2013. augusztus 15.

Walter Martin Borngraeber: VILÁGOSSÁG ÉS KÖTELEK c. igei elmélkedéséből

Készítette: Tünde Guti: 

"Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához!" Zsoltárok 118:27.

Az ószövetségi égőáldozati oltárra a nyáj legszebbje, a hibátlan, szeplőtelen áldozata volt csak méltó. III. Mózes 1. De nem az állatnak a természetes fejlődés útján elért tökéletessége volt a "kedves jóillat" Isten számára, hanem a tűz ítélete által átlényegült, elváltozott állat a "füst". Érted, hogy Isten mit akar tőled?
Jézus így imádkozott: "Atyám, dicsőítsd meg a Te nevedet!" János 12:28. Csak a kereszthalála előtt beszélt Jézus a megdicsőülésről, amikor az utolsó órája már közel volt. És miben állt az Ő "felemeltetése"? Nem abban, hogy az Isten trónjához felemeltetett, hanem hogy a keresztre, a római bitófára emeltetett. János 12:12-13. Ha Ő a tömegnek átengedte volna magát, az királynak emelte volna fel, és nagy sikere lett volna.

"De Ő nem bízta magát reájuk." János 2:24. Vállalta a keresztre emeltetést, és élete gyümölcsöt termett...
És ezt a példát nem csupán magára vonatkoztatja, hanem kiváltképpen az Övéire. Az érett szőlőfürtök kipréseltetnek, a megérett magok megőröltetnek. Az utolsó vacsorán ezekkel hasonlítja össze élete értelmét a mi Megváltónk!
Ezek szerint nem valami elvont, szellemi teljesítményt vár el tőlünk a mi Istenünk...

"Értékeinket" összetöri, melyekkel neki, vagy egymásnak szolgálhatnánk, esetleg éppen az Ő dicsőségét célzó szándékkal. De ez az "összetörés" Őnála az átváltoztatás, átlényegülés művelete, melyek folytán életünket Ő gyümölcstermésre termékenyíti meg. Tehát nem sikerek, hanem "sok gyümölcs". János 12:24. Ehhez azonban az életet, sőt a testet is be kell mutassuk Istennek tetsző, szent, élő áldozatul! Róma 12:1.

Mennyire ellene van természetünknek: nem érvényesülni... Szívesen volnánk készen szellemi értéket létrehozni, ahelyett, hogy saját magunk lennénk az áldozat.

Az Isten dicsőítése és a "sok gyümölcs" a kereszthez vezető úthoz van kötve. Nincs más módja, minthogy főrendű énünket készségesen halálba adjuk, minden érvényesülni akarásával és minden önszereplési, önteljesedési vágyával együtt. Hiszen, hogy nekünk életünk és világosságunk van Istentől, csak Jézus Krisztus feláldoztatásának a gyümölcse!

S éppen a legjobb gyermekeitől várja el Isten mindig újból ezt a fájdalomteljes "önfeláldozást", valamilyen formában. Éppen az ő útjukba állítja bele a keresztet!... Nem azért teszi bele útjukba, hogy azt megkerüljék, vagy éppen félretolják, hanem, hogy arra felkötöztessenek. Ha elfogadjuk az Ő világosságát, akkor szükségünk van a kötelekre, melyek minket Isten akaratához és szándékaihoz kötöznek!

Ez az az oltár, melyen életünk az elhalás által gyümölcsöt hozhat, sok gyümölcsöt (János 12:24. 15:8.), maradandó gyümölcsöt (János 15:16.)


Walter Martin Borngraeber: VILÁGOSSÁG ÉS KÖTELEK c. igei elmélkedéséből

Akarom! De mit is?

 „Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.” (Jakab 4:7)

Kereszténységünk értelmezésében az egyik legnagyobb jelentősége annak van, amikor megértjük, hogy mi a szerepe az akaratnak a megszentelődés folyamatában. A gond az, hogy ha nem értjük, hogyan kell helyesen használni akaratunkat, mert akkor valószínűleg nem is alkalmazzuk megfelelő módon. A veszély ebben van. Életbevágó tehát tudni, hogy emberi erőfeszítéseinket mire kell irányítanunk, és mi az, amire nem érdemes fecsérelni az energiánkat.

Ha minden erőfeszítésünket és akaraterőnket arra összpontosítjuk, ami számunkra lehetetlen, akkor kudarcot vallunk, így az ördög hamar elkedvetlenít minket. Elveszítjük bizalmunkat, amire akkor tettünk szert, amikor először elfogadtuk Krisztust, így meglazul, vagy akár meg is szakad az Istennel való kapcsolatunk, amire pedig szükségünk van, mert győzni csak az Úrral együtt tudunk. Ha elhatározom, hogy helyesen akarok cselekedni, szeretném megtartani Isten parancsolatait és engedelmeskedni neki, jó döntést hoztam. Viszont, ha megpróbálok magam harcolni a bűn és a gonosz ellen, soha nem érek el sikert, mert a bűn problémája belül van. Még a legerősebb emberek is csak a külső dolgokat tudják irányítani. A belső dolgok irányításához Isten erejére van szükség.

Létfontosságú kérdés, hogy az akaraterőnk és a választás lehetősége hogyan működik keresztény életünkben. Pál apostol ezt mondja: „Mert amit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt művelem, amit akarok, hanem amit gyűlölök, azt cselekeszem” (Róma 7:15). Itt olyan megtért keresztények bukásáról beszél Pál apostol, akik nem tanultak még meg Isten erejében hinni, hanem minden erejükkel saját magukban bíznak. Akaratukat rosszul használják fel. „arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs” (Róma 7:18 MBT).

Aki arra összpontosít, hogy a jót tegye, nem tudja, hogyan vigye véghez. Az akaratunknak máshol van tehát szerepe, nem a jótettek végrehajtásában, kivitelezésében. „félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően” (Filippi 2:12-13 MBT). Isten munkálja bennünk mind az akarást, mind a cselekvést keresztény életünk során. De nem Isten munkálja bennünk az akarást és a cselekvést, ha a hitkapcsolat kereséséről van szó! Van különbség?

Nem Isten az, aki a hit harcában munkálja az akarást és a cselekvést, de Isten az, aki a bűn elleni harcban ugyanakkor megteszi ezt. Nagy különbség van a hit harca – amire a Biblia is felszólít minket – és a bűn elleni harc között. Ha saját erőnkből próbálunk harcolni a bűn és a gonosz ellen, akkor minden alkalommal elveszítjük a csatát. Ezekről Isten azt mondta, hogy nem tudjuk megtenni, nem a mi dolgunk. Ezt a csatát hagyjuk meg neki. A gonosz felett egyedül Ő győzhet!
A bűn és gonosz ellen tehát nem nekünk kell harcolnunk. A mi részünk, hogy kapcsolatot ápoljunk Jézussal. Sokszor éppen ezt hanyagoljuk el.

Erőfeszítéseinket arra kell irányítani, hogy Jézushoz jöjjünk, és mellette maradjunk, akkor Ő be fogja váltani ígéreteit és véghezviszi bennünk az akarást és a cselekvést az Ő jó kedvéből. Ha a hit harcát harcoljuk teljes erőnkkel, akkor győzünk. Mi a hit harca? Az Istennel való élő kapcsolat élete, az arra való igyekezet, hogy nap mint nap el tudjuk különíteni napunk egy részét, amit az Úr Jézus megismerésével tölthetünk. Ha ezekre irányítjuk minden energiánkat és erőnket, Jézus harcolhat értünk a bűn és a gonosz ellen. Isten sohasem ígérte, hogy helyettünk keresi majd magát. Soha nem ígérte, hogy kutatja helyettünk a Bibliát, imádkozik és bizonyságot tesz helyettünk. De azt megígérte, hogy harcol Sátánnal értünk és helyettünk (Róma 8:37).

A mai ige is erre világít rá: nem úgy jöhetek Jézushoz, ha előbb legyőzöm magamban a rosszat, hanem miután Jézushoz jöttem és átadtam életem irányítását neki, így szabadulok meg a gonosztól, mert Ő győz bennem!

(Morris L. Venden, A működő hit c. könyvének nyomán, pp.188-195.)


http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/05/akarom-de-mit-is.html

A múltról

Készítette: Ez az a nap!




Ne emlegesd a múltban elkövetett hibákat!


Az igazságról

Készítette: Keresztény szépségportál

Az igazság akkor is igazság, ha csak egyetlen ember képviseli, sőt akkor is, ha senki sem.

Morus Tamás - vértanú

www.keresztenyszepsegportal.hu


Megváltóként jöttél hozzánk el Uram...

2013. augusztus 14.

Ige: Az új templom

 „Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma [(naosz): templom magva, vagyis a Szentek Szentje, a legfőbb szentély] vagytok, és az Isten Szelleme bennetek lakik?” (1Kor. 3,16)

Pontosítja a Szent Szellem, hogy Ő hol is lakik: „Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek (szóma = személyiségetek, legbelső énetek) a bennetek lakozó Szent Szellemnek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben (szómati = egész valótokban)” (1 Kor. 6,19-20)

Pál apostol megvallása: „...Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek” (2Kor. 6,16)

„Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Szellem által” (Eféz. 2,20-22)

Ezért „Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel szellemi házzá, szent papsággá, hogy szellemi áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által” (1 Pét. 2,5)

 Mert: „ti nem vagytok testben, (szarki = húsban) hanem szellemben, ha ugyan az Isten Szelleme lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé” (Róm. 8,9)

Így teljesült be a prófécia: „És szerzek velük békességnek frigyét, örökkévaló frigy lesz ez velük; és elültetem őket és megsokasítom, és helyeztetem az én szenthelyemet közéjük örökké. És lesz az én lakhelyem felettük, és leszek nékik Istenük és ők nékem népem. És megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ki megszentelem Izráelt, mikor szenthelyem közöttük lesz mindörökké” (Ezék. 37,26-28)

 „Ha valaki az Isten templomát megrontja [lerontja; megszeplősíti; megfertőzteti; lerombolja; elpusztítja] azt megrontja [elpusztítja; elveszti; lerombolja; lerontja] Isten, mert [ugyanis] az Isten temploma szent [(hagiosz): a világtól, és annak szennyétől elkülönített], és ez a templom ti vagytok” (1Kor. 3,17)

*Dávid így prófétál erről:  „A te bizonyságaid igen bizonyosak, Templomodat szentség ékesíti, ó Uram, időtlen időkig!” (Zsolt. 93,5)

De: „Te, emberfia, mondd el Izráel házának, hogy milyen ez a templom. Ők pedig szégyenkezzenek bűneik miatt, és azután mértékül vehetik ezt a mintát. Ha majd szégyenkezni fognak mindazok miatt, amiket elkövettek, akkor ismertesd velük a templom tervezetét és elrendezését, kijáratait és bejáratait, egész tervezetét és előírásait, egész tervezetét és a rá vonatkozó törvényeket; rajzold le a szemük láttára, hogy jegyezzék meg egész tervezetét és előírásait, és azt valósítsák meg. Ez a templom törvénye. A hegy tetején körülhatárolt egész terület igen szentséges (Isten jelenléte). Íme, ez a templom törvénye” (Ezék. 43,10-12)

A prófécia beteljesült, és most azt kérdezi Isten az Ő népétől: „…mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek. Ezért tehát menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr, tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket, Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr” (2Kor. 6,15-18)



Te vagy a szívem Királya Istenem.

J.Prince: AZ ATYA SZERETETE

Ne higgyetek senkinek!

„Ne higgyetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban; az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját” (Mik.7,5)


Imádság:

Uram!
A kezem már fegyvertelen.Az arcom, túl ezernyi harcon
Már csak rád figyel.

Mert Szellemeddel fegyvereztél le engem,
hogy mégis győztesként tekinthessek innen
a Te keresztedre fel.

ÁMEN


(Hajdú Zoltán Levente)

Kempis Tamás: A szeretetről

Ha valaki magamagát keresi, megszűnt szeretni. 


Az élet megmentése

Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt. (Márk 8:35)

Miért nem érzünk nagyobb beteljesedést? Rengeteg ember teszi fel ezt a kérdést önmagának. Nem vagyunk boldogok, nem vagyunk elégedettek – valójában nyomorultak vagyunk.

Miért? A szociológus John Brueggemann a „Gazdag, szabad és nyomorult” c. könyvében megosztott egy történetet, ami nagyszerűen illusztrálja, hogy miért. A Mount Everest megmászása az egyik olyan kihívás, amely inspirálja az embereket, hogy valami nagy dolgot vigyenek végbe. Egy csomó ember megpróbálta, bár közel tíz százalékuk belepusztult a kalandba. A csapatok sokan most is a hegyi ösvényen vannak. Az emberek még mindig meg akarják mászni a csúcsot – noha ennek semmi valódi társadalmi értéke.

Egy néhány évvel korábban az egyik hegymászó, David Sharp, komoly bajba került a hegyen. Nyilvánvaló szüksége 40 hegymászónak jutott tudomására azon a napon, mégis magára hagyták. Meghalt a Mount Everesten, mert nem volt egyetlen hegymászó sem, aki a személyes célját félretette volna, hogy segítsen rajta.

Pontosan ez az. Hajtjuk magunkat, hogy többet szerezzünk, hogy többek legyünk, hogy többet tegyünk, így aztán elveszítjük a látásunkat, hogy mi a valóban fontos. Isten azonban nem erre teremtett, nem így „huzalozott” minket. Az élet nem arról szól, hogy mit alkotsz, mit tudsz, mit teszel. Az élet mindenek felett a szeretetről szól – Isten szeretetéről és egymás szeretetéről.

Jézus azt mondja a Márk 8:356-ben: „Csak a ki feladja az életét értem és az evangéliumért, az fogja valaha is megtudni, mit jelent igazán élni.”(TLB fordítás)

Isten úgy alkotott, hogy sosem leszel boldog, hacsak nem adod az életed az ő munkájára. Valami sokkal többre lettél teremtve, mint önmagad. A Biblia úgy nevezi ezt, hogy ez a te küldetésed az életben. Ennek a jelentősége nem a státuszból, fizetésből, nemi hovatartozásból ered. A szolgálatból jön. Csak ha feladod az életed, akkor érezheted meg, hogy az életed fontos, jelentőségteljes.
(Forrás: Napi remény)


C. H. Spurgeon: Keresztyén nagylelkűség

"Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az Úr" (Zsolt 41,2).

A szegényre gondolni, sorát szívünkre venni: keresztyén kötelesség. Maga Jézus Krisztus helyezte a szívünkre: "a szegények mindig veletek lesznek" (Mt 26,11).
Sokan sietve, meggondolatlanul adnak pénzt a szegényeknek, még többen semmit sem adnak. Ez a drága ígéret azoknak szól, akiknek gondjuk van a szegényekre, közelről megvizsgálják az ügyüket, terveket készítenek megsegítésükre és körültekintően véghez is viszik azokat. Ezzel a gondoskodással többet tehetünk, mint a pénzzel, de a legtöbbet a kettővel együtt.

Akik így gondolnak a szegényre, azoknak maga az Úr ígér segítséget, ha bajba kerültek. Különleges gondviselésben lesz részünk, ha az Úr látja, hogy mi is próbálunk másokról gondoskodni. Mert akármilyen nagylelkűek vagyunk is, a bajokat mi sem fogjuk elkerülni; de jótékonyságunk feljogosít arra, hogy számítsunk az Úr szabadítására. Ő nem szegi meg adott szavát és ígéretét. Lehet, hogy a szőrösszívű fösvények is kiabálnak valahogy a bajokról, de a bőkezű és nagylelkű hívőkön maga az Úr segít. Ahogyan másokkal szemben cselekedtél, úgy cselekszik az Úr veled. Ezért bátran adj oda mindent, amivel csak segíthetsz másokon!

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok


Remeg az ég

Benjamin Franklin: A bölcs és a bolond

“A bölcs embernek nincs szüksége tanácsra, a bolond meg úgysem fogadja meg” 


A cél!

Ifjú földművesek versenyeztek. Egy darab ugart kellett felszántani. Az volt a mérték, hogy ki tudja a legegyenesebb barázdát szántani. A legtöbbje csak görbe barázdát szántott. Mikor a jutalom kiosztására került a sor, elhangzott a kérdés: „Hova néztél szántás közben?”

Az egyik így szólt: az eke szarvára; a másik így: az eke vasára; a harmadik a barázdát nézte, és mindegyik barázdája görbe volt. Volt közöttük egy, akinek a barázdája egyenes volt. Hát te hová néztél? – kérdezte tőle.

Én a lovak között elnéztem arra messze, az egyedül álló fára és azt tartottam mindig szemmel.- felelte a kérdezett.

 Csupa ide-oda futás az életed. Hol ide, hol oda pottyansz. Miért? Azért, mert nem a végső célra nézel. Ha arra az egyedülálló célra néznél, amelyik éretted is felemeltetett, és rajta a helyetted szenvedőre, akkor életed is egyenesen haladna előre. Így telve van kilengésekkel. Most ilyen, majd amolyan emberi vélekedés mozgat, most ennek, majd annak a szavára hallgatsz, ahelyett, hogy nem lenne más gondolatod, célod, mint látni a keresztet és futni annak irányába, amelyet Ő jelölt ki számodra. Halld meg csak Isten Igéjét! Nézz a hitnek elkezdőjére, Jézusra, aki megvetve a gyalázatot keresztet szenvedet, és ha így nézel, akkor kitartással futod meg az előtted lévő küzdőtért.


http://kszecegled.hu/index.php/tortenetek-bolcsessegek/258-hova-nezel

Reinhard Bonnke: A kerestény hitről

A keresztény hit dinamizmusát a Szent Szellem adja. Nélküle a hitünk egy lenne a többi élettelen vallási rendszer közül, melyeket csak az emberi erőfeszítés tart felszínen. A Szent Szellemet semmivel nem helyettesíthetjük: se szervezeti renddel, se egyházi pompával, se ráhatással, se képzettséggel, se semmiféle más módszerrel, amelybe a bizalmunkat vetjük.


A Szent Szellem „a munkálkodó Isten” a Földön. REINHARD BONNKE

A SZENT OLTALOM

Készítette: Élő Víz

Védelem a 91-es Zsoltár alapján
Glória Copeland tanításából
forrás: békevár.hu

Fogadj be minden Igét a szívedbe ma is, úgy vedd be, mintha gyógyszert vennél magadba. A gyógyszer sem tesz semmi jót, ha nem veszed be. Az Ige is csak úgy lesz hatásos, ha beveszed, befogadod.

Isten azt akarja, hogy meggyógyulj. Nincs más dolgod, csak elfogadod a gyógyulásodat, mert a munka el van végezve. Jézus már meggyógyított bennünket.

A 91-es Zsoltár, amiről ma szólunk, a hosszú élet zsoltára, a szabadulás zsoltára. Ha a 91-es Zsoltár működik az életedben, nem halhatsz meg fiatalon. A megszabadulás minden területét lefedi.
Zsoltár 91,1-2. Aki a Felségesnek (Elion) rejtekében lakozik, a Mindenhatónak (Shaddai) árnyékában nyugszik az. Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem, Őbenne bízom!
A mi részünket mondja el. Itt nem arról a személyről van szó, aki ki és bejárkál, ez a személy ott lakozik a Mindenható rejtekében. Ez a rejtekhely a védelem rejtekhelye.
Zsoltár 91,2. Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem, Őbenne bízom!
Rá támaszkodom. Ez a mi részünk, ragaszkodjunk az Úrhoz. Ezt kell tennünk, ez része a megszabadításunknak.

A másik részünk, hogy – azt mondjuk! Vagyis, amikor a hitünk beszél! Amit igazából hiszel Isten Igéjéből, azt kimondod! Kimondod, amit hiszel.
Jézus arról tanít, hogy a szavak a szívünkből jönnek elő.
Az Ige a szemeden és a füleden keresztül kerül a szívedbe. Ezért nagyon fontos, hogy ne a világ szemetén táplálkozzál, hanem Isten útján.
A megszabadulásodat jelenti, ha a szívedben és a szádban van az Ige. A kijelentések, megértések akkor jönnek, ha megérted mi az, amit Isten mondott, és magadba fogadtad azt.
Tehát ott maradunk, ott lakozunk és mondunk. Mit mondunk? Amit hiszünk Isten Igéjéből.
Így működik az üdvösség, a gyógyulás, a gyarapodás, a megszabadulás a saját és gyermekeid számára is, ha megmaradsz az Úrban.
A megmaradni az Úrban azt jelenti, hogy engedelmes vagy és a szavaidat is ehhez igazítod. Nagyon nehéz meggyógyulni, ha betegséget és fájdalmat beszélsz! Nem könnyű megtenni, ha valami betegség van a testedben, hogy ne beszélj róla.
Ha szeretnél meggyógyulni, akkor a negatív beszédet Isten Igéjével kell helyettesíteni, s annak olyan naggyá kell válnia az életedben, hogy az sokkal nagyobb legyen, mint a betegség és a fájdalom a testedben.
Tehát ez az ember megmarad az Úrban, és azt mondja ki, ami Isten Igéjén alapul. Látjuk, nem mondhatunk bármit, ha nem akarjuk, hogy a rossz dolgok valósuljanak meg az életünkben.
De amikor azt mondjuk, amit Isten mond, akkor az Ő ereje valóságba jön az életünkben, Ő azt valóra váltja!
Zsoltár 91,3-4. Mert Ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől. Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; pajzs és páncél az Ő hűsége.
Amikor azt mondjuk: – „Ő a mi oltalmunk, várunk, a mi segítőnk, Ő az, aki megment bennünket!” – akkor Ő is az Ő helyére lép és mi elfoglaljuk helyünket Isten árnyéka alatt, a Mindenhatónak árnyékában. Ő is elfoglalja helyét, mint a mi megszabadítónk a szegénységtől, mint gyógyítónk, védelmezőnk.Az 5Mózes 28-ban olvassuk az áldásokat és átkokat. A Galata 3,13-ban pedig olvassuk, hogy Jézus megváltott, hogy az átkok helyébe áldás jöjjön számunkra. Ezért fontos, hogy ismerjük, mi tartozik az áldás és az átok körébe.
Mivel mi – mint újjászületett keresztények – Krisztusban vagyunk, megszabadultunk az átoktól, a betegségtől, hiánytól, szegénységtől.
Minden betegséget, minden kórt megtalálsz ott felsorolva, és mind, ami nincs felsorolva ott az 5Mózes 28-ban az átkok között, az is beletartozik.
Jézus elvitte értünk a bűnt, szegénységet és minden betegséget, fájdalmat, ami része az átoknak. Meg lettünk váltva mindettől! Jézus magára vette az átkot, és elhordozta.
A bővített Bibliafordítás tehát azt mondja, ha mi megmaradunk Őbenne, akkor az Úr mozdul, mert Ő szabadít meg a madarász tőréből, a halálos dögvésztől.
A madarász tőre lehet az ördög bármilyen csapdája, amit néked készít. Bármilyen időelőtti halál csapdája, katasztrófa, tragédia beletartozik ebbe a fogalomba.
A madarász az ördög, akinek ellent kell állni, nem szabad hallgatni a hitetlenséget, a kétség szavait, amit az ördög szól hozzánk. Nem szabad megengedni, hogy a mi házunkban éljen. A testünk a mi házunk, amiben a Szellem lakozik. Ne engedjük meg, hogy itt éljen, mert Isten Szelleme él bennünk, és az Ő jelenléte megeleveníti, meggyógyítja a halandó testünket.
Zsoltár 91,5-6. Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal; A dögvésztől, amely a homályban jár; a döghaláltól, amely délben pusztít.
Mit jelent a halálos dögvész? Lukács 21,9. verse: És mikor hallotok háborúkról és zendülésekről, meg ne félemedjetek; mert ezeknek meg kell lenni előbb, de nem jön mindjárt a vég.
Ez Jézus üzenete az idők végéről, és nagyon sokat látunk ebből, megtörténi napjainkban.
Jézus szól háborúkról, felkelésekről, zavargásokról. Azt mondja: – Akkor ne ijedj meg, és ne essél pánikba, és ne rettegj! Azt mondja: – Ne rettegjetek!
Zsoltár 91,10-11. Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz; Mert az Ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utadon.
Több földrengés van napjainkban, mint bármikor, éhínségek, dögvészek.

Dögvész: rosszindulatú ragályos, fertőző kóros betegség, amelyek halálosak, pusztítóak. Dicsőség Istennek, hogy ez alól is védelmet kaptunk.
Idáig is tanítottunk a 91-es Zsoltárról, főleg a balesetek védelmével kapcsolatban. De fontos, hogy kiáradjon a hited a katasztrófák, bombáktól való védelem irányába is. Ebben a Zsoltárban megtalálod ezekre és a betegségektől, kóroktól való védelmed is.
Aki megszabadít téged a madarász tőréből és a halálos járványoktól. Vannak betegségek, amiket a terroristák tudnak használni, egy csepp, amit bejuttatnak valamibe, ami halálos lehet. Vannak, akik nagy félelemben vannak ezek miatt.
Nekünk meg kell tanulni, hogyan álljunk ellent a betegségeknek és a kóroknak, de a biológiai hadviseléssel kapcsolatos dolgokat is ugyanilyen módon kell kezelni. Meg vagyunk váltva tőle. Ámen!
Akinek kisgyermeke van, meg kell tanulni ellenállni a betegségeknek, baleseteknek az ő javukra is, és a saját érdekünkben is.
Vannak járványos influenzák, ezeket is célba kell venni Isten Igéjével. Meg lettünk váltva a betegségektől és a kóroktól, lehet az akár madárinfluenza is. Mennek az emberek, hogy megkapják a védőoltásokat, pedig csak az Igét kellene ismerniük és alkalmazniuk nekik.
Meg kell tanulni, ellenállni a betegségeknek, és nem fogjuk megkapni az influenzát egy csirkétől, amikor van egy Bibliánk. Nem kell tehát félnünk a járványoktól sem, de ahhoz, hogy megálljunk a megszabadulásunkért, nem várjuk meg, amíg jön egy ijesztés.
Szilárdan állunk a megszabadításunkban, mert meg vagyunk váltva a betegségektől és kóroktól. Amikor jól érezzük magunkat, már akkor hiszünk Istenben kapott egészségünkben, és nem várjuk meg azt, hogy megbetegedjünk, amíg majd ennek kapcsán elkezdünk hinni Istenben.
Tehát ez a csodálatos Zsoltár beszél arról, hogy Ő meg fog szabadítani téged mindenféle kóros járványtól, fertőző betegségektől.
Mikor lesz ez? – Ha megmaradsz, és azt mondod!
Ugyanolyan módon fogadod el az Urat a te oltalmazódnak és menedékednek, mint megváltódnak.
Ő eddig is ez volt számodra, de amíg nem cselekszel hitben az Ige alapján, nem adsz helyet Istennek, hogy munkálkodjon az életedben. Nem fog működni minden automatikusan. Meg van tehát a te részed is.
Mi Isten Igéjének alapján fogunk cselekedni.
(Glória Copland elmondta, hogy mikor a gyermekeik 2-3 évesek voltak, akkor kezdték a férjével az Igét tanulmányozni, és a kötelező oltásokon kívül nem kellett a gyermekeket orvoshoz vinni. Ha szükséges lett volna, elvitték volna, de nem volt rá szükség. Ez az édesanyák gyógyító szolgálata, aminek nagyon jól kell működni.)
Ha ismeritek Isten Igéjét, ellenálltok a betegségeknek, imádkoztok a gyermekekért, és Isten megszabadítja őket.
Az Úr jóságos és törődik a te gyermekeiddel is, csak te ne add fel, akkor Ő sem adja fel velük kapcsolatban. A gyermekeink nagyon fontosak az Úrnak, a mi ”magjaink” fontosak az Úrnak, de sose add fel, imádkozz értük!
Szóld a megszabadulásukat és állj meg értük Isten Igéjébe vetett hiteddel. Ha rossz jelentést kapsz, mondd azt: – Ez engem nem érint, hiszem, hogy megkaptam az Ő üdvösségét és megszabadulását, és az Úr hűséges hozzám és az én gyermekeimhez is.
Dorgáld meg a félelmet, ne engedd, hogy az életedbe jöjjön. Ha te nem jársz hitben, akkor ki fog?
Tehát megszabadít a halálos járványoktól, mindenféle fertőző betegségtől. Kipipálhatod a listádról, ezekben nem halhatsz meg.
Akkor Ő befedez téged az Ő tollaival, a szárnyai alatt lesz oltalmad, az Ő igazsága és hűsége páncél. A páncél a héberben fegyverzetet jelent. Héberben a pajzsnak három oldala van, egy eleje és két oldala.
A páncél körbevesz, ezt jelenti a fegyverzet szó. Tehát be vagy takarva minden oldalról, elölről, hátulról, oldalról és felülről, ez egy buborék, amiben vagy, ha megragadod a megszabadulásodat.

A kulcs

Készítette:
Keresztény szépségportál

A megbocsátás az a kulcs, ami kinyitja a megbántódás ajtaját és lehullanak a gyűlölet bilincsei.

Linda Dillow

WWW.KERESZTENYSZEPSEGPORTAL.HU

Egy óra az életre

Vineyard Music - Yet I will (magyarul)

2013. augusztus 13.

Dr-Kováts György: MI VAGYUNK A KÖRÜLMETÉLKEDÉS, AKIK SZELLEMBEN SZOLGÁLUNK... (1)

Fil. 3,3. Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, akik szellemben (Károliban: Lélekben – görögben: pneuma) szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a testben bizakodunk.

Hol vagy körülmetélve? Miért vagyunk mi körülmetéltek? Miben különbözik a Szellem szerinti szolgálat? Mit jelent Jézus Krisztussal dicsekedni? És végül, mit jelent ez: „nem a (hús)testben bizakodunk”, illetve, „nem helyezzük bizalmunkat a (hús)testbe”?

A körülmetélkedés az Ószövetségben a szövetség jele volt: 1Móz 17,11. Ábrahám hit által tette meg ezt, amikor Isten Ígéretét hűségesen fogadta. Elfogadta, hogy Ő az igaz, Neki van igaza, s nem a maga állapotát, helyzetét tekintette végérvényesnek. Isten inkább igaz, mint amit látok vagy tapasztalok. Annak felette, amit érzek, ami a hétköznapjaim állandó küzdelme és nyomorúsága, Isten Ígérete nem hazudik. Ő hűséges, Ő magát meg nem tagadhatja. Ő mondta, hogy tegyem meg, megteszem. Minden jövendőbeli minden leszármazottamra is ezt tette kötelezővé - bár még egy gyerekem sincs - elkezdem hát magamon és azokon, akik szolgaként itt dolgoznak házamban. S megtette. Egy esztendő múlva fiát ölelhette magához száz éves korában. Isten hűséges volt, mint meg is ígérte.

A jel fennmaradt. Izsák is hordozta, majd fiait is körülmetélte, Jákób és Ézsau is körülmetéltként élte életét. Az, hogy apáik hite is ott maradt-e életükben, a történelem megmutatta: elhajlottak, mint a csalfa kézív - Zsolt 78. Cserbenhagyták az Urat. De a körülmetélkedés fennmaradt.

Sok évszázad múltán Isten Igéje így szólt: NEM az a zsidó, aki külsőképpen az, sem NEM az a körülmetélkedés, ami a testen külsőképpen van. Hanem az a zsidó, aki belsőképpen az, és a SZÍVNEK SZELLEMBEN, nem betű szerint való KÖRÜLMETÉLÉSE az igazi körülmetélkedés, melynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van. /Róma 2,29./

Tehát a szívet kellett körülmetélni, nem csupán egy fizikai testrészt. Ami jel életünkben kell: az a szívben kell, meglegyen, amit Isten vizsgál meg, és nem emberek. A szövetség táblái már nem kívül vannak elhelyezve számunkra, hanem belül, a szívünkbe mélyen beírva.
Manapság Isten a szívbe ír, nem kövekre:
2Kor 3,3. („Akik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tintával, hanem az élő Isten Szellemével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira.”)
A szívben van a szövetség táblája, itt van a szövetség jele is. Szívvel hiszünk az igazságra, és szájjal teszünk megvallást az üdvösségre. (Róma 10,9-10.)

A szívbe azonban csak Isten Szelleme tud írni. A szívet emberek közül senki nem ismerheti meg igazán - “én az Úr vagyok, aki vizsgálom azt”. A szívvel a Szent Szellemnek van dolga.

Szellemben szolgálni nem mást jelent, mint hallgatni a Szellem szavára, engedni a Szellem indításának, szolgálni a Szellem lelkületében és a Szellem módján. Ajándékaival, jelenlétével mintegy megpecsételi azt a szolgálatot, ami Neki van szentelve.

A Szellemben szolgálni csak az szolgálhat, aki már engedte, hogy a Szellem őfeléje is szolgáljon. A Szellem elsődleges szolgálata pedig az újjászülés munkája. Az fog Szellemben szolgálni, aki elfogadta a Szellemnek ezt az újjáteremtő munkáját. Szolgálni a Szellemben tehát csak a Szellem által újjászületett ember képes.


Ez a fő elhatároló vonal a testileg körülmetélt, de újjá nem született emberek és az újszövetség emberei között. A Szellem az új kor elhozója, új nyelven beszél, új kijelentést hoz: nem hallja és nem is érti senki, akit még nem tudott újjászülni. 1Kor 2,1o.14.

C. H. Spurgeon: Kiálts szabadításért, és köszönd meg azt!

„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te 
dicsőítesz engem" (Zsolt 50,15).

   Ez aztán az ígéret!
   Beköszöntött a „nyomorúság ideje". Ilyenkor nappal is sötét az ég,  és minden óra sötétebbnek látszik az előzőnél. Ilyenkor igazán  időszerű ez az ígéret: a felhős napokra íratott.

   Íme, Isten bátorító tanácsa: „hívj segítségül engem!" Fölösleges kellene hogy legyen ez a figyelmeztetés, hiszen szüntelenül ezt kellene tennünk, egész nap és mindennap. Mekkora kiváltság, hogy segítségül hívhatjuk Istent! Milyen bölcs az, aki él ezzel a kiváltsággal, és milyen ostoba, aki emberekhez szaladgál segítségért! Az Úr kérlel, hogy tárjuk elé ügyünket. Ne habozzunk hát, hanem 
siessünk ezt megtenni.

   Íme, vigasztaló ígérete: „Megszabadítlak téged". Akármi legyen is a 
nyomorúságunk, Isten kivétel nélkül minden esetben teljes, biztos és boldogító szabadulást ígér. Ő maga akar megszabadítani minket. Mi hiszünk ebben, és az Úr megjutalmazza hitünket.

   De ne feledkezzünk meg a végéről sem: „és te dicsőítesz engem". 
Bárcsak valóban megtennénk ezt, és szabadítása után hálásan dicsérnénk 
szabadító Urunkat! És mert szabadítását előre ígéri, már előre is dicsőíthetjük Urunkat azért, hogy meg fog szabadítani.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvébő




A félelemről

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

A félelmet a pokolban kovácsolják. Megrendelője a Sátán, aki alapfegyverzetként adja minden démoni hordájának, akik nagyon is ismerik a félelem természetrajzát. Mint a skorpiók gyilkos mérgükkel, a démonok maguk is tele vannak félelmekkel. A félelem a Sátán halálos mérge. Ha hagyjuk, akkor Sátán az egész életünket behálózza félelmekkel. Azonban a félelem csupán illúzió, egész egyszerűen NEM létezik. Csak akkor „ölt testet”, ha elfogadjuk. A félelem a legelső dolog, amitől szabadulnunk kell. A rettegés legyőzése az ellenség arcul csapása. „Célt téveszt minden fegyver, amit ellened kovácsoltak” (Ésaiás 54:17).

Kezünkben van legfőbb fegyverünk, az Isten Igéje, a Szellem kardja, vagyis a Szent Szellem által kijelentett Ige (Efézus 6:17). Nincs ennél hatékonyabb fegyver a világban.
REINHARD BONNKE


A vallás és Jézus

Készítette: Keresztény szépségportál


Míg a vallás hibát talál a legjobb emberben is, Jézus kegyelmet kínál a legrosszabbnak is.

Mario Marchiò
 

MENJ BE ISTEN NYUGODALMÁBA!

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

Annakokáért megvan a nyugodalma az Isten népének… Munkálkodjunk tehát, hogy bemenjünk abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék.
– Zsidó 4:9,11 ¹

Isten nyugodalma. Ha a mozgalmas, elfoglalt életünkre gondolunk, ez nagyon jó dolognak tűnik, nem? De mi ez a nyugalom pontosan? És hogyan lehet belelépni?
A Zsidókhoz írt levél harmadik és negyedik fejezete Isten nyugodalmát ahhoz hasonlítja, amikor a zsidók elfoglalták az Ígéret Földjét. Annak a földnek olyan helynek kellett lennie, ahol minden szükségük be van töltve; a háborúzó ellenségektől való szabadság helye, ahonnan senki nem tudja őket többé kiűzni. Annyit kellett tenniük, hogy bemennek, és elfoglalják. De valami megakadályozta ezt: a hitetlenség és az engedetlenség.
Nekünk hívőknek is megvan a lehetőségünk, hogy belépjünk az Ígéret Földjére, a bőség és a békesség megígért földjére. Olyan hely ez, ahol nyugalmunk lehet a küzdelmektől, és élvezhetjük Isten győzelmét. Ahhoz, hogy ide belépjünk, azt kell tennünk, ami Izrael népének nem sikerült. Egyszerűen bíznunk kell Istenben, és engedelmeskednünk kell az Ő hangjának.
Hogyan juthatsz el a bizalom és engedelmesség e helyére? Úgy, hogy megismered az Atyát. Időt töltesz azzal, hogy közösségben vagy Vele imában és az Igében. Ez az a munka, ami elvezet téged az Ő nyugodalmába!
Soha nem felejtem el, amikor ezt először felfedeztem. A hit alapelveit tanultam, és küszködtem, hogy betartsam azokat. Majd egy nap azon kezdtem el dolgozni, hogy megismerjem az Atyát, ahelyett, hogy megtudjak dolgokat Róla.
Amikor ezt megtettem, Ő elkezdte magát kijelenteni nekem. Bepillantást adott a szívébe, a természetébe és a szeretetébe. Ahogy megmutatta nekem, hogy milyen sok mindent akar tenni a gyermekeiért, az a küszködésemet békességgé változtatta, a kétségemet bizalommá, a félelmemet bátor engedelmességgé. Ez lehetővé tette, hogy belépjek az Ő nyugodalmába.
Ismerd meg az Atyádat! Dolgozz ezen! Ez legyen a „munkálkodásod”! Nála van az Ígéret Földje, a nyugalom megígért földje, ami rád vár!
/Kenneth Copeland & Gloria/

Az Ön neve szent - Bemegyek a Szentek Szentje - Paul Wilbur - wit

2013. augusztus 12.

I Péter 1. fejezet: A hit célja (szerkesztett);

1 Pét. 1,1 Péter, Jézus Krisztusnak apostola [(aposztolosz): meghatalmazott, teljhatalmú megbízott, aki a küldő személy hatalmával szól, cselekszik. Aki kiküldött, Jézus Krisztus követe]. A Pontusban [jelentése: tenger, hullám], Galáciában [jelentése: gallok] földje, Kappadóciában [jelentése: nádas vidék; jó lovak tartománya]. Ázsiában [jelentése: mocsár] és Bithiniában (jelentése: korai sietség; hatalmas zúgás; heves rohanás) elszéledt [(diaszpora): szétszóródott, szétszórtságban élő] jövevényeknek,

[Más fordítás: Isten kiválasztott népének; zarándokoknak, akik átmenetileg idegen helyen tartózkodnak, tehát olyanok, akiknek nem otthona a világ]

1 Pét. 1,2 Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve elrendelése [(prognószisz): előzetes elhatározása] szerint, a Szellem megszentelésében, [a Szellem megszentelő munkája (hagiaszmosz): Isten céljaira való elkülönítése által] engedelmességre [figyelmes hallgatásra, vagyis szolgálatkészségre] és Jézus Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem [(kharisz): Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása], és békesség [vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] adassék néktek bőségesen

1 Pét. 1,3 Áldott [imádni való] az Isten, azaz a mi Urunk Jézus Krisztusnak [Istene és] Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint [az ő nagy könyörületességéből, gyengéd, szerető irgalmából] újonnan szült minket élő reménységre [vagyis az Isten ígéreteire irányuló, ember fölött álló, „földöntúli” reménységre] Jézus Krisztusnak a halálból [a halottak közül] való feltámadása által (feltámadásán keresztül)

1 Pét. 1,4 [Arra az el nem múló] romolhatatlan, szeplőtelen [mocsoktalan, makulátlan, be nem szennyezett] és hervadhatatlan [el nem múló] örökségre, amely a mennyekben van fenntartva [és megőrizve] számunkra.

[Más fordítás: Most tehát reménységgel várjuk azokat az áldásokat, amiket Isten készített nekünk, a gyermekeinek. Ezeket az áldásokat semmi sem teheti tönkre, soha meg nem fakulnak, sem nem veszítenek az értékükből, mert a Mennyben őrzik őket a számotokra]

1 Pét. 1,5 Akiket Isten hatalma [(dünamisz):és ereje] őriz [(phrúreó): védőőrizetben tart, és megvéd addig, amíg el nem jön az üdvösség beteljesülése] hit [bizonyosság, meggyőződés, hitvallás, hűség] által az üdvösségre [a megmenekülésre]. Amely készen van [(hetoimosz): elő van készítve, és itt van, kéznél van], hogy az utolsó időben [(eszkhatosz): a jelenlegi létkor befejeződésekor] nyilvánvalóvá legyen [(apokalüptó): lelepleződjék].

»Más fordítás: Mindez a tiétek,mert ez a teljes megmenekülés már el van készítve akiket Isten hatalma védelmez a hitetek által, ameddig Isten megmentő kegyelmét teljesen megtapasztaljátok majd, mert csak az idők végén – az elrendelt alkalmas időben – válik  jól láthatóvá«

1 Pét. 1,6 Amelyben örvendeztek, [(agalliaó): túláradó örömmel ujjongtok, és ugráltok az örömtől]. Noha most [(arti) jelenleg] kissé [(oligosz): egy kis időre], ha meg kell lenni [(dei): mert szükségszerű, hogy meg legyen]. Szomorkodtok [(lüpeó): szomorúságot okoz, és elszomorodtok] a különféle [(poikilosz): változatos, bonyolult, sokrétű, nehéz, és sokféle, támadó élű] kísértések [(peiraszmosz): bűnre csábító próbálkozások, a gonoszság megtapasztalása, ingerlés és provokáció] között

1 Pét. 1,7 Hogy a ti kipróbált [(dokimion): és a próba alapján igazinak, valódinak bizonyuló] hitetek [(pisztisz): és hűségetek, megbízhatóságotok, hiteles hitvallásotok]. Ami sokkal becsesebb [és sokkal értékesebb] a veszendő, de tűz által kipróbált [(dokimadzó): megvizsgált, jóváhagyott jónak / megfelelőnek / alkalmasnak bizonyuló] (vert)aranynál. Dicséretre [(epainosz): elismerésre], tisztességre [megbecsülésre, tiszteletre] és dicsőségre [dicsőséges ragyogásra] méltónak találtassék [és méltónak bizonyuljon] a Jézus Krisztus megjelenésekor [(apokalüpszisz): lelepleződésekor, kinyilatkoztatásakor, kijelentésekor]

1 Pét. 1,8 Akit, noha nem láttatok, [mégis] szerettek [(agapaó): Vagyis teljesen odaszántátok magatokat, Ez azt jelenti: elveszni, feloldódni a szeretetben]; akiben, noha most nem látjátok, de hisztek [és bíztok] benne, kibeszélhetetlen [kimondhatatlan] és (meg)dicsőült [túláradó] örömmel örvendeztek [ugráltok az örömtől és ujjongtok]

1 Pét. 1,9 Elérvén hitetek (vég)célját, a lélek [vagyis egész lényetek,és életetek] üdvösségét [megmenekülését];

»Más fordítás: Így éritek el a hitetek végcélját: egész lényetek, és életetek megmenekülését és teljes átformálódását« A régi kéziratok egy része szerint: „a hit célját, az emberek üdvösségét” (Bibliatanács megjegyzés)

1 Pét. 1,10 Amely üdvösség [megmenekülés] felől tudakozódtak és nyomozódtak [és keresték, kutatták és vizsgálták] a próféták [(prophétész): az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyek], akik az irántatok való [és nektek szánt] kegyelem felől [(kharisz): kegyelem, vagyis Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása az emberért, az emberen és az emberben] jövendöltek [vagyis prófétáltak]

1 Pét. 1,11 Nyomozódván [vizsgálva, és kutatva], hogy mely vagy milyen időre [(kairosz): korszakra] jelenté azt ki [(déloó): mutatta meg, és jelezte] a Krisztusnak őbennük levő [őbennük lakozó, és működő] Szelleme. Aki eleve [vagyis előre hirdette, és] bizonyságot tett a Krisztus szenvedéseiről [a Krisztusra váró szenvedésekről] és az azok után való [és az ezeket követő] dicsőségről [megdicsőülésről]

1 Pét. 1,12 Akiknek megjelentetett, [és kinyilatkoztatást kaptak; akik előtt leleplezték] hogy nem maguknak, hanem nékünk szolgáltak azokkal [az örvendetes közlésekkel]. Amelyeket most [és mostantól] hirdetnek néktek azok, akik prédikálták néktek az Evangéliumot [vagyis amiket most az Evangélium, vagyis az örömüzenet, a győztes hadvezérről szóló jó hír hirdetői prédikálnak] nektek az egekből [vagyis a mennyből] küldött Szent Szellem által, amikbe angyalok [sóvárogva] vágyakoznak betekinteni”

1 Pét. 1,13 Annakokáért felövezvén elmétek derekait [gondolkodásotok csípőjét, készüljetek fel], mint józanok, [mint megfontoltak, józanul, végcél felé tartva, bevégzettekhez illően] Tökéletesen [és teljes bizonyossággal, megingathatatlanul] reménykedjetek [és bízzatok] abban a kegyelemben, amelyet a Jézus Krisztus hoz néktek, mikor megjelen, [melyet a Krisztus Jézus kinyilatkoztatása, kijelentése, lelepleződése fog hozni nektek]

1 Pét. 1,14 Mint engedelmes gyermekek [(hüpakoé): mint az engedelmesség fiai, akiknek ez a döntő jellemvonásuk] ne szabjátok magatokat [ne alkalmazkodjatok] a ti előbbi kívánságaitokhoz, [ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, kívánságaitokhoz, szenvedélyeitekhez] amelyek tudatlanságotok [(agnoia): tudatlanságotok, tájékozatlanságotok, és elvakultságotok idején, és] alatt voltak bennetek

1 Pét. 1,15 Hanem amiképpen szent [vagyis a világtól, és annak szennyétől elkülönült] az, aki elhívott titeket, [vagyis a titeket meghívó Szenthez méltóan] ti is szentek [a világtól, és annak szennyétől elkülönültek] legyetek teljes életetekben [viselkedésetekben, életmódotokban, és minden forgolódásotokban

1 Pét. 1,16 Mert meg van írva: Szentek [vagyis a világtól, és annak szennyétől elkülönültek, odaszenteltek, és Isten céljaira elválasztottak] legyetek, mert én szent [vagyis a világtól, és annak szennyétől elkülönült, tökéletes, hibátlan, tiszta, bűn és tisztátalanság nélküli] vagyok

1 Pét. 1,17 És ha Atyának [vagyis mint atyátokat] hívjátok [segítségül] őt, aki személyválogatás [(aproszópolémptósz): elfogulatlanul, pártatlanul, és részrehajlás] nélkül ítél [(krinó): szétválaszt, megkülönböztet, kiválogat], kinek-kinek cselekedete [vagyis tevékenysége, munkássága] szerint [szent] félelemmel töltsétek a ti jövevénységetek [vándorlásotok, zsellérségetek, és (paroikia): idegenben való lakásotok / tartózkodásotok] idejét.

[Más fordítás: Ezért Isten iránti tisztelettel, és istenfélelemmel éljetek, és forgolódjatok vándorlásotok ideje alatt, mint akik csak átutazóban vannak a földön]

1 Pét. 1,18 Tudván, hogy nem veszendő holmin [hogy nem romlandó, és mulandó dolgokon], ezüstön vagy aranyon váltattatok meg [(lütroó): vásároltattatok vissza] a ti atyáitoktól örökölt [rátok hagyományozott] hiábavaló életetekből [(mataiosz): haszontalan, istentelen, értéktelen, üres életmódotokból];

»Más fordítás: Tudjátok, hogy régen számotokra sem volt az életnek igazi értelme. Ezt az életet őseitektől örököltétek. Isten kiszabadított benneteket ebből a céltalan életből, de ez neki is sokba került. Nem pénzzel, arannyal, vagy ezüsttel fizetett értetek, ami elveszti az értékét«

1 Pét. 1,19 Hanem drága [(timiosz): értékes, és becses] véren, mint hibátlan [(amómosz): kifogástalan, feddhetetlen, támadhatatlan] és szeplőtlen [(aszpilosz): folt nélküli, makulátlan, be nem szennyezett, mocsoktalan] bárányén, a Krisztusén.

1 Pét. 1,20 Aki eleve el volt ugyan rendelve [kiválasztatott; már kiszemeltek], a világ megalapítása [(koszmosz): világegyetem, teremtett világ, a látható világ, evilág, az univerzum, beleértve a lakóit is, a világ (alapjának) levetése] előtt, megjelent [(phaneroó): láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté lett, kijelentetett] pedig az idők végén ti érettetek [de csak az idők utolján tettek láthatóvá értetek].

»Más fordítás: Őt –Isten – ugyan a világ teremtése előtt kijelölte, de előttetek csak a végső időben nyilvánította ki, de csak az idők végén tette láthatóvá értetek«

1 Pét. 1,21 Akik ő általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halálból [a halottak közül] és dicsőséget [(doxa): méltóságot, dicséretet, imádást] adott néki; hogy a ti hitetek reménység [örömteli várakozás, elvárás, és bizalom] is legyen Istenben

[Más fordítás: hogy a ti hiteteket és reménységeteket Istenbe vethessétek]

1 Pét. 1,22 Lelketeket [(pszükhé): életeteket] az igazság [(alétheia): a valóság, vagyis isten Igéje] iránt való engedelmességben [(hüpakoé): szófogadásban, szolgálatkészségben és alárendelésben] képmutatás nélkül való [(anüpokritosz): őszinte, nem tettetett, nem színlelt] atyafiúi [vagyis testvéri] szeretetre tisztítván meg a Szellem által, egymást tiszta [(katharosz):  mocsoktalan, érintetlen, vegyítetlen, hamisítatlan, őszinte, romlatlan, becsületes] szívből [(kardia): a szellemi életetek központjából] buzgón [(ektenósz): elszántan, odaadóan, kitartóan, állhatatosan, forrón, hevesen] szeressétek [(agapaó): Vagyis teljesen szánjátok oda magatokat, és feloldódni a szeretetben].

1 Pét. 1,23 Mint akik újonnan születtetek nem romlandó [(phthartosz): és veszendő, múlékony, pusztulásra ítélt] magból [nemzésből], de romolhatatlanból [(aphthartosz): és halhatatlanból], Istennek [élő és megmaradó] igéje [(logosza)] által, amely él [(dzaó): és éltet] és megmarad örökké [időtlen időkig, az örökkévalóságon át]

1 Pét. 1,24 Mert minden (hús)test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége [(doxa): hírneve, tekintélye, tisztessége, méltósága, megbecsülése, dicsérete] olyan, mint a fű [mint a mező] virága. Megszárad [elhervad] a fű, és virága elhull:

1 Pét. 1,25 De az Úr beszéde [(réma): kijelentése, élőbeszéde. Isten aktuális, frissen megelevenedett szava, Igéje] megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd [(réma): az az Ige, kijelentés], amely néktek [örömüzenetként győzelmet] hirdettetett.



Az Ő kegyelme

Bízz az Úrban!

Átkozott az a férfi, aki emberben bízik és testbe helyezi erejét…”Jer.17,5




Hudson Taylor: Az Istenben bízókról

“Mi mindent meg nem cselekszik Isten azoknak az életében, akik maradéktalanul bíznak benne”





Ne félj! (3)

„...így szólt az Úr Abrámhoz látomásban: Ne félj Abrám!" (1Mózes 15:1)

William Shakespeare Sok hűhó semmiért című romantikus komédiájához a címet a Bibliából merítette, Jairus leánya feltámasztásának történetéből. Amikor Jairus Jézushoz ment segítségért, a lánya súlyos beteg volt. Míg Jézus úton volt az otthonuk felé, a kislány meghalt. Ezen a ponton Jézus azt mondta a lesújtott apának: „Ne félj, csak higgy!” (Márk 5:36). Amikor megérkeztek a házhoz, ott mindenki sírt. Ekkor kérdezte Jézus: „Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok?” (Márk 5:39). Itt pontosan ugyanaz a „hűhó” szó áll, ami izgatott lótás-futást, zajongást és zűrzavart jelent.

Jézus ekkor megfogta a kislány kezét, és parancsolt neki, hogy ébredjen fel – és minden jelenlévő csodálkozására a kislány ezt meg is tette. Nos, ha Jézus képes halottakat feltámasztani, akkor bizonyára nem létezik olyan probléma, amit meg ne tudna oldani! A csoda már útnak indult abban a pillanatban, amikor Jairus Jézushoz ment. Ha te is ugyanezt teszed, akkor kerülsz megfelelő helyzetbe ahhoz, hogy megkapd azt az eredményt, amire szükséged van. Nagy hűhót fogsz csapni, vagy letérdelsz imádkozni, úgy, hogy hiszed, Isten közbe fog lépni érted?

Mennyi energiát és érzelmet pazarolsz el olyan dolgokra, amik sosem fognak megvalósulni? Olyan dolgokra, melyeket úgy sem tudsz irányításod alatt tartani? Még hány éjszakán át akarsz ébren forgolódni a plafont bámulva és azokon a dolgokon gondolkozva, amik esetleg talán megtörténhetnek? El tudod képzelni, mit érez ilyenkor Isten? Valld meg ezt az ígéretet: „Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!” (Zsoltárok 4:9)


http://www.maiige.hu/