2013. november 21.

János Evangélium 15. fejezet: Jézus az igazi szőlőtő. (revideált)

Ján. 15,1 Én vagyok az igazi [(aléthinosz): a valódi] szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves [a szőlősgazda].

Ján. 15,2 Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, [vagyis amely termést nem hoz] lemetsz [vagyis (airó): félretesz, eltávolít]; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja [(kathairó): megmetszi], hogy több gyümölcsöt teremjen*

*Ezékiel így prófétál a szőlőtőről, és annak vessőiről: „És vőn annak a földnek (annak az országnak) magvából, és elveté azt termékeny mezőbe; sok vizek mellé vivé; mint fűzfát ülteté el. És (kihajtott) felsarjadt, és lőn elterülő, (terebélyes, de) alacsony (növésű) szőlőtővé, hogy vesszőit amahhoz fordítsa s gyökerei amaz alatt legyenek, és szőlőtővé lőn, és vesszőket terme (vesszőket hajtott), s ágacskákat bocsáta ki (és indákat eresztett). És vala más nagy szárnyú, soktollú nagy saskeselyű, és ímé, ez a szőlőtő feléje terjeszté (vagyis őfelé eresztette) gyökereit s vesszeit hozzá nyújtá ültetésének ágyaiból, hogy öntözze őt (és hogy az táplálja őt, ne a talaj, amelybe ültették); Pedig jó földbe, sok víz mellé ültették vala el, hogy ágakat (vagyis hogy vesszőket) hajtson és gyümölcsöt teremjen, hogy legyen jeles (és pompás) szőlőtő. Mondjad: Így szól az Úr Isten: Vajjon jó szerencsés lesz-é (jó vége lesz ennek)? Vajjon gyökereit nem szaggatja-é ki, és gyümölcsét nem vágja-é (nem tépi-e) le, hogy elszáradjon, hajtásának minden ága elszáradjon, és pedig nem erős karral és sok néppel támad reá, hogy kitépje azt gyökerestől (Mert: nem kell hozzá nagyhatalom és sok nép, hogy gyökerestül kiszakítsák). És ímé elplántáltatott, jó szerencsés lesz-é? (Elültették ugyan, de jó vége lesz-e?) Avagy ha a napkeleti szél illeti őt, nem szárad-é el teljesen, ültetésének ágyában nem szárad-é el? (de igen, elszárad egészen, elszárad azon a talajon, amelyből kihajtott)” (Ezék. 17,5-10).

És folytatódik aprófécia: „Anyád a te nyugalmadban olyan vala, mint a víz mellé ültetett szőlőtő, gyümölcscsel és vesszővel bővelkedik vala a sok víztől. És lőnek néki erős vesszei, uralkodók pálczáinak valók, és nagy vala magassága a sűrűség között és felett, és kitetszék magasságával és vesszeinek sokaságával. De a harag kiszaggatta, a földre vetteték, és a napkeleti szél elszárasztá gyümölcsét; letöretének és elszáradának erős ágai (erős vesszői letöredeztek, és elszáradtak); tűz emészté meg. És most a pusztában plántáltatott, száraz és szomjú földön. És tűz jött ki ágainak egyik vesszejéből, gyümölcsét megemészté, és nincs többé rajta erős vessző, nincs pálcza az uralkodásra! Gyászének ez és gyászének lesz” (Ezék. 19,10-14).

 „Buja szőlőtő az Izráel, amely termi az ő gyümölcseit. Gyümölcsének sokasága szerint sokasította meg oltárait, földének jósága szerint jó sok (szent) oszlopot állított fel. Csalárd a szívük; de most meglakolnak! Ő maga töri le oltáraikat; elpusztítja bálványaikat” (Hós. 10,1-2).

Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy kikről szólnak a próféciák: „Én plántáltam [ültettem] Apollós öntözött, de az Isten adja vala [folyamatosan] a növekedést(1 Kor. 3,6).

 És hogy hogyan és mit plántált Pál apostol, azt így jelenti ki a Szent Szellem: „... szelídséggel fogadjátok a beoltott igét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket (füszé = életeteket, személyiségeteket, egész lényeteket)(Jak. 1,21)

Ez a beoltott ige pedig az Úr Jézusról szóló örömhír: „Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tőlem vagytok a Krisztus Jézusban az evangélium által” Ezért ismét: „Eszetekbe juttatom,... atyámfiai, az evangéliumot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben állotok is, Amely által üdvözültök is, ha megtartjátok, aminémű beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké” (1 Kor. 4,15; 15,1-2).

Ján. 15,3 Ti már tiszták vagytok ama beszéd [(logosz): az ige] által, amelyet szóltam néktek.

Ján. 15,4 Maradjatok énbennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet [(dünamai): mert nem képes hozni] gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha énbennem maradtok.

Ján. 15,5 Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül [és tőlem elválasztva] semmit sem cselekedhettek [mert nélkülem nem vagytok képesek tenni semmit].

Ján. 15,6 Ha valaki nem marad énbennem, kivettetik, mint a szőlővessző, [kidobják, mint a lemetszett venyigét] és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek [és elégetik, és elég].

Ján. 15,7 Ha énbennem maradtok, és az én beszédeim [(rémáim): kijelentéseim] bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek*

*De: „Aki azt mondja, hogy őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt” (1Ján. 2,6).

Ján. 15,8 Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim.

Ján. 15,9 Amiképen az Atya szeretett engem [(agapaó): úgy, hogy magát teljesen átadta, és teljesen összekötötte velem, és eggyé vált velem], én is úgy szerettelek titeket [(agapaó): magamat teljesen odaadtam, teljesen összekötöttem, és eggyé váltam veletek]: maradjatok meg ebben az én szeretetemben.

Ján. 15,10 Ha az én parancsolataimat megtartjátok [és megőrzitek majd], megmaradtok az én szeretetemben; amiképen én megtartottam [és megőriztem] az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében*

*És: „Ha engem szerettek [(agapaó): ha teljesen átadjátok, vagyis teljesen odaszánjátok magatokat nekem], az én parancsolataimat megtartsátok [(téreó): megőrizzétek, és óvjátok meg, és ügyeljetek arra, hogy megtartsátok] (Ján. 14,15.21.23).

Aki ismeri [(ekhó): megragadja, birtokolja, alárendeli magát neki, rendelkezésére áll, befogadja, érti, tudja, megtartja, befogadja] az én parancsolataimat és megtartja [(téreó): ügyel rá, megőrzi, magánál tartja] azokat, az [vagyis ő] szeret engem [(agapaó): vagyis az teljesen átadja, oda szánja magát nekem, eggyé válik velem]. Aki pedig engem szeret [(agapaó): vagyis teljesen átadja, oda szánja magát nekem, eggyé válik velem], azt szereti [(agapaó): vagyis teljesen átadja, oda szánja magát neki, eggyé válik vele] az én Atyám. Én is szeretem őt [(agapaó): és teljesen átadom, oda szánom magamat neki, eggyé válok vele], és kijelentem [(emphanidzó emautú): megismertetem, kijelentem magam, tudomására hozom, láthatóvá, nyilvánvalóvá teszem, megmagyarázom] (ön)magamat annak. Ha valaki szeret engem [(agapaó): vagyis teljesen átadja, oda szánja magát nekem, eggyé válik velem], megtartja [(téreó): ügyelrá, megőrzi, magánál tartja] az én beszédemet [(logoszomat): az én igémet]. És az én Atyám szereti őt, [(agapaó): vagyis teljesen átadja, oda szánja magát neki, eggyé válik vele] és ahhoz megyünk, [(poieó moné): és szállást készítünk magunknak nála] és annál lakozunk. És így folytatódik a kijelentés: „Aki pedig megtartja az ő beszédét (az ő igéjét), abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Ebből tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk; Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem (egy) régi parancsolatot, amely előttetek volt (és megvan nálatok) kezdettől fogva; a régi parancsolat az íge, amelyet hallottatok kezdettől fogva. Aki szereti az ő atyjafiát (a testvérét) a világosságban marad, és nincs benne botránkozásra való. (1 Ján. 2.5.7-8.10).

És azt is kijelenti a Szent Szellem, hogy mi az eredménye az Isten szerinti az agapé szeretetnek: „… Ha szeretjük egymást, (Isten lakik bennünk, és) az Isten bennünk marad, és az ő szeretete teljessé lett bennünk: Erről ismerjük meg, (és abból tudjuk) hogy benne maradunk és ő mibennünk; mert a maga Szelleméből adott minékünk. És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne. Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát (a testvérét) is” (1 Ján. 412-13.16.21).

És az engedelmesség eredményéről így hangzik a kijelentés: „Ha pedig engedelmeskedtek e végzéseknek, és megtartjátok, és teljesítitek azokat: az Úr, a te Istened is megtartja néked a szövetséget és irgalmasságot, amely felől megesküdött a te atyáidnak. És szeretni fog téged, és megáld téged, és megsokasít téged; és megáldja a te méhednek gyümölcsét, a te földednek gyümölcsét: gabonádat, mustodat és olajodat; teheneid fajzását és juhaidnak ellését (és szaporulatát) azon a földön, amely felől megesküdt a te atyáidnak, hogy néked adja azt. Áldottabb lészesz minden népnél; nem lészen közötted magtalan férfi és asszony, sem barmaid között meddő. És távol tart az Úr (JHVH: Jahve: az Örökkévaló) te tőled minden betegséget, (šּׂúr súr ŏlí): vagyis elvesz, eltávolít, megszüntet, elfordít, minden gonosz, veszélyes, rosszindulatú betegséget, nyavalyát, bajt). Égyiptomnak minden gonosz nyavalyáját, (és mindazokat a rosszindulatú egyiptomi bajokat) amelyeket ismersz ((jʿ): tudsz, érzékelsz, megtapasztalsz). Nem veti azokat te reád, vagyis:(śím śúm): nem tétethetők, nem helyeztethetők azok tereád), hanem mind azokra, akik gyűlölnek téged (5 Móz. 7,12-15).

Ján. 15,11 Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon ti bennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék [(pléroó): és teljessé legyen].

Ján. 15,12 Ez az én parancsolatom, hogy [úgy] szeressétek egymást [(agapaó): teljesen adjátok át, szánjátok oda magatokat egymásnak], amiképen én szerettelek titeket [(agapaó): és teljesen átadtam, oda szántam magamat nektek].

Ján. 15,13 Nincsen senkiben nagyobb [(agapé): Isten szerinti] szeretet annál, mintha valaki életét adja [(tithémi): életét leteszi] az ő barátaiért*

*Mert: Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét [agapéját, isteni természetét] abban mutatta meg, [azzal bizonyítja] hogy [abban az időben] mikor még bűnösök [vagyis céltévesztők] voltunk, Krisztus [már akkor] érettünk meghalt” (Róm. 5,8).

„Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást (1 Ján. 4,11).

Mert ez az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást; Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért (testvéreinkért)” (1 Ján. 3,11.16).

Hiszen: „Mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket” (1 Ján. 4,19).

És arra buzdít az apostol, hogy: „Legyetek annakokáért követői [utánzói] az Istennek, mint szeretett [(agapétosz): kedvesen, drágán, nagyon szeretett] gyermekek: És járjatok [(peripateó): éljetek (agapé): isteni] szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul [Más fordítás: S odaadta magát értünk, hogy felajánlás, véres áldozat, jó illat legyen az Istennek]” (Eféz. 5,1-2).

És ismét: „legyetek pedig egymáshoz jóságosak [kedvesek, jóindulatúak], irgalmasok [könyörületesek, megindulni képesek, együttérzők egymás iránt], megengedvén [bocsássatok meg mindig] egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett [megbocsátott] néktek(Eféz. 4,32).

 És újra: „Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti elszánt, megállás nélküli, heves, forró szeretetre (vagyis egymás odaadó szeretetére); mert a szeretet sok vétket (sérelmet, bűnt) elfedez (befed, betakar, és vétkek tömegét leplezi el)” (1Pét 4,8).

És: „Tisztítsátok meg egész valótokat az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből (tiszta szellemből) szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1 Pét. 1,22-23).

Ján. 15,14 Ti az én barátaim [(philosz): bizalmas társaim] vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok [(entellomai): meghagyok] néktek.

Ján. 15,15 Nem mondalak többé titeket (rab)szolgáknak; mert a (rab)szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam [(gnóridzó): kijelentettem] néktek [vagyis megismertettem veletek]*

*Az Úr Jézus bátorítja tanítványait, barátainak nevezve őket:Mondom pedig néktek, én barátaimnak [bizalmas társaimnak]. Nehogy féljetek [mert tilos megijednetek, és megrémülnetek, vagy megriadnotok] azoktól, kik a testet [(szómát: a személyeteket, az egótokat, vagyis az éneteket), az élő szervezeteteket] ölik meg [és pusztítják el], és azután többet nem árthatnak [és azon túl többet nem tehetnek veletek].” (Luk. 12,4).

És hogy kiket nevez barátainak az Úr, azt így jelenti ki: „És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett” (Jak. 2,23).

Ábrahám magvához pedig így szól az Úr: „De te Izráel, én (rab)szolgám, Jákób, akit én elválasztottam, Ábrahámnak, az én barátomnak magva” (Ésa. 41,8).

És így folytatódik a kijelentés a magról, aki Izráel: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak [és lettek kijelentve] és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus (Gal. 3,16).

És a pogányokból (nemzetekből) megtérteknek is így szól az Úr: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,29).

Ján. 15,16 Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én [arra is] rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; teremjetek gyümölcsöt, [maradandó gyümölcsöt] hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek*

*És hogy mire választotta ki az Övéit az Úr: „Elmenvén azért [tehát], tegyetek tanítványokká [és tanítsatok] minden népeket [az összes nemzeteket], bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében [hatalmába, dicsőségébe, erejébe]” (Mát. 28,19).

Így folytatja az Úr, kijelenve, hogy mire kell tanítani az embereket: „Elmenvén e széles világra [a föld minden részére], hirdessétek az evangéliumot [az örömhírt, a győztes hadvezér érkezésének hírét] minden teremtésnek [minden teremtménynek; minden embernek]” (Márk. 16,15).

 És akkor: „amit könyörgésetekben [és imádságotokban hittel] kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek [Más fordítás: Meg is fogtok kapni mindent, amit csak hittel imádságban kértek]” (Mát. 21,22).

Ján. 15,17 Ezeket parancsolom néktek, hogy egymást szeressétek [(agapaó): vagyis teljesen szánjátok oda magatokat gymásnak].

Ján. 15,18 Ha gyűlöl [(miszeó): ellenszenvesnek tart] titeket a világ [koszmosz): a látható világ, vagyis evilág], tudjátok [(ginószkó): és értsétek] meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál*

Ján. 15,19 Ha e világból volnátok, a világ szeretné [(phileó): és kedvelné] azt, ami az övé [(idiosz): ami a saját tulajdona, ami hozzá tartozik]; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ*

*Mert: „a mi országunk [(politeuma): polgárjogunk /modern szóval: állampolgárságunk/= magatartásunkat meghatározó eredetünk és hovatartozásunk a] mennyekben van, ahonnét a megtartó [(szótér): szabadító, megmentő, üdvözítő; védő, pártfogó; gyógyító] Úr Jézus Krisztust is [mint üdvözítőt, (apekdekhomai): türelmetlenül / nagyon / sóvárogva] várjuk (Fil. 3,20).

Ugyanis Isten: „az Úr Jézussal együtt feltámasztott [életre keltett] és [vele] együtt ültetett a Krisztus Jézusban (Eféz. 2,6).

Ján. 15,20 Emlékezzetek meg ama beszédekről [arról a (logoszról): igéről], amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a (rab)szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, [(diókó): zaklattak, megfigyeltek, bíróság előtt vádoltak] titeket is üldöznek [(diókó): zaklatnak, megfigyelnek, bíróság előtt vádolnak] majd. Ha az én beszédemet [az én (logoszomat): Igémet, tanításomat, tevékenységemet] megtartották [(téreó): szemmel tartották, megfigyelés alatt tartották, ellenőrízték, kontrollálták], a tiéteket is megtartják [(téreó): szemmel tartják, megfigyelés alatt tartják, ellenőrzik, kontrollálják] majd*

*Az Úr Jézus újra – és újra kijelenti: „Bizony, bizony mondom néktek: A (rab)szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ [az eredetiben aposztolosz: az apostol] nem nagyobb annál, aki azt küldte” (Ján. 13,16).

Nem följebbvaló [és nem nagyobb] a tanítvány a tanítónál [a mesterénél], sem a (rab)szolga az ő uránál. Elég a tanítványnak, ha olyan(ná lesz), mint a mestere és a  (rab)szolgának, mint az ő Ura [vagyis elégedjék meg, ha úgy lesz a sora, mint a tanítójának]” (Mát. 10,24).

 És ismét: „Nem feljebb való a tanítvány az ő mesterénél; hanem mikor tökéletes lesz, mindenki olyan lesz, mint a mestere (és aki pedig teljesen felkészült, az lesz olyan, mint a mestere)” (Luk. 6,40).

Ján. 15,21 De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem*

*És hogy mit tesznek azokkal, akik hisznek az Úr Jézusban, arról így beszél az Úr: „És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt [és minden nemzet szemében] az én nevemért [és az én nevem miatt]; de aki mindvégig megáll [kitart, és állhatatos marad], az megtartatik [üdvözül, megmenekül, és megszabadul]” (Mát. 10,22).

“És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem” (Ján. 16,3).

Ján. 15,22 Ha nem jöttem volna és nem beszéltem volna nékik [és nem szóltam volna hozzájuk], nem volna bűnük [(hamartia): nem volnának a valósággal - Krisztussal - ellentétes állapotban]: de most nincs mivel menteniök az ő bűnöket [nincs mentségük (hamartia): a céltévesztésükre]*

*És így folytatja az Úr: „Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad [és továbbra is céltévesztésben maradtok]” (Ján. 9,41).

Pedig már Mózesen keresztül kijelentette az Úr: „Prófétát támasztok nékik az ő atyjukfiai közül, olyat mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, amit parancsolok néki. És ha valaki nem hallgat az én ígéimre, amelyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon (és azt én felelősségre vonom)!” (5 Móz. 18,18-19)

Ezékiel pedig így prófétál: „A makacs és konok szívű fiakhoz küldelek. Mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR! Akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele, hiszen engedetlen nép ez, de majd megtudják, hogy próféta volt közöttük. Te pedig, emberfia, ne félj tőlük, beszédüktől se félj! Ha csalán és tövis szurkál is téged, ha skorpiók közt ülsz is, akkor se félj beszédüktől, ne rettegj tőlük, hiszen engedetlen nép ez. Hirdesd nekik az én igéimet, akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele; hiszen engedetlen nép ez!” (Ezék. 2,4-7).

Mert: „Nem sok népekhez küldelek, akik homályos ajkúak és nehéz nyelvűek, kiknek nem érthetnéd beszédöket; bizony, ha ő hozzájok küldöttelek volna, ők hallgatnának reád. De az Izráel háza nem akar téged hallgatni, mert nem akarnak engem hallgatni, mert az egész Izráel háza kemény homlokú (és keményfejű) és megátalkodott (és konok) szívű(Ezék. 3,6-7).

Ján. 15,23 Aki engem gyűlöl [(miszeó): és aki ellenszenvet érez velem szemben], gyűlöli az én Atyámat is [(miszeó): az Atyámmal szemben érez ellenszenvet].

Ján. 15,24 Ha ama cselekedeteket nem cselekedtem volna közöttük, amelyeket senki más nem cselekedett, nem volna bűnük [(hamartia): nem maradtak volna továbbra is céltévesztésben]; de most láttak is, gyűlöltek is, mind engem, mind az én Atyámat*

*Már korábban is így szólt az Úr: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad [és továbbra is céltévesztésben maradtok] (Ján. 9,41).

Ján. 15,25 De azért lőn így, hogy beteljesedjék a mondás [(logosz): az Ige], amely megiratott az ő törvényükben [(nomosz): az ő tanításukban]: Ok nélkül gyűlöltek engem [(dórean miszeó): indokolatlanul ellenszenvet éreztek irántam]*

*Így szólt a prófécia: „Többen vannak fejem hajszálainál, akik ok nélkül gyűlölnek engem; (és sok hazug ellenségem akar elnémítani engem), hatalmasok a vesztemre törők, akik ellenségeim alap nélkül…” (Zsolt. 69,5).

De Uram: „Ne engedd, hogy kinevessenek hazug ellenségeim, és összekacsinthassanak, akik ok nélkül gyűlölnek” (Zsolt. 35,19).

 Mert: „Gyűlölködő szavakkal vettek körül, ok nélkül harcolnak ellenem” (Zsolt. 109,3).

És: „Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül” (Siral. 3,52).

Ján. 15,26 Mikor [(hotan): bármikor, és valahányszor] pedig eljő majd a Vígasztaló, [(paraklétosz): Pártfogó, Bátorító, Segítő, Védő, Közbenjáró, Védőügyvéd, szószóló]* akit én küldök néktek az Atyától. Az igazságnak [(alétheia): a valóságnak] Szelleme, aki az Atyától származik [aki az Atyától ered, és jön ki], az tesz majd én rólam bizonyságot [és Ő fog tanúskodni mellettem]**

*A Szent Szellem: (paraklétosz): Aki egy másfajta közbenjáró, vigasztaló maga mellé hívott, segítségül hívott, meghívott személy, aki amásik / az Őt hívó / mellett áll, aki megsajnál, megszán valakit. Közbenjáró, védőügyvéd, segítő, pártfogó, szószóló, gyám, közvetítő, tanácsadó, vezető, aki bátorít, buzdít, vígasztal, Aki kedvesen beszél, jó szót szól. Aki sarkall, késztet, sürget valamire. Aki kér, könyörög, esedezik valamiért. Lelkére beszél valakinek. aki megkövetel, kíván valamit. Aki int, korrigál, felszólít.

**Az Úr Jézus szenvedése előtt már megígéri az övéinek a Szent Szellemet, és feladatát: És én kérem az Atyát, és más vigasztalót (és másik Pártfogót, Bátorítót, Szószólót) ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Szellemét: akit a világ be nem fogadhat (akit a világ nem kaphat meg), mert nem látja őt és nem (is) ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok. Ama vigasztaló (Pártfogó, Bátorító, Szószóló) pedig, a Szent Szellem, akit az én nevemben küld az Atya, Ő mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek” (Ján. 14,16-18.26).

És: „… mikor eljő Ő, az igazságnak Szelleme, elvezérel majd titeket minden igazságra (a teljes igazság útján vezet titeket). Mert nem önmagától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek (és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek). Ő engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz (az enyémből merít), és megjelenti néktek (és azt jelenti ki nektek)” (Ján. 16,13-14).

A feltámadott Úr megerősíti az ígéretet: „És ímé én [(aposztelló): kibocsátom], és elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában [ti pedig (kathidzó): tartózkodjatok, és várakozzatok a városban], mígnem felruháztattok mennyei erővel [(endüó): amíg a mennyből jövő hatalmat nem öltöttétek magatokra]” (Luk. 24,49).

Az Úr Jézus feltámadása után 40 napon keresztül: „És velük (a tanítványaival) összejövén [egybegyűjtvén őket, és egyszer, amikor együtt evett (együtt sózott) velük], meghagyá [megparancsolta] nékik, hogy el ne menjenek [el ne távozzanak] Jeruzsálemből, hanem várják be [türelemmel] az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem: Hogy János ugyan vízbe merített, ti azonban Szent Szellembe fogtok bemeríttetni nem sok nap múlva [nem sokkal e napok után]” (Csel. 1,4-5).

Mert akkor: „… vesztek [kaptok] erőt [hatalmat], minekutána a Szent Szellem eljő [leszáll] reátok: és lesztek nékem tanúim [bizonyságtevőim] úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8).

Ján. 15,27 De ti is bizonyságot tesztek; [ti is tanúskodni fogtok] mert kezdettől fogva énvelem [(emú): és az enyéim] vagytok*

*A Szent Szellem kitöltése után Péter apostol így tesz bizonyságot a feltámadott Úrról: „És mi vagyunk néki bizonyságai [tanúi] e beszédek [rhémák: igék] felől, és a Szent Szellem is, kit Isten adott azoknak, akik néki engednek [akik néki engedelmeskednek, az engedelmes szíveknek]” (Csel. 5,32).

És János apostol bizonyságtétele így hangzik: „Ami kezdettől fogva, és [(arkhé): Aki eredetileg] vala, amit hallottunk [(akúó): felfogtunk, és megértettünk], amit szemeinkkel láttunk [aki nekünk megjelent], amit szemléltünk, [és akit egészen közelről figyeltünk, bámultunk, és megcsodáltunk], és kezeinkkel [is] illettünk [(pszélaphaó): megérintettük, megtapintottunk és éreztünk], az életnek [(logoszáról)] Ígéjéről. És az élet [a természetfeletti élet, a más létezési forma] megjelent [(phaneroó): láthatóvá, nyilvánvalóvá lett, ismertté vált, szemmel láthatóvá lett, megmutatta magát] és láttuk [(horaó): megpillantottuk és megtapasztaltuk, felfogtuk, s mi szemlélői is voltunk] és tanubizonyságot teszünk róla [(martüreó): tanúskodunk róla, és jelül szolgálunk, magunkon hordozva bizonyságtételünk hitelességének JELÉT: szavaink valódiságát, amit életünkkel, és tetteinkkel igazolunk] és [ezért] hirdetjük néktek [is] az örök életet [a természetfeletti életet, a más létezési formát], amely az Atyánál vala és [most pedig (phaneroó): láthatóvá, nyilvánvalóvá lett, ismertté vált, szemmel láthatóvá lett, megmutatta magát] és megjelent nékünk” (1 Ján. 1,1-2)





Dicsérjétek az Urat tapssal tánccal

Az Úr az Isten!

 Csak néked adatott láthatóan tudnod, hogy az Úr az Isten és nincsen kivüle több!” (5 Móz. 4,35)


Életem ereje az Úr!

Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek? (Zsoltár 27.1)


A Szeretetről

Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten [is] őbenne” (1 Ján. 4,16)


Hyman Rickover tengernagy mondta:

„Tanulj mások hibáiból; nem fogsz elég ideig élni ahhoz, hogy te magad elkövethesd mindet”.


Átformálódás

„Aki Krisztust látja-láthatja leplezetlenül, az a Szellem által maga is ilyenné formálódik” (Jubileumi kommentár)




Hit Gyülekezete - Egy eljövendő szép város

A kezdés..-

Készítette: Lydia magazin


A harag

Készítette: Keresztény szépségportál

Aki haragszik, az más vétkéért önmagát bünteti. 

George Bernard Shaw

www.keresztenyszepsegportal.hu

Tégy jót!

Készítette: Szeretet-Közösség


A csend

Készítette: Keresztény szemmel


A megbocsátás

Készítette: A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu


A keserűség mérgének a megbocsátás az ellenszere. 

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/


David Akers - NFL

Ámen

2013. november 20.

A Szent Szellem kiáradásának jele pünkösdkor, és azóta is:

 „És megtelnek [(pléthó): beteljesedtek] mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdenek szólni [(laleó): tagolt (artikulált), érthető hangokat bocsát ki; megszólal] más [(heterosz): másféle, másfajta, különböző] nyelveken, amint a Szellem adta nékik szólniuk [hogy kimondják; hogy megnyilatkozzanak]* (Csel. 2,4)

*És a pünkösdi csoda folyamatosan történik. Pétert a Szent Szellem Kornélius százados otthonába küldi, ahol az Úr Jézusról tesz bizonyságot. és:Mikor még szólá Péter ez igéket, leszálla a Szent Szellem mindazokra, akik hallgatják vala e beszédet (az igét). És elálmélkodnak a zsidóságból való hívek, mindazok, akik Péterrel együtt mentek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szent Szellem ajándéka. Mert hallják vala (ugyanis), hogy ők nyelveken szólnak és magasztalják az Istent.

Akkor felele (megszólalt) Péter: Vajon eltilthatja-e (megtagadhatja-e) valaki a vizet, hogy ezek be ne meritkezzenek, kik vették a Szent Szellemet miképpen mi is? És parancsolá (úgy rendelkezett), hogy meritkezzenek be az Úrnak (Jézus Krisztusnak) nevében. Akkor kérék őt, hogy maradjon náluk néhány napig” (Csel. 10,44-48).  

Az Ige bizonyságtétele szerint mindenhol és mindenki, aki megkapta a Szent Szellemet, különböző nyelveken szólt: „Lőn pedig azonközben, míg Apollós Korinthusban volt, hogy Pál, eljárván (végigjárva) a felsőbb tartományokat, Efézusba (vég) érkezik: és mikor némely tanítványokra talált,

Monda nékik: Vajon vettetek-e Szent Szellemet, minekutána hívőkké lettetek? Azok pedig mondának néki: Sőt inkább azt sem hallottuk, hogy ha vagyon-e (eljött-e már a) Szent Szellem. És monda nékik (ezután megkérdezte tőlük): Mire (hogyan) meritkeztetek be tehát? Azok pedig mondának: A János bemerítésével. Monda pedig Pál: János megtérésnek bemerítésével merített be (amikor bemerített, megtérést követelt), azt mondván a népnek, hogy aki ő utána jövendő, abban higgyenek, tudniillik a Krisztus Jézusban.

 Mikor pedig ezt hallák, bemeritkezének az Úr Jézusnak nevébe. És mikor Pál reájuk vetette kezét, szálla a Szent Szellem őreájuk; és szólnak vala (különböző) nyelveken, és prófétálnak vala. Valának pedig a férfiak összesen mintegy tizenketten” (Csel. 19,1-7).

Bemerítő János is a Szent Szellembe való bemerítésről prófétál: „Én ugyan vízbe merítelek be titeket megtérésre [hogy más felismerésre térjetek; a gondolkozás(mód) megváltoztatás végett], de aki utánam jő, [a nyomomba lép], erősebb [hatalmasabb] nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó [alkalmas megfelelő]; Ő Szent Szellembe és tűzbe merít be majd titeket” (Mát. 3,11).

A feltámadott Úr ígérete a tanítványainak: „… monda azért nékik (a tanítványainak, és a mindenkori Övéinek) Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelt, (és így folytatta) és monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet (Ján. 20,21-22).

A feltámadott Úr parancsa mennybemenetele előtt az Övéi részére: És velük összejövén [egybegyűjtvén őket, és egyszer, amikor együtt evett (sózott) velük], meghagyá [megparancsolta] nékik, hogy el ne menjenek [ne távozzatok el] Jeruzsálemből, hanem várják be [türelemmel] az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem. Hogy János ugyan vízbe merített, ti azonban Szent Szellembe fogtok bemeríttetni nem sok nap múlva [nem sokkal e napok után] (Csel. 1,4-5).

Az Atya ígérete pedig így hangzott: „És lészen az után, hogy kiöntöm Szellememet minden (hús)testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak. Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én Szellememet” (Jóel. 2,28-29).

A mózesi törvény is újra-és újra prófétál a pünkösdről, és mint előképet be is mutatja: „Ezek az Úrnak ünnepei, szent gyülekezések napjai (amelyeket ki kell hirdetnetek, és) amelyekre szabott idejükben kell összegyülekeznetek. Az első hónapban, a hónapnak tizennegyedikén, estennen (van) az Úrnak páskhája (húsvét ünnepe). E hónapnak tizenötödik napján pedig az Úr kovásztalan kenyerének ünnepe. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret. Az első napon szent gyülekezésetek legyen, semmi robota (semmilyen foglalkozáshoz tartozó) munkát ne végezzetek. Hét napon át pedig (mutassatok be) tűzáldozatot, áldozzatok az Úrnak, és a hetedik napon szent gyülekezésetek is legyen: semmi robota (semmilyen foglalkozáshoz tartozó) munkát ne végezzetek” (3 Móz. 23,4-8).

A pünkösdöt, vagy hetek ünnepét a páska-ünnep után 50 nappal tartották. Csak egy napig tartott, és a búzaaratás végét jelentette: „Számláljatok azután a szombatra következő naptól, attól a naptól, amelyen beviszitek a meglóbálni való (a felmutatásra szánt) kévét, hét (teljes) hetet, egészek legyenek azok. A hetedik hétre következő (a hetedik szombat utáni) napig számláljatok ötven napot, és akkor járuljatok (és mutassatok be) új ételáldozattal az Úrhoz. (És hirdessétek ki, hogy) gyülekezzetek egybe ugyanazon a napon; szent gyülekezésetek legyen néktek, semmi robota munkát (semmilyen foglalkozáshoz tartozó munkát) ne végezzetek. Örök rendtartás (örök rendelkezés) ez minden lakóhelyeteken a ti nemzetségeitek szerint (nemzedékről nemzedékre)” (3 Móz. 23,15-16.21).

És ismét hangzik a parancs. „Tartsd meg a hetek ünnepét, amikor búzád első termését aratod (a búza zsengének aratásakor); és a betakarítás ünnepét is az esztendő fordulóján (az esztendő végén)” (2 Móz. 34,22)

„Számlálj azután magadnak hét hetet; attól fogva kezdjed számlálni a hét hetet, hogy sarlódat a vetésbe bocsátod (hogy sarlóval kezdenek aratni). És tarts hetek ünnepét az Úrnak, a te Istenednek, a te kezednek szabad akarat szerint való adományával (és adj önkéntes áldozatot), amelyet ahhoz képest adj, amint megáldott téged az Úr, a te Istened. És örvendezz az Úrnak, a te Istenednek színe előtt, te és a te fiad, és leányod, szolgád, szolgálóleányod, és a lévita, aki a te kapuidon belől van. és a jövevény, az árva és az özvegy, akik te közötted vannak. azon a helyen, amelyet kiválasztott az Úr, a te Istened, hogy oda helyezze az ő nevét (hogy ott lakjék). És emlékezzél meg róla, hogy te is szolga voltál Egyiptomban; és (azért) tartsd meg, és teljesítsd e rendeléseket(5 Móz. 16,9-12).

A Szent Szellemről, mint Teremtőről így prófétál Dávid: „Az Úr szavára lettek az egek (Az ÚR igéje alkotta az eget), és szájának leheletére minden seregük” (Zsolt. 33,6).

Kibocsátod (kiárasztod) a te Szellemedet, megújulnak (új teremtmények keletkeznek), és újjá teszed (megújítod) a földnek (fel)színét. Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben (alkotásainak)” (Zsolt. 104,30-31).

Az új teremtményekről így beszél az Úr Jézus Nikodémusznak (jelentése: diadalmas a népe között): „… Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami (hús)testtől született, (hús)test az; és a mi Szellemtől született, szellem az. Ne csodáld (ne csodálkozz), hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek” (Ján. 3,5-7).

A mielőtt a Golgotára megy az Úr: „Az ünnep utolsó nagy napján pedig feláll Jézus és (így) kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék. Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig mondja vala a Szellemről, amelyet veendők valának az Őbenne hívők: mert még nem vala (mert még nem adatott a) Szent Szellem; mivelhogy Jézus még nem dicsőült meg” (Ján. 7,37-39).

Az Ézsaiáson keresztül mondott próféciának beteljesedését jelenti ki az Úr: „És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is (kopár földön is jól tart téged), és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy” (Ésa. 58,11).

És kijelenti az Úr Jézus, hogy ki a Szent Szellem, és milyen feladatokat lát el az Őt vevő hívők körül: „Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat, És én kérem az Atyát, és más Vigasztalót (Pártfogót) ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Szellemét: akit a világ be nem fogadhat (nem kaphat meg), mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.

Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok. Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti énbennem, és én ti bennetek. (Ján. 14,16-20).

„Ama Vigasztaló (Pártfogó) pedig, a Szent Szellem, akit az én nevemben küld az Atya, Ő mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek. (Ján. 14,26).

„Mikor pedig eljő majd a Vigasztaló (a Pártfogó), akit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Szelleme, aki az Atyától származik, Ő tesz majd énrólam bizonyságot. De ti is bizonyságot tesztek; mert kezdettől fogva én velem vagytok” (Ján. 15,26-27).

 „De én az igazat (alétheia: valóságot) mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló (a Pártfogó): ha pedig elmegyek, elküldöm Őt tihozzátok.  És Ő, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság (megigazulás) és ítélet tekintetében (leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság (a megigazulás) és mi az ítélet). Bűn tekintetében (a bűn az), hogy nem hisznek énbennem. És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem; Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett. (Mert) mikor eljő Ő, az igazságnak Szelleme, elvezérel majd titeket minden (a teljes) igazságra (a teljes igazság útján vezet titeket). »hodégeó: utat mutat, vezet, irányít, kísér«. Mert nem Önmagától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket (az eljövendő dolgokat is) megjelenti (kijelenti) néktek. Ő engem dicsőít majd, mert az enyémből (merít, és) vesz, és megjelenti (és azt jelenti ki) néktek” (Ján. 16,7-11.13-14).

Ő – a Szent Szellem – ad bátorságot az igehirdetéshez: „Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szent Szellemmel, és bátran hirdették az Isten igéjét” (Csel. 4,31).

Ő eleveníti meg az Igét, hogy az örökélet birtokába jussunk: „Ő szólni fog hozzád (hirdet neked) olyan igéket, melyek által megtartatol (üdvözülsz) te és a te egész házad népe. Mikor pedig én elkezdtem szólni, leszálla a Szent Szellem Őreájuk, miképpen mireánk is kezdetben. (Ekkor eszembe jutott, és) megemlékezém pedig az Úrnak ama mondásáról, amint mondá: János ugyan vízbe merített, ti azonban Szent Szellembe fogtok bemeríttetni. Ha tehát az Isten hasonló (ugyanazt az) ajándékát adta nékik (is), mint nékünk is, kik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, kicsoda voltam én, hogy az Istent eltilthattam (akadályozhattam) volna? Ezeknek hallatára aztán megnyugovának, és dicsőítik az Istent, mondván: Eszerint hát a pogányoknak is adott az Isten megtérést az életre!” (Csel. 11,14-18).

Az Ő vételének jele a nyelveken szólás: „Monda nékik: Vajon vettetek-e (kaptatok-e) Szent Szellemet, minekutána (amikor) hívőkké lettetek? Azok pedig mondának néki: Sőt inkább azt sem hallottuk, hogy ha vagyon-e (hogy eljött volna már a) Szent Szellem. És monda nékik: Mire (hogyan) meritkeztetek be tehát? Azok pedig mondának: A János bemerítésével. Monda pedig Pál: János megtérésnek bemerítésével merített alá (János, amikor bemerített, megtérést követelt), azt mondván a népnek, hogy aki őutána jövendő, abban higgyenek, tudniillik a Krisztus Jézusban. Mikor pedig ezt hallák, bemeritkezének az Úr Jézusnak nevébe. És mikor Pál reájuk vetette (rájuk tette) kezét, szálla a Szent Szellem őreájuk; és szólnak vala nyelveken, és prófétálnak vala” (Csel. 19,2-6)



Jézus az Úr szívemben!.

Prófécia az Úr halálakor, szellemének kibocsátásáról

„Uram, mikor Szeirből (jelentése: szőrös, durva / test) kijövél, Mikor lépdelél Edom (jelentése: földből való ember) mezején: Megrendült a föld, csepegett az ég, A föllegek is víztől áradának. A hegyek megrendültek az Úrnak orczája előtt” (Bír. 5,4-5)


Szolgálat

„Ki milyen szellemi ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak…” (1Péter 4:10).


A szeretet

A szeretet köteléke összekapcsolja a mennyet a földdel és az embereket egymással.


Vasárnapi szolgálat

Akkoriban pénztáros voltam egy pesti MÁV-állomáson. Korán hajnalban kezdtük a szolgálatot – vasárnap is -, sok volt az utas, egymás után mentek a vonatok.

Ha volt egy kis szünet, rendbe kellett rakni a jegyeket, pótolni az eladottakat, és csak 10 óra után volt egy kis idő evésre, és kicsit felállni az ablakból. Reggel négyen dolgoztunk, de 10.05 után már csak egyedül voltam.
 
Végre elfogytak az utasok, elment a vonat, kezem az alsó kis ablakon volt, hogy lecsukjam, és végre reggelizzem. Éhes és fáradt voltam.
 
Ekkor elém lebbent egy csinos, fekete kosztümös hölgy, nagy szélű kalapban, fehér csipkeblúzban. A kifutott vonat után intve kérdezi, hová ment?
 
- Vácra – feleltem.
 
Erre olyan káromkodásba kezdett, amely nem illett sem a ruhájához, sem női mivoltához, sem a vasárnaphoz, de egyetlen naphoz sem, és egyáltalán nem illett emberi szájba. Végül kimerülten azt kiabálta be:
 
- És mikor megy legközelebb?
 
- Tizenkettő húszkor – válaszoltam.
 
Egészen az ablakig hajolt be, úgy kiáltotta be:
 
- Addig én mit csináljak?
 
Furcsa nyugalom szállt rám. Felálltam, kinyitottam a felső ablakot is, és azt feleltem:
 
- Itt a csarnok ajtaján menjen ki szépen, és balra fordulva egyenesen az út végén áll egy kis templom: oda menjen be és imádkozzon!
 
De már a függönyt berántottam, összecsuklottam, és csak ültem. Sokáig.
 
Vasárnap volt. De már nem voltam éhes, sem pihenni nem akartam, csak ültem. Azután dolgoztam, hogy csak múljon mielőbb az idő… mindenki mehet templomba, imaházba, csak nekem kell itt ülnöm… és még ilyen beszédet is hallgatnom…
 
A 12.20-ashoz már nyitottam az ablakot, elég sokan voltak, végre ritkult a nép, a vonat mindjárt beáll… - és akkor újra elém állt a fekete kosztümös asszony.
 
- Mondja, miért küldött oda? – kérdezte egészen más hangon. – Húsz éve nem érdekelt engem se templom, se Isten, és most… - kezébe temette arcát, és sírt, rázta a zokogás. Az én szemem is könnyes lett.
 
Lassan beállt a vonat. Rám nézett még kisírt szemmel, de már mosolyogva búcsút intett és futott a vonat után.
 
Minden fáradtságom eltűnt, hiszen vasárnap volt, és éreztem, hogy ez a vonat más embert visz, mint a 10.05-ös vitt volna, ha eléri…
Szabó Rózsa
 
Péld. 11,30: Az igaznak gyümölcse életnek fája; és lelkeket nyer meg a bölcs.


http://kszecegled.hu/index.php/tortenetek-bolcsessegek/1064-vasarnapi-szolgalat

Bob Gass: Tanulj másoktól!

„Jóindulattal van a király az értelmes szolga iránt…” (Péld 14:35)

A tudás ötévente megkétszereződik a tudomány minden fontosabb területén. Ez azt jelenti, hogy ha nem élesíted folyamatosan az elméd, lemaradsz. Ha újra és újra ugyanazt a leckét ismétled, ez azt jelenti, hogy nem tanultad meg jól.

Tanulj azoktól, akik sikereket értek el azon a területen, ahol te is sikert akarsz elérni, hogy tudd, mit kell tenned és mit nem szabad tenned.

--Hyman Rickover tengernagy mondta: „Tanulj mások hibáiból; nem fogsz elég ideig élni ahhoz, hogy te magad elkövethesd mindet”.

--Ahhoz, hogy a létra következő fokára elérj, használd a következő iránymutatásokat:

 Először: Ne húzódj el azoktól az emberektől, akiknek a tapasztalata és szakértelme nagyobb a tiednél!

Péter azt írja: „Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak…” (1Péter 4:10).

Mind küszködünk bizonyos területeken; vigyázz, nehogy bizonytalanságod miatti távolságtartásodat félreértelmezzék, és önteltségnek tartsák.

Másodszor: Ne próbálj meg jó benyomást tenni az emberekre azzal, hogy intellektuálisan egyenrangú akarsz lenni velük! Ha olyan beszélgetésben találod magad, amely elbizonytalanít, hallgass figyelmesen, kérdezz, csak olyan dolgokról beszélj, amit tudsz, és hegyezd a füled, amikor olyanról van szó, amit nem tudsz. Ha legközelebb találkoztok, ennyivel már előrébb leszel.

Végül pedig: Ne gyere órára, amíg nem készítetted el a házi feladatod! Amikor Isten magasabbra emel, dolgozd ki a beszédedet, készítsd fel a ruhatáradat és az elmédet! Tanácskozz egy megbízható baráttal, aki megérti, hogy hol vagy most, és hová kell eljutnod. Ha nem találsz ilyet, tanulmányozd az adott területet, amíg elsajátítod az alapokat.

Salamon azt mondja: „Örömét leli a király a bölcs szolgában, aki tudja, mit csinál…” (Péld 14:35 NLT)//35. A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítőhöz. Károli-

Minél felkészültebb vagy, annál több lehetőséget fog adni neked Isten.



Lent a Via Dolorosán

Kenneth & Gloria Copeland: Lépd át a hitvonalat

És hitében erős lévén, [Ábrahám] nem tekintett az ő már elhalt testére, mintegy százesztendős lévén, sem Sárának elhalt méhére; az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek. - Róma 4:19-20

Az elmúlt évek során, amióta hitből élek, megtanultam valamit, ami még a legnehezebb helyzetekben is segít elfogadnom a választ az imáimra. Ezt a hitvonal átlépésének nevezem.

Ha szeretnéd, hogy Isten megtegye a „lehetetlent” az életedben, szükséged van erre a hitvonalra. Szükséged van rá, amikor szilárdan akarsz állni a hitedben, mégis a körülményeid és Isten ígéretei között ingadozol – hol az egyiket, hol a másikat hiszed el.
Ha átléped a hitvonalat, olyan leszel, mint a hívő Ábrahám. Tudod, Ábrahámnak is foglalkoznia kellett a fizikai tényekkel. Tudta, hogy természetes módon nem jöhet valóságba Isten ígérete.

Mégis, az Ige szerint Ábrahám nem tekintett a testére. Más szóval, Ábrahám figyelmen kívül hagyta a látható bizonyságokat, és csak Isten ígéretét hitte el.

Valahol átlépte a hitvonalat.

Visszafordíthatatlan döntést hozott, hogy Isten Igéjével tart. Végérvényesen elkötelezte magát. Úgy döntött, hogy többé nem fordul vissza. És ha valamikor is látni akarjuk, hogy Isten megcselekszi a lehetetlent az életünkben, akkor ugyanezt kell tennünk!

Hogyan húzod meg ezt a hitvonalat?

Kezdd az Igével. Keresd Isten ígéreteit, és tudatosan hidd el, amit mondott, és mond most is az adott szükségedről. Elmélkedj azokon az ígéreteken, amíg hit ébred a szívedben.

Majd húzd meg a hitvonalat. Húzd meg az elmédben és a szívedben. Húzd meg az imaszobád padlóján. Mondd ezt: „Isten előtt, minden jelenlévő angyal előtt, és az ördög orra előtt, átlépem a hitvonalat. Ettől a pillanattól kezdve úgy veszem, hogy ez a dolog elrendeződött. A mai naptól fogva Istennek adom a dicséretet és a dicsőséget Jézus nevében.”

Ettől a pillanattól kezdve úgy beszélj, hogy a csoda, amire vársz, megtörtént. Fordíts hátat a problémáknak, a kétségeknek, és fordulj Jézus felé.

Isten meg fogja tenni a lehetetlent az életedben. Csak merd átlépni a hitvonalat!

Igei olvasmány: Róma 4:13-21

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_spurgeon_xhtml&Itemid=34


Guti Tünde: KIÁLTÁS A KAPUBAN

   Zaklatott a lelkem. Itt állok a "kapuban" és várok az Úrra. Hova, merre? Szívem háborgása nem csillapodik, amikor visszatekintek a megtett útra.
   Több mint három évtizednyi hívő múlt tapasztalatai, komoly igei átélései és Jézussal való bensőséges találkozásom - bukásokkal és győzelmekkel a hátam mögött - késztet arra, hogy kiáltsak a kapuban, zászlót emeljek és vészjelzéseket adjak le az Eklézsiával kapcsolatban.

   Valami titokzatos kór, veszedelmes megtévesztések sorozata tizedeli a nyájat, ami éveken keresztül báránybőrbe bújt farkasként fertőzte a juhokat, vagy tette őket ide-oda bolyongó bárányokká.

   Magamnak is meghasonlásokon, belső gyötrődéseken kellett átmennem, szenvedve a lelkiismereti vádlás és a tehetetlenség érzete miatt, miközben a saját, őszinte bűnbánatom és az Egyház tévelygése miatti fájdalom már olyan mélyre hatolt, hogy nem tudtam többé magamban tartani.

   Egyre jobban lelepleződik, hogy az elmúlt évtizedek és napjaink mozgalmai, teológiai irányzatai mennyire eltértek attól a biblikus egyházi "modelltől", amit maga Jézus hívott életre Szent Szelleme által. Gyülekezeteink intézményesedtek, és még a tiszta evangéliumot hirdető közösségek is definíciókat kezdtek gyártani, s ezeket a karizmatikus"törvényeket" olyan módon szőtték bele a mindennapi keresztyén életbe, hogy az Írásokat kevésbé ismerők szinte vakon követték útmutatásait.

   A megtértek őszinte Isten keresése belecsontosodott egy új, vallásos - karizmatikus mókuskerékbe, ahol a szellemi ajándékok fontossága, a csodavárás és a vezetőknek való megfelelni akarás egyre jobban elhomályosította Jézust és a Krisztus hasonlóságára való elváltozás utáni vágyat.

   A közösség tagjai sok helyen egy idő után már nem a Szent Szellemtől függtek, hanem a helyi próféták látásaitól, akik gyakran külföldi vendégszolgálók irányítása alá kerültek.

  Úgy érzem, hogy ez csak a jéghegy csúcsa, és a szellemi megtévesztés sokkal komolyabb, bonyolultabb, sokkal szélesebb körben elterjedt, mint ahogy azt észleljük.

   Isten különös kegyelmét látom abban, hogy nem engedte, hogy olyan szinten belesodródjak, belesodródjunk ezekbe a mozgalmakba, hogy onnan csak keserves kiábrándulások és veszteségek útján eszméljünk, szabaduljunk. Szeretetből bizonyos távolságban tartott, talán azért, mert szenvedélyesen ragaszkodtunk és minden kérdésben visszatértünk az Igéhez.

   Eljött az idő, hogy mindenki átértékelje a saját hívő életét, kapcsolatát Krisztussal, és megvizsgálja azokat a gyümölcsöket, amiket szolgálata termett vagy nem termett. Erre van szükség gyülekezeti szinten is.

   Olvastam egy kijózanító tanulmányt, amit azoknak ajánlok, akik a 70-es, 80-as években rendszeresen megfordultak a Hőgyes Endre utcában vagy a Bereczki Sándor bácsiék Budai Gyülekezetében (a "Boriban"), esetleg Jan Palmer és Tadd Burke összejövetelein, vagy az elmúlt években keveredtek bele az új apostoli, prófétai, tanítványsági mozgalom sodrásába.

   Ezrek életét megváltoztató, jól indult ébredések futottak sajnos rossz vágányra.
   Szemmel látható a romlás az Eklézsiában, rések a magánszférában, törések a szellemi falakon, és a hamis tanítások áldozatainak kiábrándultsága ijesztő méreteket ölt.

   Ébresztő, itt az ideje az álomból felserkennünk!
"Nem tudjátok, hogy igaztalanok nem öröklik Isten országát?!" I. Kor. 6:9.



Ajánlás: Bob Mumford vallomása a tanítványsági mozgalomról

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/egyeb-irasaim/kialtas-a-kapuban.html

Dr-Kováts György: Üdvösség

Az Újszövetség egyik legcsodálatosabb kifejezése az, amit régiesen "üdvösségnek" szoktunk mondani, a "szótéria" (gör.).

A szódzó - a megmenteni, megszabadítani, meggyógyítani, halálos veszedelemből kiemelni, körülvenni védelemmel és megoltalmazni, szükségében ellátni és megtartani, örök élettel ellátni - az Úr Jézus Krisztus TETTE. Ő az, aki meghalt a bűneidért, hogy kiszabadítson a bűn és a halál törvénye alól, az ördög hatalma alól, és jövőt adjon neked. Ő az, aki elhordozta helyetted a bűnt, a bűn minden büntetését, az átkot, a magányt, a depressziót, a rettegést, az örök kárhozatot. Ő a Megváltó. Ő ad örök életet, ami már most hat benned, ha befogadtad Őt, és elfogadtad Tőle, és ezzel az élettel fogsz élni az örökkévalóságban is.

Ő Isten Fia, a Megváltó (Szótér - gör.), aki pontosan ezért jött a világra, hogy megkeresse és megtartsa (szódzó - gör.), azt, aki elveszett. Őróla szólt az Ószövetség minden ígérete, Ő a Messiás (héber kifejezés).

Jézus Krisztus Megtartó volt, és Megtartó maradt ma is, és minden nap, a világ végezetéig... Soha nem fog megváltozni. Mindenkor szabadító. Ámen.

Ezért erős a reménység sisakja a fejeden - ha ismered Őt, és biztos vagy az Ő szavaiban és cselekedeteiben (amiket az Igében olvasol).

Róma 1,16-17.
16 Mert nem szégyenlem a KRISZTUS (a Messiás - üdvözítő, szabadító) evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek ÜDVÖSSÉGÉRE (szótéria), zsidónak először meg görögnek.

17 Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből ÉL (örök élettel - itt és most, ezen a földön is, és odaát, az örökkévalóságban is).

A jó házasságról


Készítette: Egyedülálló Karizmatikusok Közössége


A Szent Szellem

Készítette: Igeversek és gondolatok


Az eljegyzett gyémánt - Kubinyi Károly

North Korea children playing the guitar. Creepy as hell.

2013. november 19.

Joyce Meyer: Önátadás

Jó az Úrra várni!

Jó az Úr azoknak, akik várják őt (a benne reménykedőkhöz); a léleknek (a személynek), amely keresi őt (a hozzá folyamodókhoz). (csendben) várni és megadással lenni az Úr szabadításáig” (Siral. 3,25-26)


Reinhard Bonke: Ki üdvözíthet?

Az én egyházam nem üdvözíthet engem, és a tiéd sem üdvözíthet téged. Egyetlen egyház sincs, amelyik meghalt értünk. Se pápa, se püspök, se lelkész, se evangélista nem tud üdvözíteni senkit, mert közülük egyik sem halt meg értünk.

Csak egyetlen van, aki meghalt értünk, akinek a neve: JÉZUS! JÉZUS! JÉZUS! Csak Ő tud üdvözíteni


Az emberi szívről

 „Csalárdabb a szív (az ember bensője) mindennél, és gonosz (és javíthatatlan) az; kicsoda ismerhetné (ki tudná kiismerni) azt? Én, az Úr vagyok az, aki a szívet (a bensőt) fürkészem, és a veséket vizsgálom (a szívek vizsgálója, az életek megítélője), hogy megfizessek kinek-kinek az ő útai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint (és mindenkivel úgy bánok, ahogyan élete és tetteinek a gyümölcse szerint megérdemli)” (Jer. 17,9-10)


Hillsong - With all I am in hungarian (Pintér Béla - Hozzád tartozom)

Az Úr Jézus logosza / Igéje

„…Eredj el, és legyen néked a te hited szerint…” (Mát. 8,13)


A Szent Szellemről:

A Szent Szellem a tanítványok számára az a szakértő, aki velük marad örökké. Mindig lehet számítani vezetésére, bátorítására, megerősítésére.


C. LEWIS: Az élőkről

Minden élőben Isten termékeny teremtő ereje bontakozik ki és csillan meg.


A kétséges dolgokról

Készítette: Szeretet-Közösség



Az öregségről

Készítette: Keresztény szépségportál

Ne dühöngj, hogy megöregedtél, van, akinek ez sem sikerül. George Bernard Shaw

www.keresztenyszepsegportal.hu


Nem tudok ellenállni neki - Jézus Krisztus Szupersztráda

2013. november 18.

János evangélium 15. fejezet: Jézus az igazi szőlőtő. (szerkesztett)

Ján. 15,1 Én vagyok az igazi [(aléthinosz): a valódi] szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves [a szőlősgazda].

Ján. 15,2 Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, [vagyis amely termést nem hoz] lemetsz [vagyis (airó): félretesz, eltávolít]; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja [(kathairó): megmetszi], hogy több gyümölcsöt teremjen.

Ján. 15,3 Ti már tiszták vagytok ama beszéd [(logosz): az ige] által, amelyet szóltam néktek.

Ján. 15,4 Maradjatok énbennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet [(dünamai): mert nem képes hozni] gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha énbennem maradtok.

Ján. 15,5 Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül [és tőlem elválasztva] semmit sem cselekedhettek [mert nélkülem nem vagytok képesek tenni semmit].

Ján. 15,6 Ha valaki nem marad énbennem, kivettetik, mint a szőlővessző, [kidobják, mint a lemetszett venyigét] és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek [és elégetik, és elég].

Ján. 15,7 Ha énbennem maradtok, és az én beszédeim [(rémáim): kijelentéseim] bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek.

Ján. 15,8 Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim.

Ján. 15,9 Amiképen az Atya szeretett engem [(agapaó): úgy, hogy magát teljesen átadta, és teljesen összekötötte velem, és eggyé vált velem], én is úgy szerettelek titeket [(agapaó): magamat teljesen odaadtam, teljesen összekötöttem, és eggyé váltam veletek]: maradjatok meg ebben az én szeretetemben.

Ján. 15,10 Ha az én parancsolataimat megtartjátok [és megőrzitek majd], megmaradtok az én szeretetemben; amiképen én megtartottam [és megőriztem] az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.

Ján. 15,11 Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon ti bennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék [(pléroó): és teljessé legyen].

Ján. 15,12 Ez az én parancsolatom, hogy [úgy] szeressétek egymást [(agapaó): teljesen adjátok át, szánjátok oda magatokat egymásnak], amiképen én szerettelek titeket [(agapaó): és teljesen átadtam, oda szántam magamat nektek].

Ján. 15,13 Nincsen senkiben nagyobb [(agapé): Isten szerinti] szeretet annál, mintha valaki életét adja [(tithémi): életét leteszi] az ő barátaiért.

Ján. 15,14 Ti az én barátaim [(philosz): bizalmas társaim] vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok [(entellomai): meghagyok] néktek.

Ján. 15,15 Nem mondalak többé titeket (rab)szolgáknak; mert a (rab)szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam [(gnóridzó): kijelentettem] néktek [vagyis megismertettem veletek].

Ján. 15,16 Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én [arra is] rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; teremjetek gyümölcsöt, [maradandó gyümölcsöt] hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.

Ján. 15,17 Ezeket parancsolom néktek, hogy egymást szeressétek [(agapaó): vagyis teljesen szánjátok oda magatokat gymásnak].

Ján. 15,18 Ha gyűlöl [(miszeó): ellenszenvesnek tart] titeket a világ [koszmosz): a látható világ, vagyis evilág], tudjátok [(ginószkó): és értsétek] meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál.

Ján. 15,19 Ha e világból volnátok, a világ szeretné [(phileó): és kedvelné] azt, ami az övé [(idiosz): ami a saját tulajdona, ami hozzá tartozik]; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ.

Ján. 15,20 Emlékezzetek meg ama beszédekről [arról a (logoszról): igéről], amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a (rab)szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, [(diókó): zaklattak, megfigyeltek, bíróság előtt vádoltak] titeket is üldöznek [(diókó): zaklatnak, megfigyelnek, bíróság előtt vádolnak] majd. Ha az én beszédemet [az én (logoszomat): Igémet, tanításomat, tevékenységemet] megtartották [(téreó): szemmel tartották, megfigyelés alatt tartották, ellenőrízték, kontrollálták], a tiéteket is megtartják [(téreó): szemmel tartják, megfigyelés alatt tartják, ellenőrzik, kontrollálják] majd.

Ján. 15,21 De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem.

Ján. 15,22 Ha nem jöttem volna és nem beszéltem volna nékik [és nem szóltam volna hozzájuk], nem volna bűnük [(hamartia): nem volnának a valósággal - Krisztussal - ellentétes állapotban]: de most nincs mivel menteniök az ő bűnöket [nincs mentségük (hamartia): a céltévesztésükre].

Ján. 15,23 Aki engem gyűlöl [(miszeó): és aki ellenszenvet érez velem szemben], gyűlöli az én Atyámat is [(miszeó): az Atyámmal szemben érez ellenszenvet].

Ján. 15,24 Ha ama cselekedeteket nem cselekedtem volna közöttük, amelyeket senki más nem cselekedett, nem volna bűnük [(hamartia): nem maradtak volna továbbra is céltévesztésben]; de most láttak is, gyűlöltek is, mind engem, mind az én Atyámat.

Ján. 15,25 De azért lőn így, hogy beteljesedjék a mondás [(logosz): az Ige], amely megiratott az ő törvényükben [(nomosz): az ő tanításukban]: Ok nélkül gyűlöltek engem [(dórean miszeó): indokolatlanul ellenszenvet éreztek irántam].

Ján. 15,26 Mikor [(hotan): bármikor, és valahányszor] pedig eljő majd a Vígasztaló, [(paraklétosz): Pártfogó, Bátorító, Segítő, Védő, Közbenjáró, Védőügyvéd, szószóló] akit én küldök néktek az Atyától. Az igazságnak [(alétheia): a valóságnak] Szelleme, aki az Atyától származik [aki az Atyától ered, és jön ki], az tesz majd én rólam bizonyságot [és Ő fog tanúskodni mellettem].

Ján. 15,27 De ti is bizonyságot tesztek; [ti is tanúskodni fogtok] mert kezdettől fogva énvelem [(emú): és az enyéim] vagytok.



A megdicsőült Úr a Király

A kevés hit

Készítette: Szeretet-Közösség