Római levél 3. fejezet: céltévesztett Minden ember (göröggel és kapcsolódó igékkel; revideált )

Róm. 3,1 Mi akkor a zsidó [(iúdaiosz): a júdeai] előnye, [mi tekintetben különb (felsőbbrendű) hát a zsidó (a júdeai) a nemzetbelinél] vagy mi a körülmetélés haszna [előnye]?

Róm. 3,2 Minden szempontból [módon] sok. Elsősorban az, hogy Isten [először] rájuk bízta igéit. [(logoszát): beszédét, ígéretét, kijelentését].

Róm. 3,3 De hát, hogyha némelyek nem hittek? Vajon azoknak hitetlensége [és engedetlensége] nem teszi-e hiábavalóvá [vagyis hatálytalanná, teljesen működésképtelenné; erőtlenné] az Istennek hűségét?*

*Isten ígérete mindenképpen megvalósul, mert: „Nem lehet pedig, hogy meghiúsult legyen az Isten beszéde. Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók; Sem nem mindnyájan fiak, kik az Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban neveztetik néked a te magod. Azaz, nem a (hús)testnek fiai az Isten fiai; hanem az ígéret fiait tekinti magul” (Róm. 9,6-8)

„Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk” (Gal. 4,28)

„Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ő elhívása” (Róm. 11,29)

„Ha hitetlenkedünk, ő hű marad: ő magát meg nem tagadhatja” (2 Tim. 2,13)

Róm. 3,4 [Távol legyen]! Szó sincs róla! Sőt, azt kell mondanunk: igaz [és igazmondó, őszinte] az Isten, az emberek pedig [legyenek bár] valamennyien hazugok, amint meg van írva: „Igaznak kell bizonyulnod [igaznak találtassál] beszédeidben, [logoszaidban, Igéidben] és győznöd kell, amikor perelnek [és perlekednek] veled”*

*Ez pedig így van megírva: Dávid is így vall Istennek: „… igaz légy beszédedben, (és igazmondónak bizonyulj rémáidban)” (Zsolt. 51,6)

Róm. 3,5 Ha pedig éppen a mi hamisságunk [igazságtalanságunk, istentelenségünk] teszi nyilvánvalóvá [mutatja és erősíti meg; hozza napfényre] Isten igazságát, [szentségét, tisztaságát, és igazság osságát] akkor mit mondjunk? Emberi módon [emberi okoskodással] szólok: igazságtalan [hamis, és hűtlen] az Isten, hogy kiönti haragját?*

*Jób barátai így szólnak Istenről: Vajon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője (és Alkotója) előtt tiszta-é az ember? Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát” (Jób. 4,17-21)

Ezért: „Ki mondhatja: (megtisztítottam), és tisztán tartottam szívemet, tiszta vagyok, nincs vétkem (nem tévesztettem el a célt)” (Péld. 20,9).

Dávid értette az Urat, ezért így vall Istennek: „Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid előtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben” (Zsolt. 51,6).

 Róm. 3,6 Szó sincs róla! Hiszen akkor hogyan ítélhetné meg [hogyan hozza helyre a helytelent, és hogyan választja ki, és különbözteti meg] Isten a világot [világmindenséget]?*

*Ábrahám így könyörög Szodoma lakosaiért: „Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonosszal, és úgy járjon az igaz, mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot?” (1 Móz. 18,25).  

Elihu (jelentése: maga az Isten) válasza: „Azért ti okos emberek, hallgassatok rám! Távol van Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság” (Jób. 34,10)

Róm. 3,7 Mert ha Isten igazsága [Igéje, ami a valóság] az én hazugságom [az én hazug állításom vagy magatartásom] által lett naggyá [kiemelkedőbbé, és növekedett, fokozódott] az ő dicsőségére, [az Ő dicsőítésére] akkor miért esem én még mindig ítélet alá, mint bűnös [mint a célt eltévesztő]?

Róm. 3,8 Vagy talán igaz az, amivel rágalmaznak [amivel hamisan vádolnak is] minket, és amit állítanak [és hangoztatnak] némelyek? Hogy tudniillik így beszélünk: tegyük a rosszat, [a káros, ártalmas, értéktelen, és hitvány dolgokat, vagyis a gonoszt] hogy a jó következzék [és származzék] belőle [mert némelyek állítása szerint mondjuk is ezt]! Az ilyeneket méltán sújtja [és igazságosan éri] az ítélet! [és jogos az elmarasztalásuk]*

*Sőt az apostol azt hirdeti, hogy: „… ti szabadságra hívattatok atyámfiai [testvéreim]; csakhogy a szabadság ürügy [kiindulási pont, támaszpont, ok, alkalom, indok, indíték, ösztönzés] ne legyen a testnek. [Más fordítás: Csak ne használjátok ezt a szabadságot a bűnös természetetek kívánságaira. Nem olyan szabadságra, mely ugródeszka a húsnak], sőt (agapé: Isten szerinti) szeretettel szolgáljatok egymásnak” (Gal. 5,13).

És folytatódik a figyelmeztetés: „De meglássátok, [arra azonban ügyeljetek; (vigyázzatok)] hogy ez a ti szabadságtok [kiváltságotok; feljogosult voltotok] valamiképpen botránkozásukra ne legyen [megtorpanás; hibás lépés; megütközés, fennakadás, valamibe való beleütközés; gát, akadály; botláskővé ne váljon] az erőtleneknek [a gyengéknek]” (1 Kor. 8,9).

Hanem: „Mint szabadok, és nem, mint akiknél a szabadság a gonoszság palástja (de nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójának /ürügyként/ használják), hanem mint Istennek (rab)szolgái” (1Pét 2:16).

Mert: „… ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek (a bűn csábításától)” (Ján. 8,36).

Róm. 3,9 Mi tehát az igazság? Különbek [feljebb valók; fölényben] vagyunk? [van-e előnyünk felettük]? Egyáltalában nem! Hiszen előbb már kimondtuk azt az ítéletet, [vagyis bizonyítottuk] hogy zsidók [vagyis júdeaiak] is, görögök [vagyis pogányok] is mind bűnben [azaz: céltévesztésben] vannak, [vagyis elvétették a célt, és ezért a céltévesztés hatalma, és fennhatósága alatt vannak]*

*És folytatják az apostolok: „De az Írás mindent (és mindenkit) bűn [vagyis céltévesztés] alá rekesztett [és összezárt], hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből [vagyis Jézus Krisztus hite által] adassék a hívőknek” (Gal. 3,22).

És így folytatódik a kijelentés: „Mert az Isten mindeneket [minden embert] engedetlenség [hitetlenség, csökönyös és lázadó makacsság] alá rekesztett [mindnyájukat a hitetlenségbe hagyta merülni; összezárta = közös helyzetbe hozta annak érdekében] hogy mindeneken [vagyis mindenkin, és mindnyájukon] könyörüljön. [és irgalmasságot gyakoroljon]” (Róm. 11,32)

Isten azonban – aki maga a Szeretet – megoldást adott erre a problémára: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Aki hiszen Őbenne, el nem kárhozik (az nem jut ítéletre); aki pedig nem hisz, immár elkárhozott (már ítélet alatt van), mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (Ján. 3,16.18)

„az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme (a sátán) megítéltetett” (Ján. 16,11)

„Most van e világ kárhoztatása (megy végbe az ítélet e világ felett); most vettetik ki e világ fejedelme” (Ján. 12,31)

Róm. 3,10 amint meg van írva: „Nincsen igaz [igazságos] ember egy sem,

Róm. 3,11 nincsen, [senki] aki értse, [aki belátja, és tudja] nincsen, [senki] aki keresse Istent.

Róm. 3,12 Mind elhajlottak, [letértek az útról, eltévedtek] valamennyien [mindannyian egyaránt értéktelenné lettek] megromlottak, [elfajzottak; hasznavehetetlenekké váltak] és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem*

^*Ez pedig így lett megírva: „Ezt (gondolja), és mondja a balgatag (a bolond) az ő szívében (bensőjében): Nincs Isten. Megromlottak és utálatos hamisságot cselekedtek, nincs, aki jót cselekedjék. Isten letekint a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső? Mindnyájan elhajlottak (és elpártoltak tőle), és valamennyien (egyaránt) megromlottak, nincsen, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is (egyetlen ember sincs) (Zsolt. 53,2-4)

Róm. 3,13 Nyitott [tátongó, és megnyílt] sír a torkuk [a gégéjük], nyelvükkel ámítanak [és alattomosan rászednek, becsapnak, csalárdságot beszélnek, áspis, vagyis vipera)] kígyóméreg az ajkukon.

Róm. 3,14 szájuk átokkal [és átkozódással] és keserűséggel [keserű beszéddel] van tele*

*A hitetlenekről, és a vallásos emberekről így szól a Szent Szellem: „Mert nincsen az ő szájukban egyenesség, belsejük csupa romlottság; nyitott sír az ő torkuk, nyelvükkel hízelkednek” (Zsolt. 5,10)

De: „Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság” (Zsolt. 10,7)

„Nyelvüket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela” (Zsolt. 140,4)

„Kígyóméreg az ő boruk, viperák kegyetlen mérge” (5 Móz. 32,33)

Róm. 3,15 Lábuk gyors a vérontásra*

*A próféciák már előre jelzik azt, hogy: „Lábuk gonosz cél után fut, sietnek ártatlan vért ontani. Gondolataik ártó gondolatok, pusztulás és romlás van útjaikon. Nem ismerik a békesség útját (vagyis Krisztust), eljárásuk nem törvényes. Ösvényeik görbék: aki azokon jár, annak nincs köze a békességhez (vagyis Krisztushoz)” (Ésa. 59,7-8)

„Mert ők rossz úton futnak, és vérontásra sietnek” (Péld. 1,16)

Róm. 3,16 romlás [baj, csapás, pusztulás, romok] és nyomorúság [és nyomorgatás, szerencsétlenség, azaz csapás, és sanyarúság] jár a nyomukban [az ő ösvényeiken, és útjaikon].

Róm. 3,17 és a békesség útját nem ismerik: [nincsenek tudatában, nem érzik, nem észlelik, nem biztosak benne, mert nem értik]*

*Mert nem ismerték meg azt, aki kijelentette, hogy: „Én vagyok az út…” (Ján. 14,6)

Akiről már a próféták is így szóltak „… és hívják nevét:… békesség fejedelmének!” (Ésa. 9,6)

Aki így bátorítja az övéit: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (Ján. 14,27)

 És akinek neve: Úr Jézus: „Mert Ő a mi békességünk” (Eféz. 2,14)

Akik Őt nem ismerik, arról így szól a Szent Szellem: „Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek (akik Isten nélkül élnek)! Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!” (Ésa. 48,22; 57,21).

Róm. 3,18 Isten félelmével nem törődnek.” [nincs szemük előtt]*

*A (hús)testi ember: „A bűnös ember szíve mélyén ott suttog a bűn. Nem számít neki az istenfélelem, sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani. Szája rontást és csalárdságot beszél, nem akar okos és jó lenni. Rontást eszel ki ágyában, nem a jó úton jár, nem veti meg a rosszat” (Zsolt. 36,2-5).

Róm. 3,19  [Mi azonban] tudjuk, hogy amit a törvény mond, azt a törvény alatt élőknek mondja, [vagyis azokra vonatkozik, akik a törvény hatálya alá vannak vetve] hogy elnémuljon [és elhallgattassék, bedugassék, betömessék] minden száj, és az egész világot [az egész világegyetemet, a teremtett világot] Isten ítélje meg [(hüpodikosz): vagyis: igazságos döntésnek legyen alárendelve]*

*Ugyanis: „… akik a törvény cselekedeteiből vannak [vagyis a törvény szerint élnek, és akik a törvény szerinti tetteikre támaszkodnak], átok alatt vannak [és azokat átok sújtja]; minthogy meg van írva: Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban [vagyis aki nem tartja meg hűségesen], amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje” (Gal. 3,10)^.

 És ez így lett megírva: „Átkozott, aki meg nem tartja e törvénynek igéit, hogy cselekedje azokat (és nem a szerint cselekszik)! És mondja az egész nép: Ámen!” (5 Móz. 27,26)

„… Így szól az Úr, Izráelnek Istene: Átkozott (az az ember) mindenki, aki meg nem hallja e szövetségnek igéit (aki nem hallgat annak a szövetségnek az igéire). Amelyet akkor (azon a napon) parancsoltam a ti atyáitoknak (őseiteknek), amikor kihoztam őket Egyiptom földéről, a vaskemencéből (vaskohóból), mondván: Halljátok meg az én szómat (és hallgassatok szavamra), és cselekedjétek (teljesítsétek) mindazokat, amiket én parancsolok néktek, és (akkor) népemmé lesztek, én pedig Istenetekké leszek néktek” (Jer. 11,3-4).

„Mostan azért ha figyelmesen (és engedelmesen) hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim (az én tulajdonom); mert enyém az egész föld. És lesztek ti nékem papok birodalma (királysága) és szent nép. Ezek azok az igék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak” (2 Móz. 19,5-6)

„Mert az Isten mindeneket [minden embert] engedetlenség [hitetlenség (csökönyös és lázadó), makacsság] alá rekesztett [mindnyájukat a hitetlenségbe hagyta merülni; összezárta = közös helyzetbe hozta annak érdekében] hogy mindeneken [mindenkin; mindnyájukon] könyörüljön. [Irgalmazzon, irgalmasságot gyakoroljon]” (Róm. 11,32)

Mert: „… az Írás mindent (mindenkit) bűn alá rekesztett, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből (Jézus Krisztusban vetett hit alapján) adassék a hívőknek (azoknak, akik hisznek)” (Gal. 3,22)

 Ugyanis: „… a törvény vége [bevégzése; végcélja; beteljesedése; megszűnése; befejeződése] Krisztus minden hívőnek igazságára [megigazulására annak, aki hisz]” (Róm. 10,4)

Róm. 3,20 Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből [vagyis olyan tettekből, melyekkel a törvényt akarja betölteni] egy (hús)test sem igazul meg Őelőtte [vagyis Isten előtt]: mert a bűn [azaz: a céltévesztés] ismerete [és felismerése] a törvény által vagyon*

*És így folytatódik a kijelentés. „Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é? (vagyis céltévesztés)? Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a [a gonosz] kívánságról sem tudtam volna, [és a vágyat, a mohó kívánást sem ismerném] ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd! De a [tiltó] parancsolat által a bűn alkalmat vett, [ösztönzést, indíttatást, lökést, ugródeszkát, és támaszpontot kapott] és nemzett [és fölébresztett; felszított; felkeltett; kimunkált] bennem minden [gonosz] kívánságot [és mohó kívánást és megismerkedtem a bűnnel = elkövettem a bűnt] mert [ugyanis] törvény nélkül holt a bűn” (Róm. 7,7-8).

Mert a kívánság pedig – ha gondolatai az embernek e körül forognak – így működik: „Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz” (Jak. 1,15).

Dávid így imádkozik, megvallva, hogy: „… egy élő (vagyis természeti, a biológiailag élő ember) sem igaz előtted!” (Zsolt. 143,2)

Róm. 3,21 Most pedig [kijelentetett, hogy] a törvény nélkül jelent meg [a törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá nekünk] Isten igazsága, [az Isten előtti megigazulás] amelyről bizonyságot is tesznek [és tanúsítják] a törvény és a próféták [az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyek]*

*Ezért: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből [tettei alapján]… Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy (hús)test sem. [mert a törvény szerinti tettek senkit sem tesznek igazzá]” (Gal. 2,16)

Róm. 3,22 Isten pedig ezt az igazságát [az Isten előtti megigazulást] most nyilvánvalóvá [és láthatóvá] tette a [Jézus] Krisztusban való hit által [és a Jézus hitén keresztül] minden hívőnek. [és mindazok elnyerik, és mindazokra száll, akik hisznek Benne] Mert nincs különbség [és nincs megkülönböztetés zsidó és nemzetbeli között]*

*És tette ezt Isten: „Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban [a követelményeivel, és rendelkezéseivel] ellenünk szóló [és tételekbe foglalt] kézírást [az adóslevelet], amely ellenünkre volt nekünk [és mely vádolt minket], és azt eltette [eltávolította, eltolta] az útból, odaszegezvén azt a keresztfára (vagyis a kínoszlopra)” (Kol. 2,14)

Ugyanis: „A törvény nincs hitből [és nem a hitből származik], hanem amely ember cselekszi [betölti, és megteszi] azokat, élni fog azok által. Krisztus váltott meg minket [Aki kivásárolt bennünket, és váltságdíj ellenében felszabadított] a törvény átkától [vagyis a törvény átka alól]” (Gal. 3,12-13).

 Ezért: „A körülmetélkedés semmi, [hasonlóképpen] a körülmetéletlenség is semmi; hanem [csak az] Isten parancsolatainak [végzésének] megtartása. [csak az fontos, és ér valamit]” (1 Kor. 7,19).

 Isten parancsa pedig az, hogy „Szükség néktek újonnan születnetek (Ján. 3,7).

Ezért: „… nincs különbség [vagyis megkülönböztetés] zsidó meg görög [azaz: pogány] között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, [vagyis mindnyájunknak] aki kegyelemben gazdag mindenekhez, [és bőkezű mindazokhoz] akik Őt segítségül hívják”(Róm. 10,12)

Róm. 3,23 Mindenki vétkezett [eltévesztette a célpontot] és híjával van [nélkülözi; szűkölködik] az Isten dicsőségének.

Róm. 3,24 Ezért Isten ingyen [ajándékképpen] igazítja meg őket, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által.

[Más fordítás: Megigazulásukat azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk]*

*És így folytatódik a kijelentés: „Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette önmagával a világot

[Mert: Isten volt a Krisztusban, amikor a világot magával kiengesztelte]. Nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket [nem számította fel nekik az eleséseket, a hibás lépéseket, botlásokat, baklövéseket, melléfogásokat és törvényszegéseket], és reánk bízta [sőt belénk helyezte] a békéltetésnek [a kibékítés, a kiengesztelődés] igéjét [logoszát]” (2 Kor. 5,19)

„Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm. 5,1)

 „Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint” (Eféz. 1,7)

Ő: „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; …” (Gal. 3,13)

„hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk” (Gal. 4,5)

„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék” (Eféz. 2,8-9)

„Az Ő (Isten) munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá” (1Kor. 1,30)

 Így váltunk szabaddá: „Mert a Jézus Krisztusban való élet Szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől” (Róm. 8,2)

Róm. 3,25 Mert az Isten őt [eleve] (el) rendelte [és oda adta] engesztelő [véres] áldozatul [fedélnek, mint előkép, a frigyláda fedele a Templomban, vagyis az irgalom helye, a kiengesztelés]. Azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát [igazságosságát] megmutassa [nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként]. Isten ugyanis az előbb [a korábban] elkövetett bűnöket [végtelen türelmében] elnézte [elengedte, és megbocsátotta].

Róm. 3,26 türelme idején [az előbb történt vétkezések büntetlenül hagyása, elengedése, és megbocsátása által, melyeket Isten elszenvedett, eltűrt, béketűrésével] hogy e mostani időben [vagyis időszakban] mutassa meg [és jelentse ki] igazságát, [és kimutatta igazságosságát a jelen időre nézve is]: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, [vagyis megigazít mindenkit] aki Jézusban hisz. [aki a Jézus hitéből való]*

*Mert: „Ő az előző nemzedékek során megengedte, hogy minden nép a maga útján járjon” (Csel. 14,16)

És: „A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg” (Csel. 17,30)

 „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsid. 4,16)

Róm. 3,27 Hogyan lehetséges akkor [és hol marad az ember számára] a dicsekvés [lehetősége, amivel büszkélkedhetik]? Lehetetlenné vált. [szétfoszlott; kirekesztetett; semmivé lett; kizáratott] Milyen törvény által? A cselekedeteké [a tettek törvénye] által? Nem, hanem a hit „törvénye” által.

Róm. 3,28 Hiszen azt tartjuk, [és állítjuk] hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül*

*És így folytatódik a kijelentés: „Mit mondjunk tehát, [mivel ez így van, kérdezzük csak] mit ért el [és mit nyert volna hústest szerint, és mire jutott] Ábrahám (jelentése: sokaság atyja), a mi (hús)test szerinti ősatyánk a saját erejéből?  Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekből [vagyis tettei eredményeként] igazult meg, akkor van mivel dicsekednie, [és akkor lenne alapja a dicsekvésre] de nem Isten előtt. [mert nincs erre lehetőség az Istennel szemben]. De mit mond az Írás?

„Hitt [pedig] Ábrahám az Istennek, és Isten ezt számította be [ezt tulajdonította] neki igazságul.” [ez szolgált megigazulására]. [Márpedig] aki fáradozik, [és tetteket visz végbe; és munkálkodik, dolgozik] annak a bért [a fizetséget] nem kegyelemből [és nem ingyen] számítják, hanem azért, mert tartoznak vele. [vagyis tartozás szerint jár, tartozás kiegyenlítéseként]. Aki pedig nem fáradozik, [nem visz végbe tetteket, és nem munkálkodik] hanem hisz abban, aki megigazítja [aki igazzá, vagyis megigazulttá nyilvánítja] az istentelent (vagyis azt, akiben nincs Isten, az Isten nélkül élőt) annak a hite számít [a hite tulajdoníttatik] igazságnak. [vagyis megigazulásul] (az Isten kegyelmének végzése szerint).

Ahogyan Dávid is azt az embert mondja  [és hirdeti] boldognak (és áldottnak; szerencsésnek; ez pedig az Istennel való közösségből fakad, Isten ajándéka) akinek az Isten cselekedetek nélkül [vagyis a tettektől függetlenül] tulajdonít [és számítja be az] igazságot: [vagyis a megigazulást; azaz, akit Isten igazit meg tettek nélkül].

„Boldogok, [és áldottak] akiknek megbocsáttattak [bűneik; hamisságaik; gonoszságaik] törvényszegéseik, [akiknek törvénytiprásait elengedték], és akiknek elfedeztettek bűneik [gonoszságaik; vétkeik, vagyis a cél ELVÉTÉSE]

Boldog [és áldott] ember [vagyis az a személy], akinek az Úr bűnt nem tulajdonít. [vétkeit, vagyis céltévesztését nem rója, és nem számítja fel]” (Róm. 4,1-8).

Dávid is így prófétál arról, hogy mi a boldogság: „Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az ÚR (JHVH = Jahve) nem rója fel bűnét, és nincs szellemében álnokság” (Zsolt. 32,1-2).

És teszi ezt Isten azért: „hogy egyetlen ember [egyetlen hústest] se dicsekedjék az Isten színe előtt. Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék” (1Kor. 1,29.31).

Mert: „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával. Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr” (Jer. 9,23-24)

„Hogy aki magát áldja e földön, áldja magát az igaz Istenben, és aki esküszik e földön, esküdjék az igaz Istenre, mert elfeledvék a régi nyomorúságok, és mert elrejtvék szemeim elől” (Ésa. 65,16).

„Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék” (2 Kor. 10,17).

 Pál apostol vallástétele: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében (kínoszlopában), aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak” (Gal. 6,14)

És a továbbiakban is így vallja meg az apostol a hitét: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy (hús)test sem” (Gal. 2,16).

És így folytatja az apostol: „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék” (Eféz. 2,8-9)

 Mert Isten: „Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, (és nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért) hanem az ő irgalmasságából tartott meg (és üdvözített) minket az újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által” (Tit. 3,5).

 Bizony, Isten: „Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk. Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR (JHVH = Jahve) az istenfélőkhöz” (Zsolt. 103,10-13).

 „Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik bűneiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét” (2Kor. 5,19).

Róm. 3,29 Vagy Isten kizárólag a zsidóké [vagyis a júdeaiaké]? Nem a pogányoké [vagyis a nemzeteké] is? Bizony, a pogányoké [a nemzeteké] is.

Róm. 3,30 mert egy az Isten, aki megigazítja [vagyis megigazulttá nyilvánítja] a körülmetéltet hitből, [éppúgy, mint aki] a körülmetéletlent pedig hit által [vagyis a hiten keresztül]*

*Hiszen Ábrahám: „… a körülmetélkedés jelét [jegyét, jelképét] is körülmetéletlenül tanúsított hite igazságának pecsétjéül [egy pecsét, mint védelem vagy megóvás; - a rányomott bélyeg, a tulajdon vagy az eredetiség jeleként] kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hogy azok is igaznak fogadtassanak el. És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánknak Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanúsított hitének nyomdokait” (Róm. 4,11-12).

És így folytatja az apostol: „Előre látván pedig az Írás, hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat, eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned fognak megáldatni minden népek. Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal” (Gal. 3,8-9)

Már Ézsaiáson keresztül: „Így szól az Úr az Úr Jézushoz, és a minden korban élő krisztusi emberhez: Kevés az, hogy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására: sőt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!” (Ésa. 49,6).

Hiszen: „Csak egyetlen Úr, egyetlen hit, és egyetlen bemeritkezés van; Egyetlen az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van [aki uralkodik minden felett] és mindenek által [és mindenen keresztül] és mindnyájatokban munkálkodik, [cselekszik, és mindent átjár, és mindenhol jelen van]” (Eféz. 4,5-6).

Róm. 3,31 Érvénytelenné [hatálytalanná] tesszük [és mellőzzük, érvénytelenítjük, megszüntetjük, vagy eltöröljük] tehát a törvényt a hit által? Szó sincs róla! Sőt inkább érvényt szerzünk a törvénynek [érvényre emeljük a hiten át]*

*Az Úr Jézus kijelenti, hogy a törvényt Ő fogja beteljesíteni, és teljessé tenni: „Ne gondoljátok [és ne véljétek], hogy jöttem a törvénynek [Az Úr útmutatásának; tanításának; Isten kijelentett akaratának; az IGÉ-nek] vagy a prófétáknak eltörlésére [vagy megszüntetésére; fölbontására; visszavonására]. Nem jöttem, hogy eltöröljem [megszüntessem; érvénytelenné tegyem; visszavonjam], hanem inkább, hogy betöltsem [beteljesítsem; teljessé, tökéletessé tegyem, vagyis tartalmat adni jöttem]” (Mát. 5,17).

Pál apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem az Úr Jézus kijelentését: „Mert a törvény vége [bevégzése; végcélja; beteljesedése; megszűnése; befejeződése] Krisztus minden hívőnek igazságára [és megigazulására annak, aki hisz]” (Róm. 10,4).

Ugyanis: „… az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek. Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett (és nevelőnk volt Krisztusig), hogy hitből (azaz: hit által) igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöttétek magatokra” (Gal. 3,22-27)

„Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, [mivel a törvény a maga részéről tehetetlenséget mutatott] mivelhogy erőtlen  vala a (hús)test miatt [melyet a (hús)test gyengévé tett]. Az Isten [azt megtette] az ő [saját] Fiát elbocsátván [és elküldve] bűn [a céltévesztés] (hús)testének hasonlatosságában [és hasonmásában] és a bűnért, [a céltévesztés miatt]. Kárhoztatá a bűnt [a céltévesztést] a (hús)testben. [hogy elítélje a (hús)testben  levő bűnt (a céltévesztést]. Hogy a törvénynek igazsága [igazzá-tétel eredménye] beteljesüljön bennünk [és rajtunk] kik nem (hús)test szerint járunk, [és élünk] hanem Szellem szerint. [akiknek járását-kelését nem a hús vezérli, hanem a Szellem] (Róm. 8,3-4)

                                        

„Most pedig megszabadultunk [felszabadultunk; mentesültünk; feloldoztattunk] a törvénytől, [a törvény hatálya alól] minekutána meghaltunk arra nézve, [és annak a számára] amely által lekötve tartattunk; [ami fogva tartott bennünket] hogy szolgáljunk a Szellemnek újságában [újszerűségében; új voltában] és nem a betű óságában. [s ezért új Szellemben szolgálunk, nem az Írás elavult régi betűvilágában]” (Róm. 7,6)

„Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást (a követelésével minket terhelő adóslevelet), amely ellenünkre volt nekünk (amely minket vádolt), és azt eltette (eltávolította) az útból, odaszegezvén azt a keresztfára (a kínoszlopra)” (Kol. 2,14)

Mert így szól az Úr Ézsaiáson keresztül az Úr Jézusról: „Ímé (ez) az én szolgám, akit gyámolítok (akit támogatok), az én választottam, akit szívem kedvel (akiben gyönyörködöm), Szellememet adtam Őbelé, törvényt beszél (és hirdet) a népeknek” És: „… a törvényt igazán jelenti (igazán hirdeti) meg (Ésa. 42,1.3)

Ez a törvény pedig: „… a hit törvénye…” (Róm. 3,27)

Mégpedig: „… a szeretet által munkálkodó hité” (Gal. 5,6)

 „… mert aki szereti a felebarátját [az embertársát; a különböző; a „másféle” más fajtából való (vagyis az Ádámi) idegent] a törvényt [vagyis Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki] betöltötte. [beteljesítette, véghezvitte, megvalósította; tartalmat adott neki]. „… tehát a szeretettel teljesen betöltjük a törtvényt” (Róm. 13,8.10)

„Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Gal. 5,14)

Szeress te is, hogy élhess

Szeressük egymást!

„Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent” (1 Ján. 4,7)

A szeretetről

Senki sem lehet rossz viszonyban az emberrel és ugyanakkor jó viszonyban az Istennel. (Ismeretlen)

Albert Schweitzer: Az emlékműről

“A legszebb emlékműved embertársaid szívében áll” 

Az emberek jóságáról

"Sokan nagy hangon hirdetik az emberek jóságát, de Isten jóságától ki van úgy meghatva, ahogy lennie kellene?" (Ismeretlen)

Benjamin Franklin: A vitatkozásról

“Ha vitatkozol, dühöngsz és ellentmondasz, néha győzöl, de hiú siker lesz, mert sohasem szerezted meg az ellenfeled jóindulatát.” 

Megváltóként jöttél hozzánk el Uram.

Max Lucado: Az Úr Jézus halála

„Amikor Jézus meghalt, a bűneid is meghaltak. Amikor feltámadt, a reményed is feltámadt.”

Mark Twain: A Bibliáról

"A legtöbb embert azok a bibliai szakaszok aggasztják, amelyeket nem értenek. Engem inkább azok, amelyeket megértettem." 

Wolfgang Bühne: A házasságról

Az egyik házastárs a menny felé tart, a másik az örök kárhozat felé. Az egyik Krisztusért él, a másik önmagáért. Az egyik a Sátán kísértését látja abban, amit a világ kínál, a másik vágyainak beteljesülését. Vajon milyen okból köthetnék életre szóló szoros közösséget egy olyan emberrel, akinek az enyémmel ellentétes irányúak a vágyai és a törekvései? "(2 Kor 6,14-15)  

Cseri Kálmán: A titkolt kívánságokról

Minél inkább titkolt, rejtegetett kívánságokkal él együtt valaki, annál jobban meglátszik a kedélyén. Annál inkább tapasztalnia kell, hogy sok életerőt, energiát szívnak ezek el. Akaratlanul is megrontja a kapcsolatait.

Joseph Prince: Krisztus bevégzett munkája

Amikor Isten a tízparancsolatot adta, és a szombati nyugalomhoz ért, üzenete teljesen világos volt: „Ha a teremtett világ nem dől össze, amikor pihenek, akkor tudhatod, hogy akkor sem fog, ha te megpihensz." Tudod, szükségünk van pihenésre. Ahhoz, hogy a termőföld teremjen, időnként parlagon kell hagyni. Ahhoz, hogy egészséges légy, pihenned kell.

Pintér Béla - Méltó

Ige: A tanításra figyelj, mely Atyádtól jön

 „Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd. [Hallgass, fiam, apád intelmére, erkölcsi tanítására; fegyelmezésére] s ne vedd semmibe [el ne hagyd] anyád tanítását! [oktatását; törvényét]*

Péld. 1,9 Mert kedves ékesség [díszes koszorú] lesz a te fejednek, és [ékes] aranylánc [ékszer] a te nyakadra. [Hisz díszes [ékes] koszorú [kedves ékesség] ez a fejedre, ékes aranylánc [ékszer] a nyakadba.]** (Péld. 1,8-9)

*És a Szent Szellem így folytatja a figyelmeztetést: „Fiam! Az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolatimat megőrizze a te elméd (a te szíved, a bensőd); Mert napoknak hosszú voltát (magas életkort), és sok esztendős (hosszú) életet, és békességet (szerencsés éveket s boldogulást) hoznak (jólétet szereznek) néked bőven” (Péld. 3,1-2)

„Őrizd meg (tartsd hát meg), fiam, atyád (apádnak) parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd (ne vedd semmibe)” (Péld. 6,20).  

„Hallgasd a te atyádat, aki nemzett téged; és meg ne utáld a te anyádat, mikor megvénhedik.  Igen örül (vígan örvendezik, hangosan ujjong) az igaznak atyja (apja), és a bölcsnek szülője (aki bölcset nemzett) annak vígadoz (örül)” (Péld. 23,22.24).

Mert: „A bölcs fiú enged atyja intésének (megfogadja az apai intést); de a csúfoló semmi dorgálásnak helyt nem ád (nem hallgat a dorgálásra).

»Más fordítás A bölcs fiú örül, ha megintik, az elbizakodott meg sem hallgatja a feddést«” (Péld. 13,1).

És: „Aki szereti (szívesen veszi) a dorgálást (az intelmet), szereti a tudományt (és a tudást, az szeret tanulni); aki pedig gyűlöli a fenyítéket (a feddést, aki haragszik, hogyha dorgálják), oktalan (buta) az (és ostoba marad)” (Péld. 11,32).

Bizony: „A bolond megutálja az ő atyjának tanítását (megveti apjának intését); aki pedig megbecsüli a dorgálást (figyel a feddésre), igen eszes (és okos lesz).” (Péld. 15,5).

A törvény parancsa így szólt az engedetlen fiúról: „Ha valakinek engedetlen és konok (rossz útra tévedt, önfejű; pártütő és makacs) fia van, nem hallgat sem apjának, sem anyjának a szavára, és még ha megfenyítik, akkor sem hallgat rájuk (nem engedelmeskedik nékik), ragadja meg őt apja és anyja, vigyék ki (fogják és vezessék) a város véneihez a helység kapujába.

 (Jelentsék), és így szóljanak a város véneihez: Ez a fiú engedetlen és konok (rossz útra tévedt és önfejű, pártütő és makacs), nem hallgat a szavunkra. dorbézoló (tobzódó) és részeges (iszik és tékozol). Akkor kövezzék azt halálra a város férfiai mind. Így takarítsd (irtsd) ki a gonoszt a magad köréből! Az egész Izráel hallja meg ezt (s tudja meg a dolgot), és féljen!” (5Móz. 21,18-21).

Az Úr Jézus megerősíti a kijelentést, így szólva: „Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: Aki atyját vagy anyját szidalmazza [sértegeti, gyalázza, rosszat mond rá, átkozza, gonoszul beszél, becsmérel, ócsárol], halállal lakoljon [bűnhődjék; továbbá: azt, aki gonoszat mond atyjára vagy anyjára, ki kell végezni!]” (Mt. 15,4).

 És Isten fiainak is szól a figyelmeztetés: Mert még vérig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen

(Más fordítás: Mert a bűn ellen való harcban (küzdelemben) még nem álltatok ellen egészen a vérig //a véretek ontásáig//).

És elfeledkeztetek-é az intésről (a bátorításról, a vigasztalásról), amely néktek, mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj (és ne csüggedj el), ha ő dorgál (megfedd, ha korhol) téged; Mert akit szeret az Úr, megdorgálja (megfenyíti), megostoroz pedig mindent (mindenkit), akit fiává fogad. Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival (hát maradjatok állhatatosak a fenyítéskor); mert melyik (és milyen) fiú az, akit meg nem fenyít az apa?

Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok (ha nem részesültök a fenyítésben), melyben mindenek részesültek (ami mindenkinek kijár), korcsok (fattyak) vagytok és nem fiak” (Zsid. 12,4-8).

Hiszen: „… Isten fiai… Istentől születtek.” (Ján. 1,12-13).

Mert: „Az ő akarata szült minket az igazság igéje által….” (Jak. 1,18).

 //Megjegyzés: Az ószövetségben sok szó esik a fenyítésről, ostorozásról. De hogy ezen a szerető Édesatyánk mit ért, azt csak az Ő Igéje tudja kijelenteni, hiszen tudjuk, hogy az Igét az Ige magyarázza meg a legjobban. Erre csak egy példát hozunk fel: "Mit csináljak (cselekedjem, tegyek) veled, Efraim? Mit csináljak (cselekedjem, tegyek) veled, Júda? (Hiszen) hűségetek (szeretetetek) csak olyan, mint a reggeli felhő, vagy mint a korán tűnő (múló) harmat. Ezért a próféták által ostoroztam őket, beszédeimmel gyilkoltam őket (Azért vertem meg a próféták által és megölöm őket az én számnak beszédivel, ajkam szózatával): ítéletem napvilágra jön (ítéletem elérkezik, mint a világosság)" (Hós. 6,4-5).

 Kiderül tehát, hogy az „ostorozás” a prófétai szóval történik, vagyis: Isten Igéjével, hiszen a próféták Isten Igéjét szólták!//

**Akkor Atyád: „Ékes koszorút tesz a fejedre, díszes koronát ajándékoz neked.” (Péld. 4,9). „És ez a… korona, az ő Istenének kenet-olaja…” (3 Móz. 21,12)

Örvendezek, énekelek.

A jelenvaló Isten

Jézus a kijelentő, akiben az Atya jelenvalóvá tette magát.

Czegle Imre: A Krisztustól származó emberekről

A világmindenség általa és érte (Jézusért) lett.Ebből következik, hogy azok, akik tőle lettek, érte is kell hogy éljenek.

Megvallás

Mennyei Atyám, Te a Szavad által életet osztottál meg velem. Ez az élet minden egyes légvétellel és minden KIMONDOTT szavammal egyre inkább helyreállítja az egészségemet. (Márk 11:23; János 6:63)

Charles Capps: Isten gyógyszere

A bölcs ember előre tekint és terveket készít

 „A bölcs ember előre tekint. A bolond pedig megpróbálja hitegetni magát és nem látja meg az igazságot." (Péld, 14:8 TLB szó szerinti ford.)

Sokan az életben jól indulnak anyagilag, de az életük szegénységben végződik, mert nem terveztek a nehéz időszakokra. De a Biblia azt mondja, hogy a bölcs ember előre tekint.

Mi is sokszor nézünk szembe nehézségekkel, miközben a jövőnket tervezzük, ami lehet kulturális zavar, a kétség hangjai,  kísértések és csüggesztő halogatások. Csak nézd meg Noét. Neki is voltak nehézségei, miután az Úr azt parancsolta neki, hogy építsen bárkát, de ő túljutott rajtuk – épp úgy, ahogy te is túl tudsz jutni ezeken.

Nos, ez nem azt jelenti, hogy az Úr ezek után azzal fog megbízni, hogy építs te is egy bárkát, de én azért imádkozom, hogy legalább ilyen nagy célt adjon neked az Úr az elkövetkezendő 10 évre.

A Biblia azt írja, hogy bölcsek vagyunk ahhoz, hogy előre nézzünk, és előre tervezzünk. Ha így cselekszünk, nem csak arra leszünk felkészülve, hogy meglássuk a nehézségeket, amikor azok megjelennek az életünkben, hanem arra is fel leszünk készülve, hogy kivédjük őket. Ahogy a Biblia is  mondja, csak a bolond nem tekint előre.

Kérd az Urat, hogy segítsen új terveket készíteni az életed elkövetkezendő évtizedére. Így meg fogod tudni tanulni, hogyan kezeld azokat a nehézségeket, amelyek visszatarthatnak téged attól, hogy oda menj, ahol az Úr akar látni téged.

 (Daily Hope by Rick Warren, 2013. 01.14)

http://napiremeny.blog.hu/2013/01/21/a_bolcs_ember_elore_tekint_es_terveket_keszit

Én még mit sem tudtam rólad......

C. H. Spurgeon: Valóságos megtérés

Ott majd visszagondoltok arra, hogyan éltetek, és mi mindent tettetek: hogyan tettétek magatokat tisztátalanokká. Akkor megundorodtok magatoktól, olyan sok gonoszságot követtetek el" (Ez 20,43).

Ha az Úr elfogadott minket és megajándékozott kegyelmével, békességével és biztonságával, ez arra indít, hogy kegyelmes Istenünkkel szemben elkövetett minden mulasztásunkat és bűnünket bánjuk meg. Ez a megbánás olyan értékes, mint a tiszta gyémánt, és ezt úgy ígéri Isten népének, mint az üdvösség legszentségesebb gyümölcsét.

Ő, aki elfogadja a bűnbánatunkat, ad megbánást is, mégpedig nem mint keserű pirulát, hanem mint mézízű mannát, amellyel népét táplálta. Csak a vér által kapott bocsánat és a meg nem érdemelt kegyelem elfogadása tudja kőszívünket megolvasztani. Úgy érezzük, kemény a szívünk? Gondoljunk arra, micsoda szeretet van az újszövetségben, és akkor el fogjuk hagyni a bűnt, megbánjuk és megutáljuk azt, sőt megutáljuk önmagunkat is, mert ilyen végtelen szeretet ellen vétkeztünk.

Járuljunk ilyen bűnbánó szívvel Istenhez, és kérjük Öt, segítsen tettünkre emlékezni, azt megbánni, elsiratni és abból hozzátérni. Ó, milyen örvendetes, ha szent szomorúság marja a szívünket! Milyen nagy megkönnyebülést jelent a könnyek áradata!

Urunk, üss sziklaszívünkre, vagy szólj kőszívünkhöz, és fakassz életet adó vizet belőle!

---

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Böjte Csaba gondolatai: Rólad

Légy kíváncsi magadra! Te egy hihetetlenül értékes mobil vagy. Benned hatalmas értékek vannak, és csak nyomogasd a gombokat, csodálkozzál rá: jé, én ezt is tudom, ehhez is értek, azt is meg tudom tanulni.

Most minden, mindenki azt akarja, hogy te figyeljél rá... Én azt akarom, hogy figyeljél önmagadra, és fedezd fel azt a virágot, gyümölcsöt, melyet kis magként beléd rejtett el a teremtő Isten.

Történet a piros üveggolyóról

A nagy depresszió évei alatt egy dél idahoi falucskában laktam.

Reggelenként megálltam Miller úr zöldséges standja előtt, hogy az éppen szezonban levő zöldségből, gyümölcsből vásároljak. Az étel és a pénz igen kevés volt abban az időben, ezért sokszor cseretárgyakat ajánlottak fel a vásárlók az árúért. Egyik nap Miller úr egy zsák krumplit pakolt nekem, amikor észrevettem egy nagyon sovány kisfiút, aki szakadt, de tiszta ruhában epekedve nézte a zöldbabot.

Kifizettem a krumplimat, de közben engem is megragadott a gyönyörű zöld babos kosár látványa. Miközben azon gondolkodtam, hogy vegyek-e belőle, végighallgattam Miller úr és a rongyos ruházatú kisfiú beszélgetését.

- Hello Barry, hogy vagy?

- Hello Miller úr. Jól, köszönöm jól. Csak csodálom a babot.. . nagyon jól néz ki.

- Nagyon finom is. Hogy van az anyukád?

- Erősödik, napról-napra erősödik.

- Az jó. Segíthetek valamiben?

- Nem uram. Csak csodálom a babot.

- Szeretnél belőle hazavinni?

- Nem uram. Nincs mivel fizetnem.

- Nos, mid van, amire elcserélhetném a babot?

- Csak egy üveggolyóm van.

- Tényleg? Hadd nézzem csak.

- Tessék, itt van. Nagyon szép.

- Igen, azt látom. Hmmm, csak egy baj van, ez kék és én a pirosat szeretem.

Van esetleg egy piros üveggolyód otthon?

- Nem egészen... de majdnem.

- Mondok én neked valamit. Vidd haza ezt a zsák babot és mikor legközelebb erre jársz, hozd magaddal a piros üveggolyódat, hogy megnézhessem.

- Rendben van. Köszönöm Miller úr.

Miller asszony, aki a közelben állt odajött hozzám, hogy segítsen. Egy mosollyal így szólt:

- Van meg két ilyen fiúcska ebben a faluban, mindhárman nagyon szegényes körülmények között élnek. Jim szeret velük üzletelni babért, almaért, paradicsomért vagy ami éppen van. Amikor visszajönnek a piros üveggolyóikkal, és mindig visszajönnek, Jim úgy dönt, hogy mégsem tetszik neki a piros, és hazaküldi őket egy zsák valamilyen zöldséggel, és azzal, hogy hozzanak valamilyen más színű üveggolyót, narancssárgát például.

Mosolyogva jöttem el az árusbódétól, teljesen meghatódva Miller úr tettén.

Nem sokkal később Colorado államba költöztem, de soha nem feledtem ennek a férfinak a „csere" üzletét. Aztán eltelt jó néhány év...

Nemrégiben látogatóban jártam Idaho államban, és felkerestem néhány barátomat abban a régi kis falucskában. Mikor megérkeztem hallottam, hogy Miller úr meghalt és pont akkor van a temetése. Mivel a barátaim el szerettek volna menni a temetésre, hát én is velük mentem. Mikor megérkeztünk a ravatalozóba, beálltunk a sorba, hogy a halott hozzátartozóival együtt részvétünket kifejezhessük Miller asszonynak. Előttünk a sorban állt három fiatalember.

Egyikőjük katonai egyenruhában volt, a másik kettő pedig fekete öltönyben, igen elegánsan volt felöltözve... Mikor rájuk került a sor Miller asszonyhoz léptek, aki mosolyogva nézet rájuk férje koporsója mellől. Mind három fiatalember megölelte, és megpuszilta az asszonyt, beszéltek vele pár szót, majd a koporsóhoz léptek. Az asszony lágy, könnyes kék szemei követték lépteiket, amint ők egyenként megálltak egy pillanatra a koporsónál, megfogták a halott kezet, majd tovább indultak. Mindhárman szemeiket törölgetve hagyták el a ravatalozót. Mikor ránk került a sor, elmondtam Miller asszonynak, hogy ki is vagyok, és megemlítettem neki azt a régi történetet, amit mesélt nekem három kisfiúról és az üveggolyóikról.

Csillogó s zemekkel megfogta kezemet, és odavezetett a koporsóhoz.

- Az a három fiatalember, akik épp ön előtt voltak, az a három kisfiú, akikről akkor meséltem. Épp most mondták el, hogy mennyire értékelték, ahogy Jim bánt velük. És most végre, hogy Jim már nem tudja meggondolni magát a színt vagy a méretet illetően... eljöttek, hogy kifizessék tartozásukat...

Soha nem voltunk gazdagok ezen a földön, de biztos vagyok benne, hogy Jim ebben a pillanatban a leggazdagabb embernek tartaná magát.

Ekkor szerető gyengédséggel felemelte az élettelen újjakat. A férje keze alatt három fényes piros üveggolyó pihent.

/ismeretlen forrás/

http://www.hiszed-e.eoldal.hu/cikkek/tortenetek/tortenet-a-piros-uveggolyorol.html

Dr-Kováts György: AZ IGAZSÁG BESZÉDE (Kol 1,5-6.) - 3.

5 A mennyekben nektek eltett reménységért, amelyet [már] előbb hallottatok az igazság beszédében, mely az evangélium:

6 Mely eljutott hozzátok, miképpen az egész világra is, és gyümölcsöt terem, úgy mint nálatok is a naptól fogva, melyen hallottátok és megismertétek az Isten kegyelmét igazán:

Mi kell ahhoz, hogy az evangélium gyümölcsöt teremhessen?

Kell, hogy elmondják.

Mert hallani kell.

Mert ahhoz, hogy megismerd, hallanod kellett, ehhez pedig kellett, hogy elmondják, hogy odaadják, hogy lásd, hogy halld, hogy olvasd. Így tud gyümölcsöt teremni. Isten kegyelmét így ismered meg.

Az evangélium szíve az Isten végtelen, kimeríthetetlen, gazdag kegyelme. Az új kezdés lehetősége. Az, amit Ő megtett ezért. Az, hogy Fiát odaadta, és legyőzte a gonosz hatalmát. Az, hogy kivásárolt téged az ellenség uralma alól, kiváltott, és magáévá tett. Önmagának tart fenn, hogy mindenkor Vele élj. Ez a kegyelem. És az, hogy erről nem mond le, nem hagyja abba, nem legyint, hanem mindig odateszi eléd. Újra és újra. Megvigasztal, és új lehetőséget ad. Kész megbocsátani, és kész erejét újra és újra, egyre teljesebben rád kiárasztani. Ez a kegyelem.

S ahogy ezt hallod – mert Szelleme is mondja, Igéje mellett, az emberek közvetítésén túl – megismered, és ez, ahogy megismered, újjá tesz téged. Megújít, ahogy megmentett, most is megújít, és teljessé tesz az Ő igazságában, szeretetében, és teljessé a hitben.

Ennek a munkatársa vagy. Ezt végzi általad is a te Istened. Ez áll előtted. (Ezt látta maga előtt az apostol – és ezt láthatod te is.)

A bűnről

Készítette: Szeretet-Közösség

Az Úr szava

Készítette: Krisztus Gyülekezete Marosvásárhely

Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg. Ézsaiás 46:4

Pastor Chris magyar szinkronnal The Fullness of God 1

www.keresztenyek.webnode.hu/induló zene!

Ige: Kijelentés a világ ítéletéről.

 „Most megy végbe az ítélet e világ felett; most vettetik ki e világ fejedelme*(Ján. 12,31)

Amikor a hetven tanítvány győztesként visszatért az Úrhoz, az Úr ezt modta, azt is kijelentve, hogy mikor levettetik a sátán, az Úr felruházza azÖvéit hatalommal, és erővel: „Ő pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből [és amint villámként zuhant, és bukott le a mennyből]. Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek” (Luk. 10,18-19)

És hogy mi a világ ítélete, azt a Szent Szellem fogja kijelenteni: „És Ő (a Szent Szellem), mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében (leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet): az ítélet pedig az, hogy e világnak fejedelme megítéltetett” (Ján. 16.8.11).

Már Ézsaiás így prófétál e világ ítéletéről: „És (kiszolgáltatom), és adom az égyiptomiakat kemény úrnak kezébe, és kegyetlen király uralkodik rajtok, szól az Úr, a seregeknek Ura” (Ésa. 19,4).

Pál apostolon keresztül pedig kijelenti a Szent Szellem, hogy mit kell tenni Krisztus népének. „Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával (mesterkedéseivel) szemben. Mert nem vér és (hús)test ellen van nékünk tusakodásunk (harcunk), hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok (erők és hatalmak) ellen, ez élet sötétségének világbírói (a sötétség világának urai) ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak” (Eféz. 6,11-12).

Ézsiás is a sátán levettetéséről prófétál, ezt kérdezve: „Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál (és lehulltál) a földre, aki népeken tapostál (népek legyőzője)! Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet (a trónomat), és lakom a gyülekezet hegyén (és odaülök az istenek hegyére) messze északon. Felibök hágok a magas felhőknek (és fölmegyek a felhők csúcsára), és hasonló leszek a Magasságoshoz (a Felségeshez)” (Ésa. 14,12-14).

 János apostolon keresztül jön a felelet: „(Ezután háború támadt a mennyben). És lőn az égben viaskodás: Mihály (jelentése: kicsoda olyan, mint Isten) és az ő angyalai viaskodnak vala (és harcra keltek) a sárkánnyal; és a sárkány is viaskodik vala (és harcra kelt) és az ő angyalai; De nem vehetnek diadalmat (és nem tudott felülkerekedni), és az ő helyük sem találtaték többé (mert nem volt maradása) a mennyben. És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó (és levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó), aki neveztetik ördögnek és a sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti (és megtéveszti), vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének. És hallék nagy szózatot az égben (és hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólal a mennyben), amely ezt mondja vala: Most lett meg az üdvösség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak (a mi testvéreink) vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk (színe) előtt. És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért (a bizonyságtételük igéjével); és az ő életüket nem kímélték mind halálig” (Jel. 12,7-11).

És beteljesült Isten ígérete, amelyet az ember bukásakor jelentett ki az Édenben: „És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom (minden állat) és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban (vagyis egész életedben). És ellenségeskedést szerzek (ellenségeskedést támasztok) közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos (és ő a fejedet tapossa), te pedig annak sarkát mardosod” (1 Móz. 3,14-15)

Jó Őt dicsérni.

Isten megismerése

Istenről hiteles képet Jézus kijelentése alapján kap az ember.

Az ő beszéde az élet erőit ajándékozza.

A vétek bizonysága

"Suttogás és hazugság azt bizonyítja, hogy van vétek a világon" (Ismeretlen) 

Szókratész tanítása

Szókratész egyszer azt mondta a tanítványának, hogy a szavainkat mindig három szűrővel kell megmérni: igaz, jó, hasznos.

- Ha valami nem jó - bár attól még lehet igaz -, nem szabad róla beszélni, mert így is sok a rossz a világban, ne szaporítsuk még jobban.

Nézz szembe a félelmeiddel! (1)

Mert nem a félelemnek szellemét adta nekünk az Isten, hanem az erõ, a szeretet és a józanság Szellemét" (2Timóteus 1:7)

A félelem az, amit minden egyes alkalommal megtapasztalsz, amikor valami újat próbálsz, például egy új munkahelyet, egy új kapcsolatot vagy egy új befektetési stratégiát. Soha nem leszel sikeres, amíg folyton megadod magad a félelemnek. Az üzleti világ minden egyes alkalommal a kudarcot kockáztatja, amikor egy úgy terméket dob piacra. A divatvilág a bukást kockáztatja minden új kollekcióval. Mégis hajlandók dollármilliókat kockára tenni azért, hogy fejlesszék termékeiket és növeljék az eladásaikat. Mindig nyernek? Nem, de kockázatvállalás nélkül semmi esélyük sincs a sikerre.

Egy költõ ezt írta: Volt egy nagyon óvatos ember, aki soha nem nevetett, soha nem játszott; soha semmit nem kockáztatott, soha semmit nem próbált, soha nem énekelt, és soha nem imádkozott. Amikor meghalt, a biztosító nem fizetett, állítva, hogy mivel az illetõ soha nem is élt, így nem halhatott meg!"

Az igazság az, hogy mind elbukunk. Az emberi faj kudarc-aránya 100%; mindenki (téged is beleértve) jogosult erre a klubtagságra. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a kudarctól való félelemben kell élned. Az Istenbe vetett hit ad bátorságot arra, hogy szembenézz a félelmeiddel, és olyan életet élhess, amilyet Õ szánt neked. Ha nem így teszel, örökké szenvedni fogsz bánkódva azon, hogy mi lehetett volna".

Soha nem leszel tökéletes, tehát soha nem leszel teljesen sikeres. Ez nem jelenti azt, hogy nem érhetsz el sikereket, próbálkoznod kell. A félelem egy szellem", és ha beengeded, irányítani fog. Isten három nagyszerû lehetõséget kínál helyette: erõ... szeretet... józanság".

http://maiige.hu/

Futok a hitpályán

Max Lucado: Bízz Jézus kereszten elvégzett művében!

10,22 járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől,

10,23 a testét pedig megmosták tiszta vízzel. (Zsidók)

A kutyám, Salty, nagyon jól tudja, hogy nem szabad a szemétben turkálnia. Azonban, amint ember-mentes övezetté válik a ház, előjön Salty sötét oldala. Ha ételmaradék van a szemetesben, az erőn felül való kísértés számára!

A minap is épp ez történt. Nagyon dühös lettem, de aztán túltettem magam rajta. Összetakarítottam a szemetet, és elfelejtettem az egészet.

De nem így Salty! Nem akart a közelembe kerülni. Amikor végül mégis elősomfordált, fülét-farkát behúzta. Azt gondolta, hogy haragszom rá. Nem tudta, hogy már rég lezártam az ügyet.

Valahol, valamikor, mi is belemásztunk a szemétbe… és kerültük Istent. Azon tűnődtünk, vajon fogjuk e még valaha Isten közelségét érezni. A választ a kereszten összetört teste üzeni: igen!

Az ajtó nyitva áll. Ne a lelkiismeretedben bízz. Bízz Jézus kereszten elvégzett művében. Légy üdvözölve Isten jelenlétében!

Max Lucado

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/max-lucado/207-bizz-a-keresztben.html

Isten az Úr Jézusban ismerhető meg.

„Aki engem látott, látta az Atyát” (Ján. 14,9)

4. Eltérõ remények

C. H. Spurgeon: ÍGÉRET SZERINT

’Izmael dolgában is meghallgatlak: megáldom õt, és nagyon megszaporítom és megsokasítom utódait. Tizenkét fejedelmet fog nemzeni, és nagy néppé teszem. De szövetségre csak Izsákkal lépek, akit Sára egy esztendõ múlva szül neked.’ (1Móz 17,20-21)

Egyáltalán nem meglepõ, hogy két személy, akik oly különbözõek születésükben és természetükben, mint Izmael és Izsák, különböznek reményeikben is. Izsák számára a szövetség ígérete létének sarkcsillagává vált, de Izmael számára nem világított ilyen fény. Izmaelnek nagy céljai voltak, mert õ az egyik legnagyobb ember természetes fia volt, de Izsáknak még magasztosabb céljai voltak, mert õ az ígéret gyermeke volt és a kegyelem szövetségének örököse, amit az Úr kötött Ábrahámmal.

Izmael bátor és rettenthetetlen lelkével egy olyan nemzet megalapításán fáradozott, amelyet soha nem lehet leigázni, egy nemzetségrõl, amely

megszelídíthetetlen, mint a sivatag vadszamarai, és vágya teljesült is: a beduin arabok a mai napig nagy õsük valódi hasonmásai. Izmael életében és halálában megvalósította a szûk látókörû, földi reményeket, amelyeket hajszolt, de neve

nincs feljegyezve azok lajstromában, akik elõre látták Krisztus eljövetelét, és meghaltak a dicsõség reményében.

Izsák viszont elõre látott sok mindent, még Krisztus eljövetelét is. Õ olyan várost keresett, amelynek szilárd alapja van, és amelynek tervezõje és építõje maga Isten.

Izmael, akárcsak Szenvedély a ’Zarándok útjában’ (írta: John Bunyan; magyarul megjelent az Evangéliumi Kiadónál), idelent a földön akarta magának a legjobb dolgokat, de Izsák, akárcsak Türelem, a jövõben várta ezeket. Kincsei nem a sátorban vagy a földön voltak, hanem a ’még sohasem látott dolgokban’. Megkapta a szövetség nagy ígéretét, és abban nagyobb gazdagságot talált, mint amit Nebájót összes nyája nyújthatott neki. Szemére a hajnalcsillag ragyogott,

és az áldás delelõjét várta a kijelölt idõ teljességében. Az ígéret úgy hatott rá, hogy irányította gondolatainak és várakozásainak áramát.

Veled is így van ez, kedves olvasó? Megkaptad-e és magadévá tetted-e az örök élet ígéretét? Reménykedsz-e ezért soha nem látott dolgokban?

Olyan-e a szemed, hogy senki sem nézhet bele, csak azok, akik hisznek Isten hûségében? Letértél-e a látható útról, és rátértél-e a soha nem látott és örök dolgokban való hit útjára?

Semmi kétség, hogy az ígéret elfogadása és az általa ébresztett remények ígérete befolyásolta Izsák gondolkodását és vérmérsékletét, úgyhogy õ nyugodt lélek volt. Számára nem voltak háborúk és harcok. Õ belenyugodott a jelenbe, és várta a jövõt. Izsák érezte, hogy mivel ígéret szerint született, Istenen volt a sor, hogy megáldja õt, és teljesítse az ígéretet, amelyet vele kapcsolatban tett; így Ábrahámmal maradt, és távol tartotta magát a külvilágtól. Csendesen reménykedett, és türelmesen várt Isten áldására. Szemét a jövõn tartotta, az eljövendõ nagy népen, az ígéret földjén, és a még dicsõségesebb megígért utódon, akiben a föld minden népe megáldatik. Mindezeket egyedül Istentõl várta, bölcsen úgy ítélve, hogy aki az ígéretet tette, teljesíti is azt. E hit miatt nem volt kevésbé tevékeny, de nem mutatta azt a büszke önbizalmat, ami olyan szembetûnõ volt Izmaelben. A maga módján energikus volt, nyugodt bizalommal Isten iránt, és csendes alázattal mindenek fölött való akarata iránt. Az évek során kitartott a magányos életben, és fegyvertelenül dacolt a veszéllyel, ami pogány szomszédjai felõl leselkedett rá, és amivel Izmael kardjával és íjával szállt szembe. Bízott a hangban, amely ezt mondta: ’Ne nyúljatok fölkentjeimhez, prófétáimat se bántsátok!’ Békés ember volt, és mégis olyan biztonságban élt, mint harcias testvére. Az ígéretben való hite megadta neki a biztonság reményét, sõt magát a biztonságot is, bár a kánaániak még mindig az országban tartózkodtak.

Így munkálkodik az ígéret jelenbeli életünkben, meghozva a lélek felemelkedését, egy olyan életet, amely fölötte áll a látható környezetnek, és a gondolkodás nyugodt, mennyei légkörét.

Izsák Istenben találja meg íját és lándzsáját. Egy lábnyomnyi föld sem volt a tulajdonában, jövevényként és idegenként élt azon a földön, amelyet Isten adott neki ígérete szerint, Izsák mégis elégedetten élt az ígéreten, és gazdagnak tekintette magát az eljövendõ örömökben. Figyelemreméltóan csendes és kiegyensúlyozott természete az örökké változatlan Isten ígéretébe vetett egyszerû hitébõl fakadt.

Az isteni ígéret keltette remény az ember egész életére hatással van: jelen van legbelsõbb gondolataiban, viselkedésében és érzéseiben. Úgy tûnhet, hogy ez

kevésbé fontos, mint az erkölcsös viselkedés, de valójában létfontosságú, nem csupán önmagában, hanem az elmére, a szívre és az életre gyakorolt hatásában. Az ember titkos reménye lelkiállapotának hitelesebb próbája Isten elõtt, mint

mindennapi cselekedetei, vagy akár nyilvános vallásossága.

Izsák így járja a maga csendes, szent útját, míg végül megöregszik és megvakul,

és szelíden az Úrhoz költözik. Bízott Istenében, aki kijelentette magát neki, és elhívta, hogy legyen a barátja, ezt mondva neki: ’Maradj jövevényként ebben az országban, én pedig veled leszek, és megáldalak, és a te utódod által nyernek áldást a föld összes népei.’

Amilyenek az ember reményei, olyan az ember maga is. Ha reménysége Isten ígéretében van, akkor minden rendben van vele.

Kedves olvasó, mik a te reményeid? ’Nos – mondja erre valaki –, várom, hogy meghaljon egy rokonom, és akkor gazdag leszek. Jó kilátásaim vannak.’ Valaki más vállalkozásának állandó növekedésében bízik; egy harmadik sokat vár egy ígéretes üzlettõl. Azok a remények, amelyek beteljesülhetnek egy haldokló világban, merõ szemfényvesztések. Azok a remények, amelyek nem tekintenek a síron túlra, homályos ablakok, amelyen aligha lát át a lélek. Boldog az, aki hisz az ígéretben, és biztos benne, hogy az beteljesedik, amikor elérkezett az ideje, és minden mást a végtelen bölcsességre és szeretetre bíz. Az ilyen remény kiállja a próbát, legyõzi a kísértést, és már idelent örül a mennynek.

Reményeink akkor kezdõdtek, amikor Krisztus meghalt a kereszten, akkor nyertek megerõsítést, amikor feltámadt, akkor kezdtek beteljesülni, amikor felment a mennybe, és akkor teljesülnek be véglegesen, amikor másodszor is eljön.

Ebben a világban a zarándokok kenyerét esszük egy olyan asztalnál, amely ellenségeink jelenlétében van megterítve, de az eljövendõ világban miénk lesz a tejjel és mézzel folyó ország, a béke és öröm országa, ahol a nap és a hold sohasem nyugszik le. Addig reménykedünk, és reménységünk az ígéreten alapszik.

Pásztor Anita: Mindig Add A Legjobbat

Készítette: József Balogh

Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, amelylyel ti mértek (Lukács 6:38).

Abban, amit adsz nagyon fontos, hogy mindig egyenletesen tedd a legjobbat; mindig add a legjobbat. Amikor a legjobbat adod, a legjobbat fogod megkapni. Jézus azt mondta, hogy a mérték, amivel adsz, ugyanaz a mérték, amivel visszakapsz. Ha szűken adsz, szűken fogsz aratni. Ha örömteljesen és bőségesen adsz, bőségesen, örömben fogsz aratni.

A Biblia azt mondja “A mással jóltevő ember megkövéredik; és aki mást felüdít, maga is üdül. ” (Példabeszédek 11:25) Néhányan csak annak vannak tudatában, hogy fogadni akarnak; de először adónak kell lenned, mielőtt elfogadsz. A Biblia nem azt mondja, “Fogadj, és aztán adj...” inkább azt mondja, “Adjatok, és néktek is adatik” Ezen felül a Biblia azt mondja, Isten szereti a “jókedvű adakozókat” és nem azt mondja, “a jókedvű fogadókat” (2 Korinthus 9:7) Sokkal áldottabb adni, mint fogadni. (ApCsel 20:35)

Vegyük azt a nőt, aki nagyon drága parfümöt öntött Jézusra. Valószínűleg nem tudta, hogy évezredekkel később még mindig vonatkoztatási pont lesz. Ő a legjobbat adta. Amikor egy ember, akit Józsefnek hívtak, eladta a földjét és pénzt hozott az apostoloknak (ApCsel 4:36-37), teljes szívéből tette, nem ismerték fel azonnal az adó hatását. A minősége annak a érintésnek, amit ő az apostolok adott olyannyira nagy, hogy ők Barnabásnak nevezték őt (Vigasztalás fia).

Bármikor jön lehetőség, hogy adj Isten házában vagy tegyél valamit az Úrnak, tedd az először is a legjobb módon. Tedd meg, mintha a sikered egyedül tőled függne.

Ima

Drága Atyám, Köszönöm a kegyelmedet, amit adtál nekem, és jelentős hatást tettél az evangélium terjesztésében szerte a világon. Kihívásban vagyok a nagyszerű szereteted által, amely téged adott a legjobb üdvösségnek minden embernek; Eltökéltebb vagyok, mint valaha, hogy az életemmel szolgáljalak és a mindenből a legjobbal, amim van, Jézus nevében.

TOVÁBBI TANULMÁNYOK: 2 Korinthus 9:6-11

AZ ÉLŐ VÍZ FOLYAMAI - Osteen John könyvéből. ( János 7:38.)

Készítette: Élő Víz

AZ ÉLŐ VÍZ FOLYAMAI - Osteen John könyvéből. ( János 7:38.)

1. Fejezet.

Ez a könyvecske a hívők életében a Szent-Szellembe merülés áldásairól szól. A benne leírt üzenettel igyekszem mozgósítani és bátorítani a föld bármely táján, akármilyen felekezet keretében élő és a Krisztus testét alkotó testvéreket. A szükséget szenvedő világ számára, hogy hatalmas folyóként szétáradjon a feltámadt és élő Úr Jézus Krisztus ereje.
A Biblia így szól: „Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásából!” –Ésaiás. 12:3.
(Károliban: S örömmel merítetek vizet a szabadító kútfejéből.) - Az üdvösséget itt, mint az örök életbe torkolló víz forrását látjuk
Az Úr Jézus azt mondja, amikor a Szent-Szellembe merülésről szól: „Aki hisz énbennem…., annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek. Ezt, pedig a Szent-Szellemről mondta, akit a benne hívők fognak kapni….” -János 7:38-39.
Jól emlékezem a szabadulásomra. Borzalmas dolog elveszettnek lenni. Ennél csak halottnak lenni borzalmasabb. A világban éltem, Istentől távol, és az Ő áldása sem okozott örömet. Sokáig gyermeki tudatlanságban éltem Isten felől. Féltem a 12. születésnapomtól, azt gondoltam: „onnan kezdve leszek Isten előtt felelős!” Ahogy közeledett az a nap, úgy nőtt a gyermeki félelmem.
Persze tudtam én, hogy már attól kezdve felelős vagyok Isten előtt, amint az Igét megértem, de ezt én elhessegettem.
Serdülőkoromban ritkán mentem gyülekezetbe. A középiskolai barátomra hallgatni sem bírtam, aki rendszeresen bizonyságot tett nekem Jézus oltalmazó erejéről.
Évek multával eluralkodott rajtam a szívem békétlensége. Egy este hazafelé tartottam, egy világias helyről, és akkor Istenről kezdtem gondolkodni. Forth Worth nevű városon áthaladva egyedül voltam, és az időről, az örökkévalóságról, a mennyről és a pokolról gondolkodtam: „ugyan hol leszek én az örökkévalóságban?”
Amint hazaértem az öreg családi Bibliát megkerestem, és közben nem ébredt fel senki a családból. Meg is találtam, és olvasni próbáltam, de semmit sem értettem belőle. Ahogy a Biblia mondja is: „a nem szellemben járó ember nem fogadja el az Isten Szellemének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti. Sőt megismerni sem képes, mert ezeket csak a Szellemben lehet megérteni!” /I. Kor. 2:14./
Letettem a Bibliát, és kimentem az ajtón, hogy lefeküdjek a pázsitra, és elgondolkozzam. Akkor újból vágytam a Bibliát kinyitni. Meg is tettem, és egy kis könyvjelző, szép Jézus-képén akadt meg a tekintetem, amint kopogtat egy ajtón. A kép alján ez az írás volt: „Ímé, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” (Jel.3:20.). ezt megértettem ajtót kell nyissak valaki előtt. Másnap kora reggel megkerestem a barátomat, aki nekem éveken keresztül minderről bizonyságot tett. Megörült nekem, és hívott, hogy menjek vele gyülekezetbe.
Ezen a vasárnap reggelen türelmetlenül követtem őt a gyülekezetbe. Már a sarkon vártam, mikor jön a kocsiján, hogy együtt menjünk az istentiszteleti alkalomra. Mégsem emlékszem miről szólt az igehirdetés. Azért mentem, hogy Jézusnak átadjam a szívemet, és csak erre vártam. Amikor az előre hívó ének elkezdődött, csak akkor történt valami. Úgy éreztem, a sátán a padlóhoz szögezte a cipőmet! Nem volt merszem megmozdulni. Végül a barátom a vállamnál gyengéden megfogott, és odasúgta: „Veled megyek, ha akarod, hogy átadd Jézusnak a szíved.”. Hála Istennek, teljes szívből kimozdultam.
Amikor előre értem az igehirdető megkérdezte: el akarom-e fogadni az Úr Jézust? – én valahogy így válaszoltam: „én nem tudom, én valójában gonoszul éltem”. – Ő jó keményen kezet fogott velem, és azt mondta: „Nem ezt kérdeztem tőled! - hanem, hogy elfogadod-e Megváltódul Jézust?”. – Csökönyösen azt feleltem: „Nem tudom, rossz helyen vagyok.”. –Ő újra jól megrázta a kezem, és azt mondta: „Nem azt kérdeztem tőled, hanem hogy szívedbe fogadod-e Megváltódnak az Úr Jézus Krisztust?!”. - Ekkor megadtam magam, és bátran azt mondtam: „TELJESEN!”. – ennél a szónál mindent átadtam az Úr Jézus Krisztusnak, Aki a halálból az életre segített! Jézus Krisztusban egy új teremtés lettem.
E naptól a dolgok megváltoztak. – majd Isten elhívott az Ige hirdetésére. És minden tudásommal ŐT szolgáltam a következő tizenkilenc éven át.
Megtudtam, hogy milyen az, amikor a kegyelem örömteli folyamai kiáradnak.
Valamikor a szárazon akartam maradni, de most a kegyelem folyamainak árjába vetettem magam. Ez megújított. Mégis valami azt súgta nekem: Isten még többet kíván tenni, adni. Ekkor még semmit sem tudtam a Szent-Szellembe merülésről.
Olyan voltam, mint a KALITKÁBA ZÁRT KISMADÁR. Próbálgattam a szárnyaimat, azok működtek, de a kalitka szűk volt, és valami azt súgta: több van, mint a kalitkában való élet”. A madár valójában érzi, hogy szabadságra teremtetett. És kész kitörni a szabadságára. Azután minduntalan a kalitka rácsába ütközik, és visszahull. Ha végül feladja is a küzdelmet, BELÜL MEGMARAD A SZABADSÁG UTÁNI VÁGYA. Ha egy nap valaki kinyitja a kalitka ajtaját, akkor égnek törve kirepül. Ilyenkor felszabadultan zengi a madár füttye: „Ez az! Mindig tudtam, hogy valami több is van, mint a kalitka!!!”
Én is a saját felekezeti kalitkámban megtettem mindent, amit csak tudtam, a lehetőségeim határáig. Bár biztos voltam a kegyelmi állapotomban, mégis a bibliai idők hívőinek örvendezéséhez képest, valahogy korlátok között éreztem magam. Szívem legmélyén éreztem, van ennél több is.
VALÓBAN VAN TÖBB. Rátaláltam, és dicsérem ezért az Úr Jézus Krisztus drága szent nevét! – Többek imádságára, Isten egy napon megnyitotta a kalitka ajtaját. És egy szabadabb térbe léptem, soha nem ismert örömmel. SZABADON, olyan szabadon tevékenykedve, mint Péter, János, Pál, az apostolok, és a tanítványok.
Mindez akkor történt, amikor a Szent-Szellemben elmerültem. Feltört bennem a Forrás, és igényeltem ezt a Folyót! Jézus azt mondja: „….annak a belsejéből élő víz folyamai ömlenek!” (János 7:28). Nem egy folyócska, hanem „Élő Víz folyamai!” – Csodálatos dolog megmentve a menny felé haladni, DE még csodálatosabb, ha megmentve, a menny belém költözik.
Amikor belemeríttettem a Szent-Szellembe, a Folyók ömleni kezdtek. Először csak lassan, de ahogy jobban átadtam magam NEKI, egyre bővebben ömlött.
Az első „folyó”, a nyelveken való szólás volt, azután a prófétálás következett, majd a csodák, a gyógyulások, a látomások, a Szeretet, és az Erő. Ezeket a folyókat még sohasem láttam korábban, és most a halandó testemen áramlottak át. Túl csodálatosak ahhoz, hogy eltitkolhatnám őket. Ezért veletek is meg akarom osztani azt, mert ezek MINDEN hívőre tartozó dolgok.
Már Ezékiel próféta ír ezekről a folyókról, amikor azt mondja: „Élni fog benne minden, ahová csak eljut…” (Ez. 47:9/c). elmondja, hogy átömlik a pusztaságon, egészen a tengerbe. Először bokáig, majd térdig, majd deréknyiig, és végül csak úszni lehet benne! ( Ez. 47:1-11).
A Szent-Szellem által megindult folyamok életet adnak. A pusztába folynak, ahol a felfrissítő vízre várnak a népek. Majd elérik az emberiség nagy tengerét, és olyan mélyen merülhetnek a folyamokba, amilyen mélyen csak belemennek: bokáig, térdig, derékig, vagy az úszni való mélységig.
Mikor az úszni való mélységig jutsz, a lábad már nem ér mederfeneket, ahol még magad irányíthattad a saját életed. Itt már CSAK úszni lehet az Isten erejében, mely a Szeretet hatalmas áramlata.
Ez a könyvecske, a becses Élő Vizű folyamokkal szerzett tapasztalatokról szól.
Amikor ezekről az intim élményekről szólok, a hatalmas óceánból, nem csak egy cseppel akarom dicsőíteni, és imádni az Úr Jézus Krisztust. Ezek a folyamok az Őbenne hívőkön átömlő életet jelentik a szenvedő, kínlódó, elveszett világ számára.
Egyesek, akik már hallottak engem ezekről a tapasztalatokról, kértek, hogy tegyek valami természetfeletti dolgot előttük. Azt hitték, mintha az én akaratomtól függő dolgokról volna szó, pedig nem így van. Ez az Isten Szent-Szellemének munkája, és nem az emberé! Csak azt tehetem, amire az Ő drága Szelleme indít! Nem tőlem függ az, kizárólag az Ő isteni akarata szerint folynak az Ő Folyamai!
A Szent-Szellem teljességében életre kelés ismeretét szeretném továbbadni, abban a reményben, hogy az én tapasztalataim segítsenek elindulni Jézussal a mély vízben. Mert ezt érdemes megtenni.
Mielőtt tovább olvasnál, szeretném elmondani, hogy legtöbben csak a csodálatos élményeiket írják le, mintha a hegycsúcsokról-hegycsúcsokra ugranának. Szemérmesen elhallgatják a könnyeket, a csalódások, és kétségbeesések völgyeit.
Igyekszem a hegycsúcsok mellett megírni a völgyekbe leszállást is. Volt, amikor ott sírtam. Előfordultak lehetetlen helyzetek, melyekre visszatekintve már humorosnak tűnnek. Egy pillanatra sem lehetünk könnyelműek, vagy ostobák. Mindezzel segíteni szeretnék a hasonló helyzetbe kerülőknek.
- A Déli Baptista Szövetség fölkészített a munkára, és egy jól működő, növekvő gyülekezet szolgálatába állított. El akarom mondani, hogy a Krisztus testét hogyan szentelte meg az Élő Vizek folyamainak kiáradása.
Először, egyáltalán nem folytak szabadon. Amiről nem szabad megfeledkezni.
A következő fejezetek megvilágítják azokat a tapasztalatokat, melyek elvezettek a Szent-Szellemmel való együtt munkálkodáshoz. A hatalmas folyamoknak, az életünkön való átáramlásához. Ahogyan volt, igyekszem mindent úgy leírni.

Szeretés

Készítette: Keresztény szépségportál

Az ember arra lett teremtve, hogy szeressék.
A tárgyak arra lettek kitalálva, hogy használják őket. A probléma ott van, hogy a tárgyakat elkezdtük szeretni, az embereket pedig használni...

Ismeretlen

Chico - Jöjj közel tarts jelenlétedben