándékról így szól a Szenet Szellem: „Mert úgy szerette [(agapaó): Ez azt jelenti: magát teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magát, eggyé válni. Vagyis teljesen odaszánni, feloldódni a szeretetben] Isten e világot [(koszmosz): univerzum, a világegyetem, beleértve a lakóit is], hogy az Ő egyszülött [vagyis az egyetlen] Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne [vagyis a Fiúban], el ne vesszen [és el ne pusztuljon], hanem örök élete legyen [vagyis: (ekhó): birtokolja az örök életet]” (Ján. 3,16). Ő – az egyszülött Fiú - adja az élet vizét is – vagyis a Szent Szellemet: „Az ünnep utolsó nagy napján pedig feláll Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám, és igyék. Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig mondja vala a Szellemről, amelyet veendők valának az Őbenne hívők: mert még adatott a Szent Szellem; mivelhogy Jézus még nem dicsőíttették meg” (Ján. 7,37-39).

Ő az, aki a királyiszékben ül: „És monda az, aki a királyiszéken (vagyis a trónuson) ül vala: Ímé mindent újjá teszek (és mindent újjáteremtek). És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek (megbízhatók) és igazak. És monda nékem: Meglett (megtörtént). Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen” (Jel. 21,5-6).

És amikor ez megtörténik: „És azon a napon lesz, hogy élő vizek jőnek ki Jeruzsálemből, felerészük a napkeleti tenger felé, felerészük pedig a nyugati tenger felé, és nyárban és télben is úgy lesz” (Zak. 14,8). „És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, amely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki (mert trónusából ered)” (Jel. 22,1).

„Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi (más) hőség: Mert a Bárány, aki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket (vagyis elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz); és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet” (Jel. 7,16-17).

„És a Szellem és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És aki (csak) hallja, ezt mondja: Jövel! És aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen” (Jel. 22,17)

Ján. 4,11 Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened [hiszen merítő edényed sincs], és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?

Ján. 4,12 Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál [jelentése: aki a másik helyére lép], aki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?

Ján. 4,13 Felele Jézus és monda néki: Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:

Ján. 4,14 Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó [és örök életre szökellő] víznek kútfeje [és forrása] lesz őbenne*

*Mert ez a prófécia is az Úr Jézusban teljesedett be: „Ímé, az Isten az én szabadítóm! Bízom, és nem félek (és nem rettegek); mert erősségem és énekem az Úr, az Úr, és lőn nékem szabadítóm! S örömmel merítetek vizet a szabadító kútfejéből” (Ésa. 12,2-3).

 „És vezérel téged az Úr szüntelen, (kopár földön is jól tart téged, és) megelégíti egész lényedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy” (Ésa. 58,11)

Ján. 4,15 Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jöjjek ide [vizet] meríteni!

Ján. 4,16 Monda néki Jézus: Menj el, hívd [el] a férjedet, és jöjj ide [vissza]!

Ján. 4,17 Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, [ez igaz] hogy: Nincs férjem;

Ján. 4,18 Mert öt férjed volt, és a mostani, [akivel most élsz, az sem] férjed: ezt igazán mondtad. [és most igazat mondtál, ezt őszintén mondtad].

Ján. 4,19 Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.

Ján. 4,20 A mi (ős)atyáink ezen a hegyen imádkoztak [itt borultak le, és imádták Istent]; és ti [zsidók azonban] azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádkozni [és Istent imádni] kell*

*Az Úr Jézus szüleiről tesz bizonyságot Lukács: „Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét [vagyis a pászka-bárány] ünnepére [a szokásnak megfelelően]” (Luk. 2,41)^.

Mert így hangzott Isten törvénye: „Hanem azt a helyet keressétek fel, és oda menjetek, amelyet kiválaszt Istenetek az ÚR valamennyi törzsetek közül, hogy oda helyezze nevét, és ott lakjék” (5 Móz. 12.5).

Mikor Salamon megépítette a jeruzsálemi templomot, és imádkozott: „Megjelenék pedig az Úr Salamonnak azon éjjel, s monda néki: Meghallgattam a te könyörgésedet, és e helyet magamnak áldozat házául választottam” (2 Krón. 7,12).

És: „Ezt mondta neki az ÚR: Meghallgattam imádságodat és könyörgésedet, amikor könyörögtél előttem. Megszentelem ezt a templomot, amelyet építettél, hogy ott legyen az én nevem mindörökké. Ott lesz a szemem és a szívem is mindenkor” (1 Kir. 9,3).

Az Úr Jézus kijelenti, hogy milyen áldozatról szól a prófécia: Hanem nékem ma és holnap és azután úton kell lennem; mert nem lehetséges, [és nem engedhető meg] hogy a próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el” (Luk. 13,33)

 A templomról pedig, ahol az Úr lakik így tesz bizonyságot az apostolok, a Krisztus népéhez szólva: „Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma [(naosz): templom magva, vagyis a Szentek Szentje, a legfőbb szentély] vagytok, és az Isten Szelleme bennetek lakik?” (1Kor. 3,16).

És pontosítja a Szent Szellem, hogy Ő hol is lakik: Az Úr pedig a Szellem [Az Úr ugyanis Szellem]” (2 Kor. 3,17).

„Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek (szóma = személyiségetek, legbelső énetek) a bennetek lakozó Szent Szellemnek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben (szómati = egész valótokban)” (1 Kor. 6,19-20)

Pál apostol megvallása: „...Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek” (2Kor. 6,16)

„Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Szellem által” (Eféz. 2,20-22)

Ezért „Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel szellemi házzá, szent papsággá, hogy szellemi áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által” (1 Pét. 2,5)

Ján. 4,21 Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra (vagyis bekövetkezik az az idő), amikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok [majd Istent], az Atyát*

*De: „Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban (a sírokban) vannak, meghallják az ő szavát” (Ján. 5,28)

Ján. 4,22 Ti [samáriaiak] azt imádjátok, akit nem ismertek; mi [júdeaiak azonban] azt imádjuk, akit ismerünk: mert az üdvösség a zsidók (vagyis a Júdabeliek) közül támadt [Más fordítás: mert a megmentés a Júdabeliek közül ered, hiszen a Júdeaiak közül való, aki a szabadulást hozza]*

*Azért mondja ezt az Úr Jézus, mert a samáriaiak imádták az Urat, de a saját isteneiket is: „De azért mindenik nép külön isteneket csinált magának (vagyis megcsinálta a maga istenét is), és behelyezték azokat a magaslatok házaiba (az áldozóhalmokon levő templomokba), amelyeket a Samaritánusok építettek, mindenik nemzetség (és mindegyik nép) a maga városában, amelyben lakott. De miután az Urat is tisztelték (és szolgálták az ő isteneiket is ama népek szokása szerint, akik közül elhurcolták volt őket, és) a magaslatokra papokat állítottak a maguk tömegéből, akik ő érettük áldoztak a magaslatok házaiban” (2 Kir. 17,29.32-33).

Pedig: „… nyilvánvaló (és ismeretes), hogy a mi Urunk Júdából támadott (Júda törzséből származott), amely nemzetségre nézve (ebből a törzsből származó papokról) semmit sem szólott Mózes a papságról” (Zsid. 7,14).

 Pál apostol vallástétele: „Mondom pedig, hogy Jézus Krisztus szolgája lett a körülmetélkedésnek az Isten igazságáért (alétheia = valóságáért, vagyis igéjéért). [Más fordítás: Állítom ugyanis: Krisztus vállalta a zsidóság szolgálatát, hogy bebizonyítsa Isten igazmondását] hogy megerősítse [valóra váltsa; szilárdakká tegye] az atyák(nak tett) ígéreteit. A pogányok [a népek, és nemzetek] pedig (gyengéd, szerető) irgalmasságáért [és könyörületéért] dicsőítik [és magasztalják] Istent, amint meg van írva: Annakokáért vallást [vagyis megvallást] teszek rólad [és magasztallak] a pogányok [a népek, és nemzetek] között, és dicséretet éneklek [és zsoltárt zengek] a te nevednek” (Róm. 15,8-9)

Ján. 4,23 De [közel az idő], és eljő az óra, [sőt már itt is van] és az most vagyon, amikor az igazi [a valódi] imádók szellemben, és igazságban [azaz: valóságban, vagyis – a Szent Szellem által adott – Igében] imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.

Ján. 4,24 Az Isten szellem: és akik őt imádják, szükség, hogy szellemben és igazságban [azaz: valóságban, vagyis Isten Igéjében] imádják*

*Azért szükséges, hogy Szellemben imádják az Atyát, mert: „… a Szellem … segítségére van [segítségére siet] a mi erőtlenségünknek [a mi szellemi gyengeségünkben]. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk. [hogy mit imádkozzunk, és hogy azt hogyan kell (helyesen) tennünk, nem tudjuk]. De maga a Szellem esedezik [és jár közben] miérettünk kimondhatatlan [és összefüggéstelen; nem egybefüggő, nem értelmesen elmondott beszéddel], és fohászkodásokkal [és szavakba nem önthető, emberileg megfoghatatlan sóhajtozásokkal].  

[S Ő] Aki pedig a szíveket vizsgálja, [fürkészi; kutatja] tudja, mi [mit kíván, és mire irányul] a Szellem gondolata [elgondolása, törekvése] mert Isten [tetszése, és akarata] szerint [és Istenhez igazodva] esedezik [jár közben; könyörög; emel szót] a szentekért” (Róm. 8,26-27).

„Az Úr ugyanis Szellem…^” (2 Kor. 3,17)

Ján. 4,25 Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő, aki Krisztusnak [vagyis Felkentnek] mondatik [és Krisztusnak neveztetik]; mikor Ő eljő, megjelent [és hírül ad] nékünk mindent [és mindent tudtunkra fog adni].

Ján. 4,26 Monda néki Jézus: Én vagyok az, aki veled beszélek*

*És ismét mondja az Úr: „… Látod őt, és aki veled beszél, ő az” (Ján. 9,37)

Ján. 4,27 Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkoznak [és nagyon meglepődtek, amikor látták, hogy Jézus], asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel [vagy hogy mit akart tőle]? Vagy: Mit [és miért] beszélsz vele?

Ján. 4,28 Ott hagyá azért az asszony a vedrét [vagyis a vizeskorsóját], és elméne a városba, és monda az embereknek:

Ján. 4,29 Jertek, lássatok egy embert, aki megmonda nékem mindent, amit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?

Ján. 4,30 Kimenének [kitódultak az emberek] azért a városból, és hozzá menének [és odasereglettek hozzá].

Ján. 4,31 Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester [vagyis: Rabbi], egyél!

Ján. 4,32 Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, amit egyem, amit ti nem tudtok [és nem ismertek].

Ján. 4,33 Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?

Ján. 4,34 Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem [és teljesítsem], aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem, [és befejezzem azt a munkát, amivel megbízott]*

*Mikor gyermekkorában a szülei keresték, már akkor így válaszolt: „Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, amelyek az én Atyámnak dolgai [és hogy Atyám házában kell lennem]” (Luk. 2,49).

És feladata továbbá az atyának feltétel nélküli engedelmesség, és annak eredménye: „Mert miképpen egy embernek engedetlensége [figyelmetlensége] által sokan bűnösökké [céltévesztők] lettek: [sok embert a céltévesztés állapotába döntötte] azonképpen egynek engedelmessége [szófogadása, szolgálatkészsége] által sokan igazakká lesznek [és meg is igazultak]” (Róm. 5,19).

Mielőtt a Golgotára ment, így imádkozott, megvallva, hogy elvégezte a rábízott feladatot: „Én dicsőítettelek (és megdicsőítettelek) téged e földön: (azzal, hogy) elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt” (Ján. 17,4).

A munkát, amit az Úr Jézusnak el kell végeznie, már Ézsaiáson keresztül kijelenti a Szent Szellem: „Az Úr Isten (Uramnak, az Úrnak) Szelleme van (és nyugszik) énrajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak (hogy az alázatosaknak elnyomott, szerencsétlen, nyomorultaknak örömhírt, és győzelmi hírt vigyek, és mondjak). Elküldött, hogy bekössem a megtört szíveket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást (és szabadon bocsátást);

Hogy hirdessem az Úr jókedvének (és kegyelmének) esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvigasztaljak minden gyászolót; hogy tegyek Sion gyászolóira (fejdíszt),  adjak nékik ékességet a hamu (és gyászfátyol) helyett. Örömnek kenetét (és illatos olajat) a gyász helyett, dicsőségnek palástját (és öröméneket) a csüggedt szellem helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak (az ÚR ültetvényének), az Ő dicsőségére (akik őt ékesítik)!” (Ésa. 61,1-3).

És hogy ez megtörténhessen, le kell tenni, és értük oda kell adni az életét: „Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem (és odaadom) az én életemet, hogy újra felvegyem (és visszavegyem) azt. Senki sem veszi (és nem is veheti) azt el én tőlem, hanem én teszem le (én adom oda) azt én magamtól. Van hatalmam letenni (és odaadni) azt, és van hatalmam ismét felvenni (és ismét visszavenni) azt. Ezt a parancsolatot vettem (és ezt a küldetést kaptam) az én Atyámtól” (Ján. 10,17-18).

És az Úr Jézus kijelenttette, hogy mindezt elvégezte: „Mikor azért elvette Jézus az ecetet, monda: Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá (kilehelte) Szellemét” (Ján. 19,30)

Ján. 4,35 Ti nem azt mondjátok-é [amikor elvetitek a magot], hogy még négy hónap és eljő az aratás [ideje, és a betakarítás]? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat [a mezőket], hogy már fehérek [és készek, megértek] az aratásra.

Ján. 4,36 És aki arat, jutalmat nyer [és már most megkapja a bérét], és az örök életre gyümölcsöt gyűjt [és begyűjti a termést az örök (a természetfeletti) életre]; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen.

Ján. 4,37 Mert ebben [az esetben] az a mondás [az a logosz: az a kijelentés] igaz [és valóságos], hogy más a vető, más az arató.

Ján. 4,38 Én annak az aratására küldtelek titeket, amit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok. [Más fordítás: Én azért küldtelek el titeket, hogy betakarítsátok azt a termést, amiért nem ti dolgoztatok. Mert mások dolgoztak vele, ti pedig learatjátok az ő munkájuk gyümölcsét]*

*És így folytatja az Úr Jézus: „Monda azért nékik: Az aratni való sok, de a munkás kevés; [Imádkozzatok hát, és] kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába” (Luk. 10,2)

Ján. 4,39 Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, aki bizonyságot tett vala [és aki így tanúskodott], hogy: Mindent megmondott [és elsorolt] nékem, amit [valaha] cselekedtem

Ján. 4,40 Amint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig.

Ján. 4,41 És sokkal többen [jutottak hitre, és] hivének a maga beszédéért [az Ő logoszáért, Igéjéért],

Ján. 4,42 És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ üdvözítője [Szabadítója, Megváltója, és Megmentője], a Krisztus.

Ján. 4,43 Két nap múlva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába [jelentése: a pogányok körzete].

Ján. 4,44 Mert [bár] Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége [és nincs becsülete] a maga hazájában.

Ján. 4,45 Mikor azért beméne Galileába, befogadták őt a Galileabeliek, mivelhogy látták vala mindazt, amit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; mert ők is elmentek vala az ünnepre*

*Az Úr Jézus az evangéliumban sehol nem Júdeát, hanem Galileát nevezi szűkebb hazájának. A pusztai kísértés után Galileába (jelentése: csekély, alacsony, megvetett; a pogányok körzete) költözött, ahogy erről Máté beszámol:  „És odahagyva [elhagyva] Názáretet, elméne és lakozék [letelepedett] a tengerparti Kapernaumban, a Zebulon, és Nafthali határain” (Mát. 4,13).

Máté így ír erről: „És hazájába érve [visszatért a saját városába, és], tanítja vala őket az ő zsinagógájukban [(szünagógé): gyülekezés (helye)], annyira, hogy álmélkodnak és [megdöbbenve; meglepődve, elámulva magukon kívül voltak a megdöbbenéstől, szörnyülködtek, és feldúltan] ezt mondják vala: Honnét van Őbenne ez a bölcsesség és az erők [és honnan van csodatevő ereje]?

Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-e Máriának (jelentése: keserűség, szomorúság), és az ő testvéreit Jakabnak [jelentése: sarokfogó vagy mást kiszorító, más helyébe lépő], Józsénak [jelentése: felmagasztalt], Simonnak [jelentése: meghallgatott] és Júdásnak [jelentése: akit dicsérnek; akiért hálát adnak]? És az ő nőtestvérei is nem mind minálunk vannak-e?

Honnét vannak tehát ennél mindezek. [És honnan kapta mind e hatalmat]? És megbotránkoznak vala ő benne [és nem tudták őt elfogadni, és belebotolva tőrbe és csapdába estek]. Jézus pedig monda nékik: Nincsen próféta tisztesség nélkül [és megbecsülés híján; és nem vetik meg a prófétát, nem becsülik, és nem tisztelik], hanem csak az ő hazájában [a saját szülővárosában] és házában” (Mát. 13,54-57)

Márk bizonyságtétele: Az Úr Jézus feltámasztja Jairus leányát: „És (Jézus akkor) kiméne (és eltávozott) onnét, és méne az ő hazájába, és követék őt az ő tanítványai. És amint eljött vala a szombat, tanítani kezde a zsinagógában; és sokan, akik őt hallák, elálmélkodnak vala, mondván: Honnét vannak ennél ezek (és honnan veszi ezeket)?

És mely bölcsesség az, ami néki adatott, (és miféle csodák ezek, amelyek keze nyomán támadnak) hogy ily csodadolgok is történnek általa? Avagy nem ez-é az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-e itt közöttünk az ő nőtestvérei is? És megbotránkoznak vala ő benne. Jézus pedig monda nékik: Nincs próféta tisztesség nélkül (és nem vetik meg a prófétát másutt) csak a maga hazájában, és a rokonai között és a maga házában” (Márk. 6,1-5).

Lukács a felháborodás, és megütközés okáról is bizonyságot tesz: „És méne Názáretbe, ahol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felállt olvasni. És adák (és odanyújtották) néki az Ézsaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, (és megkereste azt a helyet, és) arra a helyre nyita, ahol ez vala írva.

Az Úrnak Szelleme van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem. Elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat (a megkínzottakat). Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét. És behajtván a könyvet (vagyis ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset), átadá a szolgának, és leült. És a zsinagógában mindenek szemei őreá valának függesztve.

Ő pedig kezde hozzájuk szólani: Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallástokra. És mindnyájan bizonyságot tőnek felőle (és egyetértettek vele), és elálmélkodnak kedves beszédein, amelyek szájából származtak (majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti), és mondának: Avagy nem a József fia-é ez? És monda nékik: Bizonyára azt a példabeszédet (és közmondást) mondjátok nékem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiket hallottunk, hogy Kapernaumban történtek, itt a te hazádban is cselekedd meg azokat. Monda pedig: Bizony mondom néktek: Egy próféta sem kedves az ő hazájában” (Luk. 4,16-24)

Ján. 4,46 Ismét a galileai Kánába [jelentése: nádszál, nád; nádas] méne azért Jézus, ahol a vizet borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember [egy királyi tisztviselő], akinek a fia beteg vala.

Ján. 4,47 Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzá méne és kéré őt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az ő fiát; mert halálán vala [mert haldoklott].

Ján. 4,48 Monda azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.

Ján. 4,49 Monda néki a királyi ember [a királyi tisztviselő]: Uram, jöjj, mielőtt a gyermekem meghal.

Ján. 4,50 Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak [a logosznak, az igének], amit Jézus mondott néki, és elment.

Ján. 4,51 Amint pedig már megy vala, elébe jövének az ő (rab)szolgái, és hírt hoznak néki, mondván, hogy: A te fiad él.

Ján. 4,52 Megtudakozta azért tőlük az órát, amelyben megkönnyebbedett vala [vagyis hogy mikor lett jobban a gyermek]; és mondának néki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz [vagyis hogy előző nap délután egykor múlt el a láza];

Ján. 4,53 [Visszaemlékezett], és megérté azért az atya, hogy abban az órában, amelyben azt mondá néki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt ő, és az ő egész háza népe.

Ján. 4,54 Ezt ismét második jel gyanánt tevé. [és ez volt a második csoda, amit tett] Jézus, mikor Júdeából Galileába ment*

*Kánában változtatta az Úr borrá a vizet: „Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé [szó szerint: a jeleknek ezt a kezdetét, kezdeti jelként tette; Ezzel kezdte meg csodajeleit] Jézus, és megmutatá [így jelentette ki, és vele láthatóvá tette, és ezzel kinyilvánította, kinyilatkoztatta] az ő dicsőségét; és [erre] hívének benne az ő tanítványai” (Ján. 2,11).

Már Ézsaiás prófétán keresztül kijelentette az Úr: „Mert mint leszáll (és lehull) az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, és gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek. Így lesz az én beszédem (az én igém rémám = kijelentésem), amely számból kimegy. nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, (és véghezviszi) amit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem (és eléri célját, amiért küldtem)” (Ésa. 55,10-11)

Nem értem Istenem

A szeretet ereje.

„Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre. Mert a szeretet sok vétket elfedez” (1 Pét, 4,8)

Légy kipróbált ember.

„Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét” (2 Tim. 2,15)

Sötét napok

Kétség nem fér hozzá, igencsak hétpróbás időket élünk. A dolgok egyre sötétebbé válnak, de én mégis azt mondom, hogy nekünk nincs okunk félelemre.

Erősítsd meg a hited!

„...Szorult helyzetemből adj nekem kiutat..." (Zsoltárok 4:2)

Amikor Isten nagyobbá akar formálni, ezt gyakran szorult helyzettel teszi. Ahhoz, hogy erősebb izmaink legyenek, nehezebb súlyokat kell emelnünk. Amikor az izmaid terhelés alatt vannak, nyögdécselsz. Ám, ha kitartasz, az izmaid megerősödnek, és ami miatt múlt héten még nyögtél, ma mosolyogva tudod hordozni. Ki mondta, hogy a keresztyén életnek könnyűnek kell lenni? Biztos, hogy nem Isten! Igéje a keresztyén életet harcmezőhöz hasonlítja, nem rózsakerthez! „Vállald… a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája.” (2Timóteus 2:3).

 A Sátán első számú célpontja a hited! Jézus azt mondta Péternek: „…a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited…” (Lukács 22:31-32).

Ahogyan a búzát elválasztják a pelyvától, úgy akar a sátán is elválasztani téged a hitedtől. Péter azonban nem csupán túlélte a támadását, hanem növekedni is tudott általa, és később ezt írta: „Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne háborogjatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket” (1Péter 4:12).

Hajlamosak vagyunk megdöbbenni azon, hogyha kísértések akadnak utunkba, Péter azonban rámutat arra, hogy milyennek kell lennie a hozzáállásunknak a támadásokkal szemben. Azt akarja, hogy tudjuk, hogyan kell gondolkodnunk, amikor támadás alatt vagyunk, meg kell értenünk, mi a rendeltetése annak a csatának, amiben éppen vagyunk.

 Lehet, hogy a sátán az egészségedet támadja, de valójában a hitedet célozza meg. Lehet, hogy az anyagi helyzetedet támadja, de igazából a hitedre pályázik. Ha le tudja rombolni Istenbe és az ő Igéjébe vetett bizalmadat, akkor győz, te pedig vesztesz. Ezért a mai ige számodra: „Erősítsd meg a hited!”

Egyszerű út a Biblia megnyitásához

"A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon." Kolossé 3:16a

Ahhoz, hogy olyan formában tanulmányozd a Bibliát, ami megváltoztatja az életed, nem kell egy halom drága eszköz. Nincs szükséged kommentárokra vagy bibliatanulmányozó szoftverre. Valójában, ha egy lakatlan szigetre vetődnél mindössze egy Bibliával, egyszerűen használhatnád azt a módszert, amiről ebben az áhítatban fogsz tanulni.

Tegnap arról beszéltem, mennyire fontos, hogy meditálj Isten Igéjén. Isten azt mondja, hogy ha meditálunk az Igén, sikeresek leszünk. Itt egy módszer, amit használhatsz arra, hogy meditálj Isten Igéjén olyan módon, ami tetszik Istennek.

A "hangsúlyozó" módszer egy egyszerű módszer az Igén való meditálásra - és abból minden csepp szellemi táplálék kinyerésére.

Kezdd egy igeverssel és olvasd el újra és újra. Minden alkalommal hangsúlyozz más szót. Ez a legegyszerűbb mód, hogy elkezdd "kibontani" az Igét. Megteheted akkor is, ha ez a legelső alkalom, hogy kinyitsz egy Bibliát. Egyszerű, de bámulatosan erőteljes. Ahányszor hangsúlyozod a különböző szavakat, mindig más nézőpontot fogsz meglátni.

Vegyük például a Kolossé 3:16 első felét. Az igevers azt mondja, "Hagyjátok, hogy Krisztus beszéde gazdagon lakjék bennetek" (szó szerinti fordítás - NLT).

Mikor először olvasod az igeverset, hangsúlyozd a "hagyjátok" szót. "Hagyjátok, hogy Krisztus beszéde gazdagon lakjék bennetek." Mit jelent az, hogy hagyni? Azt jelenti, hogy "engedélyt adni". Kinyitom az ajtót; ez az én döntésem. El kell döntenünk, hogy hagyjuk Isten szavát gazdagon lakozni a bensőnkben.

Aztán olvasd el az igeverset még egyszer, és hangsúlyozd a "beszéde" szót. "Hagyjátok, hogy Krisztus beszéde gazdagon lakjék bennetek." Ez azt jelenti, hogy Isten szavát kell az elmémbe engednem.

Aztán hangsúlyozd a következő szót: "Krisztus". Nem amellett kell időznöd, amit pár filozófus, guru vagy beszélgetőműsor házigazdája mond. Krisztus szavai mellett kell időznöd! Nem akarom hagyni, hogy a világ beszéde lakjon bennem, mégis ez történik, ha TV-nézéssel töltöm az időmet ahelyett, hogy Isten Igéjét olvasnám.

Ezután hangsúlyozd a "lakjék" szót. "Hagyjátok, hogy Krisztus beszéde gazdagon lakjék bennetek." A szó "lakjék" azt jelenti, hogy "hosszú ideig ott tartózkodik". Nem azt jelenti, hogy átfutjuk Isten Igéjét, aztán folytatódhat a nap. Az, hogy Krisztus beszédét hagyod magadban lakni, azt takarja, hogy hagyod élni magadban.

Ezután állj meg és hangsúlyozd a "bennetek" szót. Jó dolog, ha Krisztus beszéde körülvesz téged. Kiírhatod Isten Igéjét egy táblára vagy lökhárítóra, de nem fogja megváltoztatni az életed, amíg nem engeded be az életedbe. Emellett a Biblia nem csak a pásztorod, egy teológiai professzor vagy a Vasárnapi iskolai tanítód számára Isten Szava; számodra is! A Biblia útmutatás minden egyes hívő ember számára.

Végül hangsúlyozd a "gazdagon" szót. Mit jelent ez? A szegényesen ellentétét. Más szavakkal, a gazdagon azt jelenti: túláradóan, túlzóan és mélységesen. Isten nem egy szegényes pótszernek szánja az ő Szavát az életedben. Azt akarja, hogy szépséget teremtsen!

Látod, hány nagyszerű drágakövet fedeztél fel ebben a szakaszban csupán azzal, hogy egyszerre egy szóra összpontosítottál? Nem volt szükséged teológiai diplomára vagy segédeszközök hatalmas tárházára. Te magad képes vagy megtenni!

(Daily Hope by Rick Warren)

http://napiremeny.blog.hu/2012/02/02/egyszeru_ut_a_biblia_megnyitasahoz

KÉPZELJÜK EL

2 „Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe nestek, 3 tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. 4 Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül. 5 Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. 6 De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. 7 Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, 8 a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember” Jak 1,2-8.

                           KÉPZELJÜK EL

Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.
(Jak 1,5)

Lakásomban gyakran botlok bele használt lepedőkbe, könyvekbe, rongyos párnákba, takarókba, cipőkbe és játékokba.
"Mi a csoda ez?" - kérdezem ilyenkor.
"Óh, ez a mi házunk apu." - válaszolja az egyik lányom. "Hát nem nagyszerű ház?"

Gyakran megszidom őket a nagy rendetlenség miatt, de egyik alkalommal elgondolkoztam mielőtt válaszoltam volna. "Igen kicsim, ez egy csodálatos ház." Abban a pillanatban ráébredtem, hogy képzeletük nem egy zagyva összevisszaságot lát ezekben a holmikban, hanem egy kreatív mesterművet.

Isten gyakran visz olyan helyzetekbe, amelyek első pillantásra összevisszaságnak, kuszaságnak tűnnek. Sokan nem vesszük észre, Isten milyen dicsőséges dolgokat végez, mert megszűntünk használni képzeletünket. Mint Isten gyermekei, arra hívattunk, hogy "hitben
járjunk és nem látásban". Hogy azzá váljunk, amilyenné Isten látni akar bennünket, el kell kezdenünk használni a képzeletünket. Az Istennel való járás megkívánja tőlünk, hogy úgy tekintsünk a zavaros, érthetetlen helyzetekre, mint egy mesterműre, amelyben Isten éppen munkálkodik.

Imádság: Mennyei Atyánk, segíts úgy tekintenünk élethelyzetekre, ahogyan te látod őket. Ámen.

Milyen zavaros körülményekben láttam meg Isten munkáját?

Derrick Hammond (Észak-Karolina, USA)

http://csendespercek.hu

Szent Lélek,úgy kérünk