2012. augusztus 4.
Had áradjon
Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki,
soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök
életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne. (János 4,14)
Szeretet. Öröm. Békesség. Béketűrés. Jóság. Hit (hűség).
Szelídség. Mértékletesség. Óriási erők, melyeket a Biblia a Szellem
gyümölcsének nevez. Magának Istennek a jellemvonásai, és amikor a Szent Szellem
eljött, hogy benned lakozzon, akkor magával hozta ezeket, így a te
jellemvonásaiddá is váltak.
Isten arra teremette ezeket, hogy a bensődben buzogjanak,
erőteljes áradatként előtörjenek, így védjenek meg és tisztítsanak meg belülről
kifelé.
Észrevetted már, hogy nem tudsz szemetet tenni egy forrás
szájába? Amikor víz jön belőle, akkor az áradat ereje megvédi és tisztán tartja
a kívülről jövő szennyeződéstől. A benned lévő szellemi forrás ugyanígy
működik. Amikor hagyod, hogy olyan erők, mint a szeretet, öröm, békesség,
szívesség és a többi kiáradjon a bensődből, akkor az ördög nem tudja a szemetet
bejuttatni.
Hogyan éred el, hogy a Szellem folyamatosan áradjon? Annyira
teletöltöd a szívedet Isten Igéjével, hogy az örök élet erői elkezdenek
kibuggyanni. Először csak egy kicsit. aztán erősebben és magasabbra.
Határozd el, hogy engeded ezeket az erőket kiáradni a szíved
forrásából! Ne engedd meg, hogy az önzés és a bűn megakadályozza az áramlást.
Egy forrás van benned, tele ÉLETerővel, és készen áll arra, hogy feltörjön.
Hadd áradjon!
Igei olvasmány: Jeremiás 17,7-13
Kenneth Copeland
A hamis Evangélium
Készítette: Melinda Vörösné
Minden mi igazságunk olyan, mint a szennyes és
megfertőztetett ruha…” Ézsaiás 64,5
„ Akarod-e pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit
cselekedetek nélkül megholt?”Jakab 2,20
Két tévedéstől kell óvakodniuk Krisztus követőinek,
különösképpen azoknak, akik most jutottak arra a pontra, hogy bízni kezdenek
kegyelmében. Az első tévedés abban áll, hogy a saját cselekedeteikre
támaszkodnak. Abban bíznak, hogy minden lehetségeset megtesznek, hogy Isten
kívánalmainak megfeleljenek. Akik a saját cselekedeteik által a törvény
önerőből való megtartásával próbálnak szentté válni, azok lehetetlenséget kívánnak
megvalósítani. Amire az ember Krisztus nélkül is képes, az mind önzéssel
fertőzött, bűnnel szennyezett. Egyedül csak Krisztus kegyelme, a hit által
elnyert kegyelem tehet mindent szentté.
A másik – nem kevésbé veszélyes tévedés – éppen az ellentéte
az elsőnek. Azon a feltevésen alapul, hogy a Krisztusban való hit felmenti az
embert a törvény megtartásának kötelezettsége alól, s mivel egyedül csak a hit
által válhatunk Krisztus üdvözítő kegyelmének részeseivé, cselekedeteinknek
semmi közük sincs megváltásunkhoz.
E. G. White: Krisztushoz vezető lépések
A kislány és a zongora!
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Egy kislány álma az volt, hogy egyszer híres zongorista
lesz, de a Szamárinduló volt az egyetlen darab, amit el tudott játszani.
Akárhogy is próbálkozott, nem volt többre képes.
Egy idő után szülei elhatározták, hogy beíratják
magántanítványként egy neves zongoraművészhez, hogy az megtanítsa őt rendesen
zongorázni. A kislány természetesen el volt ragadtatva az ötlettől.
Amikor a kislány és szülei meghallgatásra mentek a
művészhez, komornyik tessékelte be őket a kúria társalgójába, ahol egy gyönyörű
koncertzongora állt. A kislány azonnal odaszaladt a zongorához, és elkezdte
játszani rajta a Szamárindulót. Szégyenkező szülei elindultak felé, hogy
leállítsák, de eközben belépett a művész, és bátorította a kislányt, hogy
folytassa.
Azután helyet foglalt a kislány mellett az ülőkén, és
hallgatta a játékát. Kisvártatva ő is bekapcsolódott, és akkordokkal,
futamokkal és arpeggiókkal egészítette ki a darabot. A kislány folytatta a
Szamárindulót. A szülők nem hittek a fülüknek. Egy gyönyörű négykezest
hallottak, amelyet kislányuk és a nagy művész együtt adott elő, és eléggé
meglepő módon még mindig a Szamárinduló volt a fő téma.
Időnként úgy érezzük, hogy senkik vagyunk, hogy Isten nem
tud felhasználni nagy dolgok véghezvitelére. De gondoljunk csak a kislányra. Ő
csak a Szamárindulót tudta játszani. A Szamárindulót senki nem akarta hallani.
Szülei szégyenkeztek miatta, másokat idegesített. A művész azonban bátorította,
hogy játssza tovább.
Isten tudja, mire vagy képes. Ő ajándékokat és tehetséget
helyezett beléd. Természetesen néhány ember képességeihez viszonyítva a te
ajándékaid és tehetséged „Szamárindulónak" tűnhetnek - nem túl eredetiek,
és nem igazán látványosak. De Isten azt mondja: „Játssz tovább - és adj helyet
nekem magad mellett a zongoránál!" Isten képes arra, hogy vegye azt a
keveset, amit mi meg tudunk tenni, és széppé tegye a maga számára.
SEGÍTHETEK?
Készítette: Melinda Vörösné
Az öreg Ford-kocsi motorjával hiába küszködő fiatalember
felegyenesedett, hogy szemügyre vegye az ajánlkozót. A legújabb kiadású,
ragyogó Fordból jól ápolt, elegáns férfi kászálódott ki. A bajba jutott
bizalmatlanul szemlélte. "Jobban szeretem magam csinálni" -mondta nem
valami barátságosan. A jól öltözött férfi nem sértődött meg, barátságos
érdeklődéssel figyelte a másikat, aki néhány perc múlva mégis hozzá fordult: "Próbálja
meg!"
Az idegen lehúzta kesztyűjét, kibújt a zakójából, felgyűrte
ingujját... igazán tapasztalt ember benyomását keltette, ahogy a motorhoz
nyúlt. Csak néhány perc, egy-két mozdulat, előhúzta az öreg kocsikhoz még
használatos kurblit, és pár tekerés után a motor beindult. A meglepett és
hálás fiatalembernek szerényen magyarázta: "Henry Ford vagyok, annak
idején magam terveztem ezt a típust."
Gondolod, hogy Isten nem ért ahhoz, miképpen hozzon rendbe
minket?
Egy másik történet:
John D. WHEELER, hajdani RENDŐRŐRMESTER, megtérése után
evangélista lett Angliában, és nagy áldással szolgált. Hallgatói számára
sokszor eredeti módon tette érthetővé az evangéliumot régi tapasztalatai
elmondásával. Egyszer azt kérdezte prédikáció közben: "Még mindig az a
véleményetek, hogy Jézus a legfőbb ellenségetek, aki örömötöket akarja elvenni,
és zsarnokoskodni kíván rajtatok? - és folytatva a következőket mondta -
Tanúskodnom kellett évekkel ezelőtt egy veszedelmes bűnöző perében. Mikor a
tárgyalótermet elhagytam, a folyosón haladva figyelmes letten egy másik
tárgyalás védőügyvédjének hangjára, mely a zárt ajtón keresztül kihallatszott.
Kíváncsi lettem, s belépve leültem. Egy Kelly nevű embert vádoltak valami
értékes óra ellopásával. A teremben fojtott nevetés támadt, és a derültség
fokozódott, mikor a vádlott azzal védekezett, hogy az órát - mely a szakértő
szerint kb. 15 fontot ért - 30 fontért vásárolta valakitől. Az eladó nevét
azonban nem tudta megmondani, bár állította, hogy felismerné, ha látná.
Méltatlankodott, hogy nem hisznek neki, mire a bíró rendreutasította
izgágaságért. Fölemeltem a kezem, és a tanúk helyére álltam szót kérve, mivel
tudtam valamit erről az óráról: Egyenruhám miatt a vádlott ellenségnek sejtett,
és felháborodva tiltakozott meghallgatásom ellen. A bírák csendre intették, s
így elmondhattam, hogy néhány hete két elítéltet kísértem vonaton egyik
börtönből a másikba. Az egyik rab vigyorogva mesélte társának: "Jól
kitoltam az öreg Kellyvel, eladtam neki egy-két fontot sem érő órát harminc
fontért!" Ez a vallomás azonnal megváltoztatta a bíróság állásfoglalását,
de a vádlott rólam alkotott negatív véleményét is. Kelly fél óra múlva szabad
volt. - Miért mondtam ezt el? Hogy ne lássatok Jézusban ellenséget! Nem vádolni
akar benneteket az ítéletkor, hanem kegyelmet kér számotokra, ha most a
bűnbánat útjára tértek. Bűneink büntetését elhordozta a Golgotán, és
bűnbocsánatot ad azoknak, akik benne hisznek. Mint a legjobb barát zörget
szívetek ajtaján. Azt ígéri: "Ha valaki meghallja hangomat és megnyitja az
ajtót, bemegyek ahhoz, vele vacsorálok, és ő énvelem (Jel 3,20)."
Forrás: Új Élet
2012. augusztus 3.
Spurgeon idézetek
"Az igazság az, ha azt kapjuk amit érdemlünk. Az
irgalom az, amikor többet kapunk, mint amit érdemlünk. Kegyelem viszont az,
amikor megkapjuk azt, amit nem érdemlünk."
Mese egy kicsi kézről
Volt egyszer egy kicsi kéz. Egyik reggel úgy döntött, hogy
valami hasznos dolgot fog tenni. Segíteni fog másoknak, másokon. Már épp
indulni készült, amikor a kicsi láb így szólt hozzá:
- Ne menj egyedül, várj, én majd elviszlek!
- Rám is szükségetek lesz, ha beszélni kell. – mondta a
száj, és ő is menni akart.
- De hogy fogjátok meglátni a szenvedőket, ha én itthon
maradok? – kérdezte a szem és ő is csatlakozott a többiekhez.
A kicsi szív nagyot dobbant. Mivel ő volt a legérzékenyebb
mind közül, el is szomorodott, hogy őt nem is hívják. Meghallotta a fül a kicsi
szív sóhaját, s ezt mondta.
- Én hallom a sóhajokat, és azt is, ha valaki sír. Én is
veletek megyek. De a kicsi szív nélkül nem mehetünk sehova. Ő az, aki együtt
tud érezni a szenvedővel.
- Menjünk együtt! – jelentette ki örömmel a kicsi kéz.
Milyen jó, hogy nem kell egyedül menjek, gondolta magában, és boldogan útnak
indultak.
A szem már az első utcasarkon észrevett egy koldust. Szólt a
lábnak, hogy álljon meg.
A szív megremegett, mikor látta a didergő koldust.
- Nincs pénzünk!- ijedt meg a kéz. Nincs mit adjunk neki.
- Bújjunk oda hozzá jó szorosan és melegítsük meg!-
javasolta a szív nagy örömmel.
Így is tettek. Megmelegítették a koldusnak nem csak a
testét, hanem a lelkét is a szeretetükkel. A koldus hálálkodott. A fül elmondta
a többieknek, a koldus szavait. Nemsokára továbbmentek.
A utca túloldalán a szem megpillantott egy öreg nénit, aki
meggörnyedt a sok csomag alatt. A láb odafutott, a kéz pedig átvette a teher
felét. A nénike mosolygott, a kicsi szív erre nagyot dobbant. Hazakísérték. A
nénike nagyon hálás volt.
Épp haza indultak, amikor a kihalt utcán, a járdaszélén
ülve, a szem egy gyermeket pillantott meg.
- Odamegyek.- mondta a láb.
- Sír! – mondta a fül
- Miért sírsz? – kérdezte a száj.
- Már nincs senkim! – zokogta a gyermek.
A szív nagyon szenvedett.
- Elkéstünk!- kiáltott a kéz.
Odakuporodtak a gyermek mellé. Nem tudtak adni semmit neki.
De a kicsi szív nagyon SZERETETT. A kicsi szem KÖNNYEZETT. A kicsi fül és láb
CSENDBEN ÜLTEK. A kicsi száj HALLGATOTT. A kicsi kéz MEGÖLELTE a gyermeket. És
együtt ültek az utca kövén!
„Mert miképpen egy testben sok tagunk van [ahogyan az
ember személyiségének többféle szerepe, helyzete, működése van], minden tagnak pedig nem ugyanazon
cselekedete [tennivalója; feladata. Szerepe; működése, rendeltetése] van: Azonképpen sokan egy test (szóma=személyiség)
vagyunk [szómát= testet képezünk] a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai [egy-egy funkciót végző tagja] vagyunk” (Róm. 12,4-5)
A SÓ
Szerző: Guti Tünde
A só sereg sziporkázva szárítkozott a hatalmas, tágas
teremben. Ahova csak nézett, mindenhol egyforma kristályok tündököltek. Csak
úgy szikráztak a beszüremlő fényben, mint sok-sok apró, csiszolatlan gyémánt!
De nem a csillogás a feladatuk!
A lényeg az ízben van! Épp, hogy megszáradtak, azonnal
bevetésre vitték őket. Csipetekbe osztva vártak.
Kényelmetlen, mondhatni rossz érzés volt két ujj közé
morzsolódva szorongani a só kristályoknak. Mert bizony a feladat teljesítése
előtt nagy a rájuk nehezedő nyomás.
Aztán az ijesztő zuhanás! Vége a tömörülésnek, vége a
közösségnek! A szóródásban mindenki átérezte a magányosság gyötrelmét, s az
egyre közeledő ismeretlen hely okozta nyugtalanságot…
Igen, már el is érték a munkaterepet. Feladat: oldódás,
ízesítés. Egyik csipetnek túl hideg, a másiknak túl forró, a harmadiknak túl
sűrű a közeg.
De az oldódásban feladták énjüket, elképzelésüket. Az általuk
ízesített közeg MÁS LETT! A bevetés sikerrel járt!
Kedves sókristály testvérek! Ne féljetek a csipetté szorító
atyai ujjaktól! Ne aggódjatok
a bevetések miatt! A
mi elhívásunk az oldódásról szól. Lényegünk az íz. Mennyei íz.
Milyen helyzetekben?
- türelmetlen, torzsalkodó emberek sorában a postán vagy az
üzlet pénztáránál
- rosszindulatú szomszédok mellett a társasházban
- káromkodó, nemtörődöm, vagy sikerhajhász munkatársak
közelében
- hazug, kétszínű, kacér iskolatársakkal egy intézményben
- gazdasági, politikai káoszban, válságban, a saját
országunkban.
Ha vállalod a só szerepet, VÁLTOZÁST HOZOL mások életébe, de
TE SEM MARADSZ
TÖBBÉ UGYANAZ!
„Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak
megjelenését.” Róma 8:19.
A hatalmas mágnes
Én pedig, ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz
vonzok" (Jn 12,32).
Istennek munkásai, gyertek, bátorodjatok fel! Attól féltek,
hogy igehirdetésetek nem vonzza az embereket? Próbáljátok meg a megfeszített,
feltámadott és mennybe ment Megváltót hirdetni. Ez a legnagyobb vonzerő",
amely valaha is nyilvánvaló lett az emberek között. Mert mi egyéb vont téged is
oda Krisztushoz, ha nem Krisztus maga? Ha valami más késztetett arra, hogy
hívő" legyél, hamarosan el fogod hagyni hitedet". De ha Krisztus
lénye ragadott meg, akkor Ő meg is tart az élő hitben mindvégig. Miért
kételkedsz tehát abban, hogy Krisztus ereje másokat is magához tud vonzani?
Indulj Krisztus Jézus nevében azokhoz, akik idáig megmakacsolták magukat, és
majd meglátod, hogy az Úr Krisztus őket is magához fogja vonzani.
Az Ő hívásának egyetlen ember sem tud ellenállni. Legyen
fiatal vagy öreg, gazdag vagy szegény, tanulatlan vagy tudós, kiállhatatlan
vagy szeretetreméltó - egyszer minden ember megérzi vonzóerejét. Krisztus maga
a nagy mágnes. Ne keressünk másikat. A zene nem vonz Krisztushoz, sem az
ékesszólás, sem a szép szertartás vagy ügyes hírverés. Önmagában mindez nem
elég. Krisztus kell, hogy az embereket önmagához vonzza, és Ő ezt meg is tudja
tenni. Ne próbálkozz tehát semmiféle modern emberi ügyeskedéssel, hanem - mint
Isten munkásaihoz illik - az Ő módján dolgozzál. Krisztushoz hívd az embereket
úgy, hogy magad is Krisztusban vagy, és meglátod: Ő rajtad keresztül hívja majd
az embereket önmagához.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Vida Sándor: Mézcseppek:
- A bölcsesség a tudás helyes használata. Tudni nem
bölcsesség. Sok ember van, aki nagy tudással bír, mégis ostoba... aki viszont
tudja használni az ismereteket, az bölcs.
Pál és a hívők viszonya
„Nagy az én bizodalmam hozzátok, nagy az én dicsekvésem
felőletek; telve vagyok vigasztalódással, felettébb való az én örömem minden mi
nyomorúságunk mellett.”
(Korinthusbeliekhez
írt második levél 7. fejezet 4. vers)
A korinthusi gyülekezet állapotát ismerve - pártoskodás;
szegények lenézése, megosztottság a lelki ajándékok miatt; feltámadás tagadása;
az apostol tekintélyének megkérdőjelezése; stb. - furcsának tűnik Pál fenti
megjegyzése, mármint, hogy bizalma volt hozzájuk és dicsekedett velük.
Furcsának tűnik ez a megjegyzés azért, mert ma sokkal kisebb
problémák megléte miatt is hátat fordítanak sokan az egyháznak. De az igazán
fontos kérdés, hogy mi tette Pált ennyire elkötelezetté egy bűnöktől terhelt
közösség irányában?
A válasz ott található mindkét korinthusi levélben. Egyrészt
Pált nem megszokás, nagyravágyás, vagy megfelelési kényszer vezette és tartotta
a gyülekezetben, hanem: „Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket”
(2Kor.5:14)
Másrészt ez a krisztusi szeretet nem önző módon csak kapni
akar, hanem önmagát adni a bűnösökért, mert ez a szeretet: „hosszútűrő, kegyes;
a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem
cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója
fel a gonoszt, Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent
elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.” (1Kor.13:4-7)
Milyen jó lenne, ha megtanulnánk végre mi is hibáink
ellenére bizalmat szavazni egymásnak és a Megváltó lelkületével feltöltekezve
hálát adni a másikért, a közösség öröméért, melynek nem fogyasztói, hanem
építői lehetünk.
Akkor leszel elégedett, ha áldozol magadból mások felé
"Ugyanúgy, ti ifjabbak: engedelmeskedjetek az
idősebbeknek, egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak, mert az
Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad."1 Péter
5:5
Ha elkezded másokkal megosztani, amid van - időd,
talentumaid -, akkor meglátod, hogy megtanulsz elégedett lenni.
Azáltal, hogy másokon segítesz, te magad is értékelni fogod
azt, amid van és ami vagy, de ennél is fontosabb az, hogy Isten úgy teremtett,
hogy szolgálj mások felé és oszd meg, amid van. Amíg ezt nem tudod megtenni,
nem leszel soha igazán elégedett.
Az igazi szolgák nem mások helyesléséért vagy dicséretéért
szolgálnak, hanem meg vannak elégedve az Egyszemélyes közönséggel. Elégedettek
azzal, hogy csendesen szolgálják az Urat.
Lehet, hogy te is egy ismeretlen kis helyen szolgálsz és úgy
érzed, hogy senki sem ismer és senki sem értékeli, amit teszel. Figyelj erre:
Isten helyezett oda, ahol épp vagy és ezt okkal tette! Ő minden hajszáladat
számon tartja, és tudja a címedet.
Daily Hope by Rick Warren, 2011.10.16.
Ravasz László
Az Úrtól nyert minden olyan világosság, amit nem közlünk
másokkal, lassanként elhalványul. Csak azért ad világosságot, hogy amivel
nekünk szolgált, mi is szolgáljunk azzal másoknak.
Imádság:
Istenem! Csak Téged és egymást szeretve lehetünk építő és
épülő közösség. Így óhajtok élni, segíts meg ebben! Ámen
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)