Római levél 10. fejezet: A TÖRVÉNY VÉGE: KRISZTUS (revidiált)

 Róm. 10,1 Atyámfiai, [Testvérek] szívem szerint kívánom [és óhajtom] és Istentől könyörgöm [imádkozom érte] az Izráel üdvösségét.

Róm. 10,2 Mert bizonyságot teszek felőlük, [és tanúskodom mellettük]

hogy Isten iránt való buzgóság van bennük, de nem megismerés [nem felismerés] szerint. [Mert ez a nem ismerők buzgósága].

Róm. 10,3 Mert az Isten igazságát [vagyis az Istentől eredő megigazulást] nem ismervén, [nem ismerték el, és nem értették meg] és az ő tulajdon igazságukat [vagyis a maguk igazságos voltát] igyekezvén érvényesíteni, [és elismertetni] az Isten igazságának [az Istentől eredő megigazulásnak] nem engedelmeskedtek [nem vetették, nem rendelték) alá magukat]*

*És kifejti az apostol, hogy Izráel miért nem fogadta el az Isten által adott megigazulát: „Mit mondunk hát? Azt, hogy a pogányok, [vagyis a nemzetek] akik a megigazulásra nem törekedtek [és az igazságot (vagyis a megigazulást) nem követték], a megigazulást elnyerték [az igazságot (vagyis a megigazusást) megragadták, és így birtokul kapták], még pedig a hitből való megigazulást. Izráel [vagyis a zsidó nép] ellenben, mely az igazság [vagyis a megigazulás] törvényét követte, [amely törekedett a törvényből eredő megigazulásra, és a megigazulás törvényére] nem jutott el az igazság [vagyis a megigazulás] törvényére [azaz a törvény szerinti megigazulásra, így nem érkezett el a törvényhez]. Miért? Azért, mert nem hitből keresték [mert nem hitből akarták ezt elérni], hanem mintha a törvény cselekedeteiből [a tettekből] volna…” (Róm. 9,30-32).

Isten viszont úgy rendelkezett, hogy: „… annak, aki nem fáradozik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul. Azért hitből, hogy kegyelemből legyen; hogy erős legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is, aki mindnyájunknak atyánk”

„Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség” (Róm. 4,5-6; 3,22).

Mert: „tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy (hús)test sem. (Róm. 10,6-10; Gal. 2,16).

Az apostol bizonyságtétele a testi Izráelről: Micsoda tehát? Amit Izráel keres, azt nem nyerte meg: a választottak ellenben megnyerték, a többiek pedig megkeményíttettek” (Róm. 11,7)

„Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk [rajtunk] kik nem (hús)test szerint járunk, [élünk] hanem Szellem szerint. [akiknek járását-kelését nem a hús vezérli, hanem a Szellem] (Róm. 8,4).

És így folytatja az apostol: „Hiszen azt tartjuk, [valljuk] hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül” (Róm. 3,28)

„Hogyan lehetséges akkor  a dicsekvés? Lehetetlenné vált. Milyen törvény által? A cselekedeteké által? Nem, hanem a hit „törvénye” által” „hogy egyetlen ember [hústest] se dicsekedjék az Isten színe előtt” (Róm. 3,27;1Kor. 1,29)

„Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk” (2Tim. 1,9)

Róm. 10,4 Mert a törvény vége [bevégzése, végcélja, beteljesedése, megszűnése, befejeződése] Krisztus, minden hívőnek [vagyis annak, aki hisz] igazságára [megigazulására]*

*Ugyanis: „… az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek. Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöttétek magatokra. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,22-29).  

És folytatódik a kijelentés: „Mert úgy szerette [(agapaó): Ez azt jelenti: magát teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magát, eggyé válni. Vagyis teljesen odaszánni, feloldódni a szeretetben] Isten e világot [(koszmosz): univerzum, a világegyetem, beleértve a lakóit is], hogy az Ő egyszülött [egyetlen] Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne [a Fiúban], el ne vesszen [el ne pusztuljon], hanem örök élete legyen [(ekhó): örök életetet birtokoljon]. Aki hiszen [(piszteuó): hitre jut] Őbenne, el nem kárhozik [vagyis nem esik ítélet alá, és így nem marad a kárt hozó a (sátán) hatalma alatt]. Aki pedig nem hisz [(piszteuó): nem jut hitre, vagyis végleg elutasította Őt], immár elkárhozott [vagyis már ítélet alatt van, és marad a kárt hozó a (sátán) hatalma alatt], mivelhogy nem hitt [(piszteuó): nem jut hitre, vagyis végleg elutasította Őt] az Isten egyszülött Fiának nevében” (Ján. 3,16.18).

Róm. 10,5 Mert Mózes a törvényből való [eredő] igazságról [megigazulásról] azt írja, hogy aki azokat cselekszi, [megtartja; betölti; teljesíti; megteszi] él azok által*

*A mózesi törvény így hangzott: „(Őrizzétek), és tartsátok meg azért az én rendeleteimet és az én (döntéseimet), és végzéseimet, amelyeket ha megcselekszik az ember, él azok által. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 18,5).

 És a prófétán keresztül megerősíti a Szent Szellem a kijelentést. Mert aki: „Az én parancsolatimban jár (és rendelkezéseim szerint él) és törvényeimet megőrzi, (és megtartja és hűségesen teljesíti) hogy igazságot cselekedjék; ez az igaz, ő élvén él, ezt mondja az Úr Isten” (Ezék. 18,9).

Egy törvénytudó az Úr Jézus kérdésére így válaszol a törvényről: „…Szeresd [(agapaó): Vagyis teljesen szánd oda magad Istennek] az Urat, a te Istenedet teljes szívedből [vagyis teljes bensődből] és teljes lelkedből [(pszükhé): teljes életeddel] és minden erődből  és teljes elmédből [(dianoia): és minden gondolatoddal; és teljes értelmedből]; és [szeresd (agapaó): szeresd önzetlenül, érdemeitől függetlenül] a te felebarátodat [és a legközelebbi (plészion): embertársadat, és szomszédodat is], mint önmagadat. Monda pedig annak: Jól [helyesen] feleltél; ezt cselekedd, és élsz” (Luk. 10,27-28).

És Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem az egyetlen törvényt, a hit törvényét: „Hiszen azt tartjuk, [és állítjuk] hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül” (Róm. 3,28).

És: „Az igaz (vagyis a megigazult ember) pedig hitből él…” (Zsid. 10,38)

 Így vallja meg Pál apostol a hitét: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből [vagyis a tettei alapján], hanem a Jézus Krisztusban való hit által. [vagyis Jézus Krisztus hite által]. Mi is Krisztus Jézusban hittünk [és elfogadtuk Jézus Krisztus hitét], hogy megigazuljunk [vagyis igazzá váljunk] a Krisztusban való hitből [azaz: Krisztus hite által] és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy (hús)test sem. [vagyis a törvény szerinti tettek senkit sem tesznek igazzá]” (Gal. 2,16).

Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés (nem számít), és nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem (csak) a szeretet által munkálkodó hit” (Gal. 5,3-6)

Mert: „Aki pedig nem fáradozik, [nem visz végbe tetteket;(és nem munkálkodik)] hanem hisz abban, aki megigazítja [vagyis megigazulttá nyilvánítja] az istentelent (azokat akikben nincs Isten, az Isten nélkül élőket) annak a hite számít [és tulajdoníttatik] igazságnak. [vagyis megigazulásul] (az Isten kegyelmének végzése szerint). Azért hitből, hogy kegyelemből legyen; hogy erős legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is, aki mindnyájunknak atyánk”„Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség” (Róm. 4,5-6; 3,22).

És az apostol folytatja: „Mert (ugyanis) az előbbi (egy korábbi) parancsolat eltöröltetik, mivelhogy erőtelen és haszontalan (és használhatatlan)” (Zsid. 7,18)

Róm. 10,6 A hitből való [a hitből eredő, származó, és fakadó] igazság [vagyis megigazulás] pedig így szól: Ne mondd [és ne kérdezd] a te szívedben: [a bensődben], kicsoda megy föl a mennybe? Azért tudniillik, hogy Krisztust aláhozza; [vagyis lehozza].

Róm. 10,7 Avagy: Kicsoda száll [és megy] le a [feneketlen] mélységbe? [vagyis az alvilágba]* azaz, hogy Krisztust a halálból [vagyis a holtak országából,  a halottak közül, akikből hiányzik az élet] felhozza [és visszahívja]**

*Mélységbe (ábüszszosz): - aljzat nélküli, feneketlen mélység; mély, (feneketlen) árok, szakadék. Egyidejűleg-elmerült. A lemerült káoszra utal. (Ugyanez a görög szó szerepel az 1 Mózes 1fejezet 2-es versében).

**Már Mózes így prófétál az Igéről – Aki hústestté lett: „Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt” (5 Móz. 30,12-14).

És Péter apostol folytatja a kijelentést: „Mert Krisztus… halálra adatott (hús)test szerint, de megeleveníttetett Szellem szerint. Így ment el a börtönben levő szellemekhez is, és prédikált azoknak, akik egykor engedetlenek voltak, amikor az Isten türelmesen várakozott a Noé napjaiban a bárka készítésekor” „Mert azért hirdettetett az evangélium a holtaknak is, hogy megítéltessenek emberek szerint (hús)testben, de éljenek Isten szerint szellemben” (1 Pét. 3,18-20; 4,6).

Pál apostolon keresztül jelenti ki az Úr, hogy hova szállott le: „Ez okáért mondja az Írás: Fölmenvén [(anabainó): felmegy, felemelkedik, felszáll] a magasságba … Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott a föld alsóbb részeire [vagyis hogy előzőleg le is szállt erre a földre]. Aki leszállott vala, ugyanaz, aki fel is ment, feljebb minden egeknél [majd felemelkedett az egek fölé], hogy mindeneket [vagyis a mindenséget] betöltsön [(pléroó): teljessé tegye]” (Eféz. 4,8-10).

Az Evangélium jelenti ki, hogy hol van a holtak országa, az alvilág, a börtön, ahol sötétségben, és a halál árnyékában élnek, ahová eljött a testté lett Ige, hirdetve a szabadulást: „Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé [a tenger menti út], a Jordánon (jelentése: halál folyón) túl [vagyis a túlsó parton]. A pogányok [vagyis a nemzetek] Galileája [jelentése: jelentése: a pogányok körzete]. A nép, amely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot [nagy fényt], és akik a halálnak földében [és országában] és árnyékában ülnek [és laknak] vala, azoknak világosság támada. [fény virradt rájuk];

(Más fordítás: a sötétségben lakó nép nagy fényt látott, s a halál országában és árnyékában lakók felett fény ragyogott fel!). Ettől fogva kezde Jézus prédikálni [és hirdetni], és ezt mondani: Térjetek meg [térjetek új felismerésre; változtassátok meg gondolkozás(mód)otokat], mert elközelgetett a mennyeknek országa, [vagyis a mennyek királysága, Isten királyi uralma]” (Mát. 4,15-17)

Ekkor teljesedett be az Ézsaiás prófétán keresztül hangzó ígéret: „De nem lesz (nem marad) mindig sötét(ség) ott, ahol most szorongatás (és elnyomás) van. Először megalázta Zebulon (A név jelentése: Ő a megadott menyasszonyi váltságdíj) és Nafthali (jelentése: harcok, küzdve, harcolva) földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját (a tenger felé vivő utat), a Jordán túlsó partját (a Jordánon túli részt) és a pogányok határát (és a pogányok területét). A nép, amely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény (és világosság) ragyog fel fölöttük! (Ésa. 9,1-2)

Az Evangélium kijelentése a megjelent világosságról: „Kezdetben [már] vala az Ige és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Ő kezdetben az Istennél vala. Őbenne vala az (örök)élet, és az (örök)élet vala az emberek világossága [és fénye]. És a világosság [a fény] a sötétségben fénylik [világít; felragyog; tündöklik], de a sötétség nem fogadta be azt. [nem fogta fel; nem ismerte meg; fel nem tartóztatta; nem tudta megragadni, hatalmába keríteni, elfoglalni; fogva tartani. Itt: A sötétség nem tudott erőszakkal úrrá lenni a világosság fölött]” (Ján. 1,1-2.4-5)

Mert: „Az igazi világosság eljött volt már a világba (Az Ige volt az igazi világosság), amely megvilágosít minden (e világra jövő) embert (ő jött el a világba). A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt” (Ján. 1,9-10).

Róm. 10,8 De mit mond? [tehát az Írás]? Közel hozzád a beszéd [az Ige; a (rhéma): a kijelentés, a kinyilatkoztatás], a szádban és a szívedben (vagyis a bensődben) van* azaz [tudniillik] a hit beszéde, [a hit igéje, kijelentése, kinyilatkoztatása] amelyet mi hirdetünk [mi prédikálunk]**

*És ismét: a törvény így prófétál a Krisztusba vetett hitről, és annak megvallásáról: „Mert ez a parancsolat, amelyet én ma megparancsolok neked, nem megfoghatatlan számodra, és nincs távol tőled. Nem a mennyben van, hogy azt kellene mondanod: Ki megy fel a mennybe, hogy lehozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük? Nem is a tengeren túl van, hogy azt kellene mondanod: Kicsoda kel át a tengeren, hogy elhozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük? Sőt inkább nagyon közel van hozzád az ige, a szádban és a szívedben van, teljesítsd hát azt!” (5 Móz. 30,11-14)

Mert azt hirdetjük, hogy: Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született; és mindaz, aki szereti a szülőt, azt is szereti, aki attól született. Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük, és az ő parancsolatait megtartjuk. Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek” (1 Ján. 5,1-3).

**A hit beszéde pedig Isten Igéje: „Mert minden test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága elhull: De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd [evangélium], amely néktek hirdettetett” (1 Pét. 1,24-25).

Dávid is erről prófétál, kijelentve azt is, hogy ez által lehet csak újonnan születni: „Irgalmadból újjáéledek, s megtartom szád bizonyságait. Uram, a szavad (logoszod: Igéd) örökké megmarad, szilárd, mint az ég dicsősége” (Zsolt 119,88-89).

Róm. 10,9 Mert ha a te száddal (meg)vallást teszel [elismered, ugyanazt mondva] az Úr Jézusról [vagyis: Úrnak vallod Jézust]^* és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta [vagyis életre keltette] Őt a halálból, [a halottak közül]^** üdvözülsz^***

*Az Úr Jézus ígérete: „Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt” (Mát. 10,32).

**Azért mert: „… Őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt” (Csel. 2,24).

 „Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil. 2,9-11).

 De: „… tudtotokra adom néktek, hogy… senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Szellem által” (1Kor. 12,3).

***Üdvözülsz (szódzó): vagyis: bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból). Megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatást nyersz].

Róm. 10,10 Mert szívvel hiszünk az igazságra [vagyis hogy megigazuljunk], szájjal teszünk pedig vallást [vagyis ezzel elismerjük, és ugyanazt mondjuk, amit Isten mond] az üdvösségre [vagyis hogy megszabaduljunk, megmeneküljünk]*

*Dávid minden üldözés közepette is így beszél: „Hittem, azért szóltam; noha igen megaláztatott valék” (Zsolt. 116,10)

És ez nem változott az Újszövetségben sem, ahogy erről Pál apostol megvallást tesz: „Mivelhogy pedig a hitnek mibennünk is ugyanaz a Szelleme van meg, amint írva van: Hittem és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk” (2 Kor. 4,13).

Róm. 10,11 Mert azt mondja az írás: Valaki hisz Őbenne, meg nem szégyenül*

*Mert azt ígéri az Úr: „Ezért így szól az Úr Isten: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut!” (Ésa. 28,16).

És Dáviddal együtt vallhatjuk meg, hogy: „Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis Őbenne bízom én” „Nem félek a rossz hírtől, erős a szívem, bízik az Úrban. Rendületlen a szívem, nem fél, végül megvetéssel nézek ellenségeimre” (Zsolt. 27,3; Zsolt. 112,7-8).

Róm. 10,12 Mert nincs különbség [és megkülönböztetés] zsidó [vagyis judeai] meg görög [vagyis pogány] között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, [és mindnyájunknak] aki kegyelemben gazdag mindenekhez, [és bőkezű mindazokhoz] akik Őt segítségül hívják*

*Péter apostol a római százados, Kornélius házában így beszél: „Bizonynyal látom, (és most kezdem igazán megérteni) hogy nem személyválogató az Isten; Hanem minden nemzetben kedves ő előtte, aki őt féli és igazságot cselekszik (vagyis a megigazulásáért munkálkodik)” (Csel. 10,34-35).

Mert Istennek igazsága az Úr Jézusban jelent meg: „Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség. Vagy Isten kizárólag a zsidóké? Nem a pogányoké is? Bizony, a pogányoké is” (Róm. 3,22.29).

„Mert a Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem számít, sem a körülmetéletlenség; hanem csak az új teremtés” (Gal. 6,15).

„Hiszen egy Szellem által mi is mindnyájan egy testté (szóma = személyiséggé; egésszé) meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg” (1 Kor. 12,13).

„Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus” (Kol. 3,11).

„Mert Ő a mi békességünk, ki eggyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat” (Eféz. 2,14).

Róm. 10,13 Mert minden [vagyis mindenki], aki segítségül hívja az Úr nevét, [vagyis személyét, és hatalmát, tekintélyét] megtartatik, [vagyis üdvözül]^*

*Már a próféták azt hirdették, hogy: „… mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül (vagyis üdvözül); mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhív az Úr!” (Jóel. 2,32).

Ezt a próféciát idézi Péter apostol a Szent Szellem kitöltése után:  „És lészen, hogy mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, üdvözül”  (Csel. 2,21).

 És hogy ki az az Úr, akinek a nevét segítségül kell hívni, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „…akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magukén és a miénken” (1 Kor. 1,2).

Róm. 10,14 Mimódon [és hogyan] hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek? [vagyis amíg nem hisznek benne]. Mimódon hisznek [és hogyan higgyenek] pedig abban, aki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló [igehirdető, tanító, és hírnök] nélkül*

*Az Úr Jézus mennybemenetele előtt azt parancsolta a mindenkori tanítványainak: „Elmenvén e széles világra [és a föld minden részére], hirdessétek az evangéliumot [vagyis az örömhírt, a győztes hadvezér érkezésének hírét] minden teremtésnek [minden embernek]” (Márk. 16,15).

 És Pál apostol megvallja, hogy ezért: „…. rendeltettem én hirdetővé [követté] és apostollá Igazságot (vagyis valóságot) szólok [azt, ami megegyezik, megfelel a tényeknek, maga a VALÓSÁG] a Krisztusban, nem hazudok, [és nem állítok valótlanságot]. Pogányok [vagyis nemzetek] tanítójává hitben és igazságban [vagyis, hogy a hitre és az igazságra, vagyis a valóságra, vagyis arra, ami megegyezik, és megfelel a tényeknek, ami maga a VALÓSÁG, és ami Isten Igéje, és a testben megjelent Ige, azaz: KRISZTUS JÉZUS, és a Szent Szellem]” (1 Tim. 2,7).

Róm. 10,15 Mimódon prédikálnak pedig, [és hogyan hirdetnék, és tanítanák az Igét] ha el nem küldetnek? Amiképpen meg van írva: Mily szépek [ékesek, és gyönyörűségesek] a békesség* hirdetőknek lábai, akik jókat [jó hírt, örömhírt, azaz evangéliumot] hirdetnek**

*Békesség (eiréné): az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás.

**A próféták már előre hirdették: „Mily szépek a hegyeken az örömhírt hozónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, aki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!” (Ésa. 52,7).

„Ímé a hegyeken örömhírhozónak lábai! Békességet hirdet. Ünnepeld Júda ünnepeidet, fizesd le fogadásaidat; mert nem vonul át rajtad többé a semmirekellő; mindenestől kiirtatott” (Náh. 1,15).

 Így szól az Úr, jelezve, hogy Ő jön el először hirdetni az örömhírt: „Sionnak először én hirdetém, ímé itt vannak a tanúk, és örömmondót adtam Jeruzsálemnek” (Ésa. 41,27).  

És hogy ki az, aki ezeket mondja a próféciákban, azt az Újszövetségben jelenti ki a Szent Szellem: „Azt az igét, melyet elkülde az Izráel fiainak, hirdetvén békességet a Jézus Krisztus által (Ő mindeneknek Ura). A názáreti Jézust, mint kené fel őt az Isten Szent Szellemmel és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak; mert az Isten vala ő vele” (Csel. 10,36.38)

És hogy ki volt Ő, arról így hangzik a kijelentés: „Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! Emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! Emeld föl, ne félj! Mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek! Ímé, az Úr (JHVH: Jahve) Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte. Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat, és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti” (Ézs. 40,9-11).

Róm. 10,16 De nem mindenek [nem mindenki és nem mindnyájan] engedelmeskedtek az evangéliumnak [vagyis hallgattak az örömüzenetre]. Mert Ézsaiás azt mondja: Uram! Kicsoda hitt a mi beszédünknek [a mi igehirdetésünknek]*

*Ézsaiás így prófétál az Úr Jézusról: „Ki hitte volna el, amit hallottunk, ki előtt volt nyilvánvaló az ÚR hatalma?” (Ésa. 53,1)

 János apostol pedig idézi a próféciát: „Noha ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek benne, hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta szava, amely így hangzik: „Uram, ki hitt a mi beszédünknek, és az Úr karjának ereje ki előtt lett nyilvánvalóvá?” (Jn. 12,37-38)

Az apostol figyelmeztet, hogy ne csak hallgassuk az Úr üzenetét, hanem hittel fogadjuk: „Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták” (Zsid. 4,2)

 
Róm. 10,17 Azért [tehát] a hit hallásból van, [vagyis az Ige hallásából fakad] a hallás pedig Isten Igéje által. [azaz: Krisztus (beszéde; igéje;/rémája = kijelentése/) által].

 »Más fordítás: Tehát a hit a meghallott üzenetből, a meghallott üzenet pedig Krisztus kijelentésén keresztül van«

Róm. 10,18 De mondom: [és kérdezem]. Avagy [vajon] nem hallották-e? Sőt [kétségen kívül] inkább az egész földre elhatott az ő hangjuk, [az ő szózatuk, és kiáltásuk] és a lakóföld véghatáráig [vagyis a lakott földkerekség végére] az ő beszédük (rémájuk: az ő kijelentésük).

[Más fordítás: Hiszen: Végig a földön szárnyal a szavuk, a világ végéig elhat szózatuk]*

*Dávid így prófátál erről: „Nem olyan szó, sem olyan beszéd, amelynek hangja nem hallható: Szózatuk (eljut, és) kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk (az ő szavuk). A napnak csinált bennük sátort. (Más fordítás: Sátrat készített a napnak)” (Zsolt. 19,4-5).

Róm. 10,19 De mondom: Avagy nem ismerte-e [vagy nem értette meg? Nem ismerte fel az Istent] Izráel? Először [vagyis már kezdetben] Mózes mondja: Én titeket felingerellek [és féltékennyé teszlek] egy nem néppel, értelmetlen néppel haragítalak meg titeket. [Más fordítás: Féltékenységre ingerellek benneteket azok ellen, akik nem népem, haragra gerjesztelek az értelmetlen (tudatlan, goromba; értetlen; esztelen; oktalan; ostoba) nép ellen (illetve nemzetség által)*

*Mózesen keresztül így szól az Úr: „Semmit érő istenekkel ingereltek, hiábavalóságokkal bosszantottak. Semmit érő néppel ingerlem én is, bolond nemzettel bosszantom őket” (5 Móz. 32,21).

Ézsaiás így prófétál arról, hogy mit tett Isten, és miért: „Feltűrte (felfedte, lemeztelenítette, levetkőztette) az Úr szent karját (erejét, és hatalmát) minden népeknek szemei előtt (és minden nemzet szeme láttára), hogy lássák a föld minden határai (a föld végén is) Istenünk szabadítását!” (Ésa. 52,10).

És a prófécia a testté lett Igében, az Úr Jézusban beteljesedett, Ő Isten karja: „Mert önmagát megüresíté szolgai formát vévén föl [szolgai alakot öltött], emberekhez hasonlóvá lévén [és külsejét tekintve olyan lett (úgy jelent meg), mint egy ember (és magatartásában is embernek bizonyult)].

 »Más fordításban: …azzal, hogy rabszolgai alakját öltötte fel, s emberi hasonmásba öltözött, üressé tette magát, mindenről önként lemondott, és beleegyezett abba, hogy szolga legyen. Amikor a Földön megszületett és emberré lett, valóban olyan is volt, mint egy szolga« És mikor olyan állapotban találtatott, mint ember [(szkhéma): alakjára nézve embernek bizonyult; vagy formájában embernek mutatkozott], megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának [vagyis a kínoszlopon való] haláláig.

[Más fordítások: sőt még akkor is, mikor külső idomban olyan volt már, mint egy ember, megalázta magát azzal, hogy a halálig engedelmes lett, éspedig a kereszt (vagyis a kínoszlopon bekövetkezett) haláláig].

»Még más fordítás: Amikor külsejét tekintve úgy élt, mint ember, megalázkodott, és tökéletesen engedelmeskedett Istennek. Még akkor is engedelmes volt, amikor emiatt meg kellett halnia. Igen, a kereszten (kínoszlopon) történt halála pillanatáig engedelmes maradt«” (Fil. 2,7-8).

Simeon (Jelentése: az Úr meghallgatott) mielőtt az Úrhoz költözik, a gyermek Jézust karjáben tartva, így szól: „Már (meg)látták az én szemeim a te üdvösségedet [azaz Üdvözítődet; megváltásodat; megmentő hatalmadat; szabadításodat], Amelyet készítettél [és rendeltél] minden népeknek [nemzeteknek] szeme láttára [és számára hogy megjelenjék] világosságul [fényül] a pogányok [nemzetek] megvilágosítására [hogy azt nemzeteknek leleplezd; kinyilatkoztasd], és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére” (Luk. 2,30).

Mert ők azok, akikről így prófétál Péter apostol: „Akik hajdan nem nép [voltatok], most pedig Isten népe [vagytok]; akik nem kegyelmezettek [voltatok], és egykor könyörület nélkül éltetek, nem nyertetek irgalmat), most pedig kegyelmezettek [vagytok] (és könyörületet nyertetek, irgalomra találtatok)” (1Pét 2:10)

Róm. 10,20 Ézsaiás pedig bátorságosan [nyíltan; merészen] ezt mondja: Megtaláltak [és megnyertek] azok, akik engem nem kerestek, [akik nem tudakozódtak, nem kutattak, és nem is kérdezősködtek utánam]; nyilvánvaló lettem [mert megjelentem, kinyilvánítottam, láthatóvá tettem magam] azoknak, akik felőlem nem kérdezősködtek*

*Így hangzott a prófécia: „Megkereshettek volna, de nem kérdeztek, megtalálhattak volna, de nem kerestek. Itt vagyok, itt vagyok! - mondtam a népnek, amely nem hívta segítségül nevemet” (Ézs. 65,1).

Ezért így figyelmeztet az apostol: „Óvakodjunk tehát, és gondosan ügyeljünk arra … hogy közülünk valaki fogyatkozásban levőnek ne láttassék. Mert nékünk is hirdettetett az Evangélium, miképen azoknak: de nem használt nékik a hallott beszéd (a hirdetett ige), mivel nem párosították hittel azok, akik hallották” (Zsid. 4,1-2).

Róm. 10,21 Az Izraelről pedig ezt mondja: Egész napon kiterjesztettem kezeimet [és kitártam karjaimat] az engedetlenkedő [a hitetlen] és ellenmondó [ellenszegülő, vitatkozó, visszautasító, és ellenem harcoló] néphez [vagyis nép felé]*

* Már a prófétán keresztül így szólt az Úr: „Kitártam kezemet naphosszat a lázadó nép (Laosz = néptömeg) felé, amely nem a jó úton jár, hanem saját gondolatai után” (Ézs. 65,2)

Az vagy nekem

Felragyog a világosság

Mert: „… nem lesz (nem marad) mindig sötét ott, ahol most szorongatás (elnyomás) van; először megalázta Zebulon (jelentése: lakóhelyek) és Nafthali (jelentése: harcom, küzdelmem) földjét, de azután (végül) megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát (területét). A nép, amely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény (világosság) ragyog fel fölöttük!” (Ésa. 9,1-2)

Uram!

 „Hadd halljam minden reggel kegyelmedet, és hogy hűséges vagy, hiszen benned bízom! Ismertesd meg velem, melyik úton járjak, mert hozzád vágyódik lelkem” (Zsolt. 143,8)

Spurgeon: A hit

Ahol az értelem csak a szenvedés fellegét látja, ott a hit az ígéret szivárványát szemléli.

Morzsák az élet kenyeréből Összegyűjtötte: Vida Sándor

Az igazi szeretet sohasem fél attól, hogy túl sokat talál adni. 

Thomas Kinkade: Az ima kertje

„Egy kertben, talán közelebb érezzük magunkat a Teremtőnkhöz. Az viszont biztos, hogy közelebb vagyunk a teremtéséhez. Azért imádkozom, hogy ez a kertről készült festmény sokak számára képzeletbeli találkahely legyen, ahol Istennel beszélgetnek a reggel csendjében” 

MIndig velem 0001

Krisztusról

Készítette: Igeversek és gondolatok

Az egyházi szokások és a Biblia

Készítette: Teológia Mennyei Maflás

Egyházi szokások nem egyenlőek a Bibliával.
És nem a Biblia téved.

Imádságról

Készítette: Keresztény szemmel

Az ima

Készítette: A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

Az ima a leghatalmasabb energiaforma, amit az ember létrehozhat. Az ima befolyása az emberi értelemre és testre annyira kimutatható, mint a mirigyek kiválasztó képessége.

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

Az esély

Készítette: Keresztény szemmel

Minden harc csak út feléd - Hit gyülekezete

Ige: Isten sokféleképpen kijelentette önmagát.

„Mert ami az Isten felől tudható, megismerhető, megérthető, és nyilvánvaló, világosan ismerik, mert az Isten [nyilvánvalóvá, és láthatóvá tette, sőt kijelentette” (Róm. 1,19)

*Mert: „nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt, a mennyből esőt adott nektek és termést hozó időket; bőven adott nektek eledelt és szívbéli örömet” (Csel. 14,17)

Azért: „hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem; Mert Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk…” (Csel. 17,27-28)

Hiszen: „Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést. Nem olyan szó, sem olyan beszéd, amelynek hangja nem hallható: Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk” (Zsolt. 19,2-5)

„Kérdezd csak meg az állatokat, azok is tanítanak, és az égi madarakat, azok is tudósítanak. Vagy elmélkedj a földről, az is tanít, a tenger halai is beszélnek neked. Ki ne tudná mindezekről, hogy az ÚR keze alkotta őket?” (Jób. 12,7-9)

Azt kérdezi az Úr: „Kihez hasonlíthatnátok az Istent, és hogyan készíthetnétek el képmását? A mesterember bálványszobrot önt, az ötvös bevonja arannyal, és ezüstláncot forraszt hozzá. Aki szegény ilyen áldozathozatalra, nem korhadó fát választ, ügyes mesterembert keres, hogy olyan bálványszobrot készítsen, mely nem inog. Hát nem tudjátok, nem hallottátok, nem mondták el nektek régtől fogva, nem magyarázták meg a föld alapozását?” (Ésa. 40,18-21)

Az apostol is így szól a pogányokhoz: „Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt hinnünk, hogy aranyhoz vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, művészi alkotáshoz vagy emberi elképzeléshez hasonló az istenség” (Csel. 17,29)

És az Úr így figyelmezteti az Övéit: „Őrizzétek meg azért jól a ti lelketeket (vagyis magatokat), mert semmi alakot nem láttatok akkor, amikor a tűznek közepéből szólott hozzátok az Úr a Hóreben. [a pusztaságban, sivatagban: vagyis e világban], hogy el ne vetemedjetek, és faragott képet, valamely bálványféle alakot ne csináljatok magatoknak, férfi vagy asszony képére; Képére valamely baromnak, amely van a földön; képére valamely repdeső madárnak, amely röpköd a levegőben; Képére valamely földön csúszó-mászó állatnak; képére valamely halnak, amely van a föld alatt lévő vizekben. Se szemeidet fel ne emeld az égre, hogy meglásd a napot, a holdat és a csillagokat, az égnek minden seregét, hogy meg ne tántorodjál, és le ne borulj azok előtt, és ne tiszteljed azokat, amelyeket az Úr, a te Istened minden néppel közlött, az egész ég alatt. (5 Móz. 4,15-19)

„Ezt mondja az Úr: A pogányok útját el ne tanuljátok… Mert a népek bálványai csupa hiábavalóság, hiszen az erdő fájából vágják azt; ács-mester kezei készítik bárddal. Ezüsttel és arannyal megékesíti azt, szegekkel és pörölyökkel megerősítik, hogy le ne essék. Olyanok, mint az egyenes pálmafa, és nem beszélnek; viszik-hordják őket, mert mozdulni nem tudnak. Ne féljetek tőlük, mert nem tehetnek rosszat; de jót tenni se képesek! Mind egyig balgatagok és bolondok; hiábavalóságokra tanít; fa az. Társisból [jelentése: leigázás] hozott lapított ezüst és Ofirból (jelentése vörös; gazdag, zsíros; a gazdagság földjéből) való arany; az ácsnak és az ötvös kezének munkája; öltözetük kék és piros bíbor; mesterek munkája valahány” (Jer. 10,2-6.8-9)

Jöjjetek örvendezzünk.

Joyce Meyer: A beszédről

Az Isten temploma

„Ti vagytok az Isten templomában a szentek szentje, ahol az Isten Szelleme vett lakozást” (1Kor. 3,16)

Isten kezében

Tegyünk mindent az Isten kezébe. Hagyjunk mindent az Isten kezében. Vegyünk mindent az Isten kezéből.

(ismeretlen)

Spurgeon: A fényről

A gyertya nem egy pontra világít, hanem fényt áraszt maga körül. Így kell, hogy a keresztyén ember is mindenkinek, kicsinynek és nagynak egyaránt áldást sugározzon.

Mielõtt továbbléphetnél

„...indulj, kelj át... arra a földre, amelyet én adok..." (Józsué 1:2)

Józsué már megízlelte az Ígéret földjének örömeit. Mégis vissza kellett térnie és várnia, míg Mózes meg nem halt, és míg Izráel népébõl minden kételkedõt el nem temettek.

 Figyeld meg: 1) A régi módszereink közül némelyiknek meg kell halnia. Mózes a régi rendszert jelképezte. Az jó volt akkor, de most már nem az. Ha a múlttal vagy összhangban, és nem a jelennel, akkor nem állsz készen. Még túl sok emberben akarsz jó benyomást kelteni. Annyira kötnek bizonyos felfogások, hogy amikor Isten azt mondja, indulj, neked még valakivel tanácskoznod kell.

Amikor Isten azt mondta Józsuénak: „Az én szolgám, Mózes meghalt. Most azért indulj, kelj át itt a Jordánon, te és ez az egész nép arra a földre, amelyet én adok Izráel fiainak”, erre egyetlen helyes válasz létezett: „Igen, Uram!”

Tisztelned kell a múltat, de nem szabad a múltba ragadva élned. Az igazságra kell állnod, de kérned kell Istentõl friss útmutatásokat és meglátásokat, ha el akarod érni rendeltetésedet.

2) A kételyeidet el kell temetned. A tizenkét kém közül csak kettõ hitte, hogy Isten nekik fogja adni az Ígéret földjét. A másik tíz óriásokat látott, kétkedésbe süllyedt, meghalt és el is lett temetve a pusztában. Minden téged visszatartó kételynek is meg kell halnia, és el kell õket temetni, beleértve az alacsony önértékelés, a gyermekkori félelmek, az aggodalmaid és a bírálóid hangját is. Gyûjtsd össze õket, tedd egy dobozba, temesd el, állj rá és mondd: „Por a porhoz, hamu a hamuhoz.” Mielõtt továbbléphetnél, meg kell értened ezeket az alapelveket, és ezek szerint kell élned.

http://maiige.hu/

Istenem, áldj meg minket...

Mindenből megszabadít

34,20 Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr. (Zsoltárok)

Milyen jó dolog tudni, hogy egy Szabadító Istent szolgálunk! Lehet, hogy nehézségekkel küzdesz, de Isten éppen ebben a pillanatban is munkálkodik, hogy kihozzon téged ebből a nehéz helyzetből. Lehet, hogy ez nem úgy fog történni, mint, ahogy azt elképzelted, de bízz benne, hogy Isten szívén viseli, mi a legjobb számodra.

A bajt úgy is definiálhatnánk, mint ami egy állandó fájdalom, vagy szomorúság okozója. Tudom, hogy a „baj” sokféle formát ölthet: lehet egy betegség, teher, kísértés, egy munkatárs, vagy egy családtag. Sok minden jöhet ellenünk, de Isten azt ígéri nekünk az Ő Igéjében, hogy semmilyen ellenünk formált fegyver nem fog célhoz érni! Ezek a nehézségek csak átmenetiek. Állj meg abban a hitben, hogy Isten a te oldaladon áll, és te meg Ő többségben vagytok! Nem számítanak a körülmények, minden reggel úgy kelj fel, hogy azt mondod: „Ez az a nap, amit az Úr rendelt, ezért örvendezni fogok! Az én Szabadítóm eljön!”

Ha így teszel, Isten kiszabadít minden bajból, és meg fogod tapasztalni kezének áldását életed minden területén.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy Te vagy a Szabadítóm. Köszönöm, hogy igazzá tettél Jézus vére által. Bízom Benned, hogy jót tervezel az életemre, és megszabadítasz minden bajból. Jézus nevében! Ámen.

Joel Osteen

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/joel-osteen/211-mindenbol-megszabadit.html

Hogy dicsőíttessék az Atya

Es akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőittessék az Atya a Fiuban. JANOS 14,13.

Milyen döbbenetes igéret! Amikor beleszületünk Isten családjába, az ujjászületés altal megkapjuk azt a jogot es kiváltságot, hogy használjuk Jézus nevét. Minden hatalom, ami ebbe a névbe ruháztatott, azért adatott nekunk, hogy az Atya megdicsőüljon a Fiuban.

A Fiu kivetett volt a földön. Keresztre feszitve mezitelenül függött a világ előtt. De ahol pusztán a keresztrefeszités szégyenét prédikálják, a név elveszti hatalmát, erejét es tekintélyét. Nem áradnak az áldások az emberre, és nem

adatik dicsőség Istennek, az Atyanak.

Jézus neve azért adatott, hogy átvegye Jézus helyét a földön. Mindazt, amit Jézus meg tudott tenni földi élete során, minden egyes hivő megteheti most. Jézus van ebben a névben. Ez a név maga Jézus. Mindaz, ami Jézus volt, mindaz, amit Ő tett, mindaz, ami Ő jelenleg, mindaz, ami Ővalaha is lesz, benne van jelenleg ebben a névben!

Amikor használjuk Jézus nevét, láthatóvá tesszük a Golgotán elvégzett munkájának teljességét. Amikor használjuk ezt a nevet, az élő, gyógyitó Krisztus van jelen, az Atya Isten dicsőségére!

Megvallás: Én használni fogom Jézus nevét, ahogy utasit erre az Ő Igéje, hogy dicsőséget adjak Istennek, az Atyának.

/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/

Reinhard Bonnke: A gyülekezetbe járásról

Miért járjak gyülekezetbe? Nézd ilyen szemszögből: a gyertyák gyertyatartókban égnek, a villanykörtéket lámpa foglalatba csavarják, a növények talajban növekednek. Gyertyatartó nélkül a gyertyák eldőlnének, érintkezés nélkül a villanykörték nem adnának fényt, termőtalaj nélkül a növények egyszerűen elszáradnának. Nekünk, keresztényeknek a gyülekezeti közösség a gyertyatartó, hogy megállhassunk; az áramforrás, hogy világítsunk; és a talaj, hogy felnövekedjünk. A Biblia olvasása és az imádkozás mellett a gyülekezet az egyik gazdag forrás, amelyet Isten biztosított a keresztények számára. REINHARD BONNKE

Dr-Kováts György: A HTETLENSÉG EREJE-3.

A négy napos halálból feltámasztott Lázárhoz százak vándoroltak el Jeruzsálemből, hogy lássák azt, aki oszló holttest állapotából feltámadt és él.

Luk 16,19-31.

29 Mondta neki Ábrahám: Van Mózesük és prófétáik; hallgassák azokat.

30 Az pedig mondta: Nem úgy, atyám Ábrahám; hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, megtérnek!

31 Ő pedig mondta neki: HA MÓZESRE ÉS A PRÓFÉTÁKRA nem hallgatnak, AZ SEM győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad.

A négy napos halálból feltámasztott Lázárhoz százak vándoroltak el Jeruzsálemből, hogy lássák azt, aki oszló holttest állapotából feltámadt és él. A hír eljutott a vallási vezetőkhöz is. Mit mondtak ők erre? „Ajjaj! Akkor Lázárt is el kell tennünk az útból, (meg kell öljük), mert részese lett ennek a tömegmozgalomnak, ami, ha forradalommá válik, eljönnek a római katonák, és diktatúrát vezetnek be – az eddigi hatalomgyakorlási formát megváltoztatják. Ezt pedig csak nem akarhatjuk?” (Természetesen nem szó szerint. Jn 11,47-48.)

Mit váltott ki a nyilvánvaló csoda? Megerősítést abban, hogy „valamit tenni kell ezzel a csodatevővel”, mert „zavarja a köreinket”. Szó szerint: „túl sok csodát tesz” ez az ember. (Jn 12,9-11.)

Mi ez? Hit? Nem. Hitetlenség. A nyilvánvaló tények ellenére.

Emberek sokasága nem csak Jézusért ment Bethániába, hogy Őt lássa, hanem Lázárért is, hogy lássa a négynapos halálból feltámasztottat. Közülük sokan hittek.

De nem mindenki hitt. Voltak, akik hatalmi – vallási, anyagi, megítélésbeli – érdekeik miatt, az ellenkezőjére jutottak! „Pontosan azért, mert a nyilvánvaló tények annyira alátámasztják azt, hogy igaza van, el kell hallgattatni” – így gondolkodtak. Őt is, és mindazokat, akik bizonyítanák a nyilvánvaló tényeket. Mindenkit. A vakon születettet is kirekesztették, mert Jézusról tett bizonyságot (Jn 9). Ez a hitetlenség munkája.

Szerinted ma ilyen nem dolgozik? És kikben? Az ateista világban, inkább, vagy a vallásosság világában?

Az aggodalom

Készítette:A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

Az aggodalom olyan, mint a hintaszék: teszel valamit, de nem jutsz el sehová. (Linda Dillow)

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

A gyógyszerek gyógyszere

Készítette:Akik Vágynak Isten Szeretetére

Gyógyszerek gyógyszere a biblia, Isten igéje.
Gyógyulást hozok neked és kigyógyítalak sebeidből - mondja az Úr. (Jeremiás 30:17)

Isten Igéje lehet gyógyszer? Feltétlenül. Sőt! Olvasd el a következőket:
Gyógyszerek gyógyszere

Használati utasítás:
Tulajdonságai: épít, bátorít, felüdít, néha: int és fedd
Adagolás: naponta legalább egyszer, de napi többszöri adagolás jobb hatást fejt ki.

Készült: kb. 1.500 évig.
Készítették:
királyok (Dávid, Salamon)
tudósok (Ézsaiás)
orvosok (Lukács)
teológusok (Ezsdrás, Pál apostol)
nagy államférfiak (Mózes, Dániel, Nehémiás)
földművesek (Ámos)
halászok (Péter)
zenészek (Ászáf és Kóráh fiai)
próféták (Ezékiel, Jóel)
Hatásosságának garanciája: Jézus Krisztus Vére
Milliók próbálták ki, s akik rendszeresen szedték, azoknak az élete gyökeresen megváltozott.
A termékért a Mindenható, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene vállalt felelősséget.
Forgalomba hozta: A Szentlélek

A gyógyszert bárki szedheti, gyermekek elől nem kell elzárni, rájuk is nagy hatással lehet.

Szedd te is! Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak.

Ilyen világot szeretnénk mindannyian

Biró Lally:Dönts a szíveddel!

Ige: Isten megbékélt a teremtett világgal!

 „Mert Ő a mi békességünk, ki eggyé tette [forrasztotta] mind a két nemzetséget [népet], és lerontotta [eltörölte, érvénytelenítette, ledöntötte; lebontotta saját húsában] a közbevetett [közéjük emelt] választófalat.

Az ellenségeskedést [kiküszöbölte] az Ő [saját] (hús)testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén [megszüntetvén; érvénytelenné tette; hatályon kívül helyezte azért]; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Őmagában, békességet szerezvén; [és békességszerzővé]

És hogy megbékéltesse [kiengesztelje] az Istennel mind a kettőt, egy testben (szóma = egy személyben) a keresztfa [a kínoszlop] által, megölvén [elpusztítva] ezen az ellenségeskedést*(Eféz. 2,14-16)

*Ezt az örömhírt hirdetik az apostolok, példaként a mindenkorban élő keresztények számára: „Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel [megbékéltetett minket önmagával] az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által minekutána megbékéltünk vele. [akkor (mennyivel) inkább üdvözíteni fog a Belőle belénk ömlő élet révén]” (Róm. 5,10)

„Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát; Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét” (2 Kor. 5,18-19)

 Mert tetszett Istennek: „…hogy Őáltala békéltessen meg [engeszteljen ki] mindent [a mindenséget] Magával, békességet szerezvén az Ő keresztjének [kínkarójának; kínoszlopon kiontott] vére által; Őáltala mindent, ami csak van, akár a földön, akár a mennyekben [az egekben]” (Kol. 1,20)

 „Ezért Isten ingyen igazítja meg őket [megigazulásukat azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják] miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. [a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk]. Mert az Isten őt [eleve] (el) rendelte [oda adta] engesztelő [véres] áldozatul [fedélnek] azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa. [nekünk]. Isten ugyanis az előbb [korábban] elkövetett bűnöket [végtelen türelmében] elnézte [elengedte; megbocsátotta]” (Róm. 3,24-25)

 „Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért” (1 Ján. 4,10)

Örökké Téged imádlak

A bálványimádásról

Nem lakhatik (mert nem talál otthonra) tenálad gonosz. Nem állhatnak meg szemeid előtt a kevélyek (a dicsekvők), gyűlölsz te minden bűnt (vagyis nem szereted a hiábavalóságot) cselekedőt (vagyis minden bálványimádót)” (Zsolt. 5,6)

Isten szeretete

„Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek” (1 Ján. 5,3)

Spurgeon: A biztonságban lévők

Akik abban a tudatban alszanak el, hogy az Úr őrzi őket, nagyobb biztonságban érezhetik magukat, mint a királyok palotáikban.

Vida Sándor: Az igazi szeretet

Az igazi szeretet valódi lényünket hozza elő, azt az embert, akivé válni szeretnénk.

Válj ügyes művésszé!

12,18 Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés, a bölcsek nyelve pedig gyógyít. (Példabeszédek)

Mostanában szerepelt a hírekben, hogy Thomas Kinkade, elismert festő, 54 éves korában meghalt. A Fény Festője néven vált ismertté, és műveinek replikái milliók otthonát díszítik. Kinkade mind életével, mind pedig festményeivel, sokak életét megérintette és inspirálta.

Lehet, hogy nem tartod magad olyan művésznek, mint Kinkade, de valójában mindannyian művészek vagyunk. Mindannyian rendelkezünk kreativitással, minthogy egy kreatív Isten a képére teremtett minket. Benyomásokat, impressziókat keltünk a szavainkkal. Azt is mondhatnánk, hogy a szavaink olyanok, mint az ecsetvonások, az emberek szíve pedig a festővászon. Minden egyes szóval, akár jó, akár rossz, maradandó képet hagyunk mások életén. Ezért figyelmeztet minket az Írás, hogy figyelmesen válogassuk meg a szavainkat, mert „élet és halál van a nyelv hatalmában”.

Egy gyönyörű festmény nem csak a színekről szól, hanem a művész által alkalmazott technikáról is. Mint ahogy egy gyakorlott művész megfontolt ecsetvonásokkal dolgozik, nekünk is óvatosan kell bánnunk a szavainkkal, hogy egy pozitív, bátorító mesterművet hozzunk létre a családtagjaink, a barátaink és a munkatársaink szívén.

Ezt a leckét akkor tanultam, amikor a fiúnkat, Jonathan-t próbáltam biztatni, hogy gyakoroljon a gitárján. Éppen az iskolából hoztam haza a gyerekeket, és elég stresszes voltam. Ez a szavaimon és a hangnememen is érződött. Megkérdeztem Jonathan-t: „Ezen a héten gyakoroltál már egyáltalán?” Mielőtt válaszolni tudott volna már folytattam is a mondókámat: „Tudod, ha nem gyakorolsz, akkor majd meg fogod bánni, amikor a gyülekezetben gitározhatnál, de nem fog menni…” A „bátorításnak” az lett a hatása, hogy a fiam egyre jobban lelombozódott. Hirtelen rádöbbentem, hogy mit csinálok, bocsánatot kértem tőle, és elhatároztam, hogy a szavaimmal pozitív képet fogok festeni. Azt mondtam Jonathan-nak: „Olyan tehetséges vagy a zenében. Azért szeretném, ha gyakorolnál, mert tudom, minél többet gyakorolsz, annál jobb leszel.” Az elbátortalanítás és bukás hangját a bátorítás és győzelem hangjára cseréltem.

Mint minden máshoz, ahhoz is gyakorlat kell, hogy ügyes művészei legyünk a szavainknak. Ha kiigazításról, vagy utasításról van szó, még akkor is úgy alakíthatjuk a mondandónkat, hogy könnyebben befogadhatóvá váljon. Akár főnökként beosztottakkal, vagy szülőként gyerekekkel van dolgod, mindig tartsd magad előtt azt a célt, hogy másokat egy felsőbb szintre emelj. Gondosan válogasd meg a szavaidat, csomagold be szeretetbe, megerősítésbe, és alkoss mesterművet a körülötted élők életében!

Victoria Osteen

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/victoria-osteen/210-valj-ugyes-muvessze.html

Biró Lally:Egy hangszer had legyek...

C. H. Spurgeon: ÍGÉRET SZERINT 7

Íme a mi hitvallásunk:

’Tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert

a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem’ (Gal 2,16).

És íme a megkülönböztetés világos vonala, ami üdvözülésünk módszerét illeti, és mi azt kívánjuk, hogy világos és nyilvánvaló legyen:

’Így tehát most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint; ha pedig kegyelembõl van, akkor már nem cselekedetekért, mivel a kegyelem

akkor már nem volna kegyelem’ (Róm 11,5-6).

Kedves olvasó, érted ezt?

7. Kiknek szólnak az ígéretek?

Az Úr mindig jó teremtményeihez és igazságos velük: ez természetébõl adódik. Viszont sem igazságosságából, sem jóságából nem következik, hogy a kegyelem ígéretét megadja azoknak is, akik fellázadtak ellene. Az ember elveszítette

minden jogát, hogy igényt állítson Teremtõjével szemben, mert megszegte a tiszta és szent törvényt, amit kötelessége lett volna betartani. Az embernek nem jár más, mint büntetés. Ha Isten a szigorú törvényesség alapján kezelné az embert, el kellene ítélnie és meg kellene büntetnie.

Ha kegyelmébe fogad egy bûnös teremtményt, az irgalmából és szuverén jóságából ered, számunkra érthetetlen módon fakad a Mindenható jóakaratából és nagylelkûségébõl. A kegyelem ígéretei Isten határtalan szeretetébõl erednek,

és egyedül onnan. Nem eredhettek volna más forrásból.

Az emberiség egyetlen tagjának sincs semmilyen természetes joga az áldás ígéretére, és az egész emberiség sem érdemli meg. Isten önként és jóindulatból tett ígéreteket az embereknek, aminek egyetlen indítéka a benne lakozó szeretet.

Isten azért döntött úgy, hogy ígéreteket tesz, mert ki akart választani olyan személyeket, akik a belé vetett hitbõl nyernek üdvösséget. Akiket Isten kiválasztott, azokat a Szent Szellem arra készteti, hogy Istent és a Jézus Krisztusban való hit által éljenek. A választottakat elvezeti a Jézusban való hithez, és mindazok, akik hisznek benne, kétségkívül arra a következtetésre

jutnak, hogy az ígéretek nekik szólnak. Azok számára, akik hitetlenségben élnek és halnak meg, Istennek nincsenek abszolút és személyes ígéretei: õk nem a kegyelem, hanem a törvény hatálya alá tartoznak, és nekik nem ígéretek,

hanem ítéletek jutnak. Ezek az emberek egy másik módszert részesítenek elõnyben az ígérettel szemben, és végül elpusztulnak ostoba döntésük következtében.

Az Úr választottjai letérnek az önmaguk erejébõl és érdemeik által való üdvözülés útjáról, és rátérnek a hit útjára, nyugalmat lelve szívük számára. Hinni Isten Igéjében és bízni abban, akit Õ küldött, hogy Üdvözítõnk legyen – nem tûnik nagy dolognak, de valójában az: ez a kiválasztottság jele, a megújhodás

bizonysága, az eljövendõ dicsõség záloga. Tehát, ha valaki hiszi, hogy Isten igazat mond, és örök érdekeit az õ ígéreteire alapozza, az olyan szívre vall, amely megbékélt Istennel, olyan szellemre, amelyben jelen van a tökéletes

szentség csírája.

Ha hiszünk Istenben, ahogy magát Jézus Krisztusban kijelentette, akkor minden ígéretében hiszünk. A belé vetett bizalom maga után vonja a bizalmat mindabban, amit mond: ennélfogva elfogadjuk Isten minden ígéretét, mint bizonyos és kétségbevonhatatlan kijelentéseket. Ha bízunk az egyik ígéretben, akkor nem kételkedhetünk egy másikban, tehát mindegyikben bízunk mint igaz ígéretben, és hisszük, hogy igaz számunkra is, hogy tekintettel van állapotunkra

és körülményeinkre. Az általános állításokból konkrét alkalmazásokra következtethetünk.

Õ, aki azt mondta, hogy üdvözíti azokat, akik hisznek benne, engem is üdvözít, hiszen hiszek benne, és minden áldásban, amelyben a hívõket részesíti, engem is részesít, mint hívõt. Ez logikus következtetés, és ezzel igazolhatjuk a hitet, amely szerint élünk, és amelyben megvigasztalódunk.

Nem mintha megérdemelnék bármit, de ha Isten szabad akaratából megígért nekem valamit Jézus Krisztusban, akkor azt meg is adja nekem: ez reménységünk oka és alapja.

Elsõ látásra az ember csodálkozik, hogy miért nem hisz minden ember Istenben. A kiválasztottság jelét mindenkinek magán kellene viselnie, hiszen Isten nem hazudik, és nincs okunk azzal gyanúsítani, hogy megváltozott volna, vagy nem tartja be a szavát. Mégis, az ember szíve oly álnok, hogy kételkedik a Teremtõjében. Gyûlöli Istenét, ezért nem hisz benne. Az ember Istennel szembeni ellenségességének legmeggyõzõbb bizonyítéka, hogy hamisságot merészel tulajdonítani annak, aki maga az igazság.

’Aki hisz Isten Fiában, abban megvan ez a bizonyságtétel. Aki nem hisz Istennek, az hazuggá teszi õt, mert nem hisz abban a bizonyságtételben,

amellyel Isten bizonyságot tesz Fiáról’ (1Jn 5,10).

Igazi, gyakorlati bizalom az élõ Istenben – bármily egyszerûnek tûnik is – olyan erény, amit csak megújult szív gyakorolhat. Isten Fiának dicsõséges engesztelése érdemes az egész emberiség bizalmára. Az ember azt gondolná,

hogy minden bûnös igyekszik megmosakodni e megtisztító forrásban, és bizalmát habozás nélkül az isteni Megváltóba helyezi, de ez távolról sincs így. Az emberek nem mennek Krisztushoz, hogy élhessenek. Hajlandók bármiben hinni, csak Jézus áldozatában nem. Amíg a Szent Szellem nem mûvel csodát valakiben, addig nem bízik a nagy áldozatban, amelyet Isten hozott és fogadott el, cserébe a bûn elfelejtéséért. Ezért van, hogy ez az egyszerû, mindennapi hit

az Úr választottjainak megkülönböztetõ jegye. Ez a legcsalhatatlanabb jel: ’Aki hisz õbenne, annak örök élete van.’

Az érzések és cselekedetek is szolgálhatnak bizonyítékul, de az Isten ígérete iránti érdeklõdés legfontosabb bizonyítéka a benne való hit. ’Hitt Ábrahám az Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul’: az õsatya jellemében sok más jó vonás is volt, de ez volt a döntõ – hitt Istenben; valójában ez volt a

gyökere minden másnak, ami dicséretes volt benne.

A világi gondolkodású emberek megvetik a hitet, és ellentétbe állítják az erényes cselekvéssel, de ez nem tisztességes: ilyen alapon ellentétbe

állíthatnánk a forrást a belõle eredõ patakkal, vagy a napot a saját melegével. Ha az igaz hit a szentség anyja, akkor az anyát dicsõíteni kell a sarjáért, és nem szabad szembe állítani vele. Az ilyen igazságtalan érvelés rosszindulatból

származik: ha az emberek úgy szeretnék a jó cselekedeteket, mint ahogy színlelik, akkor szeretnék a hitet is, amibõl azok fakadnak.

Isten azért szereti a hitet, mert tiszteli Õt, és engedelmességhez vezet iránta, ami embertársaink szeretetét is magában foglalja. A hitben több van, mint ami szemmel látható. Bizonyos szempontból a legnagyobb jócselekedet, ahogy az Úr Jézus tanítja nekünk. Honfitársai ezt mondták neki (Jn 6,28-29): ’Mit tegyünk, hogy Istennek tetszõ dolgokat cselekedjünk?’ Örömest cselekedtek volna Istennek tetszõ dolgokat. Jézus ezt válaszolta nekik: ’Az az Istennek tetszõ dolog, hogy higgyetek abban, akit õ küldött.’ Vagyis az Istennek leginkább tetszõ cselekedet hinni a Messiásban. Az Úr Jézusba vetett bizalom a legnagyobb erény. Büszke emberek gúnyolódhatnak, de ez az állítás akkor is igaz.

’Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten elõtt’ (Zsid 11,6); de ’aki hisz Õbenne, az nem jut ítéletre’ (Jn 3,18). Az ígéret annak szól, aki hisz az ígéretben, és számára be is teljesül. Aki magához öleli ez ígéretet, azt magához öleli az ígéret. Aki elfogadja Krisztust, az elfogadtatik Krisztusban. Aki igazán hisz, az bizonyosan üdvözül.

Kedves Olvasó, te hiszel Istenedben?

A név

És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért… — MÁTÉ 28,18–19.

Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben… — MÁRK 16,17.

Milyen hatással lenne az életedre, ha egy dúsgazdag ember felhatalmazna, hogy a saját vagyonát használd minden szükségleted kielégítésére?

És mi még ennél is többet kaptunk! Isten képessé tett minket, és felhatalmazást adott nekünk, hogy használjuk Jézus nevét! Ennek a névnek pedig hatalma van itt a földön. E név használata igazában nem hit kérdése, hanem arról van szó, hogy élsz-e a törvényes jogaiddal Krisztusban? Elfoglalod-e Isten fiaként a helyedet, és élsz-e mindazzal, ami megillet. Az Ő neve megillet téged!

Jogunk van használni ezt a nevet az ellenségünkkel szemben. Jogunk van használni a nevet imakéréseinkben.

Dicsőség Istennek, ez a név megillet minket! Ez a név adatott nekünk, hogy véghezvigyük az Atya Isten akaratát ebben az időkorszakban, amelyben élünk.

A korai egyház élt ezzel a hatalommal. Jézus képviseletében cselekedtek, az Ő helyére állva. Ma pedig nekünk kell használnunk az Ő nevét, és cselekednünk Őhelyette!

Megvallás: Minden hatalom mennyen és földön Jézus nevében van. Nekem megadatott ennek a névnek a használata és a benne lévő hatalom. Nekem jogom van használni Jézus nevét!

/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/

Pásztor Chris: Felöltözve És Felszerelve Az Életre

Készítette: József Balogh

És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul. A szentek tökéletesbbítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére: (Efézus 4:11-12).

A nyitó versünk számba veszi az ötszörös szolgálati ajándékokat, amelyeket az Úr adott a Gyülekezetnek. Ezek a hivatalai az apostoloknak, prófétáknak, evangelistáknak, pásztoroknak és tanítóknak. A tizenkettedik vers azonban azt mondja, hogy a cél, amelyre ezeket a szolgálati ajándékokat adta Krisztus testének; a szentek “tökéletesítése”.

A szó “tökéletesítés” a görög “katartismos”-ból ered, amelynek jelentése, hogy teljesen felöltözve, berendezve vagy felszerelve addig a pontig, ahol semmi sem hiányzik. Ez azt jelenti, hogy Isten felken férfiakat és nőket az öt közül bármelyik szolgálatra, elhozni az Ő népét az érettség helyére Krisztusban, ahol ők felöltözve és felszerelve teljesítik Isten tervét.

Most, az Efézus 6:11 elrendel bennünket, hogy öltsük fel Isten minden fegyverét, hogy képesek legyünk megállni az ördög ravaszságával szemben. Azonban ahhoz, hogy felöltsd a páncélt, először tudnod kell azt, hogy mi is az. Továbbá, meg kell tanulnod az Igéből, hogy hogyan öltsd fel a hiteden keresztül. Az ötszörös szolgálati ajándékok bármelyikének, tanárának vagy pásztoroknak a felelőssége ennek a részesének lenni, aki Isten Igéjének a tudását elhozza, így te annak világosságában tudsz járni.

Néhány Keresztény sosem tanította megfelelő módon Isten Igéjét ezáltal ők nem voltak “felöltözve” vagy felszerelve az életre. Bár ők fizikailag fel vannak öltözve, ki vannak téve szellemileg, így ki vannak szolgáltatva az ellenség támadásainak.

Nos, a probléma nem olyan sok, hogy a Sátán megtámadja őket, de “megsérültek” az ő támadásaitól, amelyektől nem kellett volna, bár teljesen fel

voltak öltözve Isten teljes fegyverzetével. Amikor megvan a fegyverzet, a Sátán

meg tud támadni mindenhogy, ahogy akar, de te higgadt vagy, mert rendben fel

vagy öltözve a harcra és meg vagy erősítve ellene.

Megvallás

Megerősödött, megerősített és felerősödött vagyok Isten Igéjének a győzelmén keresztül, és a szellem hatalmassága.

Fenntartom a győzelmemet és az uralmamat a Sátán és a sötétség erői felett a mai napon, és az isteni fegyvertárammal eloltom a gonosz minden tüzes nyilát az Úr Jézus nevében. Ámen.

TOVÁBBI TANULMÁNYOK: Efézus 6:13-18

A sikertelenség

Készítette: A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

Ha valami nem sikerül, az nem sikertelenség: ott kezdődik a munka. (Halász Péter)

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

Az ima

Készítette: Ez az a nap!

Míg szeretetünk vagy szavaink visszautasításra találhatnak az emberek körében, addig imádságainkkal szemben védtelenek. (Rick Warren)

Elválasztva a Teremtőtől

Hit Gyülekezete Ha a gonosz támad _Te élsz