2012. augusztus 20.

Ige: A prófétai szó


„Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva szólottak (az Istentől küldött és) az Istennek szent emberei.

Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és (ezekkel) az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagukra hirtelen való veszedelmet (és így gyors pusztulást) hoznak.

És sokan fogják követni azoknak romlottságát (és kicsapongásaikat); akik miatt az igazság útja káromoltatni fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek (benneteket pedig szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban); kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel (és ellenük már régóta készen van az ítélet), és romlásuk nem szunnyad (és nem kerülik el pusztulásukat)” (2 Pét. 1,21; 2,1-3)

Ezért: „Mindent megpróbáljatok (megvizsgáljatok); ami jó, azt megtartsátok!  Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek (a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok)!” (1 Thess. 5,21-22)

Az élő Jézust magasztalom

Az élő Jézust magasztalom

Ne félj, mert megváltottalak

Morzsák az élet kenyeréből Összegyűjtötte: Vida Sándor


A hitetlenség a nehézségekre, a hit pedig az Úrra néz. 

Kenneth & Gloria Copeland: Kerülj ki a körülmények rabságából


Ti az Istentől vagytok fiacskáim, és legyőztétek azokat; mert nagyobb Ő, aki bennetek van, mint az, aki e világban van. - 1 János 4:4

„Ilyen körülmények között…” Mondtál már effélét te is, ugye?

„A körülményekhez képest jól vagyok.”

Ha kicsúszott efféle mondat a szádon valaha, kérlek, töröld a szótáradból. Szó sem lehet ugyanis arról, hogy te, Isten győztes gyermeke, a körülményeidtől függj. Szóba sem jöhet, hogy a problémák és körülmények kerekedjenek föléd.

Kétezer évvel ezelőtt Jézus – aki benned lakik – kifosztotta és lerombolta a sátán királyságát. Halálakor teljes joggal lépett be az átkozottak alvilági birodalmába, és mindenéből kifosztotta a sátánt. Elvette minden fegyverét. Megszerezte a halál és a pokol kulcsait. Megkötözte az „erős embert”, kifosztotta a királyságát, és a Kolossé 2,15 szerint lefegyverezte a fejedelemségeket és hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette, és diadalmenetben mutatta be őket, mint foglyait.

Azután Jézus megfordult, és megosztotta veled a győzelmét. TE Istentől vagy, ezt ne felejtsd el! Győztes vagy Jézus által, mert Ő benned él. Nem kerekedhetnek többet föléd a körülmények!

Igei olvasmány: Kolossé 1:9-15

Bízz az ígéretekben és hivatkozz rájuk!


Mert Te ígérted ezt, Uram, Uram! Mert a Te áldásoddal szolgádnak háza örökké áldott lesz!" (2Sám 7,29).

Dávid itt egy ígéretre hivatkozva lép Isten elé, és kéri annak beteljesítését. Ez az igevers így kétszeresen is tanulságos a számunkra. Először, hogy komolyan bíznunk kell abban, amit az Úr megmondott, annak beteljesülését biztosra kell vennünk, azután már hivatkozhatunk Isten trónusa előtt ígéreteire.

Milyen jó dolog arra hivatkozni, amit az Úr maga ígért meg! Milyen jó elmondani Dáviddal: Mert Te ígérted, Uram", hiszen ilyenkor Isten ígérete támasztja alá könyörgésünket.

Nem azért imádkozunk, mert kételkedünk, hanem mert hiszünk: Hitetlenül imádkozni nem illő dolog Isten gyermekei számára.

Nem, Uram, mi nem kételkedhetünk Benned, hiszen meg vagyunk győződve arról, hogy minden szavad nagy reménységek várására biztat minket. Egyszerűen csak mehetünk Hozzád, hogy kérjük, cselekedjél, amint megmondottad. Így kérlek, áldd meg szolgád házát, gyógyítsd meg betegeinket, mentsd meg a csüggedőket, vezesd vissza az eltévelyedetteket, erősítsd az istenfélőket. Urunk, add meg ruhánkat és eledelünket ígéreted szerint. Segíts meg minden munkánkban, kiváltképpen amikor az evangéliumot visszük szomszédjainkhoz. Tedd munkatársainkat a saját munkatársaiddá, gyermekeinket saját gyermekeiddé. Áraszd ki áldásodat a jövendő nemzedékre, és add, hogy amíg utódaink a földön élnek, hűek maradjanak Hozzád. Ó Uram, a Te áldásoddal áldassék meg szolgád háza! Ámen.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből


Ima a tengerparton

Az arc a kirakón!


Készítette: győzedelmes Gyülekezet
Egy apa éppen elhelyezkedett hintaszékében vasárnap délután, és örült, hogy végigolvashatja tizenöt centi vastag újságját, amikor ötéves fia, Bobby szökdécselt be a szobába. „Apa! Apa!" - szólt. „Játszol velem?"

Az apa megpróbált kedvesen válaszolni neki: „Bobby, apa most olvasni szeretné az újságot egy darabig. De ha húsz perc múlva visszajössz, akkor játszhatunk."

Bobby kicsit duzzogott, hogy elutasították, de kiszaladt a szobából, és egyedül hagyta az apját, hadd olvasson.

Az ötéveseknek azonban még nem túl fejlett az időérzékük, és csak pár perc telt el, Bobby újra megjelent. „Apa, most már játszunk?"

„Még nem, Bobby" - szólt az apa. „Ne zavarj, amíg nem fejeztem be az újságolvasást!"

Bobby kicaplatott a szobából, hogy kint várjon, de még a sporthírekhez se ért az apa, már megint ott volt. Az újság alatt átdugta a fejét, és így szólt: „Apa, kérlek, most már játsszunk!"

Az apa ráébredt, hogy egy perc nyugta sem lesz, amíg nem enged, lepillantott a padlón heverő lapokra, és észrevette, hogy egy egész oldalas világtérkép van az újságban. Fogta a felesége kézimunkaollóját, és a térképet vagy húsz darabra vágta. A konyhaasztalhoz vezette a fiát, és azt mondta neki, hogy rakja ki a világtérképet: ez lesz az első délutáni játék. „Amint kész vagy a kirakóval, jövök játszani veled" - ígérte meg. Tudta, hogy fiának hosszú időbe fog telni, míg kirakja a darabokat, és így neki jó sok ideje lesz olvasni.

De még öt perc sem telt el, Bobby visszarohant a szobába. „Apa, kész vagyok a kirakóval! Most mit játszunk?"

„Micsoda? Már készen vagy?" - kérdezte az apa. Felállt a székből, és kiment a konyhába, hogy megnézze. Szó ami szó, a kirakó kész volt, mindegyik darab a helyén.

„Bobby... hogy a csudába tudtad ezt ilyen gyorsan megcsinálni? Hol tanultad meg, hogy hogy kell?" - kérdezte ámultan az apa.

„Könnyű volt, apa" - mondta Bobby. Tudod, a világtérkép hátulján egy ember arcképe volt. Úgy döntöttem, először az ember arcát rakom ki. Amikor azzal kész lettem, az egész világ a helyére került."

A legjobb, amit tehetsz azért, hogy hatással legyél a világra, az, hogy valakit Jézus Krisztushoz vezetsz. Jézus az egyedüli, aki a széthullott, összetört embereket újra össze tudja rakni. És ha valaki helyreáll, az egész világ a helyére kerül.

Korál-sziget: Krisztus feltámadt

2012. augusztus 19.

Ige: Isten szeretetéről


 „Az Isten pedig hatalmas [(dünatosz): erős, képes] arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét [hogy mindenféle kegyelmet bőségesen ontson rátok (kharisz: Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása)]; hogy mindenben [minden tekintetben], mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek. »bőven teljék minden jótettre«

[Más fordítás: Mert Ő is szívesen rátok zúdítja minden kegyelmét, és eláraszt jóságával. Annyira meg tud áldani benneteket, hogy minden körülmények között mindent megkapjatok, amire csak szükségetek van. Sőt, még azon felül is, hogy bőségesen adakozhassatok a rászorulóknak]” (2 Kor. 9,8.11).

Hogy [így] mindenben meggazdagodjatok a teljes jószívűségre [nagylelkűségre, (bőséges adakozásra)], amely általunk hálaadást szerez [szül; vált ki, (munkál)] az Istennek [Más fordítás: Ilyen módon fogtok mindenben meggazdagodni, hogy mindig bőkezűen tudjatok adakozni a rászorulóknak. Ez pedig — rajtunk keresztül — azt fogja eredményezni, hogy akik kapják, hálát adnak érte Istennek].

Mert e tisztnek szolgálata [ez az Úrért végzett szent munka] nemcsak a szenteknek szükségét elégíti ki [tölti be], hanem sok hálaadással bőséges az Isten előtt »hanem sokak hálájától megsokasítva ömlik Isten felé«.

[Más fordítás: Mert ez a szolgálat, amit ti az adakozással végeztek, kettős haszonnal jár. Egyrészt Isten népének segíttek vele. Másrészt azok, akik az adományokat kapják, hálásan megköszönik Istennek]; Amennyiben e szolgálatnak próbája [(dokimé): bizonysága] által dicsőítik az Istent a ti Krisztus evangéliumát [(euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír, a győztes hadvezér érkezésének híre] (meg)valló engedelmességetekért, és a ti hozzájuk és mindenekhez való adakozó jószívűségetekért [nagyvonalúságotokért (koinónia): közösségvállalásotokért)]

»Más fordítás: Mert szolgálatotokon keresztül, mellyel arról tesztek bizonyságot, hogy magatokat a Krisztus örömüzenetének összhangzó szellemmel alávetitek, mely vagyonotokat velük és mindenkivel közössé teszi, arra indítja őket, hogy Istent dicsőítsék; Ha tehát kitartotok a jótékonykodásban, Istent magasztalják érte, mivel készségesen vallomást tettetek Krisztus evangéliumáról, és bőkezűségetekkel kifejezésre juttattátok a velük és a többiekkel való közösséget« (2 Kor. 9,11-13).

Ezért: „Minden gondotokat (aggályosság, nyugtalanság, gond, aggodalom) ő reá vessétek (minden gondotokkal forduljatok hozzá), mert néki gondja van (gondot visel) reátok (törődik veletek, gondoskodik)” (1Pét 5,7).  

Már Dávid is azt vallja, hogy: „Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. (Zsolt. 23,1)



Ige: Zákeus megtérése:


 „Zákeus (jelentése: tiszta, ártatlan) pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem [kizsaroltam; hamis ürüggyel, vagy csalással elvettem], négy annyit adok helyébe [és a négyszeresét adom vissza neki]” (Luk. 19,8)

Már Mózesen keresztül így rendelkezett az Úr: „Mikor vétkezik valaki, és hűtlenséget követ el az Úr ellen, tudniillik eltagadja felebarátjának reábízott vagy kezébe adott (vagy attól elrabolt) holmiját, vagy megrabolja, vagy zsarolja felebarátját. Vagy ha elveszett holmit talált, és eltagadja, vagy valami miatt hamisan esküszik, akármi is az, amit az ember úgy cselekszik, hogy vétkezik vele: Mivelhogy azért bűnössé lett és vétkezett (és adóssá lett), térítse vissza az elrablottat, a mit rabolt, vagy a zsaroltat, amit zsarolt, vagy a reá bízottat, ami reá bízatott, vagy az elveszettet, amit megtalált. Vagy akármi legyen, amire hamisan esküdött, fizesse meg azt teljes értéke szerint, és hozzátoldva az ötödrészét, adja azt annak, akié volt, bűnbevallásának (és a jóvátételi áldozat) napján” (3 Móz. 6,2-5).

Isten Igéje azt is kijelenti, hogy ha egy másik ember ellen követ el bármilyen rossz dolgot valaki, az az Úr ellen vétkezik: „Mondd meg Izráel fiainak, hogy ha férfi, vagy asszony bármilyen vétket követ el, egy másik ember ellen, az az Úrral szemben válik hűtlenné, és így adós lesz, az ilyenek vallják meg vétküket, amelyet elkövettek, térítsék meg adósságukat teljes értékében, és tegyék hozzá még az ötödrészét, úgy térítsék meg annak, akinek tartoznak vele” (4 Móz. 5,6-7).

Arról is rendelkezik az Úr, hogy mi a teendő, ha valaki egy másik ember bárányát valaki elpusztítja: „A bárányért pedig négy annyit kell adnia, (vagyis négyszer annyit kell fizetnie) mivelhogy ezt művelte, és annak nem kedvezett, (és mivel könyörtelen volt)” (2 Sám. 12,6).

De ha valaki megtér, annak eltöröltetnek a vétkei: „S ha mondom a hitetlennek: halállal halsz meg; és ő megtér bűnéből és törvény szerint s igazságot cselekszik, és (törvény és igazság szerint él); Zálogot visszaad a hitetlen, rablottat megtérít, az életnek parancsolatiban jár, (az életre vivő rendelkezéseket követi) többé nem cselekedvén gonoszságot: akkor élni fog, és meg nem hal. Semmi ő vétke, mellyel vétkezett, emlékezetbe nem jön néki; Követte a törvényt és az igazságot, tehát élni fog”. (Ezék. 33,14-16).

 És hogy milyen törvény szerint kell élni, azt az apostolon keresztül jelenti ki az Úr: „… a hit „törvénye” szerint(Róm. 3,27).

Az Igazságról, amelyet követni kell, így szól az Úr: „És a Szellem az, Aki bizonyságot tesz, mert a Szellem az igazság (1 Ján. 5,6)




Gyertek és öltözzük fel

Nemes igyekezet


Annakokáért, atyámfiai, igyekezzetek inkább a ti elhívatásotokat és kiválasztatásatokat erőssé tenni; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha. 2 Péter 1:10.

Ezért, testvéreim, még inkább törekedjetek arra, hogy megerősítsétek: Isten elhívott és kiválasztott benneteket. Mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani, vagy elesni soha. Új ford.

„Testvérek, ezért még inkább törekedjetek rá, hogy hivatásotokat és kiválasztottságotokat tetteitekkel megpecsételjétek, mert ha ezt megteszitek, nem botoltok el soha.” Kath. ford.

Három fordítás – három kiemelt gondolat.

Az én fordításomban valahogy így hangzik: Kedves Testvérem! Ne felejtsd el, hogy ki hívott el, ki választott ki. Ha ezen gondolkodsz – nem könnyen botlasz meg!

Ha tudod és biztos vagy abban, hogy Jézus Krisztus szólított meg, hívott el, akkor nem botránkozol meg, nem ütközöl meg semmin.

Erősödjön meg benned az a tudat, hogy Isten kiválasztott gyermeke vagy az üdvösségre, azt szeretné, hogy országában ott legyél – épp ezért mi lehetne olyan nagy dolog, ami miatt elbotolnál, megbotlanál?

És végül: Nem csupán a hit, hanem a tettekkel való megpecsételés is elengedhetetlen. Mert ha a hited cselekedetekkel párosul, sokkal nehezebben botlasz el, esel el.

Nekem ezt mondta ez a mai Ige.

És neked mit mond?

Gondolkodj – és próbáld megfogalmazni!

Idézet: Adakozás


Isten a neki adományozott ezüstpénzt arannyal fizeti vissza.

Isten szorzótáblája


A kevés is ezerre nő, a kicsiny is hatalmas néppé. Én, az Úr, rövid idő múlva megvalósítom ezt" (Ézs 60,22).

Az Úrért való szolgálat olykor egészen kicsiben kezdődik, de azért az nem kevés értékű. A gyöngeség növeli hitünket, Isten közelébe kényszerít minket, és megtanít dicsőíteni az Ő nevét. Vegyétek nagyon komolyan a növekedésről szóló ígéretet. A mustármag a legkisebb a magvak között, mégis nagy fává nő, amelyen menedéket találnak az égi madarak. Lehet, hogy egyvalamivel kezdjük a szolgálatot, és az is csak egészen kicsiny dolog, de mégis ezerszeresére fog nőni. Nagy az Úr szorzótáblája. Milyen gyakran mondta már magányosan küzdő szolgáinak: Megsokasítalak". Bízzatok az Úrban, ti, akik egyedül vagytok, vagy csak ketten alkotjátok a hívők közösségét, mert ha az Ő nevében gyűltök egybe, ott van köztetek.

A kevés". Aki csak a létszámot és az erőt nézi, megveti a keveset. Mégis, ez a kevés képezi egy hatalmas nép magvát. Este is csak egy csillag gyullad ki először, de hamarosan számtalan csillagtól tündöklik a mennybolt.

Ne gondoljuk, hogy valami nagyon távoli időre esik ennek az ígéretnek a beteljesedése, hiszen így szól: Én, az Úr, rövid idő múlva megvalósítom azt". Ne sürgessük elhamarkodottan a beteljesülést, ahogyan némely gyülekezet izgatott tagjai teszik. Meglesz az a maga idejében, de akkor aztán késedelem nélkül.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből


Mindenüt dicsőség...

A Szent Szellem ígérete


Lábnyomok a homokban


A történet egy férfiről szól, aki azt álmodta, hogy elérkezett élete végéhez. Visszatekintve úgy látta életét, mint egy tengerparti sétát Jézussal. Ahogy visszatekintett az életére, két pár lábnyomot látott a homokban az út java részén - az egyik az övé, a másik Jézusé. Észrevette azonban, hogy élete útján sokszor csupán egy pár lábnyom volt a homokban. Azt is felfedezte, hogy ezek az útszakaszok voltak élete legnehezebb, legszomorúbb időszakai.

Ez nem hagyta nyugodni a férfit, és megkérdezte felőle az Urat:

-     Uram, Te azt ígérted, hogy soha nem maradsz el tőlem, sem el nem hagysz engem. Azt mondtad, hogy ha egyszer úgy döntök, hogy követlek Téged, Te velem jössz végig az úton. De most, ahogy visszatekintek életemre, a legnehezebb időszakokban csak egy pár lábnyomot látok. Nem tudom megérteni, miért van az, hogy amikor a legnagyobb szükségem lett volna Rád, éppen akkor hagytál magamra!

Jézus így válaszolt:

-     Fiam, szeretném, ha tudnád, hogy szeretlek téged, és sosem hagynálak el. Nézd csak meg még egyszer azokat a lábnyomokat: A nehézségeid és szenvedéseid idején enyémek voltak azok a lábnyomok. Én hordoztalak téged.

Bizonyosak lehetünk benne, hogy amikor az élet nehéz időszakain megyünk keresztül, Isten mindig velünk van. Soha ne kételkedj a jelenlétében, akkor sem, ha az adott pillanatban nem érzed vagy látod Őt. Ő megtartja szavát: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged" (Zsid 13,5).

Kenneth E. Hagin: Vezetés angyalok által


Avagy nem szolgáló szellemek-é mindazok, elküldve szolgálatra azokért, akik öröklik az üdvösséget? - Zsidó 1,14.

Jézus még beszélt hozzám, amikor rápillantottam az angyalra. Akkor láttam, hogy ő készül mondani valamit.

Jézus azt mondta: „Hozott egy üzenetet a számodra.” Én azt mondtam Jézusnak: „Te most velem beszélsz. Miért nem Te adod át nekem az üzenetet? Amellett az Ige azt mondja: Akiket Isten Szelleme vezérel, azok Istennek fiai. Bennem van a Szent Szellem, miért nem szólhat Ő hozzám?”

Jézus könyörületes és türelmes volt. Azt mondta: „Olvastad az én Igémben, mikor az Úr angyala szólt Fülöpnek, hogy menjen el a Gázába vezető útra? Ez nem vezetés volt? Nem egy angyal adott Kornéliusznak utasításokat?” Azután mondott nekem még néhány példát az Újszövetségből, amelyben angyalok adtak vezetést.

Végül azt mondtam: „Ennyi elég. Most akkor figyelek.” Az angyal elkezdte a mondanivalóját: „Engem a Mindenható Isten jelenlétéből küldtek, hogy szóljak neked… (és beszélt nekem egy bizonyos utasításról, amit követnem kell). Négyezer dollárt fogsz kézhez kapni december elsejéig, (ez 1963-ban volt) hogy el tudj indulni ebben az irányban. Mert elküldtem az én angyalaimat, hogy behozzák ezt a pénzt.” A megjelölt napra fillérre pontosan négyezer dollárt kaptam, ahogy megmondta, hogy meg fogom kapni. Ez volt a kezdete ennek a szolgálatnak.

Megvallás: Én az üdvösség örököse vagyok. Az én angyalom azért lett elküldve, hogy szolgáljon nekem!