Zsolt. 21,1 Az éneklőmesternek; [A karmesternek, a
karvezetőnek, végig] Dávid [jelentése: szeretett] zsoltára [mizəmôr): éneke].
Zsolt. 21,2 Uram, [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló] a te erősségedben [(ʿôz ʿóz): a te erődnek, hatalmadnak] örül [(śámaḥ):
vigad, örvendezik] a király, és a te
segítségedben [(jəšúʿáh): üdvösségedben, szabadításodban] felette örvendez [(gúl gíl): ujjong, ugrál, és remeg örömében]. »Más
fordítás: Mennyire ujjong, hogy
megsegítetted; és segítséged
láttán hangosan ujjong«*
*És megvallja a király, hogy: „Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a
szívem a te segítségednek (a Te üdvösségedben); hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!” „És monda: Szeretlek
Uram, én erősségem! Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem,
az én kősziklám, őbenne bízom: az én pajzsom, üdvösségem szarva, menedékem. Az
Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől”
„Összetörnek, akik az Úrral szállnak perbe, mennydörög ellenük az égben.
Megítéli az ÚR az egész földet, de királyát megerősíti, felkentjének hatalmat
ad”„Nagy győzelmet ad királyának az ÚR, hűséges marad fölkentjéhez, Dávidhoz és
magvához örökké” (Zsolt. 13,6; 18,2-3;
1Sám. 2,10; 2Sám. 22,51)
Zakariáson
– Bemerítő János apján – keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy a prófécia
beteljesült: „Erős üdvözítőt támasztott
nekünk, szolgájának, Dávidnak házából” (Lk.
1,69).
Zsolt. 21,3 Szívének kívánságát [vágyát] megadtad [teljesítetted] néki; és ajkainak kérését [óhajtását] nem tagadtad meg. Szela*
*Dávid – a királyi törvényt betartotta, amely így szólt: „És mikor az ő
országának királyi székére ül, írja le magának könyvbe e törvénynek mását a
Lévita-papokéból. És legyen az ő nála, és olvassa azt életének minden
idejében...” (5 Móz. 17,18-19).
És
nekünk is ezt tanácsolja: „Gyönyörködj az
Úrban, és megadja szíved kéréseit!” (Zsolt.
37,4)
Az
Úr Jézus még világosabbá teszi, hogy hogyan tudok gyönyörködni az Úrban: „Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak,
kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek” (Ján. 15,7)
S a
király így jár közben értünk: „Adja meg
szíved vágyát, teljesítse minden tervedet!” (Zsolt. 20,5).
Zsolt. 21,4 Sőt eléje vitted javaidnak áldásait; színarany koronát tettél fejére.
[Más fordítás:
Eléje siettél üdvözítő (boldogító; gazdag)
áldással], s fejére
színarany koronát helyeztél]*
*Isten ígérete a királynak: „Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig
koronája ragyog” (Zsolt. 132,18)
János
apostol látomása a győztes Királyról: „És
látám, és ímé vala egy fehér felhő; és a felhőn üle valaki, hasonló az embernek
Fiához, a fején arany korona, és a kezében éles sarló” (Jel. 14,14)
Dávid
így könyörög Isten megígért áldásaiért: „Bő
gabona legyen az országban a hegyek tetején is; rengjen gyümölcse, mint a
Libanon, s viruljon a városok népe, mint a földnek füve. Tartson neve
mindörökké; viruljon neve, míg a nap lesz; vele áldják magukat mind a nemzetek,
és magasztalják őt. Áldott az Úr Isten, Izráelnek
Istene, aki csodadolgokat cselekszik
egyedül! Áldott legyen az ő dicsőséges neve mindörökké, és teljék be
dicsőségével az egész föld. Ámen! Ámen!” „Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a
plánták, nagyokká nőve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára
kifaragott oszlopok. Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre
szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelőinken.
Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne
legyen a mi utcáinkon. Boldog nép az, amelynek így van dolga; boldog nép az,
amelynek az Úr az ő Istene”(Zsolt.
72,16-20; 144,12-15).
Zsolt. 21,5 [(ḥaj): Virágzó, sikeres, prosperáló] életet kért tőled:
adtál néki hosszú időt ['óreḵ):
hosszú életet], örökkévalót és
végtelent [soha véget nem érőt]. »Más fordítás:
S te megadtad neki a (jôm): napok teljességét, hosszúságát, hogy
sokáig éljen, időtlen időkig«*
*Dávid így imádkozik: „Adj napokat a király napjaihoz, esztendeit
nemzedékről nemzedékre nyújtsd. Isten előtt lakozzék örökké; kegyelmedet és
hűségedet rendeld ki, hogy őrizzék meg őt” (Zsolt.
61,7-8)
Isten
válasza: „Megtaláltam Dávidot, az én
szolgámat; szent olajommal kentem fel őt, Akivel állandóan vele lesz az én
kezem, sőt az én karom erősíti meg őt. Nem nyomhatja őt el az ellenség, és a
gonosz ember sem nyomorgatja meg őt; Mert őelőtte rontom meg az ő szorongatóit,
és verem meg az ő gyűlölőit. És vele lesz az én hűségem és kegyelmem, és az én
nevemmel magasztaltatik fel az ő szarva. És rávetem az ő kezét a tengerre, és
az ő jobbját a folyóvizekre. Ő így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom
kősziklája! Én meg elsőszülöttemmé teszem őt és feljebbvalóvá a föld
királyainál. Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem
bizonyos marad ő vele. És az ő magvát örökkévalóvá teszem, és az ő királyi
székét, mint az egeknek napjait” (Zsolt.
89,21-30)
És
hogy a prófécia kiről szól, azt az apostolon keresztül jelenti ki a Szent
Szellem: „És Ő (az Úr Jézus) a feje a
testnek, az egyháznak: aki a kezdet, elsőszülött
a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első” (Kol. 1,18)
Isten
pedig: „...akiket eleve ismert, eleve el
is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő
legyen elsőszülött sok atyafi között” (Róm.
8,29)
Ő a
királyok Királya: „És ...,Jézus
Krisztus..., a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak
fejedelme...” (Jel. 1,5)
Az
a Király, aki nem más, mint: „...Jézus,
aki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért
dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből
mindenkiért megízlelje a halált. Mert illendő vala, hogy akiért minden, és aki
által minden, sok fiakat vezérelvén
dicsőségre, az ő üdvösségük fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé”
(Zsid. 2,9-10).
Zsolt. 21,6 Nagy az ő dicsősége [(gəḏóláh gáḏôl, káḇóḏ káḇôḏ): és nagy lett a hírneve, tisztessége] a te segítséged [(jəšúʿáh):
üdvösséged, szabadításod] által; fényt [(háḏár): pompát adtál neki] és méltóságot adtál
reája [(hôḏ): fenséggel és dicsőséggel övezted, és nagy
ékességgel ruháztad fel őt]*
*Dávid, mint az Úr Jézus előképe: „Akkor is hírnevet szerzett magának
Dávid, amikor visszatért, azután hogy a Sós-völgyben megvert tizennyolcezer edomit. Edomba is helyőrséget
helyezett. Helyőrséget helyezett el egész Edomban, úgyhogy egész Edom Dávid szolgája lett. Így segítette meg az ÚR Dávidot
mindenütt, ahova csak ment” (2 Sám.
8,13-14)
Az
edomiták a testi embert – vagyis az Ádámi fajt – jelképezi: Ézsau nevét nevezék Edomnak. Ő az Edomiták
atyja. (1 Móz. 25,30; 1 Móz. 36.9)
Tehát
az Úr Jézus győzelme és minden ember megtérése ábrázolódik ki a fenti Igében.
Dávid – és minden hívő – megvallása: „Uralkodik
az ÚR! Fenségbe öltözött, felöltözött az ÚR, erőt övezett magára. Szilárdan áll
a világ, nem inog. Szilárdan áll trónod ősidők óta, öröktől fogva vagy te” (Zsolt. 93,1-2)
És
az apostolon keresztül világosítja meg a Szent Szellem, hogy kiről is szól a
prófécia: „Ámde a Fiúról így: A te
királyi széked óh Isten, örökkön örökké. Igazságnak pálcája a te országodnak
pálcája” (Zsid. 1,8)
Mert
Ő a: „...Krisztus, aki mindeneknek
felette örökké áldandó Isten. Ámen” (Róm.
9,5).
Zsolt. 21,7 Sőt áldássá tetted őt örökké [minden időkre], megvidámítottad [(ḥáḏáh):
boldoggá tetted] őt színed örömével [(páním): jelenlétedben örömmel töltötted el]*
*Dávid Isten ígéretére
hivatkozva imádkozik, példát adva minden korban élő hívő számára: „Most azért
tessék néked megáldani a te szolgádnak házát, hogy legyen állandó mindörökké
előtted; mivelhogy te, Uram, megáldottad, legyen azért áldott mindörökk锄hogy
eljussak Isten oltárához, Istenhez, akinek ujjongva örülök. Hadd magasztaljalak
hárfával, Isten, én Istenem!” (1 Krón.
17,27; Zsolt. 43,4).
Zsolt. 21,8 Bizony a király bízik az Úrban [(jəhóváh):
Jahve, az Örökkévalóban], és nem inog meg, nem
[(môṭ báṭaḥ): támolyog, tántorog, biztonságban
van, nincs félnivalója], mert vele a Magasságosnak kegyelme [(ḥeseḏ):
szeretete, kedvezése]*
*Isten kegyelmének műve, hogy megvallhatja a hívő: „Minden törvényére ügyeltem, és rendelkezéseitől nem tértem el. És
tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől. Igazságom szerint
jutalmazott meg az ÚR, kezem tisztasága szerint, amit jól lát” (Zsolt. 18,23-25).
És
aki: „... tökéletességben jár, igazságot
cselekszik, és igazat szól az ő szívében. Nyelvével nem rágalmaz, nem tesz
rosszat felebarátjával, és nem hoz gyalázatot rokonára. Megvetéssel néz az
alávalókra, de tiszteli azokat, akik az URat félik. Esküjét nem vonja vissza,
ha kárt vall is. Nem adja pénzét uzsorára, és nem hagyja magát megvesztegetni
az ártatlan rovására. Aki ezeket teszi, nem tántorodik meg soha” (Zsolt. 15,2-5).
Zsolt. 21,9 Megtalálja [utoléri] kezed, és [(jáḏ): erős fegyvered] minden ellenségedet; jobbod megtalálja [utoléri] gyűlölőidet*
*Ha az Úr ellenségeire felemeli kezét: „Vasvesszővel kormányozza őket, és mint
a cserépedényt megtöri őket” (Zsolt. 2,9).
Zsolt. 21,10 Tüzes kemencévé teszed őket megjelenésed [látogatásod]
idején, [(páním ʿéṯ): jelenléted alkalmával]. Az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] az ő haragjában elnyeli [megháborítja]
őket és
tűz emészti meg őket*
*Amikor az Úr megjelent: „Füst szállt fel orrából, és szájából
emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle”„Mert a mi Istenünk megemésztő tűz. (Zsolt. 18,9; Zsid. 12,29)
Már
Mózesen keresztül is így jelenti ki magát az, Aki tegnap, ma és mindörökké
ugyanaz (Zsid. 13,8):
„Mert az Úr, a te Istened emésztő tűz,
féltőn szerető Isten Ő” (5 Móz. 4,24)
A
próféták így szólnak Róla: „Eljön a mi
Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél” (Zsolt. 50,3)
És eljött az Úr a tanítványaihoz,: „És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan
egy akarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy
sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala. És
megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És
megtelének mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdének szólni más nyelveken, amint
a Szellem adta nékik szólniok” (Csel.
2,1-4)
És
ma is eljön azokhoz, akik várják, és megszabadít az ellenségtől: „Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek
erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, aki megfizet, Ő jő,
és megszabadít titeket! Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei
megnyittatnak, Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve,
mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben” (Ésa. 35,4-6)
Az
Úr Jézus kijelentése, amelyet Bemerítő János kérdésére üzent: „És felelvén Jézus, monda nékik: Menjetek el és jelentsétek Jánosnak, amiket
hallotok és láttok: A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok
megtisztulnak, és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek
evangélium hirdettetik; És boldog, aki én bennem meg nem botránkozik” (Mát. 11,4-6).
Zsolt. 21,11 Gyümölcsüket kiveszted e földről, és magvukat az emberek fiai közül*
*Mert: „...az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az ő kegyeseit; megőrzi
őket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja” (Zsolt. 37,28).
És
a következmény: „Nemzetek zajongnak,
országok mozognak; kiereszti hangját, megszeppen a föld” (Zsolt. 46,7)
„Mert haragszik az Úr minden népekre, és megbúsult
minden ő seregükre; megátkozá, halálra adta őket” (Ésa. 34,2)
És János apostol látja a
dicsőség Urát, aki halálra adja a népeket, hogy Őbenne feltámadhassanak: „És
vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten igéjének neveztetik. És
az ő szájából éles kard jő vala ki, hogy azzal verje a pogányokat; és ő fogja
azokat legeltetni vasvesszővel; és ő nyomja a mindenható Isten haragja hevének
borsajtóját. És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve: királyoknak
Királya, és uraknak Ura” (Jel. 19, 13.15-16)
„És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok
és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad, elrejték
magukat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba. És mondának a hegyeknek és a
kőszikláknak: Essetek mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a
királyiszékben ül, és a Bárány haragjától. Mert eljött az ő haragjának ama nagy
napja; és ki állhat meg?” (Jel. 6,15-17)
Az Úr Jézus megy a
Golgotára, hogy megváltsa a céltévesztett embert, és ezt mondja: „Akkor
kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el
minket! Mert ha a zöldellő fán ezt művelik, mi esik a száraz fán?” (Luk. 23,30-31).
Zsolt. 21,12 Mert gonoszságot terveztek ellened, csalárdságot gondoltak, de nem
vihetik ki [Más fordítás: Mert: (ráʿ):
veszélyes, rosszindulatú (məzimmáh):
elhatározással tervezték, hogy (náṭáh):
kinyújtanak; de nem képesek (jáḵôl jáḵól): legyőzni]*
*Prófécia a testté lett Igéről, az Úr Jézusról, és az Ő testéről,
azaz: Isten népéről: „A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az
Úr ellen és az ő felkentje ellen” (Zsolt.
2,1-2)
És a prófécia beteljesüléséről. A hívők így
imádkoznak, amikor az apostolokat megfenyegették, hogy ne merjenek többé a
Jézus nevében szólni: „Ki Dávidnak, a te
szolgádnak szája által ezt mondottad: Miért zúgolódtak a pogányok, és gondoltak
a népek hiábavalókat? Felállottak a földnek királyai, és a fejedelmek
egybegyűltek az Úr ellen és az ő Krisztusa ellen. Mert bizony egybegyűltek a te
szent Fiad, a Jézus ellen, akit felkentél, Heródes és Poncius Pilátus a
pogányokkal és Izráel népével, hogy véghezvigyék, amikről a te kezed és a te
tanácsod eleve elvégezte volt, hogy megtörténjenek. Most azért, Urunk, tekints
az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal
szólják a te beszédedet, A te kezedet kinyújtván gyógyításra; és hogy jelek és
csodák történjenek a te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által” (Csel. 4,25-30)
És
az Úr válasza a gonoszok tanácskozására: „Tanácskozzatok,
de haszontalan lesz, beszéljetek beszédet, de nem áll meg, mert Isten van mi
velünk!” (Ésa. 8,10)
És
Ő az, Aki: „...elforgatja a nemzetek
tanácsát, meghiúsítja a népek gondolatait. Az Úr tanácsa megáll mindörökké,
szívének gondolatai nemzedékről-nemzedékre. Boldog nép az, amelynek Istene az
Úr, az a nép, amelyet örökségül választott magának” (Zsolt. 33,10-12).
Zsolt. 21,13 Mert meghátráltatod [mind megfutamítod] őket, íved húrjait
arcuknak feszíted, és [célba veszed íjaddal, s nyilaikat arcukba vezényled]*
*Hiszen az Úr már
az ősidőkben megígérte, hogy: „Az én rettentésemet bocsátom el előtted, és
minden népet megrettentek, amely közé mégy, és minden ellenségedet elfutamítom
előtted” (2 Móz. 23,27)
És az ígéret beteljesülése, a
Szent Szellem kitöltetése után: „Támada
pedig mindenkiben félelem,
tisztelet, és az apostolok sok csodát és jelt tesznek vala [Más fordítás: Mindenkiben félelem és tisztelet
keletkezett, mert az apostolok sok csodát és jelet tettek]. (Csel. 2,43).
Zsolt. 21,14 Emelkedjél [kelj] fel Uram [(jəhóváh): Jahve,
Örökkévaló, mutasd meg hatalmadat], a te erőddel [(ʿôz ʿóz): hatalmaddal,
dicsőségben] hadd énekeljünk, [(šúr
šír): énekléssel hadd ünnepeljünk]
hadd
zengedezzük [(zámar) zenével, és tánccal dicsérjük] hatalmadat [(gəḇúráh):
erődet] »Más fordítás: Kelj, fel Uram Mutasd meg hatalmadat! Mi pedig énekelünk, zsoltárt zengünk hatalmas
tetteidről«