Zsoltár 18. A KIRÁLY GYŐZELMI ÉNEKE; (Szerkesztett)

Zsolt. 18,1 Az éneklőmesternek, [a karmesternek, a karvezetőnek]  az Úr [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló] szolgájától, [(ʿeḇeḏ): imádójától],  Dávidtól [jelentése: szeretett]. Aki az Úrhoz e hálaadó ének szavait azon a [(jôm): sorsdöntő] napon mondotta [intézte], amelyen az Úr [(nácal): kiragadta, kimentette] megszabadította őt minden ellenségének kezéből, [hatalmából,] és a Saul [jelentése: akit kértek] kezéből [és megmentette (jáḏ): erejétől, fegyverétől].

Zsolt. 18,2 És monda: [teljes szívemből] szeretlek Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló], én erősségem [(ḥézeq): támaszom, te vagy minden erőm forrása, te megmentesz az erőszaktól]!

Zsolt. 18,3 Az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] az én [Uram], kősziklám, [(selaʿ): kőszálam, szirtem, és erős] kőváram. [(məcúḏáh mácúḏ): erődöm, oltalmam] és [hatalmas] szabadítóm, [megmentőm]. Az én [('él): erős, hatalmas] Istenem, az én kősziklám, [erősségem, segítőm, oltalmam és szabadítóm] Őbenne bízom: [(ḥásah): hozzá menekülök, nála keresek oltalmat, és menedéket, Ő véd meg engem, Ő az, aki (pálaṭ): megment, megszabadít, biztonságba helyez]. Az én védőpajzsom, [oltalmazóm] üdvösségem szarva, [üdvösségem záloga, Ő a (jéšaʿ ješa qeren): szabadítás, segítség, szabadulás, biztonság, jólét, erő, hatalom, dicsőség]. Menedékem [akit magasztalok, mentsváram, az én felmagasztaltatásom, fellegváram, pártfogóm, aki fölemel engem, Őbenne van minden erőm, ő vezet a győzelemre, Ő a rejtekhelyem, magasan fönn, a hegyeken].

Zsolt. 18,4 Az Úrhoz [(jəhóváh): Jahvehez, az Örökkévalóhoz] kiáltok [és dicsérve segítségül hívom], aki dicséretre méltó, [akit magasztalok, aki (hálal): ragyog, fényt ad, világít] és megszabadulok [(jášaʿ): megszabadít, megőriz, segít, támogat, győzelmet ad, és biztonságban vagyok] ellenségeimtől.

Zsolt. 18,5 Halál kötelei [a (máveṯ): csapás, pusztulás, romlás

hullámai, fájdalmai] vettek körül, [('áp̄ap̄): kerítettek be, és kötöttek gúzsba] s az istentelenség árjai [(bəlijjaʿal): gonoszság, elvetemültség hullámai, a gonoszság örvényei, álnok embereknek pusztító áradata] rettentettek [rémítettek, háborítottak meg] engem.

Zsolt. 18,6 A Seol, a [(máveṯ): halálos betegség, csapás, pusztulás, romlás] kötelei [fájdalmai] vettek körül [a sír kötelei fonódtak, tekeredtek testemre, a halál csapdái meredtek rám]. A halál tőrei fogtak meg [(qáḏam): támadtak meg, rontottak rám, értek utol, törtek rám, és hatalmukba kerítettek] engem, és [a halálos hurkok rám csapódtak].

Zsolt. 18,7 Szükségemben [(cár car): szorongattatásomban, és nyomorúságomban, gyötrelmemben, kínomban, nagy bajomban] az Urat [(jəhóváh): Jahvét, az Örökkévalót] [segítségül] hívtam, és [segítségért szüntelen] az én Istenemhez kiáltottam [Istenemhez emeltem szavam]; szavamat meghallá [szent] templomából, és [színe előtt való segély] kiáltásom [panaszom elért] eljutott füleibe.

Zsolt. 18,8 Megindult, megrendült [(gáʿaš): megingott, reszketett, rengett és rázkódott] a föld, s a hegyek fundamentumai [alapjai] inogtak [megrendültek, megremegtek, megrázkódtak és ingadoztak], és megindultak [(ráḡaz): kimozdultak, rázkódtak, remegtek lángoló haragjától], mert haragra gyúlt.

Zsolt. 18,9 Füst szállt fel orrából, [lehelete füstölgő felhő volt] és szájából emésztő tűz; izzó [eleven] szén gerjedt belőle.

Zsolt. 18,10 Lehajtotta [(náṭáh): lehajlította, meghasította] az eget és leszállt, és (köd)homály volt lábai alatt, és [(ʿăráp̄el reḡel): sűrű sötétség járt nyomában].

Zsolt. 18,11 Kerubon [ülve] haladt és röpült, és a szelek [(rúaḥ): a szellem] szárnyain suhant.

Zsolt. 18,12 A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek

[Más fordítás: Bevonta az ö sátorát sötétséggel, az ö sátorát körülvette sötét vizekkel és sűrű felhőkkel].

Zsolt. 18,13 Az előtte lévő, a [színe előtti] fényességből [(nóḡahh): ragyogásból, izzásból, fényességből, fényözönből, villogásból] felhőin [(ʿáḇ): sötétségen, és sűrű felhőin] jégeső tört át és eleven szén.

[Más fordítás: Az előtte járó fényességből ragyogásból jégeső és izzó parázs  (gaḥeleṯ geḥel): izzó / parázsló szén tört elő].

Zsolt. 18,14 És dörgött [(ráʿam): mennydörgött] az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] a mennyekben, és a Magasságos [(ʿeləjôn)] zengett [(náṯan qól qôl): szólt, kiáltott, és kiáltása zúgott, mint sokaságé]. És jégeső hullt és eleven szén, mint [('éš gaḥeleṯ geḥel): ragyogó fényesség, izzó / parázsló szén].

»Más fordítás: Mennydörgésben szólt az Úr, az Örökkévaló az égből, a Felséges Isten hallatta hangját«

Zsolt. 18,15 És kibocsátá [(šálaḥ): kiküldte, kilőtte] nyilait és elszéleszté [szétszórta] azokat, azaz [ellenségeit]. Villámokat szórt [(báráq ráḇaḇ): ragyogó nyíllal lőtt] és megháborította [eltiporta] azokat [(hámam): megfutamította, szétzavarta, és megsemmisítette az ellenségeit].

Zsolt. 18,16 És meglátszottak, [előtűntek, láthatóvá váltak] a vizek medrei [a vizek forrásai] s megmutatkoztak [feltárultak, fölfedettek] a világ [(téḇél): a földkerekség] fundamentumai [alapjai] a te feddésedtől [a Te dorgálásodtól, korholó szavadtól], Uram, a te orrod leheletének [szellemének] fúvásától.

[Más fordítás: Akkor megnyíltak a tenger mélységei, feltárultak a föld alapjai, és felszínre kerültek dorgálásodtól, URam, haragod szellemének fúvásától, haragos zúgásától].

Zsolt. 18,17 Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont [kihúzott] engem nagy vizekből.

[Más fordítás: Kinyújtotta kezét a magasból és felém nyúlt kimentett a vizek mélyéről].

Zsolt. 18,18 Megszabadított [(nácal): megmentett, megszabadított, kiragadott, megvédett] engem az én erős [(ʿaz): hatalmas, kemény, kegyetlen, ádáz] ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, akik hatalmasabbak [erősebbek] voltak nálamnál.

Zsolt. 18,19 Rám jöttek [(qáḏam): rám rontottak, és

megtámadtak, megrohantak engem] veszedelmem [('êḏ): szerencsétlenségem,  nyomorúságom] napján; de az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló védelmemre kelt, Ő] volt az én támaszom [és oltalmam].

Zsolt. 18,20 És kivitt [kivezetett] engem tágas helyre [tágas térre a szabadba, tágas mezőre]; kiragadott [szabadulást hozott; megmentett; megszabadított] engem, mert kedvét leli [mert gyönyörködik] bennem [mert szeretett; mert jómat kívánja énnékem].

Zsolt. 18,21 Az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] megfizetett nékem igazságom [megigazultságom] szerint, és [megigazult voltom szerint bánt velem az ÚR]. Kezeimnek tisztasága, és [(bór): ártatlanságom] szerint fizetett meg nékem, és (šúḇ): helyreállított, megújított engem].

Zsolt. 18,22 Mert megőriztem [(šámar): vigyáztam, és követtem] az Úrnak [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] útjait, és gonoszul [hitetlenül, hűtlenül] nem távoztam [nem szakadtam, nem fordultam, nem hagytam, és nem tértem] el az én Istenemtől [és istentelenül nem cselekedtem Istenem ellen].

Zsolt. 18,23 Mert minden ítélete [(mišəpáṭ): döntése, törvénye, rendelete] előttem, [minden törvényére ügyeltem, és minden parancsát szem előtt tartottam]. És rendeléseit [(ḥuqqáh): rendeleteit, előírásait] nem hánytam [nem utasítottam] el magamtól [és rendelkezéseitől nem tértem el, és az ő igazságát nem taszítottam, nem távolítottam el magamtól. Mert szem előtt tartottam minden rendeletét, parancsaitól el nem tértem, (šּׂúr súr): el nem fordultam, el nem pártoltam].

Zsolt. 18,24 És tökéletes [(támím): ép, fogyatkozás nélküli, hibátlan, és feddhetetlen, ártatlan, szeplőtelen] voltam előtte, őrizkedtem, és [(šámar) távol tartottam magam] az én vétkemtől, és [vétek nélkül jártam színe előtt].

Zsolt. 18,25 És megfizetett nékem [(šúḇ): visszahozott, megújított és helyreállított] az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] az én igazságom [megigazultságom] szerint. [Így viszonozta az Úr megigazult voltomat] kezeim [előtte ismeretes] tisztasága [(bór): ártatlansága] szerint, [amit jól lát], ami szemei előtt van.

Zsolt. 18,26 Az irgalmashoz irgalmas vagy. [Jósággal közeledsz a jóhoz]: a tökéleteshez [feddhetetlenhez; igazhoz] tökéletes [feddhetetlen; igaz] vagy.

[Más fordítás: (ḥásíḏ) a hívő, istenfélő szenthez, (ḥásaḏ): irgalmas, és jóindulatú. A (támím gəḇar): tökéletes, ártatlan, feddhetetlen emberhez (támam): egyenes, igaz vagy, és tökéletesen bánsz vele].

Zsolt. 18,27 A tisztával [(bárar): választottal] tiszta vagy [(bárar): megtisztítod, megvizsgálod]. S a visszáshoz [(ʿiqqéš): elhajlott, elfordult, hamis, álnok, csalárd, romlottal] visszás vagy [(páṯal): megfordítod, elfordítod, megzavarod, a hamisnak ellenállsz.

»Más fordítás: A választotthoz választott vagy, a fondorkodókat kiforgatod, az álnokkal fonákul bánsz«

Zsolt. 18,28 Mert te megtartod [(jášaʿ): megsegíted, megszabadítod, megőrzöd, támogatod, győzelmet adsz] a nyomorult [(ʿání): elnyomott, szerencsétlen, megalázott] népnek, és a kevély szemeket, a [(rúm): büszke, gőgös tekintetűeket] megalázod.

Zsolt. 18,29 Mert te gyújtod meg az én szövétnekemet; az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] az én Istenem megvilágosítja [(náḡah): fényt ad, és megvilágítja] az én sötétségemet.

[Más fordítás: Mert te gyújtasz nekem mécsest, URam, fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben; Igen, te vagy világosságom, Uram, Istenem, te megvilágítod sötétségemet].

Zsolt. 18,30 Mert általad [ellenséges] táboron is átfutok és az én Istenem által kőfalon is átugrom.

[Más fordítás: Veled bástyákat ostromlok, a rablóknak is nekirontok, Istenemmel falakat ugrok át].

Zsolt. 18,31 Az [('él): erős, hatalmas] Istennek útja tökéletes [egyenes, fertőzetlen szeplőtelen, kifogástalan, támadhatatlan, hibátlan]. Az Úrnak [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévalónak] beszéde [('eməráh 'iməráh): kijelentése, kinyilatkoztatása] tiszta [(crp̄): színigaz, megbízható, az Úr szavát a tűz kipróbálta]; pajzsuk [oltalmazója] ő mindazoknak, akik bíznak benne [(ḥásah): akik hozzá menekülnek, akik nála keresnek menedéket].

Zsolt. 18,32 Mert kicsoda Isten az Úron [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévalón] kívül? És kicsoda kőszikla a mi [hatalmas] Istenünkön kívül?

[Más fordítás: Ki az Isten, ha nem az Úr? Ki a szikla, ha nem a mi Istenünk]?

Zsolt. 18,33 Az [('él): erős, hatalmas] Isten [az], aki felövez engem erővel, és tökéletessé [feddhetetlenné, szeplőtelenné] teszi utamat.

Zsolt. 18,34 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre [biztos magaslatokra] állít engem.

[Más fordítás: Lábam gyorssá tette, mint a szarvas lábát, a magas sziklák csúcsaira vezetett fel].

Zsolt. 18,35 Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim meghajlítják az ércíjat.

[Más fordítás: Ö (lámaḏ): képez ki a (miləḥámáh): győztes harcra, s hogy karom acélhúrt feszítsen, azt parancsolta].

Zsolt. 18,36 És adtad nékem a te [oltalmazó pajzsodat] üdvösségednek [(jéšaʿ ješaʿ): szabadításodnak; megmentő] pajzsát, és a te jobbod megszilárdított [(sáʿaḏ): megerősített, segített, támogatott, erősen tartott, fölemelt, fenntartott] engem, és a te jóvoltod [jóságod, jóindulatod, (ʿănáváh): megalázásod] felmagasztalt [naggyá tett] engem.

[Más fordítás: Oltalmazó pajzsodat adtad nekem, jobbod támogat engem, sokszor lehajoltál hozzám, és jóságod megigazított engem].

Zsolt. 18,37 Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.

[Más fordítás: Lépteim alá széles utat adtál, és nem botladoztak, inogtak, erőtlenedtek, és gyengültek el (qarəsól): bokáim].

Zsolt. 18,38 Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.

[Héber szerint: ráḏap̄): Követem őket, és a nyomukban vagyok, (náśaḡ): míg meg nem szerzem, míg birtokba nem veszem őket, (šúḇ): nem hagyom abba, (káláh): míg be nem fejezem, el nem készülök, be nem végzem, míg vissza nem hozom, helyre nem állítom, meg nem újítom őket].

Zsolt. 18,39 Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim elé hullanak.

[Héber szerint: (mḥc): megrázom őket (jáḵôl jáḵól) míg nem lesznek képesek (qúm): felállni, és szilárdan állva maradni. (reḡel): nyomukban leszek, és követem őket, (náp̄al): míg meg nem hajtják, és földre nem vetik magukat].

Zsolt. 18,40 Mert Te öveztél [Te ruháztál] fel engem erővel [(ḥajil): hatalommal, bátorsággal] a harcra [(miləḥámáh): küzdelemre, győzelemre], alám görbeszted [(káraʿ): meghódoltattad, térdre kényszerítetted] az ellenem felkelőket [(qúm): támadóimat; ellenfeleimet, az ellenem állókat].

Zsolt. 18,41 És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, [megfutamítottad, megszalasztottad ellenségeimet] és az én gyűlölőimet elpusztíthattam [(náṯan): Elleneimmel hátat fordíttattál nekem, és (cámaṯ): elnémíttattad].

Zsolt. 18,42 Kiáltottak [(šávaʿ): segítségért], de nem volt szabadító, [nem volt, aki (jášaʿ): megszabadítsa, megmentse őket] az Úrhoz [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévalóhoz] és nem felelt [(ʿánáh): nem válaszolt] nékik.

[Más fordítás: Hívták az Urat, de nem hallotta meg szavuk].

Zsolt. 18,43 És apróra törtem őket, amilyen a szél elé való por, [szétszórtam őket, mint a szél a port] és megtapodtam [széttiportam] őket, mint utca sarát.

[Héber szerint: És [(šáḥaq): porrá törtem, és szétszórtam őket, mint a szél a port, és [(rúq): kiöntöttem, kiürítettem, üresen hagytam őket (ḥuc ḥúc): odakint, mint utca sarát].

Zsolt. 18,44 Megmentettél [megszabadítottál] engem a nép pártoskodásaitól [a lázadó néptől]; nemzetek [népek] fejévé [vezetőjévé] tettél [rendeltél] engem; oly nép szolgál nékem, amelyet nem ismertem [amelyhez nem volt közöm, szolgáim lettek]

Zsolt. 18,45 Amint hall a fülük, [első szavamra] engedelmeskednek, és idegenek [fiai] is hízelegnek nékem.

 [Más fordítás: Már híremet hallva engedelmeskednek nekem, idegen ország fiai jönnek hozzám hajlongva].

Zsolt. 18,46 Az idegenek [fiai] elepedtek [(náḇél): elgyengültek, elerőtlenedtek, ellankadtak félelmükben, és erejüket vesztették], és reszketve [remegve] jönnek elő zárt helyeikből [(misəgereṯ)

rejtekükből, váraikból, bástyáikból].

Zsolt. 18,47  Él az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] és áldott az én kősziklám [az én Istenem, Segítőm], magasztaltassék hát az én üdvösségemnek [(jéšaʿ ješaʿ): szabadításomnak; megmentésemnek, biztonságomnak, jólétemnek] Istene!

Zsolt. 18,48 Az [('él): erős, hatalmas] Isten, aki elégtételt adott nekem, és népeket hajlít [(náṯan): rendel, vet] alám [aki a népeket meghódoltatta előttem].

Zsolt. 18,49 Aki megment [(pálaṭ): megszabadít, biztonságba helyez] engem [(ḥámás): haragos, dühödt, kegyetlen] ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők [az ellenem támadók] fölött is felmagasztalsz engem, [sőt támadóim fölé emelsz].

»Más fordítás: Az erőszakos embertől, az erőszakoskodó, igaztalan férfiútól megszabadítottál, [(nácal): megmentettél, elragadtál engem.

Zsolt. 18,50 Azért dicsérlek [magasztallak; áldalak] téged, [hálát adok neked] Uram, a nemzetek között, [a népek előtt] és éneket zengek [zsoltárt éneklek; dicsőséget zengek] a te nevednek.

Zsolt. 18,51 Nagy segítséget [(jəšúʿáh): nagy szabadulást, győzelmet] ad az ő királyának [aki bőségesen segíti királyát] és irgalmasságot cselekszik, [hűséges marad, és (ḥeseḏ): szeretettel, kegyelemmel van] az ő felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké.

[Más fordítás: Mert te vagy az Isten, aki nagy győzelmet adsz királyodnak, megmutatod kegyelmed és hűséged felkentednek, Dávidnak, és utódainak mindörökké].

Az Úrnak Lelke legyen rajtam

My 4shared

(+4. 29-32)
http://www.4shared.com/folder/9Q0khLzr/_online.html?refurl=sharedfolderurl

My 4shared

Shared with 4shared

4SHARED.COM

Mégsem tetszik

Minden Krisztus hívőért hangzó ima.

 „Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott. Mert a vele való közösségben mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben és minden ismeretben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek” (1 Kor. 1,4-6).

A Krisztus népe ellenségeihez így szól az Úr:

 „Vegyétek tudomásul, népek: vereség vár rátok. Hallgassatok ide, ti távoli nemzetek! Csak öltsetek fegyvert! Vereség vár rátok. Csak övezzétek fel magatokat! Vereség vár rátok. Hiába szőttök terveket: úgyis meghiúsul. Hasztalan hoztok határozatot: nem valósul meg. MERT VELÜNK AZ ISTEN” (Ésa. 8,9-10)

Kezdet és vég

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

Az égő csipkebokor Istene hatalmas szabadítással hozta ki Izraelt az egyiptomi rabságból, Fáraónak, a világ akkori leghatalmasabb emberének kezei közül; olyan diadallal, ami példátlan az emberiség történetében. Nem csendben, az őröket kicselezve, észrevétlenül, vagy lélegzet visszafojtva vezette ki őket a városból, mint árnyékokat az egyiptomi éjszakában. Fényes nappal, mindenki szeme láttára hajtotta végre a szabadítást, látványosan, szinte hivalkodón, vagyis felejthetetlen módon! A Biblia Istene a Szabadítás Istene - nincs más Isten, aki így meg tudna szabadítani! Ő áldjon meg benneteket ma is! REINHARD BONNKE

A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

 

A keresztény gazdagsága és tisztessége Krisztus a mennyben, Krisztus tisztessége egy keresztény a földön. (Luther)

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

Keresztény szemmel

Friderika - Te adsz erőt újra

Ki nekem az Úr Jézus?

Ő az, aki ha a gonoszok serege ront rám, kiemel a rohanó árból.

Ha lángol körülöttem az egész világ, Ő az én oltalmam, és a lángokból is úgy kerülök ki, hogy a lángok még csak meg sem perzselnek.

Mert Ő az Úr mindenek felett. Ő az én Istenem, az én Megmentőm, Szabadítóm, és Megtartóm,

Ő az, aki így bátorít:

„Mikor vízen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged. Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izraelnek Szentje, a te megtartód…” (Ézs 43:2.3)

Ő az ki velem van.

Az emberi érzésekről.

Ige: Miután megismertük Isten nekünk ajándékozott kegyelmét:

 „Ezeket hirdetjük, és prédikáljuk is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, nem az emberi tudomány bölcs beszédeivel, hanem a Szent Szellemtől jött tanítással a szellemi dolgokat a szellemi embereknek nyújtva, és magyarázva* (1Kor. 2,13)

*Csak azután lehet mindenki az Úr Jézus hiteles tanúja, amikor beteljesedik rajta az Úr Jézus ígérete: „Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljő reátok: és lesztek nékem tanúim ...a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8)

Az Úr Anániást azért küldte Saulhoz – aki Pál lett – hogy vegye a Szent Szellemet: „Elméne azért Anániás és beméne a házba, és kezeit reá vetvén, monda. Saul atyámfia, az Úr küldött engem, Jézus, aki megjelent néked az úton, melyen jöttél, hogy szemeid megnyíljanak és beteljesedjél Szent Szellemmel.” Csak ezután értette meg az Írásokat, és hirdette a Krisztust: „És azonnal mintegy pikkelyek estek le szemeiről, és mindjárt visszanyeré látását; és felkelvén, bemerítkezett; És azonnal prédikálá a zsinagógákban a Krisztust, hogy ő az Isten Fia” (Csel. 9,17.18.20)

Így teljesedett be – és ma is így teljesedik be minden hívő életében – az Úr Jézus szava: „...ami adatik néktek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szent Szellem... Mert a Szent Szellem azon órában megtanít titeket, mit kell mondanotok” (Márk. 13,11; Luk. 12,12).

Emésztő tűz

Boros László: Kerestem…

Kerestem Istent, elrejtőzött előlem; kerestem önmagamat, nem találtam; kerestem testvéremet és megtaláltam mind a hármat.

/Albár tárház/

IMA

Hálát adok Neked Úr Jézus, mert adtad a Te törvényedet az én elmémbe, és az én szívembe írtad be azt. (Zsid. 10,8.) Ezért ha jön e világ fejedelme, én a Te szent igéddel mondom, hogy: Eredj el sátán, (Mát.4,10.) mert énbennem nincsen semmid sem, (Ján.14,30.)

ISTENBEN HISZEK, DE JÉZUSSAL NEM TUDOK MIT KEZDENI 1. rész

Wilhelm Busch: Jézus a mi sorsunk

Látják, egy ilyen idős lelkész, mint én, aki egy életen át egy nagy városban szolgált, az évek folyamán állandóan ugyanazokat a megjegyzéseket hallja. Az egyik: »Hogyan engedheti meg Isten mindezt?« Egy másik: »Káin és Ábel testvérek voltak. Káin agyonütötte  Ábelt. Honnan vette Káin a feleségét? «Az egyik legkedveltebb szólam: »Lelkész úr, ön mindig Jézusról beszél. Ez fantasztikus! Hiszen így teljesen mindegy, hogy milyen vallású valaki. Fő dolog,

hogy az ember tisztelje a Magasságost, a Láthatatlant«

Ez csak világos, nem? Ugyanezt mondta nagy honfitársam, Goethe – ő is frankfurti –: »Minden az érzés! A név csak hang és füst …« – Hogy mi Allahot, Buddhát, a sorsot vagy egy ›Felsőbb Lényt‹ mondunk, az teljesen mindegy. A fő dolog az, hogy egyáltalán legyen valamilyen hitünk. Fanatizmus lenne, ha pontosabban meg akarnánk határozni. Ugye, önök közül is sokan így gondolják?

Még szinte látom magam előtt azt az idős hölgyet, aki ezt mondta nekem: »Jaj, lelkész úr, maga mindig csak Jézusról beszél! Hát nem maga Jézus mondta-e: ›Az én Atyámnak házában sok lakóhely van‹? Ott mindenki elfér!

«Barátaim, hát ez óriási becsapás!

A berlini Tempelhof repülőtéren történt. Mielőtt a repülőhöz mehettünk, át kellett jutnunk az útlevélvizsgálaton. Előttem állt egy úr – szinte még most is látom, olyan két méter magas lehetett, hóna alatt egy nagy pokróccal –, sietve nyújtotta oda útlevelét a hivatalnoknak.

De az így szólt: »Egy pillanatra! Az ön útlevele lejárt!

«Az úr így válaszolt: »Ugyan, ne legyen már olyan kicsinyes!

Fő, hogy van útlevelem!« –

 »Nem! – mondta a hivatalnok határozottan –, ›fő‹ hogy érvényes útlevele legyen!«

Ugyanígy van ez a hittel is. Nem arra van szükség, hogy általában higgyek, vagy legyen valamiféle hitem. Így mindenki hisz.

Valaki ezt mondta a múltkor: »Én azt hiszem, hogy egy kiló marhahúsból jó húslevest lehet főzni.« Hát ez is hit, csak nagyon gyatra. Ugye megértik? Nem azon fordul meg a dolog, hogy valamiféle hite van-e, hanem azon, hogy valódi hite legyen, olyan hite, amiből élni lehet akkor is, ha nagyon sötét lesz; amely megtart a legnagyobb kísértések között is. Olyan hite legyen, amely elég a meghaláshoz is. A halál hitünk valódiságának nagy próbája!

Csak egyetlen igazi hit létezik, amellyel valóban élni és meghalni lehet, és ez: az Úr Jézus Krisztusban, az Isten Fiában való hit.

Maga Jézus mondta: »Az én Atyám házában sok lakóhely van.

«De csak egy ajtó van Isten lakóhelyéhez: »Én – Jézus – vagyok az ajtó, ha valaki énrajtam megy be, megtartatik.«

Jézus az ajtó! Tudom, ezt nem szívesen hallják az emberek. Istenről órák hosszat lehetne vitatkozni. Az egyik ember így képzeli el Istent, a másik amúgy. De Jézus nem vitatéma. Azt mondom önöknek: csak a Jézus Krisztusban, az Isten Fiában való hit a megmentő és üdvözítő hit, amivel élni és meghalni is lehet!

Egy kis élményemmel szeretnék rámutatni arra, hogy milyen nevetségesnek tartják az emberek ezt a hitet. Nyugodtan nevethetnek rajta.

Évekkel ezelőtt történt. Egyszer, amint Essenben valahová mentem, két férfi állt a járdán, nyilván bányászok. Amint közelebb érek, az egyik köszön: »Jó napot, lelkész úr!«

Odalépek hozzá: – »Ismerjük egymást?« Ekkor nevetve odaszól társának: –

»Ez Busch lelkész. Egész rendes fiú!« – »Köszönöm« – mondom.

Ő pedig így folytatta: – »Csak sajnos, van egy bogara!« Felindultan visszakérdeztem: – »Micsoda? Egy bogaram? Miféle bogaram?« Ekkor elismétli: – »Valóban, a lelkész úr egészen rendes fiú!

Csak folyton Jézusról beszél!«

 – »Ember! – kiáltom örömmel –, ez nem bogár! Száz év múlva maga már az örökkévalóságban lesz, és akkor minden attól függ majd, hogy megismerte-e Jézust. Tőle függ, hogy a pokolban, vagy a mennyben lesz-e. Mondja, ismeri

Jézust?« – »Látod – fordul nevetve társához –, már megint kezdi.«

Hát most megint ezzel kezdem! Van egy Ige a Bibliában, amit szeretnék az elején idézni: »Akié a Fiú, azé az élet.« Ön tanult az iskolában Jézusról, de Ő még nem az öné! »Akié az Isten Fia … Hallja? … Akié! – azé az élet« – itt és az örökkévalóságban. »Akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.– Ezt Isten Igéje mondja! Ismeri ezt a közmondást: »Akinek van, annak van!«

Pontosan erre utal ez az Ige is. Szeretném önt rábírni – saját érdekében –, hogy fogadja szívébe Jézust, és adja neki az életét. Nélküle  csak nyomorúság az élet!

Megmondom, miért Jézus az egyetlen kincs, és miért csak a Jézusban való hit az egyetlen valódi hit. Vagy inkább hadd fejezzem ki így egészen személyesen: el szeretném mondani önnek, miért van szükségem Jézusra és én miért hiszek Benne.

Folytatás következik:

Film jézus él a szivemben csilla664.wmv

(+ 3: 26-28)

http://www.4shared.com/folder/9Q0khLzr/_online.html?refurl=sharedfolderurl

My 4shared

Shared with 4shared

4SHARED.COM

Spurgeon: Alázat

Minden embernek kell hogy legyen gerince, mert különben nem tudná egyenesen tartani a koponyát; de a gerinc legyen hajlékony, különben beüti a fejét az ajtófélfába.

Guti Tünde: HALLANI VÉLEM HANGODAT…

Hallani vélem hangodat,

ahogy az eső lágyan permetez,

és a szél átsuhan a fák közt,

patakcsobogás vagy erdő zúgása,

jöttödet jelzi, jó  Atyám.

Ha felmorajlik ólom fellegeidből

a felbőszült vihar,

vakító villámok fényével

itt jársz köztünk, Uram.

De legjobban azt szeretem,

mikor a szívemre beszélsz szelíden,

és kijelented Igéd mélységes titkait,

mert csordultig telik szívem,

ahogy hallgatom lelkem átformáló

igazságod zuhatagjait.

Követlek az úton.

2014. szeptember 11.   

                     

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/verseim/hallani-velem-hangodat....html

Életünkről képekben.

Szeretet-Közösség

Signum - Hazatérés

Ige: Isten akarata

Isten azt akarta, hogy: „Őbenne /KRISZTUSBAN/ egyesüljön, a mindenség, akiben vettük és nyertük el az örökséget, előre elrendelve, az Ő elhatározásának, szándékának, és végzésének megfelelően. És ahogyan erre a többi embertől eleve különválasztott minket az, aki mindent az ő akaratának tanácsából cselekszik, aki mindent az ő szabad elhatározása szerint tesz, és aki a tőle akart terv szerint munkásságával a mindenséget áthatja, és működésben tartja*(Eféz. 1,11)

*Beteljesült tehát a prófécia, és Isten akarata megvalósult, mert létrejött Isten népe, aki a Krisztus népe: „Hiszen te Istenednek, az Úrnak szent népe vagy. Téged választott ki Istened, az ÚR, hogy tulajdon népe légy valamennyi nép közül, amelyek a föld színén vannak” És a Szent Szellem erről így tesz bizonyságot: „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette” (5Móz. 7,6; Róm. 8,28-30)

Azokat: „Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése, előre látása, ismerete, és tudása szerint, a Szellem megszentelésében, és Jézus Krisztus vérével való meghintésre…”

(Más fordítás: Akiket Isten, az Atya gondviselése a Szellem megszentelése által kiválasztott figyelmes hallgatásra, szolgálatkészségre, és engedelmességre). (1Pét 1:2).

És tette ezt: „Azért, hogy megismertettessék most a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által az Istennek sokféle bölcsessége. Ez felel meg örök végzésének, amelyet megvalósított Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. Akiben van a mi bátorságunk és bizodalommal való menetelünk Istenhez az Ő benne való hit által” (Eféz. 3,10-12)

Az Úr fent van a szent helyén

A megtartatás Istentől van!

„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.” (Ef.2:8-9)

És Ő  megtart, mert SZERET.

A megigazulásról

„nem a törvény által [nem a törvény közvetítésével] adatott az ígéret Ábrahámnak, vagy az ő magvának hogy e világnak  örököse , és [birtokosa] lesz, hanem a hitnek igazsága által. [hit általi megigazulás alapján]. (Róm. 4,13-16)

Szakály Csaba

Ha igazán azt akarod, hogy az életed számítson, akkor vesd bele magad annak a szolgálatába, akitől kaptad azt! - Daniel Kolenda 

Bush_Wilhelm: Nekem hiányzik valami

Bizonyára mindannyian tapasztalták már, milyen végtelenül magányos tud lenni az ember és milyen üres az élet. Egyszerre megérzik: 'Nekem hiányzik valami! De mi?' ( Részlet Wilhelm Bush: Jézus a mi sorsunk c.könyvéből) 

Átéltem egy estét a fogházban, amikor elszabadult a pokol. Átmenő szállítmányt hoztak, olyan embereket, akiket koncentrációs táborokba akartak továbbítani - részben bűnözőket, részben ártatlan embereket, köztük zsidókat, akiknek semmi reményük sem volt többé a szabadulásra! Ezekre az emberekre egy szombat este rátört a kétségbeesés. Mindenki ordított. El sem tudja képzelni ezt, aki nem volt ott. Egy egész ház, tele a kétségbeesés zárkáival, ahol mindenki kiabál, dörömböl a falakon és ajtókon. Az őrök idegesek, revolverekkel a mennyezetre lőnek, körbe rohangálnak, egy embert összevernek. Én a zárkámban ülök, és azt gondolom: 'Ilyen lesz a pokol'. A helyzet leírhatatlan. 

Ekkor eszembe jut: 'Jézus! Hiszen Ő itt van.' 

Elmondom önöknek, amit valóban átéltem. Halkan, egészen halkan azt mondtam a zárkámban: 'Jézus! Jézus! Jézus!!!' - És három perc múlva csönd lett. Értik? Hozzá kiáltottam, ezt senki sem hallotta, csak Ő - és a démonoknak távozniuk kellett. Azután hangosan énekeltem - pedig szigorúan tiltva volt: 'Jézus, életemnek öröme, és üdvösségem! Jövel, Uram, várlak, karjaimba zárlak, édes reményem! Bár vész hangja harsan, a te árnyékodban nem bánt félelem, Jézus, légy velem!' 

Minden fogoly hallotta. Az őrök egy szót sem szóltak, pedig hangosan énekeltem. Barátaim! Akkor megéreztem valamit abból, hogy mit jelent, ha valakinek élő Megváltója van.

http://velunkazisten.hu/content/book/Nekem_hi%C3%A1nyzik_valami

 „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem” (Zsolt. 50,15)

Te vagy az Isten, Te vagy az Úr

Visky András: …ami számít!

"Nem az számít honnan, miféle szellemi égtájak felől érkezem, hanem hogy merre távozom."

Hallottál már a világ Megváltójáról?

És ismered a Nevét?

Tudod, hogy mit kér tőled?

"Adjad fiam a te szívedet nékem..." (Péld 23:26).

 Úgy ahogy van, hogy egy új szívet adhassak neked, egy tiszta, megszentelt szívet.

Lydia magazin

Irma Nyári

Átölel jelenléted - Hellinger András - Cross Sound

Ige: Vigyáz, mert a kétszínűség mást is bűnbe visz!

 Ezért figyelmeztet így az Úr: „…kétféle szövetű ruha ne legyen rajtad” (3 Móz. 19,19)

És ezt így mutatja be a Szent Szellem: „Mikor pedig Péter Antiókhiába jött, szemtől szembe ellene állottam, és nyíltan szembeszálltam vele, mert okot adott rá, és méltó volt a feddésre, mivel panasz volt rá.

Mert mielőtt némelyek oda jöttek Jakabtól, mindig a pogányokkal, vagyis a nemzetekből valókkal együtt evett; mikor pedig oda jöttek, félrevonult, visszahúzódott és elkülönítette magát, különvált tőlük, félvén a körülmetélkedésből valóktól*

*És azért félt, mert amikor Péter apostol Kornélius századoshoz bement vádolták a zsidók, és ezt mondták: „Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük” (Csel. 11,3).

És vele képmutatóskodtak, kétszínűsködtek a többi zsidók is, úgyhogy Barnabás szintén elcsábíttatott  az ő tettetésük által” (Gal. 2,11-13)

[Más fordítás: Az ingadozásban a többi zsidó is követte, sőt még Barnabást is belesodorták a kétszínűségbe].

Dicsérjük együtt az Urat

Ha átadtad az életedet az Úr Jézusnak,

„Te már az Úr áldott embere vagy! (1 Móz. 26,29)

Hiszed ezt?

Imádság:

Drága Úr Jézus! Bevallom neked, hogy sokat idegeskedem. Teszem mindezt feleslegesen, mert jelentős részben nem történnek meg velem az általam rettegett helyzetek. Taníts bízni benned napról napra, őszintén és feltételek nélkül.

 Ámen!

Trudel D: Az igazi dicsőítés.

Leginkább azzal dicsőítjük az Urat, ha minden szavának hiszünk. 

Semmiért se aggódjatok… (Filippi 4:6)

         Milyen szívmelengető biztatása van Isten Igéjének. Csak igazán azt nem értjük, hogy mire alapozza az, aki megfogalmazta. Pál apostol ugyanis börtönben ül. Onnan írja ezt a levelet. Mégis ezt írja egy egész gyülekezetnek. Vajon a börtönben élt át valami olyat az apostol, amiből rájött, hogy nincs miért aggódnia, sem neki, sem másoknak? Vagy valami másból fakad ennek a bátorító üzenetnek a háttere? Másból bizony: az Úrral való szoros kapcsolatából.

Mert nemcsak úgy odalöki Pál egy egész gyülekezetnek ezt a pozitívnak tűnő gondolatot, hanem meg is magyarázza, hogy miért ne aggódjanak semmiért. Az aggódás ugyanis nyugtalanságot jelent. Valami szorongóvá, nyugtalanná teszi az embert, ami még meg sem történt, de bizonyára meg fog történni. Előre aggódunk, idegeskedünk a jövőben bekövetkező események miatt. Milyen balgák is vagyunk, amikor így teszünk! Olvastam valahol, hogy a jövővel kapcsolatos aggodalmaink 95%-a nem szokott teljesülni. Ehhez képest amennyi stressz, szorongás van a ma emberében, igazán megdöbbentő.

 De nekünk, hívő embereknek azért kellene sokkal kevesebbet aggódnunk, mert azt ugyan mi sem tudjuk, hogy mit hoz a jövő, de azt tudjuk, hogy a hatalmas Isten kezében van. Annak az Úrnak van kezében a számunkra ismeretlen jövő, aki megteremtette ezt a világot, aki Jézusban elkészítette minden bűnre a bocsánatot, aki örök életet ad a Benne hívőknek, és akinek kezébe már odatettük az életünket. Ez egy hallatlanul nagy nyugalmat, békességet kellene, hogy jelentsen számunkra. Vagy nem tettük bele egészen életünket az Úr kezébe?

Adj még...

Saját erőből bejuthatsz-e Isten országába?

„Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges” (Mt 19,23-26)

 „Jézus pedig monda az ő tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy a gazdag [ember] nehezen [bajosan, és kelletlenül] megy be [és nehéz bejutnia] a mennyeknek országába. [a mennyek, Istenének királyságába].

Ismét [és újra csak azt] mondom pedig néktek: Könnyebb [és fáradság mentesebb, egyszerűbb] a tevének a tű fokán átmenni, hogysem a gazdagnak az Isten országába bejutni.

A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodnak vala [és nagyon megdöbbentek, meglepődtek, megrendültek; és igen csodálkoznak], mondván: Kicsoda üdvözülhet tehát [ki menekülhet meg akkor]?

Jézus pedig rájuk tekintvén [beléjük nézett, és] monda nékik: Embereknél [vagyis emberek szerint ez képtelenség, erre senki sem képes] ez lehetetlen [és lehetetlenségnek tűnik], de Istennél [és Isten mellé állva, Isten szemében] minden [és mindez] lehetséges.

 [Más fordítás: Jézus rájuk nézett, és ezt mondta: „Az emberek semmit sem tudnak ezért tenni. Istennek viszont minden lehetséges]” (Mát. 19,23-26)

Pásztor Chris: Párosítsd A Reményt Hittel És Szeretettel.

Készítette: Zoltan Berki

Mert nékünk is hirdettetett az evangélium, miképpen azoknak: de nem használt nékik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, akik hallották (Zsidó levél 4:2).

Isten Igéje reményt, hitet és szeretetet ad. Amikor az emberek Isten Igéjét hallják, először is reményt kelt. Azonban a remény nem elegendő. A remény csak egy képet fest eléd, a lehetőségek képét; megmutatva azokat az áldásokat, amelyek Isten Igéjének megcselekvésével elérhetők a számodra.

Másfelől, a hit az emberi szellem válasza arra a reményre, amelyet Isten Igéje hozott létre. Amíg a szeretet pedig annak a módja, ahogyan arra reagálsz, amilyen módon élsz az Isten által adott Igével. Amikor Isten Igéje reményt kelt benned, akkor lehetőséged van arra, hogy azt hittel és szeretettel párosítsd, egyesítsd, hiszen ez teremti meg az Isten akaratában lévő sikeredet. Ha nem párosítod azt hittel, akkor más eredményt kapsz.

Például az Ószövetségben Sára, Ábrahám felesége hallotta Isten szavát, miszerint Ábrahámmal nemsokára gyermeket kapnak (1 Mózes könyve 17:16). De ekkor Sára nem párosította a halott Igét hittel. Így saját módszerével próbálta Isten ígéretét megvalósítani, és hozzáadta Hágárt, a szolgálóleányát, Ábrahámhoz, hogy végre fiú születhessen. Az Ige reményt adott neki, de Isten a hitet is megkívánta tőle. A dolgok azonban nem úgy sikerültek, ahogyan várta. Hágár fiat szült Ábrahámnak, Izmaelt, de Isten nem ezt az eredményt akarta. Sára az elért eredmény következtében hamarosan frusztrálttá és szomorúvá vált. (1 Mózes könyve 21:9).

Ne kíséreld meg Isten dolgait a magad módján megvalósítani vagy ”segíteni” Istennek az Ige megvalósításban. Az Úr soha nem hibázik vagy okoz csalódást. Azonban elvárja Tőled, hogy az Igét hittel párosítsd és szeretetben járj, mert a hit szeretet által cselekszik.

Ima

Drága Atyám, ahogyan ma tanulmányozom az Igédet, a szellemem megvilágosodik, hogy felismerjem azt az ösvényt, amelyen járnom kell. Kijelentem, hogy az erő és a dicsőség, Valamint a Királyságod dicsőséges valósága lelepleződik előttem, ahogyan a Szent Szellemmel és az Igéddel járok a mai napon is, a Jézus nevében!

TOVÁBBI TANULMÁNYOK: Jakab levél 1:3; 1 Korinthus levél 13:13; Galata levél 5:6

1 éves biblia olvasási terv: Lukács evangéliuma 4:14-44; 5 Mózes könyve 22-24

2 éves biblia olvasási terv: Róma 2:1-11; Zsoltárok könyve 90

Egy üzenet százféleké/p/pen †

 

Isten előbb szeretett!  

ÚJ Teremtés Krisztusban - Gyógyulás, szabadulás, helyreállítás

 

Ézsaiás 54:6-8 Mert az Örökkévaló visszahív magához,
mint elhagyott és kesergő asszonyt a férje.
Mint a magányos asszonynak, akit még fiatalon elküldött a férje,
azt mondja neked Istened: „Röpke pillanatra elhagytalak, igaz,
de nagy irgalommal ismét magamhoz gyűjtelek! Mivel megharagudtam rád nagyon, egy szempillantásig eltakartam előled arcomat, de örök szeretettel könyörülök rajtad!

Dicsőítő énekek - Continental Singers - Ez az a nap! 2014