2012. szeptember 27.
2012. szeptember 26.
Ige: Isten szava a hitetlen emberekről
„Mert nyilván van [kijelentetik; megnyilvánul; lelepleződik]
az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége [istentelensége (Isten nélkülisége);
gonoszsága] és hamissága [igazságtalansága]
ellen. Kik az [isteni] igazságot [valóságot, vagyis Isten Igéjét] hamissággal [igazságtalansággal; gonoszsággal; IGE hiányával] feltartóztatják [elnyomják; lefogva tartják; elfojtják, nem engedik érvényesülni;
gátolják, akadályozzák]
Mert ami az Isten felől tudható [megismerhető] nyilván van ő bennük; [világosan ismerik] mert az Isten
megjelentette [nyilvánvalóvá (láthatóvá) tette; kijelentette] nékik:
Mert ami Istenben láthatatlan
tudniillik az ő örökké való hatalma [ereje
ami képessé tesz bármi megtételére.] és istensége, a világ teremtésétől
fogva az ő alkotásaiból [műveiből; munkái
értelmes vizsgálata révén] megértetvén megláttatik; [világosan
látszanak, mivel a teremtett dolgokból érzékelhetők] úgy, hogy ők
menthetetlenek. [Nincs hát mentségük]” (Róm. 1,18-20)
Kenneth & Gloria Copeland: Légy áldás
Vigadjanak és örüljenek, akik kívánják az én igazságomat,
hadd mondják mindenkor: Magasztaltassék az Úr, aki gyönyörködik az Ő
szolgájának gyarapodásában. - Zsoltárok 35:27
Ha a hagyományos vallás azt tanította neked, hogy Isten
szegénynek és elnyomottnak akar téged látni, akkor van egy jó hírem számodra. A
Biblia szerint az Úr gyönyörködik a gyarapodásodban. Isten azt akarja, hogy
bővölködj!
Nem csak anyagi tekintetben, hanem az életed minden
területén... szellemben, lélekben és testben.
Nem számít, hol vagy, és ki vagy, Isten szabadnak akar látni
minden rossz helyzettől.
Miért? Mert szeret téged, és tartogat számodra egy munkát,
amit el kell végezned. Azt akarja, hogy betöltsd az emberek szükségeit, és Ő
elég okos ahhoz, hogy tudja: nem adhatsz olyat másoknak, ami neked sincsen. Nem
tudsz adakozni az Evangélium terjesztésére, vagy nem tudsz ennivalót venni az
éhezőnek, ha nincsen pénzed. Nem tudod a betegekre tenni a kezedet, ha a
kórházban fekszel. Nem tudsz örömöt adni másoknak, ha a depresszió fogva tart.
Nem! Áldottnak kell lenned ahhoz, hogy áldás lehess mások számára.
Ha valóban bele akarsz ma lépni Isten gazdagságába, akkor
tökéld el magadat, hogy áldás leszel mások számára, és még mielőtt észrevennéd,
több mindent fogsz kapni Istentől, mint amiről valaha is álmodtál.
Ez történt velem is. Évekkel ezelőtt elhatároztam, hogy
mindenekelőtt adakozó leszek. Egy adakozó életformát alakítottam ki. Ma szó
szerint azért élek, hogy adjak. És nem szégyellem elmondani, hogy Isten
teherautókkal árasztja rám az áldást!
Ugyanezt megteszi érted is, ha Őt szolgálod – ha odaadod az
idődet, a pénzedet és a szeretetedet azoknak, akiknek szükségük van rá. Légy
adakozó – és Isten gyönyörködni fog abban, hogy gyarapít téged!
Igei olvasmány: 1 Mózes 12:1-4, 13:1-4
Minden utadban nyugalmat ad
Drága
ígéret ez! - Uram, add, hogy a magamévá tudjam tenni!
Időnként
el kell hagynunk lakóhelyünket, mert nincs itt maradandó városunk. Gyakran
akkor kell elköltöznünk, amikor a leginkább otthon érezzük magunkat valahol. De
van erre a bajra orvosság: maga az Úr jön velünk. Ő velünk van, bárhová visz
utunk, velünk marad jótetszése, kegyelme, közössége, gondviselése és hatalma.
Ez sokkal többet jelent, mint amit szavakkal ki lehetne fejezni: azt jelenti,
hogy megvan mindenünk. Ha Isten jelen van életünkben, miénk a föld és a menny.
Jöjj velem Uram, és parancsoljál velem, hogy arra menjek, amerre Te akarod.
Igehelyünk
azt is ígéri, hogy így megtaláljuk a nyugalmat. Ez a nyugalmunk a teremtő,
cselekvő és megőrző Istenben van. Jelenléte nyugalmat ad, még ha menetelünk,
vagy éppen csatában vagyunk is. Nyugalom! Milyen áldott ez a szó! Élvezheti-e
valaha ezt a halandó ember? Igen, mert ígéretünk van rá, tehát hittel
elkérhetjük Istentől. A nyugalom a Vigasztalótól, a Békesség Fejedelmétől és
mennybeli Atyánktól jön, aki maga is megnyugodott a teremtés hetedik napján
minden munkájától. Istennel lenni nyugalmat jelent, a szó legigazibb
értelmében.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Kenneth E. Hagin: Eldöntöttem: Növekedni fogok
Harcold meg a hitnek szép harcát, ragadd meg az örök életet,
amelyre Isten elhívott, és amiről szép hitvallást tettél sok bizonyság előtt. -
1Timótheus 6,12.
Az egyedüli harc, amit egy keresztény hivatott megharcolni,
a hit harca. Ha bármilyen más harcot folytatsz, akkor nem a megfelelő harcot
vívod! Nem kell harcolnod az ördöggel — Jézus már legyőzte helyetted. Nem kell
harcot folytatnod a bűnnel — Jézus a bűnre való orvosság. Így csak a hit harca
marad (mivel a hitünknek vannak ellenségei, illetve akadályai).
A hit legnagyobb ellensége az, ha hiányos a megértésünk az
Igéből. Valójában a hit minden akadálya e tudáshiány köré csoportosul, mert nem
képes a hited meghaladni az aktuális igeismereted mértékét.
A hited automatikusan növekszik, ahogy növekedsz Isten
Igéjének a megértésében. (Róm. 10,17) Ha a hited nem növekszik, az azért van,
mert te sem növekszel Isten Igéjének a megértésében. Nem növekedhetsz, és nem
fejlődhetsz szellemileg anélkül, hogy a hitben növekednél. A legjobb fogadalom,
amit ma megtehetsz az előtted álló évvel kapcsolatban, hogy növekedni fogsz
Isten Igéjének megismerésében. Teljes szívvel add át magad az Ige
tanulmányozásának! Ebből egyenesen következik majd a hited növekedése. Így növekszel
és fejlődsz szellemileg.
Megvallás: Az előttem álló évben a hitem növekedni fog.
Eldöntöttem, hogy növekedni fogok Isten Igéjének a megismerésében. Növekedni
fogok Isten Igéjének megértésében. Ebből hit származik, és az én hitem
növekedni fog. Növekedni és fejlődni fogok ebben az évben szellemileg.
Oswald Chambers: AZ ELLENSZEGÜLÉS TÖRVÉNYE
"Aki győz..." (Jel 2,7).
Lehetetlen harc nélkül élni mind a természet, mind a
kegyelem világában. Ellenségeskedés az alapja a természeti, értelmi, erkölcsi
és szellemi életnek is. Ezt bizonyítja az élet. Az egészség sem más, mint
egyensúly a fizikai életünk és a külső világ között, és csak elégséges belső
életerő tarthatja fenn a külső dolgokkal szemben. A fizikai életemen kívül eső
dolgok mind halálra szánnak engem. Ugyanazok a dolgok, amelyek amíg élek
fenntartanak, felbomlasztanak, amikor meghalok. Ha elég erőm van a harcra, megteremtem
az egészség egyensúlyát.
Így van ez az értelmi élettel is. Ha azt akarom, hogy
értelmi életem erőteljes legyen, küzdenem kell; csak így jön létre az
egyensúly, amit gondolatnak hívunk.
Erkölcsi téren is így van. Ami nem az erény tulajdonsága, az
mind ellensége bennem az erénynek, és erkölcsi erőmtől függ, hogy legyőzöm-e
ezt az ellenséget. Ha igen, akkor létrejön az erény bennem. Amint felvettem a
harcot, már erkölcsös lettem. Senki sem azért erényes, mert másként nem tehet,
hanem mert harc árán szerezte meg.
Ez igaz szellemi téren is. Jézus mondta: "E világon
nyomorúságtok lesz" - azaz minden, ami nem szellemi, vesztemre tör, és le
akar győzni; - "de bízzatok, én legyőztem a világot" (Jn 16,33). Meg
kell tanulnom visszaverni a támadásokat, és így lesz meg az egyensúly: a
szentség; így már öröm szembenézni a támadásokkal.
A szentség adja az egyensúlyt adottságom és Isten törvénye
között, így jutott ez kifejezésre Jézus Krisztusban is.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Carl Eichhorn: Az ember - mint Isten képe
Teremté tehát az Isten az embert az õ képére, Isten képére
teremté õt.
(1 Mózes 1, 27)
Ebben a lendületesen megfogalmazott mondatban van valami
felemelõ: az a hallatlanul nagy tény, hogy az ember Isten képmása. Micsoda
magasztos pillanat volt az, mikor Isten az ember megalkotásával feltette a
koronát teremtõi mûvére. Kevéssel tette õt kisebbé önmagánál, ahogy a 8.
zsoltárban olvassuk. Dicsõséggel és tisztességgel koronázta meg õt. Igaz ugyan,
hogy a teremtés minden egyéb mûvén is ott van Isten pecsétje, de az ember Isten
fenségébõl kapott valamit. Úrrá tette õt Isten a földön és mindent lábai alá
vetett. Ilyen értelemben lett Isten képmása. Isten értelemmel és akarattal
ajándékozta meg. Nemcsak lelke, hanem szelleme is van. Isten szabadságot adott
neki.
De az ember istenképûsége, mely lehetõvé teszi, hogy uralma
alatt tartsa a világot, kell hogy az Isten iránt való engedelmességben
gyökerezzék, mert az ember nem Isten, hanem csak teremtmény és ezért Istentõl
függ. Szabadsága annyiból áll, hogy önként, tehát nem kényszerbõl rendeli alá
magát Istennek.
Az embernek - mint Isten képének - közösségben kell lennie
õsképével. Közösség azonban csak hasonló lények között lehetséges. Ember és
állat között nincs teljes közösség. De az ember személyiség és ezért képes
arra, hogy valóságos kapcsolatban legyen Istennel. Teremtésének pillanatától
kezdve Isten iránt való vonzalom élt lelkében; nem akart és nem tudott õnélküle
meglenni.
Sajnos, az ember eldobta magától koronáját. A bûneset
következtében istenképûségét eljátszotta. Isten iránt való engedetlensége
következtében a teremtett dolgok rabszolgája lett és saját vágyai fogságban
tartják. Igaz ugyan, hogy értelme és akarata révén még
mindig uralkodik a természet felett, de már nem isteni
értelemben, hanem zsarnoki és kizsákmányoló módon. Nem tekinti magát többé
Isten szolgájának és sáfárának, nem gondozza szeretõ módon az õ mûveit, hanem
mindazt, amit Isten kezébe adott, önzõ módon
kizsákmányolja.
A bûnbeesett ember önmagát keresi és önmagát veszíti el.
Önmagát ülteti a trónra és önmagát alacsonyítja le. Csak akkor lesz ismét
ember, ha egészen Istennek veti alá magát és csak amíg Istennek szolgál,
uralkodik teljes és isteni értelemben.
Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből
EGY MODERN CSODA
Lk
6,27-36.
Jézus mondja: 27 "Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek
ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; 28 áldjátok
azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket. 29
Aki arcul üt, annak tartsd oda a másik arcodat is, és aki elveszi felsőruhádat,
attól alsóruhádat se tagadd meg. 30 Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és attól,
aki elveszi a tiedet, ne követeld vissza. 31 És amint szeretnétek, hogy az
emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük." 32 "Ha azokat
szeretitek, akik szeretnek titeket, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is
szeretik azokat, akik őket szeretik. 33 És ha azokkal tesztek jót, akik veletek
jót tesznek, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is ugyanezt teszik. 34 És ha azoknak
adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi a jutalmatok?
Bűnösök is adnak kölcsönt bűnösöknek, hogy visszakapják azt, ami jár nekik. 35
Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön,
semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok, és a Magasságos fiai
lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt. 36 Legyetek irgalmasok,
amint Atyátok is irgalmas."
EGY MODERN CSODA
Isten megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. (2Kor 5,18)
Pál apostol szavai arra a csodás békéltetésre emlékeztetnek, amely a hutu és tuszi törzsek közötti népirtás után következett Ruandában. A
brutális öldöklésekben vétkesek bizonyára kemény ítéletet érdemelnének, talán halált is, de a ruandai kormányzat a gyógyulás alternatíváját kínálja. Aki nyilvánosan beismeri vétkét, bevallja részletesen a tettét, és bocsánatot kér az áldozatok családjaitól, választhatja a mérsékelt büntetést.
EGY MODERN CSODA
Isten megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. (2Kor 5,18)
Pál apostol szavai arra a csodás békéltetésre emlékeztetnek, amely a hutu és tuszi törzsek közötti népirtás után következett Ruandában. A
brutális öldöklésekben vétkesek bizonyára kemény ítéletet érdemelnének, talán halált is, de a ruandai kormányzat a gyógyulás alternatíváját kínálja. Aki nyilvánosan beismeri vétkét, bevallja részletesen a tettét, és bocsánatot kér az áldozatok családjaitól, választhatja a mérsékelt büntetést.
Csak elképzelni tudom, milyen lehet látni a családtagok arcán a
gyötrelmet, amint bevallom a megvetendő cselekményeket, és bocsánatukat kérem. Még nehezebben tudom elképzelni, hogyan néznék arra az emberre, aki gátlástalanul meggyilkolta szeretteimet, - hallgatva a szörnyű részleteket - és azután én kérjem a bíróságot, bocsásson meg neki.
Mégis, sok esetben, Ruandában és más afrikai országban is a
bocsánatkérés és megbocsátás után igazi megbékélés következik.
Néhányan igyekeznek jóvátenni vétküket, csatlakoznak a szétdúlt
falvakat újjáépítő csapatokhoz, vagy anyagi támogatást nyújtanak az
özvegynek. Ezek csodálatos jelei Isten kegyelmének, és példái annak,
amit tőlünk kíván. A bűn lehet kicsi vagy nagy, általunk vagy ellenünkre elkövetett, Krisztus azt kéri, béküljünk meg egymással.
Imádság: Urunk, segíts megbékülnünk mindazokkal, akiknek ártottunk, vagy akik bántásunkra voltak. Ámen.
A békességre való törekvés talán nehéz, de ez az Isten útja.
Dolores Klinsky Walker (Washington, USA)
http://csendespercek.hu
Meghato, kedves tortenet: Az üres szék
Készítette: Lisa Szanyel
(Brennan Manning szokta mesélni az alábbi történetet egy idős emberről, aki rákban haldoklott.)
A férfi lánya megkérte a papot, hogy jöjjön el imádkozni az apjával. Amikor a pap megérkezett, látta, hogy a férfi az ágyban fekszik, a feje két párnával feltámasztva, az ágya mellett pedig egy üres szék. A pap azt hitte, hogy szóltak az idős embernek az ő látog
(Brennan Manning szokta mesélni az alábbi történetet egy idős emberről, aki rákban haldoklott.)
A férfi lánya megkérte a papot, hogy jöjjön el imádkozni az apjával. Amikor a pap megérkezett, látta, hogy a férfi az ágyban fekszik, a feje két párnával feltámasztva, az ágya mellett pedig egy üres szék. A pap azt hitte, hogy szóltak az idős embernek az ő látog
atásáról. Biztosan várt már engem - szólt.
„Nem, kicsoda ön?"
„Én vagyok az új segédlelkész a parókián - válaszolt a pap. „Amikor megláttam az üres széket, azt gondoltam, biztosan tudta, hogy jövök."
„Ja, igen, a szék" - szólt az ágyhoz kötött beteg. „Becsukná az ajtót?"
A pap, kicsit értetlenül, becsukta az ajtót.
„Ezt sosem mondtam el senkinek, még a lányomnak sem" - mondta a férfi. „De egész életemben sosem tudtam, hogyan imádkozzam. A vasárnapi misén hallottam a papot az imádkozásról beszélni, de az egész olyan magas volt nekem...
Aztán feladtam minden próbálkozást" - folytatta - „míg egy nap, úgy négy évvel ezelőtt a legjobb barátom azt mondta nekem: 'Joe, az imádkozás nem más, mint egy Jézussal folytatott beszélgetés. Javaslok neked valamit. Ülj le egy székre, egy másikat tegyél magad elé, és hit által lásd Jézust azon a széken. Ez nem kísérteties, mert ő megígérte: 'Én veletek leszek mindig'. Aztán beszélj Hozzá, és figyelj Rá úgy, ahogy most velem teszed.'
Így aztán, atyám, kipróbáltam ezt, és annyira tetszett, hogy minden nap néhány órán keresztül ezt csinálom. De nagyon vigyázok. Ha a lányom meglátná, hogy egy üres székhez beszélek, vagy idegösszeomlást kapna, vagy bezáratna a bolondok házába."
A papot nagyon meghatotta a történet, és biztatta az idős férfit, hogy folytassa így tovább. Aztán imádkozott vele, megkente olajjal, és visszament a paplakba.
Két nappal később este felhívta a férfi lánya azzal, hogy édesapja aznap délután meghalt.
„És békésen távozott?" - kérdezte.
„Igen, amikor két óra körül indultam otthonról, odahívott az ágyához, elmondta az egyik faviccét, és megpuszilt. Amikor egy órával később hazaértem a holtból, holtan találtam. Volt azonban valami furcsa, atyám. Igazából több mint furcsa - olyan hátborzongató. Úgy tűnik, hogy mielőtt meghalt, apa kihajolt az ágyból, és a fejét az ágy melletti székre hajtotta."
Brennan Manning így ír: „A hit Krisztusa semmivel sem kevésbé elérhető számunkra jelen feltámadott voltában, mint a történelem Krisztusa volt emberi testében a szeretett tanítvány számára." Ugyanolyan kapcsolatunk lehet Jézussal, mint Jánosnak volt.
Neked ilyen kapcsolatod van Jézussal? Olyan közel vagytok egymáshoz, hogy úgy tudsz beszélgetni Vele, ahogy egy barátoddal tennéd? Tudod, hogy Ő szenvedélyesen szeret téged, hogy törődik veled, és meg akarja hallgatni mindazt, amit el akarsz mondani Neki? Oda tudod hajtani fejedet a keblére, s érezni a szívverését?
Jézus ilyen kapcsolatra vágyik veled.
János, akit a szeretett tanítványként ismertek, kétszer írt evangéliumában arról a pillanatról, amikor fejét egy bensőséges pillanatban Jézus keblére hajtotta (Jn 13,23. 25; 21,20) Különleges emlék volt ez János számára, ami biztosította arról, hogy tényleg egy olyan tanítvány volt, „akit Jézus szeretett".
„Nem, kicsoda ön?"
„Én vagyok az új segédlelkész a parókián - válaszolt a pap. „Amikor megláttam az üres széket, azt gondoltam, biztosan tudta, hogy jövök."
„Ja, igen, a szék" - szólt az ágyhoz kötött beteg. „Becsukná az ajtót?"
A pap, kicsit értetlenül, becsukta az ajtót.
„Ezt sosem mondtam el senkinek, még a lányomnak sem" - mondta a férfi. „De egész életemben sosem tudtam, hogyan imádkozzam. A vasárnapi misén hallottam a papot az imádkozásról beszélni, de az egész olyan magas volt nekem...
Aztán feladtam minden próbálkozást" - folytatta - „míg egy nap, úgy négy évvel ezelőtt a legjobb barátom azt mondta nekem: 'Joe, az imádkozás nem más, mint egy Jézussal folytatott beszélgetés. Javaslok neked valamit. Ülj le egy székre, egy másikat tegyél magad elé, és hit által lásd Jézust azon a széken. Ez nem kísérteties, mert ő megígérte: 'Én veletek leszek mindig'. Aztán beszélj Hozzá, és figyelj Rá úgy, ahogy most velem teszed.'
Így aztán, atyám, kipróbáltam ezt, és annyira tetszett, hogy minden nap néhány órán keresztül ezt csinálom. De nagyon vigyázok. Ha a lányom meglátná, hogy egy üres székhez beszélek, vagy idegösszeomlást kapna, vagy bezáratna a bolondok házába."
A papot nagyon meghatotta a történet, és biztatta az idős férfit, hogy folytassa így tovább. Aztán imádkozott vele, megkente olajjal, és visszament a paplakba.
Két nappal később este felhívta a férfi lánya azzal, hogy édesapja aznap délután meghalt.
„És békésen távozott?" - kérdezte.
„Igen, amikor két óra körül indultam otthonról, odahívott az ágyához, elmondta az egyik faviccét, és megpuszilt. Amikor egy órával később hazaértem a holtból, holtan találtam. Volt azonban valami furcsa, atyám. Igazából több mint furcsa - olyan hátborzongató. Úgy tűnik, hogy mielőtt meghalt, apa kihajolt az ágyból, és a fejét az ágy melletti székre hajtotta."
Brennan Manning így ír: „A hit Krisztusa semmivel sem kevésbé elérhető számunkra jelen feltámadott voltában, mint a történelem Krisztusa volt emberi testében a szeretett tanítvány számára." Ugyanolyan kapcsolatunk lehet Jézussal, mint Jánosnak volt.
Neked ilyen kapcsolatod van Jézussal? Olyan közel vagytok egymáshoz, hogy úgy tudsz beszélgetni Vele, ahogy egy barátoddal tennéd? Tudod, hogy Ő szenvedélyesen szeret téged, hogy törődik veled, és meg akarja hallgatni mindazt, amit el akarsz mondani Neki? Oda tudod hajtani fejedet a keblére, s érezni a szívverését?
Jézus ilyen kapcsolatra vágyik veled.
János, akit a szeretett tanítványként ismertek, kétszer írt evangéliumában arról a pillanatról, amikor fejét egy bensőséges pillanatban Jézus keblére hajtotta (Jn 13,23. 25; 21,20) Különleges emlék volt ez János számára, ami biztosította arról, hogy tényleg egy olyan tanítvány volt, „akit Jézus szeretett".
2012. szeptember 25.
Ige: Egységben legyetek
„A mi Urunk Jézus Krisztus nevére
kérlek [buzdítlak] titeket
testvéreim, [atyámfiai] hogy
mindnyájan egyféleképpen szóljatok. [egyféle
beszéd legyen mindnyájatok ajkán] és ne legyenek közöttetek szakadások [hasonlások]. »(szkhiszmá):
Szétválás, összekülönbözés, meghasonlás«.
hanem [legyetek teljesen egyek; (egybekötöztettek)] ugyanazzal az érzéssel [gondolkodással; értelemmel]. (görögül: núsz: szellemi
értelem; a szív /a benső/ értelme). És ugyanazzal a meggyőződéssel [felfogással; és ugyanazon véleménnyel; (ítélettel; szándékkal] igazodjatok
egymáshoz [(kátártidzó): Itt:
„ugyanabban az értelemben és meggyőződésben teljességre jutva”] (1Kor.
1,10)
Az apostol így figyelmezteti a
szenteket: „Mert szükséges, hogy
legyen közöttetek szakadás is, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek
közöttetek” (1 Kor. 11,19)
De: „Kérlek pedig
titeket atyámfiai, tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat
[egyenetlenséget; széthúzásokat; meghasonlásokat támasztanak] és botránkozásokat okoznak [kelepcéket
készítenek] a tudomány körül, [az
ellenkezőjét tanítják annak] melyet
tanultatok; és azoktól hajoljatok el. [Kerüljétek őket; Térjetek ki
előlük]” (Róm. 16,17)
„Hogy legyetek
feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és
elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e
világon” (Fil. 2,15).
Így legyünk tökéletesek: „Valakik annakokáért tökéletesek vagyunk,
ilyen értelemben legyünk. És ha valamiben másképpen értetek, az Isten azt is ki
fogja jelenteni néktek. Csakhogy amire eljutottunk, ugyanabban egy szabály
szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk… egyet akarva ugyanarra
törekedjetek: (Más értelmezés szerint: az egységre törekedjetek) Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú
dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál”
„És akik e szabály szerint élnek, békesség és
irgalmasság azokon, és az Istennek Izráelén”(Fil. 3,15-16; 2,2-3; Gal. 6,16)
Ige: A megigazulásról
„Mert az Istennek igazsága (az Isten által ajándékozott megigazulás)
jelentetik ki abban [nyilvánul
meg; (igazságosságáról hull le az
örömüzenetben a lepel)] hitből hitbe, [a
hívő a hittel nyer el; s ezt az igazságosságot a hit a hitnek adja tudtul]
miképpen meg van írva: Az igaz [a
megigazult vagy megigazított] ember
pedig hitből él. [Olyan hit, amely Istennek emberi ésszel fel
nem érhető segítségében (csodáiban) tud bizakodni]” (Róm. 1,17)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)