„Zákeus
(jelentése: tiszta, ártatlan) pedig
előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek
adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem [kizsaroltam; hamis ürüggyel, vagy csalással elvettem], négy annyit
adok helyébe [és a négyszeresét
adom vissza neki]” (Luk.
19,8)
Már Mózesen keresztül így
rendelkezett az Úr: „Mikor vétkezik
valaki, és hűtlenséget követ el az Úr ellen, tudniillik eltagadja
felebarátjának reábízott vagy kezébe adott (vagy attól elrabolt) holmiját, vagy megrabolja, vagy zsarolja
felebarátját. Vagy ha elveszett holmit talált, és eltagadja, vagy valami miatt
hamisan esküszik, akármi is az, amit az ember úgy cselekszik, hogy vétkezik
vele: Mivelhogy azért bűnössé lett és vétkezett (és adóssá lett), térítse vissza az elrablottat, a mit rabolt,
vagy a zsaroltat, amit zsarolt, vagy a reá bízottat, ami reá bízatott, vagy az
elveszettet, amit megtalált. Vagy akármi legyen, amire hamisan esküdött,
fizesse meg azt teljes értéke szerint, és hozzátoldva az ötödrészét, adja azt
annak, akié volt, bűnbevallásának (és a jóvátételi áldozat) napján” (3
Móz. 6,2-5).
Isten Igéje azt is
kijelenti, hogy ha egy másik ember ellen követ el bármilyen rossz dolgot
valaki, az az Úr ellen vétkezik: „Mondd
meg Izráel fiainak, hogy ha férfi, vagy asszony bármilyen vétket követ el, egy
másik ember ellen, az az Úrral szemben válik hűtlenné, és így adós lesz, az
ilyenek vallják meg vétküket, amelyet elkövettek, térítsék meg adósságukat
teljes értékében, és tegyék hozzá még az ötödrészét, úgy térítsék meg annak,
akinek tartoznak vele” (4 Móz. 5,6-7).
Arról is rendelkezik az
Úr, hogy mi a teendő, ha valaki egy másik ember bárányát valaki elpusztítja: „A bárányért pedig négy annyit kell adnia,
(vagyis négyszer annyit kell fizetnie) mivelhogy
ezt művelte, és annak nem kedvezett, (és mivel könyörtelen volt)” (2
Sám. 12,6).
De ha valaki megtér,
annak eltöröltetnek a vétkei: „S ha
mondom a hitetlennek: halállal halsz meg; és ő megtér bűnéből és törvény szerint
s igazságot cselekszik, és (törvény és igazság szerint él); Zálogot visszaad a hitetlen, rablottat
megtérít, az életnek parancsolatiban jár, (az életre vivő rendelkezéseket
követi) többé nem cselekedvén
gonoszságot: akkor élni fog, és meg nem hal. Semmi ő vétke, mellyel vétkezett,
emlékezetbe nem jön néki; Követte a törvényt és az igazságot, tehát élni fog”.
(Ezék.
33,14-16).
És hogy milyen törvény szerint kell élni, azt
az apostolon keresztül jelenti ki az Úr: „…
a hit „törvénye” szerint. (Róm.
3,27).
Az Igazságról, amelyet
követni kell, így szól az Úr: „És a
Szellem az, Aki bizonyságot tesz, mert a Szellem az igazság” (1
Ján. 5,6)