Bizony: „… a megigazultaknak… imádságát
meghallgatom” (Péld. 15,29).
2014. december 10.
Gyógyszerek gyógyszere
„Gyógyulást
hozok neked és kigyógyítalak sebeidből - mondja az Úr” (Jer. 30:17)
Isten Igéje lehet
gyógyszer? Feltétlenül. Sőt! Olvasd el a következőket:
Gyógyszerek gyógyszere
Használati utasítás:
Tulajdonságai: épít,
bátorít, felüdít, néha: int és fedd
Adagolás: naponta legalább
egyszer, de napi többszöri adagolás jobb hatást fejt ki.
Készült: kb. 1.500 évig.
Készítették:
Királyok (Dávid, Salamon)
Tudósok (Ézsaiás)
Orvosok (Lukács)
Teológusok (Ezsdrás, Pál
apostol)
Nagy államférfiak (Mózes,
Dániel, Nehémiás)
Földművesek (Ámos)
Halászok (Péter)
Zenészek (Ászáf és Kóráh
fiai)
Próféták (Ezékiel, Jóel)
Hatásosságának garanciája:
Jézus Krisztus Vére
Milliók próbálták ki, s
akik rendszeresen szedték, azoknak az élete gyökeresen megváltozott.
A termékért a Mindenható,
Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene vállalt felelősséget.
Forgalomba hozta: A Szent
Szellem
A gyógyszert bárki
szedheti, gyermekek elől nem kell elzárni, rájuk is nagy hatással lehet.
Az Úr ígérete
Ha hallgatsz az Úr Jézus szavára
Őreá hallgass, és ne kövesd a különböző vallások, és
vallásos csoportok szokásait. Csak az Urat imádd és tiszteld, akkor a megígért
áldások min a tied lesznek.
A betegség távol marad tőled,
Hosszú, sőt soha véget nem érő életet adok
Megfutamítom a gonosz minden seregét, minden démont…
HA ENGEDELMESEN HALLGATSZ SZAVÁRA Akkor angyalom előtted
fog járni, elvezet az amoritákhoz, a hetitákhoz, a perizitákhoz, a
kánaániakhoz, a hivvitákhoz, a jebuzitákhoz, és én kiirtom őket. Ne imádd
isteneiket, ne hódolj előttük, és ne utánozd tetteiket. Inkább rombold le
bálványaikat és törd össze emlékoszlopaikat. Az Úrnak, a ti Isteneteknek
adjátok meg a köteles tiszteletet. Akkor megáldom kenyeredet és vizedet, s
távol tartom tőled a betegségeket. Országodban nem lesz asszony, aki elvetél
vagy meddő marad, s életed napjait teljessé teszem. Előre félelmet keltek
irántad és zűrzavart támasztok azokban a népekben, ahová mégy, s megfutamítom
előtted ellenségeidet. Darazsakat küldök előtted, hogy a hivvitákat, a
kánaániakat és a hetitákat elűzzék előled. De nem űzöm el őket egyetlen év
alatt, mert akkor az ország pusztasággá válnék, s a vadállatok a te károdra
elszaporodnának.Csak lépésről lépésre űzöm el őket előled, ameddig eléggé
elszaporodsz, hogy az országot birtokba vehesd” (2 Móz. 23.23-30)
Guti Tünde: LÉKET KAPOTT
Beszélgettem ma valakivel, aminek során
láttam lelkemben egy képet.
Tekintélyes, jól épített hajó úszott a
tengeren, aminek a víz alatti részén hatalmas lék tátongott. Olyan nagy volt a
törés, hogy félő volt, hogy az egész alja leszakad.
Ennek tudatában döbbenten néztem, hogy
a mit sem sejtő emberek jókedvű vagy éppen unott nyugalommal mázolgatták a
fedélzetet és a korlátokat, mások a deszkák szálkáit simítgatták. Közben pedig
a mélyben ömlött be a víz a gépházba.
Mi a teendő a süllyedésre ítélt
hajóval? Az idő vészesen fogy, de ha közel van a part, ki kell juttatni a
szárazra, azaz határozottan irányt váltva ki kell vonni a forgalomból, és úgy
kell megjavítani a romlásokat.
Ha ez nem történik meg, a kabinokban rekedt alvók és a
fent tartózkodók is megfulladnak abban a halálos örvénylésben, amit az
elkerülhetetlen katasztrófa okoz.
Ezért: vétkes, aki tud a bajról és
mégsem szól az alattomos veszélyről! Vétkes, aki nem szorgalmazza, hogy
állítsák meg a sérült hajót, és váltsanak irányt! Vétkes, aki nem kongatja meg
a vészharangot.
Ha azonban a kapitány hajthatatlan
mindezek kérdésében és tovább haladásra szólítja fel a kormányost – mivel nem
ismeri el a felvázolt veszedelmet -, el kell hagyni a hajót sürgősen, és meg
kell menteni mentőcsónakokkal azokat is, akik látták a hatalmas sérülést, és
hallgatnak a figyelmeztetésre!
Amit megértettem belőle:
Süllyedő hajó = intézményesített,
laodiceai szintre csúszott, egykor virágzó gyülekezet.
Mentőcsónak = kis házi imaközösségek,
spontán Isten-keresés, vissza az Igéhez!
Nemsokára elkezd oldalára dőlni a
hajótest.
„Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass!”
Ap. csel. 18:9.
2013. november
13. Guti
Tünde
http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/ateleseim/leket-kapott.html
2014. december 9.
Ige: A döntésről.
Az Úr Jézus példát ad arra, hogy az Istennel való
ima után, felismerve az Ő akaratát, hozza meg döntéseit, majd akikkel
együtt akar szolgálni, azokat is behívta Isten jelenlétébe:
„Azután
felméne a hegyre, és magához szólítá, és magához hívta azokat, akiket
akar, akiket kiválasztott vala; és ők hozzá menének.
És választott tizenkettőt arra, hogy vele
legyenek, és hogy azután kiküldje őket
prédikálni, hogy hirdessék az igét, az
Evangéliumot, az örömhírt, a győzedelmes hadvezér érkezésének jó hírét, és őket
apostoloknak nevezte,
És hogy a tőle kapott hatalommal,
hatalmuk legyen a betegeket gyógyítani és az ördögöket, a gonosz, tisztátalan
szellemeket, a démonokat kiűzni, kihajítani:
Kiválasztotta tehát a tizenkettőt: Simont, akinek Péter nevet ada;
És kiválasztá Jakabot a Zebedeus fiát és
Jánost a Jakab testvérét; és Boanerges nevet ada nékik, amely azt jelenti mennydörgés fiai;
És kijelölte Andrást és
Filepet, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot az Alfeus fiát, Taddeust és a
kananeai, a buzgó, féltékenyen szerető Simont,
a zélótát,
És Iskáriótes Júdást, aki később el is
árulta őt* (Márk. 3,13-19)
*Máté
így ír erről: „És előszólítván magához hívta tizenkét
tanítványát, és teljhatalmat, képességet, felhatalmazást, jogosultságot ada
nékik a tisztátalan gonosz szellemek, a démonok felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak
mindenfajta betegséget, bajt, csapást, és minden erőtlenséget,
és gyengeséget. A tizenkét apostol nevei pedig ezek: Első Simon, akit Péternek hívnak, és András, az ő testvére. Jakab, a Zebedeus fia, és János az ő testvére. Filep és Bertalan. Tamás és Máté, a vámszedő. Jakab, az Alfeus fia,
és Lebbeus, akit Taddeusnak, hívtak.
A vakbuzgó Simon a kananita, a zelóta, és Júdás, az Iskáriótes, aki el is árulta, kiszolgáltatta, feladta őt, aki
árulója is lett” (Mát. 10,1-4).
Az Úr Jézus példát ad arra, hogy az Istennel való
ima után, felismerve az Ő akaratát, hozza meg döntéseit. Erről így ír Lukács: „És lőn, vagyis történt azokban a napokban,
hogy kiméne a hegyre imádkozni, és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban
tölté el, és virrasztotta át. És mikor megvirrada, előszólítá, és odahívta az ő tanítványait és kiválaszta azok közül tizenkettőt, akiket
apostoloknak is nevezett” (Luk. 6,12-13)
Az Úr Jézus
akkor – és mindenkor – mielőtt kiküldi az Övéit, azt mondja: „Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon
és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi ne
árthasson néktek” (Luk. 10,19)
Lukácstól tudjuk meg, hogy milyen parancsokat adott – és ad – az Úr a
kiküldés előtt: „Minekutána pedig
összehívta Jézus az ő tizenkét tanítványát, ada nékik erőt és hatalmat minden
ördögök, vagyis démonok, gonosz, tisztátalan szellemek felett, és minden betegség gyógyítására. És azután
elküldé őket, hogy prédikálják, hirdessék az Isten országát,
és betegeket gyógyítsanak. És monda nékik: Semmit az útra ne vigyetek, se
pálcákat, vagy botot, se táskát, tarisznyát, se kenyeret, se
pénzt; se két-két ruhátok ne legyen. És amikor valamely házba bementek, ott
maradjatok, és onnét induljatok tovább. És ha valahol valakik be nem
fogadnak titeket, kimenvén abból a városból, még a port is verjétek le
lábaitokról, bizonyságul ő ellenük” (Luk.
9,1-5)
És Márk így folytatja a tanítványok kiküldését, ami a mindenkori
tanítványokra is vonatkozik: „Majd ezek után magához szólítá, magához
hívta a tizenkettőt, és kezdé
őket kiküldeni kettőnként, és
ada nékik hatalmat a tisztátalan szellemek a démonok fölött. És megparancsolá nékik, hogy az útra semmit ne
vigyenek egy pálcán, vagyis egyetlen
vándorboton kívül; se táskát, vagy tarisznyát, se kenyeret, se pénzt az övükben; Hanem kössenek sarut, hogy saru
viszont legyen rajtuk, de két ruhát
ne öltsenek magukra. És ezt
is monda nékik: Ahol valamely házba
bementek, ott maradjatok mindaddig, amíg tovább mentek onnét. Akik pedig nem
fogadnak be titeket, sem nem hallgatnak rátok, akkor onnét kimenvén, verjétek le a port is lábaitokról, bizonyságul ő
ellenük. Bizony mondom néktek: Szodomának vagy Gomorának tűrhetőbb lesz a dolga
az ítélet napján, mint annak a városnak” (Márk. 6,7-11)
És hogy ez a
parancs a minden korban élő tanítványokra is vonatkozik, azt Pál apostolon keresztül
mutatja be a Szent Szellem. Az apostol Antiókhiába megy Barnabással, de: 1. nem
egyedül ment hirdetni az Igét. 2. ahol nem fogadták be az Igét, ott az Úr Jézus
parancsa szerint cselekedtek. Erről így számol be Isten Igéje: „A
zsidók azonban felindítják, felingerelték
ellenük az istenfélő és
tisztességbeli, tekintélyes asszonyokat
és a városnak eleit, vagyis előkelőit,
és üldözést támasztanak Pál és Barnabás
ellen, és kiűzik őket határukból. Azok pedig lábuknak porát lerázván
ellenük, elmenének Ikoniumba” (Csel. 13,47-52)
A Szent Szellem kijelenti, hogy mi az az egyetlen ruha, amelybe fel kell
öltözni. Milyen sarunak kell a lábunkon lenni, hiszen harcba küld a seregek
Ura: „Mert nem vér és hústest ellen van nékünk tusakodásunk, azaz harcunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok, és erők és hatalmak ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, vagyis a sötétség világának urai
ellen, a gonoszság szellemei ellen,
melyek a magasságban vannak. Annakokáért,
és éppen ezért vegyétek föl az Istennek minden
fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén,
és leküzdve megállhassatok. Álljatok hát elő, és álljatok meg tehát, körül
övezvén derekatokat igazlelkűséggel, vagyis a valósággal, és felöltözvén az igazságnak, vagyis a megigazulás
mellvasába, páncéljába. És felsaruzván
lábaitokat a békesség evangéliuma hirdetésének készségével. Mindezekhez fölvévén a hitnek pajzsát,
amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok; Az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és a
Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde: Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem
által, és ugyanezen dologban vigyázván, és
legyetek éberek teljes állhatatossággal és könyörgéssel…” (Eféz. 6,12-18)
Akiket az Úr kiválaszt, azok egy akaraton vannak, és együtt maradnak.
Amikor az Úr felment a mennybe: „Akkor
megtérnek, vagyis ezután visszatértek
Jeruzsálembe a hegyről, mely hivatik
Olajfák hegyének, mely Jeruzsálem mellett, vagyis Jeruzsálem közelében van, egy
szombatnapi járóföldre. És mikor bementek, és hazatértek, felmennek a
felsőházba, a felső szobába, ahol szállva valának: mégpedig Péter és Jakab, János és András, Filep és
Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, és Simon, a zelóta, és Júdás, a
Jakab fia. Ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel, vagyis egyetértésben, közös akarattal foglalatosak valának, kitartóan részt vettek
az imádkozásban és a könyörgésben…” (Csel. 1,12-14)
Már Dávid a hívők
egységéről így prófétál: „Grádicsok éneke
Dávidtól. Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az
atyafiak, és ha a testvérek
egyetértésben élnek! Mint a drága
olaj a fejen, amely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; amely lefoly
köntöse prémjére; Mint a Hermon harmatja, amely leszáll Sion hegyeire. Csak oda
küld áldást az Úr és életet örökké, és
mindenkor!” (Zsolt. 133,1-3).
Dávid így imádkozott, mintát adva nekünk!
Uram!
„Dorgáld meg a
nádas vadját, a hatalmasok seregét, a népek fejedelmeit!
TIPORD EL A PÉNZSÓVÁROKAT,
szórd szét azokat a népeket, amelyek háborút
akarnak!” (Zsolt. 68,31)
Az Úr Jézus vére védelem.
Amikor befogadtad az Úr Jézust, és az Ő vére elfedezi
füledet, és szemeidet, - hogy azt halljad, amit az Úr mond, és szemeid csak az
igében gyönyörködjön - Ő megvéd a gonosztól, és a világot érő csapások nem
érnek benneteket.
„És vegyenek a
vérből, és azokban a házakban, ahol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és
a szemöldökfára. És a vér jelül lesz
nektek a házakon, amelyekben ti lesztek… s és nem lesz rajtatok a csapás
veszedelmetekre, mikor megverem Egyiptom földét.
” (2Móz
12:7.13)
Bölcsen élni
"Bölcsen viselkedjetek a kívülállók
iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel."
Pál levele a kolosséiakhoz 4:5
Honnan tudhatom, mi a bölcs? Mikor
kell szólni és mikor hallgatni? Mikor adni és mikor elfogadni? Mikor feddeni,
mikor dicsérni? Mikor vele lenni, mikor magár hagyni? Ha szólok, mit mondjak,
ha hallgatok, hogyan tegyem aktívan?
József tudta, hogy a bőségben
vállalt szűkösebb élet lesz az életben maradás eszköze nehezebb időkben. Amikor
van, akkor lehet gyűjteni.
Dániel mert önmaga maradni
fogolyként a babiloni udvarban is, mert nem az a hű szolga, aki mindig bólogat,
hanem az, akinek elvei vannak. Tudta, hogy lehet időt kérni még akkor is,
amikor már viszik a vesztőhelyre a bölcseket, mert a király igazából nem vért
akar látni, hanem álommagyarázatot hallani.
Bár van néhány példa, mégis kevés a bölcs ember, még a bibliai hősök között is. Bölcs Salamonon a fogós kérdések nem fogtak ki, sokat maga is gyártott, de az élete nagy kérdésében majdnem élete végéig hagyta magát befolyásolni.
Ábrahám tudhatta volna, hogy a feleség-letagadás veszélyes játék, mégis megtette másodszor is. Ha Isten nem avatkozik közbe, igencsak nehéz helyzet állt volna elő. De nem tanult még a maga kárán sem, hanem elkövette újra ugyanazt a hibát.
Izsák vakon elfogadja feleségnek
azt, akit az Úr választott neki, de süket marad a nagyobbik fia felől
kijelentett másodlagos szereppel szemben.
Sámuel feddhetetlen életű próféta és
bíró volt egész életében, de a gyerekneveléshez ő sem értett, a fiai nem az ő
útjait követték.
Dávid tudott hideg fejjel dönteni
még az ellenségtől egy méterre is, de élete nagy bukása elérte egy óvatlan és
végiggondolatlan pillanatban.
Szükségünk van a bölcsességre, mert
eltévedünk nélküle. Adj, Urunk bölcsességet akkor is, ha a másik irány
kényelmesebb!
http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/07/bolcsen-elni.html
Kenneth Hagin: ALÁZATOSSÁG
Aki [Jézus Krisztus], mikor Istennek formájában volt, nem
tekintette zsákmánynak azt, hogy Ő az Istennel egyenlő, hanem Önmagát
megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; és mikor
olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén
halálig, mégpedig a keresztfának haláláig.
- Filippi 2,6–8.
Krisztus mindig is létezett Isten mivoltában. Ő azonban
kiüresítette Önmagát, és szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett. Ez
a természetes nemzéstől teljesen elkülöníthető, Istentől való műveletre utal:
Ez csoda. Először, Isten kivette a Krisztust a mennyei Istenségből — majd
behelyezte egy szűz méhébe, hogy egyesüljön a hústesttel egy egyedülálló
fogantatás során.
Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és
ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem. (Zsid. 10,5)
Isten alkotott egy testet — egy különleges testet — ennek
a Lénynek, akit Isten Fiának neveznek. A megtestesülés során a Krisztus emberré
lett!
Megvallás: Köszönöm Neked, Jézus, hogy Te kiüresítetted
magadat és az emberekhez hasonlóvá lettél. Ez volt a mi egyedüli reménységünk.
Köszönöm, hogy Te megaláztad magadat, engedelmes voltál a halálig, mégpedig a
keresztfának haláláig. Neked pedig köszönöm Atyám, hogy hatalmasan
felmagasztaltad Őt, és ajándékoztál Néki oly nevet, mely minden név felett
való. E névre valóban meghajol az én térdem, és az én nyelvem valóban vallja,
hogy Jézus Krisztus Úr, az Atya Isten dicsőségére. (Fil. 2,9. 10.)
/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/
2014. december 8.
2 Timóteus 4. fejezet hirdesd az igét lankadatlanul; (szerkesztett)
2 Tim. 4,1 Kérlek azért, és [(diamartüromai):
bizonyságot teszek]
az Isten [(kai): azaz] Krisztus
Jézus színe előtt, aki [(krinó): kiválogatja, elkülöníti, szétválasztja majd] az élőket és holtakat
az ő eljövetelekor és az ő országában, az Ő [(baszileia): királyságában]. »Más fordítás: Erős bizonyságot teszek Isten,
azaz Krisztus Jézus előtt, - ki eleveneket és holtakat fog elkülöníteni, és
szétválasztani, - arról, hogy ő meg fog jelenni és királyságra lép«.
2 Tim. 4,2 Hirdesd [(kérüsszó): tedd nyilvánosan ismertté a (logoszt)] az igét, vagyis [az evangéliumot] állj elő vele [buzgón, és
lankadatlanul] alkalmatos, és alkalmatlan időben. Ints, [érvelj,
győzz meg] buzdíts [biztass, bátoríts]
teljes béketűréssel [(makrothümia): türelemmel, állhatatossággal, kitartással] és tanítással [és hozzáértéssel, tudománnyal].
2 Tim. 4,3
Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt [az egészséges tanítást] el nem szenvedik, [nem hallgatják szívesen, nem fogják elviselni, eltűrni] hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek [és szereznek] maguknak tanítókat, mert viszket a fülük, és [nagyon szeretnének valami kellemeset hallani].
2 Tim. 4,4 És az igazságtól, a [(alétheia):
valóságtól] elfordítják az ő
fülüket, és [nem hallgatják meg] de a mesékhez [(müthosz): mondákhoz, kitalált
történetekhez] oda
fordulnak [elfogadják, átadják magukat].
2 Tim. 4,5 De te józan légy [maradj
mindenben meggondolt, (néphó): józan, nyugodt, összeszedett, éber,
mérsékelt, higgadt, és körültekintő] mindenekben. Szenvedj, [(kakopatheó):
tarts ki a nehézségekben;
a bajokat szenvedd el, viseld el; szenvedd
el a rosszat; vállald
a szenvedést] az
evangélista [(euaggelisztész): evangéliumhirdető, az örömhír hirdető] munkáját [(diakonia):
szolgálatát, feladatát] cselekedd [(plérophoreó): végezd, teljesítsd],
szolgálatodat teljesen [teljes mértékben] betöltsd.
2 Tim. 4,6 Mert [ugyanis]
én immár megáldoztatom [(szpendó): italáldozatként feláldoztatom], és az én elköltözésem [(analüszisz
kairosz): eloldódásom elrendelt]
ideje [(ephisztémi): küszöbön áll]
beállott.
2 Tim. 4,7 Ama nemes [(kalosz): jó, becsületes] harcot
megharcoltam, [(agón): megküzdöttem] futásomat elvégeztem, [a pályát
végigfutottam,
futásomnak végére érkeztem] a
hitet [bizonyosságot, meggyőződést, hitvallást] megtartottam [megőriztem].
2 Tim. 4,8 Végezetre [(loipon): továbbá, a jövőre nézve]
eltétetett nékem [(apokeimai):
készen vár rám] az
igazság [a megigazultság] koronája, [győzelmi
koszorúja] melyet megád
nékem az Úr ama napon. Az igaz [(dikaiosz): igazságos] Bíró. De nemcsak nékem
pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva [örömmel, sóvárogva]
várják az ő megjelenését [az ő dicsőséges eljövetelét].
2 Tim. 4,9 Igyekezzél hozzám jőni hamar.
2 Tim. 4,10 Ugyanis
Démás (jelentése: nép kedveltje,
a nép férfia, a nép vezetője) engem elhagyott, e jelen való világhoz ragaszkodván, és elment
Thessalonikába (jelentése: hamisság
győzelme). Krescens (jelentése: a
növekvő) Galáciába (jelentése: Csekély,
alacsony, megvetett; a pogányok körzete). Titus (jelentése: tiszteletreméltó, tisztelt) Dalmáciába (jelentése: csalárdság országa, megtévesztő fáklya; cél
nélküli izzás; hiábavaló fény).
2 Tim. 4,11 Egyedül [csak] Lukács
[jelentése: a megvilágosított, a fénylő, sugárzó] van velem. Márkust
[jelentése: védelem] magadhoz vévén,
hozd magaddal: mert nekem alkalmas, és [(eukhrésztosz): hasznos] a szolgálatra.
2 Tim. 4,12 Tikhikust [jelentése: szerencsés]
pedig Efézusba küldöttem.
2 Tim. 4,13
A felsőruhámat, [köpenyemet] melyet Troásban Kárpusnál hagytam, jöttödben hozd el, a
könyveket is, kiváltképpen a hártyákat [a pergamentekercseket].
2 Tim. 4,14 Az ércmíves [a rézműves] Sándor sok bajt szerzett [sokat ártott] nékem [sok
rosszat követett el ellenem]:
fizessen meg az Úr néki cselekedetei szerint.
2 Tim. 4,15 Tőle te is őrizkedjél, [óvakodj,
és kerüld
őt] mert szerfelett [igen
hevesen] ellenállott [szembeszegült] a mi beszédünknek, a mi [(logoszunknak): igénknek].
2 Tim. 4,16 Első védekezésem alkalmával [egyáltalán]
senki sem volt mellettem, [senki a jelenlétével nem támogatott] sőt mindnyájan elhagytak [mindenki
cserbenhagyott] ne számíttassék be nékik. [Isten
bocsássa meg nekik].
2 Tim. 4,17 De az Úr mellettem állott, és megerősített engem [(endünamoó): erőt öntött belém, és képessé tett arra],
hogy teljesen bevégezzem [maradéktalanul befejezzem]
az igehirdetést, [Hogy általam az evangélium hirdetése
teljességre jusson], és hallják meg (és tudomást szerezzenek róla) az összes pogányok, [az összes
nemzetek]. És megszabadultam az oroszlán szájából. [Más fordítás: Ám mellém állt az Úr s hatalomhoz juttatott, hogy rajtam keresztül
teljes célját elérje az igehirdetés és meghallják ezt a nemzetek mind. Engem az
Úr kiragadott az oroszlán szájából.
2 Tim. 4,18
És [ezután is] megszabadít [kiragad] engem az Úr
minden gonosz cselekedettől, [a gonosz
minden munkájából; a gonosz minden rosszindulatú,
káros, ártalmas cselvetésétől]. És megtart [(rüomai):
megment, megőriz,
megóv, védelmez és átment]
az ő mennyei országára; akinek dicsőség örökkön örökké [Más fordítás:
Meg is szabadít engem az Úr minden
gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába. Övé a dicsőség örökkön örökké]! Ámen.
2 Tim. 4,19 Köszöntsed Priszkát [jelentése: tiszteletre
méltó] és Akvilát,
[jelentése: sas] és az Onesifórus
háznépét.
2 Tim. 4,20 Erástus [jelentése: szeretett] Korinthusban [jelentése: díszítés] maradt; Trófimust [jelentése: a tápláló] pedig Milétumban [jelentése: sötét, vörös vár] hagytam betegen.
2 Tim. 4,21 Igyekezzél tél előtt eljönni. Köszönt téged Eubulus
[jelentése: körültekintő, okos, jó
tanácsot adó] és Pudens [jelentése: szemérmes]
és Linus [jelentése: háló, zsinór, kanóc,
fonal] és Klaudia [jelentése: sánta],
és mind az atyafiak [a testvérek].
2 Tim. 4,22
Az Úr Jézus Krisztus a te szellemeddel. Kegyelem veletek! Ámen.
Hívd segítségül az Úr Jézust!
Hívd segítségül az Úr Jézust, hogy teljesíthesse
kérésedet, és amikor szükséged van rá, megsegítsen
Mert: „Közel van az Úr minden őt
hívóhoz; mindenkihez, aki hűséggel, őszintén hívja őt. Beteljesíti az őt félőknek kívánságát; kiáltásukat
meghallgatja és megsegíti őket” (Zsolt.
145,18-19).
Magasztald az Urat, Jézust, hogy megismerhesd az egy igaz Istent!
Magasztald az Urat, Jézust, hogy megismerhesd az egy igaz Istent!
Az Úr Jézus kijelentése: „Mikor felemelitek és felmagasztaljátok,
az embernek Fiát akkor megismeritek, hogy én VAGYOK…” (Ján. 8,28)
Közel-keleti közmondás: Hogyan élj?
„Amikor
megszülettél, sírtál, a világ pedig örvendezett. Élj úgy, hogy amikor meghalsz,
a világ sírjon, te pedig örvendezz!”
2014. december 6.
Ige: A hitetlenekről, és a hitetlenség okáról.
„Ha
leplezett, homályos, és mégsem érthető világosan a mi evangéliumunk, a mi
örömüzenetünk, amit hirdetünk, azoknak leplezett, homályos, és csak azoknak nem
érthető, akik elvesznek, vagyis akik elpusztulnak*
Az ilyen hitetleneknek e világkorszak istene
megvakította az elméit, a gondolkozását, értelmét hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges
evangéliumának, örömüzenetének világosságát, aki az Isten képe, Isten képmása** azért, hogy
a Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium világossága, fénye ne ragyogjon fel
nekik”*** (2
Kor. 4,3-4)
*Mégpedig: „azon
a napon, amelyen megítéli Isten
az emberek rejtett gondolatait,
titkait, és titkos dolgait az én evangéliumom szerint, amelyet hirdetek Krisztus Jézus által (Róm. 2,16)
Azért: „Mert a keresztről, azaz a kínoszlopról szóló beszéd, a logosz, az
Ige bolondság, ostobaság, esztelenség, képtelenség ugyan azoknak, akik elvesznek, elpusztulnak, megsemmisülnek, de nekünk,
akik üdvözülünk, vagyis bűnbocsánatot nyertünk,
Istennek ereje és hatalma a
szabadításra / megmentésre” (1Kor. 1,18)
**És: „Aki az Ő dicsőségének
visszatükröződése, aki Isten
dicsőségének a kisugárzása, és az ő
valóságának, az Ő lényének képmása, aki hatalma szavával fenntartja, és hordozza a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván, üle a mennyei Felségnek jobbjára a magasságban” (Zsid.
1,3)
„Aki képe a láthatatlan Istennek, minden
teremtménynek előtte született” (Kol.
1,15)
Filep azt kéri az
Úr Jézustól, hogy mutassa meg nekik az Atyát: „Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél
meg engem, Filep? Aki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te:
Mutasd meg nékünk az Atyát?” (Ján.
14,9).
***Mert: „Mi az Istentől valók vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki nincsen az Istentől,
az nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak, vagyis a valóságnak Szellemét és a tévelygésnek, a csalásnak, félrevezetésnek szellemét” (1 Ján. 4,6)
Ők azok: „Kik értelmükben meghomályosodtak, mert az ő elméjükre sötétség borult. Elidegenültek az isteni, és az Istennek tetsző élettől a tudatlanság miatt, mert
megmaradtak tévelygésükben, ezért
keményedett meg a szívük)” (Eféz. 4,18)
„Mi pedig
nem a világ szellemét kaptuk, hanem az
Istentől eredő, és az Istenből való Szellemet hogy megismerjük, és tudatában
legyünk azoknak, amiket Isten
kegyelme ajándékozott nekünk” (1Kor
2,12)
Megvallás
„Nappal kiküldte kegyelmét az Úr,
éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez” (Zsolt. 42,9)
Spurgeon: Áldás.
Isten áldása mindig többedmagával jön, az egyik áldás
lépcsőfoka a másiknak, mint ahogy az izraelita templom szentélyéből tovább
vezetett az út a szentek szentjébe.
Spurgeon: Bánat
A festő néha sötét színeket vet a vászonra, hogy velük a
fénypontokat kiemelje. Isten a bánat komor színével fokozza ajándékainak
fényét.
Arra figyelj, ami fontos!
„...kitartott, mint aki
látja a láthatatlant." (Zsidók 11:27)
Ha van egy álmod,
hajlandónak kell lenned arra, hogy bizonyos dolgokat feladj érte. Nem hagyhatsz
nyitva minden lehetőséget; arra kell összpontosítanod, ami a legfontosabb. John
Maxwell mondja: „Sok ember éppen az ellenkezőjét teszi. Ahelyett, hogy álmukra
összpontosítanának, és a kevésbé fontos dolgokat elengednék, ők minden lehetőséget
nyitva akarnak hagyni.
Ám ha így tesznek,
igazából sokkal több problémával szembesülnek, mert a döntéshozatal túlságosan
bonyolulttá válik… először jónak tûnik, hogy annyi lehetőség nyitva áll…
de ahogy telik az idő, nem
tudsz előrehaladni, mert minden idődet arra fordítod, hogy fenntartsd a lehetőségeket,
ahelyett, hogy továbblépnél…
ha azonban idődet és
energiádat a néhány igazán lényeges dologra fordítod...a nem túl izgalmas vagy
azonnali eredmény nélküli feladatok felértékelődnek. Minden tevékenység fontos
részt kap a nagy egészben.”
Amikor Isten egy látást ad
neked, nem mutatja meg előre a teljes képet. Fokozatosan vezet rá, különben túl
sok lenne számodra. Például, amikor Mózessel megosztotta Izráel
megszabadításának látomását, Mózesnek ki kellett várnia, míg minden egyes rész
„letöltődik”. Hit által hagyta el Egyiptomot. Hit által rendelte el a páskát,
hogy a pusztítás ne érintse az izráeliták elsőszülöttjeit. Hit által kelt át
Izráel népe a Vörös-tengeren, üldözőik pedig belefulladtak. Hit által vándorolt
tovább a néppel negyven évig a pusztában, míg öregemberként megállhatott az
Ígéret földjére tekintve.
Mi tartotta mozgásban
Mózest még azután is, hogy Isten megmondta neki, hogy nem léphet be az Ígéret
földjére? Egészen egyszerűen ez: arra figyelt, hogy annak akaratát teljesítse,
akit láthatatlanul is látott.
Mai ige.hu
Pastor Chris: A Szeretet A Közösséggel Növekszik
Készítette:
Zoltan Berki
Jézus így felelt,
“Ha valaki szeret engem, engedelmeskedik a tanításomnak. Az Én Atyám szeretni fogja
őt és elmegyünk hozzá és annál lakozunk“ (János 14:23)
Szeretném, ha megértenéd a Szellem nyelvezetét a nyitóversben. Miért mondta Jézus azt, hogy “Ha valaki szeret engem, az Atyám szereti őt?” Az Atya nem szeret már amúgy is mindenkit? A Biblia azt mondja, “Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (János 3:16). Jézus eljött, mert az Atya már akkor szeretett mindenkit. Tehát, akkor milyen szeretetre utal itt? A közösséggel foglalkozik; a szeretet a közösséggel növekszik.
Amikor elismered és viszonzod a szeretetet, még több szeretetet kapsz. Ahogy viszonzod az Atya szeretetét, Ő továbbra is kinyilvánítja feléd a szeretetét egy sajátos módon; meg fogja mutatni a világnak, hogy szeret téged. Mivel hiszel az Úr Jézusban, az egyik legszebb dolog, amire csak vágyhatsz, és amit gyakorolhatsz, az a Vele való gazdag közösség. Ilyennek kellene lennie az életstílusodnak, mert nincs szeretet közösség nélkül.
A közösség a szellem egységét jelenti, megosztást vagy tanácskozást, közösséget együtt. Az 1 Korintus 1:9 azt mondja, “Hű az Isten, ki elhívott titeket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre.” El lettünk hívva az Úrral való kapcsolatra, és nem létezhet kapcsolat kommunikáció nélkül. Tanácskozz vele gyakran, és keresd az Ő gondolatát, véleményét, tanácsát és útmutatását minden törekvésedben. Ez az, amit tudatosan teszel válaszul a szeretetére.
A kapcsolatod az Úrral számodra egyedülálló. Neki nincs, nem is volt és nem is lesz senki olyan, mint te; tehát Ő ápolja, becsben tartja a közösségedet és a szeretetedet. Ahogy közösségben vagy Vele az Igén és a Szent Szellemen keresztül, még inkább megismered Őt, és az életed az Ő szeretetének kifejezőjévé válik!
Ima
Drága Atyám, köszönöm, hogy méltónak tartottál arra, hogy közösségbe hívj a Fiaddal, Jézus Krisztussal. A Szellem és az Ige közösségén át, átalakulok Krisztus dicsőséges képmására, melyben az életem a te igazságod, szereteted és kegyelmed teljes kifejezője, a Jézus Nevében. Ámen.
TOVÁBBI TANULMÁNYOK: 2 Korintus 13:14; 1 János 1:3
Szeretném, ha megértenéd a Szellem nyelvezetét a nyitóversben. Miért mondta Jézus azt, hogy “Ha valaki szeret engem, az Atyám szereti őt?” Az Atya nem szeret már amúgy is mindenkit? A Biblia azt mondja, “Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (János 3:16). Jézus eljött, mert az Atya már akkor szeretett mindenkit. Tehát, akkor milyen szeretetre utal itt? A közösséggel foglalkozik; a szeretet a közösséggel növekszik.
Amikor elismered és viszonzod a szeretetet, még több szeretetet kapsz. Ahogy viszonzod az Atya szeretetét, Ő továbbra is kinyilvánítja feléd a szeretetét egy sajátos módon; meg fogja mutatni a világnak, hogy szeret téged. Mivel hiszel az Úr Jézusban, az egyik legszebb dolog, amire csak vágyhatsz, és amit gyakorolhatsz, az a Vele való gazdag közösség. Ilyennek kellene lennie az életstílusodnak, mert nincs szeretet közösség nélkül.
A közösség a szellem egységét jelenti, megosztást vagy tanácskozást, közösséget együtt. Az 1 Korintus 1:9 azt mondja, “Hű az Isten, ki elhívott titeket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre.” El lettünk hívva az Úrral való kapcsolatra, és nem létezhet kapcsolat kommunikáció nélkül. Tanácskozz vele gyakran, és keresd az Ő gondolatát, véleményét, tanácsát és útmutatását minden törekvésedben. Ez az, amit tudatosan teszel válaszul a szeretetére.
A kapcsolatod az Úrral számodra egyedülálló. Neki nincs, nem is volt és nem is lesz senki olyan, mint te; tehát Ő ápolja, becsben tartja a közösségedet és a szeretetedet. Ahogy közösségben vagy Vele az Igén és a Szent Szellemen keresztül, még inkább megismered Őt, és az életed az Ő szeretetének kifejezőjévé válik!
Ima
Drága Atyám, köszönöm, hogy méltónak tartottál arra, hogy közösségbe hívj a Fiaddal, Jézus Krisztussal. A Szellem és az Ige közösségén át, átalakulok Krisztus dicsőséges képmására, melyben az életem a te igazságod, szereteted és kegyelmed teljes kifejezője, a Jézus Nevében. Ámen.
TOVÁBBI TANULMÁNYOK: 2 Korintus 13:14; 1 János 1:3
2014. december 5.
IGE: A megigazulásról.
A bűn felismerése a
törvény által van, és: „Most kijelentetett, hogy a törvény nélkül jelent meg, a törvénytől függetlenül
lett nyilvánvalóvá nekünk Isten igazsága, vagyis az Isten előtti megigazulás,
amelyről bizonyságot is tesznek, és tanúsítják a törvény és a próféták, az Isten nevében szóló, isteni
akaratot közvetítő személyek*(Róm. 3,21)
*Ezért
már: „Tudjuk azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből,
vagyis tettei alapján… Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul
meg egy hústest sem. Mert a törvény szerinti tettek senkit sem
tesznek igazzá” (Gal. 2,16)
A közben járás eredménye:
Ha testvéred vétkezett, ne ítéld meg őt, hanem menj be az
Úr jelenlétébe, és könyörögj érte. És az Úr megtisztítja, helyreállítja, és
felemeli újra és újra. (5Móz 10,10-11)
Az Úr mindig meghallgatja az övéit,
Mert: „Az Úr szemei az igazakon
vannak, azokon, akiket Ő megigazultnak
nyilvánított, és az ő fülei azoknak kiáltásán” (Zsolt. 34,16).
Albár tárház: Sorsunk
Sorsunk alakulásában nem láthatjuk mindig Isten kezét, de
bizonyosak lehetünk afelől, hogy mindig velünk van.
Ne hagyd, hogy a félelem elrabolja az örökségedet
41,10 Ne félj, mert én
veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is
segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak. (Ézsaiás)
Mózes tizenkét kémet
küldött az Ígéret földjére, amit Isten az izraelitáknak szánt örökségül.
Közülük ketten, Józsué és Káleb jó hírrel tért vissza: „A föld, amelyet
bejártunk és kikémleltünk, igen-igen jó föld… tejjel és mézzel folyó föld. (4
Mózes 14:7-9)
Csak az Úr ellen ne
lázadjatok, és ne féljetek a föld népétől, mert megesszük őket. Tőlük
eltávozott oltalmuk, de az Úr velünk van! Ne féljetek tőlük!”
Azonban a tizenkét kémből
tíz rossz hírrel jött vissza: „Nem tudunk az ellen a nép ellen menni, mert
erősebb nálunk… Sőt láttunk ott óriásokat is… Olyannak láttuk magunkat, mint a
sáskák, és ők is úgy néztek ránk” (4 Mózes 13:31-33).
Mind a tizenketten
ugyanazt a földet látták, de a beszámolójuk merőben eltért egymástól. Józsuéban
és Kálebben más szellem volt (4 Mózes 14:24). Ők Isten ígéreteire és jóságára
összpontosítottak. A többieket gyávává tette a félelem, és csak az óriásokat
látták. Teljesen lebénultak a félelemtől!
Kedves barátom, bármilyen
körülményekkel is kell szembenézned, hozz egy tudatos döntést, hogy Isten
jóságára fogsz fókuszálni. Elmélkedj azon, hogy Krisztus hogyan fizette meg az
árát annak, hogy te Isten meg nem érdemelt jóindulatát, békességét, védelmét és
gondoskodását élvezd. Ha így teszel, akkor nem tud megbénítani a félelem, és megtapasztalod
Isten jóságát és áldásait az életedben!
Joseph Prince
Magyar fordítás:
ahitatok.hu
http://www.ahitatok.hu/joseph-prince/242-ne-hagyd-hogy-a-felelem-elrabolja-az-oroksegedet.html
Kenneth Hagin: A MEGTESTESÜLÉS
Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és
Isten vala az Ige… És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk és láttuk az Ő
dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes volt
kegyelemmel és igazsággal.
- János 1,1. 14.
A Webster értelmező szótár a következőképpen határozza
meg a megtestesülést: „Az Istenség egyesülése az emberrel a Krisztus Jézusban.”
A Megtestesülés volt az egyedüli megoldás az ember
problémájára — az egyedüli remény arra, hogy az emberiség újra egyesülhessen
Istennel. Minden olyan vallás, amely tagadja a Názáreti Jézus Krisztus
megtestesülését, hamis!
Ez az örök lény, akit úgy hívnak, hogy Immánuel — velünk
az Isten, vagy Jézus a Krisztus — itt az Igének neveztetik. Az Ige létezett
kezdetben. Az Ige Istennél volt — Istennel közösségben, együtt munkálták ki az
Ő akaratát. Isten a világot az Ige által teremtette. (Zsid. 1,2. Ján. 1,3) És
ez az örök lény Isten volt! Ugyanazzal a természettel rendelkezett. Ugyanabban
a formában létezett, és Istennel egyenlő volt. (Fil. 2,6) És ez a lény testté
lett! Az Ige emberré lett, és közöttünk lakozott. Ő emberré lett — annyira
emberré lett, mintha sohasem lett volna más, mégsem szűnt meg annak lenni, ami
azelőtt volt. Az Ige megteremtette otthonát közöttünk, és mi szemléltük Isten
dicsőségét.
Megvallás: Jézus azért jött el, hogy hústestben lakozzon,
hogy én örökre újraegyesüljek az Atyával. Jézus olyan lett, mint én, hogy én
olyan tudjak lenni, mint Ő. Én annak a világosságában fogok járni, amit a
megtestesülés hozott el a számomra. Én újraegyesültem az én Atyámmal!
/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)