2012. június 17.
2012. június 16.
Ige Az erőszakos ima eredménye
„És mikor Jerikóból (jelentése: hold
városa, illatozó, illatos hely; illat helye; pálmák városa) [elindultak, és]
távozának, nagy sokaság [nagy tömeg] követé őt.
És ímé, két vak, aki az út
mellett ül vala, meghallván, hogy Jézus arra megy el, [így] kiált [hangosan kiált, rikolt, sikít, ordít]
vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj [és segíts] rajtunk!
A sokaság [a
tömeg] pedig dorgálja vala [csitította, és
rendreutasította] őket [és rájuk szólt], hogy hallgassanak [el;
maradjanak csendben]; de azok annál jobban [és még hangosabban] kiáltanak [rikoltottak,
sikítottak, és ordítottak] vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia,
könyörülj [és segíts] rajtunk!
És megállván Jézus, megszólítá
őket és monda: Mit akartok, hogy cselekedjem [mit tegyek] veletek?
Mondának néki: Azt, Uram, hogy
megnyíljanak a mi szemeink [Uram! Szeretnénk újra látni].
Jézus pedig megszánván [megsajnálta] őket [megkönyörült; szánalomra
gerjedt irántuk; megindult rajtuk], és illeté [vagyis megérintette] az ő szemeiket; és szemeik azonnal megnyíltak [azonnal
visszanyerték látásukat; Attól a
pillanattól újra láttak]; és
követék őt. [vagyis Jézust, és csatlakoztak hozzá]” (Mát. 20,29-34)
Ige: A megváltás célja
„... az embernek Fia nem azért jött [el
a földre], hogy néki
szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul [vagyis
váltságdíjul] sokakért, [és ezáltal sok embert
megmentsen]”
(Mát. 20,28)
Az apostol
így vall az Úr Jézusról és a váltság megtörténtéről. Ő az: „Aki
adta önmagát váltságul mindenekért (és mindenkiért), mint tanúbizonyság a maga idejében” (1 Tim. 2,6)
Ugyanis: „Senki sem válthatja meg atyjafiát (vagy
önmagát), nem adhat érte (vagy
magáért) váltságdíjat Istennek. Mert
olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla (és abba
kell hagynia örökre)” (Zsolt. 49,8-9)
De Isten: „Gondoskodott népe megváltásáról, örökre
elrendelte szövetségét, szent és félelmes az ő neve” (Zsolt. 111,9)
„az ő akarata szentelt meg minket Jézus
Krisztus testének (szómato: teljes lényének) feláldozása által egyszer s mindenkorra” (Zsid.
10,10)
„És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért
(hamartia: céltévesztés, a cél ELVÉTÉSÉÉRT); de nemcsak a mienkért, hanem az egész
világért (vagyis az egész világ céltévesztéséért) is” (1 Ján. 2,2)
Ige: Aki nagy közöttetek….
„Jézus pedig előszólítván tanítványait, monda:
„Tudjátok, hogy a pogányok felett
fejedelmek uralkodnak, és a nemzeteket fejedelmeik uralmuk alá hajtják,
zsarnokoskodnak, és hatalmaskodnak az embereken, és fontos embereik szeretik a hatalmukat éreztetni velük; s
nagyjaik visszaélnek a hatalmukkal.
De ne így legyen közöttetek;
hanem aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok;
És aki közöttetek első akar
lenni, legyen a ti (rab)szolgátok” (Mát.
20,25-27)
Lukács így emlékezik
meg az Úr kijelentéséről: „Ő pedig monda
nékik: A pogányokon (vagyis a népeken) uralkodnak
az ő királyaik, és akiknek azokon hatalmuk van (és akik hatalmuk alá
hajtják őket), jóltévőknek hívatnak
(és hívatják magukat). De ti ne így cselekedjetek:
hanem aki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint aki legkisebb; és aki fő
(aki vezet), mint aki szolgál” (Luk.
22,25-26)
És: „Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az
legyen szolgátok!” (Mt. 23,11)
És ismét: „… Ha valaki első akar lenni, legyen
mindenek (mindenki) között (az) utolsó és mindeneknek (és mindenkinek) szolgája” (Márk. 9,35)
Péter apostol így
figyelmezteti a kihívott gyülekezetek vezetőit:
„Legeltessétek (pásztorként
felügyelve, és vigyázva) az Istennek
köztetek lévő (és rátok bízott) nyáját,
gondot viselvén (és szorgalmasan figyelve, felügyeletet gyakorolva, és
vigyázva) arra nem kényszerítésből
(vagyis kényszer[űség]ből), hanem örömest
(szabad akaratból, készségesen,). Sem nem
rút nyerészkedésből (nyereség miatt, és
haszonlesésből), hanem
jóindulattal (odaadással, készségesen, jó szívvel). Sem nem úgy, hogy (letiporva, zsarnokoskodva) uralkodjatok (hatalmaskodjatok, kontrolláljátok, és leigázva) a gyülekezeteket (a választottak
fölött), hanem mint példányképei (és
a nyáj példaképévé, mintájává válva)” (1Pét
5:2-3)
És Pál apostol az Úr
Jézus kijelentése szerint szolgál. „Mert
én, noha mindenkivel szemben [és mindenkitől] szabad [és független] vagyok,
magamat mindenkinek (rab)szolgájává
tettem, hogy a többséget megnyerjem” (1
Kor. 9,19)
„Avagy vétkeztem-é, amikor megaláztam
önmagamat, hogy ti felmagasztaltassatok…?” (2 Kor. 11,7)
Imádság:
Istenem! Te senkit nem arra hívtál el, hogy „szólóban”
hatalmas akciókat mutasson be, mert Te csapatban gondolkodsz. Krisztus Urunk
egyedül váltotta meg e világot, de a tanítványokra bízta, hogy mindezt
továbbadják. Segíts nekünk is közösségben gondolkodni, ahol nekem is, másoknak
is feladata van, melyet a Te dicsőségedre és gyülekezetünk épülésére
végezhetünk! Ámen
Elaine Tavolacci: ELŐTTÜNK A TAVASZ
Van egy régi szállóige ami úgy szól, hogy
"előttünk a tavasz, mögöttünk az ősz". (Ez az angol nyelvben
használatos szállóige egy többszörös szójáték. Az egyik jelentése, amire
általában használják, hogy "tavasszal előre, ősszel vissza" állítjuk
az órákat egy-egy órával - a ford.)
Az Úr azt mondja, tölts időt Velem és bízz Bennem, mert Én
visszahozom neked a felüdülés napjait. Céltudatosan alkottam meg az évszakokat
a természetes világban és a szellemi világban is. Ahogy a természetes világban
is így történik, ezek az időszakok változást szabadítanak fel az életedben és
az atmoszférádban. Bízz Bennem a meddőség idején. Lehet, hogy nem olyannak
látszanak a dolgok, amilyennek vártad, de tudnod kell, hogy Én ott vagyok az
életed minden időszakában. Ne térj le az útvonalról, amikor változnak az
évszakok, hanem tanulj meg az Én vezetésemben sodródni. Ne küzdj a váltakozó
időszakokkal, hanem koncentrálj tovább, és tanuld meg, hogyan legyél elégedett
minden helyzetben. Engedd, hogy átépítsem az életed, miközben ezeken a
kiigazításokon átmész. A változás mindig szükséges a szellemi növekedéshez.
Maradj meg az Én időzítésemben. Ne akarj megszülni valamit a megfelelő idejétől
eltérő időben, mert Ismael lesz belőle.
Akkor fogok életet hozni ezekbe a téli időszakokba, amikor
körülötted minden halottnak tűnik. Növekedést hozok a tavaszi időszakokban, és
minden teljesen kivirágzik. A nyári időszakokban elhozom a dicsőségemet, hogy
megelevenítselek és felüdülést hozzak neked. Az őszi időszakokban változásokat
hozok, hogy felkészítselek a tovább haladásodra. Tanuld meg felismerni amit Én
cselekszem minden egyes évszakban, hogy elégedett legyél, és képes legyél
továbbmenni. Minden évszakban vannak tanulságok, amelyeket szükséges megtanulni
a növekedés érdekében. Ne félj a változástól. Most van az az időszak, amikor új
vándorutakra kell kelned, és új dimenziókba kell belépned az Én királyságomban,
azáltal, hogy engedsz annak az időszaknak, amelybe helyeztelek, mondja az Úr.
1 Mózes 8:22
"Ennekutánna míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg
és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szünnek."
Prédikátor 3:1
Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden
akaratnak.
1 Krónika 12:32
Izsakhár fiai közül, akik meg tudták érteni az időket, hogy
tudják, mit kell Izráelnek cselekedni; kétszáz főemberük, és testvéreik mind az
ő parancsukra.
http://gyurinaploja.blogspot.com/
http://gyurinaploja.blogspot.com/
Ne hamarkodj el soha semmit!
A második világháború Don-kanyari rémségeiről sok levél
számolt be. Dokumentumok és emlékek bizonyítják az angol katonák
kiszolgáltatott helyzetét. Antal, a harcok közepette, lefagyott lábujjakkal
került hadifogságba és mire hazaindulhatott, kereken tíz esztendő telt el ...,,
Antal állapota siralmas volt, idegrendszere tönkrement.
Haza, sem mert rögtön menni, öreg apjához tért először, aki messze lakván fia
családjától, nem tudott róluk semmit. Amikor Antal bevonult, tízéves fiút
hagyott hátra feleségével, így meg volt győződve róla, hogy őt azok már rég
elsiratták. Tudta, hogy rokkantan nem képes dolgozni, de nem is akart tovább
élni. Hozott magával egy pisztolyt, mert azt akarta, itthon temessék el. Öreg
apja nyugodtan végighallgatta zavaros gondolatait az öngyilkosságról. Csak
annyit mondott:
- Ne hamarkodjál el fiam soha semmit. Fáradt vagy, aludj rá
egyet, Mielőtt őrültségeket teszel.
Antal lefeküdt. Reggel azzal ébredt, hogy Mielőtt meghal,
megnézi a házat, amit otthagyott, benéz az ablakon, aztán végez magával.
Elutazott a falujába, Bement az utcába és mivel már
sötétedett, megállt az ablaknál, hogy megnézze, ki lakik az ő házában.
Felismerte a feleségét, aki vacsoránál ült egy férfival, aki háttal volt az
ablaknak. Antal nem hitte, hogy benne még - ilyen nyomorult testi állapotban -
valaha is gyilkos indulat támadhat, de ösztönösen pisztolya után nyúlt a
felismerésre, hogy a feleségének szeretője van.
Hirtelen öreg apja szavai csendültek meg benne.
Hogy a fülében-e, vagy égi hang volt, nem tudta, de ezt
hallotta: "Ne hamarkodjál el soha semmit!"
Antal megfordult és elment egy vendégfogadóba, ami ugyanott
volt, ahol régen.
Másnap reggel újra elment a házhoz, de nem az ablakhoz állt,
hanem az ajtón ment be. A felesége zokogva borult a nyakába, nem tudott szólni,
csak sírni! A másik szobából kilépett az a férfi, akit este látott.
Dermedten nézte zokogó anyját, aztán felkiáltott:
- Édesapám! - És odament hozzá ölelésre.
Apja csak most ismert rá férfivá érett fiára.
Borzadva gondolt a tegnap esti önmagára, de nem szólt
semmit, csak átölelte családját és hálaimába kezdett.
(Forrás: Ismeretlen szerző)
Lehetünk testileg, vagy lelkileg rokkantak, de a megoldás
nem a halál, hanem az ÉLET, mi drága
édesapánk, az Úr Jézus ölelő karjai.
2012. június 15.
Ige: A mennyi Jeruzsálem
Márk
is bizonyságot tesz az Urat követőknek tett ígéretről: „És Péter kezdé mondani néki:
Ímé, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. Jézus pedig felelvén, monda:
Bizony mondom néktek, senki sincs, aki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit,
vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit
én érettem és az evangéliumért, Aki száz annyit ne kapna most ebben az időben (és ebben a világban), házakat,
fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket,
üldöztetésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet vagyis egy
természetfeletti létformát, az életnek egy más létezési formáját” (Márk. 10,28-30)
Lukács
bizonyságtétele így hangzik: „És monda
Péter: Ímé mi mindent (és mindenünket) elhagytunk,
és követtünk téged! Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki
sincs, aki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy
gyermekeit az Isten országáért, Aki sokszorta többet (vagyis sokszorosát) ne kapna ebben az időben (és ebben a
világban), a jövendő világon pedig, örök
életet, vagyis egy természetfeletti létformát, az életnek egy más létezési
formáját” (Luk. 18,28-30)
Mert: „Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én
velem az én kísérteteimben (vagyis kísértéseimben); Én azért adok néktek (és rátok hagyom a királyságot), miképpen az én Atyám adott nékem országot (és
rám hagyta azt), Hogy egyetek és igyatok
az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az
Izráelnek tizenkét nemzetségét (vagyis törzsét)” (Luk. 22,28-30)
„Ti azért bátorságosok (és erősek)
legyetek, kezeiteket le ne eresszétek
(és ne lankadjatok el), mert a ti
munkátoknak (és tetteiteknek) jutalma
van” (2 Krón. 15,7)
Mert: „Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe
(az én trónusomon) üljön velem
(együtt), amint én is győztem és ültem, és ülök az én Atyámmal (együtt) az ő
királyiszékében (az ő trónusán)” (Jel. 3,21)
És: „… ímé, új egeket és új földet teremtek, és
a régiek ingyen sem említtetnek (a régire nem is emlékeznek, és senkinek), még csak észbe sem jutnak; Ezért örüljetek (és vigadjatok) és örvendjetek azoknak mindörökké, amelyeket én teremtek; mert ímé, Jeruzsálemet
vígassággá teremtem, és az ő népét örömmé (és örömre)” (Ésa. 65,17-18)
János
apostolnak megadatott, hogy lássa az új teremtést: „Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld
elmúlt vala; és a tenger többé nem vala (és a tenger sincs többé). És én János látám a szent várost, az új
Jeruzsálemet, amely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy
férje számára felékesített menyasszony” (Jel.
21,1-2)
Ige: A gazdagságban bízókról
„Jézus
pedig körültekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be az Isten
országába, akiknek gazdagságuk van (akik gazdagok)! A tanítványok pedig álmélkodnak (és megdöbbentek) az ő beszédén (az Ő szavain); de Jézus ismét felelvén, monda nékik:
Gyermekeim, mily nehéz azoknak, akik a gazdagságban (akik a vagyonban) bíznak, az Isten országába bemenni
(bejutni)! Könnyebb a tevének a tű fokán
átmenni, hogysem a gazdagnak az Isten országába bejutni. Azok pedig még inkább
álmélkodnak (ÉS megrökönyödtek) vala,
mondván maguk között (és ezt kérdezgették egymás közt): Kicsoda üdvözülhet tehát? Jézus pedig rájuk
tekintvén, monda: Az embereknél (és az embereknek) lehetetlen, de nem az Istennél (de nem az Istennek); mert az Istennél (az Istennek) minden lehetséges” (Márk. 10,23-27)
Lukács is
bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen
mennek be az Isten országába, akiknek gazdagságuk (vagyonuk) van! Mert könnyebb a tevének a tű fokán
átmenni, hogysem a gazdagnak az Isten országába bejutni. Akik pedig ezt
hallották, mondának: Ki üdvözülhet tehát? Ő pedig monda: Ami embereknél (és
az embereknek) lehetetlen, lehetséges az
Istennél (és az Istennek)” (Luk. 18,24-27)
Ezért így
int az apostol: „Akik pedig meg akarnak
gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe (és csapdába) és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket
veszedelembe (és pusztulásba) és
romlásba merítik (romlásba döntik). Mert
minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek
(vagyis egyesek) eltévelyedtek a hittől,
és magukat általszegezték sok fájdalommal (és sok fájdalmat okoztak
önmaguknak)” (1 Tim. 6,9-10)
„Menjetek [lépjetek] be a szoros [szűk, keskeny] kapun [az örök életre]. Mert tágas [és széles] az a kapu és széles [lapos, sík, tág] az
az út, amely a veszedelemre [a
romlás, pusztulás, teljes feloldódásba]
visz [és félre vezet], és sokan vannak,
akik azon járnak [és rajta mennek be]. Mert
szoros [és szűk, keskeny] az a kapu
és keskeny [és szoros] az az út,
amely az (örök)életre visz, és
kevesen [és csak néhányan] vannak,
akik megtalálják azt [és
rátalálnak, rálelnek arra]” (Mát. 7,13-14)
Az Úr Jézus
újra figyelmeztet, elmondva az okokat,
amelyek miatt nem tudnak az emberek a szoros kapun bemenni: (a szellemi
gazdagság, vagy akik jobban ragaszkodnak a világi vagyonukhoz): „Monda pedig néki valaki: Uram, avagy
kevesen vannak-e akik üdvözülnek? Ő pedig monda nékik: Igyekezzetek bemenni a
szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek (és akarnak majd) bemenni és nem mehetnek (de nem tudnak).
Mikor már (és attól kezdve, hogy) a gazda (a ház ura) felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót
zörgetni, mondván: Uram! Uram! nyisd meg nékünk (az ajtót); és ő felelvén, ezt mondja néktek: Nem tudom
honnét valók vagytok ti” (Luk. 13,23-25)
Csak az Úr
Jézuson keresztül lehet bejutni: „Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők
nem értették, mi/t (jelent) az, amit
szól vala nékik. Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek,
hogy én vagyok a juhoknak ajtaja. Én
vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam (át) megy be, megtartatik (vagyis üdvözül) és bejár és kijár majd, és legelőt talál” (Ján. 10,6-7.9)
A Szent
Szellem kijelentése arról, hogy kik mehetnek be:
1. (csak a megigazultak mehetnek be): „Nyissátok meg nékem az igazságnak
(vagyis a megigazulásnak) kapuit, hogy
bemenjek azokon és dicsérjem az Urat (és hálát adjak)! Ez az ÚR kapuja: igazak (vagyis megigazultak) mehetnek be
rajta” (Zsolt. 118,19-20).
2. És csak az Ige megőrzői: „Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon
(és hadd jöjjön be) az igaz (vagyis a
megigazult) nép, a hűség (alétheia: a
valóság = Ige) megőrzője
(mely hűséges maradt)” (Ésa. 26,2).
3. És akik az Úr Jézus vérével megmosottak: „Boldogok, akik megmossák ruhájukat, hogy joguk legyen az életnek
fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. De kinn maradnak az ebek
(vagyis a hitetlenek) és a bűbájosok
(és a varázslók), és a paráznák és a
gyilkosok, és a bálványimádók és mindenki, aki szereti és szólja (és
cselekszi) a hazugságot (a
valótlanságot)” (Jel. 22,14-15)
De először: „Ezért tehát mi is, akiket a
bizonyságtevőknek (és a bizonyságoknak)
akkora fellege vesz körül, tegyünk le
minden ránk nehezedő terhet, (és félretéve minden akadályt) és a bennünket megkörnyékező bűnt, és
állhatatossággal (és kitartással) fussuk
meg az előttünk levő pályát (az előttünk levő küzdő tért)” (Zsid
12,1)
Mert:„Ezt mondja az Úr: Vigyázzatok magatokra,
és ne hordjatok terhet
szombat-napon, se Jeruzsálem kapuin
be ne vigyetek!” (Jer. 17,21)
Nehémiás ezt
úgy oldja meg, hogy: „Amikor a nyugalom
napja előestéjén árnyék borult Jeruzsálem kapuira, megparancsoltam, hogy zárják
be az ajtószárnyakat. Azt is megparancsoltam, hogy ne nyissák ki azokat, amíg
el nem múlt a nyugalom napja. Néhány legényemet a kapukhoz állítottam, hogy ne jusson be semmiféle teher a nyugalom
napján” (Nehem. 13,19)
[De: Volt
egy szűkkapu a városba vezető úton, ahol a tevét előbb le kellett málházni, s
csak azután mehetett be a városba, ha a nagy kaput már zárva találták. Így a
világi gazdagságot, a világ szerinti gondolkodásmódot is le kell vetni, vagyis
a bejutáshoz „le kell málházni”] De az Úr meg tudja oldani ezt a problémát is: „Avagy az Úrnak (és az ÚR számára) lehetetlen-é valami?” (1 Móz. 18,14)
„Mert az Istennél semmi sem [és nincs
olyan dolog amely] lehetetlen [mert Isten egyetlen szava (réma: kijelentése; pl.
egy személyre szóló kijelentése) sem
hiúsulhat meg]” (Luk. 1,37)
És Isten nem
változott: „Tudom, hogy te mindent
megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, amit elgondoltál (és
nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál)” (Jób. 42,2)
Jeremiás
megvallása: „Ah, ah, Uram Isten! Ímé te
teremtetted (Te alkottad) a mennyet
(az eget) és földet a te nagy hatalmaddal
és a te kiterjesztett (és kinyújtott) karoddal,
és semmi sincs lehetetlen előtted
(és Neked)!” (Jer. 32,17).
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)