2012. június 16.

Ige Az erőszakos ima eredménye


 „És mikor Jerikóból (jelentése: hold városa, illatozó, illatos hely; illat helye; pálmák városa) [elindultak, és] távozának, nagy sokaság [nagy tömeg] követé őt.

És ímé, két vak, aki az út mellett ül vala, meghallván, hogy Jézus arra megy el, [így] kiált [hangosan kiált, rikolt, sikít, ordít] vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj [és segíts] rajtunk!   

A sokaság [a tömeg] pedig dorgálja vala [csitította, és rendreutasította] őket [és rájuk szólt], hogy hallgassanak [el; maradjanak csendben]; de azok annál jobban [és még hangosabban] kiáltanak [rikoltottak, sikítottak, és ordítottak] vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj [és segíts] rajtunk!

És megállván Jézus, megszólítá őket és monda: Mit akartok, hogy cselekedjem [mit tegyek] veletek?

Mondának néki: Azt, Uram, hogy megnyíljanak a mi szemeink [Uram! Szeretnénk újra látni].

Jézus pedig megszánván [megsajnálta] őket [megkönyörült; szánalomra gerjedt irántuk; megindult rajtuk], és illeté [vagyis megérintette] az ő szemeiket; és szemeik azonnal megnyíltak [azonnal visszanyerték látásukat; Attól a pillanattól újra láttak]; és követék őt. [vagyis Jézust, és csatlakoztak hozzá]” (Mát. 20,29-34)

Ige: A megváltás célja


 „... az embernek Fia nem azért jött [el a földre], hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul [vagyis váltságdíjul] sokakért, [és ezáltal sok embert megmentsen]” (Mát. 20,28)

Az apostol így vall az Úr Jézusról és a váltság megtörténtéről. Ő az: „Aki adta önmagát váltságul mindenekért (és mindenkiért), mint tanúbizonyság a maga idejében” (1 Tim. 2,6)

Ugyanis: „Senki sem válthatja meg atyjafiát (vagy önmagát), nem adhat érte (vagy magáért) váltságdíjat Istennek. Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla (és abba kell hagynia örökre)” (Zsolt. 49,8-9)

De Isten: „Gondoskodott népe megváltásáról, örökre elrendelte szövetségét, szent és félelmes az ő neve” (Zsolt. 111,9)

„az ő akarata szentelt meg minket Jézus Krisztus testének (szómato: teljes lényének) feláldozása által egyszer s mindenkorra” (Zsid. 10,10)

És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért (hamartia: céltévesztés, a cél ELVÉTÉSÉÉRT); de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért (vagyis az egész világ céltévesztéséért) is” (1 Ján. 2,2)



Ige: Aki nagy közöttetek….


 „Jézus pedig előszólítván tanítványait, monda: „Tudjátok, hogy a pogányok felett fejedelmek uralkodnak, és a nemzeteket fejedelmeik uralmuk alá hajtják, zsarnokoskodnak, és hatalmaskodnak az embereken, és fontos embereik szeretik a hatalmukat éreztetni velük; s nagyjaik visszaélnek a hatalmukkal.

De ne így legyen közöttetek; hanem aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok;

És aki közöttetek első akar lenni, legyen a ti (rab)szolgátok” (Mát. 20,25-27)

Lukács így emlékezik meg az Úr kijelentéséről: „Ő pedig monda nékik: A pogányokon (vagyis a népeken) uralkodnak az ő királyaik, és akiknek azokon hatalmuk van (és akik hatalmuk alá hajtják őket), jóltévőknek hívatnak (és hívatják magukat). De ti ne így cselekedjetek: hanem aki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint aki legkisebb; és aki fő (aki vezet), mint aki szolgál” (Luk. 22,25-26)

És: „Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok!” (Mt. 23,11)

És ismét: „… Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek (mindenki) között (az) utolsó és mindeneknek (és mindenkinek) szolgája” (Márk. 9,35)

Péter apostol így figyelmezteti a kihívott gyülekezetek vezetőit:  „Legeltessétek (pásztorként felügyelve, és vigyázva) az Istennek köztetek lévő (és rátok bízott) nyáját, gondot viselvén (és szorgalmasan figyelve, felügyeletet gyakorolva, és vigyázva) arra nem kényszerítésből (vagyis kényszer[űség]ből), hanem örömest (szabad akaratból, készségesen,). Sem nem rút nyerészkedésből (nyereség miatt, és  haszonlesésből), hanem jóindulattal (odaadással, készségesen, jó szívvel). Sem nem úgy, hogy (letiporva, zsarnokoskodva) uralkodjatok (hatalmaskodjatok, kontrolláljátok, és leigázva) a gyülekezeteket (a választottak fölött), hanem mint példányképei (és a nyáj példaképévé, mintájává válva)” (1Pét 5:2-3)

És Pál apostol az Úr Jézus kijelentése szerint szolgál. „Mert én, noha mindenkivel szemben [és mindenkitől] szabad [és független] vagyok, magamat mindenkinek (rab)szolgájává tettem, hogy a többséget megnyerjem” (1 Kor. 9,19)

Avagy vétkeztem-é, amikor megaláztam önmagamat, hogy ti felmagasztaltassatok…?” (2 Kor. 11,7)


Áldásod gazdag folyói

Imádság:


Istenem! Te senkit nem arra hívtál el, hogy „szólóban” hatalmas akciókat mutasson be, mert Te csapatban gondolkodsz. Krisztus Urunk egyedül váltotta meg e világot, de a tanítványokra bízta, hogy mindezt továbbadják. Segíts nekünk is közösségben gondolkodni, ahol nekem is, másoknak is feladata van, melyet a Te dicsőségedre és gyülekezetünk épülésére végezhetünk! Ámen

A nap gondolata:


Csak az Isten választottja, aki Istent választotta.

Uraknak Ura királyok Királya

Spurgeon idézetek


"Ha valaki igaz életet akar élni, utolsó napját vegye maga mellé, s tegye állandó társalkodójává."

Elaine Tavolacci: ELŐTTÜNK A TAVASZ


Van egy régi szállóige ami úgy szól, hogy "előttünk a tavasz, mögöttünk az ősz". (Ez az angol nyelvben használatos szállóige egy többszörös szójáték. Az egyik jelentése, amire általában használják, hogy "tavasszal előre, ősszel vissza" állítjuk az órákat egy-egy órával - a ford.) 

 Az Úr ezt az üzenetet adta nekem azok számára, akik úgy érzitek, mintha már régóta leragadtatok volna egy téli időszakban (szellemileg). Örvendezz ebben a hideg, száraz időszakban, mert a tavasz pontosan előtted van, de azt is ismerd fel, hogy a Szent Szellem ugyanúgy beszél télen is, mint a többi évszakban. Habár úgy érzed talán, hogy az ég olyan mint a réz, Jézus pedig annyira távol van ebben az időben, de Ő nincs távol. Az időszakok váltakozása szükséges, mivel Ő most képez ki téged és a kellő helyzetbe állít az előtted álló napokra. Izsakhár fiai tudták, hogyan ismerjék fel az időket és időszakokat a nép érdekében.

Az Úr azt mondja, tölts időt Velem és bízz Bennem, mert Én visszahozom neked a felüdülés napjait. Céltudatosan alkottam meg az évszakokat a természetes világban és a szellemi világban is. Ahogy a természetes világban is így történik, ezek az időszakok változást szabadítanak fel az életedben és az atmoszférádban. Bízz Bennem a meddőség idején. Lehet, hogy nem olyannak látszanak a dolgok, amilyennek vártad, de tudnod kell, hogy Én ott vagyok az életed minden időszakában. Ne térj le az útvonalról, amikor változnak az évszakok, hanem tanulj meg az Én vezetésemben sodródni. Ne küzdj a váltakozó időszakokkal, hanem koncentrálj tovább, és tanuld meg, hogyan legyél elégedett minden helyzetben. Engedd, hogy átépítsem az életed, miközben ezeken a kiigazításokon átmész. A változás mindig szükséges a szellemi növekedéshez. Maradj meg az Én időzítésemben. Ne akarj megszülni valamit a megfelelő idejétől eltérő időben, mert Ismael lesz belőle.

Akkor fogok életet hozni ezekbe a téli időszakokba, amikor körülötted minden halottnak tűnik. Növekedést hozok a tavaszi időszakokban, és minden teljesen kivirágzik. A nyári időszakokban elhozom a dicsőségemet, hogy megelevenítselek és felüdülést hozzak neked. Az őszi időszakokban változásokat hozok, hogy felkészítselek a tovább haladásodra. Tanuld meg felismerni amit Én cselekszem minden egyes évszakban, hogy elégedett legyél, és képes legyél továbbmenni. Minden évszakban vannak tanulságok, amelyeket szükséges megtanulni a növekedés érdekében. Ne félj a változástól. Most van az az időszak, amikor új vándorutakra kell kelned, és új dimenziókba kell belépned az Én királyságomban, azáltal, hogy engedsz annak az időszaknak, amelybe helyeztelek, mondja az Úr.

1 Mózes 8:22
"Ennekutánna míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szünnek."

Prédikátor 3:1
Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. 

1 Krónika 12:32
Izsakhár fiai közül, akik meg tudták érteni az időket, hogy tudják, mit kell Izráelnek cselekedni; kétszáz főemberük, és testvéreik mind az ő parancsukra.
http://gyurinaploja.blogspot.com/



Michael W Smith - Awesome God

Morzsák az élet kenyeréből Összegyűjtötte: Vida Sándor


Arra vagyunk elhívva, hogy otthon legyünk Istennél. 

Ne hamarkodj el soha semmit!

A második világháború Don-kanyari rémségeiről sok levél számolt be. Dokumentumok és emlékek bizonyítják az angol katonák kiszolgáltatott helyzetét. Antal, a harcok közepette, lefagyott lábujjakkal került hadifogságba és mire hazaindulhatott, kereken tíz esztendő telt el ...,,

Antal állapota siralmas volt, idegrendszere tönkrement. Haza, sem mert rögtön menni, öreg apjához tért először, aki messze lakván fia családjától, nem tudott róluk semmit. Amikor Antal bevonult, tízéves fiút hagyott hátra feleségével, így meg volt győződve róla, hogy őt azok már rég elsiratták. Tudta, hogy rokkantan nem képes dolgozni, de nem is akart tovább élni. Hozott magával egy pisztolyt, mert azt akarta, itthon temessék el. Öreg apja nyugodtan végighallgatta zavaros gondolatait az öngyilkosságról. Csak annyit mondott:
- Ne hamarkodjál el fiam soha semmit. Fáradt vagy, aludj rá egyet, Mielőtt őrültségeket teszel.

Antal lefeküdt. Reggel azzal ébredt, hogy Mielőtt meghal, megnézi a házat, amit otthagyott, benéz az ablakon, aztán végez magával.

Elutazott a falujába, Bement az utcába és mivel már sötétedett, megállt az ablaknál, hogy megnézze, ki lakik az ő házában. Felismerte a feleségét, aki vacsoránál ült egy férfival, aki háttal volt az ablaknak. Antal nem hitte, hogy benne még - ilyen nyomorult testi állapotban - valaha is gyilkos indulat támadhat, de ösztönösen pisztolya után nyúlt a felismerésre, hogy a feleségének szeretője van.

Hirtelen öreg apja szavai csendültek meg benne.
Hogy a fülében-e, vagy égi hang volt, nem tudta, de ezt hallotta: "Ne hamarkodjál el soha semmit!"

Antal megfordult és elment egy vendégfogadóba, ami ugyanott volt, ahol régen.

Másnap reggel újra elment a házhoz, de nem az ablakhoz állt, hanem az ajtón ment be. A felesége zokogva borult a nyakába, nem tudott szólni, csak sírni! A másik szobából kilépett az a férfi, akit este látott.
Dermedten nézte zokogó anyját, aztán felkiáltott:
- Édesapám! - És odament hozzá ölelésre.
Apja csak most ismert rá férfivá érett fiára.

Borzadva gondolt a tegnap esti önmagára, de nem szólt semmit, csak átölelte családját és hálaimába kezdett.
(Forrás: Ismeretlen szerző)

Lehetünk testileg, vagy lelkileg rokkantak, de a megoldás nem a halál, hanem az ÉLET,  mi drága édesapánk, az Úr Jézus ölelő karjai.

A kulcs

Vajta Csapat - Uram itt vagyok

Ervin - Jézus vére megtisztit

2012. június 15.

Ige: A mennyi Jeruzsálem


Márk is bizonyságot tesz az Urat követőknek tett ígéretről: „És Péter kezdé mondani néki: Ímé, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, aki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangéliumért, Aki száz annyit ne kapna most ebben az időben (és ebben a világban), házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldöztetésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet vagyis egy természetfeletti létformát, az életnek egy más létezési formáját” (Márk. 10,28-30)

 Lukács bizonyságtétele így hangzik: „És monda Péter: Ímé mi mindent (és mindenünket) elhagytunk, és követtünk téged! Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért, Aki sokszorta többet (vagyis sokszorosát) ne kapna ebben az időben (és ebben a világban), a jövendő világon pedig, örök életet, vagyis egy természetfeletti létformát, az életnek egy más létezési formáját” (Luk. 18,28-30)

Mert: „Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben (vagyis kísértéseimben); Én azért adok néktek (és rátok hagyom a királyságot), miképpen az én Atyám adott nékem országot (és rám hagyta azt), Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét (vagyis törzsét)” (Luk. 22,28-30)

„Ti azért bátorságosok (és erősek) legyetek, kezeiteket le ne eresszétek (és ne lankadjatok el), mert a ti munkátoknak (és tetteiteknek) jutalma van” (2 Krón. 15,7)

Mert: „Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe (az én trónusomon) üljön velem (együtt), amint én is győztem és ültem, és ülök az én Atyámmal (együtt) az ő királyiszékében (az ő trónusán)” (Jel. 3,21)

És: „… ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek (a régire nem is emlékeznek, és senkinek), még csak észbe sem jutnak; Ezért örüljetek (és vigadjatok) és örvendjetek azoknak mindörökké, amelyeket én teremtek; mert ímé, Jeruzsálemet vígassággá teremtem, és az ő népét örömmé (és örömre)” (Ésa. 65,17-18)

János apostolnak megadatott, hogy lássa az új teremtést: „Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala (és a tenger sincs többé). És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony” (Jel. 21,1-2)


Ige: A gazdagságban bízókról


 „Jézus pedig körültekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be az Isten országába, akiknek gazdagságuk van (akik gazdagok)! A tanítványok pedig álmélkodnak (és megdöbbentek) az ő beszédén (az Ő szavain); de Jézus ismét felelvén, monda nékik: Gyermekeim, mily nehéz azoknak, akik a gazdagságban (akik a vagyonban) bíznak, az Isten országába bemenni (bejutni)! Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogysem a gazdagnak az Isten országába bejutni. Azok pedig még inkább álmélkodnak (ÉS megrökönyödtek) vala, mondván maguk között (és ezt kérdezgették egymás közt): Kicsoda üdvözülhet tehát? Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél (és az embereknek) lehetetlen, de nem az Istennél (de nem az Istennek); mert az Istennél (az Istennek) minden lehetséges” (Márk. 10,23-27)

Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, akiknek gazdagságuk (vagyonuk) van! Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogysem a gazdagnak az Isten országába bejutni. Akik pedig ezt hallották, mondának: Ki üdvözülhet tehát? Ő pedig monda: Ami embereknél (és az embereknek) lehetetlen, lehetséges az Istennél (és az Istennek)” (Luk. 18,24-27)

Ezért így int az apostol: „Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe (és csapdába) és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe (és pusztulásba) és romlásba merítik (romlásba döntik). Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek (vagyis egyesek) eltévelyedtek a hittől, és magukat általszegezték sok fájdalommal (és sok fájdalmat okoztak önmaguknak)” (1 Tim. 6,9-10)

„Menjetek [lépjetek] be a szoros [szűk, keskeny] kapun [az örök életre]. Mert tágas [és széles] az a kapu és széles [lapos, sík, tág] az az út, amely a veszedelemre [a romlás, pusztulás, teljes feloldódásba] visz [és félre vezet], és sokan vannak, akik azon járnak [és rajta mennek be]. Mert szoros [és szűk, keskeny] az a kapu és keskeny [és szoros] az az út, amely az (örök)életre visz, és kevesen [és csak néhányan] vannak, akik megtalálják azt [és rátalálnak, rálelnek arra] (Mát. 7,13-14)

Az Úr Jézus újra figyelmeztet, elmondva az okokat, amelyek miatt nem tudnak az emberek a szoros kapun bemenni: (a szellemi gazdagság, vagy akik jobban ragaszkodnak a világi vagyonukhoz): „Monda pedig néki valaki: Uram, avagy kevesen vannak-e akik üdvözülnek? Ő pedig monda nékik: Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek (és akarnak majd) bemenni és nem mehetnek (de nem tudnak). Mikor már (és attól kezdve, hogy) a gazda (a ház ura) felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram! nyisd meg nékünk (az ajtót); és ő felelvén, ezt mondja néktek: Nem tudom honnét valók vagytok ti” (Luk. 13,23-25)

Csak az Úr Jézuson keresztül lehet bejutni: „Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi/t (jelent) az, amit szól vala nékik. Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja. Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam (át) megy be, megtartatik (vagyis üdvözül) és bejár és kijár majd, és legelőt talál” (Ján. 10,6-7.9)

A Szent Szellem kijelentése arról, hogy kik mehetnek be:

1. (csak a megigazultak mehetnek be): „Nyissátok meg nékem az igazságnak (vagyis a megigazulásnak) kapuit, hogy bemenjek azokon és dicsérjem az Urat (és hálát adjak)! Ez az ÚR kapuja: igazak (vagyis megigazultak) mehetnek be rajta(Zsolt. 118,19-20).  

2. És csak az Ige megőrzői: „Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon (és hadd jöjjön be) az igaz (vagyis a megigazult) nép, a hűség (alétheia: a valóság = Ige) megőrzője (mely hűséges maradt)” (Ésa. 26,2).  

3. És akik az Úr Jézus vérével megmosottak: „Boldogok, akik megmossák ruhájukat, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. De kinn maradnak az ebek (vagyis a hitetlenek) és a bűbájosok (és a varázslók), és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mindenki, aki szereti és szólja (és cselekszi) a hazugságot (a valótlanságot)” (Jel. 22,14-15)

De először: „Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek (és a bizonyságoknak) akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, (és félretéve minden akadályt) és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal (és kitartással) fussuk meg az előttünk levő pályát (az előttünk levő küzdő tért)” (Zsid 12,1)

Mert:„Ezt mondja az Úr: Vigyázzatok magatokra, és ne hordjatok terhet szombat-napon, se Jeruzsálem kapuin be ne vigyetek!” (Jer. 17,21)

Nehémiás ezt úgy oldja meg, hogy: „Amikor a nyugalom napja előestéjén árnyék borult Jeruzsálem kapuira, megparancsoltam, hogy zárják be az ajtószárnyakat. Azt is megparancsoltam, hogy ne nyissák ki azokat, amíg el nem múlt a nyugalom napja. Néhány legényemet a kapukhoz állítottam, hogy ne jusson be semmiféle teher a nyugalom napján(Nehem. 13,19)

[De: Volt egy szűkkapu a városba vezető úton, ahol a tevét előbb le kellett málházni, s csak azután mehetett be a városba, ha a nagy kaput már zárva találták. Így a világi gazdagságot, a világ szerinti gondolkodásmódot is le kell vetni, vagyis a bejutáshoz „le kell málházni”] De az Úr meg tudja oldani ezt a problémát is: „Avagy az Úrnak (és az ÚR számára) lehetetlen-é valami?” (1 Móz. 18,14)

„Mert az Istennél semmi sem [és nincs olyan dolog amely] lehetetlen [mert Isten egyetlen szava (réma: kijelentése; pl. egy személyre szóló kijelentése) sem hiúsulhat meg]” (Luk. 1,37)

És Isten nem változott: „Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, amit elgondoltál (és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál)” (Jób. 42,2)

Jeremiás megvallása: „Ah, ah, Uram Isten! Ímé te teremtetted (Te alkottad) a mennyet (az eget) és földet a te nagy hatalmaddal és a te kiterjesztett (és kinyújtott) karoddal, és semmi sincs lehetetlen előtted  (és Neked)!” (Jer. 32,17).